Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

CSsífíSriSfe, 1978; augusztus 12: 5 ÜNNEPI VETEK Muzsikáló udvar. A Bu­dapesti Madrigál Kórus hangversenye — közremű­tődik Farkas Gyöngyi cim­balmon, vezényel Szekeres Ferenc — a tanácsháza ud­varán, este 8 órakor, XVII. Szegedi Nyári Tár­lat, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Kép­Urában, augusztus 20-ig. Kalmár Márton szobrász­művész szabadtéri kiállítá­sa a Bartók Béla Művelő­dési Központ udvarán, au­gusztus 30-ig. Fotóklubok 12. Szegedi Szalonja. Kiállítás a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pontban, augusztus 21-ig, Joó József műgyűjtemc­sye. Kiállítás a Juhász Gyu­la Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Koszta Rozália fmtőmű vész kiállítása a November 1. Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kiss Sándor szobrászmű­vész kiállítása a Móra Fe­renc Múzeum kupolacsar­nokában, augusztus 20-lg. íróportrék. Molnár Edit fotókiállítása a Sajtóház Művészklubjában, szeptem­ber 15-ig. Művészet és otthon 1976. Kiállítás a Gulácsy Lajos­teremben* augusztus 19-ig, Száz „Tgy Srfegéd zenei éle­téből.-. Kiállítás. » Somogyi­könyvtárban, -; augusztus 20-lg. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Királynő meg cigányasszony Komlóssy Erzsébet két arca a szabadtérin A szabadtéri játékok néző­je talán nem is tudja elkép­zelni a Dóm tér alatti folyo­sólabirintus sajátos hangula­tát, előadások, próbák idején jelmezes-kosztümös statiszta­sereggel, sminkesekkel, öltöz­tetőkkel, s tv-ből, újságokból jól ismert arcokkal. Ebben a kavargásban bizony szédül olykor az odavetődő újságíró is. Megnyugvást rendszerint az a pillanat hoz, amikor a királynő kedvesen így szól: „Megfelel a harmadik felvo­nás előtti szünetben, miután meghaltam? Jó, Akkor tehát halálom után itt, az öltöző­ben." A „feltámadt" királynő Er­kel Bánk bánjának Gertru­disa: Komlóssy Erzsébet, aki A cigánybáróban Cziprát, a cigányasszonyt is alakítja. — Kétségtelen, Gertrudis parádésabb szerep. Talán „szebb" is, legtöbb énekes különben is jobban örül a drámai szerepeknek — mond­ja a „kettősségről". — Azért Cziprát is szívesen éneklem, hiszen A cigánybáróban elő­ször lépek fel Szegeden, s a cigányasszony szerepét újra kellett tanulnom a szegedi közönségnek. Szívesen tettem ezt, mert Szeged egyébként sem közömbös számomra: in­nen indultam még 1955-ben, itt énekeltem 1958-ig. Hu­szonegy év múlt el a kez­detek óta, s közben Francia­ország és Spanyolország ki­vételével egész Európát be­jártam, de be kell vallanom, minden alkalommal újra be­lenézek a kottába — mindig találhat benne valami újat az erriber! Azt a rengeteg ta­pasztalatot, amely helyesen íéldöfgozva alapvető fontos­ságú az igényes, elmélyül­tebb művészethez, nem köny­nyű megszerezni. Hirtelen elhallgat. Fejmoz­dula tara a királynői korona. R 1 1B lll^Kji ypi^Pilfeii ^pq íjig r JJ JaE^l JL [A 1 ­•ggj^j WttJm É Új szanatóriumot avatlak Hévízen Szerdán Hévízen Urbán Lajos közlekedési és pos­taügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója fel­avatta a MÁV új szanatóri­umát. Az ötemeletes, 120 ágyas szanatóriumot a MÁV egykori, időközben korszerűt­lenné vált gyógyháza helyén építették fel. Kun Attilának, az Általános Épülettervező Vállalat Ybl-díjas építészé­nek' tervei szerint. A szana­tórium, a három szolgálati lakás és a nővérszállás 42 millió forintos beruházási programját a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalat valósította meg kiváló minő­ségben, az előírt határidőre. A beruházási összeghez a vasutas dolgozók önkéntes támogatási alapjából 6,2 mil­lió forinttal járultak hozzá. A beutaltak — akik moz­gásszervi betegségekkel és baleseti utókezelésre kerül­nek a szanatóriumba — igénybe vehetik' a hévízi ál­lami gyógyfürdő kórház szol­gáltatásait is. Gyógyszerész­tanácskozás Augusztus 12—14. között Sopronban rendezi meg a Magyar Gyógyszerészeti Tár­saság a III. gyógyszerésztör­téneti konferenciát. A kon­ferencián hazai és külföldi előadók tartanak előadáso­kat Gertrudis megcsillan az öltözői lámpa­fényben. — Olyan, de olyan jő vol­na most megállni az évek­ben — szólal meg. — Mire az énekes igazán megérik, már öregedni is kezd. Per­sze, ha az ember tudatosan dolgozik, és „jó helyre teszi" a hangját, sokáig kitarthat. Legjobb példa erre Simándy József. Ugyanakkor ő szinte példátlanul nagyszerű part­ner is, talán soha nem tud­tam így együtt dolgozni sen­kivel. Mindért""lapot ad és vesz, .ahogyan káttyanyelven mondják. .-.»-- ' — Ennyi év alatt termé­szetesen nagyon sok szerep­élményben volt részem — válaszol az újabb kérdésre. Romantika és vidámság A szabadtéri játékok idei Slágerének Strauss A ci­gánybáró című daljátéka ígérkezik. Részint azért, mert a felújítás óta lezajlott há­rom bemutatónak óriási kö­zönségsikere volt, részint pe­dig, mert az idei előadások­ra már hónapokkal ezelőtt nem lehetett jegyet kapni. A Háry János és a János vitéz mellett a szabadtérin elsősorban A cigánybáró képviseli a daljátékot. A mostani előadást Horváth Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának főrendezője állítja színpad­ra. Az első színpadi próbák szünetében készült a vil­láminterjú. — Milyen emlékekkel kez­dett munkához? — Sohasem rendeztem Straussnak ezt a művét, sőt utoljára gyermekkoromban láttam A cigánybárót. Ügy érzem, ez nem pótolhatatlan veszteség, s nem ártott a mostani munkának. Friss szemmel, kevesebb hatással, benyomással kell megküz­deni. Ez azonban különös helyzetet is teremtett, hi­szen a szereplők nagy részé­nek, sőt az énekkar tagjai­nak is szinte a kisujjában van a darab, a zene, a ko­rábbi mozdulat — sokszor játszották, énekelték. Így ál­lott elő az a különös hely­zet, hogy ezúttal a rendező ismerte legkevésbé a dara­bot — Jól ismert, nagyszerű művészekkel dolgozik együtt, akik sok-sok sikert értek már el ezen a színpadon. Mellettük néhány fiatal, te­hetséges alkotóval is talál­kozunk. Horváth Zoltán, a rendező — Nagy öröm ezzel az együttessel dolgozni. A cím­szereplő Palcsó Sándor, a Szaífit alakító Házy Erzsé­bet, Komlóssy Erzsébet, aki Czipra lesz, s a Zsupán ser­téskereskedőt megformáló Melis György nagyszerű al­kotótársak, kiváló művé­szek. Csakúgy, mint a kar­mester Medveczky Ádám, a szegedi szabadtérin gyakran vendégeskedő Márk Tivadar jelmeztervező, Barkóczy Sándor koreográfus és sze­gedi kollégáim. S néhány fiatal, nagyon tehetséges mű­vész, mint például a díszlet­tervező Csikós Attila vagy a várnai nemzetközi balett? versenyről érkező díjnyertes szólótáncosok, Szönyi Nóra, Pongor Ildikó és Erdélyi Sándor. Nagy kedvvel, lel­kesedéssel és fegyelmezetten készülünk a bemutatóra. — Lesz-e valami változás az eddigi előadásokhoz ké­pest? — Jókai megálmodott hő­sének, Barinkay Sándornak egyik legnagyszerűbb ka­landja az volt, amikor Bécs­be került Johann Strauss asztalára, s onnan ötvonalas papírra álmodva indult Ci­gánybáróként a világhír fe­lé. Igyekeztem a Jókai mű­ből készült eredeti, Schnit­zer-féle színpadra alkalma­zás kéziratát megkeríteni, de ez a vállalkozás reményte­lenné vált. A kéziratot való­színűleg Bécs valamelyik könyvtára vagy gyűjteménye őrzi. Itt Szegeden játsszuk először teljes egészében az Abody Béla-féle szövegát­dolgozást, amit Fischer Sán­dor jól ismert versbetéteinek felhasználásával készített. Ez a szövegkönyv groteszkebb, ezáltal korszerűbb történet­tel ajándékoz meg, mely a jó légkör egyik záloga lehet a klasszikus bécsi muzsika, Strauss örökzöld dallamai mellett. — Mi az alapvető rende­zői elképzelés? — Feltétlenül vállaljuk Jókai romantikus tör.ténetét, a muzsika népszerűségét és a látványosságot, de egyiket sem akarjuk öncélúan alkal­mazni. Kitűnően szórakoz­tató, jó kedvű előadást sze­retnénk, ehhez számítunk a kalandos történet belső ér­zelmi fűtöttségére, kiaknáz­zuk a romantika és a vi­dámság egymásnak egyálta­lán nem ellentmondó lehe­tőségeit. X. L. Ács S. Sándor felvételei Czipra — A Carmen mintegy 130 előadásától egészen Szokolai Vérnászáig, amelyért a Kos­suth-díjat kaptam. Az elmúlt évad utolsó bemutatójában, az Elektrában Klütaimnészt­rát alakítottam, ez volt az utolsó izgalmas szerepem. Gertrudis is, Klütaimnésztra is afféle démoni szerepek, ez a mély hangszín velejárója. A „gonosz" női alakítások­nak számomra megvan az a külön varázsa, hogy még job­ban megpróbálok bepillanta­ni „.^ figura mögé. Lehet, hogy szokatlan, amit most mondok, de erre az operá­ban éppen olyan szükség van, mint a prózai színészeknél. Hozzá kell minden alkalom^ mai „lopni" a szerepekhez annyit, hogy a zenei és a szí­nészi teljesítmény egységben, önmagában emberileg ls meg­állja a helyét. A Gertrudis­szerep tanulása közben ol­vasgattam a Bánk bán tör­ténelmi hátteréről, s közben nem állhattam meg, hogyne töprengjek a históriai tények mögötti személyes motívumo­kon, a lélektani hitelességen. Azon, hogy ha valóban úgy történt volna, ahogy Katona József megírta, mit érezhe­tett Bánk, mit gondolhatott Gertrudis... — Terveim? Talán még az idén egy szovjetunióbeli tur­né — és persze további mun­ka az Operában, ott, ahol éle­tem nehéz évei során is any­nyi segítséget kaptam, hogy csak nagy-nagy köszönettel tartozom érte. A színpadon kívül pedig az „anyukásko­dás" vár, egy kisfiam és egy kislányom van, Zsolt és Beá­ta, akik most nagyon hiá­nyoznak Szegeden. Egyéb­ként éppen a Vérnászban az anyaságról, az anyai érzés­világból kaptam nagy sze­repélményt, mondhatnám úgy is: ez volt az a pont, ahol a hivatás és a magánélet ta­lálkozott. A többi? Majd meglátjuk... A királynő feláll, hogy el­köszönjék. A palást suhog, az ajtó becsukódik, s a folyo­sólabirintusban, a feljárat felé haladva még egyszer, újra látom koronájának csil­lanásá t... Domonkos László • • » Szegedi énekkar Hiddlesbrough-ban A KÓTA és a Kulturális Minisztérium jelölte a Tö­mörkény gimnázium és mű­vészeti szakközépiskola le­ánykarát arra az angliai nem­zetközi fesztiválra, amelyen énekkarok, szólóhangszeresek és néptáncosok versengtek az elsőségért. A Middlesbrough­ban, július 31. és augusztus 8. között rendezett nagysza­bású találkozón a dr. Mihál­ka György vezette 27 tagú kórus — akiket elkísért az útra az iskola igazgatóhelyet­tese, Araeri László is —szép sikerrel szerepelt A szólóhangszeresek ver­senyén a 22 — jórészt aka­démista — induló közül a negyedik helyet szerezte meg Czifra Éva (zongora), a ki­lencediket Papp Éva. Ugyan­csak jól szerepeltek a szóló­énekesek. A folklór kategó­riában Vajda Júlia a negye­dik lett, a műdalokat ének­lők nemzetközi mezőnyében pedig Tóth Mária és Széli Mária ért el ötödik, illetve nyolcadik helyezést. Svéd, amerikai, dán, angol, cseh­szlovák, ír, lengyel kórus szerepelt az ifjúsági énekkari versenyben, a szegediek az előkelő harmadik helyet kap­ták. A nemzetközi zsűri (amelynek nem volt magyar tagja) a női karok versenyé­nek második díját ítélte oda a Tömörkény gimnázium énekkarának. A legnagyobb sikert, az első helyezést a folklór kategóriában értékel. Két Bárdos-népdalfeldolgo­zást énekeltek: a Magos a rutafa és a Hej, igazítsad, a maximális pontszámot kapta, a 15 versenyző énekkar kö­zül a magyar kórusművészet képviselői érdemelték ki a fődíjat, a talapzaton álló ha­talmas .hangvillát., Az iskolai énekkar szinte minden kategóriában nagy múltú -felnőtt, vagy, /akadé­miai hallgatókból álló kóru­sokkal versengett. Kimagas­lóan jó szereplésük és a kö­zöségsiker bizonyítéka az is, hogy a fesztiválon induló csoportok közül egyedül ők vehettek részt Middlesbrough város polgármesterének fo­gadásán, és versenyen kívüli szereplésre is felkérték őket: két önálló koncertet adtak. Művészek s Maros partián Makó kiállítótermében a Maros menti Művésztelep múlt évi résztvevői gyűjte­ményes kiállításának meg­nyitásával vasárnap kezdő­dött az idei kéthetes talál­kozó. Huszonhat művész al­kotásai láthatók a kiállítá­son, s elsősorban a nagy­szerű grafikák érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Banga Ferenc fekete alapon fehér pókhálómetszetei. Ko­csis Imre szitanyomatai, Vá­czv J. Tamás linófilmkockái. Takács Dezső népművészeti ihletésű műanyag metszetei és Zsáki István tusrajzai máris igen magas színvona­lat adnak nemcsak ennek a kiállításnak, hanem a hato­dik éve megrendezésre ke­rülő Maros menti Művészte­lepnek is. A kiállítás fest­ményanyaga erősebben kötő­dik a Maros-parti tájhoz, a „hagyma fővárosához", kü­lönösen az idei plakett nyer­tese, a salgótarjáni Iványi Ödön, valamint Kováts Gá­bor, Torok Sándor, Cs. Pa­taj Mihály, Somogyi János és Sinkó János alkotásai. Az idei telepen harminc képzőművész — közöttük öt jugoszláv — dolgozik Kocsis Imre makói származású fes­tőművésznek, a telep művé­szeti vezetőjének irányításá­val. Hagyomány már, hogy a művésztelep résztvevői minden évben egy-egy kép-: pel-művel ajándékozzák meg a vendéglátó várost. Ezzel nemcsak megteremtik egy leendő makói képtár alap­jait, de az alkotások évköz­ben közművelődési missziót ls betöltenek, hiszen üzemek, vállalatok kollektívái tekint­hetik meg. A szakmai tevékenység mellett az idei programban is szerepel több kiállítás és előadás. A Maros menti Mű­vésztelep tárlata mellett szombaton a József Attila könyvtárban Varga Mátyás Kossuth-díjas érdemes mű­vész alkotásaiból nyílik ki­állítás, majd augusztus 20­án a Kiállító Teremben az idei plakett nyertese, Iványi Ödön mutatja be festmé­nyeit, Hadifc Magda szob­rászművésszel rendezendő közös tárlatán. A program során Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgató­ja a magyarországi művész­telepekről, dr. Dávid Katalin művészettörténész pedig a modern művészet sajátossá­gairól tart előadást. A műr vésztelepnek jó a kapcsolata a makói üzemekkel, a ma­kói génayár egyik szocialista brigádia például a telenei dolgozó grafikusok munká­jának megkönnyítésére nvo­móprést készített társadalmi munkában. X. L.

Next

/
Thumbnails
Contents