Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-15 / 218. szám

§zfcr3a, 1976. szeplemSer 15. § Tovább é az örökséftl Beszélgetés Mónus Ferenccel, a népművészet mesterével Augusztus végén újabb elismerés érte a legendás hírű vásárhelyi fazekasok mai, alkotó örököseit. A három Mónus testvér legfiatalabbikát, Mónus Ferencet az alkotmány ünnepén A népművészét mestere kitüntető címmel jutalmazták. Néhány éve éppen a szegedi Sajtóház művészklubja egymást követően önálló kiállításon mutatta be a három Mónus testvér, Ilonka. Sándor és Ferenc fazekas népi iparművészek alkotásait. Az érdeklődők még emlékezhetnek, hogy a tálak, tányérok, tésztaszűrők, bödönök, kanták, köcsögök, díszvázák kifogyhatatlan szín- és formagazdagsága cserepeket virágzó rétté változtatta a kiállító helyiséget. Azóta az ország legkülönbözőbb részein — jórészt közös kiállításokon — bemutatták munkáikat, óriási sikert aratva a hazai és földföldi látogatók körében. Most e fazekas nemzedék legfiatalabb tagja, Mónus Ferenc kapta meg a népművészeknek járó legmagasabb kitüntetést — Túl a személyemet ért megbecsülésen e kitüntetést a vásárhelyi élő fazekasság megbecsülésének is tartom. Megnyugvás számunkra, hogy az a munka, amit naponta csinálunk megbecsült érték, s az a szándék, hogy ápoljuk népi hagyományainkat a vásárhelyi fazekasság nagyszerű hagyományait, mások -érdeklődését figyelmét és mégbecsülését ls kivívja. Mónus Ferenc az ősi vásárhelyi családi ház műhelyében ma is a kézművesség hajdani eszközeivel, lábbal hajtós korongon formálja a sarat népesíti be tárgyait írókázással, véséssel, a legkülönbözőbb virág és növénymotívumokkal, büszke pávagalambbal, énekes madárral. — Nagyon sokszor felmerül a kérdés, tovább lehet-e fejleszteni az örökül kapott népi fazekaskultúrát? Én a magam részéről szívesebben használom a továbbéltetés kifejezést A továbbfejlesztésben burkoltan benne rejlik az a tendencia, hogy a régit, a hajdanit valami másfélévé alakítjuk, a továbbéltetés viszont egyértelműen arra utal, hogy ápoljuk, gondozzuk az örökölt forma- és díszítő motívumokat, tovább éltetjük a vásárhelyi kerámiakultúrát. Készítményeink zöme formájában anyáink, nagyanyáink használati edényeit idézi, díszítésük azonban — mivel elsősorban lakásdíszként használják ma már — gazdagabb, színesebb, hangsúlyozottabb. Annak ellenére, hogy a hajdani cserepes kultúra díszítő motívumai számunkra csekély hajszálgyökeret jelenetenek. Itt van ' nagy szerepe az egyéni fanláziának, hogy a népművész a meglevő csekély motívumból egyenes ágon teljesítse ki és fejezze ki e táj karakterét, jellemző motívumait. Az egyre épülő modern házak korszerű lakásaiban mind több helyütt találkozhatunk népművészeti tárgyakkal. Szinte divatja van a cserepek gyűjtésének, sokan száz kilométereket utaznak egy-egy még feltáratlan lelőhelyért. Ennek a népművészet iránti vonzódásnak egyenes ' következményé, hogy a Mónus testvéreket is mind többen keresik fel műhelyükben egy-egy szép tál, Somogyi Károlyné felvétele Mónus Ferenc a korongnál belül a népi kerámia szerepe napjainkban megváltozott. Az emberfia, aki hoszszabb időn át gyúrja az agyagot, formálja az edényt, elgondolkodik, valóban szükség van-e munkájára, vagy elsorvad, kihal a kézművességnek ez az ága?! Ma a kereslet egyértelműen azt bizonyítja, hogy soha ilyen szükség még nem volt a népművészeti tárgyak által keltett megnyugtató hangulatokra, mint éppen most, rohanó világunkban, a tudományos-technikai forradalom századában. Népi kerámiánk harmonikus formái, természeti motívumai a legmodernebb lakásoknak is hangulatteremtő díszei lehetnek. Bizonyos, hogy évek múltán e manuális munkával készülő tárgyakra nem lesz szükség. De az is biztos, ez az idő nem holnap következik be. Ma a vásárló is szívesen látja, hogy a készítményen ott a mester kezenyoma, a készítési mód hagyományos. A Mónus testvérek munkáit évek óta megbecsülés övezi a szűkebb pátriában is. A vásárhelyi őszi tárlatokon rendszeresen ott láthatjuk legfrissebb munkáikat, az elmúlt években pedig megismerkedhetett alkotásaikkal Hatvan, Kecskemét, legutóbb Nemzetközi méhészszimpozion Négynapos nemzetközi méhészszimpozion kezdődött kedden a Magyar Tudományos Akadémián; tíz ország szakemberei tartanak előadásokat a méhészet fejlesztésének tudományos kérdéseiről. A tanácskozáson a méhészek világszervezetének képviselői is részt vesznek. A tanácskozás a mézhozam további növelésének lehetőségeit vizsgálja. váza, butefla, bokály, köcsög pedig _Szentendre művészetreményében. — A népművészet. 1*6 ezen szerető közönsége. T. L. Dénárok, tallérok, érmék, rendjelek A Bizományi Áruház Vállalat a képaukciók mellett rendszeresítette az érmeárverést is. A 3. numizmatikai aukciót szeptember 19-én tartják. Az árverés anyagát előzőleg a kedden " nyílt kiállításon megtekinthetik az érdeklődők Budapesten, a Fehérvári úti fővárosi művelődési házban, ahol egyébként nyitva van a művészeti képaukció kiállítása is. A numizmatikai aukcióra gazdag anyag, több mint félmillió forint kikiáltási áron 271 tétel gyűlt ö6sze, kedvükre válogathatnak a numizmatikusok a római birodalom dénáraitól a szász tallérokig, az orosz rubelekig. A magyar anyagban néhány Árpád-kori pénz, Aba Sámuel veretei találhatók. A ritkaságok közé tartozik Ferenc József Selmecbányái egyforintosának rézverete, s az úgynevezett hullámos talpú 2 pengős, amelynek hibáját egy verőszerszám téves használata okozta. Találnak különlegességet a kiállítás anyagában az érem- és rendjelgvűjtők is. A cigánylakosság helyzetének javításával — mint ismeretes — rendszeresen foglalkoznak a párt- és kormányhatározatok. Mindez különös feladatot hárít a Csongrád megyei tanácsra és a különböző egészségügyi, művelődési intézmények, szervezetek egész sorára. A Csongrád megyei tanács mellett működő cigánykérdéssel foglalkozó albizottság tegnapi, keddi ülésén — melyen megjelent Szabó G. László, megyei tanácselnökhelyettes is — a munkaképes korú cigánylakosság munkavállalásáról, munkahelyi "körülményeiről, a fiatalok pályaválasztásáról volt szó, és az illetékes szakemberek megtárgyalták a telepek felszámolásának lehetőségeit. A felmérések és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy azok a cigányok, akik már nem a telepeken élnek, képessé válnak a rendszeresebb családi életre. Ennek pedig feltétele az állandó munkavállalás. Akiket pedig köt még a telephez a hagyományos cigányéletmód, képtelenek tartósan egy munkahelyen maradni. Rendszertelenségük, megbízhatatlanságuk miatt a vállalatok is idegenkednek tőlük. A tanácsok munkaügyi csoportjai eddig is igyekeztek elhelyezni a dolgozni szándékozó cigányokat, vagy meggyőzni a személyes látogatás alkalmával is a húzódozókat a munka fontosságáról. Egyben felvilágosítottak arról is őket, hogy ebből az életformából csak akkor tudnak megszabadulni, ha. állandó, tisztességes pénzkereseti lehetőséget találnak, a szorgalmas helytállás eredményeként pedig a jelenlegi helyett emberibb körülmények közé költöznek. S milyen a munkahely hozzáállása ehhez a kérdéshez? Általában számszerű adatokkal nem szolgálnak, s ez tulajdonképpen nem róható fel, hiszen csupán a I végzett munka szerinti megkülönböztetés az egészséges. És ez érvényes a bérezésükre is. Ennél nagyobb gond azonban kötődésük a munkahelyhez. A siker érdekében belső szabályzatokban rögzített kedvezményekben részesítik őket. Néhány vállalat már cigány törzsgárda tagokkal, kitüntetett dolgozókkal és csoportvezetővel is dicsekedhet. A tapasztalat szerint a munkás életet, a teleptől való elszakadást választók be is illeszkednek a munkahely kollektívájába, a lakóközösségbe, magatartásuk, megjelenésük az ottani normák szerint alakul. S ök már gyermekeikkel is ezt az utat járatják. így a nagyobb gondot a hagyományos körülmények között nevelkedők jelentik. A cigánylakosság munkavállalásának elősegítésére javasolta az albizottság, hogy az egyes tanácsok szakigazgatási szervei tartsák nyilván a munkaképes korú cigánylakosságot, s különösen a fiatalok és a nők elhelyezkedését segítsék. A munkaügyi osztályok tartsanak kapcsolatot a vállalatokkal, amelyek cigányokat is foglalkoztatnak, és együtt egyengessék sorsukat, beilleszkedésüket. Nagyon fontos, hogy lehetőleg minden cigányszármazású gyerefc elvégezze legalább a nyolc osztályt. Azokat pedig, akik mégis kimaradnak az iskolából, szigorúbban kellene munkára késztetni, hogy ne váljék szokásukká az idősebb családtagok életmódja. Ch. A. Szót kór egy beteg A beteget beviszik a klinikára. Tele félelemmel és reménységgel rendezgeti holmijait, vagy elnézi, hogy rendezgeti helyette a szemében akkor mindenképpen angyalarcú nővérke. Üj világ ez, melyből oly sok megszokott ingert kivülrekeszt a gondoskodás. Egy valami lebeg csak ott az ember szeme előtt: a mielőbbi hazatérés, a gyógyulás. A beteg lábadozik. Kezdi észrevenni, az a nővérke nem is olyan angyalarcú, sőt! Ennek a kávénak sem olyan az íze, mint odahaza. És ki kellene nyitni azt az ablakot, hadd jöjjön már be egy kis friss levegő. Elvégre ebben a „börtönben" csak megilleti enynyi az embert! S akkor felcsattan az egyik szobatárs hangja: „Ha magának ez jó levegő, menjen ki a buszpályaudvarra, és lélegezzen jó mélyen. Ez klinika, egészségügyi intézmény, ha nem tudná, semmi kedvem még a tüdőmet is tönkre tenni a •maga által beeresztett bűzös kipufogógázzal. És csöndre vágyom, csöndre!" — azzai a feje tetejére húzza a takarót. Izzik a levegő, az elhasznált, gyógyszerillatú, s a forrongás csak akkor hagy alább, amikor valaki megjegyzi: „Tulajdonképpen miért egymást marjuk? Meg kellene tiltani itt a parkírozást. A pöfögő-büzös-zajos autókat szidjuk, a tulajdonosokat!" — s rájuk veti magát a szoba egy emberként, s körülrágják a témát. A beteg felépül, kilép a klinika kapuján. Szétnéz: 1 szép park, zárt terület. A főbejáratnál tábla tiltja ki a jármüveket. Mégis: kocsi-kocsi hátán, még a gyepen is. A volt beteg hazatér, tollat ragad, és levelet Ir. Felháborodott hangút — a betegek érdekében: „Egészséges lettem egy jóhirű egészségügyi intézményben, köszönet érte. de embertelen, egészségtelen dolgokat is láttam. Annyit elvárhatnak a gyógyításra szoruló emberek, hogy mások — a törvényeket betartva — megkíméljék őket a gépkocsizajtól, és a mérgesgázoktól. Beleértve azokat is, akik éppen az egészség visszaadására hivatottak." Beleset Tavaly novemberben férjevei és menyével együtt leszállt a 70/A jelzésű buszról az újszegedi végállomáson. Rosszul lépett, elesett, becsúszott a lába a kocsi alá. Egyedül már fel se tudott állni: eltört a bokája. Két hozzátartozóján kívül senki nem segített, sem az utasok, sem a busz vezetője. Menye odesszai lakásába vitték fel az asszonyt, onnan telefonáltak a mentőknek. Akkor még nem tudták, hggy ez vglt a második rossz lépés, s• emiatt ez a hosszú kálvária. Mert ugyan kinek jut eszébe fájdalomtól sajgó lábbal, hogy jegyzőkönyvet vetessen fel a balesetről, hogy tanúkat toborozzon, hogy oda, a. baleset színhelyére hívasson mentőt, hiszen ilyenkor senkinek az esze kereke nem az utas-balesetbiztosítás eme feltételei körül forog. Az asszony két hétig nyomta a 11. számú sebészeti klinika betegágyát. Mint rokkantnyugdíjasnak, nem áll a házban garmadával a pénz, a biztosító meg — köztudott — ilyenkor fizetni szokott a jogosultnak. Kézenfekvő: a sántikáló asszony, aki egyéb betegségtől is szenved, elindult, hol lábon, hol költséges taxival, hogy a biztosítási összeget megszerezze. Csakhogy nem volt jegyzőkönyv. Utólag a Volán egyetlen dolgozója sem ismerte el a történteket. Tanú még csak akadt, aki azonban — érdekes szemlélet! — csak a bíróságon, kényszer hatására hajlandó elmondani a látottakat. S végre csoda történt, az asszony egyéves levelezéseit siker koronázta. A biztosító végül is maga utánajárt: a mentők jegyzökönyvében leírva vagyon, hol. mikor történt a baleset, s mi lett a következménye. Ez már kézzelfogható, csatolható bizonyíték, ha nem is az igazi, szabályos. Ez az eset az, amikor győzött az emberség a bürokrácia fölött. De vajon a buszvezető és a szemérmetes tanú emberségén mi tudott ennyire fölülkerekedni? Talán az is balesetet szenvedett? Chikán Ágnes Ismét közkedvelt a szén Egy hónap múlva kezdődik a fűtési szezon Egy hónap múlva hivatalosan megkezdődik a fűtési szezon, amelyre mind a lakosság, mind a kereskedelem felkészült, A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatója szerint a családok jó része már a nyáron gondoskodott a téli tüzelőről. A kedvezményes tüzelőakcióban az idén a tavalyinál 10 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le: összesen több mint 1,1 millió tonna szenet és brikettet vásárolt a lakosság „elővételben", mégpedig a kedvezmény révén 134 millió forinttal olcsóbban. A májusijúniusi fűtőolaj-akció is jobban sikerült a tavalyinál. • A tüzelőkínálat — eltekintve egy-két fajtától — jelenleg is kedvező. Augusztus végén 320—350 ezer tonna tüzelőt tároltak a TÜZÉP-telepeken, s változatlanul bőséges a fűtőolajkészlet: te. Tüzelőanyagból az idén a korábbihoz hasonló a kínálat, de NDK-brikettből már eddig 20 ezer tonnával több került forgalomba, mint az előző évben, s a negyedik negyedévben . is érkezik még 50 ezer tonna — s a szenek minősége jobb, mert a telepeket már a „friss" termelésből töltik fel télre. A fűtési szezofíra felkészült a vas-műszaki kereskedelem is, amely a tavalyinál mintegy 10—15 százalékkal nagyobb árualappal — a szilárd tüzelésű , etázskazán és a hagyományos radiátor kivételével — kiegyensúlyozott ellátást tud nyújtani. Az olajkályha korábbi forgalomkorlátozását az idén enyhítették azzal, hogy a kijelölt boltokban a lakosság szabadon vásárolhat ilyen készüléket. Ennek ellenére a kereslet eddig a vártnál lényegesen alacsonyabb volt Az Idén eladható 10o ezer olajkályhából eddig mindössze 27 500-at vettek meg. Megnövekedett viszont az Igény —amint ezt a szén- és a brikettforgalom is mutatja — a szilárd tüzelésű kályhák iránt. Ezekből az év végéig a tavalyinál 10 százalékkal több, 86 ezer kerül forgalomba — a hazai hiányt román, csehszlovák és NDK importtal pótolják, s ezzel kielégítik az igényeket. Az 1976. évre tervezett 13 ezer egyedi gázfűtés-bekapcsoláshoz, s a várható készülékcserékhez a kereskedelem ugyancsak gondoskodott elegendő konvektorról. A fűtés egyéb kellékeiből, fűtőcsőből és tüzeléstechnikai tartozékokból megfelelő készlettel, valamint az ipartól folyamatosan érkező szállítmányokkal kielégíti az igényeket A .kereskedelem.