Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-04 / 157. szám

Jo aratast! Ha tőlük kérdezzük, med­dig tart az aratás, mindig ezzel kezdik a választ: ha minden jól megy... És mennyit arat le egy ember? Erre is: ha minden jól megy... Pedig kevesen van­nak, aktk először aratnak, gyakorlatukra hivatkozva pontosabban is beszélhetné­nek. Hogy mennyi lesz? Majd akkor tudjuk meg, ha bekötöttük a zsák száját. Rajtuk is múlik, mennyi lesz. Még az elején tartunk, és azt találgatjuk, meddig tart­hat idén. Rajtuk is múlik, meddig tart. Kik aratnak? Könnyen számon tarthattuk régen. Aki takarás kaszával vágta, aki a markot szedte és aki ké­vébe kötötte. Most? Aki ott áll a kombájn kormányánál és szaladósra engedi a nagy gépet, mert most meg se nagyon dőlt a gabona, gaz se szövi nagy csomókba, tehát mehet gyorsabban is, ő mindenképpen arat. Kiáll a sorból egy nagy gép, körül­fogják öten. Ok is aratnak? Akkor dolgoznak éppen, ami­kor se té se tova nem moz­dul a szerkezet. Valahol csú­szott az ékszíj, nagyot nyelt a gép, torkán akadt a falat. Belemásznak ketten, biztat, nák, hog köpje ki, erőszak­kal lehet csak kiszedni be­lőle. A dob verőlécei közül akkora adagokban markol­ják elő a szalmát, mint egy gólyafészek, és akkora por­ban, pillanat alatt betakarja bőrüket, beleül a szemükbe, leszívják, torokra, nekifeszül­ve, hórukkolva, kézzel for­gatják a nagy dobot és csak akkor bízzák rá újra a bi­valyerős motorra, amikor már könnyen fordul — ők is aratnak valamennyien. Az autós ember is, aki csak alátartja pótkocsiját a kályhacsőnek" és lépését a lxrmbájnéhoz igazítja. Két perc három alatt állva is ntömlene a szem, meg is állhatna, mert €Zt az időt senki számon nem kérheti, de ha megy félfordulóval előbbre járnak. Az is arat, aki szérűre teríti és géppel forgatja a szemet, hogy szá­radjon, az is, aki bálába köti a szalmát, az is, aki sorba megkérdezi, rendben megy-e minden és azonnal intézke­dik, és az is, aki jó ebédet főz az aratóknak. Nehéz munkához való jó kosztot. Ha minden jól megy ... Tapogatva beszélünk még az aratásról. Mikor megy jól? Ha legalább 60—80 vagon gabonát mérnek majd egy gép után. Egy ember kezé­ben 6—8 ezer mázsa — nem is tudjuk számolni hány em­ber kenyere. Kenyerünk van az 6 kezükben. Es a drága gép, ha törik-szakad alapon fognának hozzá oda a gép és oda a kenyér. Ok izzad­nak legtöbbet, a kombájno­sok, őket eszi a legtöbb por és ők mondják mégis, akkor megy legjobban az aratás, ha csak úgy porzik. Jönnek az új gépek, új fülkével, kí­mélnék a masinisztát meleg­től is, portól is, de a gép azért poroljon, ahogy csak tud. Akkor halad, ha porol. Hetes eső most ne jöjjön, vi­har ha eddig elkerülte, le ne fektesse a búzát, hitvány ga­zok fölé ne nőjenek, akkor jó aratásunk lesz. Nehéz aratás, ők tudják legjobban a legjobb aratás is nehéz. Olyan arató nincs, akit most biztatni kellene. Legföljebb azokat, akik „messziről" aratnak, akik kéz alá dol­goznak. Hogy legyen ékszíj, fölhordó, variátor, lánc, és ott legyen, ahol kell, legyen mindig segítő, ha egy em­ber nem győzi, legyen egy ital víz mindig, hűsítőnek, és ne legyen „én ezt nem tu­dom", ez „nem énrám tartó, zik", ne legyen, ne lehessen magyarázat, hogy máskor is voltak nehézségek, mégis le­arattunk. Ha késve aratnánk, kenyerünkből hagynánk veszni egy darabot. Aratók munkája, aratók becsülete — mindnyájunk jó kenyere. Aratók, jó aratást! Vita, döntés nélkül H elyes, ha összecsapnak a különböző nézetek, ha mindenki elsorolja, hol lát gyenge pontokat, s rejtett, de igénybe vehető tartalékokat, mi az, ami zátonyra juttathatja a végrehajtást, avagy éppen gyorsíthatja azt, s így tovább. A vi­táknak szerepe, rendeltetése van a vállalat működésében, döntés előtt — akár fejlesz­tésről, technológiai változtatásról, akár át­csoportosításról, anyagellátásról, norma­karbantartásról legyen is szó — nemcsak hasznos, hanem egyenesen szükséges a vé­lemények ütköztetése. Sűrű eset. azonban, hogy tévútra csúszik a vita, s kifogások keresésével silányodik. Hetek, hónapok telnek el, az érintettek új­ra meg újra összeülnek, további vizsgáló­dásokat, felméréseket, elemzéseket s ki tudja, még mi mindent határoznak el. csak egy valamitől óvakodnak. A döntéstől, az igen vagy a nem kimondásától. Fölkarol­nánk az elsietettséget. a megalapozatlan „ugrást a sötétbe"? A döntések sokrétű előkészítése konrántsem azonosítható a lassúsággal. Az akadályok és támaszok összevetése a végeérhetetlen szóáradattal szintén nem egyenlő, ügyeljünk hát arra, ne mosódjék el a határ a döntést segítő, s a feladatot késleltető viták között. Mert anekdotaszerű, de a valóságot tükröző eset. amikor a hatórás tanácskozás után a részt­vevők egyike megkérdi távozóban kollégá­jától: miért is ültünk össze? Sokszor yalóban kanyargós ösvényeket jár meg a vita. s töprengeni kell azon. hol kezdődött, eredetileg miről volt szó. A gyári gunyorosság a balesetelhárítás min­tájára munkaelhárító értekezletekről be­szél ilyen esetekben, ahonnét úgy távoz­hatnak a meghívottak: sikerült lerázniuk a feladatot ,mint kutyának szőréről a vizet. Leegyszerűsítés a szubjektív tényezők ennyire fölnagyított képe. ám végül is a valóságot mutatja. A vállalati szervezet­ről és tevékenységről folyó hazai kutatások azt igazolják, hogy a szervezés- és terme­lékenységben alacsony színvonalért első­sorban az irányítási képességek, a vezetési módszerek fogyatékosságai okolhatók, s csak másodsorban a technikai, technoló­giai. termelés-szerkezetbeli viszonylagos elmaradottság. Bebizonyosodik tehát ismét az ismert igazság, hogy a legfontosabb ter­melőerő az ember, s kulcsszerepénél fogva a döntések meghozatalában szintén övé a legnyomatékosabb szavazat, s csak azt kö­vetően játszanak közre a dologi tényezők. Tanúi lehetünk annak, hogy hosszú éve­kig közepesen ügyködő, vagy csupán fel­színen maradó vállalatok rövid idő alatt a jók közé kerülnek, holott adottságaik semmit sem változtak. Ha magyarázat után kutatunk, megleljük a „megfoghatatlan" belső módosulásokat. Egyebek között azt, hogy a fejlesztési főosztály vezetőjévé ki­nevezett mérnök, aki korábban a kísérleti üzemet irányította, elődjétől eltérően, nem kér mindenkitől és mindenről papirt. Meg­elégszik a szóban előadott véleményekkel, s dönt azok ismeretében, mégpedig hala­déktalanul. Elődje feljegyzéseket, emlé­keztetőkkel, jegyzőkönyvekkel vette körül magát, utódja néhány fiatal, olykor fésü­letlen gondolkodású, de önálló tettekre ké­pes emberrel. Jutott arra is idejük, figyel­mük. hogy kiürítsék az újítási előadó író­asztalának fiókjait, életet leheljenek a fia­tal műszakiak és közgazdászok tanácsába, összehívják a szocialista brigádvezetőket, mondják el. mit hogyan látnak „odalent". C sodákat persze sehol sem tehetnek. Elöregedett berendezéseken nehéz — de nem lehetetlen — nagy pon­tosságú alkatrészeket előállítani, a képzet­len munkaerő egyik napról a másikra nem válik mesterszakmunkássá. Csodákat alig­ha követel bárki is. de az jogos társadalmi igény, hogy a vitákat döntések kövessék, s a döntéseket mielőbb ültesse át a gyakor­latba a végrehajtás. Az a baj, hogy bár sokan úgy hiszik, a szavak nem kerülnek semmibe, tudjuk, ta­pasztaljuk az ellenkezőjét; a megoldást, a döntést halogató szavak nagyon is sokba kerülnek. Kevésbé a vitatkozóknak, sokkal inkább mindannyiunknak. Mészáros Ottó A KSZVböl: Száműzték a veszteséges termékeket A Kenderfonó és Szövő­ipari Vállalat több mint tíz esztendeje — gyakorlati­lag a nagyvállalat 1963. évi megalakulása óta — hadat üzent a gazdaságtalan ter­mékeknek. A jövedelmezőség és a hatékony gazdálkodás megvalósítása érdekében a vállalatnál évről évre elké­szítik a gyártmányrangsort, amely a jövedelmezőség mel­lett az utóbbi években már az élőmunka hatékonyságára is figyelmet fordít. A lista ugyanis tartalmazza az egyes termékek előállításához szükséges élőmunka ráfor­dítást, hiszen a textilipart sújtó munkaerőhiány a KSZV-t sem kerüli el. A gyártmányrangsor ada­tainak figyelembevételével az utóbbi esztendőkben igen eredményes küzdelem folyt a veszteséges termékek ará­nyának csökkentéséért. Amíg 1973-ban még a gyártmá­nyok 13,5 százaléka tartozott a ráfizetése^ áruk közé, ad­dig ez az arány tavaly már csak a két százalékot érte el. Forintban is lemérhető a csökkenés: az 1973. évihez képest egyötödére csökkent a veszteséggel gyártott ter­mékek értéke. Megszüntették például a korábban nagy mennyiség­ben készített, évi 200 ezer négyzetméternyi kender fu­tószőnyeg termelését. Ugyan­csak nem gyártják már a la­kosság körében kókuszsző­nyegként ismert terméket, szakmai nevén a szizálsző­nyeget. Ennek alapanyagát, évi 1200 tonna szizált teljes egészében tőkés importból, Briziliából, Tanzániából sze­rezték be, ugyanakkor a gyártott félmillió négyzetmé­ter szőnyeget csak belföldön értékesítették. Ezt a világ­gazdasági válság miatt gaz­daságtalanná vált terméket — ára ugyanis hatszorosára emelkedett — szintetikus alapanyaggal cserélték fel, akárcsak a műselyem alap­anyagú hevederszöveteket. A múlté már a lenalap­anyagú termékek gyátrása is, amelyekhez az alapanyagot más vállalatoktól vásárolták. Helyette a KSZV saját alap­anyagából, a kenderből gyár­tott fonalakból szövi az ér­mészsákokat is. Kenderszö­vetből készül a szalmazsá­kok és a fejvánkosok alap­anyaga is. A vállalat szállít­ja a szűrőszöveteket a ve­gyi-, gyógyszer- és élelmi­szeripar számára. A sokféle, viszonylag kis mennyiségű igény kielégítése miatt a szű­rőszövetek nem tartoznak a jól jövedelmező áruféleségek közé. A KSZV ezért — az érdekeltekkel együttműködve — egységesíteni igyekszik a szűrőszöveteket, hogy azokat a jövőben nagyobb mennyi­ségben és gazdaságosan le­hessen gyártani. Ezzel hozzávetőlegesen le­hetőségei végéhez ért a vál­lalat Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a KSZV-nek kötelezettségei vannak a népgazdasággal, a fogyasz­tókkal szemben. Így például a kismamacipőkhöz felhasz­nált cipőszövet, vagy a tor­nacipők vászonhuzata is a vállalat gyáraiban készül — minimális haszonnal, annál is inkább, mert még az idő­közi áremelkedéseket sem akarják áthárítani a fogyasz­tókra. A gazdaságossági szá­mítások e termékek további gyártásának felszámolását in­dokolnák, akkor viszont im­portból kellene beszerezni a szükséges anyagokat, amely érthetően mind a népgazda­ságot, mind pedig a lakossá­got kedvezőtlenül érintené. A KSZV — átérezve e termé­kek társadalmi fontosságát — mégis a további gyártás mellett döntött, vállalva en­nek kedvezőtlen gazdasági hatását is. Relgl Endre Teesz- és KISZ»vezefők megbeszélése A Termelőszövetkezeti If­júsági Napok eseményeként, a Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából aktívaérte­kezletet tartottak a termelő­szövetkezetek KISZ-vezetői szombaton a KISZ Központi Bizottságának székházában. Az aktívaértekezleten részt vettek a KISZ megyei bi­zottságainak titkárai, KISZ­alapszervezeti titkárok és csoportvezetők. Délelőtt a fiatalok szekcióüléseken cso­portos konzultációt, vitát tar­tottak a termelőszövetkezeti ifjúsági napokról, a terme­lőszövetkezetek aktuális fel­adatairól. Ezt követően Csá­ky Csaba, a KISZ KB osz­tályvezetője időszerű szövet­kezetpolitikai kérdésekről, a termelőszövetkezetek KISZ­szervezeteinek a KISZ IX. kongresszusán elfogadott ha­tározatokból adódó felada­tairól tartott előadást, s vála­szolt a szekcióüléseken el­hangzott kérdésekre. A tsz KISZ-vezetők aktí­vaértekezlete délután Bala­tonlellén folytatta munkáját

Next

/
Thumbnails
Contents