Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-16 / 219. szám

f Csütörtök, 1976. szeptember 16, 3 Hasznosítják a mellékterméket Pori gyártanak a savóbél A Csongrád megyei Tejipari Vállalat szegedi, szentesi, makói, kisteleki, bácsbokodi I

üzemeiben naponta több ezer liter savó megy veszendőbe. Pedig ezt a tejipari mellékterméket, az étvágygerjesztő ' 1 akarmányt a sertések szerepük- A kisüzemekben márkoI rabban felfedezték a hizlalók, a sajtból, a túróból lecsorgatott folyadék jó eledel frox állatoknak. Adott a gonfdolat, hogy ezek alapján a í nagyüzemek is „kapkodnak" -e melléktermék után. Gyorsan el kell hessegetnünk ezt •a feltételezést, mert konszefcrű sertéstartásnál ritkán, »vagy egyáltalán nem haszínálatos ilyen formában a "isavó. Ezért a Csongrád meggyei Tejipari Vállalatnál is kénytelenek a csatornába ereszteni, veszni hagyni ezt az értéket Sőt, azt is tudják, káruk származik ebből. .Amellett, hogy rengeteg pénz „.elfolyik a lyukakon", bírságot is fizetnek a víz szennyezéséért Tavaly majdnem másfél millió forintot vett el a közösségtől, az idén sem lesz kevesebb, sőt eléri a kétmillió forintot Mint Csápenszki István igazgató elmondta, nagyon bántotta a kollektívát a dolog, hogy ennyi tartalékot nem tudnak kihasználni, és sok pénzük kárba vész emiatt Gondos mérlegelés után megvásárolták Zala megyéből, az ottani tejipari vállalattól az úgynevezett elősűrítő berendezést Most már a teljes gépsorral, melynek érdekessége, hogy a folyékony tejet összesűríti, majd porrá alakítja, megmenthetik a savót is. Ugyanúgy, mint a tejet, ezt is porrá alakítják, szakszóval mondva: porítják. Az elősűrítőnek, melyet rövidesen munkába állítanak, az a szerepe, hogy gyorsítsa ezt a munkafolyamatot. Eddig is porították a tejet, de az elősűrítő hiánya miatt naponta csak 40 ezer litert tudtak „megőrölni". NagySomogyl Károlyné felvétele Szerelik a porítóberendezést mérvű segítség ez, mert ugyanazzal az energiával megduplázhatják a holland gépsorok termelését. Így naponta 70 mázsa körüli tejport gyártanak. Öriási előnye ennek a berendezésnek még — ami végszerelésig 2 millió 270 ezer forintba kerül —, hogy most már a savót is tudják hasznosítani. Ugyanis az elősűrítő segítségével a tejport gyártó gépek' naponta 54 mázsa „lisztsavót" eresztenek le a garaton, 100 ezer liter folyékony melléktermékből. Ezáltal könnyebben szállítható, Jobban hasznosítható takarmányfélékhez jutnak az állattartók. Nagyobb teljesítményt, termelésnövekedést, vele együtt nyereséget ér el a vállalat Korábban naponta hol 2000, hol 20 ezer liter savó gyűlt össze. Amikor nem tudták' vagy nem akarták a gazdaságok elvinni ezt a fontos takarmányt, akkor kellett a csatornákba ereszteni, mivel a termelés nem állhatott le. A jövőben ilyen eset ritkábban fordul elő, mert tartályokban addig tárolni tudják a felesleget, amíg az óránként 1500—2000 liter savót összesűrítő berendezés feldolgozza. A környező üzemrészekben összegy ü larrüett savót, a kereskedelemből előző napról visszamaradt tejet is hasznosítani tudják ezzel a gépsorral. Jelenleg tartanak még a szerelési munkák, de rövidesen — a határidő előtt — üzembe helyezik a berendezést lobbak lesznek a lakások, szebbek a házgyári házak Magyar—szovjet tudományos együttműködés A jövő házgyári lakásainak, korszerű lakótelepeinek kialakításában, a házgyárak rekonstrukciójában sikeres tudományos együttműködés bontakozik ki magyar és szovjet kutatóműhelyek között. Különösen gyümölcsöző fiz Építéstudományi Intézet és a szovjet partnerek tudományos kapcsolata. A magyar házgyárak többségében jelenleg 3.00 méter a födémele fesztávolsága, ez egyben a szobák maximális szélességét is jelzi. A kéti legkorszerűbb, a kecskeméti és a veszprémi házgyárban, már 4,80 méteres fesztávolságú födémek készülnek, de a Szovjetunióban 7,20 méternél tartanak — ez 1 ágasabb lakások kialakítását teszi lehetővé. Az ÉTI most a szovjet eredmények felhasználásával megkezdi a fesztávolság további növeléséhez szükséges tudományos munkálatokat, hogy 1980 után már a magyar házgyárak is tágasabb szobás lakásokat állithassanak elő. A magyar—szovjet tudómányos együttműködés eredményeinek felhasználásával hajtják végre a házgyárak rekonstrukciójának többségét, ami nemcsak a gépek kicserélését jelenti, hanem olyan berendezések felszerelését is, amelyekkel az eddiginél többféle elem készülhet, s ily módon gyarapodik a típusválaszték. Amíg jelenleg 3—4-féle a variációlehetőség a lakások tervezésénél, addig a rekontsrukció után 0—8-féle lakás alakitható ki egy-egy házgyárban készült elemből. A család létszámának változásához igazodva variálható is lesz majd a lakás a könnyű válaszfalak átcsoportosításával. Nemcsak a lakások, de az épületek is tetszetősebbek, változatosabbak lehetnek, a különböző szintű tömbök építésével pedig a lakótelepek egyhangúsága csökkenthető. Ennek megvalósítása persze körültekintő szervezést is igényel. Egy-egy épülethez 150—200 különböző fajta elem, s több ezer féle alapanyagfesték, szerelvény, elektromos berendezés stb. szükséges, emiatt a készletgazdálkodás a házgyárakban bonyolult adminisztrációt Igényel. A munka megkönnyítésére, a hatékonyság fokozására nZ ÉTI különleges adatrögzítő berendezést dolgozott ki, amely a helyszínen a számítógép nyelvére fordítja ezeknek az anyagoknak a jelzéseit, s így a készletgazdálkodás automatizálható. Az elektronikus diszpécserszolgálatot elsőként a szegedi házgyárban próbálják kl, s a szovjet partnerek máris érdeklödnek iránta. Moszkvában már épül az a kísérleti lakótelep, amely modellül szolgálhat a jövő városához. Itt öt emeletestől a 30 emeletesig váltogatják egymást az épületek, a közlekedés pedig a zaj és a légszennyezés csökkentésére a föld alá kényszerül. A változatos házgyári lakások között kétszintes is készül, s lakótelep külön érdekessége az automatizált szemételtávolitás. Ennek lényege, hogy minden lakást szemételvezető csőhálózat köt össze egy központi gyűjtőállomással, ahol gombnyomásra vákuummal néhány másodperc alatt összegyűjtik a hulladékot. Magyar szakemberek rendszeresen ellátogatnak a 6000 lakásos kísérleti városrész építéséhez, hogy az ott szerzett tapasztalatokat a hazai városépítésnél kamatoztassák. Közéleti napló SIMON PAL NEHÉZIPARI MINISZTER MOSZKVABAN Dr. Simon Pál nehézipari miniszter szerdán Moszkvába utazott, ahol megbeszéléseket folytat a magyarszovjet vegyipari együttműködés fejlesztéséről Leonyid Arkagyevlcs Kosztandovval, a Szovjetunió vegyipari, Viktor Sztyeáanovics Fjodorovval, a Szovjetunió kőolajfeldolgozó ipari és petrolkémiai, valamint Szabit Atajevics Drudzsevvel, a Szovjetunió gázipari miniszterével, LÁZÁR GYÖRGY BÉKÉS MEGYÉBEN Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szerdán délelőtt látogatásra Békés megyébe érkezett. A vendéget Békéscsabán, a megyei pártbizottság székházában Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkára és Klaukó Mátyás, a Békés megyei tanács elnöke fogadta. A kormány elnökét a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta Békés megye politikai, gazdasági, kulturális életéről. Ezt követően Lázár György folytatta látogatási programját. BÍRÓ JÓZSEF HAZAÉRKEZETT BÉCSBŐL Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, aki Bécsben megbeszéléseket folytatott a két ország közötti gazdasági kapcsolatokról, tárgyalásai befejezése után szerdán visszaérkezett Budapestre. INDIAI PARTMUNKASKtlLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására augusztus 30-a és szeptember 15-e között látogatást tett hazánkban az Indiai Kommunista Párt pártmunkásküldöttsége, amely Bira Singnek, a Nemzeti Tanács tagjának, Manipur állam pártbizottsága első titkárának vezetésével a párt politikai munkáját és szövetségi politikáját tanulmányozta. A küldöttséget fogadta Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára is. Az indiai kommunisták küldöttsége ellátogatott Hajdú-Bihar és GyőrSopron megyébe, üzemekbe, kulturális és tudományos intézetekbe. Találkozott a Hazafias Népfront országos és megyei képviselőivel. A delegáció szerdán elutazott hazánkból. BEFEJEZŐDÖTT A VEGYES BIZOTTSÁG TANÁCSKOZÁSA A két ország irodalmainak kiadása es népszerűsítése, a műfordító utánpótlás biztosítása, a szerzői jogok védelme és a műfordítás színvonalának emeléséről tárgyalt, a magyar és a szovjet irodalom kiadásárak és fordítására alapított vegyes bizottság tanácskozása. Az eszmecsere tapasztalatairól, a kialakított elképzelésekről szerdán az írószövetség székházában magyar részről Garal Gábor, az Írószövetség főtitkára és Sz. V. Szartakov, a Szovjetunió írószövetségének titkára írt alá emlékeztetőt. Vállalati szerelmes levelek A

bolondos rekordok listája szerint egy amerikai diáklány tíz nap alatt harminchét levelet küldött az ország túlsó felében levő kedvesének. Azt, hogy miként csinálta — tett-e mást a levelek írásán s föladásán kívül —, akár egy hazai vállalatnál is megtudakolhatnánk, mert Ilyesfajta rekordereink szép számmal vannak. Legtöbbjük már nem éri be a levelek darabonkénti buzgó körmölésével, hanem egyenesen nagyüzemi készítésére rendezkedett be, szabványformákkal, hivatkozási és iktatószámokkal, aláírásokkal, másolatokkal, ahogy az komoly helyen dukál. Hagyjuk az iróniát, hiszen kerüljön csak papírra, s ezen a módon az érintettekhez az igazgató tanács döntése, az új munkakörül besorolás, a fizetésemelés, a fegyelmi határozat. Mit szóljunk azonban az olyasfajta vállalati szerelmes levelekhez, amelyek írói a szomszéd Irodahelyiségben, a másik emeleten ülő kollégájukkal azt tudatják, hogy „folyamatba tették az ügyet", bár alkatrész híján a gépjavításra jó esetben is csak hetek múlva kerülhet sor',' Aligha tarthatjuk ügyiratnak azt a papirost, melyen tömött sorok tudatják a semmit, a magyarázat köntösébe öltöztetett mellébeszélést, avagy azokat a csip-csup napi ügyeket, melyeket telefonon, személyesen percek alatt elintézhetnének egymással az érintettek. Nem teszik, hanem diktálnak, láttamoznak, kézbesítőkönyvvel szaladgáltatják az ifjú vagy idős küldöncöket. Piros, kék, zöld, fekete, narancssárga rosttollakkal kalligrafikus jeleket rónak a másolatokra, a beérkező levelekre, s a színektől függően helyezi irattartókba az „okmányokat" az adminisztrátor. Okmányok? Igen. A bölcsesség hiányának, a bürokratizmus szeretetének tanúskodól, annak bizonyítványai, hogy ki miként menekül a felelősségtől, mi módon igyekszik fedezni magát. A vállalati szerelmes levelek egyre szélesebben hömpölygő áradata, a fölösen felduzzasztott belső adminisztráció sok mindent eltakaró, már-már áttörhetetlennek tetsző bokra azért létezik, mert táptalaja, forrása gazdag. Felöleli az egyéni alkalmatlanságokat, tehetetlenségeket éppúgy, mint a szervezet szervezetlenségét. Tudományos vizsgálatok, s nagyon köznapi tapasztalatok egyaránt igazolják a vállalati belső szervezet elavultságát — tisztelet a nagyon ritka kivételnek —, lassúságát, rugalmatlanságát. Ezek következménye az érdektelenség, a felelősségi körök tisztázatlansága, az ügymenet kuszasága, a döntéshozatal vontatottsága. Okok és okozatok bonyolult szövevényét nem világosabbá, hanem még áttekinthetetlenebbé teszik a papirosok, a szünet nélkül gyártott szerelmes levelek. Holott éppen az van ezekben a levelekben, hogy az iró és a címzett nem szereti egymást, szakított, szemrehányást tesz, kővetelődzik, fenyeget, hűtlenséget emleget, választ sem vár, azonnal feleletet igényel, válást helyez kilátásba, visszaköveteli azt, amit korábban jó szívvel adott. Mutasd meg az irattárad, megmondom, hogyan vezetsz. Túlzás? Nem az. Ha Igaz a szólás, hogy a stílus az ember, akkor az ugyancsak helyénvaló, amit így fogalmazhatunk meg: a túl sok papír rossz vezetési stílusról, rossz vállalati belső mechanizmusról árulkodik. Ott, ahol azt tartják, mindenről papír legyen, ez lép elő fontossá, s nem maga az ügy, a teendő. Helyet cserél a cél, s elérésének egyik — korántsem döntő — eszköze. Az írás válik mindenhatóvá az ilyen — megérdemli e rangot? — szervezetben, s nem a tett! Az írással minden igazolható, bizonyítható, s persze annak ellenkezője úgyszintén. Tanúsítható, ki mikor közölte aggályait, kifogásait, vétlenségét, csak azt nem tudhatjuk meg, mi történt a megoldás, a haladás érdekében. Nem a papírfelhasználás, a sok-sok tonna ilyen meg olyan, merített, vízjeles, vagy zöldesen silány, cégfejes, felül- vagy alulbélyegzett papír okozza a kárt, hanem ami mögötte rejlik. A felelőtlenség, a tehetetlenkedés, a tétovasag, a bőrpapir mögé buvas, az a sanda remény, hogy „most ók lesznek Idegesek". A

papírok mögött mindig emberek ellnak, a papír az emberi érintekzés, közlés egyik eszköze. Akik céllá teszik ezt az eszközt, mindenhatóvá, azok az embert tolják, taszítják félre. Mellékessé — papírok olvasójává —• silányítják, legjobb szándékait csúfolják meg, kedvét szegik, elhitetik vele, hogy ez, a papírok gyártása és olvasása, gépelése, iktatása, kézbesitése, lerakása, őrzése, visszakeresése a fontos. A papírok mögött mindig emberek allnak. 8 ha rengeteg a papír, ha egyre több vándorol szobák és szobák, folyosók, irodaházak között, ha folyamatosan magasodik a levelek halma, elkerülhetetlen, hogy feltegyük a kedést: milyen emberek állnak a papírok mögött? M. O. Gabonanemesitő üvegház A tudományos kutatásokat szolgáló, a maga nemében országos viszonylatban is legkorszerűbb üvegház épül a Gabonatermesztési Kutató Intézet újszegedi székházamellett. A nyolcszáz négyzetméter alapterületű, három részből álló üvegházat olyan berendezésekkel látják el, amelyek lehetővé teszik a mindenkori követelményeknek megfelelő hőmérséklet, páratartalom és fényviszonyok megteremtését, a kutatómunkának a külső tényezőktől való függetlenitósét a téli hónapokban is. Az Idén elkészülő létesítményben a növénynemesítők kísérleti búzákat és kukoricákat nevelnek. A gabonatörzseket, keresztezés! származékokat különböző vizsgálatoknak vetik alá, választják ki a továbbnemesítésre alkalmas legjobb egyedeket. Az intézet saját kivitelezésében épülő üvegház nagyban hozzájárul az úgynevezett generáció gyorsításhoz: az új búzafajták és hibrid kukoricák kinemesitéséhez szükséges tenyésztési alapanyagok előállítási idejének lerövidítésére. a