Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-29 / 256. szám

3 Péntek, 1976. október 29. Befejeződött az ipari szövetkezetek VII. kongresszusa Megválasztották a tisztségviselőket > Csütörtökön befejezte munkáját az ipari szövetkezetek VII. kongresszusa. A tanácskozás második napján részt vett Havasi Ferenc, a kormány elnökhelyettese, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter. Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter. Ott voltak az országos főhatóságok, a hazai szövetkezeti mozgalom társágazatainak vezetői. A kongresszus mindvégig nagy érdeklődést kiváltó vitájában csaknem 40 küldött vett részt, további 14-en pedig — idő hiányában — írásban adták be hozzászólásukat. A felszólalók közül többen nyugtázták elismeréssel az önkormányzati munka, a szövetkezeti demokrácia erősödését. Ugyanakkor „ rámutattak arra is, hogy az önkormányzati munka hatékonyságát a jövőben a döntést hozó testületi tagok felkészültsége, ismeretei bővítésének útján is fokozni kell. A vitában az egyik középponti szerepet a szolgáltatások fejlesztése kapta. Többen rámutattak, hogy a kiemelt ágazatok erőteljes fejlődése mellett az úgynevezett hagyományos ipari javítások területén mérsékelt visszafejlődés, illetve stagnálás volt tapasztalható. Ez azonban általában nem az igények csökkenésével, hanem az életvitel változásaival jár együtt. Mégis szükséges, hogy kiépítsék például a ruházati gyorsjavító-szalonok országos hálózatát is. Az építőipari szövetkezetek munkájáról szólva nem egy ízben önkritikus hangon beszéltek a küldöttek. Szóltak a nehézségekről, amelyekben szerepet játszottak rajtuk kívülálló tényezők is. A felszólalásokra Rév Lajos válaszolt. A kongresszus ezután megerősítette az országos tanács 1976 januári állásfoglalását, amely az ipari szövetkezetek V. ötéves tervidőszakra kitűzött gazdasági céljainak megvalósítását szolgálja. * A kongresszus elfogadta a szövetkezeti törvény és az ipari szövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet továbbfejlesztését szolgáló javaslatot. Állást foglalt abban, hogy ezek a felső szintű jogszabályok helyesen tükrözték és tükrözik az MSZMP szövetkezetpolitikai elveit, s ezért alapvető kiegészítésre nem is szorulnak. Azonban az általános és ezen belül a szövetkezetekben is végbement társadaU mi-gazdasági fejlődés szükségessé teszi a jogi szabályozás bizonyos mértékű korszerűsítését, továbbfejlesztését, hogy ezúton is biztosíthassák a • szövetkezeti demokrácia hatékonyabb érvényesülését. Végezetül az új országos tanács — amelynek 101 tagját a kongresszust megelőző közgyűléseken, további 21 tagját pedig csütörtökön a kongresszus zárt ülésén választották meg — megtartotta első ülését, s megválasztotta-a tisztségviselőket. Az országos tanács (OKISZ) elnöke ismét Rév Lajos, helyettesei: dr. Kardos Géza, Mészáros Vilmos és Németh Ferenc, a felügyelő bizottság elnöke Fodor György. Az ipari szövetkezetek VII. kongresszusa Rév Lajos szavával ért véget.. p Fejlődő közös gazdaságok TESZÖY-küldőttgyűlés Szegeden, a kongresszusi készülődés jegyében Tegnap, csütörtökön reggel fél nyolcra hívta össze a TESZÖV elnöksége a Mezőgazdasági Szövetezetek III. országos kongresszusának előkészítésére elfogadott intézkedési terve alapján a területi küldöttközgyűlést Szegedre, a Tisza Szálló koncerttermébe. Nagy István korelnök üdvözölte a megjelenteket, köztük Szabó Sándort, a megyei pártbizottság titkárát. dr. Nyíri Bélát, a TOT elnökhelyettesét, Molnár Istvánt, a MÉM képviselőjét és Szilágyi Ernőt. a megyei tanács osztályvezetőjét, valamint a meghívott járási-városi pártbizottságok és tanácsok képviselőit, az intézmények, partnervállalatok vezetőit. Ábrahám Vince, a TESZÖV titkára, mint levezető elnök, javaslatot tett a mandátumvizsgáló, jelölő és szavazatszedő bizottság megválasztására. Ezt követően Szűcs József, a TESZÖV elnöke tartotta meg vitaindító előadását. Emlékeztetett, hogy az ország szövetkezeti parasztsága III. kongresszusára készül. s megyénkben 90 termelőszövetkezet, illetve szakszövetkezet és három társulás 186 küldöttet választott- ötvenkétezer termelőszövetkezeti és nyolcezer szakszövetkezeti tag delegálta azzal az útravalóval, hogy jól képviseljék megyénk parasztságát, az eredmények mellett "adjanak szót gondjainkról, problémáinkról is. Ezért nagy felelősség és nagy megtiszteltetés az országos kongresszuson megyénk szövetkezeti parasztságát képviselni. < A negyedik ötéves tervben a megyében a szövetkezeti mozgalom a rendkívül sok nehézség ellenére is eleget tett feladatainak. Ugyan, akkor erre az időszakra esik a szövetkezetek nagy arányú koncentrálódása és ekkor valósultak meg a nagy beruházások, a szarvasmarha- és sertéstelepek, ültetvényeket telepítettek és kertészeti telepeket építettek. Sajátossága Csongrád megyének a differenciáltság, ami sok ellentmondást takar, ugyanakkor nagy tartalékot is jelent a gyorsabb ütemű kibontakozásra. Az elkövetkezendőkben a jellemző tájkörzeti különbségek alapján kell sokkal részletesebben és differenciáltabban megjelölni a feladatokat, akár gyenge adottságú szövetkezetről, szakszövetkezetről, vagy a makói földek specialitásáról ejtünk szót. A közös gazdaságok és szakszövetkezetek igen nehéz körülmények között kezdték az idei évet. Ennek ellenére, a rendkívül aszályos időjárás kártételei ellenére is várhatóan eredményesebb esztendőt zárnak, mit tavaly, vagy az előző tervidőszak átlagában. Csökken a veszteséges szövetkezetek száma, a veszteség összege, ugyanakkor javulnak az átlageredmények is. A helyzet megyénkben kedvezőbb, mint az országos átlagos kép. Azért több területen van adósságunk, ilyen téma a zöldségtermelés. Az állattenyésztésben az előrehaladás a vártnál lassúbb. Az előadó vázolta az ötödik ötéves terv célkitűzéseit, feladatait, a szakmunkásképzés fontosságát, a termelési rendszerek elterjedését, a szövetkezeti demokrácia szélesítésének szükségességét és a területi szövetség érdekképviseleti munkáját. A vitában szót kért Masa István (Domaszék, Szőlőfürt Szakszövetkezet), az ifjúsági parlamentek tapasztalatairól szólt, dr. Nyíri Béla, a TOT elnökhelyettese és egyben a Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért járó kitüntetést adta át Sípos Sándornénak (kövegyi Béke Tsz), Nagy Istvánnak (szegedi Üj Élet), valamint a békemozgalomban végzett eredményes munkáért járó emlékplakettet a rúzsai Népszabadság Tsz Martos Flóra szocialista brigádnak, valamint a szentesi Termál Tsz Béke és Barátság szocialista brigádjának. Verők Ernőné (szegedi Felszabadulás Tsz), a termelőszövetkezetekben dolgozó nők helyzetéről beszélt, Lóczi János (szentesi Árpád Tsz) a zöldségtermesztés helyzetéről, Gál Jenő (bordányi Előre Szakszövetkezet) a szakszövetkezet problémáiról, eredményeiről, Lakatos Irén (szegedi Tisza— Marosrszög Tsz) a szakmunkások helyzetéről, Bárd István (földeáki Egyetértés Tsz) a vízrendezést sürgette, Ju. hász Vince (rúzsai Napsugár Tsz) a közgazdasági szabályzók hatásáról, Hajdú Gergelyné (csongrádi Petőfi Tsz) a beruházás problémáiról, Gruber János (pusztaszeri Hétvezér Tsz) a vezetés és tagság jó viszonyáról szólt. Szilágyi Ernő a megyei pártbizottság és a megyei tanács névében eredményes munkát kívánt a kongresszusi küldötteknek és elemezte a legfontosabb tennivalókat. A küldöttgyűlés titkos szavazással megválasztotta a 28 kongresszusi küldöttet, köztük a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának öt tagját; Árendás György, Bertus Pál, Borbás István, Giay Róbert és Szűcs József személyében. Sz* L. L Apró ügyeink H

a mondta volna valaki, hogy a Körtöltés táján napok óta fázik egy ember, biztosra veszem, nagyszabású társadalmi mozgalom indult volna fölkutatására. Lett volna, aki takarót ajánl föl, meleg kabátot, bakancsot, sőt olyan is, aki bernáthegyi méretű kutyáját is fölszerszámozta volna, hátha sürgős segítségre van szükség. Tíz ismerősöm és öt , szomszédom biztosan ott lett volna, és legalább ennyien mások ismerősei és szomszédai, mert a világ legtermészetesebb dolga — nálunk —, hogy segítsünk, ahol kell, és ahol tudunk. Azt azért megkérdeztük volna e képzeletbeli eset után is: miért is kellett annak az egy embernek fáznia? Tegyük föl ezt a kérdést négyszáz családra vonatkoztatva — utólag. Megírta az újságunk, ennyien nélkülözték a fűtés hivatalosan is elismert szezonja után az összkomforttal járó meleget — és közben belefolyt a forró-lágy víz a Tiszába. Ha csak hárommal szorzunk családonként, akkor is ezerkétszáz — vagy e körüli — emberről van szó, sok gyerekkel, itt-ott öreggel is. Olyan gyerek is volt köztük bőven, aki nem járván iskolába-óvodába,, napközben sem talált meleg szobát. Tegyen le az olvasó arról, hogy ez az írás minden közrejátszó okot földerít, többre nem vállalkozik, csak egy nagyon apró ügynek a körüljárására. Erös elfogultsággal teszi ezt is. Annyi előjoga minden fázós embernek lehet, hogy elfogult legyen. A négyszáz család leginkább a rádióból tudta meg, hogy megkezdődött a fűtés — Pesten. Másnap-harmadnap már hallott arról is, hogy egyik-másik utcában Szegeden is meleg van, később azt is megtudhatta, hogy egészen sok házban igen jól fűtenek. Magam a negyedik napon kérdeztem meg a fűtést szervező vállalat illetékesét, és meg is lepődtem. Azt mondja tisztelni való kedvességgel, hogy éppen negyednapja megállás nélkül nyomják a meleg vizet, természetesen hozzánk is. Észre kellett volna vennem, mondom elanyátlanodva, de megvigasztalnak nyomban, előfordulhat az ilyesmi, a hiba a mi házunkban lehet. Ennyire elszakadtunk egymástól? Itt van a höközpont — mi csak kályhának mondjuk — alig ötven méterre, és én nagy kerülővel tudom meg ennyi nap után, hogy régóta nekünk dolgozik. Aztán eszembe jut a komisz hasonlat: micsoda katona az, aki csak tüzel, csak tüzel, de nem nézi meg negyednapon se, célba talált vagy nem? Fölvilágosít mindenesetre a telefon, hogy a hiba a csövek légtelenítőjében van. Hívom a lakásszövetkezet elnökét, és mondom neki. Azt mondja, köszöni, azonnal utánanéz, ámbár úgy hiszi, félrevezettek engem. Szerinte a meleg víz nem jut el a házig! Név szerint mondja a négyes kazánt, állítólag ott kapott gellert a lövedék, csőtörés vagy kazánhiba formájában. Illetékes helyen, másik kérdezőnek válaszolva még úgy tudják, a garázstulajdonosokat terheli minden felelősség. Elcsavargatták kajsza ésszel a csapokat, bemenni meg nem lehet a garázsokba, hogy visszacsavargassák. Megy hát a meleg víz Tiszát fűteni. Osztok-szorzok magamban, és oda jütok, megeshet, hogy tíz garázsosból kettő megveszekedett rontó szándékkal esett neki a csapoknak, de a többi nyolcat látatlanban is pártfogásomba veszem. Bevallom őszintén, minden kockázatot vállalva, ha előttem akkor húsz csap lett volna, mind a húszat megcsavartam volna, pedig nekem csak biciklim van. Az a nyolc azért tekergethette a csapot, mert fázott. Előbb volt a hideg, és most ez a lényeg. És, afc, hogy így szálljon magába, aki csaphoz nyúlt. De hinnem kell a paneltudományokban járatosabb lakótársaimnak is, akik azt mondták a hatodik napon, hogy a légtelenítő csapok náluk nem is a garázsokban vannak. Akár így igaz, akár úgy, tanúsíthatom, hogy nem indítottak hajtóvadászatot, nem adtak ki körözést a garázstulajdonosok előállítására. Biztosra veszem, ha négyszáz család összefogott volna, mindet megtalálja, és ráveszi a csapok visszatekerésére. A mi lépcsőházunk harmadik emeletéig egyébként már a negyedik napon este följött a langyos víz, éjszakai alváshoz két kabát helyett egy is elég volt, de a följebb lakóknál aggasztó maradt a hideg. Joggal érezhették magukat Burkusország határszéli lakóinak. Látva látták, hogy a szemközti házakban alsóruhában ficánkolnak az emberek, emitt még vacog a gyerek, didereg az öreg, és senki nem hagy szíves üzenetet, nem kér elnézést, és nem küld biztatást. Oda már eljutottunk, hogy boltra kiteszik a táblát: elnézést kérünk, leltározunk, oda még nem, hogy legalább elmondjuk, meddig kell várni. Nagy hiba történhetett, váratlanul jöhetett baj, azért nem szervezték meg az „elnézési hivatalt". Azóta sem tudjuk, mi történt, és kire kellett várnunk. Azt tudom csak, hiteles forrásból, a szomszédasszonytól, hogy hetednapon jött hozzájuk egy szerelő, összesen két perc alatt két művietet végzett. Elzárta azt a csapot, amelyiket előtte egy másik szerelő kinyitott, meglazított egy csavart, hadd fújja ki mérgét a cső, és ment másik két percre a másik lakásba. Mai megváltók csavarkulccsal járnak, és csodával gyógyítanak. Két perc alatt! Ezért a két percért mondom az egészet apró ügynek. Mert ha daru kellett volna, vagy tűzoltóautó, vagy akárrhi, tette volna mindenki a maga dolgát. De kétperces munkáért ki szeret ugrálni? K

ét percet nyert a munkaidőből az a villanyszerelő is, aki a gumigyári munkás, lakásában nem húzta meg a csavart a villanyóra körül, kicsúszott alóla a saru, és leégett a hűtőszekrény. Azóta megy egyik illetékestől a másikig, a hibát mindegyik elismeri, de a másikra fogja, és nem fizeti ki a javítás forintjait. Igazi ludas természetesen az az ember, aki cserbenhagyta a csavart, amikor csavarhúzó volt a kezében. Ezt már munkában való fegyelmezetlenségnek mondjuk. Pedig tudhatta, rajta kívül azt a csavart meg nem húzza senki, neki se fáradság, és nagy baj lehet belőle, ha elmulasztja. Fogta magát, elment. Ugyanígy tett az a másik csavarhúzós ember is, aki átállította a központi antennát jó két héttel ezelőtt. Amíg ott volt, minden készülék a legszebb képeket mutatta, de tovább egy percig se. Azóta tapogatni lehet a képet, de látni nem. Most az építőipar embere ment panaszkodni oda, ahol orvosságot remélt. Meghallgatták először, másodszor, harmadszorra is, de negyedik napon rámordultak: minek jár ide, tudhatja, hogy föl van írva. Ezért gondolom, fölírom én is. Hátha össze tudunk kaparni valahonnan kallódó két perceket, és annyi apró ügyet tudunk elintézni, -hogy embertársaink szándékos bosszantása talán el is fogy egyszer, Horváth Dezső Epül a: iskola uj Somogyi Károlyné felvétele Kisiskolások, szülök, pedagógusok várják türelmetlenül az új, III-as számú szeged-tarjáni általános iskola elkészültét. Türelmetlenül, mert majdani lakói egyelőre a város három iskolájában vendégeskednek. Hogy meddig? A DÉLÉP-tól megtudtuk az átadás határidejét: 1977. július 30. Reméljük, s a képen látható épület alapján úgy tűnik, bizakodhatunk is, hogy ez már az utolsó dátum. S hogy jövőre a csaknem 13 millió forintból épülő új iskolában tarthatják ' a diákok a tanévnyitót