Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-10 / 214. szám

Péntek, 1976. szeptember 10. 7 Szedik a fűszerpaprikát Hegkezdődött a szezon a mezőhegyest' cukorgyárban 7 A késői kitavaszodás miatt az idén a kertészeti kultúr­növények érési időszaka megközelítőleg két héttel el­csúszott. Ezért megyénkben a paradicsom és paprika sze­dése most ért el a csúcs­pontját. Az augusztusi hű­vösebb és csapadékosabb időjárás a fűszerpaprika éré­sét késleltette. Egyes homo­ki termelőszövetkezetekben, mint a zákányszéki Homok­kultúra Szakszövetkezetben, már elkezdhették a fűszer­paprika szedését. A szakem­berek véleménye szerint kö­zepes termés várható. A zavartlan szüretelés biztosí­tása érdekében a táblákba előre kiszállítják a parikás ládákat. Több gazdaság tár­gyalt a szegedi iskolákkal is, hogy az összetorlódott szedé­si munkákban a diákok is segíteni tudjanak. A hét elején Csongrád me­gye cukorrépa-termelő gaz­daságaiban is megkezdődött az őszi betakarítási munka. Főleg a mezőhegyesi cukor­gyárral szerződésben levő nagygazdaságok kezdtek munkához legelőször. A Gor­zsai Állami Gazdaság mel­lett a makói és a székkutasi téeszek már adtak át na­gyobb mennyiségű cukor­Molnár József felvétele A zákányszéki Homokkultúra Szakszövetkezetben szedik a fűszerpaprikát répát a mezőhegyesi cukor­gyárnak. A feldolgozás így a hét közepén megkezdődhe­tett, az elmúlt évihez viszo­nyítva közel kéthetes csú­szással. Az előzetes becslések szerint az augusztus végi esős idő sokat javított a cu­korrépa terméseredményén. A tavaszi fagyok miatt meg­ritkult tőállomány ellenére jobb termésátlagot várnak a tavalyinál. A hűvös éjsza­kák miatt a répában jobb a cukorképződés, ami a mi­nőséget javítja. A többi cu­korrépa-termelő gazdaság is folyamatosan kapcsolódik be a szedési, szállítási munkák­ba. Szocialista brigádvezető nők Van-e tartalék? (1.) Hz állattenyésztés fejlődéséről Az utóbbi időben az állattenyésztés Csongrád megyé­ben örvendetesen fejlődött. A statisztikai jelentések szerint nőtt a szarvasmarhák száma — 1976. március 31-én 91 ezer volt, június 30-án már 92 ezer —, és a sertéseké is — már­cius 31-én 514 ezer volt, június 30-án már 528 ezer. Az első félév tejtermelése is emelkedett megyénkben. A gazdaságok a rosszul tejelő teheneket kiselejtezték, és helyükbe igye­keztek új, jobban tejelő fajtákat beszerezni. A megye ál­lattenyésztésének jelenlegi helyzetéről Szilágyi Ernőtől, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetőjétől érdek­lődtünk. — Jelenleg Csongrád me­gyében a rendelkezésre álló istállók és ólak átlagosan 80 százalékban kihasználtak. Tartalék tehát van még bő­ven. — A kiselejtezett, rosszul tejelő szarvasmarha-fajták mellett igyekeztek-e a gazda­ságok vezetői újakat vásá­rolni? — Elmondható, hogy a termelőszövetkezetek és ál­lami gazdaságok szakvezetői helyesen gazdálkodtak. A rosszul tejelő, értéktelen te­henek helyett nyugati im­portfajtákat igyekeztek vá­sárolni. Sajnos, a jól tejelő holland fajtákból csak fél­ezer jut megyénkbe. A jelen­legi igény ennek többszörö­se. Ezért szorgalmazzuk a nyugati fajták továbbte­nvésztését. A szakosodott tehenészeti telepeken csak a jól tejelő fajták tartása cél­szerű és gazdaságos. — Üj tehenészeti telep lé­tesítése szerepel-e az ötödik ötéves tervben? — A hódmezővásárhelyi állami gazdaságban tavaszra elkészül egy űj, korszerű te­henészeti telep. Itt 1500 Holstein fríz tehenet tudnak majd elhelyezni. Más gazda­ságban, vagy termelőszövet­kezetben az ötödik ötéves terv első felében nem lesz ilyen jellegű beruházás. Ta­lán 1977—78-ban kezdenek hozzá néhány termelőszövet­kezetben újabb szarvasmar­ha-istállók építéséhez, ter­mészetesen akkor, ha a pénzügyi fedezet meglesz. — Á statisztikai jelenté­sek szerint megyénkben az eltelt időszak alatt emelke­dett a sertések száma. Vár­ható-e további növekedés? — Mindenképpen. Felmé­réseink szerint mind a ház­tájiban, mind a nagyüzemek­ben van még bőven kihasz­nálatlan férőhely. Emellett a korszerű technológiák el­terjedésével a meglevő ólak­ban is növelhető a létszám. Az iparszerű sertéstartás módszere, amely örvendete­sen a háztájiban is kezd el­terjedni, még sok tartalékot rejt. Megállapítható, hogy az év elején elkezdett kocaki­helyezési akció beváltotta a hozzá fűzött reményeket Ja­nuár 1. óta közel 6 ezerrel nőtt az anyakocák szá­ma. Ez feltétlenül biztató a jövőre nézve. — A baromfitartásban egyenletes fejlődés mutatko­zik évről évre. Vajon ezután is hasonló eredményt várha­tunk? — A Szentesi Baromfifel­dolgozó Vállalat feldolgozó kapacitását bővíti. Átalakítá­sok és korszerűsítések révén máris több baromfit tudná­nak feldolgozni, mintameny­nyit a megye mezőgazdasági üzemeiben tenyésztenek és felnevelnek. Ezért a barom­fitartásban is csak az új, korszerű tartási technológiák elterjedésével várható a to­vábbi fejlődés. Például újabb ventillátorok beszerelésével, a jobb levegőelltását biztosí­tásával, növelhető az egy négyzetméterre jutó csirkék száma. Így a meglevő férő­helyeken a jelenleginél több baromfit nevelhetnének fel a gazdaságok. Hasonló előre­lépés várható a liba-, puly­ka- és kacsanevelés ilyen jellegű fejlesztésével. — A szakcsoportok segí­tik-e megfelelően a megye kisállattenyésztöit? Ismert, hogy jelentős exportcikkünk a galamb és a nyúl. — Az ÁFÉSZ-ek hatékony szervező munkát folytatnak. ezért egyre több tenyésztő lép be valamelyik szakcso. portba. Biztató, hogy a szak­csoportok tagjai már a jobb fajtákat tenyésztik és a tar­tás higiéniai követelményei­re is többet adnak. Termé­szetesen még nagyon sok a kihasználatlan lehetőség. — A juhtartás korszerűsí­tésében a vásárhelyi állat­tenyésztési főiskola szép eredményeket ért el. Ezeket az újabb kutatási eredmé­nyeket a gyakorlatban alkal­mazzák-e? — A megyében két irány­ban fejlődik a juhtenyésztés. Egyrészt az olcsóbb, hagyo­mányos tartási feltételekkel tenyésztik, másrészt a fő­iskola intenzív tartási tech­nológiájával. A nagyüzemi juhtenyésztésben a haté­konyságot növelhetjük a he­lyes tenyésztési, állategész­ségügyi, takarmányozási te­vékenységgel. Érdekes az, hogyan lehet meggyorsítani az új módszer alkalmazásá­val a pecsenyebárányok ne­velését. A lényeg, hogy a bárányokat anyjuktól korán elválasztják és mestersége­sen táplálják. így az anya­juhoknál gyakoribb lesz az ellés. Jelenleg az anyajuh­állományunk az elmúlt év hasonló időszakához viszo­nyítva változatlan, de az év végére már létszámnöveke­dés várható. Csongrád megye termelő­szövetkezetéiben és állami gazdaságaiban tehát az eltelt időszak alatt előbbre lépett az állattenyésztés. Jelentős a változás a háztáji gazda­ságokban is. Van azonban még mindig tartalék, amit érdemes és szükségszerű is kihasználni A meglevő férő­helyek ésszerűbb kihaszná­lásával, valamint a korszerű tartási technológiák elterje­désével és szélesebb körű alkalmazásával . tovább fej­leszthető a megye állatte­nyésztése, az ötödik ötéves tervben fogalaltaknak meg­felelően. Radks Ferenc Több mint 25 ezer nő dol­gozik a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek szocialis­ta brigádjaiban. A növény­termesztésben csakúgy, mint az állattenyésztésben és más üzemágakban elért kiváló teljesítményeikkel jelentősen elősegítik a szövetkezetek megerősödését, dinamikus fejlődését. A brigádmozga­lom tapasztalatairól, tagjai­nak közéleti tevékenységéről tanácskoztak a szocialista brigádok vezetői csütörtökön a Magyar Nők Országos Ta­nácsának székházában. Dr. Csizmadia Ernöné, a Magyar Nők Országos Taná­csa elnökségének tagja kö­szöntötte a vendégeket, majd Fehér Lajosné, a Termelő­szövetkezetek Országos Ta­nácsának titkára vitaindító beszédében vázolta a szövet­kezeti munkaverseny, a bri­gádmozgalom kibontakozá­sát, eredményeit. Hangsúlyozta: a szocialista munkaverseny nagyjából egyidős a termelőszövetke­zeti mozgalommal. Kezdettől jól szolgálta a termelés nö­velését, a szövetkezeti nagy­üzem szocialista vonásainak erősödését, a szocialista bri­gádok számbeli növekedése és teljesítményük színvona­lának emelése tükrözi azt a történelmi változást, amely a szövetkezeti parasztság magatartásában, szemléleté­ben, érzés- és gondolatvilá­gában az utóbbi években be­következett. A szocialista brigádok tagjai elvégzik be­teg munkatársuk munkaré­szét, elősegítik a gyermek­intézmények építését, törőd­nek a gyermekgondozási se­gélyen levő kismamákkal is. A feladatokról szólva kö­vetelményként emelte ki, hogy az 1500 szövetkezeti női szocialista brigád ne csak szemlélője legyen a szövet­kezet életének, hanem mun­kájával, az önkormányzat fórumain javaslataival, dön­tésével formálja azt. A ter­melési eredmények növelé­sére tett vállalásaik általá­ban reálisak, megalapozot­tak, összhangban vannak a lehetőségekkel. A továbbiak­ban tevékenyen vegyenek részt a december 14—15-i TOT-kongresszus etőkészíté­sében. A részt vevő mintegy 70 brigádvezető beszámolt azok­ról a tapasztalatokról, ame­lyek segítették munkájukat, elmondták, mit kell tenniük szakmai továbbképzésükért, a szocialista gondolkodás fej­lesztéséért. Ugyanakkor szól­tak a szocialista brigádok nőtagjainak, a szövetkezeti közösség asszonyainak gond­jairól is. Magasabb színvonalon G yakran emlegetjük, valóságos jelszóként használjuk a kifejezést, hogy magasabb színvonalon kell to­vábbhaladnunk a szocialista társadalom építésében. Erre hívta föl figyelmünket a párt legutóbbi kongresszusa is. A dolog különben nyilvánvaló, mert azt a luxust senki — egyén, közösség, társadalom — sem engedheti meg ma­gának, hogy kényelmesen várakozzék, megelégedjék tegna­pi vagy mai színvonalával. Ma élünk ugyan, a mában moz­gunk, de állandóan a holnapra kell készülnünk, s ahogyan fölgyorsult minden a világban, még csak azt sem mondhat­juk, hogy csinálják az utánunk jövők, mert ők élvezik gyümölcsét. Is-is — s a folytonosságot megszakítani, a fej­lődésben szünetjeleket beiktatni hiú ábránd volna. Azt nem hogy az utódok, de a ma nemzedéke is erősen megérezné. A mindig és állandóan magasabb színvonalra való törek­vés soha nem volt olyan é^ető parancs, mint a mai kor­ban, különösen az a szocialista társadalmat építő embe­reknél. A magasabb színvonal lényege abban rejlik, hogy nem valami megfoghatatlan tézis, hanem az élet minden terüle­tére érvényes követelmény. A magánéletre éppen úgy vo­natkozik, mint a közéletre, a termelőmunkára, a művelő­désre, a demokráciára, a termékek minőségére és szépségé­re, a mindennapi ellátásra, a közérzetre, minden-minden emberi tevékenységre. Azért e fölsorolás — még ha hiányos is —, mert oly sokan vélekednek termeléscentrikusan, hogy csak arra értendő a magasabb színvonal kritériuma. De azt is könnyű belátni, hogy a termelés önmagában nincs, nem is lehet perdöntő folyamat. Ezernyi szál meghatározott szö­vevénye teszi egységessé, s emberivé. Ebben a sokaságban egyetlen rozsdafolt is zavaró. A napokban hallottam, egy gyári beszélgetés alkalmá­val, hogy a társadalmi munka milyen sokoldalúan változtat­ja nemcsak a környezetet, hanem magát az embert is. V. I. tejipari dolgozó példákat sorolt, hogy lakótársaival egye­temben szebbé és otthonosabbá kivánták varázsolni házaik környékét. Az újszegedi Vedres utcában fölépült néhány lakóépület, s a szövetkezeti közösség elhatározta, hogy nem várják meg, míg a tanács játszóteret és zöldövezetet épít a házak körül, hanem ők maguk, szabad idejükben rendbe teszik a házak környékét. Vállalták ezt azért is, mert sok kisgyermek viháncolt körülöttük. Elmentek a tanácshoz, és megkérdezték az illetékes tisztviselőt, hogyan, miként ren­dezhetik a játszóteret és a füves térséget. Kijelölték a he­lyet, és ők nekiláttak a munkának, tavaszra egészen meg­változott a hajdani elhanyagolt terület, örömük akkor vált ürömmé, amikor három vagy négy hónap múlva megje­lentek a tanácsi vállalat emberei, és egyszerűen elgyalul­ták, fölszántották az általuk készített pázsitot és játszóte­ret. „Ügy látszik, fölösleges volt az igyekezetünk, a társa­dalmi tevékenységünk" — keseregtek a lakók, s szóvivőjük megjegyezte, hogy ezek után nehéz lesz még egyszer tár­sadalmi munkára megnyerni az itt lakó családokat. Lehet, hogy a tanácsi szakembereknek van igazuk, mert eredeti­leg nem a legszerencsésebb helyet jelölték ki játszótérnek, pázsitnak. De ha így is volt, legalább valaki elment volna a lakókhoz, és megmagyarázta volna: tévedés történt, így jobb és biztonságosabb lesz a gyermekek kis birodalma, elnézést kért volna, megköszönve fáradozásaikat. Ezt alig­hanem elmulasztották. Másik eset: megjelentek az olajmunkások a móravárosi területen, a Cserepes sor mögött. Már termelnek az olaj­kutak, ahová utakat, vezetékeket építenek. Az olajbányá­szok körültekintőek, már eleve úgy építik ki az aszfaltozott utakat — ha kisebb kerülőket jelent is az —, hogy a kör­nyező lakók javára váljék. így lett jó útja Ságváritelepen a Szabó János és a Gera Sándor utcának. Az ott dolgozó szocialista brigád tagjai azt is fölajánlották, hogy 150 da­rab facsemetét — a fákat saját pénzükön vásárolták — el­ültetnek a szomszédos utcákban, elsősorban a kutak kör­nyékén. Fölkeresték a tanácsot. Ide-oda küldözgették őket, ahogyan az olajmunkások fogalmaztak: „vacilláltak". Ad­dig-addig vártak, míg a csemeték gyökerei elszáradtak. A brigád egyik tagja, E. V. elhatározta, hogy ha a tanácstól senkit sem érdekel a Cserepes sor fásítása, majd ő megte­kinti, végigjárja az utcát, megjelöli a faültetésre alkalmas helyeket, és legközelebb „engedély nélkül" ültetnek cseme­téket a móravárosi területen. A próságnak tűnnek az előbb említett példák, a maga­sabb színvonalért való harcot nem is itt kellene kezdeni, hanem valamely termelővállalat gépparkjá­nál, termékeik minőségénél, a versenyképességnél. Lehet ott is, de nem csak ebből áll az élet, a színvonalasabb te­vékenységért való küzdelem. S van egy kis összefüggés is az emberek mindennapi, apró tevékenysége és az úgyneve­zett nagy dolgok között. A társadalmi tevékenység, a sza­bad időben végzett munka a köz javára, erősíti az emberek önbecsülését, azt a tudatot, hogy nem csupán akkor szá­mítanak rájuk, amikor a hivatalos munkaidő tart, s a gé­peket kell kezelniük, hanem a lakókörnyezetben is szüksé­ges tenniakarásuk, munkájuk gyümölcse. Ezt a mérhetet­len, nagy erőt érdemes jobban, magasabb színvonalon igénybe venni és hasznosítani. GAZDAGH ETVAN Elkészült az OKISZ kongresszusi jelentése Az Ipari Szövetkezetek Or­szágos Tanácsa csütörtöki ülésén megvitatta a szövet­kezetek 1976. október 27-28­ra összehívott VII. kongresz­szusának napirendjén szerep­lő anyagokat, és határozott kongresszusi előterjesztésük­ről. Rév Lajosnak, az OKISZ elnökének vitaindító tájékoz­tatója után az országos ta­nács beszámolóját tárgyalták. Ez értékeli az 1971—75. kö­zötti időszak munkáját, az ipari szövetkezeteknek a IV. ötéves tervidőszak alatt vég­zett gazdasági és mozgalmi tevékenységét. A tanácsülésen a felügyelő bizottság előterjesztette kong­resszusi jelentésének terveze­tét, amelyben az országos ta­nács és a választott testületi szervek, valamint az .ügyin­téző szervezet tevékenységé­ről ad számot. A VII. kongresszus elé ter­jesztik majd megvitatás cél­jából a szövetkezeti törvény és az ipari szövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet továbbfejlesztésével kapcso­latos irányelveket. Az orszá­gos tanács megtárgyalta az e jogszabályok módosítására előterjesztett javaslatot és jóváhagyta az OKISZ alap­szabályának módosításterve­zetét is.

Next

/
Thumbnails
Contents