Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

3 Vasárnap,' 1976. Június <>." Pedagógusnap mm Ünnepségek, kitüntetések j Somogyi Károlyné felvétele A megyei ünnepség résztvevőinek egy csoportja A pedagógusnap alkalmá­ból megyei ünnepséget ren­deztek tegnap, szombaton délelőtt az MTA szegedi Biológiai Központjában. Az ünnepségen az oktatás-neve­lés legeredményesebben dol­gozó, kiváló szakemberei, Csongrád megye most kitün­tetett tanárai, tanítói, óvónői vettek részt A pedagóguso­kat Bányainé dr. Birkás Má­ria, a városi tanács elnökhe­lyettese üdvözölte, majd kö­szöntette az elnökség tag­jait: dr. Koncz Jánost, a megyei pártbizottság titká­rát Török Józsefet, a városi pártbizottság első titkárát, Szabó G. Lászlót, a megyei tanács elnökhelyettesét, Mol­nár Sándort, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának titkárát, Ökrös Jánost, a Pe­dagógusok Szakszervezete megyei bizottságának titká­rát, dr. Fodor Gézát, aJATE rektorát, dr. Petri Gábort, a SZOTE rektorát, Müller Józsefnét, a megyei és Forgó Pált, a városi tanács vb mű­velődési osztályának vezető­jét. Szabó G. László tartott ün­nepi beszédet. Szólt az isko­lák, pedagógusok mai, meg­sokszorozódott feladatairól, köszönetet mondott • eddigi munkájukért, majd átadta az ünnep alkalmából ado­mányozott miniszteri kitün­tetéseket. Az Oktatásügy Kiváló Dol­gozója kitüntetést vehette át Balla János, a 624. sz. Ipari Szakmunkásképző tanára, Boros Ferencné tanító (Me­ző Imre általános iskola). Csóti Szilveszter né, az üllési általános Iskola igazgatója, Fazekas László szakfelügye­ló (Közgazdasági Szakközép­iskola), Fejős Arabella óvo­dai felügyelő (Szél utcai óvoda), Fekete Árpád, az asotthalmi iskola vezetője, Fóriss Elekné, a Gárdonyi általános iskola igazgatója, Gémes Ferenc, a baksi köz­ségi tanács elnöke, Kocsis Mária, a szőregi 2. sz. óvoda óvónője, Kovács István mű­helyfőnök (Rózsa Ferenc Szakközépiskola), Mező Já­nos, a rókusi általános isko­la tanára, Papp György szakfelügyelő (Béke utcai ál­talános iskola). Palmai Jó­zsefné tanító (szatymazi ál­talános iskola, Reményik István, az MSZMP szegedi járási bizottságának osztály­vezetője, Stark Tivadar szak­felügyelő (Dmaszék-Belső­feketeszél általános iskola), Szalay Imre, a Kőrösy Jó­zsef Közgazdasági Szakkö­zépiskola igazgatója, Szé­kelyhídi Vera, a kisteleki Árpád fejedelem Gimnázium tanára, dr. Valkusz Pálvá, a Tiszaparti Gimnázium igaz. Az oktatás legtöbb tényezője a pedagógus gatóhelyettese, dr. Varga Já­nos, a Délalföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat igaz­gatója, Vas Károly, a Járási Hivatal művelődésügyi osz­tályának gazdasági főelőadó­ja, dr. Visy József, a Rad­nóti gimnázium tanára. Miniszteri Dicséretben ré­szesült Czékus Lászlóné ta­nító (bordányi általános is­kola), Deák Tibor, a Tömör­kény gimnázium tanára, Kiss Gyuláné, a Gagarin ál­talános iskola tanítója, Ko­csis Istvánná, a Vedres Ist­ván Szakközépiskola tanára, dr. Kovács József, a Madách iskola igazgatóhelyettese, Link Mihályné, a dorozsmai 2. sz. általános iskola tanára, Maróti Jánosné, a Kőrösy József Közgazdasági Szak­középiskola tanára, Övári Györgyné óvónő (Odesszái körúti óvoda), dr. Révész Béláné, a Dugonics általános iskola tanára, Révész István­ná, a Kőrösy József Közgaz­dasági Szakközépiskola ta­nára, dr. Sillye Béláné nap­közivezető (Gedói iskola), Sinka Ilona tanító (csengem lei általános iskola). Sipter Lajos szakoktató (600. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet), Szente Ferenc menet­rendi főelőadó (Volán 10. sz. Vállalat), Szilágyi Ottóné ta­nító (deszki általános isko­la), dr. Szórádi Istvánná, a szegedi Petőfi általános is­kola tanára, Topolcsányi IAszlóné szakfelügyelő (Köz­gazdasági Szakközépiskola), Török Tibor, a Vedres Ist­ván szakközépiskola tanára, Vigh Mihályné, a mórhalmi általános iskola tanára és Zentai Gyula, a mórahalmi általános diákotthon igazga­tóhelyettese. Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott Balassi Béláné gond­nok (Karikás Frigyes kollé­gium, Kistelek), Buzsik Já­nosné dajka (Hunyadi téri óvoda). Csikós Ferencné sza­kács (Ifjú Gárda), dr. Csetri Lajosné gazdaságvezetó (Kállai Éva nevelőotthon), Józsvai Istvánná dajka (pusztamérgesi óvoda), Len­gyel József né szakács (sző­regi 1. sz. óvoda), Kovács Jánosné gazdaságvezető (Ma­jakovszkij kollégium. Sze­ged), Kovács Edréné gond­nok (rókusi általános iskola), Mucsi Ferencné hivatalsegéd (Tömörkény gimnázium), Pa­lotás Lászlóné dajka (sze­gedi 5. sz. óvoda), Fósa Lász­lóné szakács (Kiss Ferenc szakközépiskola). Rabi Sán­dorné élelmezésvezető (ba­lástyai nevelőotthon), Simon Hajdú Istvánná dajka (üllési óvoda), Szabó Gézáné hiva­talsegéd (kisteleki 2. sz. ál­(Folytatás a i. oldalon.} LASSAN ELCSENDESEDNEK az is­kola tantermei, udvarai. Befejezéshez közeledik az 1975—76-os tanév. A pe­dagógusok még elvégzik a tanév szo­kásos menetrendjéből adódó feladatai­kat, de mindennap könnyebb sziwel látnak a munkához, hiszen közeleg a megérdemelt pihenés, itt van a nyári szünidő. Mielőtt elbúcsúzunk a tanév­től, készitsünk egy kis számvetést. Er­re ösztönöz bennünket pártunk elmúlt évben megtartott kongresszusa, és az egész társadalmat mozgósító ötödik ötéves terv. Hazánk gazdasági, társadalmi és kulturális élete az elmúlt években di­namikusan fejlődött. Ugyanezt a di­namizmust várjuk az előttünk álló feladatok jó megvalósításától is. Míg a vezető kapitalista országokat évek óta súlyos politikai, gazdasági, társa­dalmi és erkölcsi válság jellemzi, a szocialista közösség országai a gazda­sági építésben, a társadalom fejlődése terén nagy eredményeket értek el. Si­kereik jelzik az utat, amelyen a tő­kés országokban élő munkásosztály­nak és mindenkinek, aki a haladást szolgálja, menni kell. Népünk a fejlett szocialista társada­lom felépítésén munkálkodik. A pe­dagógusnap alkalmából mások talán az érzelmi motívumok felsorakoztatá­sával méltatnák megyénk pedagógus­társadalmának kétségtelen eredmé­nyeit. Én az eredményeket röviden számba véve, inkább a feladatokról kívánok szólni, szembesítve jelenün­ket céljainkkal. Az eredmények a lel­kes nevelők munkájáról tanúskodnak, a feladatok közös felelősségünket húz­zák alá. A közoktatás fejlődését néhány ténnyel szeretném érzékeltetni. Övo­daépitési programunkat a negyedik ötéves tervben 163 százalékra teljesí­tettük, így a korcsoport 92,5 százalé­ka részesülhet iskolai előkészítésben. Az általános iskolás tanulók 87,4 szá­zaléka 14 éves, 94 százaléka 16 éves koráig elvégzi az általános iskolát. Csongrád megye tanácsa az általános iskolák közötti szintkülönbségek ki­egyenlítésére 50 millió forintot fordí­tott. Elkészült a megye körzetesítési programja, melynek megvalósítása so­rán több mint 50 tanyai iskolát szün­tettünk meg. Nevelőink jelentős ered­ményeket értek el a korszerű mate­matikaoktatás bevezetésében. A kö­zépfokú oktatás területén — az 1972­es párthatározat szellemében — a szakmunkásképzés fejlődött a leg­szembetűnőbben. Kialakult az egysé­ges szakmunkásképzés rendszere, kor­szerű intézetek építésével megkezdő­dött a tárgyi feltételek javítása is. A megye 30 középiskolájában jó színvo­nalú, közülük többen igen magas szín­vonalú oktatás-nevelés-képzés folyik. A tanulóifjúság többségét a fegyel­mezett munka, a társadalmi kérdések iránti érdeklődés, a közösségért vál­lalt aktivitás jellemzi. Úttörőink és középiskolás KISZ-alapszervezeteink 1975 nyarán több mint 900 ezer mun­kaórát dolgoztak, nagyobbrészt a me­zőgazdaságban, kisebb hányaduk az iparban. A felszabadulási évfordulóra szervezett ünnepségeik, tömegde­monstrációik a politikai érdeklődés­ről, érettségről tanúskodnak. Az ered­mények beszédesen példázzák az ifjú­sági szervezetek mozgósító erejét, az iskolai nevelőmunka eredményeit Jelentősen növekedett — bár még mindig nem a kívánt mértékben — a felnőttoktatásban résztvevők száma. Üj oktatási formákat hoztunk létre, köztük a legjelentősebb a szakmun­kások hároméves szakközépiskolája. MEGYÉNK oktatási intézményeiben 5370 pedagógus dolgozik. Többségük szakmai munkáját a korszerűségre tö­rekvés, a magas szintű igényesség jel­lemzi. Számtalan oktatási, nevelési kísérletben vesznek részt Tanítvá­nyaik közül sokan szép eredménye­ket érnek el a megyei és országos ta­nulmányi versenyeken. Elismerés és köszönet illeti mindazokat, akik mun­kájukat magas színvonalon és nagy politikai felelősséggel végzik, akik a kötelezőn túl is vállalnak, így segítve a korszerűbb közoktatás megteremté­sét. Látnunk kell azonban azt is, hogy a nem mindig Kedvező élet- és mun­kakörülmények sok nevelőt gyakran negatívan befolyásolnak hivatásszerű munkájában. Szülőknek, gyermekek­nek és az oktatás irányítóinak is gon dot jelent, hogy az óvónők 14, az ál­talános iskolai nevelők 2,6 százaléka nem rendelkezik képesítéssel. A fejlett szocialista társadalomra jellemző, hogy a politika, a gazdaság, a társadalmi élet és a kultúra kérdé­sei összefüggenek, szoros kölcsönha­tásban állnak. Ma már senki előtt sem kétséges, hogy az oktatás folya­matában megszerezhető szellemi töke mily nagy szerepet játszik a terme­lésben. Az ember, mint a legfőbb ter­melőerő, az oktatás során juthat azok­hoz az általános és szakmai ismere­tekhez, készségekhez, amelyek birto­kában képességeit maximálisan ki­fejtheti a munkavégzés során. Az ál­talános műveltségen belül a politikai ismeretek minősége is nagyon lénye­ges. Valljuk és akarjuk, hogy a fel­növekvő generációk gondolkodását a marxizmus—leninizmus eszméinek kell formálni. A szocializmus teljesebb megvalósí­tása nem képzelhető el a szocialista demokratizmus bővítése, tökéletesítése nélkül. Ezt is az iskolai gyakorlat de­mokratikus vonásai alapján ismerheti meg a tanulóifjúság. Demokráciát csak művelt, helyes információkkal rendelkező emberekkel lehet fejlesz­teni. Ezért továbbra is rendkívül lé­nyeges az anyanyelvi műveltség jó megalapozása. Az iskolai oktató-neve­lő munka egyik fő célja, hogy a tanu­lók megtanuljanak logikusan gondol­kodni, rendelkezzenek olyan szókincs­csel és kifejezőkészséggel, amelynek birtokában gondolataikat szabatosan tudják megfogalmazni. Az iskolai munka során a tanulókban ki keli fejleszteni azt a képességet, amelynek birtokában szelektálni tudnak a felé­jük áramló információk sokaságából, biztonsággal tudják kiválasztani azo­kat az ismereteket, amelyek a munka, a társadalmi aktivitás szempontjából a leglényegesebbek. A művelődés ezerféle lehetőségéből az értékesebbet tudják kiválasztani, még szórakozási szokásaikban is az igényesség lesz jel­lemző. E feladatok megkívánják, hogy az iskolai tevékenység szorosabban kapcsolódjon a közművelődéshez, élet­ízúbb legyen a tanulók felkészítése a leendő állampolgári tevékenységre. Az iskola, a pedagógusok hogyan se­gíthetnek a fejlett szocialista társada­lom felépítésében? Az ünnepi alka­lom arra int, hogy csak a legfonto­sabb tennivalókat vegyem számba. Az óvoda iskolára előkészítő funkciója oktatáspolitikánk egyik jellemző gon­dolata. Ezért az iskolai előkészítést ki kell terjeszteni minél több gyermek­re. Az ötödik ötéves tervben ennek érdekében 3—3,5 ezer óvodai férőhely megépítését határoztuk el. Az új óvo­dai nevelési terv jobb megvalósítása is sokat jelent az iskolára való felké­szítés szempontjából. Javítani kell az óvónői szakképzettséget. Továbbra is nagy gondunk a tanulás egyenlő fel­tételeinek a biztosítása. A negyedik ötéves tervben sokat tettünk ezért, de mennyi még a tennivaló: az iskolák felszereltsége közötti különbségek to­vábbi csökkentése, a szakosellátottság javítása, a fizikai dolgozó szülők gyer­mekeinek segítése, a körzetesítési program folytatása, a szociális gon­doskodás fejlesztése területén. A ren­delkezésünkre álló anyagi eszközök mellett szükség van a társadalom tá­mogatására is, a lelkes pedagógusok ezreinek odaadó munkájára. Nem fejeztük még be a szakmun­kásképzés korszerűsítését. Intézeteink jelenleg az üzemi 'igények 50—55 szá­zalékát tudják csak kielégíteni. Ezért nem lehetünk elégedettek a pálya­irányítási és pályavalasztási munká­vá!.. Mind az. iskoláknak, mind az il­letékes intézménynek többet kell ezen a téren tenni. Változtatni kívánunk a középfokú oktatás beiskolázási ará­nyain, hogy maradéktalanabbul tud­juk szolgálni a helyi és a népgazda­sági érdekeket- Gimnáziumaink ké­szítsék fel jobban tanítványaikat a to­vábbtanulásra. Egyes szakokra jelent­kező fiataloknak gyakran a családot megterhelő, költséges korrepetálást kell ma még igénybe venniük, hogy a felvételi vizsga követelményeinek meg­feleljenek. Társadalmi közvélemé­nyünket joggal izgatják az ilyen ta­pasztalatok. Megvizsgáljuk szakközépiskoláink profilját, arra törekedve, hogy a le­hető legjobb összhangban legyen a népgazdaság szakemberszükségletével. Ma még jelentós azoknak a felnőttek­nek a száma, akik nem rendelkeznek befejezett általános iskolai végzettség­gel. Azt tapasztaljuk, hogy ez a szám évről évre újratermelődik. Ez arra int, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a tankötelezettségi törvény betartatásá­ra. A techni,ka, a termelés fejlődése új szakmai ismereteket kíván — a szakmunkásképzéstől, a felnőttokta­tástól új profilok kialakítását Foly­tatva a közoktatás korszerűsítését, pe­dagógusainkat minden szinten fel kell készítem az új tantervek bevezetésére. A NEVELÉS területén első helyen a világnézeti nevelést említem, folyta­tom a társadalmi, közéleti tevékeny­ségre való felkészítés feladatrendsze­rével, végül a kollektivizmus formá­lásának jogos igényére hívom fel a figyelmet. Marx ezzel összefüggésben a következőket írta: „...csak a töb­biekkel való közösségben kapja meg az egyén az eszközöket ahhoz, hogy képességeit minden irányban kifej­lessze, tehát csak a közösségben vál­hat lehetővé a személyes szabadság '. Fejlett szocialista társadalmat tehát csak úgy teremthetünk, ha lehetővé tesszük — a közoktatás és a közmű­velődés segítségével —, hogy munká­ja során minél több ember kifejt­hesse képességeit. A közoktatási és közművelődési párthatározatokra gondolva meg kell állapítani, hogy keveset tettünk még a két tevékenységi terület szorosabb kapcsolatainak megteremtéséért. A szakirodalom sokoldalúan bebizonyí­totta: az egyén művelődési szokasait csak ifjú korban lehet úgy kialakíta­ni, hogy azok valóban tartósak legye­nek. Ennek érdekében kapjon az ok­tatásban" nagyobb szerepet a könyv­tár, a múzeum, a képtár anyaga. Le­gyen több olyan irodalomóra, amelyen közreműködik egy-egy író, költő, elő­adóművész. Kiváló szakemberek, tu­dósok meghívásával olyan élmény bir­tokába juthatnak a tanulók, amely befolyásolhatja pályaválasztásukat, meghatározó lehet továbbtanulásuk szempontjából. Legyenek művészeti kiállítások az arra alkalmas iskolák­ban, amelyek tanuló, szülő, még a pe­dagógus ízlését, műveltségét is fej­leszthetik. Az oktatás legfőbb tényezője a pe­dagógus. E sokrétű feladatnak csak alapos, korszerű, állandóan megújí­tott szaktudás birtokában tud megfe­lelni. A jövőben jobban kell élnünk azokkal a nagyszerű lehetőségekkel, amelyeket a Szegeden működő felső­fokú oktatási intézmények nj'újtanak a pedagógusok továbbképzéséhez. Nagy a felelőssége a szakigazgatási szerveknek is a nevelök élet- és mun­kakörülményeinek állandó javítása te­rületén. A negyedik ötéves tervben a községekben letelepedő pedagógusok­nak 433 000 forint letelepedési segélyt nyújtottunk. 216 községi és városi pe­dagógus kapott 140 000 forint lakás­építési kölcsönt Anyagi lehetősége­inkhez mérten ezt a támogatást foly­tatni kívánjuk. A bevezetőben a pedagógustársada­lom kifejezést használtam. Jogosnak érzem ezt a szóhasználatot több szem­pontból. Csongrád megyében a felső­fokú oktatási intézmények oktatóival együtt a pedagógusok száma több mint 6500. Mekkora kisugárzó erő ez. A közoktatásban dolgozó 5370 pedagó­gus 73 874 tanulóval foglalkozik. Ve­gyük ezt a számot a szülőkkel együtt háromszorosának, és adjuk hozzá azt a 9—10 ezer felnőttet, aki szintén ta­nul. Tehát közel 230 000 embert fogát a pedagógusok munkája. A számok így felsorolva elgondolkodtatnak, a felelősség súlyára figyelmeztetnek. A XI. pártkongresszus határozata ugyan­ezt a felelősséget fogalmazta meg az értelmiséggel kapcsolatban: „A társa­dalmi fejlődéssel és a tudományos­technikai forradalom kibontakoztatá­sával összhangban növekszik az értel­miség szerepe. Értelmiségünk a nép részeként alkotó tevékenységében egy­gyé forr, céljaiban azonosul a mun­kásosztállyal. Támogatja a párt poli­tikáját, többsége magáévá tette a mar­xizmus—leninizmus elveit... Válto­zatlanul fontos feladatunk, hogy a marxizmus—leninizmus befolyását el­mélyítsük soraiban...". GAZDASÁGI helyzetünk és a szo­cialista építés napirendre került fel­adatai mindenkitől feszesebb munka­tempót, nagyobb fegyelmet, és több megértést kivannak. Ebben nem le­het különbség fizikai dolgozó, pedagó­gus vagy hivatali dolgozó között. Fel­adataink, céljaink közép és hosszú távra adottak. A tiszta perspektíva a gondolkodó embert megnyugtatja, lel­kesíti. Ezzel együtt mindig gondol­junk arra is, hogy ezt a tiszta távlatot csak a szocialista közösség országai­ban élő emberek mondhatják el éle­tükről. SZABÓ G. LÁSZLÓ, a megyei tanács elnökhelyettese

Next

/
Thumbnails
Contents