Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-03 / 234. szám

Vasárnap, 1976. október 3. ÜMS MAGAZIN A közgyűlés csak ezt fogadta el Száz éve csatolták Dorozsmai Csongrád megyéhez A Szegeddel 1973-ban egyesült Kiskundorozsma száz évvel ezelőtt nevezetes napokat élt át, amelyek olyan emlékezetesek a helység történetében, mint az 1745-ben végrehajtott redempció, azaz az „önmegváltás". De menjünk sorjában: 1876. szeptember 27-én Dorozsma Csongrád vármegye kötelékébe lépett. Ebben az évben megszűnt a kiváltságolt kerületek, többek között a jászkunok különálló törvényhatósági helyzete. Ennek következtében a Duna—Tisza közén elterülő Kiskunság 8 helységéből 7 PestPilis—Solt, a nyolcadik helyiség, Dorozsma pedig Csongrád vármegyébe „kebeleztetett". A Jászság és a Nagykunság városaiból és községeiből új megyét alakítottak, Szolnok székhellyel. A kis- és nagykunok, valamint a jászok nevét a megyék elnevezésében is megtartották. Csongrád megye nevén Dorozsma idecsatolása nem változtatott Az egykori különállásnak és Idváltságoltságnak az emlékét óhajtották fenntartani azzal Is, hogy 1903-ban a községek és a városok hivatalos nevéhez — ahol csak lehetett hozzátették — a kiskun, a nagykun vagy a jász nevet Dorozsma ettől kezdve viselte a legújabb időkig a Kiskundorozsma nevet Tulajdonképp mit is számolt fel a kiváltságolt törvényhatósá gok megszüntetését elrendelő 1876. évi 33. törvény? Magyarországon a kiegyezés után a megyei szervezet tarka képet mutatott: 49 magyar és 8 erdélyi vármegye, székely székek és vidékek, kerületek alkották a középfokú közigazgatás hálózatát A különböző elnevezések mindmegannyi eltérő közigazgatási szerkezetet jelentettek. Nyilvánvaló volt hogy az egységes törvényhozás alkotta törvények és rendeletek végrehajtása elháríthatatlan akadályokba ütközött. A különleges helyzetű területek kőzött első helyen állt a nagy területen szétszórt helységekből álló Jászkun-kerület amely sajátos jogi és igazgatási rendszerben élt jogviszonyalt a jászkun statutumok szabályozták. Az egyedülálló kiváltságolt helyzet alapja a redempció, az önmegváltás, amelyről — a Dorozsmát is érintő események miatt — tudnunk kell, hogy azért volt rá szükség, mert X. Lipót 1702-ben eladta Jászkunságot a német lovagrendnek. 500 ezer forintért Ezzel az addig szabad jászok és kunok jobbágyi állapotba sülylyedtek. Az országgyűlés megállapította, hogy az adásvétel törvénytelen volt s 1715-ben törvényt hoztak a visszaváltásról, de intézkedés nem történt. 1745ben a jászkun birtokosok kifizették a váltságösszeget és néhány év múlva ismét törvény biztosította kiváltságaikat A szabadságért vállalnlok kellett legfőbb elöljárójuknak, a nádornak évi 3000 arany fizetést, és a kamarának 12 ezer ezüst forintot kellett adniok. Ki kellett állítaniok egy huszárezredet A Duna—Tisza köziek a Kiskunfélegyházán székelő kunkapitány igazgatása alatt éltek, akinek fennhatósága Halasra, Félegyházára, Dorozsmára, Majsára, Fülöpszállásra, Szabadszállásra, Szentmiklósra és Laczházára terjedt ki. A Dorozsmára jutó 11 800 ezüst forint megváltási összeget úgy teremtették elő, hogy a közös földből a 160 földesgazda '„köteles föld"-et vásárolt, amelynek ára 25 forint volt. Egy-egy kötél föld 15—18 holdat tett ki. Minden helységben a megváltási összeget kifizztő gazdák kezébe került a hatalom, amivel a jászktm társadalom két alapvető rétegre oszlott: a redemptusokra és irredemtusokra. Dorozsmán az anyakönyvbe is beírták a redemtusok neve mellé a „redempt." szót. Akinek nem volt pénze, nem vásárolhatott a közös földből. jobbágy, vagy zsellér lett, és dolgozhattak a redemptusok földjein. A redemptusok maguk közül választották meg az elöljárókat, érdekeik szerint határoztak a tanácsban a gazdasági ügyekben. A közös földeken a redemptusok szántottak, mert nekik voltak ökreik, lovaik, az irredemptusok arattak, őket különben is végzésileg kellett a lakosok közé felvenni. Pénzért háztelket és veteményes földet szerezhettek. Mivel a redempcionális földet pénzért adták, akadt Dorozsmán is olyan gazda, aki 4 köteles telket is vett, ezzel a redemptusok között is vagyoni különbségek keletkeztek. 1848-ban kimondották az egyenlőséget de a vagyoni különbségeken mi sem változott A kiegyezés után kialakult magyar polgári állam és uralkodó osztálya bármennyire is kötődött a feudális viszonyok fenntartásához, nem tűrhette az elmaradt területi jogviszonyok közötti igazgatást A jászkun és a többi kiváltságolt kerületek feloszlatása akkor a haladást szolgálta a fennálló korlátok között Az új megyék kialakításánál többféle elképzelés felmerült Minket elsősorban a Kiskunság érdekel 1874-ben a kormány még olyan javaslatot dolgozott, kt hogy Félegyháza, Majsa, Hálás és Dorozsma Csongrád me gyéhez kerüljön. Azonban meglepő fordulat történt amire a belügyminiszter aligha számított: 1874. október 20-áh Csongrád rtegye közgyűlése visszautasította a Kiskunságot ás kérte hogy a meglevő határok között maradhasson. A döntés indoka még nem tisztázott Elgondolkoztató azonban, hogy néhány nappal korábban (szeptember 29-én) Szeged város, amely akkor az alakítandó Csongrád megye székhelyéül volt tervbe véve, kérte, hogy csatolják Csongrád megyéhez Dorozsmát, Majsát, Ullés, Pálos. Csólyos, Szentlászló, Körnpöcz és Mérges pusztákat. A szegediek meg is magyarázták az okot: így Szeged jobban a centrumban lenne. Szeged azonban ekkor mégsem lett a megye székhelye. Elütötték ettől a földbirtokosok, akik inkább Szentes mellett döntöttek, ahol nem kfellett tartaniok a radikális, liberális polgári befolyástól, ahol jobban az ö szavuk dönt. A megyegyűlés ugyan nem árulta el, miért nem kívánják a nagy határú és jelentős lakosságszámú kiskunsági városok és helységek Csongrád megyéhez való csatolását, szinte bizonyos, azért nem, mert akkor feltétlenül Szegednek kellett volna a megye közponfjának lennie, hiszen innen közelíthető meg a Tisza jobb- és balparti része a legjobban. Dorozsma idecsatolását elfogadták, mert az lényegesen nem befolyásolta a megye és Szeged közti hatalmi helyzetet. Dorozsmán további változás történt, amelynek közvetlen hatása már napjainkig is követhető. A századfordulón a több mint 15 ezer holdat kitevő közös legelőket is felosztották. Minden redemptus leszármazó család 2—3 hold homoki földet kapott A jómódú gazdák ezeket a homokokat eladták, hiszen a községhez közel, a fekete földeken volt mit megművelniük. A homokokat a szegénység vásárolta fel, akiknek száma akkor elérte a 9—10 ezret, és akiknek szülei a század 50-es, 70-es éveiben már otthon sem találtak munkát és mint kubikosok, a Tisza-szabályozásnál, majd vasútépítésnél dolgoztak, távol családjuktóL Ők megtakarított pénzüket a földekbe fektették, és megteremtették Dorozsma külső telepeit A község történéti pályájában nekik további szerep jutott: a felszabadulás után a nagyobb birtokokat, felosztva, űjabb kiáramlás történt és ennek következtében a telepek megerősödtek; 1949—1951 kőzött ezekből a telepekből a megye virágzó községei alakultak: Bordány, Zsombó, Forráskút Üllés. Egy pillantást vetettünk a száz évvel ezelőtti eseményekre és felidéztük következményeit OLTVAT FERENC Famadár és fűzfafütyürű A múzeum kincseiből A Móra Ferenc Múzeum „legfiatalabb" tárgyegyüttesét a gyermekjátékok képezik. Hiszen amig a régészeti leletek egyike-másika több ezer éves, a helytörténeti tárgyak néhány száz évesek, a néprajziak úgyszintén, addig a gyermekjátékok legrégibb darabjai „csak" a századforduló tájáról valók. Az első játékot Péczely Attila gyűjtötte: egy tápai öreg halász által készített ladikocskát a hozzávaló evezővel és szapollyal. amit Bittó János szegedi halászmester adományozott a Közművelődési Palotának. Engel Vilmos, úgy látszik, tudatos gyűjtője volt az orosz hadifoglyok által készített gyermekjátékoknak. Ajándékozásával jelentősen megnövekedett ez a tárgycsoport is. Kedves darabjai a Körhinta, egy deszkából „öszszetákolt" Óriáskerék, álló és repülő galambok stb. A búgó a legprimitívebb játék. Ez egy egyszerű. kedvesen goromba faragású famadár, elején fadarabkán dió van. A csecsemőknek való csörgőket is ügyesen faragták a foglyok, akik azidőben „dologra maradtak itt Szeged környékéi/'. Nem egy faragványuk ún. vlrtusfaragás. Ilyen az említett csörgő is, amelyet apró falemezkékből illesztettek össze, szétszedni rrieg szinte lehetetlen. Nemcsak játékos játékokat hanem nagyobb munkaeszközöket Is szívesen másoltak, mint a varrógépet, madárijesztő kereplöt és számtalan kocsit Is. Izgalmasak az úgynevezett türelemjátékok. Az összerakó hat darab faragott íadarabkából áll, amiből téglalapot kellett alkatot A Kibogozás enné! jóval kacifántosabb: a 20 centi hosszú, lapos falemezke két végére egy spárga van kötve. A zsinór a lemezke közepe táján átbújik a falemezkén, melyre egy fagyöngy is föl Van fűzve. Kibogozásakor a zsinór kitalál a lyukbót ahol a fagyöngynek is fontos szerepe van. A játék Szeged-Alsótanyáról került a múzeumba. Ugyanott élt T. Czlrok ICrcsébet felvétele Hadifogságban készített játékok 1915-ből Át az úton Altok a korzó végén, tátom a számat a járókelőkre, meg a Takaréktár utcára, és minthogy összesen 34 forint van a zsebemben, azt latolgatom, hogy az OTP ajtaján ki, mennyi pénzzel jön ki. Aztán eszembe jut. hogy láttam egy barna kockás öltönyt a kirakatban. és akkor azt számolom, hogy ha négyesem lett volna a múlt héten a lottón, mit vettem volna, plusz persze a barnakockás öltöny, TTR>rí most a kockás a divat, és a barna nekem jól áll. A járókelők nem sokat tőrödnek azzal, hogy én álldogálok. Ott megy az öreg fodrász, akinek a keze alatt ritkult ki az utóbbi húsz év alatt a hajam. Az meg a Sanyi, néz egy nőt maga előtt, azért nem vesz észre. Majd bemártom Marikánál, ha találkozunk vele. A platánfák vegetálnak felettem-mellettem, nagyok a leveleik, várják az őszt. De hát ez így van, én alattuk, ök fölöttem az utóbbi negyedévszázadban, megszoktuk. Ök ott állnak, én alattuk sétálok, ök is idevalósiak, én is, megférünk egymással. Talán szeretjük is egymást. Én azt, hogy platánfák és szépek, és a verebeket kivéve jó alattuk sétálni, ők meg, hogy szegedi vagyok-, „íff mászkál mindig, alattunk, majd meglátjuk, meddig mászkál, mi kivárjuk, és ha már nem mászkál, majd mászkál a fia, meg az unokája, azért szegedi, hogy itt mászkáljon ., Szóval állok a sarkon, a korzó végén, magamban, ábrándozva, mikor megszólít valaki. Egészen alulról szólít, mert apró emberke. Nagy táska a hátán, farmernadrág rajta, az anyagából készült nadrágtartóval. A cipője piros, a haja szőke, és egy kicsit hosszú, az én mércémmel mérve. Azt mondja a farmernadrág, hátul a táskával: — Bácsi, megyünk már? — Hová — kérdem, mert magam sem tudom, hová akarok menni innét a korzó sarkáról. — Hát át — Minek? — mondom. — Ide figyeljen, bácsi! — oktat ki az emberke, ott a nadrágszijjam magasságában. En most már iskolás vagyok, és éppen jövök az iskolából. Haza akarok menni, de anyu azt mondta, hogy csak felnőttel menjek át az úttesten. Jön a bácsi? — Megyek — mondom —, mért most jövök rá, miért vártam eddig a korzó sarkát.. — Akkor tessék először balra nézni, aztán az itt közepétől jobbra — fogja meg a kezem a farmérnadrágos. Történetesen aznap kezdtem meg a huszadik tanévemet. Sok száz diákomat vezettem már kézen fogva: érettségi előtt ballagó, előttem felnőtt, ' megilletődött mamlaszokat, pityergő szülők sorfala között, múzeumba hatodikosokat-hetedikeseket, akik megbámulták a mammut hatalmas fogsorát, hintós játszótérre apától-anyától elhagyott aprókat. Hány kezet fogtam, hány kemény kis fejet fordítottam előre, a forgalom felé, óva őket a robogó jármüvek elől! De most egy farmernadrágos, alul piros cipővel, háta mögött egy nagy táskával, maga választott ki magának, hivütalos kinevezés, munkakönyvi bejegyzés, fizetési besorolás nélkül. • Először balra néztem, azután az út közepétől jobbra, ahogy meghagyta. Fogtam apró kis kezét, vagy ő fogta az enyémet, már nem is tudom, és nagyon fontos embernek éreztem magam, míg átértünk a korzó sarkától a Takaréktár utcába, az OTP elé, amelynek az ajtaján sok pénzzel, vagy sok pénztől szabadultan jöttek-mentek az emberek. BOHM JÓZSEF és barkácsolgatott Katona Imre, aki cséplőgép modellt, hozzávaló hóber emelőt és fűrészelő masinát sikerített Faragványai már 1916-ban a múzeumba kerültek. Ez igen korai, hiszen abban az időben terjednek el a cséplőgépek, működtetésükre tüzesgépet alkalmaztak. Pörgettyűnk több is van. Készítőjükkel együtt, többféle. Az egyik cérnaguriga korongbol készült. A lyukba hegyezett botocskát szorítottak, és a hegyes végén pörgették. A többi is hasonlóképpen farudacskán forog, de fakorong helyett fél vagy egész dió, egy Tömörkény Lászlótól valónak meg bádogkupa „a teste". Gyermekkoronlat Idéz! a Forgattyús kocsi. Ez a játék talán a legkésőbbig megmaradt kedvélt búcsúfiának a kisustorrgl, a görbebottal, a fokossal és a kis tajicskáoaL Ugyanonnan kapták a gyerekek a malac, a paprika vagy éppen a kerek pörsölyt. Randáról szorgalmazták a kakasfütyülöket, amiket később a pipafütyürűk váltottak föL Ustorral kellett hajtani a csigát, amiből 1910-ben már tekintélyes számmal beleltároztak. A „Ládikás kereplő" a templomi kereplők kicsiny mása, amivel „bűt idejin sürgették a híveket a misére, mert hogy a harangok Rómába möntek". Szinte hitelesnek mondható az a díszesre kifaragott mérleg, amihez hasonlóval mérhették a tápai gyékényesek a krumplistarhonyába való szalonnaadagot minden héten máséból. Kedves darabok még a két kis lovacska, a kisasszonylegyezö, és a fatornyocskák, amelyek olyan ügyesen össze vannak illesztve apró részeiből. hogy ember a talpán, aki megtalálja a szétszedésének nyitját. Az Ördöglakatot a mai gyerek Is ismeri. Ugyanők — műanyag játékokkal elhalmozva — már aligha tudnának játszani a nádi- vagy a cirokhegedüvel, a kócpuskával, vagy mondjuk a füzfafütyürűvel. Néhány évtizeddel ezelőtt még dugva volt a búcsú és a városi bazáros boltja is a népi barká' csolók termékeivel. De ide a falusi, még inkább a tanyai gyerek, csak nagy ünnepen jutott be. Neki mindig kedvesebb maradt az a játék, amit a kedvesszüléje, vagy az öregapja, netán saját maga készített A mai „műanyag világ" egy művészetet tett halottá, a gyermekjáték-barká, csolást. Éppen ezért a meglevő állomány darabjai a múzeum kincsei közé tartoznak. IEJ. LELE JÓZSEF »