Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-06 / 185. szám

6 Péntek", 1976. augusztus 6: t• CSZKA MoszkvaSZEOL 1:0 (0:0) Tovább emelni a mércét Lauda túl van az életveszélyen Hírügynökségek jelentése szerint Niki Lauda, a Forma—1. kategória autós világbajnoka, aki vasárnap a nürburgringl pályán súlyos balesetet szenvedett, túl van az életveszélyen. Horst Lutz professzor, a mannheimi klinika reanimációs osztályának a vezetője csütörtökön közölte, hogy a 27 éves ceztrák versenyző állapota biztatóan javult, és már újra tud beszélni. Első szavai ezek voltak: „Fogok én még autót vezetni 7t Ökölvívás Szeged, Tisza-parti stadion. 1000 néző. Vezette: Jármai dr. CSZKA Moszkva: Radajev — Szauh, Salnyev, Olsanszkij (Svecov), Viszokiv — Kolpovszkij, Antonov, Morozov — Csesznokov, Nyikonov. Kovai j (Dorofejev). SZEOL: Bencze — Szalai, Egervári, Forgács, Kádár — Hojszák (Hangai), Birinyi, Zámbori — Kozma II. (He. gedűs). Kőműves (Hágelmann), Jernei (Wenner). A zászló- és virágcsokorcsere után Nyikonov indította útjára a labdát. A sáros, csúszós talajon a SZEOL vezette az első támadásokat — eredménytelenül. A 9. percben Kovalj húzott kapura, a kifutó Bencze mellett elvitte a labdát, középre adott, de ott nem volt szovjet csatár, így a védők felszabadíthattak. A másik Oldalon Birinyi szabadrúgása után Kőműves alig fejelt a léc mellé. A 14. percben Jernei lőhetett, labdáját csak másodszorra tudta megkaparintani Radajev, az Európa-bajnokságot nyert szovjet utánpótlás-válogatott kapuvédője. A 18. percben nagy helyzetet hagyott kihasználatlanul a szovjet csapat. Nyikonov már csak a kifutó Benczével állt szemben, de elhamarkodottan kapu fölé emelt. A 22. percben Kőműves Olsanszkijjal csapott össze, rosszul lépett, a térde megroppant, nem tudott tovább játszani. Ebben az időszakban egyik oldalon sem alakult ki folyamatos játék, sok volt a pontatlan átadás mindkét fél részéről. Szünet után enyhe mezőnyfölénybe került a szovjet együttes. A 65. perben a mozgékony, ügyesen cselező Csesznokov futott el a bal oldalon, lágyan középre adott az üresen maradt Dorofejev elé, aki a kapu bal oldalába emelte a labdát. 1:0. A 70. percben Hangai távoli, földről felpattanó lövését ütötte vetődve szögletre Radajev. Az utolsó negyedórára mozgalmassá vált a játék. Dorofejev fejéről került a léc fölé a labda, majd Csesznokov—Dorofejev összjáték után Morozov lövését védte biztosan Bencze. A másik oldalon Birinyi átadásával Wenner tört kapura, őt a 11es pontnál szerelték a védők. Kádár nagy lövését látványosan ütötte ki Radajev, majd nem sokkal később Forgács fejelte léc fölé a labdát. A szovjet első osztályú bajnokság hetedik helyén álló CSZKA Moszkva csapatának játékosai ügyes labdakezelésükkel, sokmozgásos játékukkal hívták fel magukra a figyelmet. Jók: Salnyev, Olsanszkij, Csesznokov, Kovalj; illetve: Bencze, Egervári, Kádár, Birinyi. A mérkőzés után a két csapat vezetői és játékosai baráti vacsorán veitek részt. Gy. E. Rajt a Fesztivál Kupáért Tegnap, csütörtökön Újszegeden, a Sportcsarnokban megkezdődtek az 1976. évi Fesztivál Kupa nemzetközi ökölvívó-mérkőzés selejtezői. A háromnapos összecsapássorozaton a bolgár és a jugoszláv ökölvívókon kívül hat magyar egyesület versenyzői is szorítóba lépnek. A kis létszámú mezőny miatt körmérkőzéseken bonyolítják le a döntőbe kerülést, így a szombati döntőn kilenc pár lép a szorítóba. Az első nap öt pár (!) csapott össze, két bolgár, egy jugoszláv és hét magyar versenyző! Felfokozott izgalommal vártuk az idei Fesztivál Kupa ökölvívó-mérkőzéseit. Egyrészt azért, hogy felmérjük, mennyit fejlődtek ökölvívóink, s azért, hogy megtudjuk, ki készült fel jobban? De — s ezen érdemes elgondolkodni — miért csak tíz versenyző lépett szorítóba egy ilyen rangos összecsapás-sorozaton? Tudjuk, hogy jelenleg stagnál a magyar ökölvívás, s most ért véget az olimpia is, de azért jobb szervezéssel ezt is ki lehetett volna küszöbölni. Ez most nem sikerült! Hiába is próbálnám mentegetni a rendező szerveket, nem találom a megfelelő választ a miértre. Talán a szervezéssel volt a baj ? Lehet, de akik nem rendelkeznek a sokoldalúságot is magában rejtő, egyénre szabott szervezési készséggel, azok inkább ne rendezzenek versenyt. Sokan lemondták a részvételüket egyéb elfoglaltságokra hivatkozva, sőt az utóbbi időben a közönség látogatottsága is csökkent az ökölvívó-mérkőzéseken, mégis az a néhány néző igazán csalódottan távozott. Reméljük, az elkövetkezendő mérkőzéseken igazán, szíwel-lélekkel felmérik adottságaikat a rendezők, s lehetőségeikhez képest nem a közönség megtévesztésén, hanem a sportág megszerettetésén fáradoznak! A mai és a szombati döntők délután fél hat órakor kezdődnek. Czutor Zoltán Egy esztendeje, a balul sikerült, jóban és rosszban egyaránt bővelkedő bajnoki év után vette át dr. Reményik László edző a Szegedi Dózsa NB Ill-as labdarúgóinak irányítását. Az említett időszak gyorsan lepergett a képzeletbeli homokórán. Kezdetben az edző sem gondolta ilyen zavartalannak, főleg azt nem merte hinni, hogy ekkora sikerrel zárul ténykedésének első éve. Mert harmadik helyük, függetlenül attól, hogy a Dózsa a harmadik vonalban nem először éri el ezt a helyezést, mindenképpen értékes, figyelmet érdemlő. A bajnoki címért küzdők harcába ugyan nem tudtak beleszólni — ehhez még nem eléggé érett a csapat —, de ez mit sem von le dicséretesnek mondható szereplésük értékéből. Amit elértek, valós alapokon érték el. eredményeik arányban állnak végzett) munkájukkal, képességeikkel. A csapat játékosai megtanultak küzdeni, mérkőzéseiken felfedezhettünk olyan jelenségeket, amelyek tudatosságra, begyakorlottságra engedtek következhetni. Ut a bronzéremhez Amikor munkához látott dr. Reményik László, tudta, nehéz feladatra vállalkozik, hiszen az előző bajnokságban hetedik helyen végzett Dózsa egysége megbomlott, kedvét vesztett társaság benyomását keltették. Nehezítette dolgát az is, hogy annál az együttesnél kellett dirigenskednie, ahol előzőleg, nem is olyan régen, több labdarúgóval együtt játszott. Nem hátrált meg. Vállalta a veszélyt, végigment a kijelölt úton. Mindenekelőtt elsődleges feladatának tekintette az akaratában és szellemében egységes csapat kialakítását, az idősebb és fiatalabb játékosok összekovácsolását. Mindezt úgy valósította meg, hogy" közben megbirkózott a fiatalítás sokakban kesernyés szájízt kiváltó, vitákra mindig okol adó gondjával. Volt ereje, bátorsága lemondani a jó barátok, egykori társak játékáról. Engedett a józan ésa parancsának, jól tudva, öreg fát hiába ültetne új talajba, annak csak ideig-óráig hoszszabbítaná meg életét. Ha így tenne, többet ártana, mint használna, feleslegesen késleltetné ezzel a csapatformálás, a törvényszerű változtatás kezdetét. A csapatépítés _ így sem ment zökkenőmentesen. A játékosok viszolyogtak a követelményrendszertói, nem ugráltak az örömtől, amikor az abban foglaltakat csinálták. Az egy-két rossz eredményt, a vereségeket az „emberfeletti" munkának tulajdonították, a sok és kemény edzésekkel próbálták magyarázni. A siker titka Az edző nem sokat törődött a siránkozásokkal, változatlan következetességgel végezte dolgát. Az edzéseken, a mérkőzéseken nem nézte el a lezserséget, a hányavetiséget,, nem takargatta a hibákat. Ha kellett, büntetett, ha kellett, dicsért. Dr. Reményik László, akinek bizonyosan sokáig emlékezetes marad NB III-as ténykedésének első éve, így látta a történteket: — Mi mást mondhatnék, elégedett vagyok a csapattal, a játékosokkal. Ügy érzem, minden téren sikerült előrébb lépnünk. Egységessé vált az együttes, szerencsésen ötvöződött a rutinos játékosok tapasztalata a fiatalok lendületével. A siker kivívásában mégsem ezt tartom elsődlegesnek. Jó szereplésünk titkát elsősorban abban látom, hogy nagyot javult a játékosok egymáshoz való viszonya, barátibb a hangulat. Futballozni tudtak ők azelőtt is, csak éppen emberi kvalitásukkal volt baj, ahányan voltak, annyi felé húztak. Futballozni valóban tudtak, de játékuk tudatosabbá, érettebbé válásában más is közrejátszott. Az edző munkája ... Az eredmény kötelez A harmadik hely, a még meglevő hibák kijavítása lényegében magába foglalja a jövő tennivalóit, az edzői feladatokat. — Örök igazság, s ebből indulok ki én is, egy jó helyezést könnyebb megszerezni, mint megtartani — utalt a jövőre dr. Reményik László. — Hogy szégyent ne valljunk, emelünk azon a bizonyos mércén, tegnapi önmagunkhoz képest továbblépünk. Az ellenfelek figyelnek ránk, fokozott erőbedobással küzdenek majd ellenünk, fel kell készülnünk. Valamennyien tudjuk, a harmadik hely kötelez, A játékosok nevében is ígérhetem, mindent megteszünk azért, hogy ismét az első három között végezzünk. A bronzérem szépen csillog, de a siker, a dicsőség mulandó. Akarat és további lelkiismeretes munka kérdése, sikerrel veszik-e az újabb magasságot? A lehetőségek adottak, a játékosokon a sor, éljenek is vele. Gyfirki Ernő Nemzetközi motorcsónakverseny Augusztus 14-én és 15-én Szegeden kerül megrendezésre a sportág országos bajnokságának II. futama, amelyen neves külföldi versenyzők is részt vesznek. A nevezési listán 23 külföldi, valamint 43 hazai versenyző neve szerepel. Starthoz áll többek között, R. Biesterfeld, az NSZK és Wilfried Weiland, Ausztria Európa-bajnok sportolója, valamint Simics Sima, a jugoszláv motorcsónaksport kiválósága. A teljes hazai élmezőny is vízre 6záll a rangos eseményen. Tokaji Béla. Darvas Zoltán, Ribizsár Mihály, Kovács Mátyás, dr. Kovács Ferenc, Frölich József és Hamvas László neve bizonyára ifbflerősen cseng a motorcsónaksport rajongói fülében. Hat kategóriában — három papucs, valamint három sporhajóosztályban — rendeznek versenyeket, amelyeknek startja 14-én, szombaton 16 órakor, vasárnap pedig 10 órakor lesz. A kötelező edzés időpontja: 14-én 11—14 óra 30 percig. Földi nem turista volt Nurikian a bajnokok bajnoka Á külföld sportja Alig hunytak ki Montrealban az olimpiai fények, Moszkva, a Szovjetunió fővárosa. sportlétesítmények tekintetében szinte rajtra kész. Már hívhatnák a világ sportoló ifjúságát, pedig a XXII. Nyári Olimpiai Játékok megnyitójáig még van idó. Teljesen kész 61 stadion, 3600 sportcsarnok, 22 úszóstadion és 8 sportpalota. A húszéves Lenin-stadion átalakulóban van. Már elkészültek a tervek a 103 ezer nezö befogadására alkalmas stadion lelátóinak részbeni befedésére. Hozzákezdtek egy új csarnok építéséhez, amely 12 sportágnak ad majd otthont, s az állítható tribünök szabályozásától függően 1500—4000 nézőt fogad be. A rombusz alakú létesítményt 29 oszlop tartja. • Buenos Airesben, a River Plate stadionban — ez lesz az 1978. évi labdarúgó VB központi stadionja — betörtek a szurkolók és felásták a gyepszőnyeget. A River Plate rajongól mindezt, azért tették, hogy a Boca Juniors, a nagy vetélytárs ne játszhassa le a Santa í'e elleni mérkőzést, mert ha erre sor kerül — már megnyerte a bajnokságot. A fanatikus River Plate-szurkolók igyekezete — az argentínai jelentések szerint — hiábavaló, mert a Boca Juniors bárhol játszik, akkor is bajnok lesz. * Montevldeói jelentés szerint Európaba készül Uruguay válogatottja. Augusztus 17. és 31. között Olaszorszagban és Spanyolországban játszanak, klubcsapatok ellen. Európaba utazik a híres uruguayi klub, a Penarol is. * Híres szakértők folytatnak vizsgalatot az osztrák autós világbajnok, Niki Lauda vasarnapi, csaknem végzetes balesete ügyében. Az első vizsgálatok alapján megállapítható, hogy kívülálló személyt nem terhel a felelősség. A szakértők alaposan átvizsgálták a gépkocsit, és egybehangzó véleményük szerint a Ferrari felfüggeszthető szerkezetében bekövetkezett törés oka semmiképpen sem szándékos beavatkozás. Az eddigi vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy Lauda elsiette a kerékcserét, néhány csavar meglazult, majd kiesett. Ennek következtében egy enyhe bal oldali kanyarban Lauda kocsijának kereke kiesett, nekivágódott a felfüggesztett kerítésnek, majd onnan visszazuhant a pályára. Az utána következő két kocsi belerohant, így kapott tüzet. E versenyautók vezetői nem szenvedtek sérülést. * A montreali olimpia egyik legcsalódottabb egyénisége kétségkívül az amerikai magasugró világrekorder. Dwigh Stones volt. Amint ismeretes, 221 cm-es ugrásával csak bronzérmet szerzett az olimpián, amire most a philadelphiai Franklin Field stadionban rendezett atlétikai viadalon keresett és talált gyógyírt: 11 cm-rel szárnyalta túl montreali eredményét, megjavította saját világcsúcsát, 232 cm-es ugrásával. Az AFP jelentése szerint Stones valamennyi magasságot elsőre ugrotta. .Sorban: 213, 218, 221, 226, 232. A rekordot jelentős ugrásnál a léc ugyan ingadozott egy kicsit, de Stones legnagyobb örömére a helyén maradt. Az 1970-es szombathelyi súlyemelő EB-n tört be a sportág élvonalába, 6 mindjárt ezüstérmet szerzett a középsúlyúak vetélkedőjében. A következő évben a Szófiában megrendezett EB versenyein ismételt: újabb ezüstéremmel gyarapította gyűjteményét. Ugyanabban az évben a perui Limában világbajnoki bronzérmet harcolt ki, majd élete legjelentősebb erőpróbáján, a müncheni olimpián is dicséretesen helytállt — itt sem adta alább a bronzéremnél. Horváth György 1975-ben vonult vissza, igy még egészen közeliek számára a versenysportban szerzett élmények, tapasztalatok. Mindenképpen figyelemre méltó lehet hát véleménye a montreali súlyemelő versenyekről. — Ezúttal is bebizonyosodott, hogy az. olimpia versenyei nem hasonlíthatók össze egyetlen sportágban rendezett világbajnokság küzdelmeivel sem. Kevesebb világcsúcs születik, a kiesések jelentősége is megnő, lévén olimpiát csak négyévenként rendeznek. Meglepett, hogy Montrealban ugyan Münchenhez hasonlóan sokan fejezték be idő előtt a versenyt, ám az igazi esélyesek közül csak a lengyel Schmalczerez és a mi Szűcs Lajosunk kényszerült eredmény nélkül elvonulni. A Csepel SC olimpiai bronzérmes súlyemelője nem véletlenül foglalkozott hangsúlyozottan a kiesésekkel, hiszen ö maga az egyik legmegbízhatóbb magyar súlyemelő volt. Müncheni érme is jórészt ennek a versenyzői erénynek a gyümölcse, hiszen az akkori hatalmas harcban például két szovjet világnagyság is elvérzett. — Ami a magyar válogatott tagjait illeti >— tért a montreali eredmények értékelésére Horváth György — nem lehetek elégedett. A lepkesúlyú Szűcs Münchenben nagyon közel állt a győzelemhez, most is joggal elvárhattuk volna tőle a dobogós helyezést. Kőszegi ragyogó teljesítménnyel rukkolt elő, képességet alapján további fejlődésére lehet számítani. Földi versenyzése kellemes meglepetést, jelentett számomra. Megvallom, arra számítottam, hogy a müncheni légsúlyú bajnok turistaútnak szánja Montrealt. A szintén légsúlyú Stefanovics 16 évvel fiatalabb Földinél. Tehetséges versenyző, akire azonban elsősorban a nagyfokú bizonytalanság a jellemző. A legalsó két súlycsoportban négy magyar lépett dobogóra, hogy azután a pehely. és a könnyüsúlyban képviselőink nélkül folytatódjanak az olimpiai küzdelmek. A további öt magyar a váltó-, közép- és félnehézsúlyban indult harcba. — Váltósúlyban Stark és Komjáti egyaránt kellemetlen meglepetést okozott. A tatabányai Stark eddig a megbízhatóság példaképének számított, ezúttal viszont jócskán elmaradt egyéni legjobbjától. Komjáti ugyaru olyan megbízhatatlan versenyző, mint a légsúlyú Stefanovics. Baczakó negyedik helye megfelelő, bár összteljesítményét illetően ő is a várakozás alatt teljesített. Antalovics. kiküldetését — szerintem — semmi nem indokolta, hiszen eleve nem volt esélye az 1—6. hely valamelyikének megszerzésére. Rehus-Uzor így is ötödik lett, de egyéni legjobbjával a dobogó második fokára is felállhatott volna a Rigert által megfélemlített súlycsoport versenyének eredményhirdetésekor. Alighanem idegileg roppant meg a nagy lehetőség közelségétől. Végül arra kértem választ Horváth Györgytől, hogy szerinte a montreali bajnokok közül kik emelkedtek ki, tud-e ülönbséget tenni közöttük? — Mindenképpen a bolgár légsúlyú győztes Nurikian neve kivánkozik a sor elejére, aki Münchenben még pehelysúlyban utasította maga mögé a mezőnyt! Hasonlóan nagv produkció a szovjet Sarijé, aki két, rendkívül veszélyes bolgár ellenfelet — Blagoevet és Sztojcsevet — vert meg, valamint az ólomsúlyú Alekszejevé, aki előtt külön is kalapot emelek. A Berlinben EBgyőztes Bonkot látván el sem tudtam képzelni, hogy Alekszejev képes lesz újítani és győztesként kikerülni a trónkövetelőkkel folytatott harcból. Jocha Károly