Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-08 / 187. szám

MAGAZIN Siklós János Bujdosó idő Vasárnap, 1976. augusztus 54. Áranyleletek A múzeum kincseiből Aligha akad a szegedi Móra Ferenc múzeumban gondosabban elzárt múzeálls emlékanyag, mint a páncélszekrény polcain sorakozó több mint félezer aranylelet E tekintélyes gyűjtemény értékét azonban mégsem nemesfémanyaguk, hanem tudományos jelentőségük oldaláról mérhetjük. A letűnt korok emberének életéről, művészetéről, vallásáról és társadalmáról sőt történeti eseményekről vallanak a látszólag néma, ám a szakembernek megannyi nélkülözhetetlen ismeretanyagot szolgáltató tárgyi emlékek. Az ásatások éa véletlen folytán előkerült régészed leletek csaknem kivétel nélkül a Szeged környékén élt népcsoportok előkelőinek sírjaiból, vagy elrejtett kincsekből származnak. Legrégebbi aranyleleteink, kis híján, négyezer esztendősek, egykori viselőik a Balkán-félsziget délkeleti vidékéről bevándorolt földművelő törzsek uralkodó rétegébe tartoztak. Sírjaik még a század első felében kerültek elő óbéba, majd Pitvaros község határában. A fejedelmi család térfial megkülönböztető hatalmi Jelvényül — napszimbólumnak tartott — nagy, ovális, poncolt díszű aranykorongokat viseltek. Ezek mellett aranygyűrűk, karperecek és hajfonatdiszek Jelzik, hogy tulajdonosaik már a törzsinemzetségi arisztokrácia elkülönült rétegét alkották. E törzs — melynek nyelvét, néplségét nem ismerjük — többszáz évig élte jobbára zavartalan földműves életét mígnem az 1. e. 14. században több hullámban érkezett harcias lovas pásztornép — soraikban sok kutató az illirek elődeit látja — pusztította végig falvaikat. Az ország területén a menekülők elrejtett kincsei jelzik mindenütt a zűrzavaros évszázadot • a hódítók feltartóztathatatlan előrenyomulása Irányait Ilyen, fordított azív alakú melldíszekből, furcsa, esónaktesthez hasonló nagy hajfonatdíszekből és borostyángyöngyökből álló leletre bukkant egy traktoros szántás közben Baka határában. Aranyleleteinket vizsgálva az is kitűnik, hogy az új jövevények már korántsem bővelkedtek úgy nemesfémekben mint a szomszédos területekkel kereskedelmet folytató elődeik. Hatalmas, csaknem hétszáz sírós tápéi temetőjükből mindössze egyetlen, aranyhuzalból hajlított kis hajkarika került elő. A következő leletek már a népvándorlás korába vezetnek bennünket, ami nem véletlen, hisz környékünkön kell keresi a hun királyi székhelyet, majd később, az avar korban a mesés gazdagságú kagán szállás területét Attila korából — s minden bizonynyal közvetlen köréből származik a kiállításban látható 198 darabból álló nagyszéksó&i hun fejedelmi sírlelet. Az avar korszakot főként temetkezésekből származó aranytárgyak képviselik. A gúla alakú, gömbcsüngős, granulált díszű és ékkőbetétes függők, hajkarikák és gyűrűk láttán nincs kétkednivalónk a krónikás szavaiban; hogy a belháborúkban legyengült avarok Erik friuli herceg frank 6eregei 795—96 telén végérvényesen szétverték mérhetetlen kincset zsákmányolva a kagán feldúlt székhelyéről. A népvándorláskori aranygyűjtemény több mint egyharmada származik ebbdl az időszakból! Ügy tűnik, Szeged vidéke a magyar honfoglalás korában sem veszített jelentőségéből. Ezt igazolják a bojárhalmi, deszki.s a legutóbb feltárt algyői és a szeri monostor közelében levő temetkezések la Karneol betétes gyűrűk, hajkarlkák és ruhadfszek sokasága mesél őseink vezető rétegének viseletéről, s szinte megelevenednek előttünk a perzsa Gnrdlzi szaval, aki elődeink külsejét, gazdagságát dicséri: „...A magyarok csinosak és jó kinézésűek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve ós gyönggyel berakottak,.." A honfoglalás korával lezárulnak azok a régészeti korszakok, amikor a temetkezések alkalmával a gazdag mellékletadás volt szokásban. Így a középkorból aranyleleteink száma is megcsappant Ebből az időszakból jobbára csak éremleletek vannak, jóllehet a magyar és külföldi numizmatikai ritkaságok a gyűjtemény egészének mintegy negyedét képezik. Am az egyre gyarapodó feltárások során számos olyan egyéb tárgyi emlékekkel gazdagodunk, melyek a kor kutatójának ugyancsak aranyat érő történeti forrásul szolgálnak. HORVÁTH FERENC Emlékezés Sarkadi Imrére Benéztem a kőlyukba, a gyevi műút alatt viszi át a vizet. A másik végén nyíló öblös száján beverődött a hajnali fény. Pas. ka nem volt a helyén, pedig azt mondta, hogy itt találkozunk a kőlyuknál, hajnali négy órakor. Vártam rá, mert talán elromlott a biciklije és aztán emiatt kőslk, pedig mondtam, hogy hagyja a kerékpárt a fenébe. Innen majd elviszem autóval. A fölszerelés nálam van, a csalihoz még nem kell kerékpár, az egész öt deka; kukac, néhány lóbogár, paprikás kenyér. A nap főibújt az olajkutak tetejére, fölébredtek a rigók a baktól gyümölcsösökben. A forgalom is elindult a város felé, a hajnali csöndesség áhítatát megrontották a pöfögő motorok. Beljebb mentem a Kancsi partján, a kertek végében, le egészen az átjáróig. A régi focipályát ellepte a gaz, itt-ott keskeny csapások szabdalták. Agyig nyomódott traktor és vontatókerekek mély barázdál hasogatták föl a sima pusztát az átjáró mentén. Elvadult ez a tájék — gondoltam magamban és az utcafrontra épült házak ablakain a behúzott firhangok színét néztem. Firhangok a csudát, csak rájár a nyelvem, szép mintás, keresztcsíkos nylonfüggönyök bámultak az utcára. Azt nyomoztam, kik élhetnek a lefüggönyözött ablakok mögött? Mennyire ismertem régen az udvarokon, gangokon böeörgő embereket, asszonyokat és gyerekeket. Jobban ismertem őket, mint önmagamat Ez az ismeretség olyan végtelen hosszú és tágas útnak látszott, amelyen életem végéig mindig előfordulnak majd ismerős, jóakaratú közös emlékekkel járó emberek. Régóta tudom, hogy meggyé, rült az ottan téblábolók tábora. Többjük odavan már, a halál országútján ballagnak, bele az értelmetlen semmibe. Az a jó szó kellene pedig, az az ottani tiszta, szép szó, igazi emberi érzés, amelybe annyiszor belemártózkodtam életem során, hogy gyöngülő melege, emléke még most is bizalomra hangol. Mégis csak muszáj hinni az ember nagyságában, bár fogy a hitem, fogy és ilyenkor mindig ide barangolok, talán meríthetek még a gyerekkor kútjából, ha másképpen nem, a környezet emléket idéző szépségéből. Csönd van, derűs hajnali nytw galom. Följebb az út mentén ke. rékpárosok igyekeznek, néhány gyalogos Iparkodik erősen előre, időre mennek, ezért szaporázzák a lépéseket. Beleborzongok a furcsa esőndésségbe, pedig meleg van. Bánt a némaság, amely mögött — jól tudom én az eszemmel — a bujdosó idő munkál. Hiába keresem emlékek nyomán a változás-múlás temetőjében önmagamat, meg a többieket. Az elsurrant évtizedekben fölbomlott minden; a gyerekkor bájoá-keserűsége, a tanulatlan bajuszos öregemberek évszázadok tapasztalatait átmentő, őrző árokparti bölcsessége. Megfakultak a csillagok is, nem hozzák ide és nem viszik már innen az üzeneteket Ritkán látom a Göneölszekeret és nem is tudom, merre keressem a Fiastyúkot. A babonás félelem él bennem tán, még a legjobban, rám jön-e a hétbaj; gyerekkel álmodtam az éjszaka, pletykába keveredek nappal; tojást tör a kotló, arra rezzentem föl —, egészen biztosan szégyen én Annyira azért nem riasztanak ezek az álmok, mint annak idején, igaz helyükbe oda erőszakoskodtak nehezebb, riasztóbb és fájóbb álmok, amelyek inkább benne élnek a valóságban, mint a gyerekkori félelmeket, szorongásokat előidéző érdekes, babonás hitek. Nincsen mar jó íze-zamata a gerjedelmes kor szép emiékelnék. Nem kacsint rám vissza a pusztai legelő búja, füves szegélye, pedig mennyi sokszor bandukoltunk ott éjszaka, vártuk a virradat első bágyadt fénysugarát A kerítésre futó rózsa élénk píros takarója is elenyészett szerelmes kis földi tündérek játékos titkaival. Magával vitte az én nagy reménységű álmaimat is, amelyek itt fogantak, rózsák között. Ügy látszik a fakerítést is megette az idő, mert helyébe kőoszlopokra épített vasrácsokat raktak. Legalább ez a Paska kerülne elő, ez a maga fontosságáról meggyőződött pecás, aki képes egyhuzamban két éjszakát és napot ülni mozdulatlanul a víz mellett. Megérteném ezt a földöntúli nyu?

almát, ha szeretné a halat, de letében, még egyszer sem evett belőle. — A szenvedély öregem, a szenvedély — mondogatja, amikor megfaggatom erről a fakir természetről. A szenvedélyről aztán úgy eL vitatkozunk, hogy a végén mindig a mi utcánknál kötünk ki és előhozzuk a közös élmények csokrát, úgy, hogy abban minden színárnyalat képviselve legyen. Jó napom lesz most is ha előjön Paska. bár némán ülünk egymás mellett a nagyfal gazdaság mögött a vízkanyarban, a lángó fölött. Oda a lassan folyó — majd csak álló — vízbe beletúrkái a tiszai harcsa. Paskára ráhagytam a halászás fortélyainak megválasztását, de ritkán fogtunk, mert nem ez az Igazi harcsázás. Csónakkal kellene menni most is, azután a langó előtt leállni és puttyogóval csalogatni a harcsát Eg eredményesebb módszer lenne. — Majd reggel eldöntjük, mert az Időjárás is határoz — okosko. dott az este Paska. Nem alkudoztam. Hiába vitetkőznék vele, úgysem lehet más belátásra bírni. Magamban azért elhatároztam, hogy nem ülök ve. le egész nap kuka-ember módján, azért, hogy horogra akadjon egy arasznyi harcsa. Ha nem lesz kapás, hátramegyünk az erdőbe. Kicsomagoljuk az ennivalót és beszélgetünk. Jobban esik nekem a beszélgetés, mint a meddő pew cázás. Lassacskán bejártam a környéket A türelem megfogyatkozott Régen a botok mellett lenne he. lyünk, én meg Itt mászkálok egyszerű szent gyerekkorom romjain. Nem köti le a figyelmemet annyira a környék, mint máskor. Almos vagyok. Magamban már bosszankodni is kezdtem, hogy miért is jöttem ép most erre? Örökösen vallatom magamat milyen gondolatokat érzéseket kelt bennem a múló évek sodrában az a hely, ahol születtem és gyerekéveim teltek. Tudom, hogy a gyerekkor az én számomra éppen úgy, mint bárki máséra, meghatározó, jellemformáló idő. Olyanok leszünk és maradunk halálunkig, amilyenné az első évtized formál valamennyiünket. Milyen körülmények, milyen férfiak és nők formálták a ml kis vad, szűklátókörű világunkat? Ezt keresem? Nem, mert ezt Ismerem. Hát akkor mit? Két Ismerős ballagott fő! a műút Irányába. Az utca szögletében összetalálkoztunk. ( — Hát te — kérdezett rám az Idős, Ismerős asszony. — Nézelődött Hová mennek? — A piacra. — Na gyerünk, üljenek be. Paskáék háza előtt sokan álltak az utcaajtóban. Korán reggel szokatlan a szomszédolás, meg hát Paska sem annyira beszédes, hogy, Ilyen gyülekezetet hívna össze. Inkább hallgatag, nem szívesen szól, jobban szeret csöndben figyelni. — Paska? — kérdeztem tőlük. — Most vitte el a mentő — mondták az asszonyok. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem is tudtam kérdezni, válaszolni. Megnyitottam a kaput, de zárva volt. — Miért vitték el? — fordultam a sokadalom felé. — Nem volt észön, a szíve osZsaazavarodott — világosított fel a mellettem álló Idősebb ember — Lila ls vöt, akár a cékls* Egészítette kl egyik asszony. — Hová vitték? — Nem mondták. A felesége ment vele. — A fia, Tóni Itthon van? — Nincs az, oda van valahun külföldön. Nézelődtem, ijedten, dermedten. Paskának a szíve összezavarodott? Alig múlt ötven, aztán sohasem dohányzott, nem ivott, jámbor természetű olyannyira, hogy még a földrengés se hozza ki a sodrából. A vízvezetékek, meg a csatornacsövek nem beszélnek, nem ütnek, nem gonoszkodnak és nem okoznak mérget mint az ember. Paska úgy értette a mesterséget, hogy abba nem zavarodhatott bele semmije. — A Tóni miatt biztosan — folytatta a férfi —, nem akar hazagyünni... Mintha azt írta vóna. — Ezért kő taníttatni űket — kárált bele egy folyton mozgó, járkáló öregasszony. Elöntött az Indulat és már nyelvemen volt a szó, hogy a Tóni egy hete Itthon van, miért beszélnek ilyen valótlanságokat és butaságokat Meggondoltam. Elköszöntem. Nem akartam részt venni a pletyka építésében, a szétrombolásában meg fölösleges közreműködni, mert az igazat az embenek úgysem hiszik eL Jó ez, nagyon is jó, mert kielégíti a pletykaéhséget. Jaj, de milyen Jó, hogy végre történt valami. Elgondoltam magamban, hogy estére, mire a szomszédos Róna utcáig terjed Paska elszállítása, úgy mondják majd: Paska fölkötötte magát, szerencséje, hogy az asszony idejében levágta, de így ls nagy a baja. Azért csinálta, mert a Tóni külföldön szíven szúrt egy valódi angol minisztert, aztán az ottani rendőrség letartóztatta. Paska a szégyen elől menekült. A harmadik utcában meg ügy hangzik majd, hogy Paska kiszőkött Angliába a griff madár hátán és ő szúrta szíven a minisztert. Most aztán Ijedtében fölakasztotta magát, de az asszony levágta, bár% hagyta volna a kőtélen, Paskának meg neki is jobb lett volnál Hiába — nincs mit terínlTanácstalanul álltam a műúton. Hol keressem szegény Paskát? A kórházakat nem járhatom végig. „Bemegyek mentőkhöz, és megérdeklődöm" — jutott eszembe a legegyszerűbb megoldás. Sarkadi Imre író, üjságfró ötvenöt esztendeje, 1921. augusztus 13-án született Debrecenben, s Budapesten halt meg: 1961. április 12-én önkezével vetett véget életének. Volt gyógyszerészsegéd, nyomdász, joghallgató, újságíró, lektor, dramaturg, szerkesztő, néptanító és gyárimunkás. Háromszor kapott József Attila-díjat, többször ledorongoló kritikát, és 1955-ben Kossuthdíjat. A {Szabad Föld-nél lett újságíró, otthonos volt a Válasznál, rendszeresen dolgozott a Csillag-ba, filmjei Cannes-ban hódítottak. Sarkadi Imre életműve a prózában lett korszakos jelentőségű az ötvenes évtizedben. A móriczi hagyomány legtehetségesebb folytatójaként indult a felszabadulás utáni években. A magyar parasztság szocializmusban étalakuló életének egyik legjelentősebb krónikása. Első írásai az előbb említett folyóiratokban jelentek meg. Korai elbeszéléseiben érezhető Móricz Zsigmond hatása, amely a vidéki élet, a parasztok és volt cselédek megváltozott életének ábrázolására ösztönözte. De ezekben is megnyilvánult már, amely későbbi egyéni ízű, tragikus drámaiságú írásaiban kibontakozott Tragikus konfliktusok iránti érzéke erősen drámai jellegű novellaformát eredményezett. Első elbeszélései (Szökevény, Hortobágyon) a tragikus pusztulás témáját dolgosták fel, majd a falu átalakulásénak, a paraszti élet és világkép, a paraszti élet megváltosásónak konfliktusait ábrázolta. Novellás kötetei az ötvenes években jelentek meg. Ugyancsak paraszti problémákkal foglalkoznak regényei, melyek közül kiemelkedik Gál János útja e. regénye, valamint Verib dűlő c. kötete, amelyért 1955-ben Kossuth-díjat kapott. Színművei nagy érzelmi fűtöttséggel, erőteljes drámai nyelven elevenítették meg a paraszti átalakulás feszült pillanatait (Üt a tanyákról, Szeptember). Filmjei — Körhinta, Elveszett paradicsom — közül az első megszerzete számára a nemzetközi elismerést is. Utolsó alkotásai között vannak válságot jelző művek is (pl. az Oszlopos Simeon), de legjobb műveiben (mint az emberi magatartás és erkölcsi problémáival viaskodó A gyáva c. kisregényben és az Elveszett paradicsom c. színműben (mindinkább tisztuló, egyre határozottabban humánus világnézet fejeződik ki. Fontos publicisztikai tevékenysége is: élesen polemizáló cikkekkel vett részt az irodalmi élet vitáiban- ÍUete tragikus hirtelenseggel zárult, ertékea életmüve torzó maradt. Válogatott írásait 1962-ben adták ki A szökevény címmel. Életművének értékelése körül zajlott 1962-ben — elsősorban a Kortárs és az Üj Írás hasábjain a hatvanas évek elején egyik legnagyobb irodalmi vitája, amely az író egész nemzedékének számos kérdését is felszínre hozta. Az elmúlt esztendőkben két kiadást ért Sarkadi műveinek ezeroldalas gyűjteménye. Földes Anna szerint erre így reagálna az iró: „Fenemód barátságos ez a világ, ha az ember már semmit se akar tőle, majdnem olyan, mint akkor volt, mikor mindent akar. tem..Műveiből bolgár, cseh, észt, francia, lengyel, német, orosz es román nyelvre fordítottak. Hubay Miklós búcsúztatójában Sarkadi életmüvével kapcsolatban felteszi a kérdést: „Helyt tud-e állni az íróért az utókor előtt?" S nyomban válaszol is rá: „Az egészséges mü ilyenkor érni kezd, kibontja benső igazságát, s pótolni igyekszik a maga erejéből, amire már nem futotta írója erejéből. Minden alkotó halála után megindul a lezárt életmű erjedése, forrása — rejtett vonatkozások tűnnek fel benne, ami homályos volt, váratlanul felragyog, ami csillogott, néha elhomályosul. Egyszerre csak egységesen világos lesz, és tisztán látjuk, hogy érvényes-e a mű, vagy sem. Ügy erzem, Sarkadi Imre művei — mint a korai halált lelt igazi alkotóké — kinövik a félbeszakítottságot, s töredékességből egybeállnak, teljes értelmű életművé." DK. FÜR ISTVÁN