Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

Az egészségügy „helyi modellje" TUDOMÁNY A SZAB orvostudományi szakbizottságának témái A Szegedi Akadémiai Bizottság orvostudományi szakbizottsága a SZAB megalakulása óta működik, igaz, kezdetben a biológiai tudományokkal közös gyékényen árult. Azóta útjaik — a feladatok különbözőségének megfelelően — szétváltak. Dr. Tóth Károly profeszszorral. a szakbizottság elnökével ezekről a feladatokról, célokról, a az eddigi érdekesebb témákról beszélgettünk. Persze kérdezni mindig nehéz, jól kérdezni még nehezebb. Tulajdonképpen miféle tudományos munkát végeznek itt azok az orvosok, akik már valamilyen tudományos fokozat tulajdonosai, s munkájukat általában saját intézetük keretein belül folytatják? Az országos népességkoncentráció tengelyei a XX—XXL században. (Kiss Dénes — VÁril — munkája alapján.) Városháló a térképen — Célunk elsősorban azoknak a főként fiatal kutatóknak a fölkarolása, akik nem tudományos intézetekben dolgoznak. (Körzeti vagy kórházi orvosok, esetleg más, nem orvosi jellegű kutató intézetekben dolgozó orvosok.) Ez a segítség — amely alkalmanként az erkölcsi mellett anyagi támogatás formájában is megnyilvánul — nem csupán Szeged és Csongrád megye, de Bács-Kiskun és Békés megyékre is kiterjed. Mint tudomásom szerint a többi szakbizottság is, mi is pályázatokat írunk ki általában olyan témákból, amelyekről föltehető, hogy többen is komolyan foglalkoznak vele. (Előzetes fölhívást bocsátunk ki, s a beérkezett címlista alapján írjuk ki a pályázatot.) A bíráló bizottság javaslatára a SZAB aztán pénzjutalommal vagy elismerő oklevéllel honorálja a legjobb eredményeket. A kutatási témákat mindig az illető szakterület jeles képviselője vezeti, illetve tanácsaival támogatja. Ezenkívül módunkban áll bizonyos dologi kiadasokat (például kísérleti állatok beszerzését) finanszírozni. A területi munkán kívül az egyetemmel is szorosan együttműködünk, amennyiben kisebb társaságokat érdeklő speciális témákból a SZAB klubjában rendezvényeket tartunk. — Az eddig elmondottakból már körvonalazódik a kép: a szakbizottság problémafölvető, tudományszervező funkciót tölt be. De van bizonyos koordináló szerepe is. A közelmúltból emlékszünk egy széles körben érdeklődést keltő témára, a „Csongrád megyei öngyilkosságok" kérdésérc, amely az 1974. évi munkaprogram első pontja volt. — Erre a szakbizottsági ülésre meghívtuk a Csongrád megyei és Szeged városi párt- és tanácsi szervek vezetőit, az illetékes rendőrkapitányságok képviselőit, a Csongrád megyei Bíróság és Főügyészség vezetőit, a JATE érdekelt tanszékeit, a gyermek és felnőtt ideggondozással foglalkozó szakembereket, a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront és a nőbizottságok képviselőit. Tehát mindazokat, akiket ez a rendkívül komplex társadalmi probléma érinthet. Az öngyilkosságok és öngyilkossági kíséri etek száma Csongrád megvében a legmagasabb. A megelőzés érdekében indokolt. a fenti kérdéssel való foglalkozást valamennyi államigazgatási, társadalmi és szakmai fórum figyelmébe ajánlani. Komplex szociológiai és klinikai tudományos felmérő munkáfi javasoltunk a társadalmi, gazdasági, pszichológiai és személyi okok feltárására. Itt meg kell jegyezni, hogy állandó munkabizottságaink nincsenek, mindig az adott téma szerint igyekszünk mozgósítani a szakembereket, akik így egy-egy feladat elvégzésére társulnak. — Miben áll ez a feladat? — Az öngyilkosságok esetében, a figyelemfelhívásban s a téma alapos és sokoldalú megtárgyalása után javaslattételben. Hogy aztán ezeket a javaslatokat hogyan fogadják, s élnek-e velük az illetékesek, erre nem tudnék választ adni. Hatáskörünk — sajnos — a javaslatok megtételéig terjed, s igen sokszor visszajelzést se kapunk arról, volt-e valami hatása a munkánknak. — Bár jócskán az év derekát tapossuk, de talán még aktuális a kérdés, mi a munkaterv 1976ra? i — Erre az évre két fő témánk van, az elsőn már túl, a másiknak még előtte vagyunk. „Az orvosi és egészségügyi munka effektivitása javításának (lehetőségei" kissé komplikált cím, ám annál lényegesebb tartalmat hordoz, mert az orvosi munka hatékonyságának javítása elsősorban a beteget érinti kedvezően. Win ter Miklós főorvos referátumának lényege is az a kérdés volt, hogyan lehetne elkerülni a betegek kivizsgálása során a fárasztó ide-oda küldözgetést, s a sokszor párhuzamosan vagy egymás után elvégzett azonos vizsgálatokat. Nagyon érdekes volt ebben a témakörben Pataky László csengődi körzeti orvos, a MAOTE (Magyar Altalános Orvosok Tudományos Egyesülete) tagjának beszámolója. Elmondta, hogy ők kidolgoztak egy modellt, amely az országos betegforgalmi adatokat — például táppénzes állományt — tartalmazza. (Kérdéseikre a válaszokat a községi és körzeti orvosoktól kapták.) Ennek a modellnek, mint összehasonlítási alapnak van jelentősége, hiszen mindenki lemérheti rajta saját munkáját, annak hatékonyságát. Bizonyos önszabályozási rendszernek, önkontrollnak készült, s mint ilyen, a gyakorlatban is használhatónak bizonyult. A másik, még előttünk álló föladat annak eldöntése, hogy kikből álljon az a munkabizottság, amely az „Egészségügyi intézmények kooperációs kapcsolatainak kérdésével foglalkozik. Mit jelent ez? Az egészségügy úgynevezett „csongrádi modellje", amely 1974 óta működik, sokat javított a gyógyító munka hatékonyságán. Az országban először itt valósult meg az állami (egyetem) és tanácsi felügyeletű kórházak és rendelő intézetek szervezett együttműködése, amely a lépcsőzetes betegellátást biztosítja. Ez azt jelenti, hogy minden beteg betegségének megfelelő szintű ellátásban részesül. Lényege, hogy a klinikák bekapcsolódtak a területi munkába azzal is, hogy tanárai ellátják a „megyei szakfóorvosi" teendőket. Így az információs áramlás, szakmai irányítás megfelelő színvonalon biztosított. Amióta ez a modell működik, sokat javult a kapcsolat a terület és az egyetem között, de számos olyan tényező akadályozza még e gyümölcsöző együttműködés továbbfejlesztését, amelyek leküzdése további feladatokat jelent KULKA ESZTER „A világ rohamosan terjeszkedő nagyvárosai hovatovább egyetlen összefüggő nagyvárossá olvadnak össze. Míg eddig a városok mezőgazdasági területekkel körülvett szigetek voltak, a jövöben a viszony megfordul: a mezőgazdasági területeket fogja majd körül az ekumenopolisz (egyetemes világváros) hálózata." Így írt a közelmúltban elhunyt, világhírű görög építész, Doxiadis a kialakulóban levő világméretű egyetemes városról, amely egyes gócokból kiindulva hálóként lassan beszövi a kontinensek emberlakta tájait. Kétségtelen, hogy a világ legfejlettebb iparvidékein a települések és az ipartelepek lassan már összefüggő láncolattá nőnek össze, gondoljunk csak például a Ruhr-vidék városhalmazataira. Ez a jelenség az egész világon — így már nálunk is — nyomon követhető. Az urbanisztikával foglalkozó szakemberek munkája nyomán Európa és Magyarország térképén is kirajzolódik az a „nagylyukú háló", melynek szálait az utak és vasútvonalak mentén egyre tovább terjeszkedő városi lakó- és ipari területek sűrű szövedéke képezi, míg a háló .lyukaiban egyre kisebb területre A szegedi boszorkánypörök. Válogatta, összeállította és a bevezetőt írta: Oltval Ferenc. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976. Készült a Szegedi Nyomdában, 6100 példányban. Alak: 50X70 mm. A tipográfia és a kötésterv Vincze György munkája. A szavak jelentésváltozása — legalábbis a szakemberek körében — közismert.. A bűbájos szó ma azt jelenti, hogy valaki elragadóan szép, lenyűgözően bájos, a boszorka pedig temperamentumos, csintalan fiatal nő. Régen a bűbájos varázslót, varázsló erejű embert jelentett, a boszorkány — mivel, ugyebár, az ördöggel cimborált — természetfeletti hatalommal megáldott halandót. Változnak az idők. változik a szavak tartalma. Ezért azután már nem szégyelljük annyira, hogy a boszorkány szó mégis az eredeti jelentést juttatja az emberek eszebe, ha jelzője: szegedi. A szegedi boszorkánypörökről, erről a fölöttébb csúnya ügyről minden szegedinek van némi fogalma, ebből a könyvből azonban bárki a mélyére is áshat az egykori események okainak. Bevezetőben a szerző alapos elemzését adja a „boszorkányizmus" létrejöttének és elterjedésének, s megvilágítja a szegedi boszorkánypörök hátterét és lefolyását. A vallás mákonya, a szellemi elmaradottság talán semmi másban nem mutatkozott meg ilyen szorul össze az erdő, a mező, a víz. Míg a települések a tájban elszórt kisebb-nagyobb szigetek voltak, azok rendezése-fejlesztése az ott élők belügye volt, a műszaki tervezés is ezekhez az igényekhez igazodott. A XX. század derekától — a leirt jelenségek felismerésével — a tennivalók is megváltoztak. Magyarországon a területrendezési tervezés módszertani előírásait utoljára 1966ban szabályozták, jelenleg is ez az előírás van érvényben. Az utóbbi öt-hat évben azonban, a hazai kutatások nyomán, a magyar szakemberek is felismerték, hogy az egyes településláncolatokés csoportok fejlesztése több település együttes vizsgálatát és tervezését teszi szükségessé. Megváltozott a hagyományos belterület és külterület értékelésének igénye is. A településcsoportok tervezésére vonatkozó új műszaki-gazdasági szabályok kidolgozása még nem történt meg. (Igaz — és ez komoly érv — a kérdések igazgatási-jogi problémái igen nagyok.) De a hazai egyenlőtlen fejlődés kiküszöbölése, az aránytalanságok felszámolása szükségszerű, különösen nagy gondot jelentő feladat. jellegzetesen és szörnyűségesen. Egyenes következmény, hogy manapság a koholt vádakra alapozott — tehát megalapozatlan — politikai pöröket nevezzük boszorkánypöröknek. A könyv második része iratokat közöl az 1726—1744-es években lezajlott boszorkánypörökrő". A 29 dokumentum jórészt „jegyzőkönyv", önkéntes és kényszervallomásokról. (A 29 egyébként jó szám: kétszer 13 plusz 3!) Megtudhatjuk többek között, hogy Kovács Pál koldusbirót „egy fekete bikához esküdtették.. Háromszor kerülte meg az szarvát, az ég felé háromszor felsimította és az kezét 3-szcr felhúzta rajta, és mondotta: hogy ha ti eztet tisztelitek, én is ezé tisztelem. Háromszor mondotta, az farkát is 3-szor húzta meg és mondották, hogy az töröktül jó nyereséget hoznak. A miatyánkot vissza kellett ottan mondani néki. Az homlokát és farkát mindnyájan megcsókolták, annyira, hogy meg is hódosodott beléje. Azután emberré változott, 3-szor vétkezett az gonosszal. Az is sánta volt". Ilyen módja volt például annak, hogy — a kihallgatok szerint — valaki megtagadja istent és a szenteket, s ellene mondjon a keresztségnek, vagyis boszorkány legyen. Végül is egyáltalán nem IréfaAhogy mondják: „egyvárosú" ország vagyunk. Három-négy éve az ország több vidéki és fővárosi tervezőintézetében — nagyrészt kísérleti jelleggel — készültek olyan tervek, amelyek korszerű igénnyel igyekeztek foglalkozni a településközi tér és a településkörnyék kérdéseinek megoldásával. A jórészt elszigetelt próbálkozások eddigi tapasztalatainak összevetését határozta el az Építőipari Tudományos Egyesület városfejlesztési tagozatának városrendezési szakosztálya, hogy a gyakorlati-módszertani munkához hasznos tapasztalatokat szerezhessenek, s kialakítsanak egy egységes hazai koncepciót az „országrendezési" munkához. Magyarországon összesen körülbelül háromezer település van, ebből nyolcvan a városi településforma. A településcsoportok fejlesztése, illetve egyes csoportok fejlesztésének visszafogása nagy körültekintést igénylő, felelősségteljes munka. Eddig az volt a gyakorlat, hogy mindegyik tanács egyéni elképzelései szerint alakította, szépítette a hatáskörébe tartozó területet, de most már égetően szükségessé vált a településfejlesztések koordinációja. dolog ez: 1728-ban tizennyolc ártatlan embert állítottak törvényszék elé Szegeden, s a „körültekintően" lefolytatott tárgyaláson hozott ítélet szerint tizenkettőt élve, egyet pedig lefejezése után, holtan megégettek. Hét aszszony volt közöttük. S e szörnyűség alig 250 éve történt, a felvilágosodás korának hajnalán! Akkoriban, amikortájt — a szerző remekül csattintja a poént — ' Newton már megalapozta a klaszszikus fizika máig is érvényes tudományát. amikor már megalkotta életművét Watteau, a rokokó festő, Leibnitz, a matematikus és filozófus, s amikor idehaza már megépült a vízvezeték a budai várban, működött a budai nyomda, és kötelezővé tették a gyógyszerész-vizsgát egész Magyarországon. A könyv tehát kitűnő összefoglalója a boszorkánypöröknek. Mivel azonban most van először módom ún. minikönyvröl írni, nem hallgathatom el ellenérzésemet: az ilyen kis méretű nyomdatermék — bármennyire is divat kiadásuk, gyűjtésük — tulajdonképpen antikönyv. A szegedi boszorkánypörök is megérdemelné, hogy olvassák, de lehet-e tartalomra igazán figyelni, ha a szöveget 6 pontos, aprócska betűvel nyomtatják, ráadásul samoa papírra, barna színnel? F. K. 3-szor vétkezett a gonosszal