Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-02 / 233. szám

4 Szombat, 1976. oktőlieT 2; Új könyvek Deme László: A beszéd és a nyelv Közel harminc esztendő tudományos munkálatainak tapasztalatait összegezte dr. Deme László Az általános nyelvészet alapjai című, 1969-ben Pozsonyban, a Szlovák Tankönyvkiadó gondozásában megjelent egyetemi tankönyvében. Ez a kötet nem jutott el hazánkba, ám annak alapján, az azóta eltelt fél évtized újabb eredmenyeivel kibővítve most A beszéd és a nyelv címmel jelent meg a Tankönyvkiadó kiadásában. Szándéka szerint egyetemi tankönyv, oktató célokat szolgál, de pedagógusok továbbképző könyvének is szánta írója. A posztgraduális képzés tankönyve is egyben A beszéd és a nyelv című munka, haszonnal forgathatják az anyanyelvet oktató pedagógusok az általános és középiskolákban. Nagyszerű segédkönyv ahhoz a nehéz és fontos folyamathoz, melynek során az általános és középiskolákban az anyanyelvi oktatás anyanyelvi neveléssé válik. Szemléletformáló, szemléleti alapot nyújtó könyv Deme László munkája. A József Attila Tudományegyetem tanszékvezető professzora könyvének bevezetőjében így ír erről: „A hangsúly tehát a szemlélet egységén van itt. nem a részletek újdonságán. Fontosabbnak látszott annak elérése, hogy az olvasóban végül is kerek, egységes kép maradjon beszédről és nyelvről, mint annak közlése, hogy mi, hol fordult már elő az elmondottakból ugyanígy, és mi. hol másképpen." A nyelvet használatáért, funkciójáért vizsgálta a szerző. Ezért került már a címben is a beszéd a nyelv elé. Azt példázza könyvében ,... hogy a nyelv nem valami önálló, s főleg nem öncélú létező; csak eszköze az azt használó társadalmi közösség beszédtevékenységének (az irást is belevéve: kommunikációs tevékenységének); abban és csak abban jelenik meg. annak szolgálatára és csak annak a szolgálatára való; történetileg pedig abban, sót: abból keletkezett." E funkcionális szemléletre épített nyelvi vizsgálódás történetileg az állati hangjelzésektől elemzi az egyre bonyolultabb kommunikatív funkciókat. Szól a beszéd eredetéről és fejlődéséről, a nyelv eredetéről és fejlődéséről, a beszéd és a nyelv viszonyáról. Elemzi a beszédbeli jelzést és a nyelvbeli jel problémakörét, ír a nyelvhasználati normák megosztásáról és fejlődéséről. Deme László régóta aktív munkása beszédkultúránknak. Tudományos és oktató tevékenysége mellett szerteágazó közművelő és ismeretterjesztő missziót is folytat. Mindezek összefonódva egyetlen célt szolgálnak: beszédműveltségünk, anyanyelvi kultúránk fejlődését. Mint ahogy e kötet záró megjegyzéseiben írja: „A közös nyelv közös ápolása tehát közös társadalmi feladat, közös érdek; akár felismerte már ezt a nyelvet beszélő társadalom, akár csak ezután fogja még.". Simái Mihály: Az égre pingált kiscsikó Egy apa 1 két fia, f kit fiú / két lova, / ez a reggel kész csoda! / Hanem most mar vagtassunk, mert — / vár az óvoda! — ezek a sorok Simái Mihály most megjelent, gyermekverseket tartalmazó könyvének címadó verséről, Az égre-pingált kiscsiköböl valók. Az apa ő maga, a két. fiú pedig, akik e verseket ihlették, fiai, Attila és Kadosa. Ezek a gyermekversek egyszerre tartalmazzák a motívumok gazdagságát, a szinte szürreális gyermeki szemléletet, a nyelvi leleményekre épülő játékosságot, a gyerekek színes, gazdag, gyönyörű mikrovilágának elemeit s ugyanakkor — nem szándékoltan — a nevelő funkciót. Témái madarak és rakéták, kitalált birodalmak, á gyermeki értelemnek nehezen megmagyarázható jelenségek. Simái Mihály mindezeket a gyermeki élményeket elevenen újraéli, szinte fürdik saját gyermekkorának fölsejlő élményeiben, s nagy képteremtő erővel, szuggesztíven élteti át az olvasókkal is. Gyerekverskötetét — mely egyúttal negyedik verseskönyve — Réber László humoros, grafikai leleményekben bővelkedő, színes rajzai díszítik. T. L. Amatőr Ne kerteljünk: rossz csengésű jelző ez napjainkban: „amatőr". Minőségjelzővé torzult; silány minőség jelölésére használjuk jobbára. Valaminő álság, hozzá nem ertő erőlködés megbélyegzésére. „Ez csak afféle amatőrmunka" — halljuk, minduntalan. egy-egy műalkotással összefügésben is. A „profi" alkotás — beavatott, a képzőművészet műhelytitkait szuverénül birtokoló és felhasználó művész alkotása egész más — szoktuk mondani. A tanult, hivatásos, szakmabéli mester munkája mindig megkülönböztethető az „amatőrétől"; a maga szórakozására, saját örömére, az önkifejezés, a feloldódás érdekében munkálkodó ember műve másodrendű — hangoztatjuk nem egyszer, . „ Vajon kategórtkusan lgaz-c ez? Ha egyértelműen igaz lenne— ki törődnék például az asztalos Derkovits Gyula festményeivel és grafikáival, az orvos Medgyessy szobraival? Akiket pedig a 20. század magyar festészetének és szobrászaténak legnagyobbjai között emlegetnek a műtörténészek ... S milyen szívesen akasztanánk h szobánk falára például egy Süli András-képet, vagy — mondjuk — MokryMészároa Dezső, Győri Elek, Lenedefc Pétét, s más, úgynevezett „naiv" festő képelt! Holott egyik sem volt „profi". A kapásból említett nevekkel csupán azt kívántam jelezni: a Képzőművészeti Főiskola oklevelét nem birtokolok számára is nyitva az út a fejlődéshez — a sajátos művészi kifejezésmód megszerzéséhez. Akár a „profik" művei közötti dicséretes szerepléshez is. Tehetség, szorgalom, nekiszánás dolga csupán az egész... Mert az önművelés, az elméleti és gyakorlati képzés — nem árt A harmincas évek őstehetség-romantikájától már messze vagyunk! S hogy a nagv példáknál maradjunk: Derkovitsot se „rontotta el" a Podolini— Volkmann-iskola, meg a Kernstok-iskola. Medgyessyt sem — a párizsi festő- és szobrászstúdiumok, 1903 és 1907 között Milyen jó, hogy a tanulásra a Szentesen most bemutatkozó szegedi vasutasképzőművész szakkör tagjainak is módja van. A fiatalabb tagok tapasztalhatóan alapismereteket szereznek — esetleg a magasabb iskolákba való bekerüléshez is. Hiszen élő modell rajzolására, festésére, tájképtanulmányokra is lehetőség van, szakavatott mester irányításával. Az idősebbeknek láthatóan az a fő igénye, hogy rn ssupan a «sú&os keretei között, hanem színekben is kifejezzék környezetüket — vagy a bennükkavargó érzelmeket, s gondolatokat. Közülük — amint láthatjuk — többen jutottak el addig a fokig, amikor a látvány elemeit már egyedi formarendre feszítik; amikor nem csupán a színek dekorativitásával akarnak hatni a szemlélőre, hanem szemléletmódot, önálló gondolatiságot is képesek közvetíteni — kivetíteni magukból. Azokban, akik a tagok közül művésztelepekre is elkerülhetnek Szegedről nyaranként — a debreceni, győri, budapesti telepekre —, láthatóan fokozódott az igény az expresszivitásra, a dinamikus önkifejezésre. Ám a többiek sem járnak rosszul: egyre gazdagodnak szellemiekben, egyre inkább képesek a kör foglalkozásain elsajátított, korszerű technikát sajátos tartalom megjelenítésére alkalmassá gyúrni. A színek áhítata — vagy épp drámai összefeszülése, a kollázsos művek zeneisége és jelképisége bizonyára sok nézőben fakaszt nemes érzéseket és tartalmas gondolatpkat. S jótékonyan visszahat a hétköznapok termelőtevékenységére. Az ilyenfajta kiállítások rendezése — a legjobb értelemben vett népművelés! Dér Endre Vízgyárak az NDK-ban A Föld egy lakosára jelenleg 12 ezer köbméter víz jut évi átlagban. A Német Demokratikus Köztársaság lakossága vonatkozásában ez a vízmennyiség "lényegesen alacsonyabb, mindössze 880 köbméter jut egy főre. A vízkészleteknek ez a szűkös volta kényszerítette az NDK-t a szennyvizek nagy tömegű többszörös felhasználására, új és mind korszerűbb szennyvízderítő telepek létesítésére. Az elmúlt években egész sor ilyen „vízgyár" épült az országban (Drezda, Gera, Halle-Neustadt, Potsdam, Schwein, Rostock stb.) Legutóbb pedig átadták a Berlin melletti Münchehofeban az ország legnagyobb, napi 100 ezer köbméter kapacitású szennyvízderítő telepét. Ezzel az NDK mechanikus és biológiai vízderítő berendezéseinek teljesítménye elérte a napi 3 millió 450 ezer köbmétert. A fejlődés ütemére jellemző, hogy 1971ben mindössze 550 ezer köbméter fogyasztható vizet termeltek az ország biológiai „vízgyárai". A szennyvíztisztító kapacitás növelése továbbra is jelentős helyet foglal el az NDK vízgazdálkodásában és a környezet védelmében. Csupán Rostock körzetében 97 deritőtelep működik. Ez a hatalmas szűrőrendszer védi meg a Keleti-tengert a szennyvíz okqzta ártalmak-! ItóL Az NDK új ötéves terve i különösen a nagyvárosok-! ban, az ipari központokban, valamint a mezőgazdasági termelés központjaiban írja elő a szennyvízfeldolgozás fokozását. Berlin környékén például — főleg a lakásépítések következtében — 1976—1980 között mintegy 17 százalékkal fog emelkedni a szennyvízfelhalmozódás. Az ötéves terv ezért irányozta elő a falkenbergi (észak-berlini) „vizgyár" napi szennyvízderítő kapacitásának 100 ezerről 450 ezer köbméterre történő növelését. Fogalmak — közelről Költségvetési támogatások A költségvetési támogatasokat az állami vállalatok és szövetkezetek kapják. A pénzügyminiszter termelési, értékesítési, export- és fejlesztési célra nyújthat költségvetési juttatást. A támogatások indoka lehet árrendszerben (például szociális meggondolásból a költségeknél alacsonyabban megállapított ár), ösztönzési (például exporttámogatás). valamint a hátrányosabb közgazdasági feltételek miatt indokolt támogatás. A támogatásnak különböző formáit különböztethetjük meg. Ezek — többek között — a dotáció, az állami visszatérítés, valamint az árkiegészítés. A dotáció olyan költségek ellensúlyozására szolgál, amelyek átmenetileg nem térülnek meg a termékek árbevételében (például új vállalatok egy éven belül meg nem térülő költségei), és ezért az adott vállalat dotáció nélkül hátrányos helyzetbe kerülne. Az árkiegészítés ezzel szemben termékhez kapcsolódik: olyankor indokolt adni. ha az ár kedvezőtlenül érinti a termelőt, akinek tevékenységére viszont szüksége vari a társadalomnak. Végül, az állami visszatérítés valamely tevékenység — az export — ösztönzését hivatott elősegíteni, és az érintett vállalat költségvetési befizetéseiből meghatározott mérvű visszatérítést kap. Minden támogatással kapcsolatban alapszabály, hogy a jó támogatási rendszer mindig önmagát megszüntető, átmeneti és kivételes jellegű. Konvertálható árualapok Ez a fogalom és szóhasználat az utóbbi években terjedt el a hazai közgazdasági irodalomban és a sajtóban. A fogalom értelme: vannak olyan exporttermékek. amelyek több piacon — némi túlzással, bármelyik tőkés országban — értékesíthetők. Mivel az elkövetkezendő években jelentós mértékben növelnünk kell a nem rubelelszámolású exportot — azaz, az olyan országokba való kivitelt, amelyekkel a fizetés és az elszámolás konvertibilis devizával történik —, rendkívül fontos, hogy iparunk és mezőgazdaságunk növekvő mennyiségben állítson elő ilyen országokban értékesíthető javakat. Nos. ezeket nevezzük konvertálható áruknak. Tipikusan konvertálható termék például az alapvető fontosságú nyersanyagok, az élelmiszerek bizonyos csoportja, valamint a progresszív ágazatok magas műszaki színvonalú termékei. Kihalt elefántok temetője Azt a szőrzettel együtt kézrekerült leletet, amelyet a német Edmund Naumann (1850—1927) Japánban a múlt század végén végzett ásatásai hoztak felszínre, Naumann-leletnek nevezték el. A régészek szerint ez az elefánt kb. 20 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszak végén halt ki. Elterjedési területe elsősorban Kelet-Ázsia és Japán lehetett. Japán középső készén, Nagano körzetében a kiszáradt Nojiri-tóban végzett ásatások azt mutatták, hogy a praehistorikus elefántok jóval nagyobbak voltak, mint a mai indiai elefánt. A csontmérctekből arra lehet következetetni, hogy az itt élő elefánt legalább 3 méter magasságú lehetett. A kézrekerült alsó állkapocsmaradvány további rendszertani vizsgálatokra is lehetőséget nyújt. Eddig e tó medréből közel 11 ezer csontlelet került kézre, s ezek zöme elefántcson t-marad vány. A munkáltató felelőssége közúti balesetnél K. B. szegedi olvasónk utazóként dolgozik egy vállalatnál. Munkája elvégzése érdekében rendszeresen használta a tulajdonát képező személygépkocsit. Egyik hivatalos utazása során közúti balesetet szenvedett. Személygépkocsijával szabályosan haladt az úttesten, mikor is hirtelen egy kisgyermek szaladt át előtte. Olvasónk, a baleset elkerülése végett, félrerántotta a kormányt, és egy fának ütközött. A baleset során olyan súlyosan megsérült, hogy a kórházi ápolás után még most is táppénzes beteg. A balesetet előidéző gyermek kilétét nem lehetett megállapítani. A gépkocsiban keletkezett kár rendeződött, azonban már több mint 5 ezer forintot kitevő keresetveszteségét olvasónk nem tudta érvényesíteni. Munkáltatójához fordult a táppénz és az átlagkereset közötti különbözet megtérítéséért, a vállalat azonban ez elől elzárkózott. A munkáltató nem vitatta, hogy a baleset munka közben érte olvasónkat, azonban arra hivatkozott, hogy ilyen természetű balesetekből következő kárért nem terheli kártérítési felelősség. Olvasónk arra kíváncsi, hogy jogszerű-e a vállalat álláspontja? A munkajogi szabályok értelmében a vállalat a dolgozónak a munkaviszony keretében okozott kárért, vétkességére tekintet nélkül, felel. Viszont mentesül a vállalat a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési korén kívül eső, elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása idézte elő. Az nem vitás, hogy a baleset a munkaidő alatt, munkavégzés közben érte olvasónkat, azonban mégis a kár a vállalat működési körén kívül eső, és elhan thatatJáe fik nuatl köj vetkezett be. A közforgalmú úttest a jelen esetben a vállalat működési körén kívül esett, és a gyermek váratlan felbukkanása, illetve az úttesten való áthaladása a munkáltató részéről nyilván elháríthatatlan volt. Ezért a vállalat kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A vállalt álláspontja megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek. Megjegyezzük, hogy ha például — fent közölt tényállás mellett — olvasónk' a vállalat tulajdonában álló, vagy a vállalat által bérelt gépkocsi használata során sérült meg, úgy a vállalat kártérítési felelősséggel tartozott volna. Ilyen esetben ugyanis a baleset bekövetkezését úgy kell tekinteni, hogy már az nem esik a vállalat működési körén kívül, tehát ezért a vállalat már kártérítési felelősséggel tartozik. te s, n .