Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-12 / 138. szám

2 Szombat, 1976. június 12. Mind több no vesz részt a közéletben Pénteken a Parlament vadásztermében ülést tartott a Magyar Nők Országos Tanácsa. Az ülésen részt vett és a vitában felszólalt Jakab Sándor, az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője is. Ma. koldi Mihályné alelnök megnyitója után Bokorné dr. Szegő Hanna, az MNOT elnökségének tagja terjesztette elő a nőtanács 1973-ban létrehozott társadalmi munkabizottságának jelentését a nők közéleti tevékenységéről. A beszámoló a bizottság több mint kétéves tevékenységét, az ezer városi családnál végzett kérdőíves felmérés, 21, a lakosság különböző rétegeit érintő ankét, és az MNOT tagjainak véleményét összegezte. A tények azt bizonyítják, hogy az MSZMP KB nőpolitikái határozata kedvezően befolyásolta a nők helyzetét, nőtt a közéletben betöltött szerepük, fokozódott aktivitásuk, kezdeményezőkészségük. A párt- és tömegszervezetek különösen sokat tettek a nők politikai műveltségének fejlesztéséért. Növekedett — bár még nem kielégítően — a nők kezdeményező, javaslattevő szerepe a különböző választott testületekben, bizottságokban. A beszámolót élénk vita követte. A vitát Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke foglalta össze. A résztvevők ezután — aláírásukkal js mégerősítve — egyöntetűen csatlakoztak a Béke-világtanács stockholmi felhívásához. Belvíz Szegeden (2.) Ház a „pincében yy Valaha aligha törődtek azzal, hogy hol építkezik a sze. gény ember, ha sikerült öszszeszednie annyit, hogy Jkölcsönnel hozzákezdhessen egy házacska építéséhez. Telkeket osztottak, „jólelkűen" telepeket hoztak létre a város urai különösebb körültekintés nélkül, s bizony néhány olyan mélyen fekvő részre került, ahol jobb lett volna nem építeni. Petőfi- és Ságváritelep egyes részein huzamosabb esők idején a talajvíz majdhogy ki nem bújik a földből. -Mondhatnánk: így csinálták ezt régen, de manapság ilyesmi nem fordulhat elő. Csakhogy ott van a tápéi új-osztás. Tápé és Petőfitelep szögében, vízjárta, mélyen fekvő területen. Sokat panaszkodnak azok, akik oda építettek. Még jó, hogy időközben elkészült egy oda vezető salakos út, s a házakhoz is valamiféle út épül törmelékből, hogy meg lehessen közelíteni a területet, ahol 1969—70 táján osztottak telkeket. Szorult helyzetben volt akkoriban Tápé, még önálló községként. Az árvíz idején sok ház megrongálódott, gyorsan kellVtt tehát telkeket biztosítani a szűkre szabott községi igazgatási határokon belül. Területként a mai új-osztás helye kívánkozott, ahol ki is osztották a telkekét, a régi Tápéi-ér medre — ma nádassal benőtt, vízjárta lapos — mellett Igaz, a telkek kiosztásakor feltüntették, hogy beépítés előtt mely telkeket kell feltölteni, s ezt az építési engedélyben is kikötötték, de hát nem mindenki vállalta a feltöltés költségeit Most aztán a feltöltött telkeken szárazon állnak a házak, a feltöltetleneken pedig megcsillan a talajvíz. S ez még hagyján. Az már viszont szemet szúr, hogy új házak állnak közvetlenül a régi ér ellaposodott medre, a víz mellett, egy jó méterrel mélyebben, mint a többi, amúgy is eléggé mélyen fekvő épület Egy-kettőnek ráadásul még csak az alapja készült el, s tulajdonosa nyilván folytatja majd az építkezést. Pedig a látványtól a laikus is elriad, s nemigen tudja elképzelni, hogy a szakember hogyan oszthatott oly mélyen, oly közel a vízhez telkeket S az ügy pikantériája: a szakember maga is ott lakik, most ő a fő panaszkodó, tévéhez levelez; pedig hát ^vekkel ezelőtt, éppen ő segíthetett volna önmagán is, no meg több mint száz családon. De hát aZ új-osztás csak' egyike a belvíz veszélyeztette területeknek. Ami szotnogára, s nem tömjük el őket, s az átereszeket. Természetesen ez még nem elegendő a megoldáshoz. Szávay István Egy ház lent. jó egy méterrel mélyebben a többinél, a tápéi új-osztáson: Akos utca 24. rú az ügyben, az leginkább és tízezerek fölöslegek kiadáaz, hogy új. Mert a régebben sára kényszerítve a tanácsot, beépített városrészeket is bő- Mert védekezésnek és megvon lehet sorolni, ahol sok előzésnek az sem rossz, ha gondot okoz a belvíz^ Algyő, ügyelünk az árkok tisztasáTape mas reszei, Petőfi telep, Baktó, Béketelep, Móraváros és Ságváritelep egyaránt szerepel a veszélyeztetett vá-osrészek listáján. Hiába, mélyen fekszik Szeged, szinte a fél Alföldről ide gyűlnek össze a vizek, magasan áll a talajvíz, néhol és néha csak centikkel a felszín, a föld felszíne alatt Mindenképpen tenni keli tehát azért, hogy a városban csökkentsük a belvízveszélyt, hogy megelőzzük a kritikus helyzetek kialakulását — amennyire csak lehet. A városi tanács már megrendelte a CSOMITERV-nél a tanulmánytervet a város egységes belvízrendezésére. A tanulmányterv őszre készül el, de egyes elemeit már fel is használhatják a belvízmentesítéshez. és méretek M

essziről rámköszön, s mert régen találkoztunk, megkérdezi, olvastam-e azt, hailottam-e ezt, meg mit suttognak arról ? ö az az ember, akit elkeserít, sokszor mértéken felül is elkeserít, hogy nem halad simább úton a kocsink. „Most mivel agitálsz?" — mondja, mint egy végszót. Eleinte bosszantott is a kérdés kissé provokatív része, de mikor visszahallottam közös véleményünket, vitánk szüleményét — miből is kiderült: azért kérdi, én mivel agitálok, hogy neki is segítsek „mivel agitálni" — nagyobb kedvvel vállaltam a rámosztott szerepet. A lámpafoglalat ügyet — a tévériportból ismerjük — afféle szimbólumként mutatta fel: lenne itt már fény (kitűnő villanykörte), de nem bírja a foglalat (megolvad), ezért, ilyen semmi kis alkatrészek hibája miatt vakoskodunk. Az üresen álló házak, az exportból visszamaradt (magyarán: visszadobott) termékek, felbontott utak meg minden más, minduntalan visszatérő kérdőjel a témánk. önmagában nem rossz, hogy indulatosan is vitatkozunk ilyen aprónak tűnő hibákon, mert hiszen a szándék vitathatatlan, önmagunk ellenségei lennénk, ha kiveszne belőlünk a rendcsinálás igénye, láza. Azt mondja múltkor, egyszerű pedig az egész: legyen mindenütt tisztességes munka, használjuk ésszerűen az anyagi, fizikai meg a szellemi erőt, ösztönözzenek az ösztönzők, és a jövedelmek csakis a társadalomnak is fontosabb munka eredményességétől függjenek. De ki beszél itt másról? Most ne feleljenek rá kapásból: „éppen ez az, beszélni éppen beszélünk ..." Ez nem volna igazságos. Aki nem csinálta, miért. ítéli meg olyan könnyen mások munkáját? Minden főhatóság, minisztérium, bank, vállalat, téesz keményen megdolgozik, hogy hozza azokat a megfelelő intézkedéseket, hogy a realitásoknak megfelelő tervek szerint gazdálkodhassanak. Másként aligha lehetne a vállalatoktól pontos teljesítményt, egyáltalán: bármit Készül tehát az egységes terv, csak hát ez sem oldhat meg mindent, legalábbis nem azonnal. Szerény számitások szerint is vagy 80 millió forintba kerülne a munka, ezzel szemben fölújításra és karbantartásra ebben az ötéves tervben csak mintegy 18 millió forint áll a tanács rendelkezésére; fejlesztésre, új létesítmények építésére pedig csak 1979-ben lesz 5 millió forint. Az meg ráadásul különösképpen boszszantó, hogy ily nehéz körülmények között az építők vagy felelőtlen lakók sokfelé építőanyaggal, szeméttel, hulladékkal tömik el az árkokat és átereszeket, veszélybe hozva házak tucatjait, s az amúgy is kevés pénzből tízkultúra faluhelyen Tanácsülés Mórahalmon Mórahalom nagyközség ta- vizsgálatok jóval kevesebb nácsa tegnap, pénteken dél- hibát tártak fel, ami azt előtt ülést tartott a műve- mutatja, hogy rendszeres eLlődési házban. A testület lenőrzéseket tartanak a többek között megtárgyalta boltoknál, raktáraknál, venaz ifjúsági törvény végre- déglátó egységeknél és üzehajtásának helyzetét, a kö- meknél. zéptávú közművelődési ter- A művelődésügy helyzete vet, és az együttműködési sokat javult. A 34 szocialismegállapodások teljesítését, ta brigád kezdeményezésére A tanács dr. Kószó Péter gyarapodott a közös színházvb-titkár előterjesztése alap- és mozilátogatások száma, ján megvitatta a nem taná- nyáron pedig az „Ismerd esi szerveknél a művelődési, meg hazádat" mozgalom keközegészségügyi, szociális és retében a társasutazások munkaügyi szabályok betar- aránya. A közelmúltban intását, melyet 11 tagú külön- dított „Munka és műveltség" bizottság vizsgált meg a kö- munkahelyi vetélkedők bizozelmúltban. nyitották, hogy a szocialista Kiterjedt a vizsgálat az brigádok igénylik a műveegészségügyi jogszabályok, lödési ház és a könyvtár seelőírások betartására is. gítségét. Megállapították többek kö- A tanács a vita után hazött, hogy ma már elvétve tározatában kötelezte a vizsakad olyan hely, ahol a gált területek vezetőit a hikannafedőt. pohárként hasz- ányosságok megszüntetésére, nálják, vagy egy pohárból Utasította a végrehajtó bitöbben is isznak. A köz- zottságot, hogy mielőbb saegészségügy területén sok a ját hatáskörén belül vizsgáitennivaló, annak ellenére, ja meg a Vörös Október Tszhogy a szennyvizeket a nél tapasztalt problémákat, szikkasztóban rendszeresen s a szeptemberi tanácsülésen fertőtlenítik. tegyen jelentést a hozott inAz élelmezés-egészségügyi tézkedésekrőL követelni. Tudják-e a kívül állók, hogy a vállalatokat mi minden szorítja fegyelmezett. tisztességes gazdálkodásra, s hogy milyen nehéz megszervezni például az üzemet, a gyártmánystruktúrát? Vagy: mit tudunk mi az aratásról? Elkezdték, befejezték (rekordidő van, vagy nincs?), eredmény ennyi meg ennyi (jó-e az, vagy rossz). Dehogy már áprilisban napra bontott munkatervet, úgyszólván forgatókönyvet állítanak össze a téeszek, csaknem emberre szóló programot írnak elő, tudjuk-e? S abban ilyenek szerepelnek: három gépcsoport — kifogástalan, jó, vagy kiszámíthatatlan (öreg, örökké javítandó) — meg jó idő, rossz idő és minden kalkulálandó. — Ez a dolguk. Persze. De ezt lehet jól, akadályoztatás nélkül és szervezetlenül is csinálni. Jó, jó — de. azért csak sok! a gazdálkodási hiba! Az átlag ember azt mondja: ehhez én nem értek, de azért vannak azon a poszton, akik ott vannak, hogy értsék. A párt is azt hirdeti: senki se hallja másként, ha a rendről, fegyelemről, munkáról szólunk. A párt gazdaságpolitikája reális, irányítási stílusa is figyelembe veszi, a csoportérdek meg a nagy összesség, a társadalom még lehetséges ellentmondásait, s azt is, hogy ezeket nem lehet „radírozással". de csakis hosszú, szívós munkával csökkenteni, eltüntetni. És éppenséggel ezt tudni, kimondani, korlátozni és tiltani könnyebb, ma már legalábbis, mint megakadályozni a' tisztességtelen, vagy szakszerűtlen gazdálko dást. De ez még mind rendcsinálás, programot adni — az az előremutató intézkedés. A türelmetlenséget is jó volna azért egészséges határok között tartani, hiszen százszor fontosabb volna most az alkotókedvet serkenteni. Dehogy akarom én azt mondani, hogy ne szóljunk a hibákról, mégcsak a „kákán csomót" közhelyre se utaljunk, vagy a másikra: „nézzük az eredményeket is". Azokat úgyis mindig szívesebben nézzük. Természetes, hogy lebecsülni sem szabad, s hogy a hibák méreteit is hasonlítva kell néznünk: eltörpülnek az eredmények mellett, de nagyok, ha azt vizsgáljuk, mennyivel lehetnénk előbbre nélkülük. Csakhogy az índulatoskodás, vagy a belőle születhető elsietett intézkedések ls összezavarhatják azt, ami pedig világos, követhető: szívós és pontos munkával szabályozzuk be magunkat mi is az új gazdasági szabályzók most még nagyon is szigorításnak látszó rendszerébe. Mert igenis egyetértünk azzal, hogy ne dolgozzék senki rosszul, de ne csak akkor legyünk bólintók, amikor mások munkidejének kihasználását mérik, mások normáját rendezik, más gyáraknál szervezik a gépek jobb kihasználását, ellenőrzik az importanyag felhasználását, vagy az üj adókulcsok alkalmazását. De megtanulhattuk már, és van is benne sokéves tapasztalatunk, hogy a helyzet konkrét elemzése, az időben való döntés átgondolt utasítást eredményez, ennek végrehajtásához azonban nem elég a türelem, de aa emberek meggyőzése, megagitálása, kedvük felkeltése is kell — na, természetesen a határozott elvárások mellett. Nem a hibák kijavításának szükségességét kell egyéni agitáclóban, beszédben. szóban kifejteni, azt mindenki tudja, megoldást kell keresni. A hibafeltárás igénye és aa is, hogy erre legyen lehetőség: ez már egyenesen az Irányítás munkastílusának függvénye. Az az igazi demokratizmus lehet csak munkastílusunk, amelyben a hibafeltárók nem „választ** várnak, hanem önállóan, öntevékenyen dolgoznak kijavításukon is. Természetesen ezt nem lehet úgy érteni, hogy én látom a hibát, meg mindenki, de hiszen nekem nem az munkaöröm, hogy azt kijavítsam. Nem hát.' Még sok víz lefolyik addig a Tiszán—Dunán, amíg belőlünk, mindannyiónkból olyan közösség alakul, hogy maga a gazdaság szervezettsége és az ösztönző, belülről is ösztönző környezet együttesen kialakít egy olyan felismerést s vele tettvágyat, hogy közös érdekünk eszünkbecsületünk szerint dolgozni. Az a politika ugyanis, amelyet a part folytat hosszú idő óta, nagyon is tudatosan és emberséges türelemmel erra irányul. Önmagáért ls agitál, de még agitálni is kell mellette, hogy elváljon a hiba az szerint, mi múlik az embereken, és mi adódilfl előre nem tervezett-ismerhe. tett körülményektől. A nagy politikát érteni és végrehajtásához felnőni nemcsak a vezetők dolga-gondja. Kétségkívül sok múlik a vezetőkön, hogy a gazdasági élet egyszerre mozgó-ható tényezői között jól kormányozzanak, ne rögtönző megoldásokkal, oldalcsapásokkal hajózzanak, s ne elégedjenek meg kis szigetnyi eredményekkel. De a nagy politikát nem csak ez, hanem főleg a restség, a nemtörődömség, a kényelmesség is degradálhatja. A vezetők is törekedje, nek a demokratikus, a tanácskozó módszer kialakítására is, hiszen ennek jótékony mozgósító hatása van a közösségre, de a munkás, kollektívák, az alkotókollektívák ereje se abban merüljön ki, hogy javasolnak, meg hibákat sorolnak, mert hiszen ez nagyon is könnyebb oldala a dolognak, s hasznossága mellett sem a legfontosabb. A közös tanácskozás sikeresen meghozhatja a jó elemzést, meghatározza a feladatokat — de ez még csak a dolgok egyik oldala, a nagyon is fontos kezdet. A végrehajtása bizony — átmenetileg legalábbis — Sokkal népszerűtlenebb. Mert azért keményen dolgozni kell. Agitáljunk, igenis mondogassuk egymásnak gyakorta, még ha persze nem is mi találtuk ki, de egyetértünk vele: korszerű gazdálkodással tudunk csak előre jutni, mert csakis ebből élünk meg. Idézhetnénk klasszikusokat is, de mindenki igazolhatja úgyis, érezheti a maga bőrén is, hogy a korszerű, nagy termelékenységű gazdaság alapjellemzője mindenütt a világon a szervezettség és a megfeszített — igenis: nagyon feszes! — komoly munka. J

avítanivalónk mindegyiken van. S akkor ..megtizedeljük" egyúttal a hibákat is! S akkor az egymásra köszönő emberek kevesebb „lampa foglala t"meg útfelbontás- meg aktaburjánzás-problémákkaJ keserítik magukat és egymást. SZŐKE MARIA