Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-24 / 174. szám

8 Szombat, 1976. július 24. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Madách: Az ember tragédiája. Bemutató előadása Dóm téren, este 8 órakor. Koszta Rozália festőművész kiállítását a November 7. Művelődési Központban megnyitja Dér Endre, József Attila-díjas író, délben 12 órakor. Centenáriumi ipari vásár és kiállítás a Marx téren, augusztus 8-ig. XIII. Pedagógiai Nyári Egyetem előadásai a Biológiai Kutató Központban, délelőtt 9 órátóL Művészet és otthon 1976. Kiállítás a Gulácsy Lajosteremben, augusztus 19-ig. Kiss Sándor szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában, augusztus 29-ig. Kass János grafikusművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, július 25-ig. Hegyi Flórián népi fafaragó kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, július 25-ig. Száz év Szeged zenei életéből. Kiállítás a Somogyikönyvtárban, augusztus 20-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. XX. nemzetközi maratoni verseny. Rajt a Széchenyi téren, délután 5 órakor. Országos meghívásos úszóverseny a Sportuszodában. Fanfarok hangjai i A

zászlótartókon már jónéhány napja lengedeznek a szegedi nyári fesztivál kezdetét jelző lobogók. A város is megszépült, mind több a vendég — szóval megkezdődtek a Szegedi Ünnepi Hetek. Mégis az igazi nyitányt a szabadtéri játékok fanfárhangjai jelzik: ma este. A szabadtéri előadások a programsorozat legfontosabb eseményei, évek, évtizedek óta köréjük szerveződik a többi program. 1933. augusztus 26., este fél 8. A Dóm téri színpaddal szemközt, a nézőtéren ott vannak az ország és a város előkelőségei, ott szorong néhányszáz munkás Szeged nagyobb üzemeiből, s ott vannak a „filléres vonatokkal" érkezett vidékiek, elsősorban diákok. „A tündéri nyáréjjelen Madách megifjodó igéi" hangzanak fel, ,.A tribünöket négyezer ember foglalta el, és legalább annyi szorongott az állóhelyeken is. A kiszorult tömeg a tér boltíves bejáratai mögött állott, és türelmesen leste, hogy valami eljusson hozzá is az előadás hangjából és fényéből. A város pedig elcsendesedett. A járókelők lábujjhegyen jártak és suttogva beszéltek, hogy ne zavarják, ami a Dóm téren történik... A torony harangja ünnepélyesen zendült meg, kialudtak a reflektorok, sötétségbe merült a tér, és a templom magas erkélyormáról felharsantak a heroldok kürt jei: kezdődik az előadás.. " — tudósított az első szegedi szabadtéri előadásáról A Reggel riportere. 1959-ben nem kis feladatra vállalkoztak azok, akik a szabadtéri felújításánál bábáskodtak. Üj időszámítás szerint kellett folytatni, a mába menteni a múlt értékeit, a haladó örökséget, s a nemes hagyományokra új, szocialista tartalmú kultúrát építeni. Népszínházát alkotni megváltozott tartalmú hitvallással, más összetételű közönség széles tábora előtt. Az újrakezdés óta 18 év telt el. A szabadtéri játékok túljutott a bizonyítás erőpróbáin, s túljutott az első sikereken, megpróbáltatásokon is. Karakteresen megrajzolta célját, feladatait, léte értelmét. Közel kémillió ember látta előadásait, közöttük olyanok, akiknek a .,csillagos színház" jelentette az első találkozást művészi igényességű színházzal, igazi drámai művel, operamuzsikával. Hogy a játékok vezetői eddig is vallották és vállalták a népszínház-jelleget és az ezzel elválaszthatatlanul összefüggő közművelődési missziót, bizonyítja az idei bemutatók sora: Madách halhatatlan drámai költeménye, Az ember tragédiája; a most e téren először felhangzó Verdi-mű, a Nabucco; az oly sok sikert megért Erkel-opera, a Bánk bán; a daljáték iránt érdeklődő közönség igényeit kielégítő Cigánybáró és az oly régen gyökeret vert néptáncművészet idei nagyköveteként, az Állami Népi Együttes Ecseri lakodalmas című műsora. Különös, másutt nem tapasztalható élmény a ,.színház népstadionjának" lelátóin átadni magunkat a szabadtéri varázsának. Azon a nézőtéren ahol egymás mellett igyekszik a legutolsó divat szerint készült nagyestélyi és a népviseletek sokszoknyája; amelynek széksorai között a strandpapucsok szinkópáira fényesre suviszkolt keményszárú csizmák koppjai válaszolnak; ahol bukósisak felesel fejkendővel, katonasapka frizurakölteménnyel; ahol farmernadrágosok kérdőjelel (fiú vagy lány?) váltanak felkiáltójellé egy-egy szokatlanul merész dekoltázs feltüntével. Ezen< a nézőtéren egyetlen közönséggé lesz több ezer ember, a fényfüggöny vakító sugarainak kereszttüzében egyformán-egyszerre csattannak össze a tenyerek, Tandi Lajos Fiatalok álmodják a történelmet Szinetár Miklós gondolatkörei Minthogy Szinetár Miklóssal jóformán minden nyárévadban menetrendszerűen találkozunk a Dóm téren, semmi értelme a nagy általánosságú, tájékozódó kérdéseknek. Mindjárt a lényegre tehát. A Vígszínházban megrendezett Szent Johanna sikere után, még a tavasszal, úgy nyilatkozott a Nagyvilág hasábjain, hogy Ádám és Jphanna, Lucifer és Warwick, Madách és Shaw eszmerokonok. A küzdés szenvedélye, az újrakezdés konok bátorsága fűzi össze Ádámot és Johannát (akinek tématestvérét, Honegger oratóriumát, 1964ben rendezte a szegedi szabadtérin). Persze, ha szabad így fogalmazni, Ádám nemzetközi, Johanna meg nemzeti hős inkább. Lehetséges valami konzekvenciája a Shaw-darabban fölmutatottaknak — mellyel kapcsolatban úgy érvelt, hogy nem híve az előadásbeli stílusegységnek, a színészegyéniségek pedig igenis nélkülözhetetlenek a csapatmunkában — az első szabadtéri Tragédia-rendezésében ? Mert az összefüggések, legalábbis az interjút olvasva, gyaníthatóak. — A szegedi Játékokat megelőzően már rendeztem tévéfilmre Az ember tragédiáját. Addig is, azóta is, kétféle emberi magatartás foglalkoztatott erősen. A racionális, érvelő, a dolgokat felülről látó, gondolkodó politikus-emberi, mint Lucifer, Warwick, Biberach, akikből nem az ördöghit, hanem a hitelesen érvelő hősöket tudom kihallani — és az úgynevezett irracionális magatartás, a hősieseké, a látszólag oktalr^joké, a józan ésszel meggyőzhetetleneké, mint Ádám vagy Johanna. Szerintem a történelmet ez a kétfajta emberi magaFogadás a fesztivál irodán Új forgalmi rend a téren Az idei szabadtéri játékok kezdete előtt tegnap, pénteken délután fogadást tartottak a fesztiválirodán. Az eseményen ott voltak a mai bemutató, Madách: Az ember tragédiája című drámai költeményének színpadra állitói. Horváth Mihály, a Fesztivál intézőbizottság titkára a fölkészülés premier előtti helyzetéről számolt be. Elmondta, hogy évek óta az egyik legstabilabb színház a szegedi szabadtéri. Bemutatott művei megbízható színvonalúak, kialakult törzsközönsége is. Évente körülbelül 80 ezren tekintik meg a játékok előadásait, a tavalyi rekord — kihasználás 88 százalékos volt. Most, a kezdetek előtt már az összes előadások jegyének 87 százaléka gazdára talált, s a fesztivál szervezői joggal bíznak abban, hogy megdől a tavalyi nézőcsúcs. A felkészülés zavarmentes, a hét vége gazdag programjával s a szabadtéri színház mai előadásával megkezdődhet a nagyüzem. Szinetár Miklós, Félix László és Varga Mátyás, a darab színpadra állítói művészi elképzeléseikről, a rendezői alapállás sajátosságairól beszéltek. Zenetörténet a tárlókban 1969 óta a szabadtéri játékok idején állítja ki reprezentatív kiállítását a Somogyi-könyvtár. Idén először léptek ki a könyvek és a folyóiratok világából: a város zenei életét mutatják be. A zene — a zeneszoba működése óta nem idegen a könyvtártól. A helyismereti anyag gyűjtése pedig a könyvtár kiemelt feladatai közé tartozik. Szeged zenei életének utolsó évszázadát végigtekintve, mindenütt szembetűnő az egység a zeneoktatás, az ének- és zenekari kultúra, a hangversenyélet között A jelentős zenei csomópontok, dátumok sohasem csak egy, hanem több zenei esemény egyszerre történő beérését, megalakulását jelentik.' A kiállítás ezekre hívja fel a figyelmet. A tárgyi egységeket ezek kötik psgzé, és az egyesületek, amelyek az alapszabályokban lefektetett célokon túl az egész város zenei életének föllendítéséért küszködtek, a zenészek, akik képesek voltak az adott lehetőségekből és a saját tehetségükből olyan alkotó erőt kovácsolni, amely szembe tudott szállni a közömbösséggel. A jelentős egyéniségek közül is kiemelkedett Király-Kőnig Péter, a zeneiskola igazgatója 1905 és 34 között, FigedyFichtner Sándor, a filharmonikusok karmestere, majd 1934-től ugyanezen a poszton Fricsay Ferenc A jelenkor zenei életét — a történeti távlat hiányában — inkább csak regisztrálja a kiállítás, nem értékeli. A kiállított szép hangszerek azt jelzik, hogy nemcsak művelték és müvelik a zenét Szegeden, de az instrumentumokat is megteremtik hozzá. S. J. tartás viszi előre, nem külön-külön, de együtt, egymás mellett egymásra hatva. Ilyen nézőpontból nyugodtan elvállalhatom a vígszínházi Szent Johannát a tévés Tragédia —, a szegedi Tragédiát a Johanna gondolati folytatásának; a darabokat magam választottam, s a szegedi fölkérés jól illeszkedik a sorba, személyes repertoáromba. — Az ember tragédiájának televíziós változata osztatlan sikert aratott, letisztultságával, közérthetőségével, világos és igen tévészerű megfogalmazásával. Ügy gondolom viszont, azokat a tapasztalatait a szegedi szabadtéri különleges színpadviszonyainak, mi több hagyományainak figyelembevételével, akár tagadásával is, aligha kamatoztathatja. — Véleményem szerint a Tragédia olyan szuverén műalkotás, melyet nem színpadra 6zántak, jóllehet rengeteget játszották, természetesen játsszák ma is, s az alkotói fantázia valóságos | tárháza, eleddig mindenki kiolvasta belőle a magáét, ahogyan látja, hiszi, elfogadja. Én sem tehetek mást, elmondom vele a magam mondandóját. Meglehet, homlokegyenest ellenkezik majd valamennyi elődömével, mégsem hiszem, hogy a nemes vagy kevésbé sikeres tradíciókhoz kellene igazodnom. Ügy szeretném fölmutatni a közönségnek, mintha valamennyien első olvasásban kapnák. És nem titkolom, elsősorban a fiataloknak szántam, akiknek történelem és politika, szerelem és kiábrándultság, a forradalom és forradalom konszolidációja személyes ügy, friss élettapasztalat, újdonság. Ezért aztán a szereplőim is fiatalok — tegyem hozzá mindjárt, hálás partnerek, remek társak. Lucifer figuráját kortalannak érzem, okos, értelmes lénynek. Ádám és Éva megítélésében pedig kétfajta elképzelés lehetséges: egy érett emberpár visszatekint paradicsomi ifjúságára — avagy fiatalok, akik a paradicsomból végigálmodják a történelmet. Az utóbbit választottam! Az ifjú Ádám álmodja magát fáraónak, Keplernek, satöbbi, mert ez a megoldás teszi valószínűbbé a minduntalan újrakezdés konok elszántságát. A lényeges csupán az, hogy Ádám végig irracionális maradjon, s ilyen állapotában legyen képes a különböző színekben újra es újra lalpraállni. — A Tragédiát, úgyszólván születésének pillanatától, végigkíséri a fogadtatás dilemmája: optimista vagy pesszimista képet ad az emberről, a fejlődésről, a társadalomról. S erre nemcsak a kor sajátos viszonyai adtak már módot Arany és Erdélyi híres replikájában, de azóta is annyiszor, legutóbb az ötvenes evek végefelé, szikrázott föl a vita. Mi a rendező véleménye, most? — Röviden az, hogy Az ember tragédiája a világirodalom legoptimistább alkotása. A történelmi képeken végigtekintve ugyanis Lucifer bebizonyítja, az életnek, a társadalmi haladásnak semmi értelme, az emberiség csődből csődbe jut, Ádám mégis a legreménytelenebb helyzetekből emelkedik föl, példájával szegül ellene, a csalódásokból épít új és új reményeket. Annak dacára, hogy maga is tudja, nincs cél. Hiszi viszont, hogy a cél a küzdelem, s ez az ember dolga. — A Tragédia teljes terjedelmében eljátszhatatlan, s hire kelt, miszerint a szokásosnál merészebben húzott a szövegből. Mi marad a 4114 sorból? — Se több, se kevesebb annál, hogy a mű lényegét bárki tisztán megértse. Általában a filozofikus mondatokat szokták rövidíteni, a játszhatóság javára — a mi előadásunkban éppen a mű filozófiájának kel) érvényesülnie, tehát ebből hagytunk többet. Világossá szeretnénk tenni, hogy azokról a 18—25 éves fiatalokról van szó, akik kilépve a családi otthon, az iskola körülbástyázott mikrokörnyezetéből, szembetalálják magukat a társadalom, a mozgó világ, a politika, az élet jelenségeivel, eseményeivel és tendenciáival — s a kételyeket és csüggedést támasztó luciferi erőkkel szembeszegülve az élet értelmét, a küzdelem szépségét hirdetik, tehát optimis. ták. Nikolényl István 99 Hódoljunk neki 99 Az idei szabadtéri játékok időtartamára új forgalmi rendet vezettek be a Dóm téren. Mivel a díszletműhelyek átkerültek az Apáthy-kollégium udvarára, ezért a régi főbejárat megszűnt, ezen a területen az előadások közreműködői, a szereplők, díszletmunkások tartózkodhatnak. A főkapu a Uerrich Béla téren áll, itt és a vele egybeépült Aradi vértanúk teréről nyílik a t'öbejarat. A vendéglátó pavilonjai is a Rerrich Béla téren várják azokat a vendégeket, akik nézői a szabadtéri clőadásoknakA fellázított polgárok hírt kapnak: Miltiadesz a kapuk előtt — fegyveresek élén. A nagy kavarodásban egyedül az első demagóg tudja a teendőt: „hódoljunk neki". Kovács János, a törzsét is meghajlító széles karmozdulattal kiséri a számító szavakat: sokatmondó a pillanat a demagógia természetrajzáról. — Nagy kedvvel kezdtem a próbákat, amelyekre francia művészek társaságából érkeztem. A filmművészet nagy alakja, Az örök viszszatérés, A púpos, A párizsi Notre Dame rendezője, Jean Delannoy Magyarországon forgatta legújabb filmjét, Anouilh: Nagy Károly című művéből. Engem a filmgyár nemzetközi stúdiója ajánlott az egyik főszerepre. Eljátszotta, franciául. Delannoy nemcsak szavakban nyilvánította tetszését: meghívta a decemberi párizsi bemutatóra, és felkérte, vállaljon szerepet következő filmjében is. — Egyelőre a Tragédia köti le a f figyelmemet, azt hiszem sikeres bemutató lesz. Aztán kezdődik az évad ... Nagyon várom az új feladatokat, szeretnék jól dolgozni.