Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

Téntek", "1976. július Í6. 3 A kishalárforgalom szabályozása A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság Kormánya között egyezmény született, amelyet 1975. november 5-én írtak alá és az egyezmény módo­sítja a kishatárforgalmat. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának 1976. 19. számú törvényerejű rendele­te hirdeti ki a kishatárfor­galom szabályozását, ismer­teti az egyezményt és ez a július 9-én megjelent Magyar Közlönyben olvasható. A köz­löny tartalmazza e témával kapcsolatban a belügymi­niszter 3/1976. (VII. 9.) BM számú rendeletét is. A ren­deletek legfontosabb gondo­latait az alábbiakban ismer­tetjük. A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság Kormánya azért szabályozta újólag a kisha­tárforgalmat, hogy tovább­fejlesszék a két állam kö­zött a jószomszédi és baráti kapcsolatokat és kölcsönö­sen megkönnyítsék a magyar —jugoszláv határ mentén lakók utazását. Az egyez­mény értelmében a határ­forgalmi sáv az a terület, amely a határvonaltól 20 kilométer szélességben ter­jed ki. így a kishatárforgal­mi sávba Csongrád megyé­ből a következő helységek tartoznak: Szeged, Makó, Fe­rencszálLás, Kiszombor. Klá­rafalva, Maroslele, Ásott­halom, Bordány, Deszk, Do­maszék, Kübekháza, Móra­halom, Öttömös, Pusztamér­ges, Röszke, Rúzsa, Sándor­falva, Szatymaz, Tiszasziget, XJjszentiván, Üllés, Zákány­szék, Zsombó. Az egyez­ményben biztosított jogok azokat az állampolgárokat illetik meg, akik a kishatár­forgalmi sávban állandó lak­hellyel rendelkeznek. De a jogok vonatkoznak a kisha­tárforgalmi sávban állandó lakhellyel rendelkező sze­mély házastársára és kis­korú gyermekére abban az esetben is, ha nincs állandó lakhelyük a felsorolt váro­sokban, községekben. Jugoszláviába (a kishatár­forgalomban) vizűm nélkül, fényképpel ellátott, a ható­ság által kiadott határátlépé­si engedéllyel lehet utazni. A szülőjével vagy más tör­vényes képviselőjével együtt utazó, személyi igazolvány­nyal nem rendelkező kis­korú személy családi és utó. nevét, születési évét, hónap­ját, napját a szülők egyiké­nek vagy a törvényes kép­viselőjérek határátlépési en­gedélyébe kell bejegyezni. Ha a kiskorú önállóan uta­zik, akkor határátlépési en­gedélyt kell beszereznie. A határátlépési engedély­lyel évenként nyolcszor le­het utazni és minden uta­zásnál tíz napig lehet Jugo­szláviában maradni. Szük­ség esetén, mint születés, há­zasságkötés, betegség, halál­eset vagy más indokolt eset­ben engedélyezhetik a rend­kívüli utazást, és a különös méltánylást érdemlő esetben az illetékes hatóság a tartóz­kodást további 20 nappal meghosszabbíthatja. A kishatárforgalomban részt vevők, személyenként engedély nélkül, vám- és il­letékmentesen 2 kilogramm élelmiszert, 2 liter bort, fél liter égetett szeszes italt, 200 darab cigarettát, továbbá 300 forint, illetőleg 200 dinár értékű nem kereskedelmi jel­legű ajándéktárgyat (a tisz­ta szesz és égetett szeszes ital kivételével) vihetnek ki és hozhatnak be. Az utazás alatt használatos személyi tárgyak — járművek is — engedély nélkül, vám- és il­letékmentesen vihetők ki, de azokat nem szabad eladni és vissza kell hozni. Nyilvánvaló, hogy a ma­gyar állampolgárok — a kinttartózkodás ideje alatt — a kishatárforgalomnál is kö­telesek a jugoszláv állam jogszabályait betartani és a kishatárforgalmi sávon kívül nem tartózkodhatnak. A kis­határforgalomban a határ­átlépést ideiglenesen fel­függeszthetik, ha a községek­ben, városokban az emberre, állatra, növényre veszélyes járvány tör ki. A határátlépési engedély öt évre érvényes, amely to­vábbi öt évre meghosszab­bítható. A határátlépési en­gedélyt a kishatárforgalmi sávban az állandó lakhely szerint illetékes rendőrkapi­tányság adja ki és hosszabbít­ja meg érvényességét H . M. Biszku Béla látogatása Nógrád megyében Bi6zku Béla. az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára csütörtökön Nógrád megyében tett látogatást. A vendéget Salgótarjánban, a megyei pártbizottság székhá­zában Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei bi­zottságának első titkára fo­gadta, majd Biszku Béla részt vett Nógrád megye pártbizottságának ülésén és az időszerű pártpolitikai kér­désekről adott tájékoztatást. Ezt követően felkereste a karancslapujtői Karancs Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezetet, Magyarázat - jó hír helyett Tegnap délután 3 óráig úgy látszott, hogy lapunk­nak ezen a helyén jó hírt közölhetünk olvasóinkkal: az Attila utca elkészültét, és hogy délelőtt már meg is indult rajta a forgalom. A feltevés nem volt megalapo­zatlan: tudtuk, hogy a víz­művek és a Szegedi Magas­és Mélyépítő Vállalat veze­tői — megértve, hogy a nyá­ri, megnövekedett járműfor­galom nem nélkülözheti az Attila utcát — minden erő­vel törekedtek a határidő betartására. A tervezettnél hamarabb készen lettek a közműves brigádok, és nagy tempóban így fejezték be munkájukat az aszfaltozok július 15-re. És persze felszerelték a tegnap reggeli műszaki át­adásra a jelzőtáblákat, fel­festették az útburkolati jele­ket, vagyis szabályozták az Attila utca és az útkereszte­ződések forgalmi rendjét Az utca azonban mégsem nyíl­hatott meg tegnap, nem kis gondot okozva így a forga­lomszervezőknek. Hiszen a Debrecen étterem előtti út­burkolati jeleket jobb meg­oldás híján, terelő kupakkal kellett eltakarni, s a felsze­relt táblák legtöbbje értel­metlenné vált a csatlakozó utcákba n. Miért? A két vállalat dicséretes ügybuzgalmát az utolsó pil­lanatban feleslegessé tette egy harmadik lassúsága. Az utca megnyitásának egyik előfeltétele volt v ugyanis, hogy a Lenin körúti keresz­teződésben, az élelmiszerüz­let épületének homlokzatfel­újítását — az Attila utcai oldalon —- befejezze az IKV Somogyi Károlyné felvétele Bal oldalon a ház állványzata, amely miatt tilos behaj­tani az Attila utcába tegnap reggelre, bontsa le a jelzőtáblákat takaró állvány­zatot, tegye szabaddá a gya­logjárdát. S hogy mindezt el ne felejtse az ingatlankezelő, két héttel ezelőtt küldött is a városi tanács vb építési és közlekedési osztálya egy fi­gyelmeztető jelzést: a közte­rületfoglalási engedély lejár július 15-én. Ennek meghosszabbítását 30 nappal a határidő lejárta előtt kell kérni. Az IKV ter­melési osztályvezetője azon­ban csak július 14-én szólt: „tagolt az épület hamlokr zata", tehát nem lettek ké­szen, nem bontják az állvá­nyokat, foglalják a járdát. Harminc nap és 24 óra kö­zött tekintélyes a különbség. A kavarodás pedig, amit az IKV okozott ezzel, késlelteti az utca megnyitását. Joggal kérdezhetnék olvasóink az átadásra kész Attila utca láttán: miért várnak a meg­nyitással? E kéi-dés megelő­zésére, s a példás igyekezet­tel dolgozó két vállalat vé­delmében került tehát a jó hír helyére a nem várt kel­lemetlen magyarázat. Pálfy Katalin papirt! P ostát bontott a terület vezető párt­funkcionáriusa; amikor beléptem hozzá, s láttam, elkomoruló arccal válogat a súlyra is tekintélyes borítékok halmazában. Ez a MESZÖV-től jött, emez az MTESZ-től, a sókpecsétes a tanácstól, aztán az egyetem rektori hivatalától, né­hány pedig országos főhatóságtól. Hogy mit tartalmaznak? Mint rendesen: tájé­koztatókat, összefoglalókat, jelentéseket, tervezeteket. Számoszlopokkal, kimutatá­sokkal, vita-jegyzőkönyvekkel. S ki győz­né felsorolni, mennyi érkezik egy-két hét alatt! Hát még elolvasni, érdemben ta­nulmányozni őket, véleményt formálni róluk, megjegyezni, esetleg megvitatni, ami szükséges. Áradatként hömpölyög fel­felé is, lefelé is az iratfolyam, s egy vala­mire való tájékoztató anyag nem is adja 20—30 oldalnál alább. Tudom magam is. Nevem véletlenül felkerült és rajta is maradt egy elosztólis­tán, s azóta is kapom a vaskos csomago­kat. A legutóbbiban negyvenkét oldal volt csupán, a napirendi előterjesztések anya­ga, s még mellékelve hozzá egy 14 olda­las jelentés. S ez még csak nem is a re­kord, mert a legnagyobbak a félszáz ol­dalt is meghaladják. Néhány hónapja egy egészen kis őrségi faluban jártam, a tanácselnökkel volt dol­gom, aki beszélgetés közben egyre sűrűb­ben pillantgatott órájára. Aztán kifakadt. Most éppen egy tűzrendészeti bizottsági ülésre várták, ahol ott lesz a tsz-elnök, az iskolaigazgató és, még jónéhány veze­tő. Aztán egy állategészségügyi értekezlet lesz, ahol nagyjából ugyanazok lesznek jelen. Az előterjesztések pedig ott lapul­nak degeszre tömött aktatáskájában, de őszintén megmondja; még belepillantani se volt ideje. Jó, ha elolvassa azokat, amelyeket alá kell írnia és felfelé külde­nie. Azon a héten egyébként a kilencedik bizottsági ülés lesz, amelyen résztvesz. őrölnek a hivatalok malmai, és végter­mékük, a papír folyamban áramlik felfe­lé és lefelé. Időnként vannak nagyobb csapolások, mint például a tanácstörvény megszületése, és a közigazgatási munka átszervezése után. Elzárnak jónéhány eret, de aztán eltelik néhány hónap, néhány év, és ismét szinte ott vagyunk a papír­áradattal, ahol azelőtt. Tv-ben látjuk és rádióban is hallgatjuk, hogy olykor leg­egyszerűbbnek látszó ügyekben, mint pél­dául néhányszáz forintos szociális segély kiutalásában, milyen bonyolult előírások vannak, s kérdőívek számtalan rovatát kell kitöltenie az amúgy is nehezen el­igazodó idős embernek, amíg érdemi in­tézkedésre sor kerülhet. Mindezeket a bürokrácia megátalko­dott konoksága és vasfejűsége teremtené? Régen tudjuk, hogy igen is meg nem is. Van konokság is és vasfejűség — ponto­sabban szólva rossz hivatali magatartásra hangoltság, többnyire az egyéntől függő­en — ez sem lebecsülendő dolog. Am va­lóban vannak más, komoly, objektív és súlyos okok, amelyek szívós felderítése, kiküszöbölése, megváltoztatása sokkal­sokkal nehezebb, mint a körülményeske-' dő tisztviselőt gyorsaságra, egyszerűségre és jó belátásra bírni. Egész adatszolgálta­tási és nyilvántartási rendszerünk kor­szerűsítésre szorul, mind technikai érte­lemben, mind pedig a követelményrend­szer tekintetében. A velük összefüggő jogszabályok, előírások is egyszerűsítést kívánnak, s aki tudja, hogy itt mi min­denről van szó, azt is érti: ez egyáltalán nem csekély dolog! S csak ezekkel össze­függésben lehet és kell nagyon kitartó munkával változtatni az igazgatási hiva­tali munka szemléletén. Méltatlan és igazságtalan dolog tehát lebürokratázni olyan derék közhivatali vagy gazdasági adminisztrációban dolgo­zó embert, akit érvényes utasítások és előírások köteleznek ilyen és ilyen adat­szolgáltatásra. A bürokrata ott kezdődik, ahol az ember érzéketlenné lesz minden­féle emberi viszonylattal szemben, s ha lehet, még körülményeskedő módon csa­var is egyet az ügymeneten: mert irtózik az egyszerűtől. Ami pedig az adatszolgáltatás csökken­tését illeti, arra ugyan bő lehetőség nyí­lik számos helyen, viszont a modern gaz­dasági és igazgatási apparátusok i6 ter­mészetszerűen egyre több és pontosabb adatot követelnek, hogy megalapozott döntést hozhassanak. Technikai értelem­ben ezt csak a számítógéprendszerek, köz­ponti elektronikus adattárolók, adatban­kok oldják meg kívánatos módon, ügyvi­teli értelemben, pedig az ilyen eljárások­nak megfelelő egyszerűsített, gyors ügyin­tézések. Mindenki tudja, hogy ez jórészt anyagi kérdés, és a fejlesztés máris sok éves késésben van a követelményektől. Ha viszont azokra a lehetőségekre és tartalékokra gondolunk, amelyek minde­nütt, a saját területünkön mutatkoznak, akkor feltétel nélkül állíthatjuk: keve­sebb papírral is lehet! Rövidebben és egy­szerűbben, lényegretörőbben is lehet. Az együttműködés, a kölcsönös tájékoztatás, a testületi munka pedig egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindenkinek mindenről azonos részletességgel kell informálódnia! A jogi nehézségeket sem kell feltétlenül tetézni házon belüli felesleges papírgyár­tással és körülményes eljárásokkal. M 06t, az adminisztratív létszámzár-" lat. — minden nehézségével és problémájával — nagyon is fel­színre hozta és éles megvilágításba he­lyezte az igazgatás, az adminisztráció, a nyilvántartás és adatszolgáltatás eljárás­beli és technikai-technológiai gyengéit. Oktalanság lenne, ha nem vonnánk le mindenütt a szükséges tanulságokat, ha nem ismernénk fel, hogy merő fecsegés magas termelékenységű munkáról beszél­ni ott, ahol meddő, időfecsérelő, lassú és körülményes az az adminisztrációs-igaz­gatási szektor, amely egymással összeköti; informálja, utasítja és szabályozza a ter­melőfolyamatokat, vagy az állampolgárt, mint egyént is ekként szolgálja. RÓZSA LÁSZLÓ Nemzetközi úttörőtábor Ünnepélyes keretek között, a nemzetek zászlóinak felvo­násával a béke és barátság lángjának fellobbanásával csütörtök este Csillebércen megnyílt a béke és barátság nemzetközi úttörőtábor. A mintegy 20 országból érkezett több mint 200 ven­dég fiatal július 15-től 28-ig Csillebércen, július 28-tól au­gusztus 10-ig Zánkán, a ba­latoni úttörővárosban együtt táborozik a jubileumi évben a „kiváló úttörőmunkáért" kitüntetéssel jutalmazott út­törőkkel és az „Üttörök va­gyunk mi" vetélkedőt nyert őrei közösségekkel. A nemzetközi tábor célja, hogy a külföldi szervezetek képviselői megismerjék a magyar úttörők életét, szo­cialista hazánk létesítmé­nyeit. A táborozás a béke, a szolidaritás, az interna­cionalizmus és a társadalmi haladás gondolatainak jegyé­ben zajlik. Irigyelt palánták Amikor az aszTaft mar Kora rvggeri ts forróságot áraszt és az árnyékba menekülésnek sincs értelme, amikor a fagy­lalt már a mérókanálban olvadni kezd és a jéghideg ital percek alatt langyos lesz a pohárban, a legjobb dolguk a felvételünkön látható virágpalántáknak van. Jön egy nagy sárga autó, a vezetőfülkéből kihajol egy ember, kezében a locsolócső, melyből víz spriccel. De sokan cse­rélnének helyet ezekben a percekben a virágokkal! 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents