Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

5 Vasárnap, 1976. augusztus 1: mmmmmzm Együttműködés — számítógéppel Csongrád megyében a számí­tástechnikái erőforrások értéke megközelíti a negyedmilliárd fo­rintot. Gazdaságpolitikánk, a Szá­mítástechnikai Központi Fejlesz­tési Program megköveteli, hogy e jelentős anyagi és szellemi erőkkel felelősségteljesen, a le­hető legnagyobb hatékonysággal gazdálkodjanak a megye vállala­tai és intézmények Országunk megyéi közül Csongrád rendel­kezik a legnagyobb gépi kapaci­tással. S országosán elsőként, pél­daadó módon megyénkben szüle­tett olyan állásfoglalás, hogy a lehetőségeket és az igényeket fel­mérve, összhangba hozva tervez­zék és szervezzék meg a számí­tástechnikai kultúra terjesztését, alkalmazási körének kibővítését. Ennek szellemében alakult meg májusban — mint arról lapunk­ban röviden már beszámoltunk — az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának irányításával és felügyeletével a Megyei Számí­tástechnikai Koordinációs Bizott­ság. A társadalmi aktivistákbői az országban elsőként szervezett ilyen regionális bizottság har­minc tagja — akinek eddigi te­vékenységéről dr. Székely Sán­dor elnök és dr. Muszka Dániel titkár tájékoztatott — három al­bizottságban megkezdte munká­ját. A kapacitás felmérő, az igé­nyeket vizsgáló és a bizottság kapcsolatait, munkarendjét kiala­kító albizottságok tagjai — a megyei, városi párt- és tanácsi tőkből álló csoportok társadalmi munkában tájékoztató propagan­dát adnak majd arról, hogy te­rületükön melyek azok a problé­ma-, téma- és munkakörök, ame­lyeket érdemes számítógépre vin­niük, illetve ezt hol és hogyan tehetik meg. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy Csongrád megyében elsősorban a vállalati ügyvitelek feldolgozására (pl. könyvelésre, bérszámfejtésre, számlázásra), ua­szervek, vállalatok. Intézmények képviselői, szakértői, az egyete­mek oktatpi, a számítástechnikai szakemberek — azon fáradoznak, hogy megtegyék az első lépéseket az állásfoglalás megvalósítása ér­dekében. Mindenekelőtt felmérik a me­gyei számítástechnikai erőforrá­sokat; a számítógép-kapacitást, az adatelőkészítő kapacitást és a szakembergárdát. A kapacitásfel­mérő albizottság — aminek mun­káját Mészáros László, a SZÜV szegedi igazgatója vezeti — számbaveszi a megyében üzeme­lő számítógépeket, teljesítőképes­ségükről, kihasználtságukról, szak­ember-ellátottságukról, illetve ki­használhatóságukról, a vállalatok számítástechnikai fejlesztési ter­veiről készít összegzést Ezzel szoros összefüggésben tevékeny­kedik az igényeket vizsgáló albi­zottság — Halász Józsefnek, az EGSZ1 területi tagozata vezetőjé­nek irányításával. A számítógép­park nettó kapacitásának — tehát az üzemeltetők által a megyei feladatok ellátására átengedni tu­dott teljesítőképességnek — isme­retében próbálják felkelteni, fel­deríteni, egyeztetni a vállalatok, intézmények igényeit. Tevékeny­ségüket, az egész bizottság kap­csolatait, munkarendjét a dr. Muszka Dániel, a József Attila Tudományegyetem Kibernetikai Laboratóriumának műszaki ve­zetője által irányított albizottság alakítja majd ki. Az albizottságok munkájának célja most az, hogy a kapacitás és az igények oldaláról egyaránt tiszta képet adjanak, aminek alapján aztán o megyei számítás­technikai koordinációs bizottság átgondolt ajánlásokat, terveket készíthet a számítógépek megyei alkalmazására. E most készülő felmérések alapján tesz majd ja­vaslatot a koordinációs bizottság arra. hogyan lehet a leggazdasá­gosabban kihasználni a meglevő számítástechnikai erőforrásokat, hány új gépet s hol célszerű még üzembe helyezni. A vállalatok, intézmények számara a szakér-. tisztikák készítésére, jelentősebb gazdasagi döntéseket előkészítő adatfaldolgozásra, tudományos ku­tatások elősegítésére vették igény­be az elektronikus számitógépe­ket cs könyvelöautomatákat. Ki­vételt képeznek sajnos a mező­gazdasági üzemek, amik még ilyen célokra sem alkalmaznak számitógépeket. S bár a megyé­ben közel négyszáz számítástech­nikai szakember dolgozik — te­hát a szakember-ellátottság jó­nak mondható —, a vállalatok, intézmények körében a számítás­technikai kultúrát az eddiginél sokkal jobban el kellene terjesz­teni. Arra kellene törekedni, hogy a gazdasági egységek olyan saját szakértői csoportokat alakitsavak ki, amelyek képesek arra, hogy egy-egy témát előkészítsenek szá­mítógépes feldolgozásra. (Jobban ki lehetne használni e téren azt a lehetőséget, hogy a számítás­technikai szakembereket képező szegedi tudományegyetem segít­séget tud nyújtani a szakmai to­vábbképzésben. a szaktanácsadás­ban és a fiatal programozó ma­tematikusok munkába állításá­ban.) Szükséges lenne az is, hogy a vállalatok, intézmények vezetői számára lehetővé tegyék a szá­mítástechnika területén való ál­talános tájékozódást (pl. előadá­sokkal, tanfolyamokkal, bemuta­tókkal). Olyan szemléletet kell kialakítani, amely csak a gazda­ságosság, a hatékonyság szem­pontjait érvényesiti, s nem eltú­lozva a számítógépek értékét, azoktól „csodákat" vár, vagy azokból „státuszszimbólumot" csi­nál. A megrajzolt Tragédia Illusztrációk Madách művéhez Az utóbbi száz év egyik legtöb­bet játszott, legtöbbféleképpen értelmezett, legsokoldalúbban megközelített irodalmi alkotása Madách drámai költeménye, Az ember tragédiája. Értelmezték és belemagyaráztak, idézték, bemu­tatták, s megtagadtak előadását. Gondolatainak bő forrása, érzel­meinek őszintesége arra késztette az egymást követő nemzedékeket, hogy a maguk képére formálják, hogy megtalálják, felkutassák benne azt, ami koruk, társadal­muk és ideológiájuk, személyes életük számára a legfontosabb­nak tűnt. Madách valószínűleg nem szánta színpadra alkotását, mégis a legtöbbet játszott magyar dráma lett Olyan mű Az ember tragédiája, mely megtermékenyí­tette a többi művészeti ágat is, hatásának nyoma sok helyen ki­tapintható, felfedezhető. A képzőművészet is hamar tár­sul szegődött a Tragédia mellé, s igyekezett képileg megfogalmazni Madách üzenetét. Ha végignézzük azokat az illusztrációkat, melyek a Tragédiához készültek, meg­annyi értékes és izgalmas üze­netet kaphatunk a müvek kora­beli értékeléséről éppúgy, mint az illusztráció korabeli értelme­zéséről, a különböző stílusokról, a megfogalmazó művészek egyé­niségéről. Az illusztrációk jelen­tős része a szó negatív értelmé­ben nem tudott túlnőni az il­lusztráláson. Egyszer vallási pél­dázatokként jelenítette meg Ma­dách művét, „igazi" mennyor­szággal, valóságosnak hitt angya­lokkal, ördög-Luciferrel; máskor Adám és Éva történetét erotikus szerelmi jelenetekké alacsonyí­tották pusztán; ismét máskor di­daktikus és illuzórikus történelmi képeskönyvet készítettek. A Tragédia illusztrátorai közül három, messze kiemelkedő mű­vész Zichy Mihály, Buday György és Kass János alkotásait idézzük. (Nem véletlenül. Az ember tra­gédiája igen erős szálakkal kötő­dik Szeged városához. Részben azért, mert a szabadtéri előadá­sok történetében a mostani, im­már a tizennegyedik évad, ami­kor műsoron szerepel Madách drámai költeménye. Hétszer tűz­ték műsorra a harmincas évek­ben, s a felújított szabadtéri tör­ténetében a mostani a hetedik rendezés.) A három grafikus raj­zai három korszakról adnak je­lentéseket, három felfogásban je­lenítik meg képileg is, a grafika különböző műfajainak eszközei­vel Az ember tragédiáját. Zichy Mihály a múlt század utolsó harmadában többször is készített kőrajzokat, litográfiákat Az ember tragédiájához. Fantasz­tikus mesterségbeli felkészültség­ről, a mü ismeretéről tesznek ta­núbizonyságot ezek a lapok, ugyanakkor hűséges röntgenképei a múlt század művészi elvárásai­nak, Az ember tragédiája felfo­gásának. Zichy szinte színpadi jeleneteket rajzol, meglehetősen teátrális pózokban ábrázolja a különböző színekben megjelenő szereplőket. Hogy mégis a kor­szak illusztrációi közül az ö mun­kái lettek maradandók, azt nem­csak nagyszerű mesterségbeli fel­készültségének, hanem szuverén művészi megoldásainak is kö­szönhetők. Buday György 1935-ben fába metszett Tragédia-illusztrációi minden bizonnyal a Hont Fe­renc-rendezéshez készített dísz­lettervektől termékenyültek. Bu­day a harmincas évek közepén a Tragédia drámájára rezonált, s a fekete-fehérek drámájának ellen­tétéből építette föl grafikai so­rozatát. Tömör, lényegretörő, s nagyon kifejező alkotások ezek, melyek a mű figyelmeztető inté­seit hangsúlyozzák. A legújabb megközelítések kö­zül kimagaslik Kass János rajz­sorozata, mely a művész egyik főművének tekinthető. Dialekti­kus szemléletet kozmikus felfo­gást tükröz, nagy megjelenítő és asszociációs erővel, klasszikusan tiszta vonalkultúrával, biztos komponálással. Kass rajzaiban az emberiség egyedi és törzsfejlő­dése nyer képi megközelítést. T. L» Fönt balra; Zichy Mihály rajza a Tragédia párizsi színéhez; mel­lette Buday György metszetén Ádám és Eva; lent Kass János két rézkarca Mindennek megvalósításán te­vékenykedik — társadalmi mun­kában — a Csongrád megyei Számítástechnikai Koordinációs Bizottság. Aminele munkája iránt — mint vezetői elmondották — máris élénken érdeklődnek a me­gye határain túl is, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól, a Számítástechnikai Célprogram Irodáig mindenfelé. Az, hogy a megyei számítástechnikai erőfor­rások közel negyedmilliárd forin­tos értékével a következő évek­ben hogyan gazdálkodnak, orszá­gos példa lehet. A megyei koor­dinációs bizottság eddigi tevé­kenysége arra mutat, hogy törek­vésük pozitív; követendő példát adni. Ennek eléréséhez azonban elengedhetetlenül szükséges a lel­kes társadalmi munkát végző szá­mítástechnikai szakemberek mun­kájához a megye valamennyi vállalatának, intézményének, gaz. dasági vezetőjének segítsége. A koordinációs bizottság által kitű­zött célokig csak valamennyiük felelősségteljes, hatékony együtt, működésével lehet eljutni! SZABÓ MAGDOLNA u < ips A i/j ; r * f^fMMM^kiMjí ' -Ilii % . "ISP* — m _

Next

/
Thumbnails
Contents