Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-21 / 171. szám

Szerda, 1976. július 21. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A XIII. Pedagógiai Nyári Egyetem előadásai a Biológiai Kutatóközpontban, délelőtt 9 órától. Kiss Sándor szobrászművész kiállítása, a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában, augusztus 29-ig. Kass János grafikusművész kiállítása, a Bartók Bcla Művelődési Központban, július 25-ig. Hegyi Flórián népi fafaragó kiállítása a Bartók Bcla Művelődési Központban, július 25-ig. Száz év Szeged zenei életéből. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 20-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Naponta 47 ezer vendég étkezhet Az ünnepi hetek csúcsforgalma kemény próba elé állítja majd a vendéglátóipart is, azt az öt vállalatot, két szövetkezetet és az ÁFÉSZ-t, melyek éttermeiben, bisztróiban, cukrászdáiban szabad helyet, hideg italt, ízletes ételt keres a vendég. A felkészülés a nyárra már április végén megkezdődött, a kiskereskedelem és a várható vendégforgalom igényeit egyeztették a nagykereskedelmi vállalatok lehetőségeivel, ellenőrizték a besorolási kategóriákat, számba vették a férőhelyeket. Az egész évben nyitvatartó üzletek a tavalyinál majd kétezerrel több étkező vendéget fogadhatnak. A belső termekben és a kerthelyiségekben egyidejűleg 14 ezren kaphatnak helyet, a konyhákon pedig összesen 29 ezer 560 adag reggeli, ebéd és vacsora készül naponta. (A bezárt Hági éttermet és a Márka presszót pótolja — férőhellyel legalábbis — az új Tarján bisztró és az újszegedi Kertpresszó.) A csak nyáron üzemelő Dóm téri büfé, a Vidám Park presszó, a Szőke Tisza étterme, a Vígadó, az uszoda és a Sárga büféje, a Kőrössy halászcsárda és a kollégiumok konyháin háromezernél több ülővendégnek naponta 17 ezer 600 adag ebédet és vacsorát főznek. Ha mindent összesítünk, naponta 47 ezer étkező vendég ülhet asztalhoz Szegeden. S remélhetőleg elég lesz a megrendelt innivaló is, az idén 200 ezer üveggel több üdítő italt, 100 hektóliterrel több sört és 300 mázsával több parfét, fagylaltot mérnek majd ki az üzletekben az ünnepi hetek alatt. A vendéglátóipari, vállalatok korszerűsítették üzleteiket, felújították a nagyforgalmú Gulyás csárdát, a Tisza Szálló presszója új bútort kapott, a Széksóstón megnyílt a Kossuth Halászati Szövetkezet bisztrója, s az ÁFÉSZ korszerűsítette a dorozsmai turistavendéglőt — a felkészülés tehát időre befejeződött. A terített asztaloknál bizonyára éhesszomjas vendégben sem lesz hiány. P. KSomogyi Károlyné felvétele Készülődés az ipari vásárra A centenárium jegyében készülnek az idei Szegedi Ipari Vásárra, mivel — írásos bizonyítékok szerint — első ízben 1876-ban már rendeztek Szegeden ipari kiállítást. Az utóbbi években sokat szépült és bővült is a szegedi vásárváros, de ebben az esztendőben is gyarapodik a fedett kiállítási terület. Az állami gazdaságok bemutató terme lesz az új N-jelű pavilon, az építővállalatoknak pedig az ugyancsak most felépült M-jelű csarnok ad otthont. A Centenáriumi Szegedi Ipari Vásár e hét végén, július 23-án, pénteken nyitja meg kapuit. A nyitás előtti napokon a dekoratőrök serege dolgozik. A nyári egyetemen Vita az osztályzatról Levél Varga Mátyáshoz Kedves Matyi Bátyám? Negyven évvel ezelőtt. 1936-ban lettél a Szegedi Szabadtéri Játékok vezető szcenikusa, akkor a Bizánc é$ a János vitéz mellett éppen Madách remeke Az ember tragédiája volt az első feladatok egyike. Ugyanaz, ami most, négy évtized múltával, 1976 nyarán. Különös és véletlen egybeesések. Gazdag, sokarcú művészi pályád egyik jellegzetes és meghatározó színhelye Szeged, s alkotásaid között megkülönböztetetten fontos helyet foglalnak el a klass&fais magyar• drámákhoz, elsősorban Madách Tragédiájához készített díszletterveid. Művész. mű és város ritka szép találkozását ünnepeljük hát e negyvenéves jubileumon. A századforduló utáni Szeged képe apai emlékezésekből formálódott, s vonzott. Még a főiskolai diploma megszerzése előtt első szerződésed is idekötött. A Szegedi Városi Színháznál két évet dolgoztál, egykori tanárod, Kürthy György igazgató főrendezővel. S közeli a második találkozás dátuma is: 1936-ban életreszóló jegyesség kötődik, ekkor lettél -a szabadtéri játékok szcenikai vezetője, s az 1959ben felújított játékoknak ki lehetett volna szcenikai vezetője, technikai tanácsadója. mint Te, hatalmas tapasztalatoddal, a művészet és mesterség titkainak birtokában? S azóta is a Játékok legfoglalkoztatottabb tervezőjeként megannyi emlékezetes előadás díszletét alkottad meg. s köszönthettünk évente már kora nyáron. hisz együtt költöztél ki a térre az asztalosokkal. diszletfestökkel, technikusokkal — barátaiddal, munka- és alkotótársaiddal. Az ö munkájuk nyomán valósult meg művészi elképzeléseid sora, drámák díszletei, operai tervek. Gondolom, azoknak a színházi alkotóművészeknek, akiknek szívügye a klasszikus magyar dráma, különösen fontos és felelősségteljes feladat Madách drámai költeményének színpadra állítása. Te, a művészi pálya kiszámíthatatlan útjainak azon vándorai közé tartozol, akiknek munkásságában meghatározó helyet foglal el ez a dráma. Az évek folyama többször kínálta a feladatot, s e találkozások elemzése izgalmas röntgenképe lehetne a díszlettervezői szemlélet változásának, megújulásának, annak, hogy a különféle változatok, darabérteimezesek során hogyan tartotta, újította meg öntörvényű művészi világát a tervező. Ha jól tudom, még főiskolásként foglalkoztál először a Tragédia színpadi megfogalmazásával, majd 1935-ben a Nemzeti Színházban átdolgozott előadáson vetített képekkel gazdagítottad, korszerűsítetted az Upor-féle díszletet. s egy esztendővel később Szegeden a Dóm téren már önfórűenyú' szábádtéri színpadképet igyekeztél tervezni a műhöz. Azóta tucatszor találkoztál a drámával, s díszletterveidet végignézve feltárul a magyar színpadi tervezés kiemelkedő egyéniségének ars poétikája: a művészi alázat és alkotói szuverenitás harmóniája, a tömörítő, stilizáló, egyszerűsítő készség, a klasszikus formák tisztelete, a világos, áttekinthető kompozíciós rend kötelme. Mostani díszletterved talán az eddigi legpuritánabb, letisztultabb. A Rerrichféle építészeti együttest folytatja a díszlet: vöröses tégláival, rózsa-ablakaival, árkádjaival. Mintegy lezárja, teljessé teszi, intimebbé fogja a teret, zártabb környezetet teremtve az új felfogású játéknak. S ebben az állandó hátterül szolgáló díszletben stilizált jelzések, naiv szemléletű motívumok idézik a különböző helyszíneket, egy fa a paradlcomot, három felhőcske a mennyországot. Nincs semmi rafinéria. semmi varázslat,, káprázat, bravúr. Tiszta, világos beszéddel, segítő szándékkal szólsz hozzánk a látvány nyelvén. Egyik beszélgetésünk alkalmával „saját színházam"-nak nevezted a Szegedi Szabadtéri Játékokat. S hogy ezt nemcsak mondtad, azt pazarló gazdagsággal szórt ötleteiddel. négy évtizedes hűségeddel, • megvalósult terveiddel és megfeneklett elképzeléseiddel' bizonyítottad. Neved és munkáid sora összeforrott a szegedi Játékok történetével, fejlődésével, sikereivel. Ezen a ritka és szép művészi jubileumon szeretettel üdvözöl: Tandi Lajos A Pedagógiai Nyári Egyetem részletes programját böngészve elvétve sem találunk előadást, mely ne az iskolai értékeléssel foglalkozna. Tíz napon át ugyanaz tehát a téma, a résztvevők mégsem panaszkodnak egyhangúságról. Az előadások s az azokat követő viták mutatják: az iskolai értékelés funkciói, szerepe a tanuló, a pedagógus, a társadalom szempontjából, az osztályzás, a vizsga előnyei, hátrányai — még hosszan folytathatnánk a sort — megannyi időszerű, a pedagógusok egészét foglalkoztató gond. Megoldása, az új elvek és módszerek kidolgozása (vagy akárcsak körvonalazása), a társadalom fejlődése szempontjából sem mellékes. Mert nem • lényegtelen, hogy növekszik-e évről évre a tanulók tudása, gyarapodik-e műveltsége, kialakul-e a későbbi évek során, a munkába állás idején oly fontos gondolkodó és összefüggésfelismerő képessége, megalapozott világnézete. S hogy a fiatalok felnőttként mindezen tulajdonságokkal rendelkezzenek, azért az iskola tehet legtöbbet. Az iskolai értékelés részkérdéseit boncolgató előadások után tegnap, kedden délelőtt e témakör megvitatására invitálta majd négyszáz hallgatóját a nyári egyetem vezetősége. Az újszegedi Biológiai Központban rendezett beszélgetésen dr. Ágoston György tanszékvezető egyetemi tanárnak, a nyári egyetem igazgatójának vezetésével, felkészült vitaindítók közreműködésével mondták el véleményüket a jelenlevők. Köztudomású, hogy jó néhány iskolában megpróbálkoztak az átlagosztályzat megszűntetésével. Dr. Török Lászlót a Tisza parti gimnázium és szakközépiskola igazgatója érdekes tapasztalatokról tájékoztatta az egybegyűlteket. Elmondta, hogy miután az ének, a rajz, a testnevelés, a gyakorlati foglalkozás és a világnézeti ismeretek tantárgyakban felhagytak az osztályzással, számtalan gonddal találkoztak. Például meg kellett állapodniuk az ösztönzés új módszereiben, az iskolán belüli egységes követelményszintben, hogy az értékelés azonos alapelvek, szubjektivizmus nélkül történhessék. A kísérlet, a pedagógusok erőfeszítései ellenére, sikertelenül végződött. A vitában többen is szót kértek, s bár az összejövetel célja nem megmásíthatatlan igazságok, egyedüli üdvözítő módszerek megfő, galmazása volt, az ott elhangzottak útmutatóak a pedagógia jövője szempontjából. Az osztályzás előnyeiről, hátrányairól, az értékelés különféle változatairól az elkövetkező napokban még szó esik. Az eddigi beszélgetésekből azonban máris leszűrhető a következtetés: a számszerű osztályzás nélkülözhetetlen, de önmagában nem vezet eredményre. A pedagógusoknak az értékelés egyéb formáit, módszereit is igénybe kell venniük, ahogy azt annak idején a tanító Arany János tette. L Zs. Ádám még nem látta a Tragédiát "M&4-H: Ai tMtektR'-.iC.OA^ • íiti f-roK é'.'Gió A Tragédia Szegeden, 1936 ban. Tervezte és lapunknak lerajzolta: Varga Mátyás Friss még a diploma a kezében, s Hegedűs Gézát máris hatalmas feladat várja — megbirkózni egy olyan szereppel, amelyet drámai színészek szerepálomként dédelgetnek, s amelynek megformálásában a magyar színháztörténet olyan híres, emlékezetes alakításokat jegyezhetett fel, mint a Lehotay Árpádé, a Takay Ferencé, a Bdsti Lajosé és a Nagy Attiláé. — Meglepetés számomra, hogy megkaptam a szerepet — mondja Hegedűs Géza, — Amikor a kollégáim megtudták, többen sajnáltak, attól féltvén, hogy nem tudom megoldani, elsősorban fiatalságom miatt. — Ügy érzi, nincs igazuk? — Ádám nincs életkorhoz kötve. Fiatal korom nem lehet akadálya az alakítás minőségének. És az ember életében nem mindenkor adatik meg ekkora lehetőség, nem utasíthattam el a szerepet, vállalva, hogy esetleg soha többé nem találkozom vele. — Azt mondja, fiatalsága nem akadály. S a kevés tapasztalat? — A színpadon egyetlenegyszer sem láttam a Tragédiát. Valamikor, még a gimnáziumban, a kötelező olvasmányok iránti természetes ellenszenvvel, elolvastam. Mindaddig, míg rám nem osztották a szerepet, ennyi volt a kapcsolatom a drámával. S most, hogy újra elolvastam, felfedeztem sok-sok szépségét, mondanivalójának aktualitását. Nem láttam színpadra állítva, tehát nincs múltja bennem a megformálásnak. Szeretném Ádámként azt adni, ami bennem van amit én látok ebben a figurában. A színpadon Ádám, Éva és Lucifer, folyik a próba. A színészek egyelőre kosztüm nélkül, farmerben újra és újra, ki tudja, az est folyamán hányadszor, ismételnek egy-egy jelenetet. A szünetben Ádám, mert ő is megéhezett, eltűnik, valami harapnivalót keres, s az ígért tíz percből csak öt marad a beszélgetésre. Hegedűs Géza pillanatra sem szűnik meg Ádámnak lenni, minduntalan Madách szavait idézi. Fiatalos lelkesedéssel, temperamentummal győz meg arról, milyen nagyszerű feladat, amelynek részese lehet. — A darabban partnerei is fiatalok... — Nagyon jó, hogy egyívású ak vagyunk, a szerepben, az új felfogásban is értjük egymást. — Maivá teszik az előadást a fiatal szereplök? — Feltétlenül. Illetve ez az előadás más kategória, mint az eddigiek. — Szerepálma teljesült Ádámmal? Hegedűs Géza — Nem álmodozom, nincsenek elképzeléseim a szerepekről. De nagyon örülök ennek a jelentős feladatnak. — Először játszik szabadtérin? — Szegeden és szabadtérin is először vagyok. A játék a téren óriási felfedezés számomra. A rövid ideig tartó félelem a hatalmas arányoktól már megszűnt, helyére az a jó érzés került, mi mindent lehet megvalósítani ekkora színpadon. Honti Katalin