Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-27 / 254. szám

Szerda, 197G. október 27. 3 Gázvezeték műenyagból A már épülő Északi város­részben kemény polietilénből készült műanyag csöveket fektetnek a DÉLÉP dolgozói. A kisnyomású gázvezetéknél alkalmazott — és a DÉGÁZ­tól tanult — eljárás nemcsal? azért gazdaságos, mert a műanyag csövek olcsóbbak, hanem, mert a polietilén elő­nyös tulajdonságokkal is ren­delkezik. Az acélcsövek ve­szedelmének, az úgynevezett „agresszív talajvíznek" ellen­áll, nem korrodeálódik, haj­lítható és nyomáspróbája is egyszerű. Élettartamát gyár­tója, a solymári PEMÜ har­minc-negyven évre becsüli. A csövek összeillesztésénél nincs szükség ívhegesztésre, a szigetelés és a hosszadal­mas varrat- és szigetelésvizs­gálat is feleslegessé válik. A műanyag csövek fektetése kevesebb fizikai munkát vesz igénybe, a kivitelezési időt az eddigi tapasztalatok sze­rint felére-harmadára csök­kenti. S ez jelentős időnye­reség a három kilométer hosz­szú vezeték összeszerelésénél. Ha acélcső lenne, daru emelné. A műanyag csövet egyet­len ember is elbírja Gyenes Kálmán felvételei sütőberendezés próbája: plusz 230 fokon illesztik össze a csöveket Sajtótájékoztató flz erdőgazilaság és a faipar helyzetéről Az erdőgazdaság és faipar helyzetéről tartott kedden sajtótájékoztatót dr. Csontos Gyula, az Állami Fagazda­sági Vállalatok országos köz­pontjának vezérigazgatója, a FAGOK budapesti székhá­zában. Hazánk összes területének 16,4 százalékát borítja erdő, uz elmúlt 30 évben mintegy 1 millió hektáron telepítet­tek erdőket a vállalatok, me­zőgazdasági üzemek. A tele­pítéseknél az erdészeti kuta­tások eredményeinek hasz­nosításával az ipar számára értékesebb fajták arányát növelték. Főként a fenyőét és a nyárfáét. Az erdőterü­letek növekedése nyomán a fakitermelés is fokozódott. Tavaly elérte a 6,9 millió köbmétert, és '1980-ban 7,4 millió köbméter fa kiterme­lése a feladat. A fafelhasz­nálás is növekszik, ezért je­lenleg is jelentős mennyiség­ben importálni kell ezt a nyersanyagot, elsősorban fe­nyőfát. Az erdeink zömét ki­tevő lombos fából azonban még felesleg is keletkezik, így exportálni is lehet. Éven­te mintegy 1 millió köbmé­ter gömbfának megfelelő mennyiségű lombos faanya­got ad el tőkés országoknak külkereskedelmünk. Az el­múlt évben először kooperá­ciós megállapodást is kötött a Lignimpex jugoszláv vál­lalatokkal, eszerint évi fél­millió űrméter papírfát szál­lít a magyar fél, s cserében 80 tonna cellulóz érkezik pa­píriparunk számára. Az ezredfordulóig várha­tóan 800 ezer hektár erdő­telepítésre alkalmas mező­gazdasági terület szabadul fel a racionális földhaszno­sítás nyomán. Ezen belül az V. ötéves tervidőszakban mintegy 45 ezer hektár te­lepítése a feladat. Az új er­dők számára a Duna—Tisza­közi homokos mezőgazdasá­gi művelésre kevésbé alkal­mas területet és — a talaj védelmére — a lejtős hegy oldalakat, lankákat jelölték ki, de a nagyobb ipari vá­rosok körül is telepítenek erdőt, hogy új kiránduló­központokkal gazdagítsák a városok környékét. Az erdőtelepítés mellett fontos a fakitermelés gépe­sítésének fokozása. Jelenleg a gépesítés . aránya alig ha ladja meg a 28 százalékot 1980-ig a tervek, szerint ez az arány 65 százalékra nö­vekszik. Á népi ellenőrzés vizsgálatai A Szeged megyei városi és a Szeged járási Népi Ellen­őrzési Bizottság Kalmár Jó­zsef elnökletével tegnap, ked­den délután ülést tartott a városi tanácsházán. A NEB korábban megvizsgálta, hogy a vállalatok miként segítik a fizikai dolgozókat, a fiatal házasokat, a nagycsaládoso­kat az otthonteremtésben. A vizsgálat tapasztalataira fel­hívták az illetékes vállalatok figyelmét. Ennek sorári az üzemek több intézkedést tet­tek, például a Szegedi Ruha­gyár dolgozói lakásépítésének támogatására lakásépítési alapot hozott létre, és új sza­Szocialista országok honvétiefmf szervezeteinek tanácskozása A Magyar Honvédelmi Szö­vetség rendezésében kedden, tegnap megkezdődött a szo­cialista országok honvédelmi szervezetei anyagi és techni­kai küldöttségeinek IV. ta­nácskozása Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ku. ba, NDK, Magyarország, Mongólia, Románia és a Szov­jetunió honvédelmi szerveze­tei küld őrségeinek részvéte­iével. A tanácskozást Kiss Lajos vezérőrnagy, a Magyar Honvédelmi Szövetség főtit­kára nyitotta meg. A küldöttek áttekintik a Moszkvában tartott III. ta­nácskozáson megszabott fel­adatok végrehajtásának hely­zetét. Ezen túlmenően fel­mérik és egyeztetik a honvé­delmi szervezetek anyag- és eszközigényeit az 1981—85-ös időszakra. bályzatot készített a lakás­elosztáshoz. A KSZV-ben, a Szegedi Konzervgyárban is több intézkedés született azért, hogy dolgozóik lakás­gondjain javítsanak. A NEB ugyancsak tegnap értékelte egy korábbi vizsgá­latának hatását. Júliusban tárgyalták az építőipar la­kossági szolgáltatása fejlődé­sét. A megállapítások alap­ján a NEB felhívást intézett a Szegedi Építőipari Szövet­kezet vezetőségéhez, és több intézkedést javasolt a Sze­gedi Járási Építőipari Szövet­kezetnek, valamint az Ingat­lankezelő Vállalatnak. A fel­hívás és a javaslat után a Szegedi Építőipari Szövetke­zet felülvizsgálta árképzési rendszerét, és a jogszabályi előírásoknak megfelelően új egységárakat alakított ki. Az IKV megszigorította a hely­színi ellenőrzést. A Szegedi Járási Építőipari Szövetkezet pedig lépéseket tett a fo­gyasztói-szolgáltató profil erősítésére, illetve az átszer­vezésre. A NEB elfogadta és megvi­tatta a Londoni körúti fiú­nevelőotthon gazdaságvezető­je tevékenységéről készült viszgálatot és felhívta az il­letékes szervek figyelmét az ott tapasztalt hiányosságokra A vizsgálat után büntetőeljá­rás indult az otthon gazda­ságvezetője ellen. segellátás gondjairól V alószínű, a tévé Kék fény műsorá­ban „szereplő" bűnözők kézrekerí­téséről sem esik több szó a lakos­ság körében, mint a zöldségellátásról. Ügymond, favorit téma ez, s magától ér­tetődik a jelenlegi körülmények között. A leves ízetlen — mondhatnánk, ehetetlen — sárgarépa, petrezselyem, zöldpaprika nél­kül, sőt ha burgonya, hagyma, paradicsom, káposzta nincs a kamrában, maga az ebédfőzés is komoly nehézségekbe ütközik. Mindenki magyaráz, bírál, érvel, okosko­dik, bizonygat, mellébeszél, javasol — asze. rint, hogy termelő-e vagy elosztó, vékony­pénzű vevő-e vagy meggazdagodott polgár, érdekelt szervezet képviseiője-e vagy fe­lelős politikus. Pedig végeredményben ar­ról van szó, hogy bajok vannak a terme­léssel, s korántsem csak a több hetes idei szárazság miatt. Mindenekelőtt innen ered a 30—40 százalékos, sokakat bosszantó, sőt fájdalmasan érintő áremelkedés, s amíg ezt a kérdést meg nem oldjuk, a helyzet in­kább rosszabbodik, mintsem javulna. Sze­geden is egyre-másra fejlesztik a felvásár, lási tevékenységet (aminek következtében jelenleg már nyolc átvevőtelep működik a városban), tovább bővült a közvetlen zöldségvásárlással is foglalkozó kiskeres­kedelmi boltok köre, mégis ez olvasható a városi tanács egyik jelentésében: „sok a hiánycikk és több esetben nem megfelelő a minőség". Hát éppen erről van szó. A mennyiségi és minőségi elégtelenség okai természe­tesen összetettek. Országosan már a IV. ötéves terv átlagában is körülbelül 5 szá­zalékkal szűkebb volt a zöldségtermelő föld, mint korábban, tavaly pedig — 1974­hez képest — már 11 százalékkal kisebb területen, 17 százalékkal kevesebb zöldsé­get termeltünk. Mint ismeretes, csökkent a mezőgazdasági munkaerőlétszám, ami je­lentős részben szintén a dologigényes zöldségkultúrákra volt káros hatással. S mivel szűkült a termőterület, igen sok ta­pasztalt zöldségtermelő szakember ls más­felé keresett megélhetést. Ráadásul — ki­véve talán a konzerv, és hűtőipari zöld­borsó termesztését — a gépesítés is vonta­tottabban halad ebben az ágazatban, fő­ként a magas árak következtében. A sza­kosítást akadályozta, hogy a zöldségterme­lés, a felvásárlási áremelkedés lassú üte­me miatt, nem nagyon vonzó a gazdaságok számára. Elmaradt az igényektől a minő­ségi vetőmagellátás, illetve nem rendel­keztünk gépesített betakarításra alkalmas fajták vetőmagjaival. A növényvédő szer és műtrágya árának emelkedése szintén érzékenyen érintette a zöldségtermelést. Egy közgazdasági tanulmányban hosszan lehetne sorakoztatni, boncolgatni a nega­tívan ható tényezőket. Itt csak annyit em­lítünk még, hogy a zöldségtermelés fej­lesztéséhez nélkülözhetetlen a jövedelem­biztonság, ezt azonban a szövetl?ezeti gaz­daságok — a különféle érdekek ütköződése miatt — alig érezték. Elég gyakori az olyan termelői vélemény, hogy egyoldalú­an és szinte kizárólagosan a felvásárlók állapítják meg az árakat, s hogy a zöld­ségforgalom túlnyomó hányadát lebonyo­lító MÉK limitárainak sokszor semmi kö­zük a realitáshoz, nem tükrözik a piaci helyzet kereslet-kínálatát. A Társadalmi Szemle októberi számában Dinnyés János megállapítja: „Egy-egy zöldség'élének a vártnál valamivel nagyobb termése esetén a felvásárlási árakat a felvásárlók a ter­mék önköltsége alá süllyesztették, vagy át sem vették a felkínált árut. Áruhiány ese­tén pedig a termelők válogattak a legtöb­bet ígérő felvásárlók között." Ez így van, s ezen az őszön a szegedi terme'ők jelentős része is igyekszik jobban fizető vevő után nézni. A fenti idézethez képest kissé egy­oldalúnak tűnik azonban a Csongrád me­gyei felvásárló szerv vezetőjének hozzászó­lása egy zöldség-ügyben összehívott ta­nácskozáson. Ö ugyanis csal? arról beszélt: „Meg kellene követelni a szerződési fegyel­met, hogy a közös gazdaságok ne ad iái? el a MÉK orra elől az árut, ha máshol töb­bet ígérnek érte." Most a téeszek „túl nagy biztonságát" helytelenítik azok, akik leg­alább 950 vagon zöldség tárolásával gon­doskodni kötelesek a megye zavartalan té­li ellátásáról, közben mélyen hallgatnak arról, hogy a szegedi és a Szeged környé­ki kiskertekben is jelentős mennyiségű áru vár megvételre. Sok idős ember termel zöldséget a háza, vagy a tanyája körül is, amelynek feleslegét szívesen piacra vinné, mivel azonban kocsija-lova nem lévén, autót meg már nem vásárol, így kényte­lenségből hagyja veszendőbe menni, s jö­vőre esetleg már nem is próbál bajlódni a kertészkedéssel. Egyre-másra hallhatók olyan vélemények, hogy a MÉK emberei kevésbé érdekeltek az ilyen szétszórt, de összességében számottevő áru felkutatásá­ban és átvételében, ezért a megoldáson nem is törik különösebben a fejüket. Nyil. vánvaló, ez a „ki-ki fújja a maga nótá­ját"-he'yzet nem hozhat zöldséget a kony­hára, ezért igen sürgetővé vált a kedve­zőtlen folyamatokat megállító komplex rendszer kidolgozása. S a kormányzati szervek most már nem is késlekednek ez­zeL Mindenekelőtt — rendelet van rá — fel kell vásárolni minden létező zöldséget, amit megtermeltünk, tekintet nélkül a „megéri — nem éri meg" mérlegelésre, mert ez politikai kérdés lett immár, s ve­szélyezteti az életszínvonal növekedését. Az év hátralevő részében különösen érten­dő ez a másodvetésként termeitekre, mert bosszantó állapot, hogy még most, október végén is 15 forintba kerül a boltban egy kiló, dió nagyságú, rendkívül silány minő­ségű zöldpaprika. Megállapítja egy szege­di jelentés, hogy „a Marx téren működő piaccsarnok kínálata nem felel meg a fel­adatának, mert a 900 négyzetméteres el­adótérből csak 125 négyzetméteren árulnak zöldséget". De hát az engedélyek kiadá­sával miért nem szabályozták megfelelő­en a standok rendeltetését? Kétségtelen, sok hasznos kezdeményezés történt már: a kereskedelmi szervek csökkentették a haszonkulcsot; a Szegedi ÉLIKER Vállalat közel 600 ezer forint kockázati alapot hasz­nált föl az árak mérséklésére; ugyancsak az ÉLIKER, valamint a Városellátó Vál­lalat megállapodott a konzervgyárral, hogy több boltjukban a kialakultnál alacso­nyabb áron kínálnak paradicsomot, papri­kát, uborkát stb.; a zöldséget is árusító boltokn? kötelezték, hogy a termelőtől köz­vetlenül vásárolt árut is csak a MÉK ál­tal megszabott fogyasztói áron hozhatják forgalomba; illetékesek megszervezték a gyárak előtti zöldségárusítást. Mindez azonban kevésnek bizonyult a mennyiségi és minőségi követelmények maradéktalan kielégítésére, mert az alapvető problémát, a termelés fokozását, nem sikerült megol­dani, ezenkívül az üzletek eladói sem min­dig tanúsítottak megértő és készséges ma­gatartást. Alapvető feladat országosan és Csong­rád megyében is, hogy rövid időn belül elegendő zöldséget termeljünk, mind a belső szükségletek kielégítésére, mind a külfö'di kötelezettségek teljesítéséhez. Csak azt lehet forgalmazni, megnyugtatóan el­osztani, amit a termelőszövetkezetekben, a háztáji gazdaságokban, kiskertekben megtermeltünk. Ehhez azonban jó vető­mag, megfelelő gépesítés, kiterjedtebb ön­tözés, jóval nagyobb tárolókapacitás, za­vartalan fólia-, műtrágya- és védőszerellá. tás. ösztönzőbb állami támogatás szüksé­ges. Mindezekről gondoskodni kíván az ál­lam, de legyünk csak reálisak: a fentebb említettek, valamint a nagyon ls időszerű szakosítás megszervezése, az itt-ott merev jövedelempolitikai gyakorlat feloldása, a szakemberek mozgósítása stb., tetemes ösz­szegeket emésztenek föl. Ezért ennek leg­alább egy részét valószínűleg a fogyasz­tóknak kell vállalniuk. Vagvis. megállítjuk ugyan az árak további emelkedésének fo­lyamatát, a termelési költségek hirtelen megnövekedése miatt azonban a jövőben sem várható a zöldségárak jelentős csök­kenése. M ost Csongrád megyében az a legsür­gősebb tennivaló, hogy a zöldség­forgalmazásból radikálisan kire­kesszék a spekulánsokat. Elég sok „őster­melői" igazolvánnyal bíró kupec ügykö­dik ugyanis ezen a fronton, akik ötven­szer, vagy százszor annyi árut — most fő­leg burgonyát — hurcolnak ki autóval Sze­gedről is, mint amennyi a kertjükben egyáltalán megteremhet. Ezek valójában nagykereskedelmi tevékenységet folytat­nak, engedély nélkül, igen magas haszon­nal, tehát az ő leállításuk is feltétele an­nak, hogy januárban sem legyenek ellátási gondjaink. Most még — valószínűleg a hiány tudatában — otthoni tárolás végett is vásárol burgonyát a lakosság, ami azt jelenti, hogy a korábbi években szokásos napi 150—200 má®sa helyett 300—400 má­zsa fogy el. Remélhető azonban, hogy új­év után ismét helyre áll a normális álla­pot, és mintegy 560—600 vagon burgonya decemberi tárolásával megoldható lesz a téli ellátás. A termelés, felvásárlás és el­osztás biztonsága megköveteli: mindenek­előtt azok kapjanak állami támogatást, akik a megyében termelt zöldséget elsősor­ban itt is értékesítik, tehát hozzájárulnak a helyi szükséglete'? kie'égítéséhez. Kívá­natos, hogy a MÉK a kistermelőkkel is kössön felvásárlási szerződést és kötele­zettségének tegyen eleget. A széltől, esőtől védett Marx téri csarnokban pedig főleg azok a gazdaságok kapjanak olcsón, vagy akár díjtalanul is helyet, amelyek zöldsé­get is hajlandók árusítani, tekintet nélkül arra, hogy az ország melyik részén gazdál­kodnak. Szocialista rendszerünk erejét szükség esetén csak egyre tudja összpontosítani. Kétség nem férhet hozzá, hogy a zöldség­ellátás gondjait is megszüntetjük. A meg­felelő intézkedések persze csal? akkor hoz­nak mielőbbi eredményt, ha a termelés­fejlesztés megoldása mellett a felvásárlást és ellátást is tökéletesítjük, korszerűsítjük. ( Vagyis, olyan fegyelmezett, szerződéses kapcsolati rendszert segítünk kialakítani a termelők, a felvásárlók, az értékesítők és a fogyasztók között, amely „kölcsönösen biz­tonságos feltételeket, jogokat és szankcio­nálható kötelezettségeket garantál". i I I ij t. NAGY ISI VAN

Next

/
Thumbnails
Contents