Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-19 / 196. szám

5 Csütörtök, 1976. augusztus 19. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ecseri lakodalmas. Az Állami Népi Együttes előadása a Dóm téren, este 8 órakor. XVII. Szegedi Nyári Tárlat, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mi­hály utcai Képtárában, augtisztus 20-ig. Kalmár Márton szob­rászművész szabadtéri kiállítása a Bartók Bé­la Művelődési Központ udvarán, augusztus 30­ig. Fotóklubok 12. Sze­gedi Szalonja. Kiállítás a Bartók Béla Művelő­dési Központban, au­gusztus 21-ig. Joó József műgyűjte­ménye. Kiállítás a Ju­hász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-lg. Koszta Rozália festő­művész kiállítása a No­vember 7. Művelődési Központban, augusztus 20-lg. Kiss Sándor szobrász­művész kiállítása a Mó­ra Ferenc Múzeum ku­polacsarnokában, au­gusztus 20-ig. Íróportrék. Molnár Edit fotókiállítása a Sajtóház Művészklubjá­ban, szeptember 15-lg. Művészet és otthon, 1976. Kiállítás a Gulá­csy Lajos Teremben, augusztus 19-ig. Száz év Szeged zenei életéből. Kiállítás a So­mogyi-könyvtárban, au­gusztus 20-lg, A Móra Ferenc Mú­zeum állandó kiállításai. A tudomány — nyáron A tudomány is megfér a nyárban — írjuk, mondjuk gyakorta, valahányszor a két hagyományos esemény­ről, a nyári egyetemekről, és az alkalmi tudományos kon­ferenciákról összefoglalóan, mint az ünnepek tudomá­nyos programjairól szólunk. A mondat már annyit for­gott (közszájon és prospek­tusokban), hogy hajlamosak vagyunk igaznak elfogadni. A fogalmazás pedig túl fe­lületes és elnagyolt, hogy­sem kifejezhetné a tudomá­nyos rendezvények valódi helyét és szerepét a szege­di nyár igazán sokszínű ese­ményrengetegében. Mert a tudomány (azaz a nyári egyetemek, az orvosi, ma­tematikai, ipari — mikor milyen — kongresszusok és konferenciák) nem egyszerű­en férőhelyet kapott, netán csak megtűrt része, tarkí­tója és különálló színfoltja a nyári heteknek; a tudo­mányos eseményeknek ele­ven és nagyon pontosan kö­rülhatárolható funkciójuk, sajátos szerepkörük van, cél­jaik megvalósulását pedig éppen a többi programhoz való szerves kapcsolódásuk segíti. Ez a szerepkör persze nem máról holnapra, hanem sokéves tapasztalatanyagból, céltudatos építkezés révén alakult. A fundamentum, amelyről indulni lehetett; a rendezés nélkülözhetetlen kellékel, „személyi és tárgyi adottságok", az előadóterem­től a szervezési készségig, vendégváró hajlandóságtól vendéglátó munkavállalásig. A tervezők számba vehették tudomány és művészet szám. talan érintkezési pontját, és gondolhattak az ember mű­velődésigényének komplexi­tására. A pedagógusok — A műszakiak titka Csipke, műanyagból A templomot nem takar­ja el semmi. Kétoldalt ma­gasra törő. csigavonal­plasztikájú díszletfalak öle­lik a színpadot, szigorú rendjüket a templomkapu előtti vízszintesen nyúló, ívelt vonalvezetésű háttér­fal bontja meg. A csúcsa fölé függesztett hatalmas körbe még két kisebbet fes­tettek. A hatás: mintha ép_ pen most mozdulna az óri­ás korong, hogy a következő pillanatban egyenletes gyor­sulással legördüljön lejtős pályáján. Az Ecseri lakodal­más ökonomikus, nemesen egyszerű díszleteit Mayer László tervezte. — Sem az Állami Népi Együttes eddigi előadásain, sem más dóm színpadi nép­táncbemutatón nem láttunk még ilyen merészen puritán díszleteket. A tervezők több­sége a látványosságra, moz­galmasságra, változatosságra — mint a nagy színpad és tér követelményeire —J kon­centrál. Milyen meggondolá­sok vezették Mayer TAszlót? — Tíz éve dolgozom már az* együttesnek, elsősorban plakátokat, műsorfüzeteket terveztem, hiszen grafikus vagyok. Ez az első, nagy színpadra készült munkám. A teret többször megnéztem és nagyon korán elhatároz­tam, hogy a templom sza­badon marad. Csak mély­kék színűre kellene „feste­ni",' még reménykedem, hogy a világosítók ezt is megoldják. Az együttes mű­sora tizenhét különböző hangulatú tánc- és számból áll. A feladatom az volt, hogy mindegyiknek megfelelő színpadi hátteret teremtsek. Miután elképzel hetetlen, hogy tizenhétféle díszlet készüljön egyetlen előadáshoz, maradt a másik megoldás: egyetlen, minden műsorszám tartalmát, stílu­sát és hangulatát megfelelő­en tálaló színpadkép meg­tervezése- Amikor elhoztam a makettet az első megbe­szélésekre, a szegedi kollé­gák megdicsérték esztétikai értékeit — és sajnálkozva közölték: megvalósíthatat­lan. akiknek szép hivatása az ilyenfajta igények ébresztge­tése — azóta valahány nyá­ron hallgatónak szegődnek, magukon mérhetik: milyen a hatás, ha egy időben si­kerül több tudásra szert tenni a szakmában, és él­ményhez jutni a színházban, a képtárban, a koncertte­remben és az emberi kap­csolatokban. Egyszerre ada­tik: tanulni és pihenni, el­mélyülni és szórakozni. A pedagógiai egyetem, amely­nek az idei már a tizenhar­madik évfolyama volt, gon­dosan és körültekintően ter­vezett programmal szolgálta a célt: az országos tovább­képző fórumon aktuális té­mákról tájékozódjanak a ta­nárok, azaz jól készüljenek az új tanévre szakmailag; az ünnepien széles kínálat­ból pedig a művelődés olyan alkalmait válasszák, ame­lyekből emberileg gazda­godhatnak. Az élményszer­zésnek ugyanilyen lehetősé­geit kínálta fel a művelő­déselméleti nyári egyetem a népművelőknek. Igazan nem szorul magyarázatra, mi a haszna ha ők gyűjthettek személyes tapasztalatokat a változatos kulturálódási for­mák emberalakító hatásáról. így épült a két nyári egyetem feladatrendszere, és szervült a tudományos élet két rangos fóruma a szege­di programba. Mert rang­juk van már, ami kötelez. Többek között a témaválasz­tásban arra, hogy minden évben szakmai érdeklődést keltő, egyúttal közérdekű pedagógiai és közművelődé­si problémák kerüljenek te­rítékre. A nyári tudományos események ilyen szempont­ból is jól szolgálták eddig a tömegeket vonzó szegedi eseménysorozat felvállalt cél­jait. Kötelez a rang akkor ls, ha a minőségről, az egy­szer már magasra helyezett, színvonalat jelző mércéről van szó. A nyári egyetemi előadásokra a rendező me­gyei TIT-szervezet kéri fel a szakembereket, általában a témák kiváló értőit, kutató­it. Többségük természetesen imponáló szakmai tudásról és előadói készségről téve bizonyságot nagyszerűen lát­ja el feladatát. De módját kellene találni, hogy felké­születlenül senki se állhas­son a Biológiai Kutatóköz­pont nagytermének előadói pulpitusára, nagyvonalú semmitmondással senki se okozhasson csalódást az or­szág távoli vidékeiről Sze­gedre zarándokló, jobbra ér­demes hallgatóknak. Nehogy idővel újra és némi joggal használják a mondatot: a tudományos ls megfér a szegedi nyárban. Sulyok Erzsébet Ki a legjobb ács ? — Tehát új terv készült? este • — Nem. Az eredeti zsi­nórkompozícló formái és vo_ nalal valósultak meg, kor­szerű anyagokból. A ma­kett ugyanis csupa zsinórból készült, a falak a vert csip­ke illúzióját keltették. Ügy képzeltem, tíz centiméteres átmérőjű kötelekből áll majd össze a nagy színpadi díszlet, azt is kiszámítottam, hogy 100 kilométer hosszú­ságú kötélre lesz szükség. Csak arra nem gondoltam, hogy a kötélfalak roppant súlyosak, olyannyira, hogy lehetetlen felállítani őket. Az Itteni tapasztalt szak­emberek rendkívüli segítő­készségének és ötletgazdag­ságának köszönhetem, hogy mégis elkészültek — mű. anyagból. Teljesen új eljá­rással, amelyet most talált ki a szegedi műszak. Azóta titkuk elsajátításával telnek napjaim. & É Ecseri lakodalmas Másodszor láthatja a sza­badtéri játékok közönsége ma, csütörtökön este az Ecseri lakodalmast. A mon­dat nem pontos, hiszen a fönnállásának negyedszáza­dos jubileumát idén ünneplő Magyar Állami Népi Együt­tes ugyanezzel a címmel már bemutatta Itt programját: Rábai Miklós társulatának ez volt az első nagyszabású műsora, mely 1951-ben ké­szült, s a jubileumra — Lé­tai Dezső rendezésében — nemzetiségi táncokkal bő­vült. Az Ecseri lakodalmas zárja szombaton az idei Já­tékokat, közben, pénteken, A cigánybáró búcsúzik a közönségtől. A Dél-magyarországi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat tegnap és tegnapelőtt ren­dezte meg az ácsok-állvá­nyozók Ki minek mestere? vetélkedőjét. A vállalati döntőre hét építőbrigád küldte el 4 tagú csapatát. Kedden tartották az elmé­leti versenyt, amelyen ter­mészettudományi, szakmai elméleti, számítási, bizton­ságtechnikai és politikai kérdésekre válaszoltak a harmincévesnél fiatalabb ács-, illetve ács-állványozó szakmunkások- A versenyre való fölkészülést segítette az a tananyag, amelyet a DÉ­LÉP szakemberei az ÉVM, az ÉFÉDOSZ és a KTSZ KB irányelvei alapján állítottak össze, úgv, hogy a verseny­zők valamennyi kérdésre megtanulhatták a választ. A vetélkedőn kiderült, hogy meg is tanulták, hiszen több csapat csaknem maximális pontszámot ért el. A gyakorlati versenyre Újszegeden, az épülő sport­uszodánál tegnap került sor. A generálkivitelező, a szer­kezetépítő üzem dolgozói előkészítették a területet, és a munkához szükséges esz­közöket, anyagokat. Vala­mennyi versenyző új mun­karuhát és bakancsot ka­pott. Ügyesen határozták meg a szervezők a vetélke­dő időpontját, hiszen a kö­zeli napokban lesz szükség azokra az oldalfalzsaluzatok­ra, amelyeket a fiataloknak el kellett készíteniük. A fiatalok munkáját a DÉLÉP gazdasági és társa­dalmi vezetőiből álló bizott_ ság bírálta, a következő szempontok alapján: hogyan készültek föl a szakmunká­sok a feladat elvégzésére, milyen a szerszámok állapo­ta, mennyire pontos, méret­hű, alakhű a zsalu, mennyi­re folyamatos a munka, ta­karékosan gazdálkodtak-e az Zsaluznak a versenyzők anyagokkai a versenyzők, s mennyi idő alatt készítet­ték el a zsaluzatot. Az ér­tékelést megkönnyítette, egyúttal igazságossá tette, hogy valamennyi csapatnak ugyanazt a munkát kellett elvégeznie. A Ki minek mestere? ve­télkedő végén minden csa­pat oklevelet kapott. Az el­méleti és gyakorlati verse­nyen szerzett pontok alapján első helyen a Május 1. bri­gád végzett, második a Pe­tőfi Sándor brigád, harma­dik az Április 4. ácsbrigád. Mindhárom közösség a kő­műves- és betontechnológiai üzemben dolgozik. Az ősszel rendezendő területi döntőn a Május 1- brigád vesz részt. Lenpczdorja bútorlapok gyártása Magyar—belga kooperáció Az Ihtercooperation Rt. közreműködésével kooperá­ció jött létre a Lenfonó ' és Szövőipari Vállalat és a bel­ga Marrecau Vervaeke cég között, lenpozdorja bútorlap gyártására. A hazai lenfeldolgozóipar­ban évente mintegy 20 000 köbméter olyan anyag kelet­kezik. amely alapanyagul szolgálhat a pozdorjalap gyártásához, erre pedig a bútoripar igényt tart. Az együttműködés keretében a belga cég gyártóberendezé­seket szállít partnerének, át­adja a gyártástechnológia dokumentációit és engedé­lyezi a „Sanopan" márkanév használatát a pozdorja bú­torlapok forgalmazásánál. Az együttműködés alapján öt év alatt 35 000 köbméter bútorlapot vesz át a belga vállalat, a többit a hazai bútorgyáraknak szállítják majd. (MTI) Előnyösebb felvásárlási árak burgonyára, téli almára és vöröshagymára Az Országos Anyag- és Ár­hivatal a termelők ösztönzé­sére a tavalyinál magasabb burgonya-, télialma- és vö­röshagyma-felvásárlási ára­kat állapított meg. Három olyan termékről van szó, amelynek jelenléte vagy hiánya a piacokon je­lentősen befolyásolja a lakos­ság ellátását. A termelőket még a fej­lettebb technika sem men­tesíti az időjárási szélsőségek hatásától — így volt ez idén, az aszály idején —, és mi­után a termés ingadozása sok esetben veszélyezteti a kertészet gazdaságosságát, az új felvásárlási árak egyfajta biztonságot adnak a folya­matos, rendszeres termelés­hez és értékesítéshez. Az étkezési burgonya I. fajtacsoportjában — ebbe tartoznak a legkeresettebb fajták — az I. osztályú áru­jának, amelyet tavaly má­zsánként 230 forintért vettek át a termelőktől, idén 300 fo­rintos a» meghatározott alap­úra, de ennél is többet ad­nak érte: mázsánként 360 fo­rintot, miután alkalmazták a felvásárló kereskedelem számára engedélyezett rend­kívüli, további 20 százalékos áremelési lehetőséget, a II. fajtacsoport I. osztályú áru­jáért a tavalyi 200 forint he­lyett 320 forintot, a III. cso­port burgonyájáért pedig 170 helyett 280 forintot fizetnek úgy, hogy mindkét fajtacso­portnál szintén alkalmazták a 20 százalékos áreltérést. A megnövelt anyagi ösztönzés­nél nyilvánvalóan figyelem­be vették az idei, az aszály miatt keletkezett rendkívüli helyzetet, valamint azt, hogy a burgonyatermesztésben idő­közben fajtaváltás történt. Ezek a felvásárlási árak 1976. augusztus 9-én életbe léptek. A téli piros alma (jonatán, Golden és Red Deliclous, Starking, Staymared) 1976— 77. gazdasági évi szerződéses felvásárlási ára a következő­képpen alakult: a különle­ges minőségű alma kilójáért 6,20 forintot, az I. osztályú minőségűért pedig 4,20 forin­tot fizetnek. Mindkét ár ki­lónként 60 fillérrel növeke­dett az 1975—76. évihez ké­pest. A hatóságilag megálla­pított árakon felijl a szocia­lista országokba irányuló őszi export fokozása érdeké­ben szeptember 30-ig idény­felárat ls fizethetnek. A fel­vásárlási árak 1976. augusz­tus 16-tól érvényesek. Szabályozzák a vöröshagy­ma felvásárlási árát, amely augusztus 2-től érvényesíten­dő. A dughagymából termesz­tett I. osztályú áru mázsájá­ért tavaly 240 forintot, idén 380 forintot fizetnek. Hason­ló módon megnövelték a II. osztályú áru felvásárlási árát, valamint a magról termesz­tett hagyma felvásárlási árát is. amely például az I. osz­tályú minőségi fokozatban 220 helyett 320 forintért értéke­síthető. A vöröshagymaárak megállapításánál előnyben részesítették a jobban eltart­ható, dughagymáról termesz­tett árut, ennek másodosztá­lyú minőségéért pontosan annyit fizetnek, mint a mag­ról termesztett I. osztályú vöröshagymáért. Természete­sen beleszólt az ármegálla­pításba a termelés önköltsé­gének, valamint a felhasz­nált anyagok árának alaku­lása is. Az Országos Anyag- és Ár­hivatal egyúttal meghatároz­ta a burgonya hatósági maxi­mált fogyasztói árát is, amely valamennyi állami és szövet­kezeti termelő és értékesítő szervezetre (ideértve ezek társulásait is), valamint a magánkereskedőkre is vonat­kozik. (Nem érvényes a ren­delkezés a mezőgazdasági és szakszövetkezetek tagjaira, valamint az egyéni terme­lőkre.) Az új ár szeptember 1. és december 31. között faj­tacsoportonként (I—II—III.) I. osztályú árunál kilogram­monként 4.80, 4,40 és 4,00 fo­rint; január 1. és június 30. között 5,—, 4,60, illetve 4,20 forint. A vöröshagyma és a téli alma fogyasztói ára tovább­ra is a szabad árkategóriába tartozik; a SZÖVÉRT tagvál­lalatai a vöröshagymánál je­lenleg országosan maximált árat alkalmaznak, kilónként 5,60-ért adják az árut. A kertészeti termelők anyagi érdekeltségét és ezzel a lakosság folyamatos ellátá­sát a forgalom döntő részét lebonyolító SZÖVÉRT tag­vállalatai egyéb szempontból is szem előtt tartják. Az el­múlt időszakban a felvásár­lók a garantált, Illetve a vé­dőáraknál többet fizettek a termelőknek más terménye­kért is. A zöldpaprikáén ke­reken 100 százalékkal többet adott a termelőknek, mint amennyit a védőár előírt, de többet fizettek a zöldbabért, a zöldborsóért és a paradi­csomért ls. A felvásárlás-' árak növelését természetesen részben az aszály nyomán ki­alakult helyzet indokolta, d» ezen túlmenően közrelátszott az önkéntesen végrehajtott felvásárlási áremelésben a termelők védelme, a partne­rek érdekelnek figyelembe Vétele is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents