Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-14 / 192. szám

Szombat, 1976, augusztus 14. Szövetkezeti fejlesztések Csongrád megye ipari szövetkezeteinek az V. ötéves tervidőszakra szóló kiemelt fejlesztési programját és szolgáltatásfejlesztési tervét még az év elején elkészítették a KISZÖV-nél. Később azonban módosították' az elképzeléseket, mégpedig úgy, hogy méginkább előtérbe kerülje-1 nek az export növelését eredményező beruházások, és a szolgáltatások javításával öszszefüggő bővítések. Így tegnap, pénteken immár másodszor vitatta meg a KISZÖV elnöksége a szövetkezetek fejlesztési programját. Az átdolgozott terv anyagi és műszaki tényezői kedvezőek a korábbiakhoz képest. A fejlesztésen belül a gépvásárlások 37, az építkezések pedig csaknem 36 százalékot tesznek ki. Az V. ötéves tervidőszakban végrehajtandó fejlesztésekre összesen 408 millió forintot szántak. Ebből a forgóalapok feltöltésére 76, építésre pedig 146 millió forintot költenek. A KISZÖV központi fejlesztési alapjából a legnagyobb hányadot a szol-, gáltatások bővítésére adják; a további sorrend: a lakossági árualap gyarapítása és a nyugati export növelése. Kozmikus geodéziai obszervatérium Á napokban veszik birtokukba a szakemberek hazánk első kozmikus geodéziai obszervatóriumát, amely Penc község területén épült fel. A tudomány és a technika gyors fejlődése tette lehetővé a kozmikus térség közvetlen kutatását. A mesterséges holdak megjelenése a geodéziának is új távlatokat nyitott: segítségükkel minden eddiginél pontosabban tudják megoldani a geodézia alapvető feladatait, a háromszögelési hálózatok összekapcsolását az egész világon, a Föld alakjának meghatározását. A képen: a megfigyelő beállítja a fotografikus távcsövet. Ellátás + szolgáltatás Az ABC ábécéje Az ABC áruházakat, szu- — Ha barakkban árulunk is szerencsére ilyesmit csak a permarketeket világszerte az — gondolhatták —, nyújt- nagyobb, 1300 négyzetméteúj városnegyedek hozták lét- sunk minél nagyobb válasz- res üzleteikben tartanalt. A re. Hiszen tömegméretekben, tékot, minél több szolgálta- kisebb, 400 négyzetméteres ezerszám épültek lakások a tóst a vevőnek! S nyújtottak ABC kisáruházakban már városok egy-egy területén, is, kissé talán túlméretezve, nem. ahol nemigen volt semmiféle Megjelentek tehát az üj Évek tapasztalatai alapján szolgáltatás, s nem is igen ABC kisáruhazakban a teie- kialakult az a cikklista, amivolna praktikus — no viziók radióki mosógépek, ről kiderült, hogy érdemes meg ido sem volt ra — a centrifugak hűtőszekrények, tartani, mert nagy a keresmegszokott szakuzlethalozat egyszóval az értékesebb ház. let, s amelyből az áruház is háth^amlnTnáSsze-" ^ ^ ^^ ^^ geden is megkezdődött a tő- X^ár Sr fölmSiU: k0t anélkül, hogy meges lakasepitkezes, maris vajon érdemes-e? Vajon ér- tul sok helyet venne el, vagy megszületett az első ABC demes_e a korlátozott forgó- túl sokat kötne le a forgókisáruház Odesszában. tőkét akárcsak már ez az első fecske azza* ~ . részbfn >s alapbbL Az élelmiszer mela kellemes meglepetéssel lekötni ilyen draga műszaki iett jól megférnek a testszolgált az új lakásba költő- árukra, amelyet öt-tíz éven- ápoló- és mosószerek, a pazóknek, hogy szinte házhoz ként vásárol egy család, s píráru, az iskolaszerek, röszállítolta számukra az ap- altkor igazán elmehet a vidáru és konyhafelszerelés róbb-nagyobb háztartási cik- szaküzletbe, ahonnan úgyis gyermekholmik és műanyagkeket a villany vasaló tói a3 ingyen hazaszállítják az áruk. Sőt, főleg ünnepek izzólámpáig, s néhány gyak- anjt . Az dj lakók érdekeit előtt egy népszerű ajándék, rabban szükséges ruházati néztük — mondják erre az a könyv is. Bár némi ráfizecikket a gyermek-rúgdalózó- ELIKER-nél. — Mindenkép- téssel, de virágot is árusitatól a harisnyáig. pen szolgáltatni akartunk, nak: ez is szolgáltatás! A választék ilyen bővítése egyre jobban és egyre töb- Mind jobban kialakul a — amit a megfelelő alapte- bet." szegedi ABC kisáruházakban rület tett végre lehetővé — Aztán változott a vélemé- is az igények és az adottsátermészetesen nagyon kelle- nyük. Hiszen például a té- gok közötti egyensúly. Ha mes a vásárlónak. Hiszen vek árusításához nem tud- valamit kívánhatunk az végre nem kellett négy-öt ták biztosítani az előírt fel- egyensúlyt megtartva érdeszaküzletet végigjárnia pár tételeket (jó antennát stb.) mes lenne továbbfejleszteni aprósagért, hanem egy he- Rájöttek, hogy kár például az aprócikk-kínálatot, amelylyen, napi bevásárlása köz. csillárokkal bajlódni, mert nek szaküzlete sajnos nem ben, lakásának szomszédsá- hisz azok törnek ls, no meg maradt Szegeden, gában megkaphatta, amire megfelelő választékot sem szüksége volt. Sőt! Mivel aa tudtak tartani. Szolidabbá árukészlet kikerült a polcok- vált tehát a kínálat; jobban ra, rengeteg „újdonságra" igazodott a lehetőségekhez, bukkanhatott, hasznos apró- s talán a kereslethez is. Ságokra, amelyekről koráb- Persze furcsa dolog a keban azt sem tudhatta, hogy reslet Az ember azt hinné, léteznek a hazai kereskede- hűtőszekrényt, mosógépet lemben. vagy porszívót mindenki Rohamléptekben épült Tar- szaküzletben vesz. Ezzel ján, s megszülettek az első, szemben íme az ELIKER elideiglenes barakk kisáruhá- ső félévi stasztikája: ABC zak is. Miután a kereskedők kisáruházaikban eladtak 153 és vásárlók egyaránt jó ta- porszívót, 83 mosógépet, 97 pasztalatokra tettek szert az centrifugát és 164 hűtőgépet, odesszai kisáruházzal, érthe- Szóval erre is szükség van tő, hogy a kereskedelem fe- egy ABC-ben. Az már csak lul akarta múlni önmagát, a józan észt dicséri, hogy Sz. I. [lozzá A! szocializmus képviseletében dolgozni a közösségért, ez ma még nem a leghálásabb megbízatás. Könnyen lehet trombózist, gyomorbajt, szívnyavalyákat szerezni, de valamiféle gondtalan, heverésző nyugalom elérésére szinte soha sincs mód. Akinek kötelességként írták elő, hogy ügyeljen dolgozó népünk érdekeire és értékeire, rendjére és fegyelmére, az számíthat rá, hogy köszönet helyett inkább bírálatban részesül néha. A szocializmus tudatos építői természetesnek veszik a rendszeres ellenőrzést. A maradiak és az én-pártiak, a munkakerülők és az örök morgolódók azonban nem szeretik, ha szem előtt vannak és figyelmeztetik őket. Hát még aki „illetéktelenül", amolyan magánemberként meri szóvá tenni valakinek a közönyét, vagy közösségellenes viselkedését! Bizony, ilyenkor könnyen megkaphatja: senkinek semmi köze hozzá. Hogyan is állunk tehát az öntudattal? Nyugodt lélekkel mondhatjuk ki, általában nem rosszul. Ha csak a munkát nézzük, akkor sem. Valahányszor szakmájukba, hivatásukba feledkezett emberek között járok, mindig föltámad bennem a kérdés: vajon ismerik-e a párthatározatot, amely a felelősséget, az odaadó rendes munkát forszírozza? A falat vakoló, tarlót szántó, könyvek titkát fejtő százak és ezrek, akik nagyon figyelnek arra, amit csinálnak, hallották-e, olvasták-e, milyen életbe vágó kérdéseket tárgyalt a pártkongresszus? És ha elmondták nekik egyszer, esetleg többször, illetve amennyiben hozzájutottak a nyomtatott szöveghez, mi maradt meg belőle a szívben, a tudatban, tehát az elmélet milyen mértékben irányítja őket a termelés, az alkotás folyamatában? Biztosan magukkal hozták azt az ősi belső törvényt, hogy dolgozni mindig minden körülmények között muszáj. Vagy mégis a tudatosság vezérli őket? Az Alkotmány 14. paragrafusa kimondja: „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Minden munkaképes állampolgárnak joga és kötelessége, hogy képességei szerint dolgozzék." Vajon ez vált énjük, egyéniségük szerves részévé, ez munkálkodik bennük szüntelen? Be kell látnom, rendkívül bonyolult, sok-sok áttétellel érvényesülő folyamat léhet a használható, élvezhető javak létrehozása. Alighanem csak felszínesen követhető, hiszen a belső, a lényegi impulzusokat csak az ész tudja fölfogni, s a munka végeredményén lemérni. Az a nagyszerű tény azonban, hogy a párthatározatok rendre megvalósulnak, meggyőzően vallanak a lakosság helytállásáról, jól kifejezik a nép és a párt egységét, közös akaratát. Hogy mégis döcög néha a mi szocializmusunk szereke? Igen, s valószínűleg még sok-sok üggyel-bajjal tudunk csak kijutni a célhoz vezető simább országútra. Az idő oszlatja ugyan a homályt, de hordozunk még magunkban jócskán lim-lomos múltunkból, az új gondolatok és szokásformák éppen ezért csak üggyel-bajjal tudnak gyökeret ereszteni az emberek némelyikében. Az ilyenek — néha anélkül, hogy akarnák vagy tudnának róla — minduntalan fékezik a haladást értetlen beszéddel, gyanakvással, íélrehúzódással és — sajnos elég sokszor — munkahalogatással. összességében tehát ilyenek vagyunk: zömmel szemlátomást magasodó és okosodó, nagy célok felé törekvő tartalmas emberek, egy kisebb részben pedig csetlő-botló, bizalmatlan, „csak dolgozni ne kéne" fölfogású, nehézkes társaság. Közszájon forog nálunk az a vicc, hogy ,.a kis munkát kis ívben, a nagy munkát nagy ívben kell elkerülni". Vajon kik agyalják ki ezeket a „vidámságokat"? Alighanem azok, akik komolyan is veszik, és ha módjuk van rá, alkalmazzák a gyakorlatban, miközben, idétlenül röhögnek mások hangyaszorgalmán, azon a kétségtelen igazságon, hogy a munka nemesebbé formál, hogy a munka az ember lényegét fejezi ki. Az igazság fejbe szokta kólintani az embert, a vaskosabbja meg különösen. Mcgsem szabad lemondanunk arról, hogy dolgunk végzése közben természetes viselkedésként ügyeljünk egymásra, és gratuláljunk vagy nehezteljünk a jó vagy rossz munkának megfelelően. Könnyen megeshet nyilván, hogy átmenetileg győz, vagy győzni látszik a fülsértő halandzsa, mely szerint „demokráciában nem lehet így bánni a dolgozóval", meg „legfőbb érték az ember". Ilyenkor sem fújhatunk azonban visszavonulót, mert biztosak lehetünk abban, hogy a sokaság mögöttünk áll. Hogy ez nem mindig harsogó éljenzésben jut kifejezésre? Ez természetes, hiszen az emberek nem harsoghatják reggeltől estig az általános igazságokat. Az a lényeg, hogy amikor egy-egy kitűzött célt el kell érni, a kisebb-nagyobb közösségek a vezetők mögé sorakoznak föl. Zeng a város, az ország annak követelésétől, hogy értelmezzük végre egységesen és követeljük is meg a határozatok végrehajtását és legyen a munkafegyelem tényleg mindenkire kötelező kivétel nélkül. Rengeteg az okos közöttünk. Munkafegyelem-témában az orvos épp olyan szakértőnek hiszi magát, mint a lottóárus, tízen száz példát tudnak fölhozni, hogy hol, milyen méreteket ölt a naplopás és hogy ezt meg kellene szüntetni. Ezek az emberek azonban gyakran elvetik a sulykot: a nagy fejcsóválgatás közepette nem képesek látni, észrevenni, hogy a dolgozók többsége igenis komolyan veszi a dolgát és szívesen, sőt örömmel produkál a népgazdaság gyarapítása s természetesen a maga boldogulása érdekében. A csak sötéten látók egyre mérgelődnek, hogy lám, ennél az építkezésnél is hányan támasztják a szerszám nyelét, meg amannál is. Hát persze, hogy meg kell szüntetnünk az ilyen jelenségeket, csakhogy az óhaj, a mindig másokra mutogatás édeskevés. Visszatetsző, hogy legtöbbször a szomszédban látjuk, keressük a hibát, mi magunk pedig — azt hisszük — „tiszták, hófehérek" vagyunk. M

ár a fegyelemről szóló jelszavakat megtanultuk, s néha úgy tűnik, azért ismételgetjük azokat, hogy a magunk lezserségéről eltereljük a figyelmet. Mert ugyan mi másért bírálgatják oly buzgón a kétkezi munkásokat némelyik hivatalban, ahol előfordul, hogy órák hosszat sem csinálnak semmit? Vagy mi másért nevezik, mondjuk, az útjavítók haszontalan tintanyalóknak a közügyeket intézőket, jóllehet ók maguk is gyakran ülve komázgatnak dologidőben? Igen, gyakran, alighanem a ködösítés szándékával. Sokaknak — foglalkozzanak nyilvántartással vagy malterkeveréssel — nem az tehát a fontos, hogy ténylegesen szilárduljon a munkafegyelem, csupán az időszerű problémákkal való törődés látszatát szeretnék kelteni, lévén az ilyesmi, sajnos, még manapság is gyakran pozitív 1 értékmérő. A puszta jelszavaknál, a tetszelegni akaró szereplésnél nyilván többet érne, ha ki-ki tényleg munkával töltené el munkaidejét, mert ez tíz- és százmillió forintos megtakarítást jelentene naponta az országnak. És aki nemcsak a hasán keresztül gondolkozik, hanem felelős közösségi emberként éli az életet, az könnyen beláthatja: a népgazdaság korántsem valamilyen megfoghatatlan, misztikus fogalom, hanem annak mérlegétől függ valóban, tudjuk-e gyorsabban emelni az életszínvonalat. A népgazdaságot semmiféle elgondolással, nyilatkozattal nem lehet fejleszteni. Ehhez az kell, hogy akinek tiszta az elméje, van ereje, tehetsége és felelősségérzete, az a maga beosztásában gyürközzék neki az elgondolásokban, tervekben szereplő feladatok elvégzésének. Világos tehát, nagyon sok közünk van ahhoz, hogy ki-ki hogyan végzi a dolgát. Az volna a jó, ha nem hagynánk megélni semmilyen demagógiát. Ha mindig hatástalanítanánk az értetlenkedők közbeszólásait. Hangsúlyozni érdemes: nem az az igaz, amit a mindennel ellenkezők erősítgetnek, hanem amit a dolgos, tisztességes emberek képviselnek kimondva, vagy kimondatlanul. Az ő tiszta hangjukat kellene jobban fölerősíteni. F. NAGY ISTVÁN KSH-évkötiyv Be/- és külkereskedelmünkről A Központi Statisztikai Hi- zat fejlődéséről, eredményei- sát Az évkönyv 1960-ig viszvatal szerkesztésében és a ről, összetételéről, munkájá- szamenőleg 416 cikk behozaStatisztikai Kiadó Vállalat nak legfontosabb mutatóiról, talának és 437 hazai áru kigondozásában megjelent a szakágankénti részletezésben, vitelének változásait mutatja Belkereskedelmi évkönyv, A Külkereskedelmi statisz- b<?- A legjelentősebb áruk 1975. es a Külkereskedelmi tikai évkönyv 463 oldalon so- külkereskedelmi forgalmát statisztikai évkönyv, 1975. rakoztatja fej azokat az ada- országonkénti bontásban tünA 255 oldalas Belkereske- tokat amelyek bemutatják teti fel, és ismerteti a legfondelmi évkönyv kilenc feje- . . . , . , . ....... , zetben nyújt nagy áttekin- orszagonkent és devizacsopor- tosabb külkereskedelmi parU tést — hosszú visszapillantást tönként hazánk külkereske- nerorszagokkal folytatott áruis — a belkereskedelmi ága- delmi forgalmának alakulá- cserénk összetételét is. Megy a tölcsér — Kanizsáról Huszonöt vagon fagylalttölcsért gyártanak Nagykanizsán, a Zala megyei Sütő- éti Édesipari Vállalat ostyagyárában. A ropogós árut nemcsak a hazai cukrászdáknak, fagylaltozóknak szállítják: a nyári hónapokban összesen tíz vagon fagylalttölcsért exportálnak az NDK-ba. (MTO 1 t