Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-10 / 162. szám

Szombat, 1976. július 10. 7 Fogalmak — közelről 14. Felhalmozás A nemzeti terméknek a jövőbeni termelést szolgáló új javak, azaz új termelési eszközök beszerzésére szánt hányadát nevezzük felhalmozásnak; a nemzeti terméknek ezt a részét nem fogyasztja el a társadalom, hanem beruházza, illetve készleteket képez abból, s ez a további gazdasági növekedés egyik fontos forrása. A felhalmozás egyrészt állóeszközök, másrészt a forgó•szközök növekedésében nyilvánul meg. A gazdasági növekedés szempontjából a felhalmozásnak kettős jelentősége van. Egyrészt: a nemzeti jövedelemnek mekkora hányadát fordítja a társadalom felhalmozásra. Ez' az arány ma világszerte 20 százalék körüli, a szocialista országokban ennél nagyobb. Magyarország az elmúlt tervidőszakban a nemzeti jövedelem kb. 25 százalékát fordította felhalmozásra. Lényeges körülmény az is, hogy a felhalmozáson belül mennyi jut az állóeszközök gyarapítására — a beruházásokra — és mennyit köt le a készletállomány növekedése. Az -utóbbi ugyan szükséges a termelés bővítéséhez, de a termelő kapacitásokat nem gyarapítja, az a beruházások eredménye. Nálunk sajnos a készletek időnként túlzott mértékű növekedése a felhalmozási hányad tekintélyes részét — a nemzeti jövedelem 5—6 százalékát — köti le. s ez csökkenti a beruházás lehetőségét. A népgazdaság felhalmozási tevékenységének eredményességét az ls befolyásolja, hogy növekszik. avagy csökken a befejezetlen beruházások állománya. Ez ugyancsak gyenge pontja a hazai felhalmozási-beruházási tevékenységnek, mert a befejezetlen beruházások állománya — amely természetesen nem vesz részt a termelésben — állandóan nő, egyes esztendőkben a nemzeti jövedelem mintegy 4 százalékát ..fagyasztja be" féligkész beruházások formájában. Szélsőséges esetekben — pL 1974-ben a készletek és a befejezetlen beruházások növekedése a nemzeti jövedelem 8—9 százalékát köti le, ennyivel csökkenti a felhalmozási hányadból — ez általában a nemzeti jövedelem 25 százaléka — az állóeszköz-állomány valódi növelésére felhasznált összeget (1974-ben a nemzeti jövedelem 16,6 százalékát fordítottuk erre a célra.) Mindent egybevetve: a jövőbeni gazdasági növekedés mértéke, üteme attól is függ, hogyan gazdálkodunk a felhalmozási hányaddal. A felhalmozási tevékenység akkor jó — mondhatjuk gazdaságos, hatékony, — ha abból minél kisebb részt vesz igénybe a befejezetlen beruházások és a készletek növekedése. Diákok a rostocki tanácsban Az 556 éves rostocki egyetem, amely januártól Wilhelm Pieck nevét viseli, Észak-Európa egyik legrégibb egyeteme. A nagy kikötőváros nemcsak hajógyártásáról, de felsőoktatási és kutatási intézményeiről is ismert. A város lakólnak több mint 6 százaléka egyetemi keretek között él. dolgozik, tanul. A rostocki egyetem 28 szakágazata szoros kapcsolatban áll a mindennapi életteL A hallgatók az NDK egész területéről érkeznek és számuk meghaladja a tízezret Résztvesznek a város életéi ben, és a város munkásifjúságának életében. A város vezetői ezért nem vendégeknek tekintik az egyetemistákat hanem a város polgárainak. A diákok helyet kapnak a városi tanácsban és különféle állandó bizottságokban is. Az elmúlt öt évben Rostockban több mint 70 millió márkát fordítottak diákjóléti, oktatási, kutatási célokra. A következő tervidőszakban 8100 egyetemista részére épül új, korszerű diákkollégium. A diákok a Csináld velünk! mozgalom keretében kétmillió márka értékű társadalmi munkával járultak hozzá Rostock szépítéséhez. Kulturális csere - itt és ott Évről évié bővülnek a Szovjetunió kulturális kapcsolatai: Jelenleg több mint 120 állammal tart rendszeres kulturális és tudományos kapcsolatokat- A szovjet kultúra és művészet több mint 40 ezer képviselője és 200 művészegyüttes utazik évente külföldre. A Szovjetunió kulturális kapcsolatai különösen a szocialista testvérországokkal fejlődnek. Csupán a legutóbbi 10 esztendő alatt a kölcsönös látogatások száma csaknem a háromszorosára növekedett és elérte a Szovjetunió összes kulturális cseréinek mintegy felét Az utóbbi időben a szovjet kultúra mintegy 10 ezer képviselője, csaknem 100 művészegyüttes utazik évente a szocialista országokba, ahol 60, a szovjet kultúrát és művészetet bemutató kiállítást rendeznek. A szocialista országokból ugyanakkor a kultúra 8 ezer képviselője, több mint 70 színtársulat érkezik évente a Szovjetunióba, s 40-nél több kiállítást rendeznek. Napjainkban igen elterjedtek a kulturális együttműködés új formái. Ilyenek például a közösen rendezett színielőadások, közösen készített filmek, televíziós adások stb. Csupán a legutóbbi években 35 előadást szerveztek meg közös erővel. Köztük a Háború és béke című operát (az NDK-ban), a Spartacus című balettet (Lengyelországban és Magyarországon), a Goya, Kedvező szél, Esküvő stb. című filmeket. Egyre jobban növekszik a szocialista országok színházi és zenei fesztiváljainak jelentősége. Ezek a rendezvények amellett, hogy tág lehetőséget biztosítanak - a testvérországok színházművészetének és zenéjének megismerésére, elősegítik azt is, hogy a szocialista országok színházainak, előadóművészeinek repertoárjában egyre nagyobb helyet kapjanak a szocialista államok szerzőinek alkotásai. Szüntelenül bővül azon kulturális és művészeti intézmények köre, amelyek közvetlenül együttműködnek egymással. A szovjet kulturális intézmények jelenleg a testvérországok 226 színházával, múzeumával, könyvtárával, művészeti, oktatási intézményével tartanak fenn kapcsolatokat. Nagy szerepet játszanak a szocialista országok együttműködésében a kiadók, amelyek rendszeresen kicserélik egymás között a kiadványokat, a lefordított műveket, a külföldi anyagokat, állandóan bővül a legjobb mai szépirodalmi alkotások közös kiadásának gyakorlata. Nyugaton néha arról panaszkodnak, hogy a szocialista országok, úgymond, egyoldalú kulturális cserét bonyolítanak le. Ajtót nyitnak a klasszikusok és a realisták előtt, de nem engedik be az úgynevezett modern tömegkultúrát. Valóban: a nemzeti kultúra olyan alkotásai előtt, amelyek e kultúra demokratikus, haladó, humánus tendenciáit tükrözik, ajtónk mindig nyitva áll. De sem a Szovjetunió, sem a többi szocialista ország nem engedik meg a burzsoá kultúra legsilányabb hajtásainak szabad beáramlását országukba. A szexet és erőszakot propagáló „kultúra" az ember elkorcsosodását váltja ki. Ezt alátámasztják maguk a burzsoá tudósok is. Erich From, a neves burzsoá szociológus például azt mondja, hogy az úgynevezett tömegkultúra az ember Intim világának elszokványosodásához, a természetes érzések és érzelmek elkorcsosulásához vezet A szocialista országok szerint a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kulturális cserék tárgyai csakis olyan kulturális és művészeti alkotások lehetnek, amelyekkel a megismerkedés hozzájárul a népek szellemi gazdagodásához és egymás jobb megértéséhez. Ezért nem engedik meg az antihumánus, erkölcstelen tartalmú művek propagandáját a területükön. T. L. Az ápolónők képzése és megbecsülése Manapság a betegellátásban kétségtelenül az ápolónőhiány okozza a legtöbb gondot. Az Egészségügyi Minisztérium és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete vezetőit egyaránt foglalkoztatja, hogyan lehetne enyhíteni a gondon. Erről beszélgettünk Bodnár Arpádnéval, a szakszervezet titkárával. — Általában hiány mutatkozik-e középfokú képzettségű dolgozókból? 1200 betöltetlen állás — Igen. A létszámhiány általában jellemző. De legnyomasztóbb a nővérek vonatkozásában.. Hiszen a betegágy mellett az ápolásban nem pótolható a nővér. Minden egyes távollevő helyett a jelenlevőknek kell tehát helytállniuk, vállalni a többletterhet. És egyre többeknek kell egyre súlyosabb többletterhet cipelni. Megkísérlem számokkal érzékeltetni ezt: Az intézetekben 15 ezer általános, 5300 gyermek és 2000 elmeápoló dolgozik, a szülészeti osztályokon 2200 szülésznő van: országosan tehát összesen 24 500 ápolónő működik. És 1200 a betöltetlen állás. A beosztott általános ápolónői állásoknak Budapesten 8,6, vidéken 3,5 százaléka üres. Persze, ez utóbbi — ahogyan mondják — erősen szóródik. Az iparvidékeken a hiány helyenként megközelíti a fővárosit, másutt, ahol kevés a női munkalehetőség, ott minden állásnak akad gazdája. A tényleges hiány azonban sokkal több, mint az üres állás. A dolgozók mintegy 20—30 százaléka ugyanis betegség, gyermekgondozási szabadság, rendes fizetéses szabadság stb. miatt tartósan távol van munkahelyétől. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a dolgozó nővérek közül mintegy ötezer még szakképzetlen. — Pedig az utóbbi években több intézkedés született az ápolónői munka vonzóbbá tételére. Hoztak-e ezek eredményt? Vonzó intézkedések — Valóban történtek intézkedések, hogy több legyen a nővér. A negyedik ötéves tervben sok kedvezményben részesültek: 1970. óta a három műszakos ápolónők közül a szakképzettek 200—800 forint, a szakképzetlenek 100—600 forint munkahelyi pótlékot kaphatnak. 1971-ben általános bérrendezésre került sor: 10,3 százalékkal (1663 forintra) emelkedett az átlagos alapbér. 1974. szeptember 1-én felemelték az éjszakai pótlékot a korábbi 10—20 százalékról 30—50 százalékra. 1975. január 1-én az ápolónők munkaidejét heti 42 órára csökkentették, a másutt érvényes heti 44 óra helyett. Az idén január 1-én pedig 5 százalékra emelkedett az egészségügyi dolgozók évi bérfejlesztése. A munkaerő-gondokon hivatott enyhíteni az 1972. januárjában életbe lépett rendelkezés, amelynek alapján a nyugdíjkorhatáron tűi is dolgozó ápolónők, szülésznők, csecsemő- és gyermek, gondozónők' évente 7 százalék ösztönző nyugdíjpótlékban részesülnek. 1975-ben és az idén pedig azt is engedélyezték, hogy a nővérek nyugdíjuk megtartásával, teljes munkaidőben dolgozhassanak. A munkakörülmények szempontjából jelentős, hogy országszerte csaknem 140 nővérotthon működik, nem egy közülük korszerű, kényelmes, kulturáltan berendezett, s valóban otthont nyújt mintegy 6500 ápolónőnek. Mégsem vagyunk elégedettek ezzel: újabb nővérotthonok létesítését szorgalmazzuk, garzonházak építését sürgetjük. — Hogyan biztosítja a képzés az utánpótlást? Létezik-e valami gyorsított „gyorstalpaló" módszer? Eljutni a felsőfokig — Igen. Az1 érettségizett jelentkezők, munka mellett, kétéves tanfolyamon szereznek ápolónői képesítést A kórházban heti 33 órát dolgoznak, a fennmaradó időt tanulással töltik. Tantárgyaik: anatómia, élettan, mikrobiológia, kórtan, sebészet belgyógyászat stb. Kezdő fizetésük körülbelül 1600 forint és az intézményekben kedvezményes étkezésben részesülnek. Közvetlenül az általános is* kola elvégzése után, kétfajta iskolában lehet egészségügyi tanulmányokat folytatni és szakképesítést szerezni: a három éves, nappali egészségügyi szakiskolában és a négy éves, nanpali egészségügy' szakközépiskolában. Mindkettőben általános ápolói és általános asszisztensi szakképesítést nyernek a tanulók. A szakiskolások munka meilett aztán két év alatt érettségizhetnek. A most jelentkező érettségizettek az általános ápolói szakképesítés megszerzése után tovább szakosodhatnak, előrehaladásuk lehetőségei és feltételei azonosak az egészségügyi szakiskolát vagy egészségügyi szakközépiskolát végzőkkeL Lehetnek gyermekápolónők, intenzív-terápiás nővérek, műtő-, anaeszteziológus asszisztensek. A továbbképzésről az Egészségügyi Szakdolgozók Központi Továbbképző Intézete gondoskodik. Még nagyobb jelentőségű a tavaly szeptemberben Indult felsőfokú képzés. Ez az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolai Karán indult szakterületeken (védőnői, gyógytornász, diétásnővér, közegészségügyijárványügyi ellenőr szakon) három éves nappali főiskolai képzés, és (egészségügyi szakoktató, intézetvezető nővér, mentőtiszt szakon) két éves levelező tagozattal. Szakszervezetünk javasolja, hogy a főiskolai képzést terjesszék ki meghatározott ápolónői kategóriákra Is. — Az elmúlt években más vonatkozásban is észrevehetően növekedett az ápolónők társadalmi megbecsülése. Július 1-én, Semmelweis Ignác születésének évfordulóján, a „kiváló" és „érdemes" orvosok, gyógyszerészek központi kitüntetésekor 42 nővér részesült „Az egészségügy kiváló dolgozója" kitüntetésben. Akad olyan ápolónő is, akinek kimagasló munkáját a „Munka Érdemrend" arany fokozatával honorál, ták. Mindez azonban nem elegendő. A nővéreknek a jövőben jobban kell érezniük a társadalom erkölcsi és anyagi megbecsülését. — Gyakran beszélünk az ápolónők elvándorlásáról, a három műszak nehézségeiről, de lényegesen kevesebbet azokról, akik évtizedeken át hűségesen kitartanak a kórházakban, a szociális ottho. nokban és a többi intézet, ben, illetve az alapellátásban. — A pálya vonzereje, erkölcsi megbecsülése szempontjából igen fontosnak tartom, hogy 1975. szeptember 1-én a szakdolgozók . képzése beilleszkedett az ál- Á Lr orhazbtM talános oktatás rendszerébe. ' Kifizetheti k-e a si R. F.-né szegedi olvasónk a múlt év októberében keresőképtelen lett, és súlyos betegsége miatt még hosszú ideig táppénzt kap. Mivel múlt évben a szabadságát csak részben tudta kivenni és betegsége miatt nem is valószínű, hogy erre egyhamar sor kerül, a vállalattól kérte, hogy a ki nem vett szabadnapjait pénzben váltsák meg, mert ez lenne számára a legkedvezőbb. A vállalat kérésére közölte, hogy jogszabályok nem teszik lehetővé a szabadság kifizetését. Felgyógyulását követően azonban az idei és az előző évi járandóságát figyelembe véve, kiveheti a szabadságot. Olvasónk arra kíváncsi, hogy a vállalat eljárása helyes-e és ha betegsége hosszabb ideig tart, megilleti-e erre az időre is a fizetett szabadság? A jelenlegi munkajogi szabályok -szerint a táppénzes betegállomány a szabadság pénzben történő megváltására nem ad jogot. Miként a különböző címen járó szabadságoknak megvan a jogszabályban megjelölt célja, úgy a rendes évi szabadság a dolgozó pihenését szolgálja és azt általában természetben kell kiadni. A rendelkezések szerint a vállalat álláspontja a helyes. A szabadság pénzben történő megváltására csak kivételes esetekben — mint a munkaviszony megszűnésekor, vagy sorkatonai szolgálatra való bevonuláskor — kerülhet sor. Ilyenkor a dolgozót a ki nem adott fizetett szabadságidőre az átlagkeresete illeti meg. Olvasónk kérdésére, hogy betegségének elhúzódása következtében mennyi ideig jogosult fizetett szabadságra, közöljük: a munkajogi szabályok szerint a rendes fizetett szabadság arra az időre jár, amíg a dolgozó táppénzt kap. Abban az esetben, ha a betegség miatti távollétre a dolgozó már nem részesül táppénzben, akkor a rendes fizetett szabadság sem illeti meg. Pc. V. M. dől el — Meggyőződésem, hogy a pálya megszerettetése alapvetően a kórházban dől el és számtalan gyakorlati és lélektani tényezőtől függ. Hogy a nővér tapasztalja-e: nélkülözhetetlennek tartják közreműködését a gyógyításban, hogy igyekeznek-e tervszerű munkaszervezéssel könnyíteni a dolgát; hogy az orvos segítőtársaként egyenrangú félként kezelik-e. Aki valaha dolgozott be. tegágy mellett, nagyon jól tudja, mekkora a jelentősége, a felsoroltaknak. Hiszen a sokat emlegetett jó munkahelyi légkör kárpótol a három műszak hátrányaiért, a szombaton, vasárnapon is kötelező szolgálatért. Ennek igazát bizonyítja, hogy a több mint 200 ezer egészségügyi dolgozónak 50 százaléka törzsgárdatag. A munkát, aminek erkölcsi, anyagi megbecsülésével még korántsem elégedett 9 szakszervezet és szükségesnek, indokoltnak véli napirenden tartani a három műszakban dolgozó ápolónők újabb bérrendezéséi — hangsúlyozta befejezésül Bodnár Arpádné. U ML j