Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-25 / 227. szám

Szomfiat, 1976. szeptember 16. 7 Átadták a kulcsot Nem holdkomp szállt le a Tisza partjára: az l-es és a Il-es Belgyógyászati Klinika közé beékelődő, szemre is különleges építmény az intenzívosztály új otthona. A DÉLÉP a napokban adta át a kulcsokat az új gazdáknak: a két belgyógyászati klinika intenzívosztályán dolgozó orvosoknak. A takarítás és a költözködés megkezdődött, betegeket a 12 ágyas, kör alakú, üvegfalú kórterem egy hónap múlva tud Somogyi Károlyné felvétele fogadni. Ez a különleges forma azonban nem öncélú: egy-egy körcikkben egy ágyat helyeznek el, és az állandó megfigyeléshez, az életműködés fenntartásához szükséges műszereket. A terem közepén — mint valami magasított körszínpadról — minden beteget szemmel tud tartani az orvos és az ápolónő. A korábbi nyolcágyas, intenzív ellátást szolgáló kórterem helyett felépült külön klinikai egység — a kényelmes kiszolgálóhelyiségekkel — lehetővé teszi a fokozott figyelmet igénylő, életveszélyben levő betegek intenzív ellenőrzését a nap 24 órájában. Diákok a ha Jól segítik az őszi betakarítást Ameddig a szem ellát a keznek. piros rónán, csatárlancban, többi iskola is, mint a gyakorlatozó kalo- kapcsolata révén, nak — a középiskolások haj- ± ladoznak, guggolnak. Forráskút határában szedik a paprikát a Radnóti Gimnázium tanulói, Ugyanezt feszi a senek kirándulni, föl a hekialakult gyek közé. Két negyedikes lány, Ko^ vács Eszter és Farkas Rita . „ , újságolja: Az ilyen kampánymunka _ Tavaiy is dolgoztunk, Miklós eroproba a teesz vezetosege- Felgyőn szólót szedtünk, ösahová nek> kikapcsolódás, pénz a SZegediek vagyunk, de nem az idegen nehezen találna diákoknak. Felmérhetetlen lennénk paprikaszedők, mert e! Persze a diákok egyből az előnye a jó szervezésnek, két nap utan megfájdult a volt az összehangolt munkának, derekunk Ilyenkor korán kell leugra- Nemcsak jelképesen, haide találtak. Könnyű nekik, hiszen az IFA-teherrázódás, zötyögés után mar a homoktengerbe érkeztek. autó nagy, nyitott ponyva- ni -a kakasulorol" a bngad- nem a paprikatáblában is szája reggel fel 7-kor „be- vezetőnek, a mezogazdasz- dűlőre jutottunk Kovács Jókebelezte" őket, és félórányi nak. a fogatosnak. Mire be- zseffel, az iskola KlSZ-titgördül a teherautó a kifogy- kárával, a IV B-bő! Kackiá...„ - hatatlan jókedvű diaknép- san Ü1 a ládákkal megrakott Most istenes az idő errefe- Pel> akkorára mar minden gumjs kocsi bakján. Mellette lé, nincs hajat borzoló, ar- munkára kész állapotban le- a „tariulóvezető", Heiner Lacot csípő, kellemetlenkedő szél, se homokeső, amely a száraz: szeles ősznek elmaradhatatlan kísérője. Ezer ágra szórja kései sugarát a nap, a diákok, a tanárok, a téeszgazdák örömére. * Ahol évekkel ezelőtt csak silány kukoricát, megsült, diónyi krumplit adott a föld, most valuta jön a végeláthatatlan sorokból, a piros paprikafüzérekből. Madarász Antal főmezőgazdász elégedett a diákok munkájával: — Tegnap 477 ládával szedtek le, nincs panasz rá- tok alatt előkerül, ki tudja gyen. Ládák sorakozzanak jos Ok a hordárok Rácz Femegnyugtalo mennyiségben, rcnc fogatossal. Annyira szenemcsak azért, hogy halad- rétik a lovat, hogy még papjon a munka, hanem olykor- rjkával is etetnék, olykor a hátuk mögé lehes- * sen osonni egy-két slukk ci- Reggelenként gyakran tagi re, vagy mindig jusson lálkozunk és találkozni foegy a kazettás magnetofon- gunk ezután is fürtbe nak is. Ilyen kis huncutsá- gyűlt" ifjú sereggel, akik tegok, csínyek, diáktréfák nel- letömött szatyrukba még kül nem is élet — az isko- belepréselik a teás termoszt lásélet. is; akik toporogva várják a * járművet, közben kémlelik „ , , , , , ... . az eget jesz-e eső; akik Szabadabb, lazabb a fe- örömmel ugrálnak fel a plagyelem a dolgozo diákoknál, tóraj bebújnak jól a sötétbe, mint az iskolaban, de itt nehogy véletlen lefújják az sem cselekedhetnek kirívót. id6 miatt a munkát, és viszAmikor odaérünk, pillana- szaparancsolják a társulatot juk. Az idén kétszáz tanulót ajánlott a gimnázium, mi egyelőre csak százat kértünk. Mert az üllési négy, a forráskűti általános iskola pedig hat napig dolgozott itt. összesen 120 gyerekkel, a honnan a fésű, feszesebbre rángatják a nadrágot, egykét arcsimító mozdulattal rendbe hozzák magukat. A lányok adnak magukra még munka közben is. Havasi Valéria és Gárgyán IIa padok közé. Mi is nekik szorítunk. Majoros Tibor Mestermunka M 'ióta a mesterek átlépték a lakás küszöbét, a család növekvő ingerültséggel figyeli a szerelés fejleményeit. Nagy a felfordulás, nincs semmi a helyén, mindenki ideges, vége a nyugalomnak, a békességnek, s a meghitt esti beszélgetéseket paprikás hangulat váltotta fel. A házastársak indulatosak, semmiségeken összeszólalkoznak, kiszolgáltatott helyzetükben egymást marják. Nyugtalanító a bizonytalanság, minthogy közeleg a tél, és nincs emberfia, aki megmondaná, hogy mikor fejezik be a mesterek a radiátorok beszerelését. Minden elképzelhető, még az is, hogy egy szép napon eltűnnek, és tavaszig elő sem kerülnek. A családot leginkább a munkafegyelem kihívó, minden képzeletet felülmúló megsértése háborítja fel. Nem élnek elefántcsonttoronyban, jól tudják, vannak még lazaságok, de amit most saját bőrükön tapasztalnak, az túlmegy a „tűréshatáron". Együttérzek velük. ( Reggelenként megérkezik egy ember, áramtalanítja a lakást, aztán több órás szünet. Délelőtt előkerül néhány mester, leginkább szemlélődnek, beszélgetnek, erősen óvják magukat az oktalan megerőltetéstől, oly annyira, hogy még a laikus is láthatja: a fél órát igénylő munkán olykor fél napig nyűglődnek. A praktikus és gyakorlatias szomszéd bevetette az ösztönzőket, hátha ezek megtáltosítják a mestereket. A néhány kupica tömény, a pár üveg sör, gyanítom, nevetséges alamizsna ahhoz képest, amit maszekolással, néhány órás megfeszített esti, hétvégi munkával egyes mesterek zsebre tesznek. Szombaton elhatároztam, felhívom a kétségbeesés szélén álló családot, megnyugtatom őket. Majd csak befejezik egyszer a mesterek a szerelést, elvégre, ami késik, az nem múlik, ne emésszék magukat, viseljék el fegyelmezetten a felfordulást, és örüljenek, hogy eddig kár nélkül megúszták a lakás összkomfortosítására irányuló munkát. Mit szóljak én? Nálam, amikor az erkélyeket két menetben festették, a második menetben az olvasólámpát valaki hanyagul a heverőre hajította, a villanykörtétől a matrac tüzet fogott, s ha fél órával később érünk haza, esetleg porig ég az egész lakás... Eh, dehogy telefonálok, közlésemmel még jobban felizgatom őket. Másrészről viszont, a mestereket „piszkálni", firtatni, hogy napközben a munkaidőt mivel töltik, végképp kockázatos. Megsértődnek, és a teljesítményt ,még lejjebb adják. Be vagyunk kerítve, főleg ha abból indulunk ki, hogy az alkotmány is • rögzíti a dolgozók jogát a pihenéshez. Kőműves szakmunkás ismerősöm épp az alkotmányra hivatkozva tartott számomra kioktatást; amikor vasárnap este. kétnapos maszekolás után, megkérdeztem tőle: hogyan bírod ezt az állandó hajtást? „Hétfőn majd kipihenem magam", közölte, s megmutatta az új televíziót, melynek árát négy hétvégi mellékesből fizette ki. Egy év múlva, ha jól megy a „bolt", Zsiguli áll a háza előtt. Ez alkalommal szombaton reggeltől vasárnap estig 1700 forintot keresett, igaz, mindössze két órát pihent, ennek következtében még a legnagyobb rosszakarattal sem állithatom róla, hogy dologkerülő ember. S végeredményben a hét végi fáradtságot valahol, valamikor csakugyan ki kell pihenni, s hol tegye, ha nem a munkahelyén. Illetőleg, valamelyik söntésben. Eszembe jut a hihetetlenül szorgalmas, „munkafaló" szobafestő. Nem ismeri a lehetetlent, meggyőződése, hogy ilyen nincs, csak tehetetlenség van. Pontos, megbízható szakember. Éjjel dolgozik, pontosabban este hattól éjfélig, esetleg hajnali háromig. Néhány segédmunkással egy lakást egy éjszaka „elintéznek", a megrendelő fizet, és másnap reggel a folyosóról a bútorokat visszapakolhatja a helyére. Ez a derék festő délelőtt, amikor főállásban van, órákon át cseveg a restiben, vagy a talponállók valamilyekehen a vele „egy hiten levő" barátaival. Nem titok, a „kiszállásos" dolgozók, azok tehát, akik valamelyik szolgáltató vállalat alkalmazottjaként a szélrózsa minden irányában, a városban szétszóródva munkálkodnak, sokkal többet megengedhetnek maguknak, mint az üzemek dolgozói, és tisztelet a kivételnek, igen sokan élnek, visszaélnek kiváltságos helyzetükkel. A régi öregek valamikor gyakran mondogatták egymásnak, hogy aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni. Ebben az ironikus, kesernyés megállapításban temérdek élettapasztalat, életismeret rejtezett. Megfelelő életismerettel rendelkezve úgy vélem, napjainkban éppen nzak érnek rá pénzt keresni, akik dolgoznak. De ki ér rá sok pénzt keresni? Szinte kivétel nélkül mindenki, akinek a főállása csupán „mellékállás". s igazából a maszekolás a főállása. Az egyik arra jó csupán, hogy meglegyen a nyugdíjjogosultság, a másik... N" fe bocsátkozzunk ismétlésekbe, de azért valami még kikívánkozik belőlem. Tudom, hogy vannak dicsekvő természetű emberek, mégis fenntartás nélkül elhiszem, hogy a sokoldalú tetőfedőmester hét végén, harmadmagával olykor megkeresi a tízezer forintot. Ilyenkor természetesen belead a melóba apait, anyait, és a munkaadó fizet, mint a köles. A pénz nem számít, az a fontos, akad megbízható vállalkozó, aki megkéri ugyan a gázsit, nem szégyenlős, de ennek fejében mennyiséget és minőséget produkál, nincs hetekig, hónapokig tartó vacakolás, és ez a tulajnak minden pénzt megér. Hét közben a tetőfedőmester megszervezi az anyag helyszínre szállítását úgy, hogy szombaton és vasárnap megy a munka, mint a karikacsapás. A háromtagú brigád szakadásig dolgozik az ezresekért, s hétfőn reggel hullafáradtan kezdik a műszakot. Visszatérve a bevezetőben említett család viszontagságaihoz, felvetődik a kérdés: hol vannak azok az emberek, akiknek a mestereket kötelességük volna- ellenőrizni. Élhetünk a gyanúperre! hét közben a maguk hétvégi pecsenyéjét sütögetve, éppen jól jövedelmező maszek munkájukat szervezik. Máskülönben a sokoldalú tetőfedőmester is középvezető, s hozzá képest „életrevalóságban" a Balaton-parti lángossütő tehetségtelen kezdő. Szckullty Péter Több árul ad a megye szövetkezeti ipara Növekedett az export Csongrád megye ipari szö- vezetőjének beszámolója invetkezetei első félévi gazda, kább a tavalyi első félévi sági eredményeinek értéke- eredményekhez méri az. lése tegnap, pénteken került ideieket, mintsem a tervhez, a KISZÖV elnöksége elé. mivel sok szövetkezetnél az Részt vett és fölszólalt az utóbbi összehasonlítás nem elnökségi ülésen Tömösvári tükrözné híven a András, az MSZMP Csöng- munkát. Annál is MEDIKÉMlA-nak. a Szegedi Tömegcikk-készítő Szövetkezetnek, a Szegedi Nívó Isznek és a Csongrádi Ruházati Szövetkezetnek. A megyei ipari szövetkevégzett zetek összesen 400 millió foinkább, rintos exportot terveztek errád megyei bizottságának mivel a szövetkezetek leg- re az évre. Az első hat hómunkatársa is. Erdősi Ernönének, a szövetség közgazdasági osztálya Az idő a gazda, főleg dikó megmutatják, hogyan ilyenkor, ősz táján. Ezért je. lehet egypár kesztyűben ketlentős az együttműködés az tőjüknek dolgozni, iskolák és a mezőgazdasági nekik, az egyikük üzemek között. Olyan munkáknál, amelyek nem gépesíthetők. elkel a szorgos kéz. A Radnóti Miklós Gimnázium diákjai nemcsak Forrás- sek. Ami pénzt kúton, hanem Ásotthalmon, hozzá csapják az Röszkén és a Szeged környéKönnyű bal-, a másikuk jobbkezes. Előző nap leszedtek tizenkét ládával. Még csak azt se foghatjuk rájuk, hogy kétbalkezekeresnek, osztályéhoz, beteszik a betétkönyvki közösségekben is segít- be, hogy tavasszal elmehesKitüntetés A Magyar Népköztársaság rös Zászló Érdemrendje kiElnöki Tanácsa Futó Erzsé- tüntetést adományozta. betnek, a Helyiipari és Vá- A kitüntetést Losonczi Pál, rosgazdasági Dolgozók Szak- az Elnöki Tanács elnöke adszervezete Központi Vezető- ta át. Jelen volt a kitüntetés sége nyugalmazott titkárának átadásánál Gáspár Sándor, a a munkásmozgalomban kifej- Szakszervezetek Országos Tanacsanak fotitkara es Csetertett ót evtizedes tevekenyse- ki Lajos> az Elnöki Tanács ge elismeréséül a Munka Vö- titkára. öbbjét nem is kötelezték napra jutó értéket alig több féléves program kidolgozásé- mint 84 százalékra teljesíra. A KISZÖV-höz tartozó tették. A kivitel egyharmad valamennyi ipari szövetke- része tőkés országokba irázet mutatóit összgezve a nyúlt. Számottevően növelte teljes termelési érték több exportját a SZEBISZ, a Szemint 7 százalékkal, azaz 63 gedi Bőrdíszmű Isz, a Makói millió forinttal emelkedett Vas- és Fémipari Szövetkeaz elmúlt év hasonló idő- zet. a Makói Bőripari Szöszakához képest. Az átlagos- vetkezet, a Makói Béke Vénái jóval erőteljesebb a fej- R.ves Isz, a Maros Cipőipari lődés a villamosgépgyártás- Szövetkezet és a Sándorfalvi K ynya Jarasi Ruházati Szövetkezet, ban, a műszeriparban, vala- A lakossági szolgáltatások mint a bőr - és szőrmeipar- közül az átlagosnál nagyobb ban. A tavalyi értéket 17 ütemben növekedett a gépszövetkezetnek nem sikerült járműjavítás és az épületo]- • , .. ... „ , . fönntartás. Visszaesett a lábelerni, koztuk a Szentest belijavítás, a mérték utáni Vas- es Fém Isz-nek, a, szabás és a fényképészet J