Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-12 / 138. szám

2 Szombat, 1976. június 12. Mind több no vesz részt a közéletben Pénteken a Parlament va­dásztermében ülést tartott a Magyar Nők Országos Taná­csa. Az ülésen részt vett és a vitában felszólalt Jakab Sándor, az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője is. Ma. koldi Mihályné alelnök meg­nyitója után Bokorné dr. Szegő Hanna, az MNOT el­nökségének tagja terjesztet­te elő a nőtanács 1973-ban létrehozott társadalmi mun­kabizottságának jelentését a nők közéleti tevékenységé­ről. A beszámoló a bizottság több mint kétéves tevékeny­ségét, az ezer városi család­nál végzett kérdőíves felmé­rés, 21, a lakosság különbö­ző rétegeit érintő ankét, és az MNOT tagjainak vélemé­nyét összegezte. A tények azt bizonyítják, hogy az MSZMP KB nőpoli­tikái határozata kedvezően befolyásolta a nők helyzetét, nőtt a közéletben betöltött szerepük, fokozódott aktivi­tásuk, kezdeményezőkészsé­gük. A párt- és tömegszer­vezetek különösen sokat tet­tek a nők politikai művelt­ségének fejlesztéséért. Növe­kedett — bár még nem ki­elégítően — a nők kezdemé­nyező, javaslattevő szerepe a különböző választott testüle­tekben, bizottságokban. A beszámolót élénk vita követte. A vitát Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke foglalta össze. A résztvevők ezután — aláírásukkal js mégerősítve — egyöntetűen csatlakoztak a Béke-világta­nács stockholmi felhívásá­hoz. Belvíz Szegeden (2.) Ház a „pincében yy Valaha aligha törődtek az­zal, hogy hol építkezik a sze. gény ember, ha sikerült ösz­szeszednie annyit, hogy Jköl­csönnel hozzákezdhessen egy házacska építéséhez. Telke­ket osztottak, „jólelkűen" te­lepeket hoztak létre a város urai különösebb körültekin­tés nélkül, s bizony néhány olyan mélyen fekvő részre került, ahol jobb lett volna nem építeni. Petőfi- és Ság­váritelep egyes részein huza­mosabb esők idején a talaj­víz majdhogy ki nem bújik a földből. -Mondhatnánk: így csinálták ezt régen, de ma­napság ilyesmi nem fordul­hat elő. Csakhogy ott van a tápéi új-osztás. Tápé és Pe­tőfitelep szögében, vízjárta, mélyen fekvő területen. Sokat panaszkodnak azok, akik oda építettek. Még jó, hogy időközben elkészült egy oda vezető salakos út, s a házakhoz is valamiféle út épül törmelékből, hogy meg lehessen közelíteni a terüle­tet, ahol 1969—70 táján osz­tottak telkeket. Szorult helyzetben volt ak­koriban Tápé, még önálló községként. Az árvíz idején sok ház megrongálódott, gyorsan kellVtt tehát telke­ket biztosítani a szűkre sza­bott községi igazgatási hatá­rokon belül. Területként a mai új-osztás helye kíván­kozott, ahol ki is osztották a telkekét, a régi Tápéi-ér medre — ma nádassal be­nőtt, vízjárta lapos — mel­lett Igaz, a telkek kiosztásakor feltüntették, hogy beépítés előtt mely telkeket kell fel­tölteni, s ezt az építési en­gedélyben is kikötötték, de hát nem mindenki vállalta a feltöltés költségeit Most az­tán a feltöltött telkeken szá­razon állnak a házak, a fel­töltetleneken pedig megcsil­lan a talajvíz. S ez még hagyján. Az már viszont sze­met szúr, hogy új házak áll­nak közvetlenül a régi ér el­laposodott medre, a víz mel­lett, egy jó méterrel mé­lyebben, mint a többi, amúgy is eléggé mélyen fekvő épü­let Egy-kettőnek ráadásul még csak az alapja készült el, s tulajdonosa nyilván folytatja majd az építkezést. Pedig a látványtól a laikus is elriad, s nemigen tudja el­képzelni, hogy a szakember hogyan oszthatott oly mé­lyen, oly közel a vízhez tel­keket S az ügy pikantériá­ja: a szakember maga is ott lakik, most ő a fő panaszko­dó, tévéhez levelez; pedig hát ^vekkel ezelőtt, éppen ő segíthetett volna önmagán is, no meg több mint száz csa­ládon. De hát aZ új-osztás csak' egyike a belvíz veszélyeztet­te területeknek. Ami szotno­gára, s nem tömjük el őket, s az átereszeket. Természete­sen ez még nem elegendő a megoldáshoz. Szávay István Egy ház lent. jó egy méterrel mélyebben a többinél, a tá­péi új-osztáson: Akos utca 24. rú az ügyben, az leginkább és tízezerek fölöslegek kiadá­az, hogy új. Mert a régebben sára kényszerítve a tanácsot, beépített városrészeket is bő- Mert védekezésnek és meg­von lehet sorolni, ahol sok előzésnek az sem rossz, ha gondot okoz a belvíz^ Algyő, ügyelünk az árkok tisztasá­Tape mas reszei, Petőfi te­lep, Baktó, Béketelep, Móra­város és Ságváritelep egy­aránt szerepel a veszélyez­tetett vá-osrészek listáján. Hiába, mélyen fekszik Sze­ged, szinte a fél Alföldről ide gyűlnek össze a vizek, magasan áll a talajvíz, né­hol és néha csak centikkel a felszín, a föld felszíne alatt Mindenképpen tenni keli tehát azért, hogy a városban csökkentsük a belvízveszélyt, hogy megelőzzük a kritikus helyzetek kialakulását — amennyire csak lehet. A vá­rosi tanács már megrendel­te a CSOMITERV-nél a ta­nulmánytervet a város egy­séges belvízrendezésére. A tanulmányterv őszre készül el, de egyes elemeit már fel is használhatják a belvíz­mentesítéshez. és méretek M essziről rámköszön, s mert régen találkoz­tunk, megkérdezi, ol­vastam-e azt, hailottam-e ezt, meg mit suttognak arról ? ö az az ember, akit elkese­rít, sokszor mértéken felül is elkeserít, hogy nem halad si­mább úton a kocsink. „Most mivel agitálsz?" — mondja, mint egy végszót. Eleinte bosszantott is a kérdés kissé provokatív része, de mikor visszahallottam közös véle­ményünket, vitánk szülemé­nyét — miből is kiderült: azért kérdi, én mivel agitá­lok, hogy neki is segítsek „mivel agitálni" — nagyobb kedvvel vállaltam a rámosz­tott szerepet. A lámpafoglalat ügyet — a tévériportból ismerjük — afféle szimbólumként mutat­ta fel: lenne itt már fény (kitűnő villanykörte), de nem bírja a foglalat (megolvad), ezért, ilyen semmi kis alkat­részek hibája miatt vakosko­dunk. Az üresen álló házak, az exportból visszamaradt (magyarán: visszadobott) ter­mékek, felbontott utak meg minden más, minduntalan visszatérő kérdőjel a té­mánk. önmagában nem rossz, hogy indulatosan is vitatko­zunk ilyen aprónak tűnő hi­bákon, mert hiszen a szán­dék vitathatatlan, önmagunk ellenségei lennénk, ha ki­veszne belőlünk a rendcsiná­lás igénye, láza. Azt mond­ja múltkor, egyszerű pedig az egész: legyen mindenütt tisztességes munka, használ­juk ésszerűen az anyagi, fizi­kai meg a szellemi erőt, ösztö­nözzenek az ösztönzők, és a jövedelmek csakis a társada­lomnak is fontosabb munka eredményességétől függjenek. De ki beszél itt másról? Most ne feleljenek rá ka­pásból: „éppen ez az, beszél­ni éppen beszélünk ..." Ez nem volna igazságos. Aki nem csinálta, miért. ítéli meg olyan könnyen mások mun­káját? Minden főhatóság, mi­nisztérium, bank, vállalat, téesz keményen megdolgozik, hogy hozza azokat a megfe­lelő intézkedéseket, hogy a realitásoknak megfelelő ter­vek szerint gazdálkodhassa­nak. Másként aligha lehetne a vállalatoktól pontos telje­sítményt, egyáltalán: bármit Készül tehát az egységes terv, csak hát ez sem old­hat meg mindent, legalábbis nem azonnal. Szerény szá­mitások szerint is vagy 80 millió forintba kerülne a munka, ezzel szemben föl­újításra és karbantartásra ebben az ötéves tervben csak mintegy 18 millió forint áll a tanács rendelkezésére; fej­lesztésre, új létesítmények építésére pedig csak 1979-ben lesz 5 millió forint. Az meg ráadásul különösképpen bosz­szantó, hogy ily nehéz körül­mények között az építők vagy felelőtlen lakók sokfelé építőanyaggal, szeméttel, hul­ladékkal tömik el az árko­kat és átereszeket, veszélybe hozva házak tucatjait, s az amúgy is kevés pénzből tíz­kultúra faluhelyen Tanácsülés Mórahalmon Mórahalom nagyközség ta- vizsgálatok jóval kevesebb nácsa tegnap, pénteken dél- hibát tártak fel, ami azt előtt ülést tartott a műve- mutatja, hogy rendszeres eL­lődési házban. A testület lenőrzéseket tartanak a többek között megtárgyalta boltoknál, raktáraknál, ven­az ifjúsági törvény végre- déglátó egységeknél és üze­hajtásának helyzetét, a kö- meknél. zéptávú közművelődési ter- A művelődésügy helyzete vet, és az együttműködési sokat javult. A 34 szocialis­megállapodások teljesítését, ta brigád kezdeményezésére A tanács dr. Kószó Péter gyarapodott a közös színház­vb-titkár előterjesztése alap- és mozilátogatások száma, ján megvitatta a nem taná- nyáron pedig az „Ismerd esi szerveknél a művelődési, meg hazádat" mozgalom ke­közegészségügyi, szociális és retében a társasutazások munkaügyi szabályok betar- aránya. A közelmúltban in­tását, melyet 11 tagú külön- dított „Munka és műveltség" bizottság vizsgált meg a kö- munkahelyi vetélkedők bizo­zelmúltban. nyitották, hogy a szocialista Kiterjedt a vizsgálat az brigádok igénylik a műve­egészségügyi jogszabályok, lödési ház és a könyvtár se­előírások betartására is. gítségét. Megállapították többek kö- A tanács a vita után ha­zött, hogy ma már elvétve tározatában kötelezte a vizs­akad olyan hely, ahol a gált területek vezetőit a hi­kannafedőt. pohárként hasz- ányosságok megszüntetésére, nálják, vagy egy pohárból Utasította a végrehajtó bi­többen is isznak. A köz- zottságot, hogy mielőbb sa­egészségügy területén sok a ját hatáskörén belül vizsgái­tennivaló, annak ellenére, ja meg a Vörös Október Tsz­hogy a szennyvizeket a nél tapasztalt problémákat, szikkasztóban rendszeresen s a szeptemberi tanácsülésen fertőtlenítik. tegyen jelentést a hozott in­Az élelmezés-egészségügyi tézkedésekrőL követelni. Tudják-e a kívül állók, hogy a vállalatokat mi minden szorítja fegyelme­zett. tisztességes gazdálko­dásra, s hogy milyen nehéz megszervezni például az üze­met, a gyártmánystruktúrát? Vagy: mit tudunk mi az ara­tásról? Elkezdték, befejezték (rekordidő van, vagy nincs?), eredmény ennyi meg ennyi (jó-e az, vagy rossz). Dehogy már áprilisban napra bontott munkatervet, úgyszólván for­gatókönyvet állítanak össze a téeszek, csaknem emberre szóló programot írnak elő, tudjuk-e? S abban ilyenek szerepelnek: három gépcso­port — kifogástalan, jó, vagy kiszámíthatatlan (öreg, örök­ké javítandó) — meg jó idő, rossz idő és minden kalkulá­landó. — Ez a dolguk. Per­sze. De ezt lehet jól, akadá­lyoztatás nélkül és szervezet­lenül is csinálni. Jó, jó — de. azért csak sok! a gazdálkodási hiba! Az át­lag ember azt mondja: ehhez én nem értek, de azért van­nak azon a poszton, akik ott vannak, hogy értsék. A párt is azt hirdeti: senki se hall­ja másként, ha a rendről, fe­gyelemről, munkáról szólunk. A párt gazdaságpolitikája reális, irányítási stílusa is figyelembe veszi, a csoport­érdek meg a nagy összesség, a társadalom még lehetséges ellentmondásait, s azt is, hogy ezeket nem lehet „ra­dírozással". de csakis hosszú, szívós munkával csökkenteni, eltüntetni. És éppenséggel ezt tudni, kimondani, korlá­tozni és tiltani könnyebb, ma már legalábbis, mint meg­akadályozni a' tisztességtelen, vagy szakszerűtlen gazdálko dást. De ez még mind rend­csinálás, programot adni — az az előremutató intézkedés. A türelmetlenséget is jó volna azért egészséges hatá­rok között tartani, hiszen százszor fontosabb volna most az alkotókedvet ser­kenteni. Dehogy akarom én azt mondani, hogy ne szól­junk a hibákról, mégcsak a „kákán csomót" közhelyre se utaljunk, vagy a másikra: „nézzük az eredményeket is". Azokat úgyis mindig szíve­sebben nézzük. Természetes, hogy lebecsülni sem szabad, s hogy a hibák méreteit is hasonlítva kell néznünk: el­törpülnek az eredmények mellett, de nagyok, ha azt vizsgáljuk, mennyivel lehet­nénk előbbre nélkülük. Csak­hogy az índulatoskodás, vagy a belőle születhető elsietett intézkedések ls összezavar­hatják azt, ami pedig vilá­gos, követhető: szívós és pon­tos munkával szabályozzuk be magunkat mi is az új gazdasági szabályzók most még nagyon is szigorításnak látszó rendszerébe. Mert igenis egyetértünk azzal, hogy ne dolgozzék senki rosszul, de ne csak akkor legyünk bólintók, amikor mások munkidejének kihasz­nálását mérik, mások nor­máját rendezik, más gyárak­nál szervezik a gépek jobb kihasználását, ellenőrzik az importanyag felhasználását, vagy az üj adókulcsok al­kalmazását. De megtanulhat­tuk már, és van is benne sok­éves tapasztalatunk, hogy a helyzet konkrét elemzése, az időben való döntés átgondolt utasítást eredményez, ennek végrehajtásához azonban nem elég a türelem, de aa emberek meggyőzése, meg­agitálása, kedvük felkeltése is kell — na, természetesen a határozott elvárások mel­lett. Nem a hibák kijavítá­sának szükségességét kell egyéni agitáclóban, beszéd­ben. szóban kifejteni, azt mindenki tudja, megoldást kell keresni. A hibafeltárás igénye és aa is, hogy erre legyen lehető­ség: ez már egyenesen az Irányítás munkastílusának függvénye. Az az igazi de­mokratizmus lehet csak munkastílusunk, amelyben a hibafeltárók nem „választ** várnak, hanem önállóan, ön­tevékenyen dolgoznak kija­vításukon is. Természetesen ezt nem lehet úgy érteni, hogy én látom a hibát, meg mindenki, de hiszen nekem nem az munkaöröm, hogy azt kijavítsam. Nem hát.' Még sok víz lefolyik addig a Tiszán—Dunán, amíg be­lőlünk, mindannyiónkból olyan közösség alakul, hogy maga a gazdaság szervezett­sége és az ösztönző, belülről is ösztönző környezet együt­tesen kialakít egy olyan fel­ismerést s vele tettvágyat, hogy közös érdekünk eszünk­becsületünk szerint dolgozni. Az a politika ugyanis, ame­lyet a part folytat hosszú idő óta, nagyon is tudatosan és emberséges türelemmel erra irányul. Önmagáért ls agi­tál, de még agitálni is kell mellette, hogy elváljon a hi­ba az szerint, mi múlik az embereken, és mi adódilfl előre nem tervezett-ismerhe. tett körülményektől. A nagy politikát érteni és végrehajtásához felnőni nem­csak a vezetők dolga-gondja. Kétségkívül sok múlik a ve­zetőkön, hogy a gazdasági élet egyszerre mozgó-ható té­nyezői között jól kormányoz­zanak, ne rögtönző megoldá­sokkal, oldalcsapásokkal ha­józzanak, s ne elégedjenek meg kis szigetnyi eredmé­nyekkel. De a nagy politikát nem csak ez, hanem főleg a restség, a nemtörődömség, a kényelmesség is degradálhat­ja. A vezetők is törekedje, nek a demokratikus, a ta­nácskozó módszer kialakítá­sára is, hiszen ennek jóté­kony mozgósító hatása van a közösségre, de a munkás, kollektívák, az alkotókollek­tívák ereje se abban merül­jön ki, hogy javasolnak, meg hibákat sorolnak, mert hi­szen ez nagyon is könnyebb oldala a dolognak, s hasznos­sága mellett sem a legfonto­sabb. A közös tanácskozás si­keresen meghozhatja a jó elemzést, meghatározza a fel­adatokat — de ez még csak a dolgok egyik oldala, a na­gyon is fontos kezdet. A vég­rehajtása bizony — átmene­tileg legalábbis — Sokkal népszerűtlenebb. Mert azért keményen dolgozni kell. Agitáljunk, igenis mondo­gassuk egymásnak gyakorta, még ha persze nem is mi ta­láltuk ki, de egyetértünk ve­le: korszerű gazdálkodással tudunk csak előre jutni, mert csakis ebből élünk meg. Idéz­hetnénk klasszikusokat is, de mindenki igazolhatja úgyis, érezheti a maga bőrén is, hogy a korszerű, nagy ter­melékenységű gazdaság alap­jellemzője mindenütt a vi­lágon a szervezettség és a megfeszített — igenis: na­gyon feszes! — komoly mun­ka. J avítanivalónk mindegyi­ken van. S akkor ..megtizedeljük" egyút­tal a hibákat is! S akkor az egymásra köszönő emberek kevesebb „lampa foglala t"­meg útfelbontás- meg akta­burjánzás-problémákkaJ ke­serítik magukat és egymást. SZŐKE MARIA

Next

/
Thumbnails
Contents