Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-21 / 249. szám

Csütörtök, 1976. október 21. Új óvoda Az új gyálaréti óvodában, melyet tegnap, szerdán foglal­tak el a gyerekek, az eddigi 25 helyett 70 gyálaréti apróság­nak jutott hely. Az óvodaépítésben közreműködött az AFIT Haladás szocialista brigádja, a gyálaréti Komszomol Tsz és sokat segítettek a gyerekek szülei is. Az új tanácsi óvoda „bábái" között ott voltak a városi népfront 3. számú nö­bizottságának tagjai is Konferencia páripropa­gaodisiáknak ' Tegnap, szer Ián délelőtt. Szegeden, az Ifjúsági Ház tanácstermében konferenciát tartottak a szegedi járás pártpronagandistái. Elsőként dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára a szo­cialista életmód kérdéseivel foglalkozott. Ezt követően a szegedi járás gazdaságpoli­tikai tennivalóiról és az eb­ből adódó agitációs felada­tokról Jáhni László, a járási pártbizottság első titkára tartott előadást. A KISZ IX. kongresszusá­nak határozataiból adódó if­júságpolitikai kérdésekről Szögi Béla, a szegedi járási pártbizottság titkára tájé­koztatta a megjelenteket. A pártoktatási év aktuális fel­adatait Keszi Zoltánná, a járási pártbizottság osztály­vezetője ismertette. A járvány Uj film Szfnes magyar film. írta: Gábor Pál és Marót! Lajos. Fényképezte: Koltai Lajos. Zene: Gonda János. Ren­dezte: Gábor Pál. Főbb szereplők: Kozák András, Anna Chodakowska, Ion Bog, Reviczky Gábor, Szacs­vay László, Koncz Gábor. Alig valószínű, hogy filmet készíthetne ma bárki is aszerint, hol, mely fejezeté­nél üti föl találomra a tör­ténelemkönyvet. Mégis olyan érzése támad a nézőnek, A járvány ilyesformán szüle­tett. Noha képtelenség. Képtelenség, hiszen az 183l-es észak-magyarországi koleralázadás nem él ugyan oly elevenen a mai történel­mi köztudatban, mint mond­juk, a reformkor, az 1848— 49-es forradalom és szabad­ságharc, ám az összefüggé­sek szemléletesek és fonto­sak, föltárva a történettudo­mány, s adott esetben a film művészi eszközeivel sem tű­nik hatástalan vállalkozás­nak hozzászólni eme törté­nelmi korszak problematiká­jához. A hozzászólás igénye kétségtelenül átsüt Gábor Pál új filmjén, éppen a címére utalva nem nehéz kikövet­keztetni, a forradalom élet­tanáról van mondandója. Cselekménye hiteles doku­mentumokon nyugszik, Bálás János a Széchenyi előtti köz­gazdaság-tudomány jeles alakja,' s maga a felvidéki jobbágyzendülés is ott sze­repel — ha csak néhány sor erejéig — a történelemköny­vekben. Bálás doktor sorsa a népből vétetett hősé, hala­dó gondolatait éppen az övéi­től szenvedi meg, s anélkül vállalja a mártíromságot, hogy pillanatra is megtagad­ná sajátjait: végül magába fogadja a népe, ha már csak kilátástalan helyzetében is, a biztos pusztulás, a halál tor­nácán. A filmnek ez a „meg­kínozva is egyek vagyunk" heroizmusa meggyőző és kel­lően motivált, tulajdonkép­pen nem ezért, vagy ettől lesz mégis lapos, száraz A Táfékozlalás az I. kerületi gyermekgyilkosságról A Budapesti Rendőr-főka­pitányság vizsgálati osztályán tájékoztatták a Magyar Táv­irati Iroda munkatársát a Mérő Katalin sérelmére el­követett emberölés részletei­ről. A kislány — mondták a vizsgálati osztályon — szep­tember 17-én reggel a koráb­bi megszokott útvonalon az iskolába 'indult. Oda azon­ban nem érkezett meg. Mint a vizsgálat utóbb megállapí­totta, a Halászbástyához ér­ve csatlakozott hozzá a tet­tes, aki a gyereket egy rövid útszakaszon elkísérte, majd megölte. — Hogyan fedezték fel a bűncselekményt? Délután, amikor az édes­anyja iskolába ment a kis­lányért, megtudta, hogy a gyermek aznap nem volt is­kolában. Ezt követően a szü­lők bejelentették a rendőrsé­gen a gyermek eltűnését, s a rendőri szervek széles körű nyomozást indítottak a gyer­mek felkutatására. Nem sok­kal később megtalálták a kislány holttestét és megál­lapították, hogy Mérő Kata­lin bűncselekmény áldozata lett. A nyomozás során rö vid időn belül elfogták és le­tartóztatták a bűcselekmény­nyel gyanúsított Miskei Imre 25 éves, büntetett előéletű budapesti lakost, és felku­tatták a bűncselekmény el­követésének bizonyítékait. A bűnügyben jelenleg is tart a vizsgálat. — A bűncselekmény elkö­vetése utáni napokban olyan hírek terjedtek el a főváros­ban, hgoy nem Mérő Katalin vtlt az egyetlen áldozat. Ez a híresztelés alaptalan volt, mert a főváros terüle­tén más, ilyen jéllegű bűn­cselekmény nem történt. Bútorod Japánnak Az ARTEX Külkereskedel­mi Vállalat több mint ne­gyedmillió dollár értékű szer­ződést kötött a Takashimaya japán céggel szállodai búto­rok, berendezések szállításá­ra. Az ARTEX úgynevezett mobil garnitúrákat szállíf majd, amelyek tetszés szerint variálhatók. járvány. Inkább, mert nincs folyosója a mához. Üzenete túlontúl általános, nehezen olvasható ki vetítés közben, s később, az utcán sincs igazi utóélete. Vagy a dokumenta­tív hűség kerítette be, zárta palackba Gábor Pál fantá­ziáját, vagy a szándéka má­radt tisztázatlan, merre is kamatoztassa markánsan föl­villantott gondolatait. Mert jól indul a film. Iz­galmas felvételeken adja tudtul, terjed a kolera, s a természeti csapás ott a leg­elviselhetetlenebb ahol a hétköznapi élet is az, a nincs­teleneknél, a jobbágyok vis­kóiban. A vesztegzár végképp megfosztja a parasztokat mi­nimális létfeltételeiktől is, nincs egyéb kiút, mint a lá­zadás, amely viszont a be­kerítettségük miatt eleve ha­lálra ítélt, reménytelen. Akár a forradalom marxista is­mérveinek fotóillusztrációit látnánk, amiből azonban mindössze az a többlet erőt­len, színtelen, amellyel a művészet a maga szféráiból fölszíthatja az elméleteket. És nincs hasznára a filmnek, hogy formai eszközeivel Jan­csó Miklós nyomába szegő­dik, mivelhogy a forradalom problematikája és a sarkosra koreografált mozgások képi látványa Jancsó filmjeiben ébresztett jellegztes asszo­ciációkat — utánozni persze lehet, bár nem szükségszerű. Néhány szereplő így is emlé­kezetes marad, Kozák András Bálás doktora feltétlenül. Föltűnnek szegedi színészek arcai is, Mentes Józsefé, Má­riáss Józsefé, az innen el­származott Hunyadkürti Ist­váné: valamennyien erőteljes figurákat teremtenek. 1 N. I. Panaszok és Vita tanulságokkal Ismerősöm pupillái akko­rára tágulnak, mintha a sze­mével a világot akarná el­nyelni, és emelkedett han­gon mondja: „Írok a tévé­nek, majd ők elintézik." Hi­ába bizonygatom, illetéke­sebb fórum is van, bízza sé­relmét azokra. Nem kell min­dennel a tévéhez, rádióhoz vagy a sajtóhoz fordulni. Is­merősöm hajthatatlan. Fölte­hetően többen hallottak ha­sonló történetet, amikor va­laki, a sértett, a tömegkom­munikációs szervek segítsé­gét kéri. Sajnos, az embe­rek nagy része panaszaival, bejelentéseivel nem az ille­tékes helyhez fordul, és gya­kori, hogy nem tudja, hova címezze bejelentését, észre­vételét f. De létezik másik gond is, ami összefügg azzal, hogy a közérdekű bejelentések, ja­vaslatok, panaszok intézését szabályozó törvény tizenki­lenc évvel ezelőtt született. Az 1957. évi IV-es törvény időközben többször is módo­sult, a Minisztertanács 1959­ben, majd 1965-ben további eljárási szabályokat vezetett be. Egyes minisztériumok pedig a panaszintézésre vo­natkozó részletes szabályo­kat adtak ki. A gyakorlat és a paragrafusok azonban sok esetben nincsenek össz­hangban. A hatályos rendel­kezések nem tükrözik kel­lőképpen a közérdekű be­jelentésekkel, javaslatokkal, valamint a panaszokkal kap­csolatos feladatokat és köte­lezettségeket. A társadglom tehát igényt formál arra, hogy a jogsza­bályok a közérdekű bejelen­tések, javaslatok, panaszok előterjesztését, alapos vizs­gálatát és érdemi elintézését egységesen szabályozzák. Felismerve ezt, új törvény­tervezet készült, amelynek főbb kérdéseit a népfront országos vitára bocsátotta. Nem első eset, amikor a jog­alkotás a közvélemény bevo­násával történik. Szegeden három alkalommal vitatkoz­tak a törvénytervezetről, jo­gászok, tanácstagok, tanácsi dolgozók. A társadalom ér­deklődése, polemizáló kedve érthető, hiszen a bejelentések az ország-életének legkülön­bözőbb területeivel kapcso­latosak. Évente 200—250 ezer panasz, javaslat érkezik kü­lönböző fórumokhoz, és eb­ből a szép „termésből" 10— 12 ezer közérdekűnek bizo­nyuk véleményüket. Az egyik fel­szólaló például azt tapasz­talta, hogy némelyik hivatal­ban lelkiismeretlenül fog­lalkoznak az ügyféllel, olyan is előfordult; az illetőt el­küldték. Erre azt a magya­rázatot találta: vagy ké­nyelmes az ügyintéző, vagy a szakképzettség hiánya, az ügy áttekinthetetlensége mi­att nem mer állást foglalni. Pedig a 3o napos ügyintézé­si határidőt mindenütt be kellene tartani. Másik vélemény szerint a panaszok, bejelentések ará­nya és az ellenőrzés lazulá­sa szorosan összefügg egy­mással. Ugyanis a formális ellenőrzés lehetőséget ad a visszaélésre. Azt senki sem talalla problémának, hogy a psnaszok száma .iem csök­kent Csak sajnos gyakori az alaptalan észrevétel is. Kü­lön gond, hogy nem olyan helyre címezik az észrevéte­leket, ahol el tudriák intéz­ni. Felvetődött: a törvény megfelelően védi-e a. beje­lentőket. Jó megoldást kínál a törvénytervezet, amikor részletesen foglalkozik a be­jelentő védelmével. A beje­lentő kérheti, hogy az eljá­rás során személyét ne fed­jék fel. Kérésének — ha a vizsgálat eredményessége , megköveteli — eleget kell tenni. Ha azonban a bejelen­tő rosszhiszemű volt, szemé­lyét a felügyeleti szerv ve­zetőjének előzetes hozzájá­rulásával fel lehet adni, s ellene eljárást indítani. Felmerült, hogy a dolgo­zók többsége nem tudja, pa­nasz esetén milyen jogvéde­lem illeti. Ezért a felszólalók hatékonyabb jogpropagandát kértek. (Ezzel teljes. egészé­ben egyét lehet érteni.) Szó­vá tették, mindenképpen el kellene érni, hogy a beje­lentő ne kerüljön hátrányos helyzetbe véleménye miatt. (Néhányszor előfordult, hogy a panaszost védelembe kel­lett venni.) Azonban egy hatá"ozo:.t megállapítást mindenképpen kiemelhetünk, s ' talán ez volt a viták legfőbb tanulsá­ga. Aki észrevételt tesz, pa­naszt nyújt be, azt az állam­polgári felelősségének leg­teljesebb tudatában tegye Ezzei nemcsak az illetékes fórumokat tehermentesíti a fölösleges munkától, hanem elősegíti, hogy tényleg a sé­relmes ügyek tisztázódjanak hamarabb. A gyors ügyinté­zés eredménye: a sértettek rövid időn belül kapnak jog­orvoslást. A törvény megalkotásáig a népfront sok helyen tart vi­tát. A véleményeket, javas­latokat felhasználják a tör­vényalkotók munkájukban — tehát az ilyen fórumok nem hiábavalók. De azért is fon­tosak, mert jól példázzák a jogalkotás demokratizmusát. 3. Egy tévhitet mindenképp szükséges eloszlatni. A be­jelentőki többsége nem notó­rius piszkálódó. Az állam­polgárok javaslataikkal és panaszaik többségével segít­séget nyújtanak a szocialis­ta társadalmi viszonyok fej­lesztéséhez, a társadalmi tu­lajdon védelmének megszi­lárdításához, a közéleti tisz­taság megtartásához. A pa­naszok megfelelő intézése je­lentősen előmozdítja a jogos egyéni érdekek érvényre jut­tatását is. Könnyebb lesz a bejelen­tők és a panaszokkal foglal­kozó szervek, fórumok dol­ga, ha majd megszületik a törvény. Biztosan megtalálja az észrevétel, az okos javas­lat a legrövidebb utat, es a legmegfelelőbb helyet — ha­marabb, mint eddig. A jogi rendezés kellően megnyug­tatja az ügyfelet is és az Ügyintézőt is, a panaszos idő­ben megtudja, hova, kihez forduljon, s az ügyintéző könnyebben áttekinti a Rábí­zott területet. De semmilyen törvénytől nem szabad cso­dát várni. Hogy kevesebb legyen a panasz, ahhoz első­sorban az kell: mindenki jobban, tisztességgel dolgoz­zon, esetleges mulasztással ne adjon okot közérdekű be­jelentésre. Halász Miklós 2. Nincs arra mód, hogy a törvénytervezetet ismertes­sük. A három szegedi vita felszólalásaiból azonban ki­tűnik, milyen területen kí­vánják az érvényben levő jogszabályok megváltoztatá­sát. Legtöbben a törvényesség érvényesüléséről, a bejelentő felelősségéről mondták el Ma nyílik Budapesten Fontos kiállítása Az egyik legismertebb és legnépszerűbb szegedi festő­művész, Fontos Sándor har­minc alkotásából nyílik ki­állítás ma, csütörtökön dél­után 5 órakor Budapesten, a Képcsarnok Mednyánszky Termében (V., Tanács körút 26.). Fontos Sándor tárlatát dr. Telepy Katalin művé­szettörténész nyitja meg. A kiállítás november 4-ig lát­ható hétköznap fél 10-től Leányvásár Péesváradén Zuhogó, téliesen hideg eső­ben érkeztek Pécsváradra az ország hagyományőrző népi együttesei. A helyi művelő­dési ház és a Népművelési Intézet közös rendezvénye volt a nagy múltra vissza­tekintő leányvásár. Noha ma nem föladata, hogy összehoz­za a házasulandókat az el­adó lányokkal, mégis szeret­tük volna látni — az idő­sektől felgyújtott anyag sze­rint —, hogyan is volt régen az a híres leányvásár? Ez most elmaradt. Sőt, a ki­mondottan mostoha idő el­mosta a színesnek monu­mentálisnak ígérkező felvo­nulást és a menettánc-bemu­tatót. A magas színvonalú orszá­gos rendezvényen Csongrád megyét Deszk és Tápé kép­viselte. Mivel a deszkiek eb­ben az évben már egyszer „minősültek" — tehát egy együttes évente csak egyszer kérheti a minősítést —, így a mostani föllépésükkel csak megerősítették helyüket a táncegyüttesek kategóriájá­ban. A tápáiak viszont a két évvel ezelőtti bravúrt ismé­telték meg a tápai lakodalom bemutatásával. E szép ha­gyomány színpadra állításá­ért az együttes a lehető leg­magasabb kitüntetést kapta: arany fi, és a Népművelési Intézet különdíját. A szép siker, azt hiszem, újabb erőt ad a nagy múltú együttes­nek. Pesovár Ernő folklőris­tának, a zsűri elnökének el­ismerő szavait csak megerő sítette Vásárhelyi László, s Népművelési Intézet főműn katársa: „Tápé ügyesen, min­den mesterkéltség nélkül r felszínen tartja elődeinc! szép, gazdag szokáshagyomá nyát, amit csak dicsérni le­het, azt kívánva, hogy halad janak továbbra is ezen a csodálatos úton". Iíj. Lelc József délután 6 óráig, szombaton 9-től 14 óráig. A hatodik ikszét felező mester hetedik önálló kiállí­tását rendezi meg. Állandó szereplője a dél-magyaror. szági tárlatoknak, több al­kalommal részesült kitünte­tésben, díjazásban. Tagja a Művészeti Alapnak és a Ma­gyar Képzőművészek Szö­vetségének. Elsődleges ihle­tője a Szeged környéki táj. E táj változásait, különböző évszakokban föltűnő arcát, az itt élő embereket ábrá­zolja temoeraképein. Mos­tani kiállítása is döntő több­ségében innen táplálkozik. Üllési tanyák, erdősávok, barackosok, almások, kuko­ricások képeinek fő témái. Néhány alkotáson megjele­nik az ember, az itt élő, so­kat próbált homoki paraszt­ember. Kiál'ításának kata­'ógusában ezt írja: „Szere­tem az okkersárga homokos tájakat. A fák gallyszövedé­':ét, a gyümölcsösöket, a víz­narti nádasokat füzesekkel. 1 z e tájon dolgozó paraszt­embereket. Ezek a dolgok nőttek a szívemhez, a ta­nyán eltöltött 23 év alatt. Kiállított képeim e világról vallanak." <#

Next

/
Thumbnails
Contents