Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-08 / 187. szám

Vasárnap, 1976. augusztus 51. Lázár György látogatása (Folytatás az 1. Mairól.) Békés—Csongrád megyei állami gazdaságok igazgatója tájékoztatta Lázár Györgyöt a terméskilátásokról, a gazdaságoknak a lakosság ellátásában vállalt szerepéről, a gazdálkodás időszerű gondjairól. Megtekintették a vendégek a jugoszláv kiállítók pavilonját is, ahol miniszterelnökünk a határmenti árucsere-forgalomról és gazdasági együttműködésről érdeklődött Az élelmiszer-ipari kiállítás következett ezután — s ismét eszmecsere a gazdálkodásról Darázs SándornévaL, a Szegedi Konzervgyár igazgatójával. A vásárlátogatás a ruhagyár, majd a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat pavilonjában zárult Itt, a Délmagyarország és a Csongrád megyei Hírlap munkatársainak Lázár György a következőképpen foglalta össze véleményét, a vásáron szerzett benyomásait: — Nagyon örülök, hogy módom volt Szegedre látogatni, és átélni azokat az élményeket, melyek a város vendégeit várják ezekben az ünnepi napokban. A szabadtéri játékokról már milliók beszélnek elismeréssel, én inkább a vásáron szerzett tapasztalatokat hangsúlyoznám. Ez a vásár köztudottan nagy hagyománnyal rendelkezik, és szép múltra tekint vissza. Saját nemében igen jól illusztrálja és jellemzi azt a nagyarányú fejlődést, ami az országrész gazdasági életében végbement, méreteiben, választékában, összetételében és minőségében jól szolgálja a tájékoztatást, bemutatja az. újat, és lehetőséget kínál hasznot ígérő tapasztalatcserére. Egészséges és sikeres vállalkozásnak tartom, amelynek nemcsak múltja és jelene van, hanem jövője is. A vásárok sorában rendelkezik azzal az előnnyel, hogy komplex, jól áttekinthető, szakember és érdeklődő néző számára egyaránt befogadható. — A szegedi vásáron jól fel lehet ismerni az ország gazdaságában előtérben álló feladatokat, az azok megoldására való törekvéseket, termékekben, termelőeszközökben, termelési eljárásokban egyaránt. Aczél György és Dr. Orbán László Szegeden Tegnap, szombaton délelőtt érkezett Szegedre Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, valamint dr. Orbán László, a Központi Bizottság tagja, az Országos Közművelődési Tanács elnöke is. Magas rangú vendégeinket Újszegeden, az oktatási igazgatóság épületéljen Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese és Deák Béla, a szegedi városi pártbizotság titkára fogadta. Szabó Sándor rövid tájékoztatást adott megyénk vendégeinek a szegedi nyár sokszínű programjáról, és a kulturális élet más rendezvényeiről. A kora délutáni órákban a miniszterelnök-helyettes és dr. Orbán László a megyei, valamint városi vezetők társaságában látogatást tett a Centenáriumi Szegedi Ipari Vásáron. A kiállítási terület bejáratánál a vendégeket dr. Zsótér Mihály vósárigazgató fogadta, majd kalauzolta valamennyiüket a kiállítási pavilonokban. A különböző vállalatok bemutatója előtt Aczél György és dr. Orbán László részletesen érdeklődött a szemlére tett termékekről. Különösen megragadta a Minisztertanács elnökhelyettesének figyelmét a Pécsi Kesztyűgyár, valamint a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat termékbemutatója, de nagy érdeklődéssel szemlélte a Vetőmag Vállalat Szentesi Kutatóállomásának megannyi szép termékét is. Az országos Közművelődést Tanács elnöke elismeréssel szólt a Zala Bútorgyár „PálPénz és magatartás AWF! OYŰIGY reMPk-beTyetles a K.«sxta-MálIitáson Szelest Zoltán társaságában. (Fotó: Ács S. Sándor) ta: ezen a termékbemutatón a látogatók jól lemérhetik népgazdaságunk gyors fejlődését, és azt, hogy iparunk milyen korszerű, szemre is tetszetős gyártmányokat képes a fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A vásár egészét pedig mindenekelőtt azért dicsérte, mert a rendezők tekintette] vannak arra is többek között, hogy a látogatóknak csak kisebbik hányada szakértő. — Különösen szimpatikus a szegedi vásárban, hogy méretei emberszabásúak, bárki számára áttekinthető bemutató ez. őrizzék meg továbbra is ezt a jelleget — mondotta többek között vásárlátogatás után váth Mihály utcai bemutatóteremben Trogmayer Ottó múzeumigazgató kalauzolta a vendégeket. Megtekintette a Minisztertanács elnökhelyettese az újszegedi November 7. Művelődési Házban rendezett képkiállítást is, amelyen Koszta Rozália festőművész képei kerültek közönség elé. Itt Szelesi Zoltán művészettörténész volt a tárlatvezető. Aczél György és dr. Orbán László este a szabadtérin Az ember tragédiája előadást tekintette meg megyei és városi vezetők társaságaban. S

zemet szúr sokaknak, hogy társadalmunk és törvényeink ellenlábasai néha feltűnően gátlástalanok és agresszívek, ugyanakkor a közösséget, jogot, közerkölcsöt tisztelők többnyire szerények és a háttérbe húzódás jellemző rájuk. Mondhatnánk azonban azt is: aki nagy ívben kerüli a munkát, s mégis degeszre tömött a bükszája, az sokkal magabiztosabban, sőt szemtelenebből mozog az átlagkeresetűek sokadalmában. míg az úgynevezett vékonypénzű nemzetfenntartók valahogy nem jól érzik magukat az aranyláncokkal, státuszszimbólumokkal felcicomázottak között. A dolgos kisember régen sem érezte jól magát ott, ahol hencegett a könnyen szerzett jólét. A művészek nemcsak irodalmi eszközökkel és ecsetvonásokkal, de a muzsika nyelvén is jól tudják ezt érzékeltetni. Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zenei tablójának 6. tétele egy dölyfös gazdag és egy riadt szegény zsidó veszekedését ábrázolja. Tragikus és nevetséges egyszerre, hogyan ágál vékony cérnahangján az ágrólszakadt kis Smüle, miután a pénztől pocakos Goldenberg Sámuel félelmetesen ráüvölt. Ma pedig, amikor a szocialista Magyarországon szépen megnőttek az emberek, s — mindenféle cinizmus és rosszindulat ellenére — csakugyan a dolgos tömegek a politikai hatalom birtokosai, pláne nehezen tűrik az újgazdagok jelentéktelen csoportjának kihívó pöffeszkedését. Könnyű azt mondani, hogy akkor hát miért nem csap le az a kemény munkásököl? Hová csapjon le? Nincs itt ugyanis szó bűncselekményről, a törvények betűjébe ütköző gaztettekről, rendőrért kiáltó betöréses lopásról és hasonlókról. Effélét leginkább az alvilág bűnözői követnek el, akik nem is óhajtanak köztiszteletben álló honpolgároknak látszani. Azok viszont, akik a szocialista szemléletű emberek tisztességérzetét szokták nap mint nap háborgatni, többnyire dolgozókként viselkednek, s tulajdonképpen a nép, az ezerszemű ellenőr színe előtt követik el azokat a stikliket és csalásokat, amelyek nemcsak a kommunista, hanem az általános emberi erkölcsökkel is öszszeférhetetlenek. Magyarán: szájtátiak vagyunk néha, hagyjuk, hogy a szemünkbe röhögjön a közösségellenes pimaszság, aztán meg méltatlankodunk és háborgunk és szaladozunk a pártbizottságra, hogy „az ilyeneket miért tűrik az elvtársak"? Jelentősen megkönnyítenénk a különféle pártszervek dolgát, ha végre magunkon segítenénk például azzal, hogy badarságnak minősítjük azt a némi nemű tisztelettel ejtett „bölcsességet", miszerint akinek garmadában áll a pénze, nagy esze és tekintélye is van annak. A társasági élet egyik szegedi lovagja gátlástalanul randalírozott a vendéglőben, s amikor többen kezdték a fejüket csóválni, az illető elővett egy köteg bankót, és arcul legyintette vele a mellette állót: „Kiverem a szemeteket pénzzel!" Azt mondják, ott senki nem érdeklődte meg tőle, honnan vette, pedig többen ismerték, s tudták, hogy az irodában, ahol ej szokta tölteni a napot, legfeljebb háromezer a fizetése. Utóbb derült ki, hogy sikkasztott őkelme. Lám, ez is arra vall, hogy gyakran csak nézünk a szemünkkel, de — ilyenek a tapasztalatok — ha látnánk vele, talán akkor is tétlenek maradnánk azzal, hogy nem tartozik ránk. Pedig igenis kell, hogy érdekeljen bennünket, mit csinál, hogyan és miből él a munkatársunk, szomszédunk, ismerősünk, nem húzódhatunk vissza a magunk kis csigaházába közömbösen. Babits Mihály még sorban álló léckatonáknak, sünélete tüskéinek nevezte a házát övező sövényt, s abban az időben lehet, hogy igaza volt. Mostanában azonban nem biztos, hogy igazuk van azoknak, akik a többnyire díszes, oszlopos drótkerítésekkel körülfogott, kétszáznégyszögölekre menekülnek a közösségi gondok, problémák elöl. A hétvégi kiskertek pihenésre, erőhalmozásra valók, és sokan csakugyan fel is üdülnek ott, úgy érzik, utána jobban megy hétfőn a munka. De aki csak a maga néhány tő uborkáját, meg ribizlibokrát kerülgeti, s a társadalom csak annyiban foglalkoztatja, amennyiben ki tudja azt használni saját „birtoka" további gyarapítása végett —• nos, az ne szájaljon rossz politikáról, a vezetés hibáiról, mások hozzá nem értéséről, mert nincs joga hozzá. Sokakat foglalkoztatott a közelmúltban az is', hogy egyesek könnyű pénzeket raktak zsebre a városfejlesztés útjában álló öreg házak lebontása révén. Persze — elmondtuk már korábban is ma" ulogarnitura tarol, es szá- . .. „ - . kísérete mos más kiállítási termékről Aczel Uyorgy k,serete is. A vasárlátogatás befejez- megtekintette a XVII. Szetével Aczél György elmond- gedi Nyári Tárlatot. A HorMoszkyai lakásteryek Az SZKP XXV. kongreszszusa a szovjet emberek lakáskörülményeinek megjavítását is célul tűzte ki. Erről beszélgetett — az APN jelentése szerint — a Vecsernyaja Moszkva című lap munkatársa M. Kardo építésszel. Mielőtt a moszkvai építészgárda hozzálátott volna a konkrét tervek kidolgozásához, mintegy 90 ezer családnál végzett felmérést Igyekeztek mindenre figyelni: a demográfiai mozgásra, a családok várható összetételére és így , tovább. A munka természetesen számtalan beszélgetéssel is járt, így elmondhatjuk, mondta az építész, hogy készülő terveinkben a lakosság véleménye is tekintélyes szerepet kap. A villanytűzhelyeket — derült ki a továbbiakban a beszélgetésből —, az új lakásokban korszerű konstrukciójú gáztűzhely váltja fel. A konyha alapterületét 4—5 négyzetméterre korlátozzák. Ez kevésnek tűnhet, de ezek a lakások variálhatók lesznek. A konyha mellé például 8—10 négyzetméteres ebédlő csatlakozik, és a két helyiséget könnyen elmozdítható fal választja el. c/ Gyümölcs- és zöldségszüret a járásban A hét végén megjavult idő meggyorsította a zöldség- és gyümölcsfélék érését. Ezért szombaton a járás több téeszében. valamint háztáji és kisegítő gazdaságában a szüret volt a legfontosabb feladat. A Ford és a sárgahúsú Napsugár őszibarackfajták: érése szabályosan „berobbant". A Május 1. Termelőszövetkezet Zákányszéken 80 mázsát, a rúzsai Napsugár Tsz pedig 60 mázsát szedeti le tegnap, melyet ma reggel adnak át a Csongrád megyei MEK dorozsmai tranzittelepén. A szakszövetkezetek tagjai, s a kiskerttulajdonosok is szedik az őszibarackot. Az előrejelzések szerint vasárnap reggel a rúzsai átvevőhelyen 125, a domaszékin pedig 100 mázsát adnak majd át a Csongrád megyei MÉKnek. Szüretelik a nyári almát is, ebből 30 mázsát adnak majd át a járás különböző átvevőtelepein. A rúzsai termelőszövetkezetek, valamint a domaszéki Szőlőfürt Szakszövetkezet tagjai 50 mázsa paradicsomot szedtek le szombaton. A szőregi ÁFÉSZ, a Tisza—Maros szögében levő felvásárlóteleoein gyökeret vásárol fel vasárnap reggel, előreláthatólag 100 mázsát. A zákányszéki felvásárlótel epre 30 mázsa uborkát jelentettek be a Homokkultúra Szakszövetkezet tagjai. A szatymazi tranzittelepen is jelentős árukínálatra számítanak, őszibarackból 1400 mázsát jelentettek a gazda, ságok. A forráskuti Haladas Termelőszövetkezet 100 mázsa paradicsom átadását vállalta. Sajnos, csemegeszőlő szüreteléséről egyik gazdaságból sem kaptunk értesítést. Örvendetes, hogy ismét több gazdaság kötött pótszerződést, a Csongrád megyei MÉK dorozsmai tranzittelepén másodvetépű zöldségnövényekre. Eddig már 13 ezer 500 mázsa zöldség — zöldborsó, zöldbab, cékla, spenót, uborka és fözőtök — termelésére kötöttek szerződést a gazdaságok. Legjelentősebb a szegedi Üj Élet, a Felszabadulás. a deszki Maros, a rúzsai Napsugár Termelőszövetkezet és a zákányszéki Május 1„ valamint a domaszéki Szőlőfürt Szakszövetkezet ujabb szerződése. Külön dicséretes a Csongrád megvel MÉK segítő munkája. Vállalták a vetőmagvak beszerzését és kiszállítását. A szerződő nagyüzemeknek térítés nélkül adják át az Igényelt mennyiséget. — nem történt bűncselekmény itt sem: az építőanyagot, amelyhez némi protekcióval hozzájutották, szabadon eladhatták, csak éppen — mivel másokkal dolgoztattak — a kisujj uk mozdítása nélkül jutottak olyan jövedelemhez, amely a közerkölcsök szerint nem illette meg őket. És sajnos, ezt az ügyet is a pártbizottságnak kellett megnyugtatóan elintéznie, pedig mér kezdetben tudták az érdekeltek, hogy etikailag korántsem tiszta a dolog. Igen, végül is el kell jutnunk odáig, hogyha nem is külön-külön, de együttesen a dolgozó emberek is felemelik a hangjukat a „nagyvágók" üzelmei láttán, maguk mögött érezvén a pártot, az ő érdekeik rendíthetetlen képviselőjét és oltalmazó ját. Legutóbb Balástyáról jött panaszra egy idősebb ember, hogy látjuk-e, tudjuk-e, mennyi „huncut lacibetyár" él még közöttünk. Lestük, hová akar kilyukadni, de aztán nyíltan beszélt, kertelés nélkül. Szerinte több falusi és tanyai ember rendszerint két-három pár galambot is szokott hozni egyéb portékákkal együtt, ha bejön a szegedi piacra. Mivel azonban piaci napokon nincs hivatalos átvétel, a messziről érkezettek kénytelenek potom áron eladni az árut azoknak a „vadászoknak", akik sokkal jobb pénzért adják tovább az állami felvásárlónak. Hogy miért nincs hivatalos átvétel piaci napokon? Ki tudja! A balástyai ember aztán egy másik receptjét is mutatta a könnyű pénzszerzésnek: egyes, úgynevezett kereskedők 3,80 forintért adják a galambeleség kilóját, amelynek azonban 6o százaléka 1,50—1,60 forintos cirokmag. Állítólag viszik, mint a cukrot, s ilv módon könnyen és hamar összeverhető akár két autó ára is. A balástyai ember tehát belelát a kupecek kártyáiba, s emiatt kilincselt is már illetékes szerveknél, az egyik helyen udvarias ígéretet is kapott. Mindeddig azonban semmi nesz. Valószínűleg végül ő is a pártbizottságon lesz kénytelen kopogtatni orvoslásért, ami nyilvánvaló jele ugyan a párt iránti bizalomnak, de éles kritikája is bizonyos hivatalok tevékenységének. Azt mondja M. J. gépkocsivezető, hogy amelyik maszek autósnál élére állítva gyűlik a könnyen szerzett pénz, az már csak hencegésbői, önfitogtatásból is belebelehajt a tilosba, mert az a pár száz forint büntetés meg se kottyan neki, s ráadásul a rendőrt is kioktathatja. A hivatasos sofőrök nagy többségükben meg néha igazuk tudataban sem mernek szólni, nehogy fizetni kelljen érte. Ezért kezd divatozni az a szólás: aki mindig megszámoltan hordja kevéske pénzét, annak a bátorsága is gyérebb, a föllépése is bizonytalanabb. L

ehet ezen a helyzeten változtatni? Természetesen. Ehhez azonban meggyőzőbben kell bizonyítanunk a kétkezi és a szellemi munkasoknak: nálunk nem érvényes az, ami a dzsungelben és a tőkés társadalomban magától értetődik, hogy tudniillik „magának rág mind, aki rág", s hogy nálunk nem a pénz, hanem csakis és kizárólag a szilárd helytállás adhat teu kintélyt és hatalmat. Az egvenlőség elvét csak akkor leszünk képesek ténylegesen megvalósítani, ha a többség is tevőlegesen akarja, ha nemcsak a kommunisták küzdenek erte, hanem a lakosság milliói is csatlakoznak. F. NAGY ISTVÁN