Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-19 / 196. szám

5 Csütörtök, 1976. augusztus 19. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ecseri lakodalmas. Az Állami Népi Együttes előadása a Dóm téren, este 8 órakor. XVII. Szegedi Nyári Tárlat, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, augtisztus 20-ig. Kalmár Márton szobrászművész szabadtéri kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ udvarán, augusztus 30ig. Fotóklubok 12. Szegedi Szalonja. Kiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 21-ig. Joó József műgyűjteménye. Kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-lg. Koszta Rozália festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, augusztus 20-lg. Kiss Sándor szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában, augusztus 20-ig. Íróportrék. Molnár Edit fotókiállítása a Sajtóház Művészklubjában, szeptember 15-lg. Művészet és otthon, 1976. Kiállítás a Gulácsy Lajos Teremben, augusztus 19-ig. Száz év Szeged zenei életéből. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 20-lg, A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. A tudomány — nyáron A tudomány is megfér a nyárban — írjuk, mondjuk gyakorta, valahányszor a két hagyományos eseményről, a nyári egyetemekről, és az alkalmi tudományos konferenciákról összefoglalóan, mint az ünnepek tudományos programjairól szólunk. A mondat már annyit forgott (közszájon és prospektusokban), hogy hajlamosak vagyunk igaznak elfogadni. A fogalmazás pedig túl felületes és elnagyolt, hogysem kifejezhetné a tudományos rendezvények valódi helyét és szerepét a szegedi nyár igazán sokszínű eseményrengetegében. Mert a tudomány (azaz a nyári egyetemek, az orvosi, matematikai, ipari — mikor milyen — kongresszusok és konferenciák) nem egyszerűen férőhelyet kapott, netán csak megtűrt része, tarkítója és különálló színfoltja a nyári heteknek; a tudományos eseményeknek eleven és nagyon pontosan körülhatárolható funkciójuk, sajátos szerepkörük van, céljaik megvalósulását pedig éppen a többi programhoz való szerves kapcsolódásuk segíti. Ez a szerepkör persze nem máról holnapra, hanem sokéves tapasztalatanyagból, céltudatos építkezés révén alakult. A fundamentum, amelyről indulni lehetett; a rendezés nélkülözhetetlen kellékel, „személyi és tárgyi adottságok", az előadóteremtől a szervezési készségig, vendégváró hajlandóságtól vendéglátó munkavállalásig. A tervezők számba vehették tudomány és művészet szám. talan érintkezési pontját, és gondolhattak az ember művelődésigényének komplexitására. A pedagógusok — A műszakiak titka Csipke, műanyagból A templomot nem takarja el semmi. Kétoldalt magasra törő. csigavonalplasztikájú díszletfalak ölelik a színpadot, szigorú rendjüket a templomkapu előtti vízszintesen nyúló, ívelt vonalvezetésű háttérfal bontja meg. A csúcsa fölé függesztett hatalmas körbe még két kisebbet festettek. A hatás: mintha ép_ pen most mozdulna az óriás korong, hogy a következő pillanatban egyenletes gyorsulással legördüljön lejtős pályáján. Az Ecseri lakodalmás ökonomikus, nemesen egyszerű díszleteit Mayer László tervezte. — Sem az Állami Népi Együttes eddigi előadásain, sem más dóm színpadi néptáncbemutatón nem láttunk még ilyen merészen puritán díszleteket. A tervezők többsége a látványosságra, mozgalmasságra, változatosságra — mint a nagy színpad és tér követelményeire —J koncentrál. Milyen meggondolások vezették Mayer TAszlót? — Tíz éve dolgozom már az* együttesnek, elsősorban plakátokat, műsorfüzeteket terveztem, hiszen grafikus vagyok. Ez az első, nagy színpadra készült munkám. A teret többször megnéztem és nagyon korán elhatároztam, hogy a templom szabadon marad. Csak mélykék színűre kellene „festeni",' még reménykedem, hogy a világosítók ezt is megoldják. Az együttes műsora tizenhét különböző hangulatú tánc- és számból áll. A feladatom az volt, hogy mindegyiknek megfelelő színpadi hátteret teremtsek. Miután elképzel hetetlen, hogy tizenhétféle díszlet készüljön egyetlen előadáshoz, maradt a másik megoldás: egyetlen, minden műsorszám tartalmát, stílusát és hangulatát megfelelően tálaló színpadkép megtervezése- Amikor elhoztam a makettet az első megbeszélésekre, a szegedi kollégák megdicsérték esztétikai értékeit — és sajnálkozva közölték: megvalósíthatatlan. akiknek szép hivatása az ilyenfajta igények ébresztgetése — azóta valahány nyáron hallgatónak szegődnek, magukon mérhetik: milyen a hatás, ha egy időben sikerül több tudásra szert tenni a szakmában, és élményhez jutni a színházban, a képtárban, a koncertteremben és az emberi kapcsolatokban. Egyszerre adatik: tanulni és pihenni, elmélyülni és szórakozni. A pedagógiai egyetem, amelynek az idei már a tizenharmadik évfolyama volt, gondosan és körültekintően tervezett programmal szolgálta a célt: az országos továbbképző fórumon aktuális témákról tájékozódjanak a tanárok, azaz jól készüljenek az új tanévre szakmailag; az ünnepien széles kínálatból pedig a művelődés olyan alkalmait válasszák, amelyekből emberileg gazdagodhatnak. Az élményszerzésnek ugyanilyen lehetőségeit kínálta fel a művelődéselméleti nyári egyetem a népművelőknek. Igazan nem szorul magyarázatra, mi a haszna ha ők gyűjthettek személyes tapasztalatokat a változatos kulturálódási formák emberalakító hatásáról. így épült a két nyári egyetem feladatrendszere, és szervült a tudományos élet két rangos fóruma a szegedi programba. Mert rangjuk van már, ami kötelez. Többek között a témaválasztásban arra, hogy minden évben szakmai érdeklődést keltő, egyúttal közérdekű pedagógiai és közművelődési problémák kerüljenek terítékre. A nyári tudományos események ilyen szempontból is jól szolgálták eddig a tömegeket vonzó szegedi eseménysorozat felvállalt céljait. Kötelez a rang akkor ls, ha a minőségről, az egyszer már magasra helyezett, színvonalat jelző mércéről van szó. A nyári egyetemi előadásokra a rendező megyei TIT-szervezet kéri fel a szakembereket, általában a témák kiváló értőit, kutatóit. Többségük természetesen imponáló szakmai tudásról és előadói készségről téve bizonyságot nagyszerűen látja el feladatát. De módját kellene találni, hogy felkészületlenül senki se állhasson a Biológiai Kutatóközpont nagytermének előadói pulpitusára, nagyvonalú semmitmondással senki se okozhasson csalódást az ország távoli vidékeiről Szegedre zarándokló, jobbra érdemes hallgatóknak. Nehogy idővel újra és némi joggal használják a mondatot: a tudományos ls megfér a szegedi nyárban. Sulyok Erzsébet Ki a legjobb ács ? — Tehát új terv készült? este • — Nem. Az eredeti zsinórkompozícló formái és vo_ nalal valósultak meg, korszerű anyagokból. A makett ugyanis csupa zsinórból készült, a falak a vert csipke illúzióját keltették. Ügy képzeltem, tíz centiméteres átmérőjű kötelekből áll majd össze a nagy színpadi díszlet, azt is kiszámítottam, hogy 100 kilométer hosszúságú kötélre lesz szükség. Csak arra nem gondoltam, hogy a kötélfalak roppant súlyosak, olyannyira, hogy lehetetlen felállítani őket. Az Itteni tapasztalt szakemberek rendkívüli segítőkészségének és ötletgazdagságának köszönhetem, hogy mégis elkészültek — mű. anyagból. Teljesen új eljárással, amelyet most talált ki a szegedi műszak. Azóta titkuk elsajátításával telnek napjaim. & É Ecseri lakodalmas Másodszor láthatja a szabadtéri játékok közönsége ma, csütörtökön este az Ecseri lakodalmast. A mondat nem pontos, hiszen a fönnállásának negyedszázados jubileumát idén ünneplő Magyar Állami Népi Együttes ugyanezzel a címmel már bemutatta Itt programját: Rábai Miklós társulatának ez volt az első nagyszabású műsora, mely 1951-ben készült, s a jubileumra — Létai Dezső rendezésében — nemzetiségi táncokkal bővült. Az Ecseri lakodalmas zárja szombaton az idei Játékokat, közben, pénteken, A cigánybáró búcsúzik a közönségtől. A Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat tegnap és tegnapelőtt rendezte meg az ácsok-állványozók Ki minek mestere? vetélkedőjét. A vállalati döntőre hét építőbrigád küldte el 4 tagú csapatát. Kedden tartották az elméleti versenyt, amelyen természettudományi, szakmai elméleti, számítási, biztonságtechnikai és politikai kérdésekre válaszoltak a harmincévesnél fiatalabb ács-, illetve ács-állványozó szakmunkások- A versenyre való fölkészülést segítette az a tananyag, amelyet a DÉLÉP szakemberei az ÉVM, az ÉFÉDOSZ és a KTSZ KB irányelvei alapján állítottak össze, úgv, hogy a versenyzők valamennyi kérdésre megtanulhatták a választ. A vetélkedőn kiderült, hogy meg is tanulták, hiszen több csapat csaknem maximális pontszámot ért el. A gyakorlati versenyre Újszegeden, az épülő sportuszodánál tegnap került sor. A generálkivitelező, a szerkezetépítő üzem dolgozói előkészítették a területet, és a munkához szükséges eszközöket, anyagokat. Valamennyi versenyző új munkaruhát és bakancsot kapott. Ügyesen határozták meg a szervezők a vetélkedő időpontját, hiszen a közeli napokban lesz szükség azokra az oldalfalzsaluzatokra, amelyeket a fiataloknak el kellett készíteniük. A fiatalok munkáját a DÉLÉP gazdasági és társadalmi vezetőiből álló bizott_ ság bírálta, a következő szempontok alapján: hogyan készültek föl a szakmunkások a feladat elvégzésére, milyen a szerszámok állapota, mennyire pontos, mérethű, alakhű a zsalu, mennyire folyamatos a munka, takarékosan gazdálkodtak-e az Zsaluznak a versenyzők anyagokkai a versenyzők, s mennyi idő alatt készítették el a zsaluzatot. Az értékelést megkönnyítette, egyúttal igazságossá tette, hogy valamennyi csapatnak ugyanazt a munkát kellett elvégeznie. A Ki minek mestere? vetélkedő végén minden csapat oklevelet kapott. Az elméleti és gyakorlati versenyen szerzett pontok alapján első helyen a Május 1. brigád végzett, második a Petőfi Sándor brigád, harmadik az Április 4. ácsbrigád. Mindhárom közösség a kőműves- és betontechnológiai üzemben dolgozik. Az ősszel rendezendő területi döntőn a Május 1- brigád vesz részt. Lenpczdorja bútorlapok gyártása Magyar—belga kooperáció Az Ihtercooperation Rt. közreműködésével kooperáció jött létre a Lenfonó ' és Szövőipari Vállalat és a belga Marrecau Vervaeke cég között, lenpozdorja bútorlap gyártására. A hazai lenfeldolgozóiparban évente mintegy 20 000 köbméter olyan anyag keletkezik. amely alapanyagul szolgálhat a pozdorjalap gyártásához, erre pedig a bútoripar igényt tart. Az együttműködés keretében a belga cég gyártóberendezéseket szállít partnerének, átadja a gyártástechnológia dokumentációit és engedélyezi a „Sanopan" márkanév használatát a pozdorja bútorlapok forgalmazásánál. Az együttműködés alapján öt év alatt 35 000 köbméter bútorlapot vesz át a belga vállalat, a többit a hazai bútorgyáraknak szállítják majd. (MTI) Előnyösebb felvásárlási árak burgonyára, téli almára és vöröshagymára Az Országos Anyag- és Árhivatal a termelők ösztönzésére a tavalyinál magasabb burgonya-, télialma- és vöröshagyma-felvásárlási árakat állapított meg. Három olyan termékről van szó, amelynek jelenléte vagy hiánya a piacokon jelentősen befolyásolja a lakosság ellátását. A termelőket még a fejlettebb technika sem mentesíti az időjárási szélsőségek hatásától — így volt ez idén, az aszály idején —, és miután a termés ingadozása sok esetben veszélyezteti a kertészet gazdaságosságát, az új felvásárlási árak egyfajta biztonságot adnak a folyamatos, rendszeres termeléshez és értékesítéshez. Az étkezési burgonya I. fajtacsoportjában — ebbe tartoznak a legkeresettebb fajták — az I. osztályú árujának, amelyet tavaly mázsánként 230 forintért vettek át a termelőktől, idén 300 forintos a» meghatározott alapúra, de ennél is többet adnak érte: mázsánként 360 forintot, miután alkalmazták a felvásárló kereskedelem számára engedélyezett rendkívüli, további 20 százalékos áremelési lehetőséget, a II. fajtacsoport I. osztályú árujáért a tavalyi 200 forint helyett 320 forintot, a III. csoport burgonyájáért pedig 170 helyett 280 forintot fizetnek úgy, hogy mindkét fajtacsoportnál szintén alkalmazták a 20 százalékos áreltérést. A megnövelt anyagi ösztönzésnél nyilvánvalóan figyelembe vették az idei, az aszály miatt keletkezett rendkívüli helyzetet, valamint azt, hogy a burgonyatermesztésben időközben fajtaváltás történt. Ezek a felvásárlási árak 1976. augusztus 9-én életbe léptek. A téli piros alma (jonatán, Golden és Red Deliclous, Starking, Staymared) 1976— 77. gazdasági évi szerződéses felvásárlási ára a következőképpen alakult: a különleges minőségű alma kilójáért 6,20 forintot, az I. osztályú minőségűért pedig 4,20 forintot fizetnek. Mindkét ár kilónként 60 fillérrel növekedett az 1975—76. évihez képest. A hatóságilag megállapított árakon felijl a szocialista országokba irányuló őszi export fokozása érdekében szeptember 30-ig idényfelárat ls fizethetnek. A felvásárlási árak 1976. augusztus 16-tól érvényesek. Szabályozzák a vöröshagyma felvásárlási árát, amely augusztus 2-től érvényesítendő. A dughagymából termesztett I. osztályú áru mázsájáért tavaly 240 forintot, idén 380 forintot fizetnek. Hasonló módon megnövelték a II. osztályú áru felvásárlási árát, valamint a magról termesztett hagyma felvásárlási árát is. amely például az I. osztályú minőségi fokozatban 220 helyett 320 forintért értékesíthető. A vöröshagymaárak megállapításánál előnyben részesítették a jobban eltartható, dughagymáról termesztett árut, ennek másodosztályú minőségéért pontosan annyit fizetnek, mint a magról termesztett I. osztályú vöröshagymáért. Természetesen beleszólt az ármegállapításba a termelés önköltségének, valamint a felhasznált anyagok árának alakulása is. Az Országos Anyag- és Árhivatal egyúttal meghatározta a burgonya hatósági maximált fogyasztói árát is, amely valamennyi állami és szövetkezeti termelő és értékesítő szervezetre (ideértve ezek társulásait is), valamint a magánkereskedőkre is vonatkozik. (Nem érvényes a rendelkezés a mezőgazdasági és szakszövetkezetek tagjaira, valamint az egyéni termelőkre.) Az új ár szeptember 1. és december 31. között fajtacsoportonként (I—II—III.) I. osztályú árunál kilogrammonként 4.80, 4,40 és 4,00 forint; január 1. és június 30. között 5,—, 4,60, illetve 4,20 forint. A vöröshagyma és a téli alma fogyasztói ára továbbra is a szabad árkategóriába tartozik; a SZÖVÉRT tagvállalatai a vöröshagymánál jelenleg országosan maximált árat alkalmaznak, kilónként 5,60-ért adják az árut. A kertészeti termelők anyagi érdekeltségét és ezzel a lakosság folyamatos ellátását a forgalom döntő részét lebonyolító SZÖVÉRT tagvállalatai egyéb szempontból is szem előtt tartják. Az elmúlt időszakban a felvásárlók a garantált, Illetve a védőáraknál többet fizettek a termelőknek más terményekért is. A zöldpaprikáén kereken 100 százalékkal többet adott a termelőknek, mint amennyit a védőár előírt, de többet fizettek a zöldbabért, a zöldborsóért és a paradicsomért ls. A felvásárlás-' árak növelését természetesen részben az aszály nyomán kialakult helyzet indokolta, d» ezen túlmenően közrelátszott az önkéntesen végrehajtott felvásárlási áremelésben a termelők védelme, a partnerek érdekelnek figyelembe Vétele is. (MTI)