Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-18 / 195. szám

Szerda, 1976. augusztus 18. 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK XVII. Szegedi Nyári Tárlat, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, augusztus 20-ig. Kalmár Márton szobrászművész szabadtéri kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ udvarán, augusztus 30iR. Fotóklubok 12. Szegedi Szalonja. Kiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 21-ig. Joó József műgyűjteményc. Kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Koszta Rozália festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kiss Sándor szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában, augusztus 20-ig. íróportrék. Molnár Fdit fotókiállítása a Sajtóház Művészklubjában, szeptember 15-ig. Művészet és otthon 1976. Kiállítás a Gulácsy Lajos Teremben, augusztus 19-ig. Száz év Szeged zenei életéből. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 20-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Rádiófigyelő Emberek és gépek Tizenhat kiállítás Évek óta tíz-tizenkét képzőművészeti kiállítás kínálja a művészi látnivalókat az érdeklődőknek- Az a tény, hogy a városban e bő hónapban sok ezer hazai és külföldi turista megfordul, meghatározza az ünnepi hetek programját éppúgy, mint benne a képzőművészeti kiállítások rendjét, összetételét. Az idén az eddigieknél is több, tizenhat — közülük tizenhárom kifejezetten képzőművészeti — kiállítás várta az érdeklődőket. A tárlatok elemzéséhez többféle megközelítési mód kínálkozik. Egy bizonyos; két, jelentős kollektív tárlat fogta közre az egyéni bemutatkozásokat és a műfajokat, illetve gyűjteményeket bemutató rendezvényeket. A XU. Dél-alföldi Tárlat még nyitva állt az érdeklődők előtt a Szegedi Ünnepi Hetek kezdetekor, s a XVII. Szegedi Nyári Tárlat szeptember elejéig tárt kapukkal várja a vendégeket. A Délalföldi Tárlat e táj képzőművészetének stagnálásáról, merjük kimondani: visszafejlődéséről tanúskodott. E kollektív kiállítás látogatói nemigen kaptak hűséges képet Békés és Csongrád megye képzőművészeinek legjobb formájáról, bár lehet, hogy éppen ezek a művek fejezték ki az alkotók mai lehetőségeit, képességeit. A nyári tárlat már több — ha egészében nem is, de néhány műben fellelhető — eredményt mutatott föl. Különösen örvendetes a fiatal alkotók nagy számú jelentkezése. s nyugodtan mondhatjuk: az ö alkotásaik jelentették az idei országos seregszemle legmagasabb művészi színvonalát. A tárlaton belül is elsősorban a grafikai anyag sokszínűsége, stiláris, kifejezésbeli gazdagsága, napjaink kérdéseire rezonáló művészi válaszai érdemelnének külön elemzést. A festészeti anyag kevésbé színvonalas, többet küszködik mondanivalót é« kifejezésmódot egyaránt gúzsba kötő konvenciókkal, egyegy alkotónál érzékelhető a saját klisékkel való — sajnos, eredménytelen — küzdelem. A szobrászati anyag meglehetősen esetleges, véletlenszerű, kevés biztos információval szolgál a mai magyar szobrászat megitélésehez- Számunkra különös öröm, hogy ebben az anyagban kiemelkedő helyet kö vetélt magának a fiatal szel gedi szobrász, Lapis András. A Szegedi Nyári Tárlat, mint országos képzőművészeti keres ztm etszet-kiállítás, úgy tűnik, mindezek ellenére hű tükre mai képzőművészeti életünknek. Felvonultatja a legjellemzőbb áramlatokat, művészi kifeje zésmódokat, ugyanakkor a szegedi nyár zsongó forgatagában nagyon fontos közművelődési missziójának is eleget tesz. Az egyéni kiállítások az idén a szobrászat térnyerése jegyében születtek. Kass János Fejek-sorozatának bemutatója, Hegyi Flórián naiv alkotó fafaragásai, Kiss Sándor szoborkiállítása, Lantos Ferenc térdekorációi és Kalmár Márton szabadférj kamaratárlata szeles plasztikai spektrumot mutatnak. Kalmár lírai realizmusától Lantos kísérleti, dekoratív tér- és parkdíszein át Kass komplex igényű Fejek-sorozatáig, Hegyi Flórián „baltázott" alakjaitól Kiss Sándor népi gyökerű kopjafáiig meglehetősen nagy a távolság. Együtt, egy városban, egymás mellett szemlélve őket, éppen a mai szobrászat sokféleségéről, hagyományainak színességéröl és megvalósulási formáinak gazdagságáról győz meg. Külön öröm, hogy az idén ismét volt szegedi származású művész (az alsóvárosi Mészáros Dezső szobrai után az idén Kass János szegedi 6zületésű művész plasztikáit láthattuk). Miért ne lehetne ebből a — talán véletlenszerű — sorozatból rendszert teremteni?! Helyet és teret kapott szegedi alkotó (Kalmár Márton kiállításán nemcsak a szobor_ anyagok jelentettek újdonságot, de a kiállítóhely, a Bartók Béla Művelődési Központ udvara is szabadtéri kiállítóhelyiséggé lépett elő); helyet kapott a naiv művészet, s immár hagyományosan egy-egy jelentős magyar szobrász, ezúttal Kiss Sándor mutatkozhatott be a Közművelődési Palota kupolájában. A pécsi festőművész, Lantos Ferenc három szegedi módszertani ki_ állítása után (Természet— Látás—Alkotás I—III.) ezúttal erre az alkalomra három zománcozott kísérleti térdekorációt készített, melyet a Móra-parkban láthattak az érdeklődők. Ezek a sorozatban gyártott tárgyak felhasználásával készült park- és kertdekorációk a jövőben Tarján egyforma házai között és a kemping árnyas fái alatt jelentenek majd üdítő színfoltot. Mindössze egyetlen festő, művész, a Gyulán élő Koszta Rozália kiállítása képviselte a táblakép műfajt. Nemcsak sok látogatója, de nagy sikere volt a művésznő November 7- Művelődési Központban megrendezett tárlatának. A művészet, az otthon és a müpártolás hármas indítéka szülte az immár hagyományos képcsarnoki kiállításokat; s ide kapcsolható, éppen létrejött ténél, szándékánál fogva rcC kon kiállítást, a Juhász Gyula Művelődési Központban bemutatott gyűjteményt, mely Joó József műgyűjteményéből adott válogatást. Bár a Képcsarnok Gulácsy Lajos Terme egyetlen kiállításra invitál meghívójával (Művészet és otthon '76), az ünnepi hetekben két tárlatot láthattak a bemutatóteremben levők. Az egyik elsősorban a korszerű otthon tárgyait, a másik kisplasztikákat, érmeket, dísztárgyakat tárt a közönség elé. Joó József műgyűjteménye kétéves hiányt pótolt. Természetes igény, hogy az ünnepi hetek idején, a múzeum állandó kiállításai mellett az egyetemes, a hazai vagy épp a helyi klasszikus alkotásokkal is találkozhassanak a város vendégei. A fotó műfaját tizenkettedig alkalommal képviselték az ország fotóklubjaiba tömörült amatőr fényképészek a szegedi fotószalon idei bemutatóján. A profi fotózást magas színvonalon képviselte Molnár Edit íróportréinak bemutatója a Sajtóház Müvészklubjában. E két tárlat bepillantást engedett a fotózás kísérleti műhelyeibe éppúgy, mint ahogy a portréfényképezés magasiskoláját is bemutatta. Ezeket a tárlatokat egészítette ki néhány dokumentumkiállítás: a Feszty-körkép történetét bemutató tárlat, a Szép könyv '75 című kiállítás, a Száz év Szeged zenei életéből című tárlat és a forint születésének 30. évfordulóját köszöntő numizmatikai kiállítás. Tandi Lajos Finálé Befejezéséhez közelednek az idei Szegedi Szabadtéri Játékok. Ma, szerda este, szünnap van a téren, s csütörtöktől a szezon utolsó előadásainak díszleteit állítják föl a munkások. Miután az alkotmány ünnepe és az előrehozott hétvégi pihenőnap egymást kö. veti a naptárban, csütörtökön, pénteken és szombaton tartják a záróelőadásokat. Holnap az Ecseri lakodalmas szerepel a szabadtéri játékok programján, pénteken búcsúzik A cigánybáró, s augusztus 21-én, szombaton a Magyar Állami Népi Együttes jubileumi műsora zárja az 1976-06 Játékokat. Lehetne magyarul? A rádió zenei híreit hallgatva megütötte a fülem, hogy Nikola Gjuzelev, a Szegedi Szabadtéri Játékokon is szerepelt bolgár basszista, olaszul énekli Muszorgszkij Borisz Godunovjának címszerepét az idei veronai fesztiválon. S nem udvarias gesztusból énekel olaszul, hanem azért, mert a közönség igy kívánja. Először azt hittem, rosszul hallok, hisz' oly sokan, oly sokszor bizonygatták már, hogy operákat, dalokat csak eredeti nyelven érdemes előadni, mert úgy sokkal szebben, kifejezőbben énekelhetök. De hát akkor hogyan lehet orosz operát olasz nyelven énekelni? Faggatták is efelől az immár világhírű művészt, aki megvallotta, hogy vannak bizonyos nehézségei, s összehasonlításul be is mutatott egy részletet oroszul és olaszul, s valóban, az utóbbit alig lehetett az előzővel összehasonlítani. A közönség akarata azonban szent... Az már más kérdés, hogy Gjuzelev ennek ellenére „hangilag és színészileg egyaránt kitűnően oldotta meg a rendkívül nehéz szerepet." Nyilvánvaló tehát, az olaszok — jóllehet zenei ízlésük kényesebb, kifinomultabb, mint az operahagyományokban kevésbé gazdag népeké — a kifogástalan hangzással egyenértékűnek tartják, hogy értsék a szöveget. Mivel a zenének nincs sztorija, söt mint Bernstein mondja, érzelmileg is tetszés szerint kapcsolódhatunk hozízá. a közönség jelentős része tudni szeretné, hogy a zeneszerző milyen muzsikát komponált a librettóhoz, legyen a szöveg bármilyen naiv, vagy banális. Nem csoda, hiszen a legszebb áriákat szinte népdalként énekelgetik Catániától Velencéig. Éppen ezért nálunk is fölvetődik a kérdés (nem először), hogy Szegeden, ahol a munkások és a parasztok nagy sokaságának csak mostanában van alkalma ismerkedni a komoly zenével, számíthatunk-e megértésre, befogadókészségre és sikerre nem magyar nyelven énekelt operákkal? Persze a zeneértők és -élvezők, s talán egy kissé a sznobok is, esküsznek az eredeti nyelvű előadásokra, s legtöbbször meggyőző érveléssel bizonyítani tudják, hogy ne-, kik van igazuk. De ha a népnevelést is fontosnak tartjuk ezen a téren, akkor be kell látnunk: Erkel Hunyadi Lászlójának előadásai itt a Dél-Alföldön általában azért látogatottabbak, mint például Gounod Faustjának produkciója, mert a „Meghalt a cselszövő..." még ma is megborzolja az érzelmek húrjait, éppúgy, mint a múlt század közepén, az egyébként gyönyörű Ékszer-ária pedig esetleg hidegen hagyja a közönség jelentős részét. Mi tehát a teendő? Nehéz erre kategorikus választ adni, hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóságának — igen dicsérendőén — alapelve, hogy lehetőleg minden évben szerződtetni kell nagynevű külföldi énekeseket is. Az eddigi magas színvonalat fémjelzik az olyan nevek, mint Margaret Tynes, Nikola Nikolov, Péter Glossop, Nicolae Herlea és a többiek. Az ilyen énekesek azonban aligha fognak megtanulni magyarul egy-egy szerepet. Csakis arról lehet szó, hogy rajtuk kívül a hazai szólisták, mellékszereplők és a kórusok magyar nyelven énekeljenek, mert így már a laikus néző is könnyebben eligazodik, jobban megérti, mi történik a mi „csillagos színpadunkon", s hogy például a szoprán szólista a szerelmet vagy a halált emlegeti, amikor a felső regiszterekben csillogtatja a hangját? Az Operaházban is csinálják ezt, amikor külföldi vendégművészek lépnek föl, pedig ott I alighanem disztingváltabbak az igények, mint a szegedi fesztiválon. Ne engedjünk a színvonalból! A veronaiak példáján elgondolkodva azonban talán gyorsíthatnánk az opera népszerűsítését Jó lenne, ha a Dóm tér nemcsak az Ecseri lakodalmasra telne meg zsúfolásig, hanem mihamarabb akkor is, ha — mondjuk — Wagner- vagy Glinka-operát hirdetnek a plakátok. £ N, i, Titkon innen — titkon túl címmel jelentkezett Szegedről hétfőn a rádió sorozata, az orvostudomány műhelyeiből. A tizenhatodik adás témája: elembertelenítik-e az embert a gépek? A választ neves szegedi szakértők igyekeztek megadni: dr. Kulka Frigyes sebészprofesszor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese, dr. Csernay László egyetemi tanár, a Szegedi Központi Izotópdiagnosztikai Laboratórium vezetője, dr. Székely Sándor filozófus, a József Attila Tudományegyetem kibernetikai laboratóriumának vezetője és dr. Győri István tudományos munkatárs. „Az ember tudja, hogy a gépre van szorítva, de ugyanakkor fél tőle és szinte eszelősen gyűlöli is" — mondta egy fiatal agrármérnök, aki október óta él — gépekkel. Egy asszony: „Eleinte nagyon féltem tőlük, de most már hálás vagyok nekik és a tanár úrnak". (Először ő is a gépeknek hálás, gazdájuknak és parancsolójuknak, „a tanár úrnak" csak ezután. Vagy véletlen volt a sorrend?) A rádióhallgatók véleményei igen differenciáltan tárgyalták a problémát. Aztán kialakul a végleges álláspont: a gépek hasznosak, sőt nélkülözhetetlenek, különösen az orvostudományban, de veszélyeikre mindig nagyon ügyelni kell. s nem utolsósorban: a gép humanitása attól is függ, ki használja. A riporter dr. Kulka Frigyes egyértelmű kijelentésére, miszerint az orvostudományban a gépek nem dehumanizálódnak, egy széles körben elterjedt, szinte kaffkai elidegenedés-teóriát vet fel: az orvostudomány áldozatává válik a technika általános elidegenítő hatásának. Igaz-e ez? Hogyan, miért? Mindenki hallhatott, olvashatott Bemard professzor „új szíveseiről", a membrántüdőkről, altató- és lélegeztetőgépekről stb. Hogyan használja az ember, az orvos a gépeket — éppen a betegeknél? Csernay professzor közvetlenül bizonyít: helyszíni felvételen egy színes televízió és egyéb bonyolult gépiek segítségével történő máj- és lépvizsgálatról. A vizsgálat, s egyben a rádiós kísérlet savaborsa: úgynevezett sugárzó (radioaktív) preparátumot juttat a beteg szervezetébe. Közben halljuk a diagnózist végző professzor, a szemlélők és később a beteg hangját. A professzor az orvos megnövekedett felelősségéről beszél, hiszen köztudott: a radioaktivistással barbár módon gyilkolni is lehet. A beteg nem érze semmit. Időközben tájékoztatják a hallgatósággal együtt a vizsgálat folyamatairól. — A gép sohasem helyettesítheti az embert, ember és ember közti kapcsolatban csak közvetítő lehet — szól a filozófus. Aztán a jövő elképesztő távlatait hallhatjuk, már létező példákkal illusztrálva: diagnosztizáló gépről, orvossal együttműködő, orvostól segítséget kérni tudó gépről. Az ember bódultan hallgat. * Mi lehet végső konklúzió a rádióadás harminc perce után? Lehet-e egyáltalán akár ideiglenesen is lezárni ezt a témát? A szóban forgó kérdés valóban elképesztően bonyolult: egyszerre filozófiai, etikai és tudományos. Domonkos László m m Üzletek ünnepi nyitva tartása Ma, augusztus 18-án, szerdán valamennyi kereskedelmi és vendéglátóipari üzlet valamint piac a szerdai napra érvényes nyitvatartási rend szerint várja vásárlóit. Kivételt képeznek az egyműszakos húsboltok. amelyek. reggel 7-től délutén 5 óráig tartanak nyitva déli 12 és fél 1 óra közötti ebédszünettel. Augusztus 19-én, csütörtökön valamennyi kereskedelmi és vendéglátóipari üzlet, valamint piac a szombati napra érvényes nyitvatartási rend szerint áll a vásárlók rendelkezésére. Az élelmiszer-, hús-, kenyér- és péksütemény boltok a pénteki nyitvatartási rend szerint szolgálják ki vásárlóikat. Az egyműszakos húsboltok reggel 6-tól délután 5' óráig tartanak nyitva, déli 12 és fél 1 közötti ebédszünettel. Augusztus 20-án, pénteken valamennyi kereskedelmi üzlet és piac zárva tart, kivéve a vendéglátó üzleteket, amelyek szombati nyitvatartási rendjüknek megfelelően nyitnak és zárnak. Augusztus 21-én, szómba. ton az egész éven át vasárnap is nyitva tartó élelmiszer-, édesség-, dohány- és virágboltok, valamint a piacok a vasárnapi nyitvatartási rend szerint szolgálják ki vásárlóikat. A vendéglátó üzletek is a vasárnapi nyitvatartási rendjüknek megfelelően nyitnak és zárnak. Minden más kereskedelmi üzlet ezen a napon zárva tart. Augusztus 22-én, vasárnap valamennyi kereskedelmi és vendéglátóipart üzlet és piac a hétköznapi nyitvatartási rend szerint üzemel. Az élelmiszer-, a hús-, a kenyérés a pésüteményboltok — beleértve azokat az árudákat is, amelyek nyitvatartási rendjük szerint zárva lennének — a szokásos nyitási és ebédidővel a keddi nyitvatartás szerint szolgálnak ki. Augusztus 23-án, hétfőn az összes kereskedelmi és vendéglátóipari üzlet a hétfői napra érvényes rend szerint nyit és zár. AUTÖSOK, MOTOROSOK, FIGYELEM Elfekvő és raktártöbblet készleteinkből kiárusítás! tartunk Kaphatók; SZEMÉLYGÉPKOCSI-, MOTORKERÉKPARÉS ROBOGOALKATRÉSZEK, VALAMENNYI TÍPUSHOZ. Szegedi Gépjárműjavító Isz, Cserzy Mihály utca 4. T.: 13-394. Időpont; 1—15 óra között.