Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-16 / 245. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 66. évfolyam 245. szám 1976. október 16% szombat Ara: 80 fillér Törvény a közművelődésről, a tanácstagok választásáról Fenteken délelőtt a közművelődési tör­vényjavaslat fölötti vitával folytatta mun­káját az országgyűlés őszi ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titká­ra, Lázár György, a Minisztertanács elnö­ke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Részt vettek az ülésen az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkárai, a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban foglalt helyet a Budapesten akkreditált diplomá­ciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés el­nöke nyitotta meg. A közművelődési tör­vényjavaslat fölötti vitában az első föl­szólaló Gyurkó László budapesti képvise­lő volt. A továbbiakban véleményt mon­dott Szűcs Gábor Hajdú-Bihar megyei, Jávor kai István Komárom megyei, Orlo­vaez György Tolna megyei képviselő. A közművelődési törvényjavaslathoz több képviselő nem jelentkezett hozzászó­lásra, ezért Pozsgay Imre kulturális mi­niszter válaszolt a vitában elhangzottak­ra. A miniszter válaszában kiemeltet — A vita legfőbb tapasztalata, hogy a törvény előkészítésében közreműködött allami és társadalmi szervek, mozgalmak és szervezetek jól éraékelték társadalmunk hangulatát, s szükségleteit és igényeit; a képviselők fölszólalásai ugyanazokat a tö­rekvéseket fejezték ki, amelyeket az elő­készítők igyekeztek érvényesíteni. Meg­ígérhetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy a Kulturális Minisztérium a közművelődé­si törvény megvalósításában 'ráháruló fe­lelősséget. és feladatokat. vállalja — együttműködésben mindazokkal, akik szin­tén részesei kívánnak lenni ennek a mun­kának. A miniszter ezután emlékeztetett arra: a vita során Úszta Gyula indítványozta, hogy a törvényben kapjon nagyobb nyo­matékot az ifjúság hazafias és internacio­nalista nevelésének jelentősége. (A képvi­selő javasolta, hogy a törvény szövegébe kerüljön be: a Magyar Népköztársaság ösztönzi és támogatja a szocialista hazafi­ság erősítését szolgáló kulturális értékek, népi, nemzeti hagyományok ápolását és terjesztését.) — A Kulturális Minisztérium egyetért a javaslattal — mondta Pozsgay Imre —, s támogatja, hogy kiegészítésként ez kerül­jön a törvénybe. Ezt követően az országgyűlés a törvény­tervezetet — a kulturális, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, továb­bá Úszta Gyula módosító javaslataival együtt — általánosságában és részleteiben egyhangúlag elfogadta. A napirendnek megfelelően, ezután a ta­nácstagok választásáról szóló törvényja­vaslat tárgyalása következett. A törvény­javaslathoz — amelyet a képviselők írás­ban kézhez kaptak — dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter fűzött szóbeli kiegé­szítést. A törvényjavaslathoz hozzászóló nem jelentkezett. Az országgyűlés a tanács­tagok választásáról szóló törvényjavasla­tot általánosságban ét részleteiben egy­hangúlag elfogadta. Ezután napirend szerint következett dr. Simon Pál nehézipari miniszter be­számolója, a tárca által irányított központi fejlesztési programok végrehajtásának je­lenlegi helyzetéről, és az 1976—80-as évok közötti szakasz fejlesztési céljairól. A miniszteri beszámolót követő vitában felszólalt dr.. Vida Miklós budapesti, Ruisz József Vas megyei, Jazbinsek Vilmos Ba­ranya megyei országgyűlési képviselő. Vé­leményt mondott Juratovics Aladár Csongrád rhegyei képvisel®. (Felszólalását a 3. oldalon ismertetjük.) A vitában részt vett Pap János Veszprém megyei,.' Ollári István Borsod megyei, Tóth József Fejér megyei, Fritz László Zala megyei, Orbán József Szolnok megyei, Szigethy Dezső Győr-Sopron megyei képviselő. A vitában fölmerült kérdésekre a ne­hézipari miniszter válaszolt. Az ország­gyűlés a nehézipari miniszter beszámoló­ját és a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Az ország­gyűlés őszi ülésszaka ezzel befejezte mun­káját,, Az ülésteremben: Biszku Bcla, Gázár György és Kádár János Dr. Simon Pál beszámolója Dr. Korom Mihály beszéde Dr. Korom Mihály igaz­ságügy-miniszter beszédében a következőket mondotta: Országgyűlésünk 1975 áp­rilisában alkotta meg azt a törvényt, amely a népképvi­seleti testületek — az or­szággyűlés és a tanácsok — tagjainak öt évre szóló vá­lasztásáról rendelkezett. A tanácstagok öt évre történő választásának hatályba lép­tetését az 1975. I. törvényünk külön törvényre bízta. Már akkor felmerült az az igény, hogy a jövőben az ország­gyűlési képviselőket és a ta­nácsok tagjait ismét egyidő­ben válasszuk. Ennek az igénynek az a valós alapja, hogy helyesnek látszik a ta­nácsok megbízatásának idő­tartamát is összhangba hoz­ni ötéves terveink időszakai­val. Ezzel is aláhúzzuk az országos és a helyi politika szerves kapcsolatát. Mint ismeretes, az 1973­ban megválasztott tanácsok tagjainak megbízatása 1977 áprilisában jár le. Most van itt az ideje tehát, hogy tör­vényhozó testületünk dön­tést hozzon az ezzel össze­függő fontos közjogi kérdés­ről. A tanácsok ötévi időtar­tamra való választásának, valamint az országgyűlési és tanácsi választások egyidejű megtartásának államjogi sza­bályozásánál két lehetőség között választhatunk. Vagy úgy rendelkezik az ország­gyűlés, hogy 1977-ben a ta­nácsok tagjait 3 évi időtar­>, tamra válasszák meg, vagy az országgyűlés — alkotmá­nyos jogkörében eljárva — meghosszabbítja a tanácsok tagjainak megbízatását az 1980. évi általános választá­sokig. A kormány a második megoldás elfogadását java­solja a tisztelt országgyűlés­nek. Ennek főbb indokai a következők: A tanácsok ez év első fe­leben fogadták el az V. öt­éves terveket. A tervek si­keres teljesítésének irányítá­sa, szervezése és ellenőrzése jobban biztosított — jóváha­gyó testületek látják el. Az 1973. évi tanácsválasz­tások során jelentős számban kerültek új tanácstagok- a testületekbe. Ez a körül­mény, valamint az időközi választások lehetősége meg­felelő biztosítékai annak, hogy a tanácsi munka ha­tásfoka a hétéves időtartam során is eredményes legyen, és a tanácstagok változatla­nul megfeleljenek a válasz­tók bizalmának. A választó állampolgárok tevékeny közreműködése és ellenőrzése, a testületekben dolgozók felelősségtudata, valamint a politikai társa­dalmi szerveink, különösen a párt és a Hazafias Nép­front által nyújtott segítség további fontos záloga annak, hogy a tanácsok tagjai jól eleget tehessenek alkotmá­nyos megbízatásuknak. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat elfogadása esetén, tehát 1977-ben nem lesznek álta­lános tanácsválasztások, ha­nem arra majd 1980-ban, az országgyűlési képviselővá­lasztásokkal egyidőben kerül sor. A javaslatot megtárgyalta az országgyűlés jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottsá­ga is, és azzal egyetértett. Felhatalmazást kaptam a bi­zottságtól, hogy a nevükben is kerjem a törvényjavaslat elfogadását. Az a meggyőző­désünk, hogy az előterjesztés elfogadása jó összhangot te­remt a politikai és gazdasá­gi feladataink sikeres meg­oldásában. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a tör­vényjavaslatot szíveskedjék elfogadni. Dr. Simon Pál nehézipari miniszter bevezetőben rámu­' tatött;- a 'Nehézipari Mipip^ té'ríüm tevékenysége össz­hangban ván iparpolitikánk­kal, s munkájának egjjik fő célja a hazai nyersanyag­kincs mind teljesebb mérté­kű • kihasználása. A három központi fejlesz­tési program, amelyről , a tisztelt országgyűlésnek be­számolok, ezeknek az irány­elveknek gyakorlati megva­lósulását tűzte ki célul. A programok megvalósításának a IV. ötéves tervvel lezárult első szakasza bizonyítja meg­határozó szerepüket a nép­gazdasági tervek teljesítésé­ben, illetve túlteljesítésében. Jelentősen hozzájárultak ah­hoz, hogy a nehézipar túl­teljesítette IV. ötéves tervét. A programok megalapozzák a további fejlődést is. Egy­értelműen állítható, hogy a fejlesztések a népgazdaság tervszerű, arányos, gyors fej­lődését eredményezik már ma, é6 várhatóan a jövőben is. Szocialista munkamegosztás Teljesítésük tovább mélyí­ti a nemzetközi szocialista integrációt. A hatékony nemzetközi együttműködés pedig céljaink megvalósítá­sának alapvető feltétele. Együttműködés a KGST-or­szágokkal, elsősorban a Szovjetunióval, fejlett sza­kosítás és termelési koope­ráció szükséges a korszerű termelőberendezések előállí­tásához, a szelektív iparfej­lesztéshez, e programok meg­valósítása tette lehetővé né­hány hasznos hosszú lejára­tú egyezmény — mint pél­dául a szovjet—magyar ole­finegyezmény, a szovjet— magyar alumíniumegyez­mény, a lengyel—magyar ve­gyiszál-egyezmény, az oren­burgi földgázvezeték építésé­re kötött sokoldalú egyez­mény — megkötését a bará­ti országokkal. A KGST-országok komplex programjához szorosan kap­csoiodó nemzetköz, egyezmé­nyek iparunkat bekapcsolják a szocialista nemzetnözi munkamegosztásba. A ma­gyar—szovjet olefinegyez­mény alapján megépült eti­lénvezeték — amely mint is­meretes, Leninvárost a szov­jet-ukrajnai Kalussal köti össze — a komplex program úttörő-létesítménye. A programok népgazdasá­gi jelentőségét érzékeltetve, a miniszter megemlítette, hogy például a petrolkémiai program elmaradása esetén 1980-ban a népgazdaság műanyagszükségletének dön­tő részét tőkés importból kellene fedezni, s ez több százmillió dollárral terhelné külkereskedelmi mérlegün­ket. A központi fejlesztési programok számottevően hozzájárultak dolgozó né­pünk életszínvonalának nö­veléséhez. A földgáz fokozott használatával, a vegyi anya­gok és alumíniumtermékek széles körű elterjedésével is kényelmesebbé vált minden­napi életünk. Földgáz­felhasználás Dr. Simon Pál ezután így folytatta: A földgázfelhasználás tóra­ponti fejlesztési programját hazai szénhidrogénkincsünk alapozta meg. Évtizedes föld­tani kutatómúnkávál felderí­tettük olaj- és gázmezőin­ket. s megkezdtük azok kiak­názását. Nagymértékben nö­vekedett a propán-bután gáz termelése az ' olajfinomítók­ban is. Az elmúlt évben föld­gázból csaknem 6 milliárd köbméter, a propán-bután gázból több' mint 240 ezer tonna volt a fogyasztás. A hazai kutatások eredmépye azonjpan jelzi, hogy földgáz­készletünk csak az elfogyasz­tott mennyiség pótlására elegendő. Ezért épült meg a „Testvériség" gázvezeték, amely a- Szovjetunióból szál­lít földgázt Magyarországra, s épül — KGST-összefogás­sal — az orenburgi földgáz­vezeték. Így lehetővé válik, hogy 1980-ra 10 milliárd köDméter földgázfogyasztást tervezzünk. Nagyrészt hazai forrásból irányozzuk elő 1980-ra több mint 30o ezer tonna propán-bután gáz fel­használását. A gáz, valamennyi tüzelő­anyag közül a legkevésbé szennyezi a környezetet. Cső­vezetékes szállítása lehetővé teszi szolgáltatóhálózatok lé­tesítését, a propán-bután gáz felhasználása pedig, a háló­zaton kívüli helyeken a kor­szerű tüzelést. A központi fejlesztési program kidolgo­zásakor ezért nagy gondot fordítottunk annak meghatá­rozására, hogy milyen fo­gyasztókat lássunk el első­sorban ezzel az értékes ener­giahordozóval. A számítások azt mutatták, hogy a föld­gázt és a propán-bután gázt leggazdaságosabban a ház­tartásokban lehet hasznosí­tani. Jelenleg 155 városban, községben és településen több mint 700 ezer lakásban van vezetékes gáz, és 1,6 millió a propán-bután gázfo­gyasztók száma. Tehát a szá­mításba vehető fogyasztók mintegy kétharmadának la­kásában használnak gázt, 300 ezer lakásban pedig az­zal fűtenek. Számokkal ki sem fejezhető a háztartások­(Folytatás a oldalon^ l Befejezte munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka * * i

Next

/
Thumbnails
Contents