Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-07 / 186. szám

Szombat, 1976. augusztus 7. 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Madách: Az ember tra­gédiája. Előadás a Dóm té­ren, este 8 órakor. XVII. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Mú­zeum Horváth Mihály utcai Képtárában, augusztus 20­>g. Kalmár Márton szobrász­művész szabadtéri kiállítá­sa a Bartók Béla Művelő­dési Központ udvarán, augusztus 30-ig. Fotóklubok 12. Szegedi Szalonja. Kiállítás a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pontban, augusztus 21-lg. Joó József műgyfijtemé­nye. Kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központ­ban, augusztus 20-ig. Koszt a Rozália festőmű vész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kim Sándor ssobrássmfi­vész kiállítása a Móra Fe­renc Múzeum kupolacsar­nokában. augusztus 20-ig. íróportrék. Molnár Edit fotókiállítása a Sajtóház Művészklubjában, szeptem ber 15-ig. Könyvkiállítás a Techni­ka Házában, augusztus 8­ig. Művészet és otthon 1076. Kiállítás a Somogyi-könyv­tárban, augusztus 20-ig. Numizmatikai klállitás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 8­lg. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Centenáriumi Ipari Vá­sár és Kiállítás a Marx té­ren, augusztus 8-ig. IV. Nemzetközi Ökölvívó Kupa a Sportcsarnokban, délután 5 órától. XV. Nemzetközi Kézilab­da Kupa a Kisstadionban. A Videoton gyár termékbemutatója Finiséhez érkezett az ipari vásár Külföldi vendégek látogatása — Sláger a Mini-Vidi A Kontakta újdonságai A Centenáriumi Szegedi Ipari Vásár július 23. óta tartja nyitva kapuit a nagy­közönség előtt, s vasárnap a záráshoz érkezik. Tegnap, pénteken több vállalat tar­tott szakmai bemutatót, kö­zöttük a Szegedi Mezőgaz­dasági Ellátó Vállalat (AG­ROKER), a Papíripari Vál­lalat és a PIÉRT, valamint az Üvegipari Müvek és gyá­rai találkoztak a szakembe­rekkel és a kereskedelem képviselőivel. Az esti órák­ban köszöntötték a 130 ezre­dik vásárlátogatót, ifj. Sol­tész Kálmán férfiszabőt, a szegedi színház dolgozóját és családját, akinek az Alföldi TÜZÉP Vállalat egy komp­lett zuhanyozófülkét ajándé­kozott. A látogatók között üdvözölhették a vásárigaz­gatóság képviselői az Újvi­déki Nemzetközi Vásár- és Kiállítás vezetőit is. A két utolsó napra, szombatra és vasárnapra rekord számú közönséget várnak, és a 150 ezredik látogatót az Alföldi Porcelángyár és a TÜZÉP egy teljes fürdőszobával ajándékozza meg. Munkatársaink a híradás­technika és a műszeripar kiállítóit keresték föl a vá­sárban. A Videoton gyárnak ezúttal is volt újdonsága a szegedi vásárban, sláger lett a tetszetős Mini-Vidi tele­vízió, amelyet az üzletek­ben ls lehet már vásárolni. Sokan érdeklődtek a kismé­retű készülék iránt, hiszen szívesen vásárolják második tévének a lakásokba, és ter­mészetesen nyaralókba, de kirándulásokra is megfelel, hiszen a személygépkocsik akkumulátoráról üzemeltet­hető. Újdonságként mutatták be a Líra elnevezésű táska­rádiót, amely korábban mag­netofonnal volt egybeépítve. Három alaptípusú sztereó­rádiót mutatnak be a vá­sárban kitűnő hangdobozok­kal. A színes televíziók kö­zül a Color-Star és a Mun. kácsy.Color látható, kettő- és egynormás kivitelben. A Vi­deoton gyár képviselői el­mondták, hogy a szegedi VIDIA Kereskedelmi Válla­lattal megegyeztek abban, hogy szakembereiknek, de Összjáték Az újkígyósi fedéllemezüzem tetőszigetelési bemutatójára is sokan kíváncsiak a vásárban minden érdeklődőnek azte­reói6mertetőt rendeznek. A Kontakta Alkatrészgyár az idei szegedi vásárra ugyancsak hozott új termé­keket, sőt azokkal elnyerték a vásári nagydíjat is. A vál­lalat három gyárában — kö­zöttük a szomszédos szentesi gyárban — összesen 820 mil­lió forint értékű terméket készítenek évente. A hír­adástechnika és a számítás­technika részére gyártanak 10—20 milliós darabszámban apró, de nagyon lényeges al­katrészeket. A Kontakta közvetlenül is exportál ter­mékeiből, de gyártmányaik A művészetben nincs nyugdíj Beszélgetés Simándy Józseffel Három éve ment nyugdíj­ba az Operától, ám azóta is láthatja-hallhatja a közön­ség. Az utóbbi időben Fer­tőrákoson az Aidában és a Trubadúrban, a szegedi Já­tékokon pedig egyik klasz­szikus szerepében; Bánk bánként. — Mi a „titka" annak, hogy Simándy József még mindig a régi, mintha nem. is ment volna nyugdíjba? — Semmiféle titokról nincs szó. Ha az ember egy­szer megtanult énekelni, azt is tudnia kell, hogy az igény­bevétel során hangjával Jól tudjon gazdálkodni. Meg akartam és meg akarom őrizni a hangomat, szépen akarok énekelni, míg csak az erőmből futja. Csak az Operaháztól mentem nyug­díjba, nem az énekléstől. A művészetben nincs nyugdí­jas életmód, a változás leg­feljebb annyi, hogy keve­sebb a kötöttség, egy-egy fellépési meghíváskor Job­ban figyelembe tudom venni a körülményeket, nincsenek kényszerhelyzetek. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy akár egy jottányival is „lezserebben" készülhetnék föl egy-egy előadásra. Sza­badabban dönthetek, de ez Bpp\ ' Jgggj t1: V ^Eiípbí H „Hazam, hazám..." — hangsúlyozom — a mű­vészi teljesítményt cseppet sem befolyásolhatja. Azt vál­lalhatom el, ami jólesik, de nyújtani épp annyit kell, mint úgynevezett „aktív" koromban. — Mik a tervei, mikor, hol hallhatjuk a közeljövőben? — Még a nyáron Marton­vásáron Beethoven IX. Szim­fóniájában fogok közremű­ködni, a csodálatos nyírbá­tori templomban pedig Fe­rencsik János vezényletével Kodály Psalmus Hungaricu­sát adjuk elő. Ezt egyébként még ez évben, december 16­án a szegedi közönség is hallhatja majd. Ezeken kí­vül rádió- és tévéfellépése­im éppúgy lesznek, mint ta­lán egy jugoszláviai koncert­sorozat és Bánk bán-előadás — ha minderre jut idő. To­vábbra is fellépek az Ope­rában is. Általában mindazt elvállalom, ami nekem is jó, hiszen akármekkora közhely, csak igaz: a közönséget nem lehet félrevezetni. Legalább úgy kell élni, úgy kell ké­szülni egy-egy előadásra, mint — hogy napi hason­lattal éljek — egy-egy olimpiai aranyérem megszer­zésére. S mindezt annak a tiszteletnek jegyében, ami megilleti a hozzáértő, igényes közönséget, amely tényleg csak akkor tapsol, ha való­ban tetszik neki a művész produkciója. E célok, köve­telmények elérésében és tel­jesítésében, ebben a munká­ban pedig nincs, nem lehet nyugdíjas művész. D. L jelentős része közvetve — műszerekbe, berendezésekbe építve —• jut el. a világpiac­ra. A Kontakta szentesi üze­mében villamosszerelé6i anyagokát készítenek: fogla­latokat, dugaszoló aljzato­kat, kapcsolókat. Az új és szép színes kapcsolókért kapták a vásári nagydíjat. Érdekes új termékük a por­celénfoglalat, amelybe nyu­godtan lehet erősebb égőket is használni, nem „pörkölő­dik", mint a bakelit fogla­lat. A Kontakta által gyár­tott Kontaset építőszekrény jelent még újdonságot a híradástechnikának és a mű­szeriparnak, hiszen ezt a cikket elsőként kezdték gyártani hazánkban, és kere­sett lett a KGST-országok­ban is. A villamoscikkek egész sorát mutatják be ipari szö­vetkezetek és állami vállala­tok. A szakemberek körében elismerést aratott a Ganz Műszerművek és a Ganz Vil­lamossági Müvek készülék­gyárának bemutatott termé­kei. Az Elelktrofém és a Fénycső szövetkezetek, a Ra­vill és a Trakis szövetkeze­tek, valamint a VBKM be­rendezései, lámpái arattak szép sikert a látogatók kö­rében. Az Ipari Műszergyár Jkladról érkezett a vásárra. A vállalat gyaraiban 4000 ember dolgozik, és közel 800 millió forint értékű terméket gyártanak évente. Exportjuk is jelentős, különösen a tő­kés országokban. Szellőző­berendezéseiket jól ismerik az ipari üzemek és mező­gazdasági szövetkezetek. Minden idehaza gyártott háztartási géphez az ikladl­ak készítik a meghajtó mo­torokat. Slágertermékeik so­rában az USA-ban árusított Thermoflux kézszárító, tet­szetős, fehér színű műanyag­ból készül, s formája igazán modern, A vállalat képvise­lője, Oberczian Géza el­mondta, hogy hamarosan korszerű asztali ventillátoro­kat is gyártanak a hazai piac igényeihez Igazodva. Az értelmező szótár sze­rint az összjáték „színját­szásban, zenében, sportban a résztvevők pontos, Jól begya­korolt együttműködése". A tél derekán nyilvánosságra hozott műsorterv, s az őszi összefoglaló értékelés közti időben több száz, az első pró­ba és az utolsó előadás köz­ti negyven napon több ezer ember pontos, jól begyako­rolt együttműködésének ered­ménye: a szabadtéri, össz­játék tehát, az öt bemutató 16 előadására időzített össz­játék. Az ember tragédiájá­tól a mai utolsó előadásának napján ennek az összjáték­nak néhány epizódját felvil­lantva köszönünk eL Hónapokkal előbb Március. Kész a műsornap­tár, s a® előzetes szereposz­tások, Ilyenkor derül ki, rá­ér-e a nyáron a Virágárus­lány, elengedik-e a filmfor­gatásról az egyik Gyárost? Már számolják, hány köbmé­ter fára és milyen parókák­ra lesz szükség, stencilezik a darab szövegét, a főszereplők szabad idejükben már tanul­nának. Áprilisban a jelmez­tervező körbetelefcmálja a színházakat, hány fekete kö­penyt tudnának kölcsönadni, és Pesten, egy délután, egy presszó asztalánál először ül le Éva jövendő Ádámja mel­lé. Az Idegenforgalmi Hiva­talba megérkezik a levél, amelyben július 12-től lefog­lalják az Apáthy-kollégium szobáit Május elején a szervezők­nél már csak néhány száz belépőjegy maradt és hol van még a bemutató! A Já­tékok műszaki vezetője sze­rint máris túl közel, javában dolgoznak az asztalosok a téren, és megannyi a dolguk. A kísérőzenét Liszt művei­ből kellene összeállítani, a díszletváltozások idejét per­sze csak a téren tudjuk majd lemérni — s beszélgetésük­kor az előadás rendezői még nem sejtik, hogy erre csak az első főpróbán kerül majd sor. Július 12-én délelőtt tö­kéletes szövegtudással tar­solyukban megérkeznek Sze­gedre a főszereplók, ők már Jó pár pesti próbán találkoz­tak egymással, de a többiek most először. Tíz nap múlva bemutató. Az utolsó napok Az első nap. A színházban tartott délelőtti próbán min­denki keresi a színpadi he­lyét Aztán este a téren el­vész a biztonság, a két lépés­ből tíz lesz, a suttogásból kö­zepes hangerő és mindig csak előre arccal, mert a mikrofonok nagyurak. A második napon szélesí­teni kell az egyiptomi trón­széket, hogy Éva elférjen Fáraója mellett, a kelléktár vezetője egy hosszú kötél vastagitásán töri a fejét, utó­végre nem nádból madár­fészket, hanem kőből pira­mist építenek a rabszolgák. Futás a fodrásztárba, a kor. bácsütéseket a hátukra kell festeni, és a római gladiáto. roknak is túl fehér a bőrük. Harci feladatuk: premierig lebarnulni a Szőke Tiszán. A negyedik nap. A főügye­lőnek feltűnik, hogy nem lát­ja a színpadot a fülkéjéből. A díszlettervező kukucskáló ablakot nyit előtte, ez ma már legalább a huszadik ké­rés. És kellene még negyven lándzsa az athéni színhez. Csak asztalosmunkát ne, csak azt ne, nincs aki megcsinál­ja. A hatodik nap még mindig tart a kánikula. A világosí­tó tornyok estig őrzik a nap melegét, a reflektorok mel­lett legalább 50 fok a meleg, még alkonyat után is. Sze­rencsére szúnyog egy darab sincs, aranyérem viszont négy. A rádiót tessék azon­nal kikapcsolni, Keplerig mégsem juthat el az olim­piai közvetítés. Hiányzik két szereplő, majd a súgólányok beolvassák a szövegüket. Egyébként Thersites betéve tudja az egész Tragédiát, ma kivételesen ó is elmondhatja azt a négy mondatot. A nyolcadik napon min­den kellék a helyére kerül, a fáklyákat időben meg­gyújtják, a statisztacsoportok megtanulják, hol kell „ha­lált" és hol „könyörülj, ve­zért" kiáltaniuk, a díszlete­zők megkapják színes trikói­kat, s az öltözőkben ls le­nyugszanak a kedélyek. A főpróba előtti percekben a magnósok fülkéjében még ja­vában vágják a szalagot, az eső kapóra jön, arra a húsz percre nagy szükség van: nyilvános próba. És aztán: „S te, Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz, di­cséretemre nem találsz-e szót..." — dehogyis nem talál, csak éppen nem hallat­szik. Merthogy az esővíz is meglelte a maga útját, át­áztatta a kábeleket, a főpró­ba közönsége elnéző, inkább ma, mint a bemutatón. A kényszerű technikai szünet­ben néhányan rosszmájúan az Űr szavát idézik: „Évmil­liókig eljár tengelyén, míg egy kerékfokát újítni kell." Percek múlva Az előadás. Fél hétkor megkérdezik a meteorológiát, várható-e eső. Hót... Gyüle­keznek a statiszták, és a fel­hők. A színpadmester biza­kodó: felgöngyölítik az cső­védő ponyvát. A világosítók — igazán nem a szójáték kedvéért, de — világosban állítják be a reflektorokat, fényüket nem látják, majd igazítanak rajtuk, ha besöté­tedett. Hétkor a hangkeverőasz­talnál néma ellenőrzés kez­dődik, hogy „élnek-e" a mik­rofonok. A színpadra már csak jelmezben lehet belépni. L«nt az alagsori öltözőben Cluvia még egy kis zöldet tesz a szempillája fölé, Adám a gyorsöltözések helyét me­morizálja Luciferrel. Elhang­zik az utolsó Instrukció: csak nyugodtan gyerekek, mint eddig. Az egyetemi színpado­sok már megkezdték ez elő­adás előtti színpadi sétáju­kat, jöhet a második, aztán a harmadik íanfár. A nézőtér közepén fejére teszi a fülhall vatot az elő­adás két technikai vezetője, egyikük a fény, szomszédja a hang korlátlan ura az elő­adás alatt. A fülhallgatóban összekeverednek a már sut­togóra tompított hangok, és nincs igaza Madáehnak, mert nem „hiányzik az összhang­zó értelem". Még két perc, aztán a nézőtéren feláll öt­ezer ember: a Himnusz. Ki­nek hat-, kinek kéthónapl, kinek csak tíznapos munká­ja ért véget. „Be van fejez­ve a nagy mű." A gép forogni kezd, az al­kotók — százan, ezren — ma a harmadik előadás utón, megpihennek. Pálfy Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents