Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-25 / 227. szám

4 Szombat, 1976. szeptember 25: Eliiunyt Gombai Mihály Nyolcvanéves korában el­hunyt a párt régi harcosa, Gombai Mihály elvtárs, a Szocialista Hazáért Érdem­rend tulajdonosa, aki 1919 óta aktívan részt vett az il­legális Kommunista Párt munkájában. Kommunista ter vékenységéért többször Súj­tották börtönbüntetéssel. A felszabadulás előtt a szegedi építőmunkások helyi csoport­jának volt vezetőségi tagja. Szeged felszabadulása után részt vett a Magyar Kom­munista Párt megalakításá­ban, 1954-től különböző gaz­dasági funkciókat töltött be az építőiparban. Mint nyug­díjas is végzett párt- és tár­sadalmi munkát az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága fegyelmi bizottságában, az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­tében, a városi tanács vég­rehajtó bizottságában. 1954­ben tüntették ki a Magyar Partizán Emlékéremmel, 1959-ben a Tanácsköztársa­ság Emlékéremmel, 1963-ban a Szocialista Munkáért Ér­deméremmel. A Szocialista Hazáért Érdemrendet 1967­ben, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1969-ben, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet 1970-ben kapta meg. Gombai Mihály elvtárs hamvasztás utáni búcsúzta­tása szeptember 28-'án dél­után 3 • órakor lesz a Belvá­rosi temető ravatalozójából. Az MSZMP Szeged városi Bizottsága « Új közúti határátkelő Űj közúti határátkelőhelyet nyitottak meg pénteken a magyar—osztrák államhatá­ron, Búcsú és Schachendorf között. Az ünnepélyes meg­nyitás alkalmából megjelent küldöttségeket magyar rész­ről dr. Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter, osztrák részről dr. Hannes Androsch, szövet­ségi pénzügyminiszter vezet­te. Dr. Hannes Androsch és dr. Faluvégi Lajos ünnepi be­szédükben kölcsönösen hang­súlyozták: az új közúti ha­tárátkelőhely-, — amely az ötödik hazánk és Ausztria között — jól példázza Ma­gyarország és Ausztria jó­szomszédi viszonyának to­vábbfejlődését. Óvoda cigány­gyerekeknek Bakson A „Szegedi arany és társai ­fr A kisérretező kedv, a szen­vendély nagy dologra képes. Még akkor is így van ez, ha az áldozatvállalás sem ki­sebb, sőt a kudarc sem, t amely ott kísért, hogy min­dent elrontson. E kettősség, gel számolt Bódi János, a szeged-szőregi Tisza—Maros szög Tsz elnökhelyettese, amikor több mint két évti­zeddel ezelőtt ráadta a fejét, hogy új, eddig még nem lé­tező őszibarackfajtát hozzon létre, olyat, amely mind­azokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, melyek a hazai és a külföldi piacon verseny­képessé tehetik. A rúzsai törzsfák Társadalmi munkára kérte a falubelieket a Hazafias Népfront községi bizottsága es a tanács Bakson. Fölhívá­sában fölsorakoztatja, hogy tíz év alatt vízmű, művelődé­si ház és iskola épült, húsz kilométert kitevő járda ké­szült, bővült az üzlethálózat, megfelelő az egészségügyi el­látottság, új házak épültek, rendezettek, virágosak az ut­cák, — de óvodába még min­dig nem tudnak fölvenni negyven gyereket. A tanács megvette az építőanyagot, a termelőszövetkezet brigádja hozzáfogott a meglevő óvoda bővítéséhez, ide kellene a se­gítség. Ügy tervezik, január elsejétől minden óvodáskorú óvodába járhat. A fölhívás eredménye: nagyon sokan ajánlották segítő kezüket. Akárhonnan kapunk ilyen hírt, örülünk neki, mert nagy dologról van szó. Bakson kü­lön nyomatékot ad az óvoda­bővítésnek, hogy a negyven óvodából kiszorult gyerek kö­zül tizenöt cigány. Űgy kell ezt értenünk, hogV -külön ci­gányóvoda is készüL A külön óvodához külön magyarázatra is szükség van, hiszen félkézből játszhatnánk ki ellene vagy mellette kér­dések egész sorát. Az a leg­nagyobb bajunk a gondok összekuszálódó sokaságában, hogy még mindig külön ka­tegóriaként kezeljük — vagy kell még kezelünk — a cigá­nyok és nem cigányok né­hány ügyét, miért teremtünk űj alkalmat az elkülönülés­re? Netán azért kezdjük a legkisebbeknél, hogy később se tudjanak beilleszkedni a többiek közé? Az ilyen és ezekhez hasonló kérdések nagyjáról és aprajáról Bánfi Józseffel, az iskola igazgató­jával beszélgettünk. Évekkel ezelőtt fölszámoló­dott a putri, minden család jó házban, többsége fürdőszo­básban lakhat. A fölemelke­dés egyik nagy küszöbét te­hát átlépték már. Sajnos, nem dolgozik még mindenki rend­szeresen, ez a legnagyobb baj. Indokolatlanul elnézőbbek is vagyunk velük szemben, ki tudja, miért, ha munkakerü­lésről van szó. Bizonyára ott a baj, hogy gyermekkorban nem sikerült mindenkiben fölkelteni a másképpen élés igényét, és az évszázados ha­gyomány-átok sok embert köt gúzsba, húz vissza. Miért nem tudja beletáplálni az iskola a gyerekekbe ezt az igényt? Hivatalosan tíz éve van rá. Nincsen annyi. Negyvenkét cigánygyerek jár iskolába, nyolcadikos egy sincs köztük. Sokan kerülnek „parkoló pá­lyára" mindjárt a második osztályban, egyik évet a má­sik után ismétlik. Ebből az­tán sok más gond is fakad. Képzeljük el azt a második osztályt, amelynek az egyik fele igyekvő apróság, a má­sik pedig jó pár évvel túlko­ros. Hogy lehet itt összhan­got teremteni, osztályközös­ségre építeni? Gyakori eset, hogy valaki a második osz­tályból megy férjhez. Miért állnak meg mindjárt az elején? Sok oka van, egyik például, hogy jönnek az iskolába és nem tudnak magyarul. Nem értik, mit akar a tanító néni és a tanító néni sem érti, mit akarnak ők. Esetleg cigány nyelven oktatni? Nincsenek méghoz­zá a föltételek. Külön előké­szítőre is gondoltak iskola­kezdés előtt, oda meg nem adják a szülők a gyereket. Akár cigányról van szó, akár másról, az általános is­kola legalsó osztályához is „előképzettség" szükséges. Ezt adja az óvoda három éve. De miért kell ezt külön csinál­ni? Azért is, mert az óvodai csoportok előmenetelét ugyanúgy nehezítené a ma­gyarul nem tudás, ahogy most az iskolásokét nehezíti Van más, legalább ilyen ne­héz gond még, így mondja az igazgató: egyéni higiéniájuk nincsen, szervezett közösség­ben nem tudnak élni. Mindezt a nagy hátrányt akarja behozni a baksi ci­gányóvoda. Azt remélik, is kólába jutva már nem kell különbséget tenni cigány és nem cigány között, és aki el­kezdi az általános iskolát, nem abbahagyni, de befejez­ni is tudja. Aki pedig befe­jezi — erre is van már pél­da —, mehet szakmunkás­nak, vagy bárhová, ahová kedve és tehetsége viszi. Ha háromévestől tizennégy éves korukig pedagógus hatása, se­gítő vezetése alatt állnak a gyerekek, talán a felnőttek­ről, a felnőtt korról alkotott véleményüket is meg lehet változtatni, sőt arra is számí­tanak Bakson, hogy a gyere­keken keresztül a szülőkre is hatni tudnak. Biztató jel, hogy egyetlen család sem zár­kózik el gyermekük óvodába járása elől. Támadt ugyan olyan vaklárma, hogy „cseré­be" megvonják tőlük a csa­ládi pótlékot, de ezt a félre­értést is sikerült eloszlatni. Iskolai cigányosztály eddig nem - működött itt, ilyet ké­sőbb sem terveznek. Azokra a gyerekekre ugyanis, akik bírják a lépésváltást, igen jó­tékony hatással van a ve­gyesosztály. Sok gyermeknek van cigány pajtása, barátja Bakson. Sokat várnak tehát a ci­gányóvodától. Legalább olyan fontosnak tartják a beillesz­kedés előkészítésében, mint a putrik fölszámolását. A szán­dékot tekintve szó sincs mes­terséges elkülönítésről, azért szervezik, hogy később együtt tudjanak lépni a többiekkel. Kiváló jó pedagógusokra van ehhez szükség. Horváth Dezső A világon ma mintegy há­romezer őszibarackfajtát tartanak nyilván, a piacon azonban a legismertebb 18— 20 fajta fut csak. E két számi 124 esztendővel ezelőtt is ! nagyjában így aranylott egy­máshoz, amikor Bódi János, akkor még fiatalon, húszegy­néhány évesen belefogott a kísérletezésbe. Társa volt Foki István kertész, ma a Gabonatermesztési Kutató Intézet makói .telepének dől­gozója. Csongrád megye ho­mokos tájaiba álmodták az akkor még meg nem szüle­tett őszi barackfaj tát, abba a tájba, amelyről a jeles tudós, Mohácsy Mátyás így írt: „Az alföldi — Szeged vidéki — termesztés ver­senytársa lehet az olaszok őszibarack termesztésének, ha termesztési viszonyaink­nak megfelelő fajtákat ma­gunk tenyésztünk ki ma­gunknak, ha a világpiacon kikopott amerikai fajtákat — mint maga az amerikai is — mi is elhagyjuk." A Bódi János által neme­sitett és államilag is elis­mert őszibarackfajta neve: Szegedi arany. Fája erőtelje­sen növő. Sárga húsú, mag­vaváló gyümölcse nagy, vagy igen nagy. 30—38 deka kö­zött váltakozik és átlag át­mérője 71 milliméter. A törzsfák Rúzsán a Napsugár Tsz-ben vannak. Az időjárás viszontagságainak is kitéve ott vizsgáztak először és hoztak sikert, anyagi és er­kölcsi elismerést a nemesi­tőnek. Folyamatos export A szegedi járásban mint­egy tízezer ilyen fa termi már a Szegedi aranyat, vagy Idősebbek is elkezdhetik... M Nyugdíjas köszöntése, A Szegedi Postaigazgatóság vezetői szeptember 24-én dél­előtt baráti beszélgetésre hív­ták Szegedre azokat a postai dolgozókat, akik a közelmúlt­ban kezdték meg kiérdemelt pihenésüket. A szakszervezet, a párt­szervezet és a gazdasági ve­zetők jelenlétében Rózsa Ist­ván, a Postaigazgatóság ve­zetője kifejezte elismerését is köszönetét a most nyug­díjba vonuló .postai dolgozók postások kitüntetése Bódi János újabb Jkcdvcncc, a BF/2 elnevezésű fa termé­sében gyönyörködik fordul termőre, illetve nő majd fává az Ültetvényter­vező Vállalat forgalmazásá­ban, valamint megtalálható Budaörsön a HUNGARO­FRUCT kísérleti telepén. A szemet kápráztató gyü­mölcsösben most, szeptem­ber közepén gyönyörködve Bódi János szerényen. be­szélt róla. — Jó kéz, szem és szeren­cse kellett hozzá. Az adott-, ságok valahogy összejöttek. Mi hozzátettük: rengeteg munka van mögötte és ben­ne, és kezdetben keserűség is, lemondás, csüggedés az átmeneti nehézségek láttán. — Ilyen is volt — ismerte el a nemesítő, aki nem tud­ná megnevezni az új fajta gyümölcs eredendő ősét. hogy melyik magból szökött napvilágra és gyarapodott űj tulajdonságokkal a türel­mes gondozásban. Ezernyi magból, majd növényből ki­választva mindig szűkült a kör, s az újabb szelekciók után kitűntek a legkedve­zőbb egyedek, amelyeket to­vább kellett még pátyolgat­ni. Bódi János azt kereste, kutatta, amivel a világon tovább lehet öregbíteni a magyar őszibarack hírét, ne­vét. Az ő gyümölcsének leg-> főbb fajtaértéke, hogy az érési idő a közép és a ké-« sei sárga húsú fajták közé esik, tehát az export folya­matosságát biztosítja. Más­részt szállíthatósága kiváló, eltarthatósága 3—4 hét, kül­leme és feldolgozhatósága a legkiválóbb exportfajták kö­zé emeli. Kerek, mint a labda Ezek az alapvető tulajdon­ságok jellemzik Bódi János­nak még két, az állami el­ismerés előtt álló ősziba­rackfajtáját. Az egyik egy-* előre B/3, a másik BF/2 el­nevezést visel. Á Szegedi arannyal együtt ez a három fajta emelkedett ki a sok: ezernyi magból, a több száz alanyból. A BF/2 például olyan kerek, mint egy te­niszlabda, csak annál két­szerte nagyobb, korán érő és szintén sárga húsú, mag­vaváló. Bódi János kertjé­ben már honos és további 60 fa várja termőre fordu­lását. Bizonyára ez a két fajta is sikert arat majd az Országos Mezőgazdasági Faj­takísérleti Intézetben, mint újabb magyar őszibarack ki­tűnőség. Bódi János több mint két évtizedes, közel negyedszá­zados nemesítő munkája ép­pen jókor érett be, mert az őszibarack-termesztés hely­zete a Szegedhez közeli táj­ban napjainkban orvoslásra szorul. A Kertészet és Szőlé­szet című folyóirat augusztus 12-i számában dr. Tóth Mi­hály, a Csongrád megyei ta­nács vb mezőgazdasági és élelmezési osztályának fő­kertésze azt írta, hogy a kis­paraszti gazdaságok őszi­barack-ültetvényeinek terü­lete 1958—60 között érte el a maximumot. Ezt a szintet a mezőgazdaság szocialista átszervezése után ls tartot­ták — családi műveléssel — 1970-ig. A nagyüzemi gazda­ságok 1960—1965 között 1381 hektár területen telepitettek őszibarackot, jelentős álla­mi támogatással. A telepíté­sek előkészitése azonban — főleg szakemberek hiánya miatt — nem volt megfele­lő. Ezt bizonyítják a termőre fordulás előtti kényszerű se­lejtezések, azután pedig az alacsony, a hektáronkénti 20—25 métermázsás termés­átlagok. Dr. Tóth Mihály a csökkenés okát mind a szór­vány-, mind a nagyüzemi telepítéseken két tényezőre vezeti vissza. A szórvány­telepítéseknél a csökkenés okát elsősorban a téesz-tagok kiöregedésében, másodsor­ban a helytelen felvásárlás­politikában látja. A kedvezőtlen körülmé­nyeket tovább fokozta az 1975. évi rendkívüli belvíz­kár, amely a telepítéseknek mintegy 40 százalékát ki­pusztította. Dr. Tóth Mihály ezzel zárja sorait: „Bízunk benne, hogy a szegedi, il­letve a szatymazi őszibarack­termesztési tájkörzet újra visszanyeri méltó hírét." Ezt megteremteni Bódi János és a hozzá hasonló nemesitők munkájára kell támaszkod­nunk. Lód! Ferenc bemutatói sok éves munkájáért, és kér­te őket, hogy — idejüktől és egészségüktől függően — a jövőben is segítsék a posta sokrétű tevékenységét. Ez­után több mint 40 Békés, Csongrád és Bács megyei pos­tás dolgozónak adta át a Ki­váló Dolgozó kitüntetést és kifejezte elismerését, tolmá­csolta a miniszteri, illetve ve­zérigazgatói dicsérteket. A kitüntetettek "részére a postaigazgatóság fogadást adott­A kisgyerekek kezét felnőttek fogják az utcán, de va­jon ki segít az idős embereknek, akik már-már gyereknek számítanak, akik gyámoltalanok, mert nem ismerik az új szabályokat? Szegeden az év első felében 25 balesetből, melyet gyalogosok okoztak, tizenkettőnek volt részeée 60 éven felüli ember. Bizony, meg kellene fognunk a kezüket, akár jelképesen is, mint azt a városi közlekedésbiztonsági tanács tette. Az idős emberek hetének minden napjan be­szélgetéseket szerveztek a szociális és napközi otthonok­ban. Az akció végén vetélkedőn vettek részt a háromtagú csapatok. Az Acél utcai közlekedési verseny — itt készült felvctelünk a résztvevőkről — bizonyság rá, a közlekedési ismereték bővítésére, az idősebbek tanítgatására a náluk fiatalabb generációnak kell gondolnia. A tegnap esti premierrel, Lope de Vega A kertész ku­tyája című vígjátékának be­mutatójával megkezdődött az új szinházi évad. A darabot Giricz Mátyás rendezésében láthatta a premierközönség, a díszleteket és jelmezeket Gyarmathy Ágnes tervezte. Dianát Vajda Márta formál­ta meg, Teodoro ifj. Újlaky Károly, Tristán Nagy Zol­tán volt. A további szerepek­ben Katona Andrást, Gyiirki Istvánt, Raszler Ildikót, Sza­bó Máriát, Egervári Klárát, Mentes Józsefet, Bagó Lász­lót, Garay Józsefet, Szabó Istvánt' és Fekete Alajost láttuk. Ma, szombaton este 7 óra­kor lesz az operettbemutató: Szírmai Albert Mágnás Mis­ka című, háromfelvonásos nagyoperettjét Szász Károly rendezi, vezényel Csala Be­nedek. A díszlettervező Sán­dor Lajos, a jelmezeket Szász Károly tervezte; kar­igazgató Dékány Endre, ko­reográfus Mezey Károly. Az operett főbb szerepeit Má­riáss József, Budai Déry Má­ria, Török Vera, Herczeg Zsolt, Zámbori lászló, Osz­vald Marika m, y, já|s§za. v t

Next

/
Thumbnails
Contents