Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-14 / 217. szám

Kedd, 1976. szeptember 14. J A megtalált utak A „milliárdos" város fejlődése Nem túl régen, alig tíz- suth Lajos sugárút építői is szakaszának átépítését még egynéhány éve vagyunk ta- a legjobb úton haladnak mindig csak egy éves határnúi, szenvedői és egyben afelé, hogy határidő előtt időre vállalta a DÉLÉP, no élvezői is Szeged felgyorsult elkészüljenek munkájukkal: meg az új telefonközpont is fejlődésének. Igaz, Odessza csatornával, híddal, úttal, inkább csak vajúdik, semelső házai már a város új villamossal. Szóval nem is korszakának kezdetét jelez- kevéssel, ték, dehát azok jószerével Tr„i__még csak épülgettek, ha a A1Sm ef MoTf m — ' lakásépítkezések mai tempó- "Igunk a gondo- tempóját Mert ahogyan latra, hogy íme, újabb építkezés és felfordulás kezdődik valahol, mert látjuk, tapasztalhattuk, a felfordulásnak is van vége, s a befejezésnek számtalan öröme. légkörben M ját vesszük viszonyítási alapul. Márpedig akár hogyan is nézzük, a tempó alapvetően fontos és jellemző kategória. Nemcsak azért, mert millió fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy mielőbb elkészüljön egy-egy ház, üzlet, iskola vagy út, hanem azért is, mert a tempó egyben mércéje is annak, hogy a városfejlesztés hogyan találta fel önmagát az új lehetőségek között, milliárdokkal mért, sosem látott lehetőségeink között. Egyszerre mindent ? Hogyan is kezdődött? Szinte már föl 6em képes mérni az ember, mert összemosódik benne az idő. Jószerével csak azt tudja, hogy sokáig szinte semmi nem történt Szegeden, mármint a városépítésben, aztán a tétova kezdeményezémint születik a BHG jóvoltából, de azért lassanként talán elkezdjük megszokni a tempót: a milliárdos város tempó já évtizedekig a semmire sem telik szegénysége parancsolt a városnak, már megkezdőd, ,'3,? tek azok az évtizedek, amia xeuorou- kQr lehetőségeinki a városfejlesztésre rendelkezésre KJMCOI.C* UIUIHC. .. . „áy-T-illlák lAj-f-pl, fal Már látjuk, amit akkoriban , * „ lepneK, ,to1 J ' kovetelozon. Hiszen ezeket a százmilliókat, milliárdokat meghatározott célokra el kell költenünk! S ez nem is olyan egyszerű dolog. Munka, szervezés, s egy még kevesen mertek és tud tak látni: érdemes belevágni az újba, érdemes szenvedő alanyainak lenni egy kis időre a változásoknak, mert hiszen valóban nem sok az az idő, amelyre szükség van kicsit életforma kérdése is. akkor, ha valóban dolgoz- Életforma kérdése is, hogy nak az építők a fölfordulás j-ájöjjünk* dolgozni szerközepette. S erre már nem- n mert _ csak az utak szolgáltatnak ' bizonyságot, hanem az uszo- lehet. S a lehet nagy ur, da mellett valóban boszor- talán a kényszernél is nakanvos gyorsasággal elké- gyobb, mert hiszen évtizeszült új medence is. dek vógyai és munkája árán , lett valósággá, a mi valósáÉletforma kérdése is gunkká Mindenképpen éinünk kell hát vele, még ha Megtaláltuk volna az utat, sokszor nehéz is, s ha soka fejlődés útját? Azt a tem- szor nem is látjuk közelinek sek néhány óve után szinte pót, amelyet szerencsére a megoldást. Dehát az utakét boszorkányos gyorsasággal rendelkezésünkre álló mii- sem láttuk, ám azok mégis kezdodott a fejlodes, az at- . ' alakulás időszaka. Jószeré- bárdjaink kényszerítenek megszülettek. És ha egyszer vei csak bámulni lehetett ránk? Lehet, hogy valóban rátaláltunk az útra, ha azon, hogy a megszokott, kezdjük megtalálni. Igaz, megismerkedtünk a lehetőbékés nyugalmat hogyan forgatja föl a gépek zúgása, emberek és gépek nyüzsgése, hogyan nyel magába a város földje százmilliókat csatornák, gáz- és vízvezetékek formájában hogyarv nőnek az égbe tízemeletnyi betonkolosszusok a tarjáni kertek helyén. Megkezdődött a földfordulás időszaka. A feltúrt utaké, a mindenhonnan és mindenfelé terelt forgalomé, a minden eddiginél nagyobb poré és sáré, a szanálásoké. S e felfordulás közepette csak egyetlen vigaszunk volt akkoriban, mert hiszen a fölfordulás közepette sokminden reménytelennek tűnt, a sok év óta felbontva sorsára hagyott Tolbuhin ' sugárút sorsa éppúgy, mint az évekig épülgető Április 4. útjáé. Szóval sokminden tűnt reménytelennek, s e reménytelenség közepette némi hideg borzongással vette az ember tudomásul: a város újabb forgalmas útvonalat adják át az enyészetnek, vagyis hát az építőknek, a Kossuth Lajos sugárutat. Pontosan akkor, amikor az évekkel ezelőtt fölbontott más forgalmas sugárutak építése sem tartott sehol. „Hogy a csodába lehet mindenbe egyszerre belevágni?" — mondották dühösen sokan. Egyszerre belevágni reménytelen vállalkozásokba, hiszen az sem halad, amit már elkezdtek, s lassanként már mozdulni 6em lehet ebben a városban! még otfr vannak az óvoda-, ségek viszonylag gyors valóbölcsőde- és iskolagondok, ra váltásának ízével, akkor igaz, a gyorsan fölhúzott nyilván megtalálhatjuk más tízemeletesekbe még mindig útjainkat is, a városfejleszcsak sokára lehet beköl- tés és városépítés néha úttözni, mert lassan haladnak vesztőnek tűnőén bonyolult a belső munkákkal, igaz, rendszerében is. hogy a Lenin körút egy kis Szávay István áriákat dicsérni ült össze a szokott társaság, s már az első poháremelés után előjött a politika. Azt mondta az egyik meghívott — vezetőféle a MÁV-nál, s látszott, készült az alkalomra —, hogy szerinte jól mennek a dolgok, de kár a fejeket zavarni a demokrácia emlegetésével, nem demokrácia kell ide, hanem nyugodt légkör, hogy kedvünkre dolgozhassunk. Ketten rögtön csatlakoztak e véleményhez, ilyenformán: van az észrevételben valami, mert némelyik emberrel tényleg csak szigorúan lehet bánni, a szép szó lepereg róla. Rögtön tisztázódott, hogy a demokrácia csak az öntudat arányában adagolható, tehát a rosszakarat és az ostobaság nem kaphat szószéket a tisztesség és a józan belátás rovásóra. A kérdésnek az a része azonban, hogy nyugalmat kell-e teremteni ebben az országban, vagy nyugtalanságot, a névnapozó hangulatban tulajdonképpen tisztázatlan maradt Mit kellene hát csinálnunk? Maradjunk nyugton babérainkon üldögélve, mert „itt van már a Kánaán", vagy lépjünk tovább és keressük-kutassuk a mainál tökéletesebb életmódot? Haragudjunk a köreinket zavarókra, vagy bátorítsuk a maradisággal perlekedőket? Valószínűleg minden forradalmas lelkű ember a folyamatos fejlődés, az örök megújulás mellett szavazna szívesen, csakhogy ez nem olyan egyszerű. A „mindig előre" hívei is valószínűleg tudják, lehetetlen folytonfolyvást békétlenkedni, illetve a szocialista viszonyok permanens jobbítása címén állandóan elmarasztalni a meglevő állapotokat, hiszen akkor nem tudnánk harmonikus körülmények között alkotni, építeni. Ahogyan a tudományos kutatónak hoszszabb időre, megállapodott légkörre van szüksége ahhoz, hogy maradandót produkáljon, úgy szocialista terveink megvalósítása is csak S akkor egyszerre csak történt valami. Amit se nini sem hitt volna, gyorsan elkészült a Tolbuhin sugárút. Lám, csak hozzá kellett kezdeni. S nem sokra rá átadták az Április 4. útját is. Nem boszorkányság, munka! — volt kénytelen megállapítani az ember, amikor még arra is rájött, hogy a Kos11 17 Sok kicsi sokra megy Megyénk üzemeinek, váL megyei lalatainak szem előtt kell Húsipari tartania a XI. kongresszus a Szegedi Konzervgyár dol. és a Központi Bizottság gozói, ifjú szakmunkásai, 1975. évi novemberi határi- mérnökei adták be. Szám dolgozók is. Mutatja ezt a zalait, a gazdaságpolitikai szerint 134-et, amiből 75-öt Dél-alföldi Pincegazdaság és célkitűzéseket. A feladatok elfogadtak és 40 ésszerű javégrehajtásánál döntően. a vaslat már a termelést segímeglevő adottságokra, a he- ti, azokat már alkalmazzák lyi erőforrásokra kell tá- is a munkafolyamatoknál. maszkodni, amelyek lehetővé Külön említést érdemel, tők hozzáállását az újítási teszik a belső tartalékok fel- hogy a Szegedi Paprikafel- mozgalomhoz, de figyelmeztárósát, a takarékosságot, és dolgozó Vállalatnál az egyik let arra is, hogy az újítások ezzel egyidejűleg a hatékony újításért, amelyet találmány- elbírálásakor kollektív mun. gazdálkodást. Többfélekép- ként fogadtak el, 173 ezer kára lenne szükség, pen érhető el a termelékeny- forintot fizettek. , ség. Az egyik 'módja az is, Ameddig a „takarékoskoamikor a gazdálkodó szervek dás" csak papíron mutathafigyelembe veszik a dolgo- tó ki, a hasznos elképzelések zók hasznos ötleteit, melyek nem sokat érnek. A gyakora munka könnyítését szolgál- latnak is igazolni kell héják. Azok az üzemek, ame- lyességüket. Csongrád melyek nem féltek az új, a gyében az élelmezésipari függelékeként korszerű technika alkalma- vállalatoknál 1975-ben ösz- szakszervezeti zásától, vagy ahol nem hú- szesen 505 ötletes megoldást zódtak vissza az ésszerű, a hasznos újítások bevezetéséitől, anyagiakban mérhető eredményt mondhatnak magukénak. Jelentős mennyiségű forintok gyarap'tották a közös kasszát. Az ÉDOSZ Csongrád megyei bizottsága mellett műÁllatforgalmi és folyamatok könnyítését tűzVállalat, valamint ték maguk elé. Élen járnak ebben a munkában a szocialista brigádtagok és a fizikai a Csongrád megyei Sütőipari Vállalat példája. Az újítási bizottság jónak ítéli meg a gazdasági vezeNéhol iassú az ügyintézés, sokáig tartják ' talonban a beadott, papírra vetett elképzeléseket. Nem helyes, az a néhol uralkodó felfogás sem, miszerint az újítási szabályzatot a vállalat kollektív szerződésének kezelik. A bizottságok szerepe is jelentős lehet az bíráltak el, amelyből 219 újítási mozgalomban. Jaújítást érdemesnek ítéltek a vállalatok vezetői a termévaslatot tehetnek a vállalatok vezetőégének, hogy az kek minőségének javítására, elbírálók prémiumfeladata Helyes, hogy a vállalatok legyen az újítások ösztönazonnal a termelékenység növelésére fordították a szellemi befektetést. Nem járt rosszul az sem, aki törködő újítási bizottság meg- te a fejét, hogy a termelés zese. Szépen bontakozik ki üzemeinkben, gyárainkban az a mozgalom, mely az eddig mostohán kezelt kincseket, a vizsgálta a megye élelmezés- gazdaságosabb legyen. t Pél- dolgozókban rejlő leieméipari vállalatainál az újítási dául a Szegedi Paprikafeidol- nyességet a felszínre hozza, munkákat. Több hasznos ta- gozó Vállalatnál idén júliusig így egyre több jó javaslat, pasztalat közül is fontosnak, újításért 529 ezer forintot fi- elképzelés lát napvilágot. Ha és figyelemre méltónak ta- zettek ki, majdnem dupláját egyenként vizsgáljuk, szinte lálta, hogy egyre több nő- a tavalyi összegnek. Nem. csekélységnek tűnnek az dolgozó és fiatal kapcsolódik csak pénzbeli, hanem erköl- újítások, de nem téveszthetbe a mozgalomba. Idén az esi értéke is számottevő az jük szem elől azt a régi közelső félévben a legtöbb újí- újításoknak olyan helyeken, mondást, miszerint: sok kitást a Szegedi Paprikafeidol- ahol a biztonságosabb mun- esi, sókra megy. gozo .Vállalat, a Csongrád kavégzést és a technológiai Majoros Tibor békés, biztonságos körülmények között lehetséges. E problémának tehát Janus-arca van. Minden akadályt el kell hárítani a szocialista fejlődés útjából, sőt — mint tapasztalhattuk — a párt serkenti, ösztönzi a gyorsabb előrelépést. Ugyanakkor stabilizálnunk is kell a néphatalom vívmányait, szilárdítanunk a teremtő munkához nélkülözhetetlen törvényes rendet. Sokan talán fölösleges féknek, a „korlátlan lehetőségek" útjában álló bürokratizmusnak érzik az állami intézkedések egy részét. A XI. pártkongresszus azonban — híven a lenini intelemhez — félreérthetetlenül úgy foglalt állást, hogy a szocialista államra, annak erősítésére és munkájának tökéletesítésére mindaddig szükség van, amíg az imperialista hatalmak acsarkodnak a békét teremtő és igénylő néphatalomra. Addig nem mondhatunk le az államélet fejlesztéséről, „amíg a gazdasági és kulturális építés alapvető feladatai csak az állam irányító és szervező tevékenységével oldhatók meg." „Gyönyörű képességünk a rend" tehát megvalósult, ez azonban nem azt jelenti, hogy a politizálás, gazdálkodás, tervezés, kezdeményezés csak egy szűk réteg joga és kötelessége lenne. Ellenkezőleg, az alkotó vélemények szabad kibontakoztatását a párt nélkülözhetetlennek, a nyugodt körülmények között történő fejlődés biztositékának tartja. Nem szólam és nem puszta óhajtás, hogy „az állampolgárok többsége váljék a hatalom gyakorlásának és a közügyek intézésének részesévé", hanem elsőrendű követelmény. Másszóval: a párt arra szólít föl, hogy ne engedjük lefolyástalan állóvízzé változni egészséges közéletünket. Miért fordul elő mégis, hogy itt-ott ferde szemmel nézik az aktív közéleti szereplőt, a mindent látni, tudni akaró embert? Miért van az, hogy egyik-másik munkahelyen megtűrik ugyan, de korántsem szeretik az éles szemű, nyugtalan természetű beosztottakat, a hibát következetesen észrevevő és pellengérre állító felszólalókat? Fogadni lehetne ró, hogy a bírálatok érzékeny vagy sértődékeny fogadááa többnyire nem a harmonikus építőmunka féltéséből fakad, hanem inkább abból a nagyon is személyes indítékból, hogy már megint háborgatja valaki a szépen berendezett összkomfortos kényelmet. Nem is gondolná az ember, hogy a „nagy ügyre" való hivatkozással még mindig milyen gyakran szeretnék befogni a jobbítással kitartóan próbálkozók száját. Lassan közfelfogássá válik, hogy nem igazán ember az, aki mozdulni is rest és vállalja a poros bútor szerepét, mégis találkozunk mindent ráhagyó magatartással, vagy „ahogy óhajtja főnök elvtárs"-féle problémátlansággal. I Lenin arra tanít, hogy szívósan végére kell járni minden ügynek-dolognak, a hiba föltárását nem szabad abbahagyni a tornyosuló nehézségek láttán. Nincs jogunk hozzá, hogy hangot ne adjunk a fölismert igazságnak, a hatalom és a nép érdekeinek, Akadnak persze olyanok, akik a két fogalmat nehezen tudják összeegyeztetni, pedig a nép és a hatalom ma nem állítható szembe egymással, sőt ezeket ma csak együtt lehet képviselni. A nyugodt légkör szükségéről hallván a kényelmes ember nem áll ki munkatársainak igaza mellett, húzódozik a „védőbeszédtől", esetleg a tanúvallomástól, ha úgy látja, hogy ezzel zűrt okoz, vagy megbánthat befolyásos személyeket. Erős gyökerei vannak e problémának. Csehov kishivatalnoka belehalt abba, hogy véletlenül leprüszkölt egy vastagnyaku tábornokot — de ne áltassuk magunkat: még itt, most, harminc évi sikeres emberformálás, számtalan kommunista jó példa ellenére is belebetegszenek egyesek, ha a felettesük nem fogadja a köszönésüket. Az ilyenektől egyelőre hiába várjuk, hogy többször is nekirugaszkodnak az útban levő akadályok leküzdésének. Száz és száz tisztakezű, önzetlen, a bátorságig szókimondó kommunistát és pártonkívülit állítottunk már példaképül, s magyaráztuk, bizonygattuk, hogy csak így lehet gondolkodni, vezetni, előrelépni, mégis akadnak süketek és gyanakvók, akik mániákusan szajkózzák, hogy huncut dolog a politika. Az emberek iránti megértés, türelem a kommunisták gyönyörű szép jellemvonása. A kommunisták tudják, hogy az embereknek nemcsak a hibájukat, hanem az erényeiket is észre kell venni. Meggyőződésük, kifizetődő dolog figyelni arra, amit a dolgozó emberek mondanak, érdemes kitalálni azt, amit mondani akarnak. Kádár János arra tanít, hogy felesleges gondot ne okozzunk az embereknek. Az egyén tiszteletbentartása elengedhetetlen föltétele annak, hogy valamennyien értékesebb, okosabb, tudatosabb polgárai legyünk ennek a hazának, olyanok, akik magától értetődően fojtanak meg csírájában minden létező rosszat, ami útjában áll szép terveink megvalósításának. Hát persze hogy sok éretlen beszéd hallatszik még! Még olyan bolond is akad, aki a munkát gyalázza, azt az egyetlen forrást, amelyből az értelmes élet sarjad. De hát éppen ezért nem szabad soha kijelenteni, hogy jól van a világ úgy, ahogyan van. Segítségül kell hívni a jószándékú embereket. Azokat, akiknek nincs semmi bajuk á mai társadalommal, sőt fokozódó közéleti aktivitásuk arra vall, hogy egyre tudatosabban dolgoznak, javasolnak, bírálnak — a párt útmutatása szerint. M

indenki elnéző saját hibájával szemben. Ha fölhívják hibáinkra a figyelmet, az esetek túlnyomó többségében megpróbáljuk menteni, vagy legalább magyarázni. Emberi dolog ez, mint tényt azonban muszáj tudomásul vennünk. Nincs más mód, mások segítségét kell kérnünk ahhoz, hogy önítéletünk tárgyilagos maradhasson. Be kell látnunk: mások elvtársi, baráti figyelmeztetése, szüntelen szemmel tartása nélkül előbb-utóbb összecsap a fejünk fölött a hullám, s ez a szocializmusnak is ártana. Ezért húzzuk alá: az építőmunkához szükséges nyugalom alighanem úgy képzelhető el, hogy lankadatlan figyelemmel és beleszólással elhárítjuk a zavaró, ártó körülményeket. F, NAGY ISTVÁN -i > 0