Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-07 / 237. szám

Csütörtök, 1976. október 7. 5 Munkásörök is áttörök találkozója Meghitt hangulatú ünnep­séget tartottak a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola kettes számú gyakorló ál­talános iskolájában. Az is­kola egyik úttörő-szakasza Gera Sándornak, a szegedi munkásmozgalom mártírjá­nak, a Szeged városi mun­kásőr-zászlóalj névadójának nevét vette feL Az ünnepségen a pajtások képviselői meghatódva vet­ték át a munkásőri szakasz­tól az őrsi zászlókat. Ígérték, hogy elsősorban szorgalmas tanulással lesznek méltók mártír névadójukhoz. Az úttörők és a munkásőrök hosszan elbeszélgettek egy­mással. A munkásórök alig győzték a válaszolást a sok­sok kérdésre. Az úttörők és a munkás­őrök közötti együttműködést és a föladatokat cselekvési programban, megállapodás­ban is rögzítették, amelyet a pajtások képviseletében Pálfi Györgyné és Jáger László úttörővezetők, a mun­kásőrök nevében pedig Nagyvári László és Mihalik János alegységparancsnokok írtak alá. Az ünnepségen Verők Er­nőné, a munkásőrök és a Felszabadulás Termelőszö­vetkezet vezetősége nevében köszöntötte a résztvevőket. A határőrök és a lakosság együttműködése Tízéves a határőr-község mozgalom Koszorúzási ünnepségek Az aradi vértanúk kivég­zésének 127. évfordulója al­kalmából dr. Biczó György, a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövete szer­dán koszorút helyezett el az aradi vértanúk emlékművé­nél. A koszorúzásnál megje­lent Vasile Ignat, a megyei néptanács titkára és lulian Teoader, az aradi városi ta­nács titkára is. * Bensőséges ünnepség szín­helye volt szerdán a jugo­szláviai . Vajdaság tartomány­ban levő Elemér község: Halász József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete és Kerekes Imre ezredes, katonai attasé a zrenjanini járás vezetőinek kíséretében koszorút helye­zett el az itt nyugvó Kiss Ernő altábornagy, az 1849. október 6-án Aradon kivég­zett honvéd tábornok sírhe­lyén. Az Elemér község templo­mában levő sírhely bejáratát október 6-án magyar nem­zeti zászlóval díszítették fel, és a sírbolt előtt a jugoszláv néphadsereg katonái álltak diszőrséget. Pörgető ujjak Tíz éve. hogy új mozgalom bontakozott kl a határmenti községekben. Nagylak dol­gozói 1966 októberében er­kölcsi elkötelezettségből vál­lalták: konkrét tevékenysé­get végeznek az államhatár biztonságos őrizetének elő­segítése érdekében'; az ál­lamhatár rendjére és őri­zetére vonatkozó kormány­rendeletet betartják; a köz­rend védelmét segítik s a helyi határőrökkel . olyan együttműködést teremtenek, amely biztosíték a közös fel­adatok megvalósítására. Ezért avatták határőr-köz­séggé Nagylakot 1966-ban. A nagylakiak kezdeménye­zése országos mozgalommá fejlődött, s jelenleg kilenc­venhat határmenti község — Csongrád megyében Ásott­halom, Mórahalom, Röszke, Gyálarét, Üjszentiván, Ti­szasziget. Kübekháza, Fe­rencszállás, Kiszombor, Apát­falva, Csanádpalota — büsz­kélkedhet a megtisztelő cím­mel. Tapasztalható, hogy a határőr-községek dolgozóit a mozgalom szelleme hatja át s a tudatukba vésődött, hogy a Magyar Népköztár­saság határának őrizete, a körend, közbiztonság fenn­tartásának segítése társadal­mi kötelesség, hazafias tett. A lakosság a párt honvé­delmi politikájának, végre­hajtásának cselekvő részese. Részt vesznek katonai, ha­tárőrizeti kérdésedről szóló beszélgetéseken, sokszor a katonai jellegű rendezvények kezdeményezői és szerve­zői is. A határőr-községekben a sorkötelesek jelentős szám­ban jelennek meg a tisztek, tiszthelyettesek által veze­tett előkészítő foglalkozáso­kon. A megyében több ezer úttörő vesz részt rendszere­sen honvédelmi bemutató­kon és sok úttörő folyama­tosan sajátítja el ,a határ­őrizeti ismereteket. Szorosabbá, tartalmasabbá vált a határőrök KlSZ-szer­vezetei és a községi KISZ­szervezetek együttműködése is. Rendszeresek a közös ak­ciók, politikai, kulturális és sportrendezvények. Közös akcióprogram szerint kerül sor eszmecserékre, fegyver­bemutatóra, őrslátogatásra. A határvidék lakói nagyra becsülik a végek őrzőit, mert azok a fárasztó, hosszú por­tya után szívesen végeznek társadalmi munkát is a köz­ségekben. A határőrök segí­tik a falvakban, a tanyavi­lágban lakó öregeket, részt vesznek az elemi csapások elleni védekezésben és kü­lönböző gazdasági munkák­ban is. A dolgozók örömmel működnek együtt a határ- j őrökkel, őszintén tetszik a lakosságnak, hogy községü- j ket „katonai ranggal" tün- ! tették ki, de tudják az ezzel járó kötelességüket és a fel­adataikat is. A határ őrzésének segíté­séről minden jelentősebb községi rendezvényen szó esik. A községi tanácsok tes­tületei ülésükön rendszere­sen napirendre tűzik a la­kosság által önként vállalt követelmények teljesítését, ahol megbeszélik a további tennivalókat is. A határőr-községek tízéves tapasztalatait összegezve, jóleső érzéssel nyugtázhat­juk, hogy a katonai jellegű politikai mozgalom a határ­menti községekben megho­nosodott és céljainak meg­felelő eredményességgel szol­gálja a Magyar Népköztár­saság államhatárának őrzé­sét. A határőr-községek la­kói közreműködnek hazánk határainak közvetlen őrzésé­ben és ez elismerést, tiszte­letet érdemel. Gazsó Bcla Fányképkíáilítás Szegedről Szeged jeleAét és múltját bemutató, a benne élő em­bert ábrázolni tudó fényké­pek készítésére hirdetett pá­lyázatot a Szeged városi ta­nács vb művelődésügyi osz­tálya, a Bartók Béla műve­lődési központ és a Szegedi Fotóklub. A város, amelyben élünk címmel meghirdetett pályázatra beérkezett képek­ből Szeged fölszabadulásának évfordulójára kiállítás nyílik a Bartók Béla művelődési központ nagytermében. A szegedi szerzők gazdag képanyagát tálaló kiállítás idézi a város régi arculatát is — számos lebontott ház és utca fényképe is látható a tablókon, és a történelmi for­dulópontok képei is — de tükrözi napjaink folyamatos és erőteljes változásait is. Vasárnap délelőtt 11 órakor dr. Varga Dezső, a városi pártbizottság titkára nyitja meg a kiálllítást. Mint mikor a lepkék rep­desnek egy zárt helyiségben, úgy zizegnek a papírforintok a pörgető ujjak alatt Nehéz lenne lemérni az ujjak se­bességét, mivel a szem is alig birja követni. Szágulda­nak a papírdarabok, de moz­gásuk a lenagyobb rendben történik. Az ujjak olyan fi­noman, a bankók szélét alig érintve delgoznak, mint a zongoraművészé a billen­tyűkön. Az agy szigorú fe­gyelmet parancsol a kezek­nek. Rendkívüli figyelmet követelő szakma, ezt érzik az ügyfelek is bőrükön. Mert sokan bizalmatlanok. Izgalmas percek A postán egyszer tanúja voltam, amikor a tisztelt vendég tíz forintért ribilliót csapot Száznegyvenkétezer forintot vett fel és egy tízest hiányolt. Háromszor is meg­számolta a papírköteget. A pénztáros csak mosolygott, bíztatta a férfit: „Tessék el­hinni, megvan a pénze." Aztán visszakérte a papír­csomagot, s komótosan még egyszer leszámolta. Megvolt a pénz, a férfi pirulva, csen­desen somfordált el az ablak mellől. Az OTP Aradi vértanúk téri fiókjában egy másféle jelenetet is végignézhettem. A főszereplő ugyancsak fér­fi és megszámolva nagy summát tesz zsebre. Elége­detten mosolyog, aztán oda­megy a fiókvezetőhöz és megköszöni a gyors, udva­rias kiszolgálást. Jól esik az ilyen mindenkinek. A pénztárostól, Bodó Kál­mánnétől később megtudom, az ügyfelek általában ide­gesek. Visszakérdezek: És ön is az? — Napközben nyugodt va­gyok, de délután, amikor közeledik a leszámolás, fur­csa érzés kerít hatalmába. Ezt nevezik stressznek. Nyug­talan vagyok, de nagy kő esik le a szívemről, amikor megvan a pénz és örömmel csukom be a pénztárajtót. — Soha nem számolta el magát? Az ötödik pecsét Uj film Színes magyar film. Sán­ta Ferenc regényéből írta és rendezte: Fábri Zoltán. Fényképezte: Illés György. Zene: Vukán György. Sze­replők: Öze Lajos. Márkus László. Bencze Ferenc, Hor­váth Sándor. Dcgi István, Latinovits Zoltán, Másödszor kelti életre Sán­ta Ferenc regényalakjait Fábri Zoltán. A Húsz óra pa­rasztjait még az évben (1964­ben) megidézte a filmvászon­ra, az esztendővel korábbi ragényre, Az ötödik pecsét­re, tizenhárom évet kellett várni. Megérte. Nem egyedüli jelenség Sán­ta írásában, hogy az erős gondolatot példabeszéd desz­kázza körül. Ha a példabe­széd-tákolmány kibírná a rá­nehezedő eszme mázsasúlyát, jelképes tartalma egyszerűvé válna, fejtörést nem okozna. Csakhogy a példabeszéd­deszkázat erezetei recsegnek­ropognak a gondolat súlyától, ezáltal kínál az író szellemi tornát. Történelmi időben, a nyilas hatalomátvétel lélek­merevítő napjaiban békés kiskocsma terített asztalához bújnak a kisemberek, mint rebbent lepkék a fény köré. Az órás, a könyvügynök, az asztalos, a vendéglős, és az időközben betévedő rokkant fényképész. Egyetlen vágyuk, túlélni a nehéz napokat, s elütni az időt, békebeli tár­salgást folytatnak. Mígnem az órásmester hajmeresztő példabeszédet szegez a mel­lüknek. Példázatot a kimond­hatatlan nevű Tomoceuszka­katitiről, az öntudatlan zsar­nokról, és áldozatáról, Gyu­gyuról, ki rabszolgaságát, ki­szolgáltatottságát, megcsonkí­tását együgyűen vállalja, ab­ban a naiv hitben, hogy leg­alább megőrzi tiszta lelkiis­meretét. Tessék választani, ki melyikkel azonosulna. A di­lemma józan ésszel eldönthe­tetlen, ám a sors úgy hozza, választani kell. Nyilasok hur­colják el a társaságot, s a szabadulás ára: kezet nyúj­tani a banditáknak, vagyis kezet emelni a megkínzott vasmunkásra, egy keresztre feszített ellenállóra. Addig tart a példabeszéd érvénye, tanulsága, amíg elbírja a gondolatot: a megfélemlített kisemberek megtagadják a pofont, nem vállalják Gyu­gyut, bár ennek kegyetlen következménye a bizonyos halál. Tehát tisztességesek maradnak. Egyetlen kivétel van: Gyuricza, az órás. Mert neki titkos küldetése az el­hurcolt családok gyermekeit bújtatni, vagyis neki élnie kell, ütnie kell. És üt. és sza­badul — mégis tisztességes marad. Itt recsegnek-ropog­nak a példabeszéd deszkái. „Ez a könyv arról szól — vallja Sánta Ferenc —, hogy a gonosz mindössze felülke­rekedhet ideig-óráig az em­beren, de legyőzni nem tud­ja. Ez a legfontosabb mon­danii^üója, de részleteiben arról is szól — építve az előbbi summát —, az ember jónak születik, és ahhoz, hogy képes legyen tisztességesen cselekedni — vagyis jónak megmaradni —, nem kell egyebet tennie, mint ráfigyel­ni lelkiismeretére, mely azon­nal képes megkülönböztetni a jót a rossztól". Az ötödik pe­csét végletes helyzetben szó­lítja tetemre az emberi fe­lelősséget. Paradox helyzet­ben, amikor az erkölcsi meg­ítélést nem befolyásolhatja a látszat, hiszen a tisztességes magatartás csak látszólag kö­vetel tisztességtelen tettet, miután csak tisztességtelenül teremthető meg a tisztessé­ges magatartásnak — a túl­élő tisztességes magatartásá­nak — lehetősége. Nagy film Az ötödik pecsét, Fábri Zol­tán érzékenyen ügyel Sánta mély humanizmusának finom szövetrétegeire. És utószor látjuk filmvásznon Latinovits Zoltánt: döbbenetes tanul­mányt rajzol az intellektuá­lis hóhérról, a civilruhás nyi­lasról, akinek sátáni ötlete a kisemberek kataklizmája, s aki megsúg valamit a példa­beszéd valóságtartalmából is. Ilyen lehetett Tomoceuszka­katiti. ~ Nikolenyi István — öt éve dolgozom itt, apró bakik voltak, de komo­lyan nem hibáztam. — Ha elszámolja magát? — Akkor fizetek. Külön­ben havonta 400 forint man­kópénzt is kapok az ilyen esetre. Nyolc-tíz fajta tételt kell a pénztárosnak kifizetni. Több asztalról érkezik a papír, hol betét, hol csekk, hol hitellevél, vagy valuta eladási bizonylat. Egy percre sincs megállás. — Tudná egy életen ke­resztül csinálni? — öt évem van még a nyugdíjig, összesen 10 évet töltök el ebben a fülkében. Azelőtt könyvelő voltam. Ez sokkal nehezebb munka. Hosszú távon nem s lennék pénztáros. Azt hiszem, idegi­leg nem bírnám. Hó elején és végén, két-hárommmillió forintot, egyéb napokon több mint egymilliót számolok. A KST kifizetésnél 15 millió is átmegy a kezeim között. Kényesek a hírnevükre Ódry Lajos, a fiók veze­tője több mint 30 éve dol­gozik a pénzszakmában. Egyetlen egy olyan embert ismer Szegeden, aki egy éle­ten keresztül tudta a pénz­tárosi teendőket csinálni. — Nem szívesen jönnek pénztárosnak. Ha valaki je­lentkezik, hosszasan kon­zultálunk vele, megkérdez­zük, tudja-e mire vállalko­zik. Nemcsak a munka ne­héz a figyelem és a fegye­lem miatt, hanem komoly szakmai ismeretek szüksége­sek ehhez a foglalkozáshoz. Ezen kívül, csak erkölcsileg teljesen megbízható emberek jöhetnek számításba. Én fe­lelős vagyok azért, hogy ki ül a pénztárfülkében. Csak a kiegyensúlyozott élet mel­lett lehet ezt a munkát pon­tosan végezni. A családi gondokat otthon kell hagyni. Különben könnyen elszámol­ja magát a pénztáros. — Hányszor fordult elő túlfizetés? — Tizenhat éve vezetem a fiókot, ez idő alatt öt pénztáros fordult meg itt. De csak egyszer-kétszer fi­zette el magát A túlfizetés nem haladta meg az ezer forintot. Általában a pénzintézetek kényesek a hírnevükre. Miért i)e lenne az az OTP legnagyobb szegedi fiókja. A jó hírért mindent meg­tesznek. A pénztárosok is. Milliók között Katona Jánosné elárulja, hogy a pénzt csak színes papírnak nézi. ö is, mint a többi szakmabeli, kétszer számolja meg a tételt, mi­előtt kiadná. Először ujjá­val végigpörgeti, másodszor­ra tételesen leolvassa. — Ha valaki úgy fogja fel, hogy a milliók között ül, a nagy felelősségtől könnyen összeroppanhat. A sok szí­nes papírt csak akkor ke­zelem pénzként, amikor le­zárom a kasszát — mondja a fiatal segédpénztáros. — Szokott álmodni a ban­kókkal? — Akit éjszaka is foglal­koztat a pénz. az fél ettől a munkától. Még nem ál­modtam azt, hogy számolok. Pedig higgye el, egy má­sodperc tizedrésze is elég ahhoz, hogy néhány ezer forinttal többet adjak ki az ablakon. De a komoly kon­centráció ellenére ennek a foglalkozásnak is van elŐ­rtye. A pénztárfülke zárt. csak az ellenőr léphet oda be. Az ember beül az üveg­ketrecbe, magára csukja az ajtót, a maga gazdája. Te­hát nyugodtan dolgozhat. Fi­gyelnie kell a pénzre, az ügyfélre és függetleníteni kell magát a zajtól, ami az üveg mögé beszűrődik. A legnagyobb felelősséget az jelenti, hogy minden másod­percben nekem kell ellen­őriznem magamat. Külön­ben ... — nem folytatja a megkezdett mondatot, ha­nem elmosolyodik. A pergető ujjak alatt zi­zegnek a bankók. Az ügy­felek babonázva nézik a műveletet. Némelyik ideges­ségében többször végigsi­mítja haját. Hogy ők miért izgulnak, azt nem értem?... Halász Miklós Huszonöt éves a Metripond Mérleggyár A hódmezővásárhelyi Met­ripond Mérleggyárat 25 év­vel ezelőtt alapították. A negyedszázados útról, fejlő­désről és a várható fejlesz­tésekről adtak tájékoztatást a gyár vezetői szerdán, teg­nap, Szegeden, a Sajtóház­ban. Deli Pál igazgatóhelyet­tes elmondta, hogy huszonöt év alatt 100 ezer kereskedel­mi mérleget, 10 ezer ipari és mezőgazdasági nagymérleget, 50 ezer raktári mérleget és 5 ezer állatmérleget gyár­tottak és adtak el a hazai megrendelőiknek. A gyár teljes termelési értéke a hajdani 34 millióról 342 mil­lióra emelkedett, s ma már jelentős szerepet játszanak a nemzetközi piacokon is, exportjuk értéke közel 200 millió forint bevételt jelent. A vásárhelyi központi gyár dinamikusan fejlődött, új és igen korszerű technikával rendelkezik. A mechanikus megoldású mérlegek gyár­tására pedig gyártelepet lé­tesítettek Fehérgyarmaton. A mérleggyár szervizháló­zatát is egyre jobban kiépí­ti, s szerelőik 48 órán belül eljutnak a külföldi portne­reikhez is. Nemrégiben ala­kították ki, KGST kooperá­cióban kapcsolataikat a szovjet Armavir-i gyárral, ahol a hídmérlegek vázszer­kezetét készítik, a műszere­zettséget pedig a vásár­helyiek szolgáltatják. A ter­melési kapcsolatok eredmé­nyeképpen már működik a vásárhelyi Rákóczi Tsz:ben egy 30 tonnás mérleg, ame­lyen akár két-három pót­kocsis szerelvények is mér­legelhetők. A megállapodá­sok szerint a jövőben 300 darab ilyen közösen -készí­tett 30—60 tonna kapacitású mérleget gyártanak. i A vásárhelyi üzem a ju­bileum alkalmából ünnepsé­geket rendez. Ma, csütörtö­kön délelőtt a gyár tanács­termében emlékplakettel Ju­talmazzák azokat a dolgozó­kat, akik több mint tíz esztendeje léptek a vállalat soraiba. Pénteken délelőtt jubileumi mérlegkiállítás nyílik a vásárhelyi Med­gyessy-teremben, délután pedig a Petőfi Művelődési Házban tartanak emlékün­nepséget, ahol kitüntetéseket adnak át a munkában élen járóknak, s megjutalmazzák az alapító tagokat.. _ <

Next

/
Thumbnails
Contents