Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

Csütörtök, 1976. augusztus 12. 3 Aczél György fogadta Wigner Jenőt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán, tegnap fogadta Wigner Jenő Nobel-díjas fizikust, aki a Magyar Tudo_ mányos Akadémia meghívására tartózkodik hazánkban. A találkozón részt vatt Tarján Imre akadémikus, az MTA matematikai és fizikai tudományok osztályának elnöke és Marx György akadémikus, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat főtitkára. (MTI) Növelik a betonelemek gyártását Az ország betonelemgyár- értékének aránya 1980-ban tó szakágának termelésbő- már mintegy 2o százalékkal vítési üteménél nagyobb haladja meg a múlt évit arányban, több mint 20 szá- Ugyanakkor csökkentik a zaiékkal növeli termelését korszerűtlen lágyvasbetétes a Beton- és Vasbetonipari betonáruk termelését Művek az ötödik ötéves Az üj termékek kialakítervben. A dolgozok száma tására olyan fejlesztési megcsokken ebben az időszak, oldásokat keresnek, ame ban, s így teljesen a terme- ]yekkel az építők munkáját lekenyseg növelesével, ha- is könnyítik, egyszerűbbé tekonyabb munkával, és el- teszik. Ezért a födémelemek sősorban a termelési szerke- gyártásában 23,8-ról 36,5 zet átalakításával alapozzák százalékra növelik a sima meg a bővítést Különösen . . ,, ,,„,.„. , nagy előrehaladást terveznek feluletű- tehat vakolatot újabb feszített betontermé- nem igénylő szerkezetek arákek előállításában: így ezek nyát. (MTI) Aranygyíírűsök Negyedszázaddal ezelőtt kőműves, ács, festő és mázoló, üveges, lakatos, asztalos, tetőfedő, kályhás, vízvezetékszerelő, bádogos kisiparosok társultak egymással, alakították meg a mai Szegedi Építő Szövetkezetet szétszórt kis műhelyekben. Egész vagyonuk jóformán saját kéziszerszámuk volt és egyesülésük ereje a munkára. Otthonról vittek be széket, asztalt is, hogy árjegyzéket, számlát, megrendelést tudjanak készíteni, bért kifizetni, megrendelőiket egyáltalán le tudják ültetni. Az induláshoz szükséges anyagok vásárlását is a tagok előlegezték és az első bérek kifizetését saját zsebükből fedezték. Ha nem kaptak szállításaikhoz lovaskocsit, vagy nem volt rávaló, akor maguk álltak a kézikocsik elé, mögé, hogy a munka haladjon. • Messzi van már az az idő- élni a bizalommal csak rö- tett szövetkezet sikerét az szak és mégis jó volt rá em- vid ideig lehetett. A közös- elődök alapozták, teremtetlékezni most, amikor 25 esz- ség kivetette magából az ék meg. Negyedszázaddal eztendős létét ünnepelte aszö- olyanokat, akiket megszédí- előtt nem volt közöttük mavetkezet, immár úgy, mint tett a siker, amely pedig gasabb iskolai végzettségű, egy gazdag, jóhírű, nagyvál- mindannyiuk munkájából Ma hat mérnök, ugyanannyi lalati profillal rendelkező született. Alapvető emberi más egyetemet vagy főiskocég, amely 19 szakmát kép- tulajdonságban Rostás Mar- lát végzett diplomás dolgozik visel, ugyanannyi részleg- git és Kerepesi István ha- itt, és 70 technikus, 7 oszgel, és tagjainak száma kö- sonlítanak egymásra. Abban, tályvezető, 3 főépítésvezető, s Kel másfélezer. Az ünnepi hogy amire annakidején sok megannyi felelős beosztású tiktuson az elnökség sorai- társukkal szövetkeztek, hűek dolgozó, a szocialista brigádban ült Rostás Margit pénz- maradtak. A nehéz időszak- vezetőkig, tárellenőr és Kerepesi Ist- ban elmehettek volna más- Régen volt, nagyon régen, ván festő- és mázoló, mind- hová, ahol kevesebb gond amikor az első közgyűlésen ketten a szövetkezet alapító nehezedik rájuk. Nem, ők először ültek együtt fehér tagjai. Már csak ők ketten maradtak akkor is, sőt Ke- asztal mellett az alapítók, és vannak a régiek közül ma is repesi elvállalta a festőrész- tányért, poharat, abroszt, munkában. Negyedszázaddal ieg vezetését, amely addig evőeszközt is úgy kértek kölezelőtt együtt kezdték az többször bukdácsolt, sem- csőn, vagy hoztak otthonról alapok lerakását, s ma már mint haladt volna előre. Egy- magukkal. Rostás Margit, a nyugdíj előtt állnak. Arany huzamban tizenkét éven át többi nődolgozóval együtt pecsétgyűrűt kaptak mind- megmutatta, hogy lehet jól pucolta a paprikáshoz a ketten, rávésve a 25 eszten- js vezetni. Ma egyik erőssé- krumplit, a hagymát, a férdőt szimbolizáló számokat, ge a szövetkezetnek ez a fiak pedig főztek. Ünnepi amely mögött annyi küzde- részleg, amely az idén is 20 alkalmakkor mostmár csak Le™ miUl0 í°^ntot tesz a közös" asztalhoz kell ülniük, felpek, orom es keserüseg is, seg asztalara. , , , ... „„ , amely nélkül nem lenne tel- * szolgainak nekik. Megengedjes az élet. Részlegében afféle „pénz- hetik maguknak: gazdag Rostás Margitnak nem is ügyminiszterségig" vitte má- munkásélet az övéké, volt több munkahelye, csak ra Kerepesi István. Életében ez, és előtte 12 évi közhi Rostás Margit Kerepesi István Szocialista mezőgazdaságunk próbatétele M sokat létrázott, járta az állvatali szolgálat a városnál, ványokat, vitte a vödröt, A szövetkezők rögtön bizal- markolta a meszelöt, ecsetet, mi munkakörbe osztották, Most a részleg munkájának őrá bízták a pénztárt, a ki- számlázását végzi, s aközben és befizetéseket, olykor a kicsit minőségi ellenőr is, pénz előteremtését is, az el- aki felelősséggel csak a jól végzett munkáért behajtani végzett munkáért kérhet fia járandóságot. zetséget a megrendelőktől. — Akkoriban — emléke- Azt mondja, három-négy zett most vissza — legfel- esztendeig még nem adja ki jebb néhány tízezer forint kezéből ezt'a megbízatást, és „forgott" a kezemben egy választott tisztségét, a munhónap alatt, később egy-két- ka- és egészségügyi felelősszázezer. Ma viszont a havi séget sem. Mert oda kell fibérkeret is több mint 3 és gyelnie neki is, hogy az állfélmillió forint. ványokra csak tiszta fejjel * menjen fel, akinek ott van Ezt a munkakört 24 esz- dol§a. vigyázzon saját, és tendeig töltötte be Rostás mások egészségére, testi épMargit. s egy éve ellenőrré ségére. Amikor annak idején léptették elő. A szövetkezet szövetkeztek, arra is hitet anyagi és erkölcsi biztonsá- lettek, hogy vigyáznák egygának megteremtésében any- masra. Ezt az alapelvet tanyi az ő része, amennyiben nította meg azokkal a fiatahelyt tudott állni jó és rossz lókkal is, vannak vagy 30'dőben egyaránt. Mert voltak an. akik az ő keze alatt taitt nehéz napok is, amikor nulták meg a szakmát, a egyik-másik választott tiszt- festést es mázolást, ségviselő visszaélt a tagok Biztosan úgy van, ahogyan bizalmával. állította, hogy az öreg szaAz öreg festő, Kerepesi kikat náluk megbecsülik a István, aki annak idején ap- fiatalok, akik tudják, és jávai együtt állt itt munká- büszkék rá, hogy a kiválóba, közbeszólt, hogy vissza- sággal többszörösen kitünteLődi Ferenc inden erőt a próbatétel mér meg igazán. Érvényes ez nagyüzemi, szocialista mezőgazdaságunkra is, amelyet az idei év keményen próbára tett. Nem csupán azzal, hogy 1952 óta nem sújtott bennünket ekkora aszály, mint most, hanem az időjárás tavaszi viszontagságaival is. Július első felében okkal tartottak attól a mezőgazdasági szakemberek, hogy népgazdasági szempontból is rendkívül nagy károk érnek bennünket. Megsínylette a szeszélyes, kedvezőtlen időjárást a zöldség, a gyümölcs, a szálas takarmány, a kenyérgabona és a kukorica egyaránt. A korán érkezett és hosszan tartott kánikula aggodalommal töltötte el a nem mezőgazdasági foglalkozású embereket is, akik közül nagyon soknak van kertje, telke, ahol burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt termel családi szükségletek fedezésére és részben eladásra. Most már túl vagyunk a gabonabetakarításon és az aszályos heteken is. Végleges eredményeink még nincsenek arról, hogy országos átlagban hány mázsa búzát takarítottak be hektáronként, de azt már tudjuk, hogy minden nehézség ellenére megtermett a kenyérnekvalónk. Veszteségeink természetesen vannak. Érzékenyen érintettek bennünket a kertészetben bekövetkezett károk is, és nem tudjuk teljesen elhárítani a közepesnél jóval gyengébb takarmánytermésnek az állattenyésztésre gyakorolt hátrányos hatását sem. Vitathatatlan azonban, hogy sokkal kisebbek a gondjaink, mint amekkorák a kisüzemi gazdálkodás körülményei között nehezednének ránk, ugyanilyen mostoha időjárás után. Olvastunk, hallottunk híreket arról, hogy az idei nyár aszályt hozott Európa jó néhány országára. Angliában, Franciaországban. az NDK-ban és más államokban is pusztított a kegyetlen szárazság. Ismét beigazolódott, hogy a mezőgazdasági termelésben igen fontos a természeti tényezők szerepe. Ritka az olyan esztendő, amikor a mezőgazdasági termelés minden lényeges feltétele előnyösen alakul. Rendszerint úgy van, hogy az egyik termelési ágazatra kedvező, a másikra viszont hátrányos az adott időszak. Befolyásolni, többé-kevésbé ellensúlyozni képesek vagyunk a természeti körülményeket, teljesen semlegesíteni azonban nem. Különbségek abban vannak, hogy hol, mennyire tudják mérsékelni például az aszály okozta veszteségeket. Ne hasonlítsuk össze most magunkat más országokkal, maradjunk itthon. Emlékeztethetnénk a felszabadulás előtti időkre, amikor az ideihez hasonló aszály katasztrófákat okozott. Mindenekelőtt a termelőknek, a parasztembereknek, de az egész országnak is. Élnek még erre tanúk, akik annak idején átélték, megszenvedték egy-egy ilyen természeti csapás éhezést, keserves nélkülözést okozott következményeit. De utaljunk inkább a már említett 1952-es esztendőre, az sokkal közelebb van a mához. Százezrével vannak emberek, akik — bár ma az iparban vagy a népgazdaság más ágazatában dolgoznak — akkor személyes tapasztalatokat szereztek az aszály hatásairól. A kínzó kenyérgondokról, az állatok tömeges elhullásáról, az egyszerű megélhetés fojtogató nehézségeiről. Beszéljenek a számok. Az 1930-as évtizedben csaknem hárommillió hektár volt hazánkban a kalászos gabona vetésterülete, hektáronkénti termésátlaga pedig 13 mázsa. Azóta a kenyérgabona vetésterülete kereken egymillió hektárral csökkent, hazánk lakossága pedig egymillióval nőtt. Hagyjuk ki az összehasonlításból a felszabadulás utáni mélypont évét, az 1952-es esztendőt, s vegyük a pontosan tíz évvel ezelőtti adatokat. Akkor 1,8 millió hektáron termeltünk kalászosokat, 19,3 mázsás átlagterméssel hektáronként. A legutóbbi néhány év átlaghozama viszont búzából meghaladja a 30 mázsát. Ennek eredményeként hazánk gabonaimportőrből gabonaexportőrré válhatott. Minek tulajdonítható a vázolt fejlődés és főképpen az, hogy ennek az évnek a nehéz próbatételét is kiállta szocialista mezőgazdaságunk? Ha mindenre kiterjedő választ akarnánk adni erre a kérdésre, akkor sok tényezőt kellene felsorolnunk, elemeznünk. Elégedjünk meg csak a legfontosabbakkal. Kezdjük azzal, hogy még tíz évvel ezelőtt ls jóval kevesebb traktor, pótkocsi, teherautó és kombájn állt a mezőgazdaság rendelkezésére, mint ebben az esztendőben. A kombájnos aratás akkor még az állami gazdaságokban sem volt teljes, a szövetkezetekben pedig több mint háromezer kévekötő aratógépet ls használtak. Egy évtizeddel ezelőtt félmilliónyi ember vett részt az aratásban, most viszont csak mintegy százezer. Üj, a régebbieknél nagyobb termést adó búzafajtákat honosítottunk meg. Ezzel egyidejűleg évről évre több műtrágyát használtak fel az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. A hatvanas évek második felében évente átlagosan 109. tavaly viszont már 276 kilogramm műtrágya hatóanyag jutott egy-egy hektárra. Igen fontos szerepe van annak is, hogy lényegesen korszerűsödött a műtrágyázás technikája, mind több nagy teljesítményű gépet és repülőgépet alkalmaznak erre a célra. További fontos tényező, hogy mig tíz évvel ezelőtt 731 ezer, az idén már 1,2 millió hektárnyi kalászosgabona-területet részesítettek vegyszeres gyomirtásban. Természetesen mindez csak úgy éreztethette kedvező hatását, hogy szocialista mezőgazdasági nagyüzemeinkben jól képzett vezetők, szakemberek, állami gazdasági munkások, termelőszövetkezeti tagok dolgoznak. Az ő hozzáértésük, szorgalmuk, fegyelmezettségük tette és teszi lehetővé ezután is, hogy a tudomány vívmányai és a korszerű technika a termelési eredményekben kifejezésre juttassák áldásos hatásukat. Ezek együttesen képesek arra. hogy amennyire lehetséges, mérsékeljék az aszály és más természeti tényezők káros következményeit. A

mezőgazdasági termelés főszereplői azok az emberek, akik a tsz-ekben és az állami gazdaságokban dolgoznak. Az ő munkájuk, erőfeszítéseik sikere azonban nem kis mértékben attól függ, hogy mennyi és milyen az a technika, amelyet alkalmazhatnak. S attól is, hogy milyen fokon áll az üzem- és a munkaszervezés, milyen a gépek kiszolgálása, a mellettük szolgálatot teljesítő emberek ellátása. Végeredményben tehát a mezőgazdasági termelés sikerében azoknak is nagy részük van, akik a gyárakban, a kutatóintézetekben, s a mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódó, más munkahelyeken dolgoznak. Minden elismerés és tisztelet megilleti mindazokat, akik közvetlenül vagy közvetve azon fáradoztak, hogy ennek — a mezőgazdasági termelés szempontjából kivételesen nehéz — évnek a káros következményei minél kisebbek legyenek. Az ipari munkások, a mezőgazdasági dolgozók, az őket segítő tudományos és államigazgatási szakemberek jó együttműködése, közös erőfeszítése szükséges ahhoz is, hogy szocialista mezőgazdaságunk további, még jobb eredményeket érjen el. GULYÁS PÁL Becsüljük i Az OVH köszönete a víztakarékosságért Az idei nyár szűken mérte kének megfelelő gondosság- nyű társadalmi összefogás a csapadékot, felszíni vizeink gaj. víztakarékossággal és— nélkül. Köszönet illeti ezért leapadtak, a földek víztarta- ahol ez lehetséges volt — a iPari és mezőgazdasági üzelékát gyorsan elpárologtatta mezőgazdasági üzemek foko- meink dolgozóit, vezetőit, az a rendkívüli júniusi—júliusi zott öntözéssel járuljanak ország lakosait, akik megmeleg. Aszály, vízhiány fe- hozzá az aszály okozta károk értették, hogy a víztakarényegette az ország gazdasági megelőzéséhez, leküzdéséhez, kosság és a lehető legészéletének vérkeringését, a ház- Most már megállapíthat- szerúbb vízfelhasználás léttartásokat. Az Országos Víz- juk: a szélsőséges időjárás kérdés volt az aszályos naügyi Hivatal ezért fordult okozta vízhiány elleni küz- POkban, hetekben, július elején felhívással az delmet a vízgazdálkodás szer- A víz mind nagyobb érték ipari üzemekhez, a lakosság- vezete, vízmüveink dolgozói — becsüljük meg továbbhoz, a földek dolgozóihoz, nem tudták volna eredmé- ra i®! hogy az életet adó víz érté- nyesen megvívni a nagyara- Országos Vízügyi Hivatal Országos öntőnapok Szerdán Veszprémben, a Dimitrov Művelődési Házban megkezdődtek a IV. országos öntőnapok. Az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület 35 nagyvállalat és kutatóintézet szakembereit hívta össze a már hagyományos háromnapos tanácskozásra. Eljöttek még a Lengyel öntészeti Kutatóintézet és a svájci Bühle öntőgépgyártó cég képviselői is. A háromnapos szakmai eszmecserén azon öntési technológiákkal foglalkoznak, melyekkel a hagyományos módszerektől eltérően gyorsan, nagy sorozatban méretpontos öntvényeket állithatnak' elő. A veszprémi tanácskozás központi témája egyébként az öntés gazdaságosságának növelése. t 4