Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-19 / 222. szám

Vasárnap, 1976. szeptember 19. dérében van fejlődésünk nagy tartaléka, más út nincs. Nem vagyunk, nem lehetünk elégedettek azzal, amit mos­tanáig elértünk. Többre va­gyunk képesek, és ehhez nem. csodára kell várni, ha­v - mindenkinek kicsit job­ban kell dolgoznia. Dolgozni, pontosan es szépen, mert csak igy érdemes, mert csak így lehet a rni társadalmunk­ban. — A Hazafias Népfront te­vékenységének célja, tartal­ma elnevezésében is tükrö­ződik. S ha egy mozgalom egész tevékenységével azt sugározza. hogy hazafias, hogy népi, akkor természe­tes. hogy azonosul azokkal a szocialista célokkal, amelyek egész népünket, hazánkat felemelik, átalakítják. Azo­nosul azzal a politikával, amelynek célja a fejlett szocialista társadalom meg­valósítása. Nemzeti egység és szövetségi politika a szo­cializmusért! Ebben kifeje­ződik életünk, munkánk ér­telme, a nép, a nemzet bol­dogulása. Ez nyilvánul meg az emberek hétköznapi tet­teiben, magatartásában. A munkásosztály és pártja szá­mára a nemzeti összefogás­sohasem volt taktika. Pár­tunk mindig hangsúlyozta, hogy a szocializmus építése az egész nép műve. Ezért szövetségi politikánk erősíté­se, szocialista nemzeti egy­ségünk szilárdítása felada­taink megvalósításának egyik legfontosabb feltétele. Csak a szocialista társadalomban azonosak az osztályok és ré­tegek alapvető érdekei. — A mi társadalmunkban a dolgozók nemcsak végre­hajtói, hanem életrehívói is az elgondolásoknak. Nálunk minden embernek joga és kötelessége, hogy a közössé­get és saját személyét érintő ügyekben egyaránt segítse a döntések kialakítását, segít­se a végrehajtást. Szocialista elveink közül a legneme­sebbek egyike az, hogy igényli a dolgozó ember be­leszólását saját sorsának ala­kításába. Ez a rendszer lé­nyege, ezért hangsúlyoz­zuk egyre erőteljesebben a szocialista demokrácia fej­lesztését, érvényesülését. 1 Ezért teszünk újabb és újabb erőfeszítéseket, hogy még többen vállaljanak részt kö­zös ügyeinkből, életünk meg­annyi kérdésének eldöntésé­ből. — Szocialista fejlődésünk mai színvonalán elengedhe­tetlen a szocialista demok­rácia még gyorsabb fejlesz­tése. Együttgondolkodásunk és együttcselekvésünk a dol­gozó tömegekkel a biztosíté­ka annak, hogy fejlődésünk­nek ne csak a fő vonásai, hanem a legkisebb összete­vői is úgy alakuljanak, aho­gyan azt szeretnénk. A szo­cialista demokrácia sokszí­nű és mindennapos érvénye­sülése társadalmunk szilárd­ságát, erkölcsi erejét, poli­tikánk szocialista jellegét su­gározza. — Társadalmunk a mun­ka társadalma. Minden, ami ebben az országban felépült, a dolgozó emberek keze­nyomát viseli. A haza gya­rapodása eddig is két ke­zünk munkájából született. Életünk évről évre gazdago­dik, szépül. De senki sem tekintheti befejezettnek ezt a művet. Még többet akarunk, és még többet tu­dunk tenni önmagunkért és népünkért. Tudjuk, hogyha holnap jobban akarunk él­ni. gyorsabban akarunk fej­lődni, akkor még jobban kell dolgoznunk. Tudjuk, hogy nincs helye az eredménye­ink fölötti megnyugvásnak, a tétlenkedé6nek. Helye van azonban a szorgalomnak, a fejlődést segítő gondolatok­nak és tetteknek. Helye van a iobb, a szervezettebb mun­kának, a nagyobb fegyelem­nek. a szellemi és anyagi javainkkal való gondos és ésszerű takarékoskodásnak, tartalékaink feltárásának. És ami különösen fontos: erősí­teni kell a munka tisztele­tét, megbecsülését! — Arra törekszünk, hogy a-mi társadalmunkban csak a tisztességesen végzett mun­kával lehessen boldogulni, és egyre jobban élni. Tudjuk, hogy vannak még hazánk­ban olyan emberek, akik szeretnek aratni, de vetni nem. Mindent elkövetnek, hogy ne kelljen dolgozniuk, és helyenként ez még sikerül is. Az ilyen életfelfo­gás lehetősége azonban szű­kül. Változtatni akarunk azon is, hogy még vannak, akik kevesebbet keresnek, mint amennyit munkájuk után megérdemelnének. Ugyanakkor egyesek ma még többet kapnak, mint amennyit munkájuk után kapniuk kellene — ezen vál­toztatni kell! A tisztességesen végzett munka megbecsülése, a szak­ma szeretetére való nevelés semmi mással nem helyet­tesíthető. Ezért még inkább el kell ismernünk a munka­helyükhöz hű törzsgárdata­gokat, a munkájukat jól végző dolgozókat, a társada­lomért felelősséget érző és cselekvő embereket. Az ad­jon rangot mindenkinek, hogy mennyit tesz le a kö­zösség asztalára. Azokat il­lesse a megbecsülés, akik tudásuk, szorgalmuk, ere­jük legjavát adják a társa­dalomnak. Sokasodnak azok, akik öntudattal és felelős­ségérzettel a saját boldogu­lásukkal együtt a társadalom ügyét is szem előtt tartják, és ezt tettekkel bizonyítják. A dolgozók legjobbjai, a törzsgárdatagok, a szocialis­ta brigádok serege napról napra példamutatóan viszi előbbre közös dolgainkat. Hatalmas belső • erő ez. Azt akarjuk, hogy a munkahe­lyen, a kollektívákban azok­nak legyen mértékadó a sza­vuk, akiket a közösségek ott a legjobbaknak tartanak. Tisztelt Kongresszus! — Amikor ma a népfront­mozgalomtól a szocialista ha­zafiság kiteljesedésének se­gítését várjuk, akkor a meg­tetf út egyenes folytatását kérjük. A szocialista haza­fiság nemcsak elkötelezett­séget jelent nemzeti múl­tunk haladó hagyományai mellett, hanem mindenek­előtt elkötelezettséget, fele­lősséget mai munkánkért, a szocializmus építéséért, a haladásért. Szocialista haza­fiságunk elválaszthatatlan a proletár nemzetköziségtől. Egyaránt jelenti a fejlett szocialista társadalom felépí­téséért és a szocializmus vi­lágméretű győzelméért vívott harcunkat. A mi hazafisá­gunk : cselekvő hazafiság. Szeretetünket népünk é«s ha­zánk, a szocializmus ügye iránt nem dicsekvő szónok­latokkal, hanem országépítő tettekkel bizonyítjuk. Ismer­jük meg és szeressük még jobban szülőföldünket, lakó­helyünket, nemzeti' kultú­ráikat, forradalmi hagyo­mányainkat. Legyünk büsz­kék népünk alkotásaira, si­kereire. A népfront sajátos mozgalmi eszközeivel segít­se. hogv dolgozó osztályaink, rétegeink mind sokoldalúb­ban kapcsolódjanak be ha­zánk felvirágoztatásáért, gyorsabb előrehaladásáért folytatott munkába. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnők! Elv­társak! Népünk egyetért a szocia­lizmus programjával, és kész egyre többet tenni ér­te. A Hazafias Népfront mozgalma az eddigieknél is többet akar, és képes is tenni, de a társadalom is többet vár tőle. A Hazafias Népfront tegye közüggyé és karoljon fel mindent, ami hasznos, ami jó, szép és emberi, ami életün­ke* szebbé teszi, előbbre viszi. Vállalt feladataink tel­jesítéséhez sok sikert kívá­nok. Egyben a Központi Bi­zottság nevében szeretném e fórumon is biztosítani a moz­galom képviselőit, hogy a Hazafias Népfront tisztség­viselői, a mozgalomban te­vékenykedő százezrek to­vábbra is számíthatnak a Magyar Szocialista Munkás­párt támogatására és meg­becsülésére. Felszólalások, korreferátumok A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának beszámo­lóját élénk vita követte. JUHASZ ISTVÁN tsz-el­nök (Szabolcs-Szatmár me­gye) elmondotta, hogy a kongresszust előkészítő vá­lasztási időszak' fórumainak résztvevői jóleső érzéssel nyugtázták a szövetségi po­litika érvényesülését. SZMOLNIK ÉVA mun­kásnő (Heves megye) elmon­dotta, hogy a munkások cse­lekvőkészségét jelzi, hogy1 a kongresszus első napján a hatvani munkáskollektívák kommunista műszakot kez­deményeztek. ' BOSTAI KAROLYNÉ, a budapesti népfrontbizottság titkára — tolmácsolva a nép­frontgyűlések véleményét, javaslatait — a népfront la­kóterületi munkájának fon­tosságára hívta fel a figyel­met. A mandátumvizsgáló bi­zottság munkájáról' a testü­let elnöke, FAZEKAS KA­ROLY (Hajdú-Bihar megye) számolt be a kongresszusnak. Megállapította, hogy a meg­választott 800 küldöttből 776­an vannak jelen. A mandátumvizsgáló bi­zottság elnöke köszöntötte a legidősebb kongresszusi kül­dötteket, a legfiatalabb kül­dötteknek eredményekben gazdag, a maguk örömét és a közösség javát szolgáló éle­tet kívánt. Ezt követően a küldöttek egyhangúlag tu­domásul vették a mandátum­vizsgáló bizottság jelentését. I)R. SZÁNTÓ IMRE, tan­székvezető egyetemi tanár (Csongrád megye) után (aki­nek felszólalását külön is­mertetiük), SERFŐZŐ DE­ZSÖNÉ, a KISOSZ megyei titkára (Vas megye) hangsú­lyozta, hogy a kisiparosok, kiskereskedők munkája fon­tos a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésében, s épp ezért szükséges, hogy a népfront rájuk is figyelmet fordítson SZABÓ KALMAN tan­székvezető egyetemi tanár, a HFN országos elnökségé­nek tagja korreferátumában rámutatott: az elmúlt kong­resszus óta a mozgalom szerves részévé vált a gazda­ságpolitikai munka, amely­nek jelentőségét az állami szervek és a lakosság is el­ismeri, értékeli. Ezért jelen­tősek a Hazafias Népfront gazdaságpolitikai fórumai, ahol a társadalom különbö­ző rétegeinek képviselői rendszeresen tapasztalatot cserélnek a gazdasági veze­tőkkel s együtt keresik a megoldást a helvi gondokra. Dr. BÖJTI BÉLA meteo­rológus (Somogy megye) rá­mutatott : a mozgalomban mindenki megtalálhatja azt a hasznos társadalmi elfog­laltságot, amellyel képessé­gei, legjobb tudása szerint járulhat hozzá a fejlett szo­cialista társadalom építésé­hez. BESSENYEI FERENC Kossuth-díjas színművész- a színház személyiségformáló szerepéről szólt. A közműve­lődés fontos eszköze, hatal­mas emberformáló alkotó műhelye a szpcialista szín­ház. Nemes küldetését tel­jesiti, amikor kilép falai közül, s elmegy a nagy gyártelepekre, a jól felsze­relt kultúrházakba. KEREKES MARIA nagy­üzemi munkás (Nógrád me­gye) a munkások népfront­bizottságokban vállalt tevé­kenységéről szólt. Ezután GASP.AR SAN­DOR az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára emelkedett szólás­ra. (Beszédét lapunk más helvén ismertetiük.) HAVASI MIKLÓS, a nén­front Komárom megyei tit­kára a népfrontbizottságok folyamatos, tervszerű mun­kájának szükségességéről be­szélt. ZAVODT IMRE megyei tanácselnöke (Fejér m.) a nénfront és a tanács egyiitt­működésének fontosságát hangsúlvozta. VARGA ISTVÁN techni­kus (Hajdú-Bihar megye) a testkultúra, testedzés, töme&­sport kibontakozatásáért emelt szót. Dr. ORTUTAY GYULA akadémikus, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának alelnöke a mozgalom műve­lődéspolitikai munkájáról szólva hangsúlyozta, hogy az ilyen feladatok jó megoldá­sa biztositéka az eredmé­nyes ipari, mezőgazdasági munkának, felelőssége az értelmiségünknek, és meg­határozza minden munkánk minőségi színvonalát. A jó minőség gazdasági és egyéb előfeltételei között — mond­ta — az első helyen okta­tásügyünk, közművelődé­sünk, röviden, művelődés­politikánk áll. A közműve­lődési népfrontfeladatok mind jobb megvalósításában a mozgalom jó társa a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat is. VÉCSY LÁSZLÓNÉ ház­tartásbeli, Ózd város nőbi­zottságának elnöke (Borsod­Abaúj-Zemplén megye) a nöbizottságoknak a lányok, asszonyok közéleti tevékeny­sége kibontakoztatásáért végzett erőfeszítéseivel fog­lalkozott. Dr. KOLLER MIHÁLY, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének főtitkára utalt arra, hogy a környezetvé­delmi tevékenység fellendü­lésében, a környezetvédelmi törvény létrejöttében jelen­tős része van a népfrontnak. SZENTISTVÁNYI GYU­LÁNÉ, a népfront országos tanácsának titkára korrefe­rátumában hangsúlyozta: -L A népfrontmozgalom napja­inkra széles politikai tömeg­mozgalommá fejlődött. Az el­múlt hónapokban a népfront tanácskozó és választási fó­rumain mintegy félmillió állampolgár vett részt és tíz­ezrek szólaltak' fel. Sokszor kérdezik, hogy miért van szükség a 4165 helyi és terü­leti népfrontbizottság műkö­désére. A válasz: közös poli­tikai célokért dolgozunk, olyan politikai feladatok megoldásán munkálkodunk, amelyek — hogy úgy mond­jam — időhöz — vagyis konkrét társadalmi célokhoz, térhez és feladatokhoz kö­töttek. A nagy számú testü­let tevékenységében lénye­ges, hogy több százezer tár­sadalmi aktivistával dolgo­zik, formálja, szervezi a la­kosság politikai cselekvési egységét. Dr. VEDRES MARGIT, körzeti orvos (Pest megye) arról beszélt, hogy a rácke­vei járásban megkülönbözte­tett figyelmet fordítanak a népfront és a különböző ré­tegek kapcsolatának kialakí­tására. Dr. LÉKAI LÁSZLÓ bí­boros, esztergomi érsek, prí­más, a katolikus püspöki kar elnöke hozzászólásában ki­emelte: a katolikus egyház örömmel tekint vissza arra a harmonikus kibontakozásra amelynek során — a Vatikán és a magyar állam tárgyalá­sának eredményeként — a teljes hierarchiája, püspöki kara élén a prímás-érsekkel, helyreállt. Sőt, VI. Pál pápa úgy döntött, hogy a régi tra­díciókra tekintettel a bíboros testületbe is meghívta a prí­mást. A magyar egyháznak és az államnak is érdeke, hogy a kettőjük között kiala­kult jó viszony továbbra is kedvezően fejlődjön. Ezért mindkét félnek javára vá­lik, hogy az eddigi megálla­podásaikat betartsák. A sok­oldalú belső békés fejlődést csak akkor tudjuk kibonta­koztam, ha a külső, a nem­zetek közötti békét segítjük megőrizni. Ez az állandó gondja államunknak és a bé­keszerető népeknek', de a vi­lágegyháznak is. A tartal­mas beszámolót és a kong­resszus elé terjesztett prog­ramot — alaposan átgondol­va, még elmélyültebb párbe­szédre való készséggel — el­fogadom — mondta befejezé­sül. HORVÁTH GYÖRGY tsz­elnök (Fejér megye) a ház­táji és kisegítő gazdaság helyzetévei foglalkozott. KADAR JUDIT művezető (Szolnok megye), annak je­lentőségét méltatta, hogy a népfrontban öregek és fia­talok egyetértésben, eredmé­nyesen tevékenykednek a helyi célok megvalósításá­ért. Dr. NYILAS JÓZSEF egyetemi tanár (Budapest), elmondotta, hogy az V. öt­éves terv — a világgazdaság radikális változásai, a tőkés piacokon uralkodó rendkí­vül kiélezett verseny isme­retében — reális, egyenle­tes fejlődést biztosító gaz­daságpolitikai célokat tű­zött ki. PALÓCZ IMRE tsz-elnök (Bács-Kiskun megye): el­mondotta, hogy a népfront­bizottságokban jelentős számban tevékenykednek mezőgazdasági dolgozók, szövetkezeti parasztok, ezen keresztül mind jobban be­kapcsolódnak a közügyekbe. DEÁK GÁBOR, a KISZ KB titkára kiemelte: né­pünk munkájának és erő­feszítésének eredményeként az utóbbi három évtizedben a szocialista Magyarország számottevő tényezővé vált a haladásért küzdők, az igazságos társadalmat meg­Dr. Szántó Imre : valósítok táborában. Ifjúsá­gunk örömmel és természe­tes büszkeséggel vállalja ezt az örökséget, s tudja, hogy bizalomra azzal kell válaszolnia, hogy legjobb tudása és képessége szerint gyarapítja hazánk eredmé­nyeit, gyakorlati tettekkel bizonyítja felelősségérzetét. Az utóbbi években gyümöl­csöző együttmunkálkodás jellemezte a népfront és a KISZ kapcsolatát. Az ifjú­sági szövetség elsősorban pártunk politikájának kö­vetkezetes megvalósításá­val válik aktív részesévé a népfront további feladatai­nak megoldásában. KERTÉSZ LÁSZLÓNÉ. pedagógus (Veszprém me­gye) az általános iskola nyolc osztályát el nem vég­zettek sajnálatos statiszti­kájával hivta fel a figyel­met arra: a nevelés ügye társadalmi ügy. SZOKOLAY SÁNDOR, zeneszerző (Budapest), töb­bek között arról szólt, hogy a szakmai neveléshez és a testkultűráhcfe hasonlóan nagy figyelmet kellene for­dítani az érzelmi nevelésre is, amelynek a művészet, a zenekultúra fontos eszköze. A helytörténeti kutatások elmélyítik a szocialista hazafiságot A párt és a Hazafias Nép­front nemegyszer hívta fel a figyelmet, hogy bátrabban, lelkesebben nyúljunk hala­dó hazafias hagyományaink­hoz — így a helyi haladó hagyományokhoz is —, hogy nemzeti történelmünk és művelődésünk minél gazda­gabban feltárt örökségével alapozzuk meg ifjúságunk és dolgozó népünk hazafias ne­velését. A szocialista lokálpatrio­tizmus nélkülözhetetlen erő­forrása a társadalom életé­ben, helyileg és országosan is. A szülőföldhöz, lakóhely­hez, munkahelyhez fűződő szeretet, és, az ezek korsze­rű alakítására kifejtett szel­lemi vagy fizikai erőfeszí­tés és felelősségérzet nem­csak helyi jelentőségű, ha­nem az össztársadalmi fej­lődésnek is egyik legfőbb tényezője. A nemzeti fejlő­dés ugyan nem egyszerű, a helyenként elért eredmények összegezéséből tevődik össze, annál több is, és végső mi­nőségében más is. Mégis annyi bizonyos, hogy a he­lyi fejlődés az országos fej­lődésnek nélkülözhetetlen, szerves alkotóeleme és té­nyezője. A szocialista lokál­patriotizmus és a szocialista patriotizmus tehát nemcsak kölcsönösen kiegészíti, ha­nem kölcsönösen fel is téte­lezi egymást. A helytörténeti kutatások nagyon jelentős vonása, hogy fel akarják tárni az embe­rek aktív tevékenységét, épí­tőmunkáját, harcát a gaz­dasági, a társadalmi és kul­turális továbbhaladásért. Helytörténeti kutatásaink és ismeretterjesztésünk célja, hogy a magyar nép haladó, demokratikus, forradalmi és szocialista hagyományainak felelevenítésével erősítsük a nemzeti összefogás és a szo­cialista hazafiság gondola­tát. A felszabadulás óta nagy politikai, gazdasági és kultu­rális változások történtek hazánkban. Sürgető feladat, hogy a magyar nép életében e fontos fejlődési állomáso­kat helyi viszonylatban fenntartsuk a történetírás számára. A helyi krónikák, statisztikai táblázatok és gazdag dokumentációs kép­anyag felhasználásával kri­tikai beszámolókra rögzíthe­tik az újjáépítésnek és a szocializmus építésének azt a hata' ias munkáját, amely hazánkban 1945 óta folyik. Mindenütt nagy idők szem­tanúi vagyunk; ennek ered­ményeit meg kell rögzíte­nünk. Ezekből a helytörté­neti munkákból tevődik ösz­sze a nagy harcnak össze­foglaló története, amelyet a békéért, az újjáépítésért, a szocializmus alapjainak lera­kásáért, majd teljes felépí­téséért folytatunk. A szocializmus emberéhez elsősorban a munkásosztály harcos, felszabadító hagyo­mányai, mindenekelőtt a Szervezett munkásmozgalom tradíciói állnak a legköze­lebb. A helytörténeti kutatók 1 agtisztelő feladata többek között a pártveteránok és öreg munkások szóbeli köz­léseinek feljegyzése. Az üze­mek múltjának feltárása, az egymást váltó munkásgene­rációk életének, a gyár fej­lődésének, termelési és mű­szaki -színvonalának bemuta­tása közvetlen szerepet tölt be az üzemi kollektíva kiko­vácsolásában. A magyar munkásosztály történetéhez a legszorosab­ban kapcsolódnak a nem proletár dolgozó osztályok, a parasztság osztályharcos ha­f "ományai. A munkás-pa­raszt szövetség haladó ha­gyományainak ápolása sür­getően írja elő annak meg­vizsgálását, milyen szerve­zeti és ideológiai hatása volt a munkásmozgalomnak o parasztságra. Meg kell mu­tatnunk, hogyan alakult egyes vidékeken a munkás­ság és a parasztság szövet­sége, milyen történelmi fá­zisokon ment át, amíg elju­tott a mai helyzetéhez, ami­kor a munkásság és a dolgo­zó parasztság együtt építi hazánkban is a szociálist", társadalmat. Egy kis falu. vagy varos történetéből is kitűnik, ' ogy dolgozó elődeink nyomorúsá­gos, gondokkal teli élete, szenvedése, áldozata és har­ca nem volt hiábavaló, ök „csinálták" azt a helyi törté­nelmet, amihez most a ml n-TRszéoült életünk kapcso­lódik. Most mi visszük tel­jesedésbe és fejlesztjük to­vább — jogos örökösök gya­nánt — az elődök értékes örökségét. i

Next

/
Thumbnails
Contents