Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-10 / 136. szám

Csütörtök, 1976, június 10. —•MMBBMMWíTirillir-' 'üHjaMM—a 3 Gazdasági kapcsoialaink ereje Több mint 16 milliárd értékű árucsere a Szovjetunióval A magyar—szovjet külke­reskedelmi kapcsolatok, a kétoldalú együttműködés mostanában tucatnyi olyan színnel gazdagodott, amely már középtávon is megvál­toztatja eddigi, hagyomá­nyos árucserénk szerkezetét. Amikor tavaly december közepén Moszkvában aláír­ták az 1976—1980. évi ma­gyar—szovjet külkereskedel­mi és fizetési megállapodást, már a múlt számainak pusz­ta megjelölése is jelezte a megnövekedett lehetősége- vák ket 1947-től 1975-ig több, mint százszorosára nőtt az országaink közötti forgalom értéke, sőt az 1971—75-ös 9,3 milliárd rubeles külke­reskedelmi szállítási tervet is 1,8 milliárd rubellel túl­teljesítették az érdekelt fe­lek. így azután nem hatott meglepetésként az új prog­ram sem: hazánk és a Szov­jetunió 1980-ig több mint 16,5 milliárd rubel értékű arut szállít egymásnak. szoros kapcsolatokat KGST-országok által létre­ki a szovjet fejlesztő hozandó közös villamos igen épít ' intézetekkel, az ipari és kül­kereskedelmi egyesületekkel, E program jegyében máris megkezdődtek a nagyszabású rekonstrukciók, termelés bővítő beruházások. Csepe­len például — rövidesen — már 20 ezer sebességváltó­hoz szükséges alkatrész ké­szül, a Ganz-MAVAG-ban pedig kibontakoznak a mo­torvonatok háromoldalú — magyar—szovjet—csehszlo­kooperációja. Tekintsük át — ha csak vázlatosan is — az előttünk álló öt év export- és im­portfeladatait. Kivitelünk legfontosabb fejezete a gép­És most, a legutóbbi, a múlt héten Budapesten be­fejeződött magas szintű tár­gyalásokon, a magyar—szov­jet gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési kormányközi bizottság 17. ülésén, ugyancsak e prog­ram jegyében írták alá két újabb kormányközi ' és öt tárcaközi megállapodást. Közülük a legjelentősebb dokumentum kétség kívül a hazánk területén létesítendő 4, összesen évi 7,8 millió tonna kapacitású szénbánya ipari termékek listája. 1980-ig közös építéséről szól évente több mint 6000 autó­buszt, 300 portáldarut, meg. közelítően 60 hajót és 75 úszódarut, számos élelmi­szeripari és vegyipari gép­sort adunk át partnerünk­nek, cserébe — annyi más között — 15 ezer ZIL teher­autóért, 200 ezer személy­gépkocsiért, 35,3 millió ton­na kőolajért és 6 millió ton­na kőolajtermékért. Válto­zatlanul jelentős könnyű- és élelmiszeripari kivitelünk. Egyedül a Tanninpex kül­kereskedelmi vállalat 66 millió cipőt értékesíthet a szovjet piacon. Ismerjük az arányt: 380— 390 milliárd forintot kitevő évi nemzeti jövedelmünk több mint 40 százalékát a külkereskedelem csatornáin realizáljuk. Ugyanakkor leg­jelentősebb partnerünk a Szovjetunió, és összes for­galmunk egyharmada e re­lációra esik. Így azután minden 100 forintunkból 13 —14 forint a magyar—szov­jet árucseréből származik. Gazdaságainkat egyre több hosszútávú kooperációs szer­ződés köti össze, olyan meg­állapodások, amelyek nyo­mán a naturális árucsere helyébe mindinkább a gyár­tás- és gyártmányszakosítá­sok lépnek. E fejlett külgaz­dasági és iparszervezési megoldások korábban sem voltak ismeretinek együtt­működésünk történetében, gondoljunk csak a timföld­alumíniumipari, vagy a Zsiguli-kooperációra. Ám mostanában, a magyar és a szovjet kormány tudatosan szorgalmazza az ilyen típusú átfogó egyezmények megkö­tését, amelyek nélkül ma már nincs hatékony terme­lés, ütőképes, modern gaz­daság. j Az elmúlt esztendő végén Moszkvában 14 államközi egyezményt írtak alá orszá­gaink vezetői. Eszerint hosz­szú távra összekötötték a gépipar, az energetikai ipar, a mezőgazdaság több ágaza­tának fejlesztési program­ját. Egyebek között 1980-ig — szakosítva — 300 millió rubel értékben szállítunk szovjet partnerünknek auto­mata távbeszélő faluközpon­tokat, átviteltechnikai és mikrohullámú berendezése­ket, URH-rendszereket. A magyar ipar öt jelentékeny ipari bázisa, a Beloiannisz, a Magyar Hajó- és Daru­gyár, a Hajtómű- és Festő­berendezések Gyára, a Cse­pel Autógyár, továbbá a Ganz-MAVAG a jövőben es ar­ról, hogy országaink együt­tes erővel építenek fel Bics­ke- közelében egy 1500 me­gawattos hőerőművet. A energiabázis kialkítását se­gíti a már épülő 750 kilovol­tos távvezeték is Vinnyica és Albertirsa között. Ugyan­így, energia gondjainkat csökkenti az az újabb egyezmény is, amelyet a közös olefinprogram kereté­ben kötöttünk. Űj ásvány­olaj termékeket szállító ve­zeték épül a szovjet határ­tól a Tisza Kőolajfinomítóig. A 120 kilométeres csőrend­szeren éventetöbb mint 1 millió tonna benzin, illetve gázojaj érkezik a leninvá­rosi finomítóba. Mjlliós értékű anyagok, árukészletek, részegységek cserélnek gazdát, előre ösz­szehangolt hosszútávú és éves tervek alapján. Gazda­ságunkat ezernyi éltéphetet­len kötelék fűzi a szovjet tudományhoz, iparhoz, ke­reskedelemhez, mint ahogy a szovjet gazdaság is mind erőteljesebben támaszkodik a magyar gyárak munkájá­ra. Kölcsönös érdekünk ez a mind szorosabb együttmű­ködés, s kölcsönös elő­nyünkre szolgál a határain­kon átívelő kooperáció és szakosítás további kitelje­sítése. j Szóbeli érettségi vizsgák Szerdán országszerte meg­kezdődtek — és június 22­ig tartanak — a szóbeli érettségi vizsgák. A közép­iskolákban tanulmányaikat befejezők túlnyomó többsé­ge, mintegy 47 ezer 700 fiatal vállalkozott az érettségi ok­levél megszerzésére. A gimnazisták négy tan­tárgyból maturálnak: köte­lező tantárgy a magyar nyelv és irodalom, valamint a matematika, kötelezően választható a történelem, az idegen nyelvek, a fizika, a kémia, a biológia és a föld­rajz. Magyarból a diákok írásbelit is tettek, történe­lemből és földrajzból csak szóbelire van lehetőségük, a többi tantárgyból maguk dönthették el, hogy az írás­beli vagy a szóbeli vizsga­formát választják-e. A nemzetiségi gimnáziu­mok tanulói nemzetiségi nyelv és irodalomból is érettségiznek. A szakközépiskolák tanu­lói részére kötelezőek a magyar nyelv és irodalom, a szakmai elméleti tantárgyak és a szakmai gyakorlatok. Mindezek mellé kötelezően választhattak egy, s szaba­don még egy tárgyat a tör­ténelem, a politikai gazda­ságtan, a matematika, a műszaki rajz, az idegen nyelvek, a fizika, a kémia és a biológia közül. Mate­matikából és műszaki rajz­ból csak írásbeli dolgozat megírására, történelemből és politikai gazdaságtanból csak szóbeli vizsgákra van lehe­tőség. TALAN TAVASZRA... Tovább késik az új postaközpont átadása Már megszoktuk a növe­kedés növekvő nehézségeit, hogy Szegeden hovatovább egy üzlet vagy egy raktár sem készül" el a megígért időpontra. Föl-fölmelegszünk szép városunk folyamatos fejlődése láttán, de igencsak elborul a kedvünk, amikor mindenfelől késedelmes mun­káról hallunk. Ugye mennyi­re tudtunk örülni két évvel ezelőtt is, amikor illetékesek az új postaközpont közeli befejezését ígérték, s aztán kinevettük magunkat, amiért készpénznek vettük az épít­kező és szerelő vállalatok által jelzett határidőt! A tapasztalatokon okulva óvatosan mertük most ismét megkérdezni, hogy mégis, mikor lehet ebben a város­ban a gutaütés veszélye nél­kül telefonálni? A Szegedi Postaigazgatóság vezetői együtt izgulnak, sőt mérge, lödnek a lakossággal, s úgy láttuk, nagyon-nagyon sze­retnének pozitív választ adni nemcsak a készülékeknél ide­geskedőknek, hanem a már mintegy 6 ezer új igénylő­nek is. Megkaptuk egyik je­lentésüket, amelyben a többi között ez olvasható: „Telje­sen megnyugtató az lenne, ha pontos információt kap­nánk a központok üzemkész állapotát illetően egyrészt a további munkák megnyug­tató ütemezése miatt, más­részt a telefonra várakozók felelősséggel történő informá­lása érdekében." Tehát „is­ten kezében vannak", mint mondani szokás, vagyis lé­nyegében éppúgy képtelenek egyértelmű és pontos választ adni, mint az utca laikus em­bere. Röviden az új postaműsza­ki létesítményről annyit, hogy ez lesz a Szegedi Posta­igazgatóság legnagyobb be. ruházása, amelynek költségei meghaladják a félmilliárd forintot Ebből az összegből 250 milliót köitenek az épü­letekre, több mint 150 milliót a távbeszélőgépek és beren­dezések telepítésére, 76 mil­liót pedig a telefonhálózat korszerűsítésére és bővítésé­re. A két ütemben megvaló­sítandó beruházáson belül elsődleges cél természetesen a telefonszolgáltatás fejlesz­tése, másodlagos az iroda­ház és az ezer adagos önki­szolgáló étterem felépítése. Pontosan két évvel ezelőtt a műszaki helyiségeket már át tudták adni a Beloiannisz I helyközi automata központ kábeleit is bekötötték ez év áprilisában, a többi munka elvégzése az úgynevezett jel­fogó sávok szállításától függ. A posta arra törekszik, hogy az év végére befejezzék pél­dául az új erősítő állomás és a távíróközpont építését, a kábelhálózat rekonstrukció­ját és bővítését, hogy ezek ne akadályozhassák a BHG munkáját. A tisztesség körvonalai N' em hiába népszerű a tévé Jogi esetek sorozata, ötle­tes jogpropagandája mellett, szórakoztatva csiszol­ja jogérzékünket: hogyan döntenénk mi a bíró he­lyében? Elnézve az adásokat, sokszor késztet elismerésre bennünket, hogy a laikus véleményezők többsége milyen okos jártasságot mutat, a pragrafusok világában is. Legyen az ügy eltartási szerződés megszegése, örökbefogadási, mun­kajogi vagy garanciális vita, oly sokszor adhatunk jelest a nem szakértő hozzászólóknak, hogy az már mégis csak mond valamit az általános jogismeret szintjéről. Valóban, a törvényismeret és törvénytisztelet széles körben csak ott élhet, ahol az állampolgárok minél nagyobb hányada szerez jártasságot a jog alkalmazásában. Van azon­ban e népszerű műsornak egy másik tanulsága is. Mégpe­dig az, hogy a legjobban szerkesztett és jogbölcselettől át­hatott paragrafusok sem képesek felölelni az emberi-társa­dalmi viszonyok, a kölcsönös helyzetek sokrétűségét, s így egy-egy érdekesebb ügyben kettős körvonalú esetkép alakul ki a néző tudatában. Az egyik, ahogyan a paragrafus bírál és kötelez, a törvény, a jogszabály, amelynek kereteibe az ügy tartozik. A másik, ahogyan az egyéni lelkiismeret és igazságérzet ítél, amely olykor nem illeszkedik szükség­képpen és pontosan a paragrafushoz. Persze, a Jó bíró, az emberi Igazságot tisztelő jogász a legnehezebb esetekben, vagy majdnem minden esetben meg Is találja azt a meg­oldást, amelyben a jog és igazság, törvény és humánum együtt haladnak. Minthogy azonban a peres ügyekben ér­dek áll szemben egy másik érdekkel, a bizonyítás, a meg­ítélés nem könnyű feladat, s ezért előfordul, hogy a pa­ragrafusnak érvényt szerzünk ugyan, csakhogy az igazság csak sántán követi a jogot. Pontosabban szólva, az egyik fél a vitás ügyben jogszabólyon belül cselekedett, s bírói­lag nem is marasztalható el, annál inkább az erkölcs és a társadalmi igazság szempontjából. Csak jelzésképpen néhány esettípus. Komoly következ­ményekkel járó üzemi baleset történik, de még sincs igazi, személyében Is elővehető felelős. A gondatlanság ugyan az üzemi körülményekben rejlik, viszont a bizonyítás során formális értelemben nem állítható az, hogy X. vagy Y. sértette meg a munkaköri vagy technológiai előírásokat. Vagy: tervezési és kivitelezési hibákkal adják át az elké­szült lakásokat. Mire a dolgok kiderülnek, a lakók hiába keresik jogaikat, szinte lehetetlen a bonyolult alvállalkozói és kooperációs kapcsolatokból kihámozni, hogy ki tartozik felelősséggel, s következményeit így nem a hanyagságot elkövetők, hanem a lakók viselik. Továbbá: nagy értékű, úgynevezett tartós fogyasztási cikket adnak el, de a garan­ciális fellételek olyan körmönfonton és homályosan vannak megfogalmazva, hogy érvényesítésükről adott esetben In­kább lemond a vevő, semmint végigjárja a labirintusokat. Eltartási szerződést kötnek, amelyet forma szerint, durván nem sértenek meg. Annál inkább tartalmilag, a bánásmód, az emberi kapcsolatok minősége tekintetében. Egymás kő­zött osztja ki a prémiumot, az összeszövetkezett érdekcso­port, de ügyelnek arra, hogy tételes rendelkezéseket for­mailag ne hágjanak át. Visszavágnak a bírálónak, de nem közvetlenül, hanem más alkalommal, bizonyíthatatlan ösz­szefüggésben, s az Illető hiába keresi jogi úton az igazát. De talán felesleges Is a példát szaporítani: a joghatáron belül megsértett igazság Is sérelem, s lehetőség szerint gon­doskodnunk kell róla, hogy mégis az igazság érvényesüljön. Van erre lehetőség? Társadalmi méretekben igen is van. A kulcs: az általános tisztesség, amelynek szembe kell szegülnie azzal, ami e tisztesség elfogadott normáiba ütkö­zik. Való igaz, hogy törvénnyel, joggal nem lehet minden A posta vezetői igyekeznek ember> ®s társadalmi kapcsolatot és magatartást szabályoz­reális képet kapni a beruhá­zás teljes befejezéséről, hogy Híradástechnikai Gyárnak a a lakosságot megfelelően tá­berendezések szerelése vé­gett. Az 1973. októberében megkötött vállalkozási szer­ződés ugyanis úgy szólt, hogy 1975. december 31-ig a gyár üzemkész állapotban átadja a Püspök utcai IX ezer állo­másos központot és a város környékére tervezett kisebb automata központokat. Ebből — mint Ismeretes — nem lett s^mmi. S az okozta a legnagyobb gondot, hogy a BHG a teljesítési határidő lejárta után többszöri fel­kérés ellenére sem állapított meg újabb határidőt. Érthe­tő, hogy a posta ilyen hely­zetben segítséget kért párt­és állami szervektől. A BHG illetékes vezetői erre tekinté­lyes fórum előtt kijelentet­ték, hogy „a távbeszélő köz­pontok üzembe helyezésére 1976. augusztus 20-ig sor ke­rülhet", S most, alig több ! mint két hónappal augusztus 20. előtt azt mondják a Sze­gedi Postaigazgatóságon, hogy ,.a magunk részéről a helyzetet értékelve kényte­lenek vagyunk lerögzíteni, hogy erre reális lehetőség nincs". Szép kis perspektíva! Noha a Püspök utcai helyi központ szerelése szinte tel­jesen befejeződött, sőt a jékoztathassák. Most az a helyzet, hogy mivel a mű­szaki épület lényegében el­készült, idén, november 7,.re szeretnék átadni a főközpon­tot. Mivel azonban a BHG „hozzáállása" még most sem a legbiztatóbb, sokkal való­színűbb a december végi, sőt még inkább az 1977 első ne­gyedévi átadás. Akkor állító­lag időkorlátozás nélkül lesz lehetséges a távhívás, s a za­vartalan helyi beszélgetése­ket három percenként szám­lálja és díjazza a posta. Ad­dig azonban várnunk kell tü­relemmel, illetve telefonálás előtt nem árt bevenni vala­milyen nyugtatót. F. N. I. nl. Az úgynevezett jogi hézagokat ki lehet és ki kell tölteni megfelelő szabályozással (habár a túlszabályozás legalább olyan bajokat és manipulációs lehetőségeket idéz fel, mint a hiányos szabályozás), de legalább ilyen fontos, hogy a közerkölcs normál töltsék ki azt az űrt, amit a legprecí­zebb paragrafus sem tud hézagmentessé tenni. M agyarán: a tisztesség megsértésének is kell hogy le­gyenek társadalmi szankciói, főleg a megítélésben és elítélésben. Kell hogy legyenek következményei: a jogi és gazdasági mellett, erkölcsiek is. Még kapitalista kö­rülmények között is kialakult erre a — sajátos, merkanti­lista normáknak megfelelő — önvédekezés. Például, aki egyszer nem fizeti meg tartozását, az elveszti hitelképessé­gét, egyetlen bank se hitelez többé neki. A mi szocialista társadalmi körülményeink között a hitelképesség nem szű­kíthető le OTP-keretekre. De társadalmi-erkölcsi hitelké­pességre, az ezekhez kapcsolódó normák szilárdabb kiala­kulására annál nagyobb igényt kell formálnunk, mind az egyéni életben, mind a vállalatok és vállalatok, vagy válla­latok és személyek kapcsolatában. Ezért nem elég, ha vala­ki csupán azt igazolja, hogy „joghatáron belül" volt az adott ügyben. A döntő, mindnyájunk szempontjából mégis csak az, hogy „tisztességen beiül" maradt-e. RÓZSA LÁSZLÓ Élénkség a tónál A Balatonná) a javuló időjárás hatására megélén­kült az idegenforgalom. Szerdán már a gyermekek és diákok tömegeitől voltak hangosak a MÁV szerelvé­nyei. Az iskolai év befejez­tét követő napokban — mint minden nyáron —idén is tömegessé vált a nagyobb üdülőtelepek forgalma. Ezek­ben a napokban sorra meg­nyílnak a gyermeküdülők és az úttörőtáborok is. A Ba­laton-part üdülőiben szer­dán sok helyen már a har­madik turnus vendegeit fo­gadták. Több fehérnemű Mintegy 18 millió darab női, férfi- és gyermekfe­hérneműt készítenek 1976­ban a Habselyem Kötött­árugyár kazincbarcikai gyár­egységében. 1974-hez viszo­nyítva tavaly 18 százalék­kal, az idén pedig mintegy 8 százalékkal több fehérne­mű készül. f

Next

/
Thumbnails
Contents