Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-11 / 189. szám

Szerda, 1976. augusztus 11. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK XVII. Szegedi Nyári Tár­lát, a Móra Ferenc Múze­um Horváth Mihály utcai Képtárában, augusztus 20­ig. Kalmár Márton szobrász­művész szabadtéri kiállítá­sa, a Bartók Bcla Művelő­dési Központ udvarán, augusztus 30-ig. Fotóklubok lt. Szegedi Szalonja. Kiállítás a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pontban, augusztus 21-ig. Joó József mügyűjtemé­nye. Kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Köz­pontban, augusztus 20-ig, Koszta Rozália festőmű­vész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kiss Sándor szobrászmű­vész kiállítása a Móra Fe­renc Múzeum kupolacsar­nokában, augusztus 20-ig, íróportrék. Molnár Edit fotókiállítása a Sajtóház Művészklubjában, szeptem­ber 15-ig. Művészet és otthon 1070. Kiállítás a Gulácsy Lajos­teremben, augusztus 19-tg. Száz év Szeged zenei éle­téből. Kiállítás a Somogyi­könyvtárban, augusztus 20­tg. A Móra Ferenc Mtizeum állandó kiállításai. Illúzió korszerű anyagokból A Jegyesség a színházzal még a gyerekkorban kötte­tett. Csikós Attila gyerekszí­nész korában is szívesen raj­zolt, később a színház és a rajz a díszlettervezésben ta­lálkozott. Harmadik próbál­kozásra felvették az Iparmű­vészeti Főiskola építész sza­kára, előtte-közben az Egye­temi Színpadnál dolgozott. Ö készítette többek között a Karnyóné és a Kékszakállú herceg vára díszletelt és jel­mezeit, melyekkel az Egye­temi Színpad részt vett 1965­ben Nancyban a nemzetközi amatőr színházi fesztiválon. Az ottani együttesektől ti­zenkét fiatalt hívott meg Bayreuthba Wieland Wagner, a világhírű operarendező. A válogatós után a tizenkettő­ből 6 maradt egyedül, s tíz fesztivál előkészítő munkála­taiban vett részt. Volt dísz­letmunkás, festő, világosító, majd díszlettervező-asszisz­tens. 1968 óta dolgozik az Állami Operaházban, ahol a szcenikai műhety vezetője. E munkája mellett számorf díszlettervezői megbízást is kap. Szegeden Is találkozhat­tunk egy alkalommal már munkájával. A múlt színi­évad egyik emlékezetesen szén produkciójának, Kodálv Székelyfonójának világét ál­modta a szegedi deszkákra. Az akkori siker nyomán hív­ta meg Horváth Zoltán ren­dező, hogy tervezze meg a szabadtéri Cigánybáró elő­adásának díszletelt. Az első színpadi próba szünetében először a szegedi műszak nagyszerű felkészültségét, lelkesedését. szakismeretét dicséri, majd n tervezői fel­adat szuverenitására terelő­dik a sző. — Csakis ügy lehet hozzá­fogni egy-egy munkához, ha a produkció színpadraállítói Csikós Attila alkotótársak. A díszletterve­zés látványkereső kísérletei­nek korát éljük. Az anyagok, eszközök változnak, egyre modernebbek, korszerűbbek. A szándék régi: színházi környezetet, hatásos illúziót teremteni adott darabokhoz. Mindig az egészből építkezve igyekszem eljutni a szüksé­ges részletekig. A díszlet vé­leményem szerint elsősorban téralkotás, s csak ennek kö­vetkezménye a színek, for­mák kompozíciója. Csikós Attila először tervez a Dóm tér hatalmas színpa­déra. Erről a hélyogkovács­feladatról így beszél: — Valamelyik este meg­néztem a Bánk bánt. S bár ismertem ezt a gyönyörű ek­lektikus teret, a szabadtérit, nagyon meghatott és meg­döbbentett a hatezer néző csöndje. A Cigánybáró dísz­leteinek tervezésénél igye­keztem fölvállalni a teret is, a színházat is. Éppen ezért nem készítettünk tíz méter­nél, magasabb díszleteleme­ket, s ezáltal talán elértük: van Szegeden egy adott épí­tészeti tér, s a két torony alatt létezik, él egy színház. A Cigánybáró romantikáját elnagyolt, elemeiben emlé­keztető formákkal, korszerű anyagokkal, expresszív ele­mekkel Igyekeztem hangsú­lyozni. Vállalnom kellett a műfaj romantikéját. Annak látvány-részét is. hiszen vál­laltuk sztorilát, mondaniva­lóját, zenéjét. Tandi Lajos Kettős évfordulóra készül Szigetvár Koreográfiák: három műfajban A cigánybárót Ács S. Sándor felvétele A hét elején elkezdődtek az idei szabadtéri Játékok negyedik bemutatójának, Strauss: A cigánybáró című hú­romfelvonásos daljátékának színpadi próbál. Strauss mű­ve már sokszor szerepelt a szabadtéri műsorán, de elő­ször állítja színpadra a Szegedi Nemzeti Színház opera­rendezője. Horváth Zoltán. Az előadás karmestere Med­veczki Ádám, a díszleteket Csikós Attila, a jelmezeket Márk Tiuadar tervezte. A nagy statisztériát mozgató, lát­ványos jelenetekben, humorban és örökzöld dallamokban bővelkedő előadás főszerepeit Házy Erzsébet, Palcsó Sán­dor, Komlóssy Erzsébet, Melis György és Berdál Valéria alakítja. Jelentős szerpeket kaptak a darabban a Szegedi Nemzett Színház művészei: Bartha Mária, Réti Csaba. Ko­vács János, Kátal Endre, Nagy Zoltán, Kovács Gyula, Jachinek Rudolf és Mentes József. Szólót táncol Szőnyi Nóra, Pongor Ildikó, Erdélyi Sándor, a koreográfiát Bar­kóczy Sándor tervezte. A romantikus történetből készült daljátékot augusztus 13-án, pénteken este 8 órakor mutat­ják be. Képünk az első színpadi próbán készült. Másfél évtizede nincs sza­badtéri műsorfüzet, amely­ből hiányozna a neve. Ko­reográfus: Barkóczy Sándor — olvasható idén is a Bánk bán és a Cigánybáró színlap­jan, sőt a Tragédia próbái­nál is láttuk a téren. A köz­reműködők közül az Egyete­mi Színpad tagjai, a főisko­lások és néhány hivatásos táncos várta az instrukcióit — Különleges feladatom volt a Tragédiában — me­séli. A szereplők színpadi helyváltoztatását kellett úgy terveznem, hogy a mozgás improvizációs jellegű, termé­szetes legyen, mintha abban a pillanatban alakulna a színpad. Azt ls mondhatnám tehát, akkor dolgoztam jól, ha a közönség nem vette észre az előadás kezdetén, hogy a színpadon mozgó fi­úk—lányok egyáltalán nem a maguk választotta utakon járnak, de azt sem, hogy a római és prágai színben ko­reografált mozgások alkotják a Jeleneteket. Vámos l.ászló rendező kérésére egyébként valamennyi tömegjelenet elő­készítésében részt vettem. — ügy tudom, a szabad­téri minden egyes felújításá­hoz új koreográfiákat tervez. Vagyis, ahány Háry, János vitéz vagy Cigánybáró — annyi felújított táncbetét. — Ez természetes, hiszen az új szereplőkkel, a más táncosokkal bemutatott dara­bok változnak. Arról nem is beszélve, hogy minden ren­dezőnek különbözőek az igé­nyei, és az én munkámat természetesen a rendezői kí­vánalmak határozzák meg elsősorban. Idén ugyan min­den változtatás nélkül került színre a tavalyi Bánk bán, de a Cigánybáróban kapott fel­adatom nagyon különbözik az 1972-es előadás koreográ­fiájától, Már az első meg­beszéléseken kitűnt, hogy Horváth Zoltán rendező olyan előadást szeretne, amelyben a látvány dominál. Ennek érdekében a táncosok nem pusztán a hangulatokat felerősítő betétszámokban szerepelnek, mint az eddigi bemutatókon, hanem sokkal többet lesznek a színpadon. A tánc szerves részévé vélik az előadásnak. — Kérem, mondjon né­hány példáit — A harmadik felvonást a Mesél a bécsi erdő betétszá­ma nyitotta eddig, most dra­maturgiai funkciót kapnak a táncosok; megelevenedik az erdő, „poétikus lények" né­pesítik be. a természet szü­löttei. Amikor a darab sze­replői megérkeznek és bevo­nulnak az erdőbe, a termé­szet rendje visszaáll, a szim­bolikus lények mozgása meg­szakad. a táncosok meghatá­rozott pózokban, mozdulatla­nul maradnak a -színért. A másik példa — ugyancsak a harmadik felvonásban —: a mindig sikeres Terefere­polka szintén táncbetét volt eddig. Most a szokásosnál Jó­val korábban lesz színpadon a tánckar, a császárnő foga­dására mint takarítók csino­sítják a fővárost, és közben járják el a polkát — Az új feladatokhoz elég a próbo? — Egyhetes intenzív mun­ka van mögöttünk, készen várjuk a bemutatót Termé­szetesen ez csak nagyon fe­gyelmezett, profi-táncosokból álló gárdával, és az alkotók­kal való kitűnő együttműkö­dés révén lehetséges. Az Operaházból, Pécsről, az Operettszínházból, Debrecen­ből és a szegediek közül vá­logattam a balettkar tagjait, a szólótáncosok — Szőnyi Nóra, Pongor Ildikó, Erdé­lyi Sándor — pedig egyene­sen Várnából, sikeres ver­senyszereplés után érkeztek ide. Szakmai körökben egyre nagyobb a szegedi játékök rangja, így, a sok külföldi és más szabadtéri szereplési le­hetőségek dacára a legjobb táncosok is szivesert jönnek. — Az Állami Balettintézet igazgatóhelyettese, az Opera­ház koreográfusa és balett­mestere minden nyáron itt dolgozik. Nyilván szívesen vállalja; miért? — A koreográfusnak Ma­gyarországon nincs Ilyen sok­rétű lehetősége, mint a Dóm tér színpadán. Jó példa az idei szezonom: prózában, operában, daljátékban dol­gozhattam. És itt minden­fajta munka jelentősége fo­kozódik, ahogy a szabadtéri egyre inkább felnő vállalt feladatához. S. E. Szigetvár kettős évforduló­ra készül: az 1560-os hősi vérvédelem 410, és a város­sá alakulásának 10. évfordu­lójára. Szeptember 6. és 12. között eseménysorozattal adóznak a szigetvárlak Zrí­nyi Miklós és vitézei emlé­kének. Az eseménysorozatot a több mint 600 tagot számlá­ló várbaráti kör ünnepi köz­gyűlése nyitja meg. A Zrí­nyire emlékezés jegyében rendezik meg a Jubileumi út. törő honvédelmi szemlét Szeptember 12-én az úgyne­vezett belső várban — Zrí­nyi kirohanásénak színhe­lyén — emlékeznek meg a történelmi eseményről. Ebből az alkalomból a TIT tudo­mányos ülést tart, amelyen a Zrínyl-kutatés legújabb eredményeiről számolnak be a történészek. Egy másik ülésen a történelmi emlékhe­lyeknek a tanulóifjúság ha­zafias nevelésében betöltött szerepéről tanácskoznak a szakemberek. A II. Szulej­mán szultán dzsámiban vá­rostörténett kiállítás nyílik. (MTI) Ifjú képzőművészek tábora „Egy variációsorozati" — mutatja a tébor ifjú lakója alkotását Fodor József festő­művésznek. Az egymás mel­letti lapokon sorban egy nö­vekvő villám megtört vona­la. „Míf szól hozzá?" samár­télyi ifjúsági képzőművész­tábor egyik művészeti irá­nyítója válaszában szinte megfogalmazza a fiatal ama­tőr alkotók országos helyze­tét, és felvázolja a mártélyi alkotótábor céljait is. Mert néhány helyen az országban a némi rajzkészséggel meg­áldott gyerekek könnyebben követik a dtvatos stílusokat, látványos, meghökkentő ki­fejezésmódokat — gyors si­ker és a korszerűség látsza­tának reményében. S amikor éppen itt, Mártélyon szembe­találkoznak a természettel: egy fűzfával, egy tanyával, a Tisza-part szépségeivel, egyik társuk tekintetével, vagy éppen a falu paraszt­embereivel. akkor megáll a tudomány. • . -. Éppen ezért az Immár ti­zenegyedik alkalommal meg­rendezett mártélyi országos ifjúsági képzómüvésztábor el­sősorban szakmai alapisme­reteket igyekszik adni,« mes­terség fogásait szeretné fej­leszteni. A tehetséges fiata­lok korszerű művészetszem­léletének, ismereteik bővíté­sének, a közösség formáló erejének jó Iskolája igyek­szik lenni Mártély. Az elmé­leti előadásokon, konzultá­ciókon, valamint a gyakor­lati munkában bevallottan is a sokrétű ismeretek mellett hangsúlyosan foglalkoznak e táj sajátos képzőművészeti életével és a reálizmus prob­lémáival. Napközben a tábor csen­des. A résztvevők ilyenkor a Holt-Tisza partján, vízen ringó csónakokban, tanyák mellett vagy a falucska ut­cáján dolgoznak. Néhány portré azért most Is készül a tábor udvarán, a három ágból összeeszkábált tábori festőállványoktm, néhány szo­bor is áll a beton gólyalábak között. Caakó János, a KISZ Csongrád megyei bizottságá­nak kultúrfelelóse, a tábor vezetője, aki hét évig maga is hallgatója volt a mártélyi telepnek, örömmel mutat egy kinyomatott plakátot; Mráz János nak, a nagyon tehetsé­ges fiatal szegedi graftkus­nak a tavalyi egészségügyi pályázaton díjat nyert alko­tását. A megyei tanács vb egészségügyi osztályának pla­kátpályázatáról éppen egy evvel ezelőtt írtuk ezeken a hasábokon: „Az igazi, a je­lentős eredmény az lenne, ha a nagyszerű plakátokat ki is nyomtatnák, s az egészség­ügyi intézmények falain és a hirdetőoszlopokon egyaránt kifesthetnék ágitáWH hivatá­sukat." A kinyomtatott pél­dányok első darabjaié fájhat­tuk a táborttan —' MTiítKik, a többi néhány ezret a kö­zeljövőben másutt is felfe­dezhetjük. A tavalyi plaká­tok az egészséges életmód és a testmozgás Jegyében szü­lettek, a mostani pályázat célja a látás védése, a szem óvása. Biztos, hogy ezúttal is hasonlóan magas színvona­lú plakáttérvek születnek. A hagyományokhoz hfveni a KISZ Csongrád megyei bi­zottsága az idén ls megren­dezi a tábor hallgatóinak al­kotásaiból a záró kiállítást. Augusztus 15-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a hódme­zővásárhelyi Tornyai János Múzeumban nyílik meg a tábor 58 hallgatójának — kö­zöttük fiatal lengyel képző­művészeknek — a táborban készült alkotásait bemutató tárlat T. L. Lázár Mihály felvétele Stanislaw Romániák, lengyel szobrász, fafaragás közben 4 »

Next

/
Thumbnails
Contents