Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-17 / 168. szám

6 Szombat, 1976. július 17; II munkaerő-gazdálkodás feladatai A munkaügyi szakemberek körében jól Ismertek a következő adatok: 1980-ig a munkaképes korú népesség körülbelül 40 000-rel csökken. a népgazdasági terv viszont azzal számol, hogy körülbelül 60 000-rel növekszik a foglalkoztatottak száma. A nyilvánvaló ellentmondásból viszont nem következik szükségképpen — mint ezt sokan vélnék — a tervezők hozzá nem értése. Bármilyen furcsán hangzik is — különösen azok számára, akik évek óta mást sem olvasnak, hallanak, mint az általános munkaerőhiány miatti kesergéseket. Magyarországon még mindig van szabad munkaerő és nem la kevés. Igaz: a férfiak foglalkoztatása már régen elérte a lehetséges maximumot, de még ma is körülbelül 450 000 nő dolgozik a háztartásokban. a kisegítő, illetve a háztáji gazdaságokban. Egyrászük — és a számítások szerint nem ls kis részük — munkát vállalna, ha ezzel nem kellene vállalniuk sok esetben a lakó- és munkahely közötti ingázást. Vagyis: ha a jórészt községekben élő és ma ls szabad munkaerőként számontartható nők a lakóhelyükön, vagy annak közvetlen környékén taláthntnának munkaalkalmat. Persze arról nem lehet szól, hogy minden községben gazdaságosan működő munkahelyeket létesítsenek, de az ésszerűen szervez.ett és megosztott ipart vonzáskörzetek kialakításával megoldható lenne a lakó- és munkahelyek egymáshoz közelítése. Bs ha ez további szociális intézkedésekkel párosulna (amelyek révén csökkennének a nők háztartási munkából adódó terhel), valamint ha gondoskodnának a jórészt szakképzetlen tartaléksereg szakmai képzéséről. akkor körülbelül 80— 100 000 fővel bővülhetne n foglalkoztatottak jelenlegi Száma. Mindez persze egyelőre csak lehetőség. A következő öt évben alig kihasználható lehetőség, ám nem ártana már most öt évnél némileg előbbre gondolni. Addig Is vannak egyéb és gyorsabban megoldható munkaerő-gazdálkodási tennivalók. Sokat beszélünk a gazdaság szerkezetének átalakulásáról. s tükröződik ez a foglalkoztatottak munkahelyek szerinti megoszlásában ls. A mezőgazdaságban dolgozók száma tovább csökken, de az ipari létazám már Jóval kisebb mértékben emelkedik, mint korábban. Viszont kiugró létszámnövekedéssel lehet és kell számolni a szolgáltató ágazatokban. Mindenütt meg kell barátkozni azzal a gondolottal, hogy a felszabaduló — vagy a gazdaságosabb foglalkoztatás érdekében felszabadítható — létszámot a gazdasági elképzeléseknek megfelelően kell átcsoportosítani. Adott esetben a vállalatok a munkahelyeken belül, de szükség esetén a vállalatok. sőt az ágazatok között is. Voltaképpen nincs másról szó. mint a munkaerő spontán mozgásának, gazdaságilag károsnak ítélhető fluktuációjának befolyásolásáról, a népgazdasági érdekeknek megfelelően. A szakemberek persze Jól tudják, hogy minden ilyen Intézkedésnél messzemenően figyelembe kell venni, hogy emberekről van szó. akiket nem lehet úgy mozgatni, mint például az anyagokat, a gépeket Figyelembe kell venni az egyéni törekvéseket és terveket, az egyéni érdekeket és ezeket a társadalmi, a gazdasági érdekekkel összehangolva kell a mainál tervszerűbb foglalkoztatáspolitikát kialakítani. Mit sem émek azonban a központi elképzelések és intézkedések, ha közben nem sikerül javítani a munkaerővel kapcsolatos tervezőmunkát. Gondoljuk csak meg: a jelenlegi ötéves tervidőszakra az iparvállalatok összesen 75 000-es létszámnövekedést terveztek. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a vállalati tervek irreálisak. nemcsak azért, mert a népgazdasági terv mindössze 15 000-es ipari létszámnövekedéssel számol, hanem azért is. mert — és kiderült ez a bevezetőben közölt adatokból is — egyszerűen nincs ennyi szabad munkaerő. Azzal pedig végképp le kell számolni, hogy majd egymástól csábítgatják a munkahelyek az embereket, remélhetően a felelősségteljesebb munkaügyi tervezést segíti majd elő az is, hogy a megyei tanácsok és az ágazati irányító intézmények fontossági sorrendbe rakják a létszámigényeket, meghatározzák, hogy melyek azok a vállalatok, amelyek gyarapíthatják a létszámot, melyeknek kell változatlan létszámmal dolgozniuk és hol kell majd jelentős létszámcsökkentést végrehajtani éppen a dinamikusan fejlődő vállalatok munkaerőigényeinek kielégítése miatt. Mindeközben persze születhetnek népszerűtlen, nem mindenki számára kedvező intézkedések is. De senki ne feledje: ha az elmúlt évtizedben nagyobb előrelátással és felelősségteljesebben bántunk volna a legfontosabb termelési tényezővel, a munkaerővel. akkor ma, ha nem is gond nélkül, de lényegesen könnyebb helyzetben lehetnének a vállalatok. V. cs. # Ha tévesen fizetnek munkabért... M. Á. szegedi olvasónk áprilisi és a májusi fizetéskor több bért kapott, mint amennyi ténylegesen járt volna. Mivel teljesítményben dolgozik, nem vette észre a téves számolást. A belső ellenőrzéskor — utólag — a vállalat Jött rá a téves elszámolásra és felszólították M. A-t, fizesse viszsza az összeget A vállalatnál azt is közölték vele, hogy amennyiben visszafizetési kötelezettségét önkéntesen nem teljesíti, az egész összeget levonják a következő hónapi béréből. Fogalmak — közelről 17. A vállalati stratégia A szocialista vállalat legfontosabb célja: a társadalom igényeinek minél jobb kielégítése, a gazdálkodás tökéletesítése, a hatékonyság növelése. Ezek megvalósítása nem képzelhető el a vállalati tervezőmunka fejlesztése nélkül s ezen belül nagyon fontos, hogy a vállalatok hosszabb távra is megfelelő terveket dolgozzanak ki. A vállalati közép- és hosszú távú tervezéssel szemben támasztott fontos igény, hogy a gazdálkodó egységek ne csak lebontsák a népgazdasági tervekből rájuk háruló feladatokat, hanem a vállalati tervkészítők is alkotó módon elemezzék a társadalom elvárásait, s ebből, valamint a változó közgazdasági környezetből kiindulva önállóan is határozzanak meg feladatokat a vállalatok számára, így járulva hozzá a népgazdasági terv megalapozottságához. A vállalati terveknek tartalmazniuk kell a vállalat tevékenységének céljait, a megoldandó feladatokat, valamint a célok elérése érdekében alkalmazandó eszközökel. akcióprogramokat. A vállalati stratégiát tehát a társadalmi célokból levezetett hosszú távú vállalati, célok meghatározása. a szükséges erőforrások és eszközök számbavétele, előteremtése és a megvalósítás módjának kijelölése alkotja. Ugyanazon célok elérésére a vállalatoknak célszerű úgynevezett alternatív stratégiákat kidolgozni. Ebben az összefüggésben beszélhetünk stratégiatípusokról, amelyek elsősorban a kockázatvállalás mértékében különböznek egymástól. Olvasónk arra hivatkozik, hogy családi körülményei miatt a pénzt nem tudja visszafizetni, és vitatja, hogy a vállalat helyesen számolt. Ezért felvilágosítást kér arra: Joga van-e a vállalatnak ilyen hosszú idő után a tévesen kifizetett összeget a béréből levonni? A vállalat eljárása nem felel meg a hatályos rendelkezéseknek. A tévesen kifizetett munkabért, vagy egyéb díjazást a vállalat valóban visszakövetelheti, azonban ez a joga a szabályok szerint határidőhöz van kötve. A határidőt pedig a kifizetéstől kell számítani. A rendelkezések szerint a dolgozót a kifizetéstől számított 30 napon, a kollektív szerződésben meghatározott esetekben pedig 60 napion belül írásban kell felszólítani a visszafizetésre. Abban az esetben, ha a vállalat a határidőket nem tartja be, a dolgozót a tévesen felvett összeg visszafizetésére csak akkor lehet kötelezni, ha tudta, hogy jogtalanul vette fel a pénzt. Olvasónk esetében — a közölt adatok alapján — rosszhiszeműségből szó sem lehet. A kifizetési időpontokat figyelembe véve, az is megállapítható, hogy a vállulat az előírt határidőket mór elmulasztotta. Ilyen körülmények között olvasónk a felvett összeget nem köteles visszafizetni. Amennyiben a vállalat a fenyegetést beváltaná, forduljon panasszal a vállalat munkaügyi döntőbizottságához. DR. V. M. f. Emel/UK védjük a hazai Ipart! Srái esztendővel ezelőtt, isiiben rendezett előszűr Szeged ipari vásárt, kiállítást. A hagyományt az Idén centenáriumi ipari vásárral köszönti a város. A Július 2J-án megnyíló ipari seregszemle alkalmából 3 részből álló sorozatban foglaljuk össze a szegedi vásárintézmény történetét. A Szegedi Országos Ipaciís Terménykiállítás bizottmánya így kezdte a „Tekintetes Közönséghez" címzett, 1874. december hóban dátumozott felhívását: „Hazánk mostoha iparviszonyain és gazdászati rendszerünkön javítani, kereskedelmünket emelni, nyersterményeink, gyári és kézmüáruinknak piacokat teremteni.. „ ezek versenyképességét lakozni volt a végcél, midőn a Sze. gedi Ipartársulat... a hazai összes iparos- és gazdaközönség részvéte mellett Szegeden 1876-ik évi augusztus hóban megnyitandó országos ipar- és terménykiállítás rendezését határozatba hozta". Ez a felhívás ment szét az országba — s aláírói között találjuk Bakay Nándort, a haladó szegedi gyáriparost és Reizner Jánost, aki városszeretetének híres Szegedmonográfiájával is emléket állított. Ha abból Indulnánk ki, hogy ma ezer- meg ezerszám jegyzik a különféle vásárokat a világon, bizony nem kellene sokra vagy nagyra tartani a múlt századi szegedi kezdeményezést. Hanem a korba visszatekintve valódi úttörő vállalkozásként tisztelhetjük. Magyarországon mindaddig csak Kossuth iparműkiállításait jegyezték fel (X842, 1840) és Kecskemét vásárpróbálkozását (1872). A? eszme nem volt eredeti, Bakay Nándornak és Gelléri Mórnak is a bécsi világtárlat súgta — de meg kellett érte vívni, hiszen sokan korainak vélték. Bakay azonban nem adta fel: sajtóvitát kezdeményezett a szegedi vásárügy mellett és győzte érvekkel. Egy korabei! Iparstatisztikai felmérés (1872) szerint Szegednek meg volt a gazdasági ereje a vállalkozáshoz. A kisiparban 1337 mester, 1426 segéd és 1449 tanonc dolgozott: több mint száz üzem működött már, melyek gépi erővel termeltek és sorozatgyártásra tértek ót. Az áruforgalmat ezernél több kereskedő bonyolította. És a vidék érdeklődése, pártoló szeretete sem késlekedett. Az első felhívásra rövid három hónap alatt 400 bejelentkezés érkezett. A város történetében gyakran ismétlődnek drámai helyzetek. 1876-ban kétségessé tette a vízveszedelem a kezdeményezés gyümölcsének beérését — akárcsak 1970ben, a XXV. Szegedi Ipari Vásár idején. Bakay Nándor így emlékezett vissza a meleg napokra: „...Szeged el volt ígérkezve a nemzetnek s így Szeged város becsülete le volt kötve a vásár ügyének. A bizottság többsége azon jelszót kapta föl: ha a várost megmentettük, a kiállítás ügyét okvetlenül meg kell mentenünk". Ilyenkor is látjuk, hogy milyen mély történeti gyökerei vannak Szegeden a városszeretetnek. A víz levonult é« a kiállítók hűségesek maradtak jelentkezésükhöz: 2227 iparos, kereskedő, gyáros, gazdálkodó és föltaláló sereglett össze a főreáltanoda (ma az egyetemek központi épülete) palotájában és a környező kiállítási helyeken az augusztus 20-i megnyitóra. Az első szegedi ipari vásár — akkori hivatalos nevén: Magyar Országos Ipar-, Termény- és Allatkiállítás — szeptember 10-ig tartott, s igen nagy becsületet szerzett a városnak. Az ipiarügyi miniszter így méltányolta: „Az általános üzletpangás közepette, melyben minden világrész szenved, örvendetes jelnek tekintjük, kivált hazánkban, hogy iparkiállítás jöhetett létre, mégpedig nem állami segély folytán, hanem csakis az által, hogy a hazafiak jól megértették érdekeiket ..., érezték igazságát a szónak, melyet mindenkinek éreznie és megértenie kell, hogy tudniillik a munka nemesít." A korabeli lapok szenzációjaként üdvözölték a vásárt. Oldalakon Ismertették, vezércikkekben, tárcákban népszerűsítették, a szaklapok gazdasági jelentőségét méltatták, de még ódát is zengett róla elragadtatottan egy lelkes poéta, ilyen nekilendüléssel: „Mi zengi túl a bérceket? Oh, nem a dal! Oh, nem a szó! Hanem Szeged! Hanem Szeged!". A Vasárnapi Üjság-ból tekint ránk vissza a régi helyszín gyönyörű rajza, egy másik lap Bakay Nándor arcképét hozza első oldalán. Egy szaklap pedig — az Anyagi Érdekeink — cikksorozatban elemezte a szegedi vásár jelentőségét, Ilyen summázattal: „Az iparosok, kik Szegeden kiállítottak, fel akarták tüntetni, hogy még élnek és élni akarnak, hogy minden nehézséggel szembeszállva, küzdeni akarnak nemcsak saját létükért, hanem a nemzeti fönnmaradás egyik leglényegesebb tényezőjének, a hazai iparnak létéért is. A nemzet a szegedi országos kiállításon megláthatta, hogy az elnyomott, semmibe vett magyar Iparban a haladás, a nemzeti erösbödés nagyreményű csirái vannak elhintve. Ebben az időben is az ország egyik végétói a másikig cikázott e röpke jelszó: Emeljük, védjük a hazai ipart!" Meglehetősen vegyes volt a kiállítás árulistája, úgyannyira, hogy tizenhat szakosztályba sorolták. Itt volt a faipar, a bányászat, az építőanyag-ipar, az üveg- és kőedénygyárak (közöttük a Zsolnay és Herend)), az élelmiszeripar, a bor- és szeszipar, a ruházati fonó- és szövőipar, a vasipar teljes skálája, az ékszeripar, a bőripar, a nyomdaipar... — hogy csak a nagyját említsük, s a 2227 kiállítóból 484 Szegeden gyakorolta szakmáját. Szeged sem fukarkodott az elismerésekkel. Valamenynyi kiállítót emlékéremmel tisztelt meg, érdemérmet pedig 1189 kiállítónak adott. A kitüntetés kritériumai ilyenek voltak: az áru jósága, jele6sége, kitűnősége, műízlés, haladás, versenyképesség. Egybehangzó volt az országos ítélkezés: az 1876. évi szegedi ipari vásár első volt a modern országos kiállítások között hazánkban. A városi közgyűlés is megvonta a mérleget. Így becsülte az egykorú jegyzőkönyv a nagy eseményt: "Alkalmunk volt az ország-világ előtt fényes sikerrel és eredménnyel feltüntetni újabb haladásunkat, a tudomány, a művészet, ipar és közjó érdekében hozott áldozatainkat és fáradalmainkat." Egy másik jegyzőkönyv kéziratos soraiból ezt olvashatjuk: „...a legközelebb múlt napokban a város oly kiváló eseménynek volt tanúja, melyek örökemlékezetüek maradnak... az ipar-, termény- és állatkiállítás.,: túlhaladta az iránta támasztott legvérmesebb reményeket is... a kiállítás ezen sikere tiszteletet és elismerést szerzett a városnak..." (Következik: Mindent elölről...) SZ. S. L KÖZÜLETEK! MAGÁNOSOK! FIGYELEM! Szeged városi Beruházási Vállalat a Szeged, József Attila sgt.-on levő Textil Technikum műhelyépületet lebontásra versenytárgyalás útján 1976. Július 19-én reggel 9 órai kezdettel értékesíti. A versenytárgyaláson megvásárolt épületek bontási anyaga után 2000.— Ft értékű óvadékot a helyszínen, míg a további összeget a versenytárgyaláson ismertetett cs megkötött szerződésben foglalt határidőn belül, csekken kell befizetni. Az épületet a bontási szerződésben foglalt határidőig le kell bontani. A versenytárgyalás helye: Szeged, József Attila sgt.-on levő Textil Technikum régi műhelyépülete. Raktárhelyiség 100 m' BÉRBE ADÓ, Ipari áram, telefan, iroda otb. van. Brüsszeli krt. W. Az Autóközlekedési Tanintézet Csongrád megyei Iskolája 309. számú gépjárművezető és karbantartó szakmunkásképző TANFOLYAMOT INDÍT. Jelentkezni lehet szombat kivételével minden munkanapon 8—12 óráig Szeged, Berlini krt 16. szám alatt az emeleti ügyfélfogadóban. x Kutyakiállítás! 1070. Július 18-án (vasárnap) 9 órától 17 óráig a Szeged, Tolbuhtn sgt. végén levó MEOE telephelyen országos CAC kutyakiállttás lesz. Minden érdeklódót szeretettel várunk. Vezetósóg.