Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-13 / 191. szám

Péntek, 197G. augusztus 13. 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Strauss: A cigánybáró. A daljáték bemutatója a Dón) téren, este 8 órakor. XVII. Szegedi Nyári Tárlat, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, augusztus 30-ig. Kalmár Márton szobrászművész szabadtéri kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ udvarán, augusztus 30-ig. Fotóklubok 13. Szegcdi Szalonja. Kiállítás a BarI tok Béla Művelődési Közj pontban, augusztus 31-ig. Joó József műgyűjteménye. Kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 30-ig. Koszta Kozália festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, augusztus 30-ig. Kiss Sándor szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában, augusztus 30-ig. Íróportrék. Molnár Edit fotókiállítása a Sajtóház Művészklubjában, szeptember 15-ig. Művészet és otthon 1976. Kiállítás a Gulácsy Lajosteremben, augusztus 19-ig. Száz év Szeged zenei életéből. Kiállítás a Somogyikönyvtárban, augusztus 30ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Opera és a bécsi klasszikusok A ma esti premiert Medveczky Ádám vezényli Végső bűcsű Kalmár László akadémikustól Színháztermi próbák után, mielőtt a karmesteri emelvényről is kihallgathatta volna a szabadtéri hangzásviszonyokat (mert a nézőtérről volt alkalma, megnézte a Bánkot), arról faggattam Medveczky Ádámot, milyennek tartja a szegedi szimfonikusokat Akiket tavaly tavasszal a színházban vezényelt, filharmóniai koncerten. — Kellemes benyomásaim maradtak, ahogyan visszaemlékszem, zeneileg igen fogékonyak, jó partnerek. A szabadtérin játszó együttes persze nem ugyanaz; mégsem panaszkod hátom, ráéreztek a stílusra, a Straussmuzsika különleges hangzásképére. — A feladat nem új, közelmúltban az Operaházban készítette elő A cigánybárót. Itt viszont Edward Strauss, Willy Boskovsky örökségét veszi át. — Tudom, sokat hallottam róluk. A pesti előadástól némileg eltér a szegedi, mások a szöveghuzások, a betétek. Ezért nagy általánosságban annyit mondhatok, a bécsi hagyományokat tisztelve olyan elképzeléseket szeretnék megvalósítani, ahol a tradíciókból csak a számomra meggyőzőek — a zenei anyagból és a színpadhelyzetekből fakadóak — maradnak meg. — Hogyan értelmezi a Strauss-zene specialitását? — A cigánybáró műfajára nem mondanám, hogy operett. Míves, áttetszően csillogó zenei szövete, látványos kórustablói, hangvételében a legigényesebb operai feladatokat támasztó énekszólamai miatt. Kitűnően megfér egymással itt a bécsi polka és induló, a magyar verbunkos, csárdás, a cigányzene, sőt az olaszos dallam, a cantilena, méghozzá úgy, hogy ezek a rétegek közös nevezőre hozhatóak. Olyan A cigánybáró, mint egy romantikus nagyopera. — Fiatal, mondhatni pályakezdő, mégsem kell bemutatni: Medveczky Ádámot a televízió karmester-versenyének nyilvános adásaiból megismerték szerte az országban. Azóta tudjuk, ütőhangszereken játszott, az Állami Hangversenyzenekarból került az Operaházba, a főiskolán Kóródy Andrásnál tanult. Arzéna: Berdál Valéria Hidegek az esték. Éjjel kettő körül azonban a hűvösség már csak az egyik baj. Berdál Valéria — a színházi ülőpróbák viszonylagos kényelme után — A cigánybáró két Dóm téri próbanapján körülbelül hat-hat órát állt a színpadon. A siker nyáron sem könnyű léptű, ha jön is, előre követeli a fizetséget. * — Szeretem ezeket a hol forró, hol hűvös napokat — mondja a próba szünetében. — Főként azért, mert soksok neves külföldi és budapesti művésszel együtt léphetek fel, anélkül, hogy utazgatni kellene. — Ügy tudom, szívesen Utazik, sokat jár külföldre. — Persze, pihenésképpen. Minden évben van legalább két szabad hetem ... Két hét... Hogy miért nem több, felesleges beszélni róla, hiszen Szegeden mindenki tudja: Berdál Valéria a színház operatársulatának egyik legtöbbet foglalkoztatott tagja. Tanít a főiskolán is, és minden nyáron fellép a szabadtérin. — Nem egészen így van — tiltakozik. — Egy év kimaradt, 1961-ben nem énekeltem a téren, akkor született a kislányom. A többi nyáron valóban itt dolgoztam, legtöbbször nem is egy szerepben. Éppen mostanában készítettem számvetést: a Carmenben Frasquitát, a Borisz Godunovban Xéniát, Gounod Faustjában Siebelt énekeltem. A Don Carlosban elég kényes feladatot kaptam, én voltam a Menynyei hang. És a daljátékokat se felejtsük ki, a Háry és a János vitéz minden felújításában szerepeltem, Farkas Ferenc Csinom Palkójában is, és a Vidróczktban. A „statisztikábólf. csak az idei szerepek maradtak ki: Anna volt a Nabuccóban, és Arzéna lesz A cigánybáróban. — Strauss dallamait negyedszer éneklem a téren. És hogy bizonyítsam, menynyire fontosak számomra a találkozások: először 1963ban Edward Strauss vezényelt, aztán Willy Boskovsky. Legutóbb Szalatsy Istvánnal, most Medveczky Ádámmal dolgozunk. De itt találkoztam Roberto Bernivel is, aki a Carment dirigálta 1969-ben. * Így sorjáznak az évszámok és a nevek, de a lista korántsem teljes. Csak jelezni képes az élményeket: a nagy találkozások — szerepekkel és művészpartnerekkel — emlékeit a csendes, pihenő percekben a fehér papírra rendezett névsor idézi, de a színpadon az egyre színvonalasabb művészi teljesítményekben kamatozik hatásuk. Még egy utolsó! adat: a színházi évad első bemutatóján. október 9-én, Csajkovszkij Anyeginjében Tatjana szerepét énekli Berdál Valéria. „Már készülök" — ennyit mondott, egy hanggal sem többet, a babona miatt: előre semmit. S. E. — A karmesterverseny valóban jelentős állomása életemnek. Sok fellépés követte, koncerteket kaptam, ám ennél lényegesebb tanulsága, hogy felelősséggel tartozom a közönségnek, önmagamnak, a siker igényes művészi munkára sarkall. Még korábban jártam Olaszországban, ám az elmúlt másfél évben sorozatban vezényeltem az NSZK-ban, Romániában, a Szovjetunióban, Görögországban, Jugoszláviában, az NDK-ban. — Utólag visszatekintve, milyen érzés volt részt venni ezen a különleges vetélkedőn? Es miként ítéli meg versenyzőtársait? — A találkozó rendkívül izgalmas, feszült légkörben zajlott. A díjnyertes Kobayashi Ken-Ichiro kiváló adottságokkal rendelkezik, szuggesztív egyéniség. Ha a személyes véleményemre kíváncsi, a ritmust hiányolom nála, ami talán vezénylési technikájából fakad — de hát ezt én mondom, meglehet, ő csinálja jól. Nekem fölöttébb tetszett még az NSZK-beli Gillessen, nagyszerű muzsikus, valószínűleg kissé egyoldalú kifejezési eszközei miatt végzett csupán az ötödik helyen. Ügy tudom, megint hirdet a tévé karmesterversenyt, érthetően nagy érdeklődéssel várom, immár kívülállóként. — Operát vagy koncertet dirigál szívesebben? Mely zenei stílushoz vonzódik? — Ha választanom kell, valamivel az opera áll hozzám közelebb. Érdekesebb, összetettebb műfaj, s egyébként is vonzódom a színházhoz, ha komoly zenével párosul. Persze szeretek dirigálni hangversenyen is, ahol az operához képest fokozottabban kerül előtérbe a karmester személye. Ügy válaszolhatnék, színházban az olasz romantikus operák, koncerten a bécsi klasszikusok, Mozart és Beethoven a kedvenceim. — A nagy karmesterek közül pedig? — Stílusban a század elejének-közepének kimagasló egyéniségei. Mindenekelőtt a Toscanini-iskola, egyszerű, határozott, ritmikus vonalvezetéséveL — Milyen munka várja a közeljövőben? — Főleg operák, külföldi, vidéki, fővárosi koncertek, rádió- és lemezfelvételek. Az Állami Operaházban Lamberto Gardellivel készíthetem elő a Rigolettót és a Traviatát — a második szereposztást dirigálom —, a mester kitüntetett bizalmával, nem lesz akármilyen feladat vele dolgozni, alig várom. És kaptam premiert is, márciusra: Csajkovszkij operáját, a Pikk Dámát. Nlkolényi István Utolsó bemutatók Hét végére az utolsó bemutatókhoz érkezett el az idei szabadtéri játékok programja. Ma este Strauss: A cigánybáró című daljátéka hangzik föl a dómszínpadon, s a Medveczky Ádám vezényletével, Horváth Zoltán rendezésében közönség elé kerülő produkció sorrendben a negyedik lesz, melyet a darabbal erre a színpadra terveztek 1959 óta a szabadtéri játékokon. Holnap, szombaton este láthatják a nézők a fönnállásának 25. éves jubileumát ünneplő Magyar Állami Népi Együttes vendégjátékát, az Ecseri lakodalmast, melynek tegnap tartották meg a főpróbáját a szegedi szabadtéri színpadon. Az életének 71. évében, augusztus 2-án elhunyt Kalmár László akadémikust tegnap, csütörtökön délben nagy részvéttel búcsúztatták Szegeden. A József Attila Tudományegyetem központi épületének előcsarnokában megtartott gyászszertartáson tisztelői, munkatársai, tanítványai mély megrendüléssel rótták le kegyeletüket a matematikai tudományok nemzetközi hírű szegedi tudósa előtt. A búcsúztatáson ott volt dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes, dr. Márta Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, a megye és a város több párt- és állami vezetője. Az MTA nevében, amelynek Kalmár László 15 éve rendes tagja volt, dr. Tarján Imre akadémikus búcsúzott. Méltatta a tudós életművét, elsősorban a matematikai logikában elért tudományos eredményeit, amely tudományágnak nemzetközileg elismert művelője volt. Kutatásai a komplex függvénytanban, az analitikus számelméletben, az algebrában és a kibernetikában ugyancsak kiemelkedőek. Kalmár Lászlót egyaránt érdekelte és lelkesítette a matematika belső logikája, szépsége és alkalmazhatósága. E rendkívül széles körű érdeklődésnek is köszönhető, hogy a matematika alapjaira vonatkozó kutatási eredményei egyenrangúak a tudományág nagy felfedezéseivel, de egeknek a más tudományterületeken — nyelvészet, biológia, orvostudomány — való alkalmazásáért is sikerrel munkálkodott. Nemcsak matematikusként sokoldalú, egész egyénisége gazdag és sokszfrjű volt. Szívesen, lelkesen tanított, legszebb hivatásának mindig a matematikusok nevelését tartotta. Magyarországon elsőként, már 1957-ben elkezdte Szegeden a programozás szakembereinek képzését. A tudományegyetemmel egész tevékeny élete összeforrott. ötven évvel ezelőtt, fiatal tanársegédként, itt kezdte munkáját, és folytatta élete utolsó percéig. A kifogyhatatlannak látszó energiával, eleven érdeklődéssel és tanítványi érdeklődést keltve végzett oktató és tudomány-népszerűsítő egyetemi tevékenységét méltatta dr. Antalffy György, a JATE rektora, aki az Oktatási Minisztérium és az egyetem nevében búcsúzolt. A tudós professzortól dr. Császár Ákos akadémikus azoknak a tudományos társaságoknak a nevében vett búcsút, amelyeknek tagja, elnöke volt. A Bolyai János Matematikai Társulat, a Neumann János Számítástudományi Társaság tiszteletbeli elnökeként nemcsak a szűkebb szakterületén működő kutatóknak nyújtott évtizedeken át értékes segítséget, hanem a tehetséges fiatalokat felfedezte, megnyerte más tudományágaknak is. Cikkei, egyetemi jegyzetei, előadásai, levelezése, s nem utolsó sorban beszélgetései, vitái révén Kalmár László matematikus-nemzedékeknek volt tanítója, nevelője. A tanítványok nevében dr. Makay Árpád tudományos munkatárs, a szegedi felsőoktatási intézmények nevében dr. Kulka Frigyes, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese, a közvetlen munkatársak, az általa életrehívott intézmények — a kibernetikai laboratórium, a számítástudományi tanszék, az MTA matematikai logikai és automataelméleti tanszéki kutató csoport — dolgozóinak nevében dr. Székely Sándor, a kibernetikai laboratórium vezetője búcsúzott. Akik évekig, vagy évtizedekig mellette dolgozhattak, naponta megcsodálták aktivitását, fáradhatatlan munkabírását, hatalmas vítakészségét, lelkesedését és optimizmusát. Azt a páratlan képességét, hogy csíraformában ismerte fel a jövő feladatait, és akkor is melléjük tudott állni, ha ez kockázattal járt. Borsos lllliklos A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművésznek, a Magyar Népköztársaság Kiváló Művészének művészi alkotó tevékenysége elismeréséül 70. születésnapja alkalmából a J Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásnál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és dr. Molnár Ferenc kulturális minisztériumi államtitkár.