Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

Kedd, 1976. július 6. 3 Közéleti napló DR. BlRÖ JÓZSEF MOSZKVABAN Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter hétfőn Moszkvába utazott, ahol megbeszélést folytat N. Sz. Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszterrel a két ország közötti időszerű kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokról, az 197Ö. évi árucsere-forgalmi, kooperációs és szakosítási együttműködésről. MARJAI JÓZSEF TÁRGYALÁSAI BANGKOKBAN Marjai József külügyi államtitkár a Thaiföldi Királyság külügyminisztériumának meghívására július 2-án és 3-án hivatalos látogatást tett Bangkokban. A thaiföldi fővárosban nemzetközi kérdésekről és a két ország közötti kapcsolatok, mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről tárgyalt vendéglátójával, Bhichai Rattakul külügyminiszterrel. Marjai József hazaérkezett a Vietnami Szocialista Köztársaságban, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságban és a Thaiföldi Királyságban tett hivatalos útjáról. HAZAÉRKEZETT SZÓFIÁBÓL DR. SZÍJÁRTÓ KAROLY A dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész vezette ügyészi delegáció, amely Ivan Vacskovnak, a Bolgár Népköztársaság legfőbb ügyészének meghívására tett látogatást Bulgáriában, hazaérkezett Az ügyészi delegációt bulgáriai tartózkodása során fogadta Petr Tancsev, a bolgár államtanács elnökének, első helyettese, Szvetla Daszkalova igazságügy-miniszter és Angel Velev, a legfelsőbb bíróság elnöke. DR. ROMA NY PAL HAZAÉRKEZETT JUGOSZLÁVIÁBÓL Hazaérkezett Jugoszláviából a dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vezette küldöttség. Szlovéniában Ivo Kustrakkal, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi mezőgazdasági bizottság elnökével — miniszterrel — folytatta a Magyarországon megkezdett tárgyalásokat. Dr. Romány Pált fogadta Rudolf Csacsinovics, a Szlovén Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese, akinek kíséretében több mezőgazdasági üzemet is meglátogatott MAGYAR—TÖRÖK KULTURÁLIS TÁRGYALÁSOK Magyar—török kulturális és tudományos munkatervi tárgyalások kezdődtek hétfőn a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. A tárgyalásokat török részről Vahap Asiroglu, a török külügyminisztérium kulturális főigazgatóságának vezetője, magyar részről Rosta Endre, a KKI elnöke vezeti. DABRÓNAKI GYULA KÖSZÖNTÉSE Dr. Dabrónaki Gyulát, az MSZMP KB tagját, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét, a párt- és munkásmozgalom régi harcosát 60. születésnapja alkalmából hétfőn köszöntötték a Központi Bizottság székházában. A KB üdvözletét Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára adta át Jelen volt Párdi Imre, a KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője. SZABADALMI KÜLDÖTTSÉG ÉRKEZETT AZ USA-BÖL Hétfőn a Magyar Kereskedelmi Kamarában megkezdte megbeszélését az a nyolctagú szabadalmi és iparjogvédelmi küldöttség, amelyet Lutrelle Parker, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma szabadalmi hivatalának elnökhelyettese vezet A delegáció egy hétig ismerkedik hazánk szabadalmi, találmányi és iparjogvédelmi. kérdéséivel. Félidőben a solli torony Mint ismeretes, Solt mellett épfil az új 2000 kW-os új Kossuth adó. A csaknem 300 méter magas adótorony építését a szovjet szerelök márciusban kezdték meg, és jelenleg a toronymagasság feléné] tartanak Kincsünk, az alumínium Magyarországot a nemzetközi sajtóban gyakran nevezik alumínium nagyhatalomnak. E jelzőt azzal érdemelte ki, hogy bányáiból évente már csaknem 3 millió tonna bauxitot hoznak felszínre, és ez hazánknak a szakmai világrangsorban a 6. helyet biztosítja. Tavaly a bauxittermelés egy részét — mintegy 700 ezer tonnát — természetes állapotában exportáltuk. Iparunk hozzávetőleg hasonló menynyiségű — 760 ezer tonna — timföldet dolgozott fel, a fennmaradó hányadot elsősorban a magyar—szovjet és a magyar—lengyel szerződések értelmében értékesítettük. A belföld szűkösebb energiakínálata miatt egyelőre viszonylag kevés, mintegy 70 ezer tonna nyersalumínium készül kohóinkban, viszont — ugyancsak a már említett magyar—szovjet és a magyar —lengyel megállapodás alapján — 150 ezer tonnát tett ki a beérkező és tovább felhasználható tömbaluminium. Ennek egy részét ugyancsak külföldön értékesítjük; ez a mennyiség évente általában 85—90 ezer tonnát tesz ki! (A dollárelszámolású magyar bauxit—timföld—alumínium export 1975-ben meghaladta a 108 millió dollárt.) Zárjuk e statisztikai felsorolást az alumínium félgyártmányok adatával: 1975-ben a magyar továbbfelhasználó üzemek már 125 ezer tonna terméket kaptak. Ez az érték a Székesfehérvári Könynyűfémmű bővítésével 1980ig tovább emelkedik. Ilyenformán 1975 végén az egy főre jutó alumíniumfelhasználás Magyarországon már meghaladta a 13 kilogrammot. Az idén tovább folytatódik a dinamikus feltárási program. Nyirádon hozzákezdenek az Izamajor II. megnyitásához, míg a deákpusztai új bányát véglegesen 1980-ban kell átadni, jóllehet addig néhány vágata már termel. E két helyről perspektivikusan csaknem 7 millió tonna bauxitra számítanak. Ugyancsak az idén nyitják meg a tüskésmajori bányái, s korszerűsítik Halimba III-at Iszkaszentgyörgyön a Bittó II. bánya megnyitásával növelik a földfémhozamot, és 1977-ben Nagyegyházán is megkezdik a bányanyitást Mindent összevéve 1980ban Magyarországon — a központi terveknek megfelelően — 3,1—3,2 millió tonna bauxitot hoznak felszínre, ebből 800 ezer tonna timföld készül. Az 1976-os terv 760 ezer tonna timföldről szólt amelyből a tröszt 450 ezer tonnát exportál, elsősorban a már emiitett egyezmények keretében a Szovjetunióba és Lengyelországba. A magyar—szovjet megállapodást 1962-ben írták alá a felek. Eszerint 1985-ig évi átlagban 300 ezer tonna magyar timföld érkezik az olcsó vízi villamos energiával működő volgográdi alukohóba, és onnan e mennyiség fele jön vissza alumíniumtömbök és -tuskók formájában. A lengyel—magyar egyezmény 1970 és 1975 között évente 80 ezer tonna magyar timföldexportot írt elő, cserében 17 500 tonna alumínium importjáért. Magyarországtól Ausztria is vásárol timföldet, 1970-ig évi 25 ezer tonnát, 1971—80. között évente minimálisan 75 ezer tonnát. (A MINERALIMPEX az osztrák VMW-Rauschofen cégnek 1970 és 1980 között összesen 765 ezer tonna timföldet szállít) Figyelemre méltó kooperációs eredményeket mondhat magáénak a francia Cegedur cég és a MAT, jóllehet e kapcsolatok elsősorban a félkész- és késztermékekre vonatkoznak. Az előnyös nemzetközi együttműködésekkel párhuzamosan gyorsan bővülnek és korszerűsödnek a magyar timföldgyárak. Ajkán 1973-ban a régi üzem mellett új gyár épült ahol évente 240 ezer tonna timföldet állítanak elő; itt a régi gyárral együtt a termelés már eléri a 400 ezer tonnát, a teljes hazai produkció több mint felét Az alumíniumtermékek feldolgozásának legnagyobb bázisát Székesfehérváron hoztak létre. Zömében szovjet és francia import cégekkel 1971-ben szerelték fel az 1500 milliméteres szélesszalagművet majd a kapacitást 1973-ban bővítették és egy évvel később nagyobbították a présművet is. 1975—76-ban további beruházásokra kerül, illetve került sor. Mindezek után a székesfehérvári nagyüzemben — 1,2 milliméteres vastagságú, 1200 milliméteres szélességű átlagban számolva — évente 71—72 ezer tonna melegen és hidegen hengerelt szalag, huzal, lemez, fólia és más félgyártmány készül. (A présműben az idei bővítés után az évi 25 ezer tonnáról 35 ezer tonnára nő a termelés.) Szóljunk a Magyar Alumíniumipari Tröszt külföldi akcióiról is. Az ALUTERVa hazai timföld-aluminiumipari létesítmények tervezésével nagy gyakorlatot és nemzetközi hírnevet szerzett Az első megbízást a hatvanas évek elején kapta Indiából, egy, évi 200 ezer tonna kapacitású timföldgyár tervezésére. A korbai üzembe magyar feldolgozógépeket is szállítottak. Ezután Románia következett, a tulceai 250 ezer tonnás timföldgyár terveinek elkészítése; 3,5 millió rubeles gépexporttal kiegészítve. Ezt követően Afrika „meghódítása" volt soron, Mali, Malgas, Guinea, Ghana kért és kapott komplett terveket, továbbá Sri Lanka (Ceylon). É6 az eddigi legnagyobb üzlet: az obrovaci fővállalkozás, Jugoszláviával. Itt egy. évi 300 ezer tonnás timföldet gyártó üzemet tervezett és szerelt fel a MAT. A kulcsátadás határideje 1976 július. Az alapszerződés értéke 42 millió dollár. Nemrég Budapesten tárgyalt a görög BAUXIT PARNASS és annak amerikai partnere, az NSA-cég delegációja. Görögországban — amerikai finanszírozással — magyar közreműködéssel építenek fel egy összesen 800 tonna kapacitású timföldgyárát Obrovác példáját alapul véve, a delegáció reménytkeltőnek nevezte az üzleti kilátásokat B.LG. Kik csináljanak demokráciát ? T

agadhatatlan, hogy az utóbbi esztendőkben továbbfejlődött az üzemi demokrácia, bővültek fórumai és tartalmasabbá vált működése. A szegedi és a környékbeli Iparvállalatoknál, szövetkezetekben és intézményekben eredményes munkát végeznek, kedvezően alakítják a termelés színvonalát, növelik a termelékenységet és a hatékonyságot Ebben a mindent átfogó gazdasági tevékenységben szerepet jászik az üzemi demokrácia egyre jobb érvényesülése, melynek továbbfejlesztése napjaink egyik1 legfontosabb társadalompolitikai feladata. Nem ritka az olyan vélemény sem, hogy az üzemi demokrácia kizárólag a szakszervezetek ügye, csinálják ők, szervezzék meg a gyári, a munkahelyi fórumokat, és vállaljanak felelősséget az érvényesüléséért. Akik így vélekednek, összekeverik az üzemi demokráciát a szakszervezetek hatáskörével, az érdekvédelmi tennivalókkal. A gazdasági és műszaki vezetőknek pedig nem is csupán érdekük az üzemi demokrácia kiterebélyesedése, hanem kötelességük' is intézkedéseikkel elősegíteni azt. Nemrégiben az SZMT közgazdasági bizottságának tagjai áttekintették az üzemi dmokrácia érvényesülésének, továbbfejlődésének helyzetét a szegedi munkahelyeken, s megállapították, hogy a legtöbb helyen nagyot léptek előre. Ebben az előrelépésben a gazdasági vezetők is segítséget adtak. A legkorábban kialakult fórumok között említhetjük az üzemi termelési tanácskozásokat ahol módjuk van a dolgozóknak közvetlenül is beleszólni a vállalat ügyeibe, részt venni a vezetésben. A termelési tanácskozásokon általában megbeszélik és értékelik a megelőző tervidőszakban végzett munkát a következő időszak tervét, a feladatok teljesítésének módozatait a minőség, a termelékenység javításának lehetőségeit a takarékosságot, a termelésszervezés föladatait a gépek' és munkaszközök kihasználásának feltétleit, a munkarendet, a szocialista munkaverseny tennivalóit a kollektív szerződések végronajtásának tapasztalatait és természetesen azokat a kérdéseket amelyek közvetlenül is érintik a dolgozókat: kitüntetések, jutalmazások, szociális helyzet és ehhez hasonlóak. A szegedi üzemekben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a vezetők komolyan veszik a termelési tanácskozásokat s arra biztatják a dolgozókat hogy mondjanak véleményt, adjanak segítséget a közö6 feladatok telj esi téhez. Ezek a tanácskozások általában negyedévenként adnak lehetőséget az üzemi demokrácia érvényesüléséhez. A dolgozóknak körülbelül kétharmada szivesen elmegy ezekre a tanácskozásokra, s sokan el is mondják véleményüket. A véleményalkotást azonban befolyásolja — vagy előnyére vagy hátrányára — a vezetők beszámolója, magatartása, s az, hogy mennyire veszik komolyan a tanácskozáson elhangzott javaslatokat hogyan intézkednek. A legutóbbi napokban több olyan levél érkezett szerkesztőségünkbe, amely az üzemi demokráciát, a közvetlen vezetők intézkedését bírálta. Az egyik levélíró, P. Lajos, aki építőipari vállalatnál dolgozik, elmondja, hogy néhány hónap leforgása alatt már a harmadik munkahelyen találta magát. Nem azért, mert máshol építkeznek, hiszen az természetes volna, de az ő munkaköre, képzettsége kazánfűtő. A karácsonyi ünnepek alatt naponta 16 órát dolgozott, de a túlóradíjért hosszú ideig kilincselnie kellett közvetlen vezetőjénél, s amint írja, még mindig „hiányzik 60 forint a megdolgozott összegből". Summája az lett az ügynek, hogy a fűtőt elhelyezték másik munkahelyre. De már ott is kezdődnek a gondok, mert kérte a vezetőjét, hogy Intézkedjék a fűtőnek járó védőitalról, szódavízről. Azt panaszolja P. Lajos, hogy mosolyogtak kérésén, de nem tettek semmit. Nem is igen lehet vitatkozni azzal a megjegyzéssel sem, amivel levelét zárta: „Néha a munkahelyi körülmény kényszeríti a dolgozót arra, hogy vándormadárrá váljék, holott nem ilyen az alaptermészete. Én tapasztalatból is állítom, hogy a jó vezetőt nem szivesen hagyja ott az ember, de a fölényeskedőt, az úrhatnámot, a gyenge képzettségűt nemhogy otthagyja, de attól elszökik." Pedig P. Lajos nem kért semmi olyant, ami neki törvényesen ne járt volna. A megdolgozott időre kérte a túlóráját, a kazánházi munkások számára a vezető kötelessége, hogy védőitalról gondoskodjék. Egy másik levél is előttem fekszik, mely sokkal nagyobb horderejű kérdéseket taglal. Egy építőipari szövetkezet brigádja nevében írta A. István. Panaszukat azért tartom nagyon jogosnak, mert néhány apró hiányosság hátráltatja munkájukat. „Egy kis raktárépületet készítünk, ahol négy kőműves, egy gépkezelő, két segédmunkás és egy ipari tanuló dolgozik, illetve csak dolgozna, ha olyanok lennének a körülmények. Pedig a munka határidős! De nincs elegendő szerszámunk, se az építkezésen, se a központi raktárban. Szükség volna néhány darab malterosvederre, mert csak kettő van. Kellene egy csiga is, akkor hatméteres jutakötél, ami nem létezik, ivóvíznek kanna és egy lavór, melyben kezünket, arcunkat munka után lemoshatnánk. Az öltözködést és a mosakodást kénytelenek vagyunk a vastalicskában megoldani, vagy a malterosvederben. Szerszám nélkül nem lehet dolgozni. Említettük ezt már több ízben is az építésvezetőnek és a művezetőnek, de azt a választ adták, hogy nincs a szövetkezetnek pénze. Mi, többnyire nős, családos emberek vagyunk, a folyamatos munka létkérdés, megélhetésünket biztosítja- Szíves segítségüket kérjük" — írta A. István társainali nevében is. A

zért hivatkoztam ezekre a levelekre, mert íróik olyan dolgokat tesznek szóvá, melyeket az üzemi termelési tanácskozásokon is elmondhattak volna. Miért nem ott, a munkatársak és a vezetők előtt tették szóvá gondjaikat? Valószínű azért nem, mert előzően rossz tapasztalatokat szereztek. Sőt többszöri kérésükre, panaszukra sem Intézkedtek, vagy adtak megnyugtató választ. Valljuk meg őszintén, kinek van kedve véleményt mondani, segítő bírálatot gyakorolni, ha szavának, kérésének semmi foganatja? Senkinek. Tudom, hogy az üzemi demokrácia szélesebb körű annál, hogy leszűki'.sük egy kazáfűtő szódavizes, vagy a kőművesbrigád malterosvödrének a követelésére. De valahol mégis itt kezdődik minden: közérzet, munkamorál, vándormadárság, a társak és a felettesek megbecsülése, s még az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének, kiszélesítésének kezdő lépései is. GAZDAGH ISTVÁN