Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

Csütörtök, 1976. augusztus 26. A Szaljut—5 űrhajósai végrehajtották tudományos programjukat Namíbia napján Húsz esztendővel ezelőtt, mészetesen, elvi politikájuk- önállósága még tovább 1956. augusztus 26-ún a dél- hoz híven, nagy rokonszenv- gyengíti hosszú távon amúgy nyugat-afrikai Fort Naumu- vei kísérik az antiimperia- sem tartható helyzetét. Vé• Moszkva (MTI) Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov űrhajósok kedden, moszkvai idö szerint 21 óra 33 perckor visszatértek a Földre, miután végrehajtották a 48 napos kutatási programot a Szaljut—5 szovjet tudományos űrállomáson. A Szojuz—21 szállító űrhajó leszálló egysege a megadott körzetben ert földet, a kazahsztáni Kokcsetav városától 200 kilométerre délnyugatra. Az űrhajósok közérzete kielégítő. A kozmonauták, miután végrehajtották a kitűzött programot az űrállomáson, előkészítették a Szojuz—21 szállító űrhajót a szétválasztásra és a Földre való viszszatérésre. Átvitték a leszálló egységbe' a tudományos kutatások anyagait. Moszkvai idő szerint 18 óra 12 perckor az űrhajó és az űrállomás szétvált, azután bekapcsolták az űrhajó fékezőberendezéseit. Miután a fékező hajtóművet kikapcsolták, a Szojuz—21 szállító űrhajó egységei elváltak egymástól, és a leszállóegység a leszállópályára tért. Az előre kiszámított magasságban működésbe hozták az ejtőernyős rendszert, és a leszállóegység simán Földet ért. Borisz Vollnovot és Vitalij Zsolobovot, amint kiléptek a leszállókabinból, elsőnek a kazahsztáni Marx Károly kolhoz dolgozói fogadták és üdvözölték. A kollektív gazdaság pártbizottságának titkára szívélyesen üdvözölte az űrhajósokat abból az alkalomból, hogy hazai földre léptek. Ezután a felkutatócsoport helikopterein a celinográdi repülőtérre vitték az űrhajósokat, ahol a terület vezetői és a város dolgozóinak képviselői üdvözölték őket. Itt a két űrhajósnak átadták a Celinográd díszpolgárságát tanúsító okmányt és vörös szalagot toninál fegyveres gerillák lista, antikolonialista harcot, egy csoportja rajtaütött a Nujoma, a SWAPO elnöke dél-afrikai megszállók hely- nagy megelégedettséggel őrségén. Ez volt a SWAPO, szólt az elmúlt napokban a a törzseken felülálló, nem- szovjet fővárosban folytatott zeti felszabadítási szervezet tárgyalásairól. Az ENSZ első jelentősebb akciója, s Biztonsági Tanácsa felhíváezért az ENSZ ezt az au- sában augusztus 31-ig adott gusztus végi dátumot ünne- határidőt Dél-Afrikának, alakítanak, pélyesen Namíbia napjává hogy csapatait kivonja Na- Namíbia napján ma tninnyilvánította. míbia területéről, megszün- den égtáj £elöl a tevékeny Az idei Namíbia-napnak tesse a faJi megkulonboztc. szolidaritás érzése száll _z azonban nem elsősorban a *** algáié rendszabályo- "ol daritas érztóe szaü az múlt idézése ad jelentőséget: kat, s a hatalmat átadja a iga* fuggetlenségert küzdő gül az ENSZ-,.ultimátum" lejarta előtt néhány nappal mégis közölték, hogy 1978 decemberében „függetlenséget" biztosítanak Namíbiának, rövidesen felállítanak egy „alkotmányozó" testületet, s ideiglenes kormányt Volinov és Zsolobov jelentéstétele Leonyid Brezsnyevnek Borisz VoHnou és Vitalij Zsolobov szovjet űrhajósok jelentették Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, hogy teljesítették a Szaljut— 5 űrállomás legénységére bízott feladatokat, és hogy a Szojuz—21 űrhajó leszálló egysége a megadott térségben sikeresen Földet ért. A Szaljut—5 űrállomás és rendszerei normálisan működtek, nagyfokú megbízhatóságról tettek tanúbizonyságot. Sikerült minőségileg új tudományos anyagok birtokába jutni, amelyek elősegítik a kozmikus technika és a népgazdaság további fejlődését. A Szaljut—5 állomás folytatja önműködő rendszerű repülését. Az űrhajósok köszönetüket fejezték ki Leonyid Brezsnyevnek, amiért állandó figyelemmel kísérte a kozmikus technika fejlődését és az űrhajósok sorsát, majd további jó egészséget kívántak neki. Az űrrepülés népgazdasági célokat szolgált Volinov és Zsolobov űrrepülése, mint a szerda reggeli Pravda kommentárja hangoztatja, mindenekelőtt népgazdasági célokat szolgált. A két űrhajós egyszerre több akadémiai kutatóintézet megbízatásait hajtotta végre az űrlaboratóriumban. Az általuk megoldott feladatok egy része közvetlenül a tizedik szovjet ötéves terv végrehajtásával függ össze. Így például a Szaljut—5 fedélzetéről készített fényképfelvételek segítséget nyújtanak a geológusoknak a természeti kincsek felkutatásában, a talajjavitási szakembereknek az új földterületek meghódításában, a Bajkál—Amur vasútvonal építőinek pedig a vasútvonal keleti részének pályakijelölésében. A leszállás előtt, a Szaljut—5 fedélzetéről közvetített utolsó rádióriportjában Volinov érdekes megfigyelésekről számolt be. Elmondta többek között, hogy az űrállomásról az észak-amerikai kontinens mindkét partját egyszerre lehetett látni. A Szovjetunió területe felett minden körnél 20—22 percig repült az állomás, és megfigyelhető volt, hogyan kel fel a Nap a Távol-Kelet felett, miközben az ország összes többi részét még éjszakai sötétség borítja. Az űrhajósoknak feltették azt a kérdést, nem befolyásolják-e az űrrepülések az időjárást és az éghajlatot? Volinov ezzel kapcsolatban tagadó választ adott. Az űrállomások a Föld felhőtakarójának felső szintjénél sokkal magasabban repülnek, s ezért nagy segítséget tudnak nyújtani az időjárás titkainak megfejtésében. Adatokat közvetítenek a Földre a légkör áttetszőségének fo káról is, ami már nem any nyira a meteorológusokat, inkább a környezetvédelmi szakembereket érdekelheti, hiszen az arányszám a levegő szennyezettségének mértékéről árulkodik. * Rövid celinográdi tartózkodás után szerdán este a bajkonuri űrrepülőtérre érkezett a Szojuz—21 űrhajó legénysége. A két űrhajós, miután több mint másfél hónapot töltött a Szaljut űrállomás fedélzetén, az elkövetkező napokban orvosi felügyelet alatt áll majd. A vizsgálatok befejezése után kezdik meg az űrállomáson végzett munka tapasztalatainak értékelését. * Vlagyimir Satalov tapasztalt szovjet űrhajós, aki már háromszor vett részt kozmikus repülésben, elismerően nyilatkozott a Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov űrhajóskettős alkotta szovjet kozmikus expedíció munkájáról. Az expedíció előkészületeiről szólva kijelentette, hogy az elismerő szavak az űrhajósokkal együtt méltán Illetik a földi előkészítő központ személyzetét is. úgy tűnik, hogy forduló. SWAPO képviselte népi ponthoz érkezett e sokat erőknek, próbált ország sorsa. Az Af- Pretoria természetesen rika délnyugati sivatagos nem akar lemondani gazdag részében elterülő, 824 ezer gyarmati területéről, s különégyzetkilométer nagyságú nősképpen attól tart, hogy Namíbiát alig 850 ezer ember népesíti be. Közülük 90 ezer európai származású, míg a többiek kilenc afrikai törzshöz tartoznak. Nagyrészt feltáratlanok még nyersanyagkincsei is, de az urániumtól a gyémántig máris szerteágazó kitermelés folyik. Namíbiát az 1880-as évek derekán a császári Németország gyarmatosította. Uralma azonban nem volt tartós, a területet az első világháború idején, az erősebb imperialista hatalom, NagyBritannia hódította el. Pontosabban, mint volt német gyarmat, a Népszövetség mandátumterülete lett, a brit domínium, Dél-Afrika kezelésében. Így lett a második világháborút követően ENSZ-gyámsági terület, változatlanul dél-afrikai fennhatósággal. A fajüldöző kormány azonban saját területeként kezelte, s a lakosság túlnyomó többségét hátrá nyosan érintő, ún. apartheid törvényeket Délnyugat-Afrikára is kiterjesztette. Párhuzamosan bontakozott ki a harc: valóban világméretű diplomáciai akciók kezdődtek az Egyesült Nemzetek Szervezetében, s ennek a szolidaritásnak kedvező hátszelével a SWAPO is ki bontakoztathatta politikai és fegyveres felszabadítási küzdelmét Az ENSZ Namíbia, bizottságot alakított, több felhívást intézett Dél-Afrikához, namíbiai főmegbízottat nevezett ki. Cselekvő támogatást kapott a namíbiai nép az Afrikai Egység szervezettől, az ej nem kötelezettek mozgalmától (legutóbb a colombói csúcsértekezlet hozott határozatot erre vonatkozólag). A szocialista közösség országai ter_ délnyugat-afrikaiak, a SWAPO felé, ez az együttérzés kíséri Rhodesia, Dél-Afrika, s minden olyan ország népeinek harcát, akik a koloAngola és Mozambik felsza- nializmus és imperializmus badulása — Namíbia valódi ellen bontottak zászlót. Eredményes munkát végzett a leszerelési bizottság munkacsoportja • Genf (MTI) leges szövegének elkészítésére kapott megbízatást. A hóGenfben szerdán délután napok óta folyó tanácskozánem hivatalos tanácskozás- sok eredményeként a kossal folytatta tevékenységét ferencia munkaszerve lényea lszerelési bizottság munka- ges előrehaladást ért el a csoportja, amelynek a kör- tervezetnek végleges formányezeti hadviselés eltiltásé- ba való öntésében és ai szól szóló szovjet—amerikai szerdai ülésen is eredméközös konvenciótervezet vég- nyes munkát végzett. Lemondott a francia kormány Giscard D'Estaing Raymond Barrét nevezte ki miniszterelnökké • Párizs (MTI) Jacques Chirac francia miniszterelnök szerdán délelőtt benyújtotta kormánya lemondását Giscard d'Estaing köztársasági elnöknek. Az államfő a kormány lemondását elfogadta. Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök szerdán délután a pártonkívüli Raymond Barré eddigi külkereskedelmi minisztert nevezte ki miniszterelnökké. Jean Francois-Poncet, a köztársasági elnöki hivatal főtitkára a kormány lemondásáról szóló rövid bejelentésében elmondotta, hogy Giscard d'Estaing megköszönte a kormánynak az elmúlt két esztendőben kifejtett „reformtevékenységét" és azt az „odaadást", amelylyel a miniszterelnök és a kormány tagjai szolgálták „Franciaország feltétlenül szükséges megújulását". A köztársasági elnök a kormány munkáját megköszönve tehát a saját reformelképzeléseihez való hozzájárulást emelte ki pozitív elemként. Közismert, hogy az államfő és Chirac miniszterelnök éppen a reformok szükségességét Illetően vallott eltérő nézeteket. BÁTYAI JENŐ: Lapok a szegedi tudományés technikatörténetből 162. Hollós József a Szabad Líceumot tudományos viták termékeny fórumává alakította. E század elején Svájcban tett utazása után a gümőkor leküzdésével foglalkozott. A pározsi orvostudományi akadémia is elismerte ilyen irányú tevékenységét, és az 1911-ben megjelent munkáját ezer frankos pályadíjjal jutalmazta. A Radikális Párt megalakulása után, ennek szegedi elnökévé választották. 1918-ban megalakította a Szegedi Nemzeti Tanácsot. Később átlépett a Szociáldemokrata Pártba, és a két párt egyesülésekor a Kommunisták Magyarországi Pártja programját támogatta. A Tanácsköztársaság ideje alatt a népbetegségek elleni küzdelem orvosi terveit dolgozta ki. Szeged francia megszállásakor a fővárosba ment, majd az ellenforradalom várható bosszúja elől Bécsbe emigrált. Ezután több-kevesebb időt töltött Németországban, Csehszlovákiában és Romániában. majd 1924-ben az USA-ba vándorolt ki. Orvosi munkája mellett, aktív közéleti légkört alakított ki maga körül. Létre hívta a Kultúr Szövetséget, az Ady-társaságot és a Magyar Munkás elnevezésű szervezeteket. Nagy jelentőségű munkája, a Két világháború között című könyve 1930-ban jelent meg. Ebben a művében határozottan a Szovjetunió mellé állt. A felszabadulás után szeretett volna hazatérni, de ebben az 1947-ben bekövetkezett halála megakadályozta. Juhász Gyula még szegedi tartózkodása alatt verset írt hozzá. Az USÁ-ban halt meg. 71 éves korában. A fül-, orr- és gégebetegségek nagytudású orvosa, dr. Erdélyi Jenő Térkén született. 1881. november 27-én. Egyetemi tanulmányalt a budapesti tudományegyetemen végezte, és 1905ben avatták orvosdoktorrá. 56 éven át dolgozott a szegedi Közkórházban. Egyetemi magántanári képesítését 1946-ban szerezte meg, majd 1963ban címzetes egyetemi tanári címet kapott. Kutatási területe a fül-, orr- és gégebetegségek sebészetére terjedt ki. és e területekről mintegy száz tudományos publikációt közölt. Dr. Korpássy Béla, a kiváló kórboncnok professzor Szegeden született. 1907. január 12-én. Középiskolai és egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte, és 1931-ben avatták orvosdoktorrá. Ezután az itteni kórbonctani intézetben volt gyakornok, majd tanársegéd. Az ungvári állami kórház főorvosává ,1939-ben nevezték ki. Időközben a szegedi egyetemen megszerezte a magántanári minősítést a daganatok kórbonctana, kórszövettana és kísérleti kórtana tárgykörből. A felszabadulást követően a lipótmezei és az angyalföldi elmegyógyintézetnek volt főorvosa. A szegedi egyetem Kórbonctani és Kórszövettani Intézetébe vezető professzornak 1951-ben nevezték ki. de már előzőleg. 1947-től rendkívüli tanári címet viselt itt. Szakmai felkészültsége gyarapítására több hasznos tanulmányutat tett Ausztria, Franciaország, Anglia, az USA és Olaszország egyetemein. Több hazai és külföldi tudományos táráaságban, szervezetben viselt tagságot és vezető tisztséget. Tudományágában kiterjedt kutatásokat végzett, és eredményeiről több mint 150 szakpublikációban számolt be hazai és külföldi folyóiratokban. A tudományok doktora fokozatot 1955-ben nyerte el. Az orvostudományi egyetem vezetéséből is aktívan kivette részét, több alkalommal volt dékán, A neves Irodalomtörténész és nyelvész, Imre Sándor fia. Imre József szemészprofesszor Hódmezővásárhelyen született. 1851. december 18-án. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, és 1874-ben avatták orvosdoktorrá. A korabeli szakkifejezéseket használva, sebész-, szülés- és szemészmesteri képesítést szerzett. Diplomájának megszerzése után a budapesti egyetem szemészeti klinikáján maradt, ahonnan 1879-ben hazatért szülővárosába, és ott folytatott orvosi gyakorlatqt. Kezdeményezésére állították fel 1884-ben a hódmezővásárhelyi kórházban a szemészeti osztályt, amelynek vezető főorvosává 1887-ben nevezték ki. Tanszékvezető egyetemi tanárrá a kolozsvári egyetemre 1909-ben került, és ebben a funkciójában folytatta működését a szegedi egyetemen 1921-től kezdődően. Kutatási területe szemészeti és orvosetikai kérdések tanulmányozására terjedt ki. Foglalkozott szaruhártya-átültetéssel, szemhéjsebészettel, továbbá a hályog és a trachoma kérdésköreivel. Tudományos munkásságáról számos közleményt közölt, főleg hazai szaklapokban. Több hazai és külföldi tudományos szervezetben viselt vezető tisztséget. Budapesten halt meg. 1933. szeptember 9-én, 82 éves korában. Dr. Szabó József egyetemi tanár Kolozsvárott született. 1882-ben. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte, és doktorrá avatása után az egyetem Idegklinikáján Lechner professzor mellett volt tanársegéd. Magántanári képesítést az idegkórtan tárgyköréből 1910-ben szerzett. Az egyetem idekerülésével adjunktusi kinevezést kapott, majd tanszékvezető egyetemi tanárrá 1922-ben nevezték ki, és ezt a funkcióját töltötte be haláláig. Kutatási területe az elmekórtan különböző részeire terjedt ki, de foglalkozott az agy- és gerincvelői folyadékok különböző kémiai reakcióival. Nagy érdeklődéssel kutatta az alvással és az álommal kapcsolatos kérdéseket. Tudományos eredményeit rögzítő számos közleményét hazai és külföldi folyóiratokban tette közzé. Szegeden halt meg. 1929-ben. íFolytatjuk4 , , t I