Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-20 / 170. szám

4 Kedd, 1976. július 20. 7 Fogalmak — közelről 18. Progresszív ágazatok A műszaki technikai haladás széles medrű folyamá­ban időről-időre felismerhetők azok az áramlatok, amelyek döntő hatással vannak a fejlődésre. Ennek megfelelően minden korszaknak vannak olyan ipar­ágai, amelyek a többiekhez képest erőteljesebben se­gítik elő a műszaki haladást. Ezek az úgynevezett progresszív iparágak. A gépesítés időszakában a gép­gyártás töltötte be ezt a szerepet, napjainkban — az automatizálás, a kemizálás, az atomenergia békés cé­lú felhasználása, a számítógépesítés jelentik a mű­szaki-technikai haladás fő irányait. A progresszív ágazatok gyors fejlesztése feltétele a gazdaság korszerűsítésének. A progresszív ágazatok ugyanis a népgazdaság egészének technikai színvona­lára hatnak. Egyfelől a progresszív ágak termékeinek növekvő felhasználása elősegíti a többi ágazat fejlő­désének gyorsítását, a termelés gazdaságosságának fokozását; másfelől a nem progresszív ágak mintegy piacul szolgálnak, igénylik a progresszív pgak mind gyorsabb ütemű fejlesztését. Például a gépipar és a vegyipar termékeivel hozzájárul a mezőgazdasági termelés növeléséhez. A mezőgazdasági üzemek nö­vekvő jövedelme viszont lehetővé teszi, hogy mind többet fordítsanak gépesítésre, műtrágya és növény­védő szer vásárlására. Az ls nyilvánvaló, hogy hosszú távon a legstabilabb nemzetközi kereslet, n műszaki fejlődést leginkább reprezentáló termékek, — vagyis a progresszív ágazatok termékei Iránt van. Hol van a leghidegebb? Verhojanszk körzetét már a múlt század óta úgy tart­ják számon, mint az északi félteke leghidegebb helyét. Itt a mínusz 40 fokos hideg sem számít rendkívüli ese­ménynek. 1926-ban azonban kiderült, hogy a terület ér­demtelenül kapta ezt a „meg­tisztelő" címet: megállapí­tották, hogy a Verhojanszk­tól 600 kilométerre levő Ojm­jakon éghajlata jóval hide­gebb. A tengerszint felett 600—800 méter magasságban levő ojmjakoni völgyet 2—3 ezer méter magas hegyek veszik körül, s a medencé­ben felhalmozódó hideg le­vegő csupán az Ingyigirka folyó szűk hasadékán tud távozni. Télen Ojmjakonban mértek már mínusz 71 fokot is. Az abszolút hőmérséklet­ingadozás meghaladja a száz fokot. Az egész csak /a papucs! Két éve irigyeltem a hollandokat. Mi­lyen jó nekik. Van tengerük, jó futball­csapatuk, rengeteg szélmalmuk és a lá­bukon fapapucs csattog. Nem kell hozzá zokni, reggel ha kábultan ébrednek, nem kószálnak összevissza a lakásban; hol is vetettem le az este? Nem szükséges, hogy a ruhadarabokat naponta leáztassák, elég. ha a port a lábukról leöblítik. Szóval ezért roppant irigyeltem a hollandusokat. Nagy faklumpában csoszogtak Amster­dam szúk utcáin. Az epém majd elfakadt, mikor minden sarkon utcai árusok ajánl­gatták a szebbnél szebb, drágábbnál drá­gább faragott lábbeliket. Angol, német, amerikai turisták jókat nevetve próbál­gatták a talpukra való méreteket. Jó ezeknek. Nekik már van fapapucsuk. Na és mit ad a teremtő? Egyszer csak hallom, hogy az egyetem kopott lépcsőin valami érdekesen kopog. Lemerevedtem. A sárgái irigység elöntött. Biztos kint­ről hozta. Ennek volt pénze. Mázlis kra­pek. Magamban dühöngtem: miért nem lehet nálunk is kapni? Mentem én Pestre, meg a jugó-piacra. Hiába. Nincs papucs. Spóroltam rá, tudtam, hogy lesz valahol, mert már többeknek is láttam a lábán. Aztán az egyik falusi vásárban ráakad­tam. Rögtön megvettem a legszélső kettőt, passzolt a lábamra. A cipőmet is otthagy­tam örömömben. Azóta nem irigylem a hollandusokat. Eleinte, amikor elment az orrom előtt a villamos, még nem mérgelődtem. Meg kell tanulnom benne járni, gondoltam. Sőt még azt se vettem nagyon a szívemre, amikor másodszorra leszakadt a füle, és három napig dagadt bokával bicegtem. Eltűrtem azt is, hogy a rendelőben az asszisztensnő porozza, kötözze „ lábam. Linyeg az, hogy van. Lábam is meg pa­pucsom is. A divatéH áldozni kell. Csak akkor haragudtam meg, amikor a felet­tem lakó lánynak is megláttam a lábán. Kárörvendve vártam, hogy majd buk­dácsol, elesik, ha siet a villamosra. Hogy­aztán majd együtt járhatunk az esztéká­ba! Tévedtem. Ügy szaladt lefelé a lépcsőn, hogy a lakók mind kidugták a fejüket. Kopogott a papucsa, azt hitték, dói a ház. Hogy miért gyógypapucs? Talán, mert benő tőle az ember fejelágya. M. T. 3. Újjászületés két menetben Száz esztendffve! ezelőtt, 1816-ban rendezett elöször Szeged ipari vásárt, kiállí­tást. A hagyományt az Idén centenáriumi ipari vásárral köszönti a város. A július 23-án megnyíló ipari sereg­szemle alkalmából 3 rész­ből álló sorozatban foglal­juk össze a szegedi vásár­intézmény történetét. A Szegedi Ipari Vásár száz éve című centenáriu­mi évkönyvben így foglal­ják össze a szerzők a kapi­talista korszak vásárairól szóló értékelésüket: .,A Sze­gedi Ipari Vásár múltja, súlya és jelentősége olyan alap volt, melyre a későbbi vásárok is épülhettek, azzal a jelentős különbséggel, hogy a népi demokratikus forradalom időszakában, a felszabadulás utáni vásá­rokban a kézműiparosság háttérbe szorult és az új. szocializált, államosított nagyüzemek és a kisipari termelőszövetkezetek kerül­tek előtérbe". Itt vagyunk tehát már a mában, abban a harminc évben, amely új életet és tartalmat adott mindennek, s új formát, új célt a ha­gyományok tiszteletének is. Az a kisiparosság, amely korábban „élniakarását" fejezte ki vásárrendező szándékaival, a felszabadu­lás után az újjáépítéshez való hozzájárulását példáz­ta. Nyersanyag- és géphi­ány, kielégítetlen szükségle­tek tömege állt szemben az­zal a szándékkal, hogy „sze­rény keretek között, de an­nál nagyobb lelkesedéssel fogjanak össze mindannyi­an, és mutassák meg. hogy mit tud a magyar kisipar a nyersanyagból elővarázsol­ni". A felszabadulás után elő­ször 1946 őszén rendezett vásárt Szeged. Egy évvel később már a határszéli cse­reforgalom kezdeményezése is szerepelt a vásár célki­tűzései között. Az 1947-es vásárt X V-nek számozták már — az 1876-ossal együtt gyakorlatilag a XVI. volt. HAZASSAQ I. kerület Szeged: Ttonay Tibor és Nagy Zsuzsanna Ilona, dr. Antalffy György és Kaprinay Erzsébet Sarolta, Szabó Béla és Németh Ottilla, Becs-ei Péter József és Bárkányi Mária, Lengyel Zol­tán József é«i Agócs Piroska Gi­zella. Márosvári Attila és Ma­ozelka Noémi. dr. Tímár Péter László és c.rdf Judit Terézia, Koppány AtUla Zsolt ós dr. Tol­di Ilona Mantit. Ökrös Ferenc András és Szekeres Erzsébet, Szabó György és Portscheller Ilona Karolina, Szepesi Mihály es Hácz Piroska, Rácz István es Balázs Rozália, Miklós Károly es Kovács Marietta, Pa kai Mi­hály es Nadicsám Ilona, Komó­csin Mihály és Magyaródi Er­zsébet, Pintér Ferenc és Engt Piroska, Farkas Iván Zoltán és Katái Andrea Éva. Barta József és Németh Ilona Mária. Foga­ntai István Ferenc és Pálvölgyl Márta, dr. Jeszenszky Pál Le­hel és Makra Klára. Lele László es Sebők Evu, Szabó Mihály és Kónya Katalin Rozália, Kántor János és Reseterits Julianna, Gaské Béla és Oláh Amália Zsó­fia, Fehér Ferenc és Csíkhegyl Gyöngyi Erzsébet házasságot kötöttek. n. kerület Szeged: Lázár Péter és Nagy Katalin Rozália, Horváth József és Jankovics Gyöngyi, Kalász Pál es Rácz Matild, Bogos Zol­tán és Rácz Jolán, Szemes Jó­zsef és PáUnkó Margit, Pá­1 trikó Géza és Szabó Mar­git, Ambrus Gáspár és Ma­gyart Mária. Magost István és Varga Ágnes, Varga István és Csányi Ágnes Márta, Rúzsa Pál és Szabó Mária, Kllvlnyi Nán­dor ós Pap Zsuz&nna házassá­got kötöttek. III. kerfllet Szeged: Kcvevárl Ferene ós Fekete Zsuzsanna, Szekeres Im­re és Pap Mária Rozália házas­ságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület. Szeged: Juhász szilveszternek és Palotás Margitnak Ibolya. Németh Jánosnak és Vecsernyés Piroskának Piroska Andrea, Ko­vács Lászlónak és Lázár Máriá­nak Andrea. Kusztos Zsolt Sán­dornak és Csurman Ágnes Mar­gitnak Eszter, Rácz Béla Ká­rolynak es Molnár Margit Etel­kának Róbert Béla. Vlkor Jó­zsefnek és Pintér Borbála Juli­annának József. Hódi Antal Ist­vánnak és Dobák Ibolyának Re­Andrea. dr. Sípos Zoltán­Családi események nak és Kertész Ágnes Évának Csaba, SzaJontal Jánosnak és Simon Veronika Ilonának Ág­nes, Dancsa Lajosnak és Tesé­nyl Ilonának Aranka, Vflnekl Ferencnek ós Kovács Aranká­nak Aranka, Bakos Ferencnek és Orovecz Máriának Tünde Márta, Szabó László Györgynek és Juray Sarolta Katalinnak Péter György, Ilinek Józsefnek és OJváry Gizella Erzsébetnek Andrea, Lada Ferenc Sándor­nak és Sóli Gyöngyvénnek SzU­via, Balogh Lászlónak ós Ko­vács Rozália Máriának László Attila, Fnanczla Jenő Tibornak és Süli Irénnek Zoltán György, Szekeres Józsefnek és Palotás Máriának Zsolt, Fábián György Józsefnek és Páger Anna Zsu­zsannának Zsuzsanna, Nemes Lászlónak és Somogyi Margit Ágnesnek Krisztina. Magyar Lászlónak és Dombi Irén Etel­kának Ttmea Krisztina. Derva­rics Attilának és Reggel Anikó Katalinnak Gergely, Farkas Jó­zsefnek és Barna Katalin Máriá­nak Szilvia Katalin. Nacsa Já­nosnak ós Jakus Ilonának Já­nos Zoltán, Ktspéter István Jó­zsefnek és Mttyók Irén Iloná­nak Gábor, Gergely Gyulának ós Igaz Rozália Ilonának Szil­via Anna, Molnár Zsigmondnak ós Papdi Ágnesnek Dominika Ágnes. Sántha Gyulának és Szlrblk Mária Magdolnának András Gyula, Gruity László­nak ós Dobó ibolyának Attila László, Muhel Sándornak és Gál Honának Csaba, Batki Im­re Józsefnek és Makra Annának Róbert. Rózsa Jánosnak és Hor­váth Macdolnának János. Nagy Sándor Zsoltnak és Ocskó Má­riának Dorottva Ilona. Molnár Imrének és Bfró Annának An­géla Júlia. Markolta Jánosnak és Ntkodómusz Magdolnának Krisztián. Borbély Jánosnak és Balogh Angéla Máriának Ber­nadett Angéla. Paragl Miklós Lajosnak és Zsódos Évának Mó­nika Éva. Komlátl Tibornak és Frankó Annának Norbert Ti­bor. Dobsa Istvánnak és Nagy Jusztinának Annamária, Kúti Ákosnak és Szálai Editnek Akos. Ferenezi Béla Istvánnak és Tácsl Magdolnának Beatrix Tóth Lajosnak és Gyémánt Edit­nek Lajos József. Cseri János Ti­bornak és stefkovice Annának Anita, Kiss Lajosnak és Kovács Etelkának Barbara, Engi László Istvánnak és Bárány Valériának Attila Tibor, Bertalan Ákosnak és Balogl Margitnak Viktória, Asztalos Ferencnek és Surján Mária Erzsébetnek Szilvia, Im­rei Györgynek és Kovács Klá­rának Katalin, Korom Péter Pálnak és Böde Etelkának Csil­la, Pap Istvánnak és Korek Mária Zsuzsannának Szilvia, Kiss Jánosnak és Jankó Erzsé­betnek János, Adám Béla Lászlónak és Nemes Margitnak Róbert Béla, Podhraczky And­rásnak és Kovács Juliannának Péter Zsolt, Szekszárdi Antal­nak és Görgényl Mártának Zsolt, Berényi Ferenc Márton­nak és Borbola Saroltának Ka­talin. Hajdú Józsefnek és Blcók Erzsébetnek Piroska, Dékány Mihálynak és Pernekl Anna Ho­nának Szilveszter Róbert, Ho­rog László Gábornak és Győző Mária Magdolnának László. Ta­kács Lászlónak és Lajkó Máriá­nak Mária Magdolna, Kiss Sán­dornak és Pintér Ágnesnek Ani­kó Ágnes, Oláh Sándor Imré­neJc és Benkő Rozáliának Bar­bara Rozália, Mészáros István Pálnak és Márta Ilona Klárá­nak Anita, Sebestyén Bélának és Biacsl Rozáliának .Krisztina, ördögh Lászlónak és Barta Évá­nak Gábor László, Gyurik Pál­nak és Melis Zsuzsanna Judit­nak Krisztina Zsuzsanna. Fe­kete Józsefnek és Szabó Irén­nek Erika Katalin, Mucsi Pé­ternek és Nagy Katalin Irmá­nak Ágnes Eva, Dudás Sándor Józsefnek és Kelemen Máriának Gábor nevű gyermekük szüle­tett. III. kerület Szeged: Nagy Istvánnak és Losonczt Mariannának Viktória Irén, Ball István Ferencnek és Létad Zsuzsanna Máriának Ist­ván Ferenc. Gazdag Pálnak és Major Erzsébetnek Richárd Zol­tán, Gombás János Gézának és Szimanek Juliannának Zsolt Róbert, Chamtlla Antalnak és Lehóczky Judit Erzsébetnek Ró­bert, Rózsa-Bakacsi VUmosnak és Szilágyi Jolán Ilonának Mó­nika, Szánttá Jánosnak és Széli Máriának Csaba. Bugán András Györgynek és Paullk Ilonának József, Dukál László Lukácsnak és Basa Katalinnak László, Krajkó Józsefnek és Nagy Mar­gitnak Tamás József, dr. Pintér Lajos Józsefnek és Kaiser Il­dikónak Zsuzsanna. Vörös Ist­vánnak és Lábas Mária Magdol­nának István Attila, Forgó Já­nosnak és Juhász Juliannának Dóra, Marosi Jánosnak és Kiss Irénnek János Norbert, Nagy Gyulának és Gera Katalin Ilo­nának László, Szlrányi László­nak és Forgó Ágnesnek Attila, Boros Imrének és Csikós Márta Kingának Péter Imre, Dékány József Györgynek és Nagylván Máriának Gábor József, Király Józsefnek és Ördög Ilona Te­réziának Eva Anikó, Nagypál Imrének és Kispál Juliannának Gábor, Resát Attilának és Ko­cás Irén Margitnak Renáta Lei­la. Szász Gergelynek és Bújdo­só Rozáliának Gergely nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Varga János, Mécs József. Zámbó Gáborné Hódi Magdolna, Klsmárton Dezsőné Körösi Margit, Lauritz Miklós. Solti Mihály, Sajtos Ferencné Gortva Blanka Margit, Nagy Im­re Jánosné Mányal Magdolna. Berkó Erzsébet, Báló Gyuláné Makra Krisztina, Szabó Sándor­né Horváth Julianna. Móra II­lésné Mészáros Viktória Éva, Rózsa Imréné Papdl Ilona. Már­ton Antalné Szél Veronika. Szentistványi Péter, Herédi Ist­vánné Ablaka Terézia. Szögi Szilveszterné Kakuszi Erzsébet. Kis Lajos, Szabó János. Arad! Imréné Guláesl Ilona. Kelemen Andrásné Kaltanegger Mária meghalt. n. kerület Szeged: Gál Józsefné Vlgh Viktória. Forgó János, Csúri Mihályné Balla Erzsébet, Pataki László meghalt. III. kerület Szeged: Kiss Józsefné Katona Vilma. Lantos Jakab. Szabó Bé­la, Vörös Rozália, Balla János­né Igaz Rozália. Szekszárdi Fe­rencné Bata Ilona, dr. Matók András. Nagy Margit, Korom .Pál, Faragó Lajosné Kálmán Franciska, Tanács József, Kálty János. Szeredal Józsefné Mada­rász Hona Anna, Horváth-Szeg­delel Antalné Vajda Terézia. Juhász Józsefné Bózsó Ibolya. Biró Imréné Bodor Erzsébet. Nagy János Mihály, Biczók Ist­vánná Dobó Mária, Aradán Pé­terné Szalal Mária, ösl János. Matula Pál, Németh Károly, Bagt Károly, Kispéter Szilvesz­ter meghalt. később ki ls igazították a sorszámozást. Ennek újdon­sága volt. hogy a Nehézipa­ri Központba tömörült vál­lalatok is rákacsintottak, s elhozták a mezőgazdaság­nak kínált gépeiket is. Az igazi fordulatot azonban az 1948. évi XVI. vásár jelen­tette, amelynek szabályza­tában már ezt olvashatjuk: ,,A Szegedi Ipari Vásár el­sősorban kézműves, kisipari, háziipari, iparművészeti és népművészeti jellegű..., másodsorban az országos gyáriparnak városunk és körzete előtt történő megis­mertetése .... harmadsor­ban a gazdasági kapcsolatok fölvétele a szomszédos de­mokratikus államokkal". Először kellett kibővíteni a vásár területét a Deák Fe­renc utcára is. Soha ekkora közönségsiker nem volt! De méretében és tartalmában is messze kiemelkedett ez a vásár az addigiak sorából! És éppen itt akadt el a vá­sár szekere ismét — 11 esz­tendőre ... De mint tudjuk, nemcsak a vásáré — a vá­rosé is ..'. Sok-sok mellőzés érte. miközben hasonló vá­rostestvérei átélték a szo­cialista építés első tempós korszakát, A Szegedi Ünnepi Hetek felújításának gondolata te­remtette aztán ismét újra ezt a hagyományt 1959-ben, miként a szabadtéri játéko­kat is. Az ünnepi megnyitó­ban így fogalmazták meg a felújítás célját: „Több mint tíz esztendővel ezelőtt volt utoljára Szegeden Ipari vá­sár. de a régiek különböz­nek a mostanitól, illetve a mostani különbözik a régi­ektől. A kiállítás termékei, a kiállító vállalatok ered­ményei híven tükrözik azt az erőfeszítést. melyet a párt és a kormány politiká­jának következetes végre­hajtásáért tettek Szeged dol­gozói mindennapos munká­jukban. Segítse elő a kiál­lítás az üzemek egymás kö­zötti versengését a több és olcsóbb áru termelésére!" A könnyűipari miniszter így fejezte ki elismerését a sze­gedi kezdeményezésért: „A kiállítás hiven tükrözi Sze­ged város és Csongrád me­gye mind a négy ipari szek­tora — az állami nagyipar, a helyi- és szövetkezeti ivar és a kisipar — fejlődését. Elismerést és dicséretet ér­demelnek a vásár rendezői, a vállalatok, szövetkezetek és kisiparosok, mindazok, akik a kiállítási tárgyakat készítették... A jövőben tovább kell fejleszteni ezt az elismerésre méltó kezde­ményezést!' Két menetben ment tehát végbe a vásár történetében immár harma­dik újjászületés, míg el­nverte szocialista formáit és folyamatosságát. A városi tanács végrehaltő bizottsága megfelelő előretekintéssel értékelte a felújítás sikerét és úgy alanozta meg jövő­iét. hogy elhatározta: dél­magvarországi érdekeltségű intézménnyé feüeszti. In­tézkedett a kiállítási terü­let további bővítéséről, vég­legesen egybekapcsolta idő­ben a vásárt az ünneni he­tek rendezvénysorozatával. intézkedett az Idegenforga­lom növekedésének techni­kai feltételeiről, s az 1960. évi ismétlés még nagyobb érdeklődést és sikert hozott. Az ünnepi hetek robbanó sikerű elsó évei nemcsak érdeklődést váltottak ki, hanem valamiféle ..járvány­nak" nevezhető folyamatot is. Egymás után születtek mindenféle „hetek" és „na­pok" az országban, s vásá­rát is meg akarta rendezni minden valamire való. ma­gára adó magyar város. Sze­ged viszont vásár nélkül maradt újabb öt esztendő­re. Annál nagyobb szerve­zeti erőt tudott felmutatni 1966-ban, és az azt követő években, amikor a gazda­ságirányítás reformja élet­be lépett, s szinte kiköve­telte a piaci viszonyok meg­újítását. az újfajta gazda­sági kapcsolatokat, az együttműködés keresését, a vállalati önállóságot. Ekkor fogant meg a jugoszláv vál­lalatok érdeklődése is a szegedi vásár iránt, s ezóta folvamatos Szeged együtt­működése az ugyancsak vá­sárrendező Szabadkával. A Szegedi Ipari Vásár el­ső szép jubileuma a XXV­ös szám volt. A vásár ün­nepe azonos esztendőre esett a felszabadulás 25. jubileu­mi évével. így erkölcsileg különösen nagy jelentősé­ge volt. S micsoda szeszé­lye a sorsnak: miként az első vásárt 1876-ban. ezt is az árvízvédekezés hatalmas erőfeszítései előzték meg. A veszélyeztetettség azonban nem csökkentette, inkább növelte Szeged és rendez­vényei iránt a rokonszen­vet s addigi legfényesebb vásárát rendezte meg a vá­ros. Olyannyira sikeres éve volt ez az intézménynek, hogy régi kereteit szétfeszí­tette. kinőtte, s kötelező erő­vel diktálta, hogy a jövő­ben új helyen, a korábbi tervekben is szereoelt Marx téren nyisson majd kaput. Ekkor már a híres buda­pesti vásáiok mellett Győr, Miskolc. Zalaegerszeg, Szek­szárd, Pécs és Kecskemét is beállt a vásárrendezők so­rába. a Gazdasági Bizottság jogosan tartotta hát túlzás­nak a folyamatot, s úgy in­tézkedett. hogy Pécsett, Sze­geden, Győrben és Miskol­con vásárokat csak két-há­rom évenként célszerű ren­dezni. Szeged 1971-ben „so­ron" maradt és már a Marx térre telepitette ioarl sereg­szemléiét. Ez volt a XXVI. Szegedi Ipari Vásár. De 1972-ben is megkapta a vá­sárrendezés jogát, s ebben az évben avatta az első ön­álló pavilont, melyet 1973­ban a mezőgazdaság és az élelmiszeriDar bemutatójá­ban hasznosított. A centenáriumi vásár fő nróháiának szánták a XXVIII. Szegedi Ipari Vá­sárt 1974-ben. Így Jutott, el Szeged vá­sárának 100. évfordulójához, a centenáriumi ipari vásár­hoz, amelynek 250 hazai és mintegy 80 külföldi kiállító­ja lesz. SZ. S. I. Magyar alkatrészek a FIÁT 126p-ben A lengyel Fiat 126p gyár­tásában magyar üzemek is résztvesznek: a Bakony, a Csepel és a Ganz Művek. Se­bességmérő órákat, hangjel­ző berendezéseket, ablaktör­lőket, gyűrűs dugattyúkat, osztófejeket és feszüitség­szabályozókat szállítanak Lengyelországnak. Ezeknek összértéke a népszerű kis Fi. at gyártási költségének 3 százalékát teszi ki. Az alkat­részekért cserébe Lengyel­ország meghatározott meny­nyiségű Fiat 126p típusú gép­kocsit szállít Magyarország­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents