Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-26 / 150. szám

Szombat, 1976. június 26. 3 (Folytatás az 1. oldalról) tézmények félfogadását, nyitvatartási idejét. Ki kell dolgozni ennek olyan rendjét, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozók ügyeik egy részét munkaidő után intézhessék. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a táppénzes állomány. A valóban beteg emberek jobb egészségügyi ellátása érdekében határozta el a kormány a táppénzes áUománybavétel szigorítását, az ellenőrzés fokozását, a táppénzrendszer korszerűsítését és az egészségügyi feltételek javítását. Az intézkedéseknek máris tapasztalható a hatása: a táppénzes állomány aránya ez évben kedvezőbben alakult, mint a múlt év hasonló időszakában. A munkaerő hatékony és célirányos foglalkoztatása feltételezi és igényli a szilárd munkafegyelmet és a lazaságok következetes felszámolását. Erről azért is szólni kell, rfert az utóbbi években ismét megnőtt azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek engedély nélkül eltértek az általános, törvényes munkarendtől. Például: hetenként alkalmazzák az ötnapos munkaidő-beosztást, jóllehet azt sem a termelés feltételei, sem a vállalatok gazdasági környezete, termelési-együt.tműködési kapcsolatai nem indokolják, sőt, az esetek többségében zavarokat okoznak. A kormány határozatban kötelezte a minisztereket a helyzet megvizsgálására és a szükséges intézkedések kidolgozására. T„ -ábbj erőfeszítéseket kell tenni a ma még háztartásban levő, munkaképes korú nők bevonására a társadalmilag szervezett munkába. Folytatni kelj azokat a kísérleteket, amelyek egyrészt — a gyermekgondozási segély alapvető funkciójának fenntartása mellett — esetleg részmunkavállalást biztosítanak az édesanyákBefejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka Bibik Istvánná fölszólalása nak; másrészt lehetővé teszik, hogy a gondozási szabadságról munkába visszatérők újra teljes értékű munkát végezzenek. Változatlanul törekedni kell a nyugdíjra jogosultak munkába maradását ösztönző rendszer ha'átosabb alkalmazására, valamint a nyugdíjasok foglalkoztatásának továbbfejlesztésére. Korszerűsíteni kell majd az alapbér- és tarifarendszert, hogy anyagilag nagyobb megbecsülést kapjon a magasabb szakmai képzettség. a nehéz fizikai munka, a kedvezőtlen körülmények között végzett munka és a nagyobb felelősség. Rendezni kell a több műszakban, a folytonos üzemi munkarendben foglalkoztatottak műszaki pótlékát. Mindezt azért, hogy jobban érvényesüljön az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. Korszerű szakmunkásképzés A munka hatékonyságának növelése, az eredményes m -kaerő-gazdálkodás attól is függ, hogy a dolgozók, közöttük is elsősorban a szakmunkások munkája, milyen szakmai képzettségen alapul. Fejlődésünk mai szakaszában a szakmai képzés és továbbképzés jelentősége igen nagy. Ez jutott kifejezésre akkor, amikor a szakmunkásképzésről 1969-ben az országgyűlés önálló törvényt alkotott. A 17. ötéves tervidőszakban a szakmunkásképző intézmények 328 ezer fiatalt és 76 ezer felnőttet — összesen 404 ezer főt — képeztek ki szakmunkássá. Nagy többségükkel a vállalatok is elégedettek. A mai szakmunkásképzés megalapozottabb és nagyobb szakmai, elméleti felkészültségre építi a szakma gyakorlatát, mint a régebbi. A 3 éves tanulmányi idő alatt a fiatalokat sem a szakma minden fogására, sem örök időkre szólóan nem lehet kiképezni. De nem is ez a feladat. Az iskolának széles körű ismeretekre épülő szaktudást kell biztosítania, amelyet a gyakorlati életben még tovább kell fejleszteni. A szakmunkás-bizonyítvány birtokában további 3 éves tanulással a szakközépiskolákban megszerezhető a középiskolai végzettség. Iskoláink igyekeznek — nem is eredménytelenül — felébreszteni és fokozni a fiatalok továbbtanulási kedvét. Sokan tanulnak, ez jó ígéret a jövő számára. Létrehoztuk a felnőtt munkások továbbképzési rendszerét is. amely központi irányítás mellett a vállalatok kezelésében működik, így van mód arra, hogy a fiatal szakmunkások lépést tartsanak a fejlődéssel, a vállalatok elé állított követelményekkel. 1972-től közel félmillió munkás vett részt szakmai továbbképzésben. Sok felnőtt munkás egészítette ki végzettségét nyolc általánosra. A jövő követelménye Az elkövetkezendő időszak gazdaságfejlesztő intézkedései azt igénylik, hogy az általános iskolát végzetteknek legalább 50 százalékát a szakmunkásképzésbe iskoláz., zák be. Napjainkban ugyanis a kiképzettek 85 százaléka áll munkába tanult szakmájában. öt év múlva már csak 75 százaléka dolgozik a bizonyítványának megfelelő szakmában. Ez részben természetes. Egv részük továbbtanul, szellemi dolgozóvá válik, más részük társadalmi. közéleti tevékenysége révén kerül új munkahelyre. Feladataink sikeres végrehajtása érdekében továbbra is érvényt kell szerezni annav az elvnek, hogy a szakmai képzés viszonylag széles alapismeretekre épüljön, s csak olyan munkatevékenységek szerveződjenek szakmává, amelyek valóban kielégítik a szakmunka fogalmát. Az V. ötéves tervidőszak második felében az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban is általánossá válik majd a szakmunkásképzés. Tisztelt Országgyűlés! Megyénk igen jelentős helyet foglal el — országos viszonylatban is — az élelmiszer-termelés és -feldolgozás terén. Jellemzésként néhány adat: megyénk mezőgazdaságában terem a vöröshagyma, fűszerpaprika és őszibarack egyharmada. Egyéb zöldségés gyümölcsfélék termesztésében is jelentős a szerepe. Élelmiszeriparunk adja a külföldön is ismeretes szalámitermelésünk felét. Az idén átadásra kerülő szalámigyár elkészültével a szalámigyártás megduplázódik. Jelentős továbbá a vágottbaromfi- és tojástermelés, valamint a megye konzerv-, bor-, gabona- és sütőipara. A lakosság ellátását segíti kilenc mezőgazdasági nagyüzemnél és ÁFÉSZ-nél működő húsüzem. Számottevő a tejipari tervékenység is. Az élelmiszeriparban dolgozik megyénk ipari foglalkoztatású lakosságának egyheted része. Tisztelt Országgyűlés! Az élelmiszeripari termékek iránt megyénkben is fokozatosan nő a kereslet. A változások fokozott igényeket támasztanak az élelmiszeriparral és a kereskedelemmel szentben. Ezeknek a kielégítésére. az élelmiszerek vállasztékának növelésére, a konyhakész, nyers élelmiszerek számának növelésére, és a mirelitáru-választék bővítésére szükség van. Életszínvonalunk emelkedése, élelmiszer-termelésünkben az utóbbi 20 évben bekövetkezett műszaki, technikai fejlődés. a termelés választékának bővülése megérlelte annak feltételét, hogy a legátfogóbb szabályokat rendszerezve törvénybe foglaljuk. Az 1958. évi 27. sz. törvényerejű rendelet azt szögezi le, hogy a lakosság egészségének és munkaképességének fokozott védelme érdekében állandóan gondoskodni kell az élelmiszer-előállítás fejlesztéséről. Az új törvényjavaslat bevezetőjében azt mondja ki: a Magyar Népköztársaságban alapvető követelmény, hogy az élelmiszereket jó minőségben és kellő választékban állítsák elő a társadalmi szükségletekkel. a tudomány és műszaki fejlődés eredményeivel összhangban. A törvényerejű rendelet csak az iparilag előállított élelmiszerekre vonatkozott, míg az új törvényjavaslat hatálya alá vonja a nyers élelmiszereket is, vagyis minden olyan terményt, növényi és állati eredetű terméket, amelyek emberi táplálkozásra eredeti állapotukban feldolgozás nélkül is alkalmasak. Az új törvényjavaslat indoklásához annyit szeretnék hozzátenni, hogy a magyar élelmiszer-termelés és -feldolgozás mindinkább exportra termel, s áruink hírneve iránt nem lehetünk közömbösek, sőt a hírnevet öregbíteni indokolt és szükséges. Az új törvényjavaslat kimondja a szeszes italok fogyasztásának növelésére irányuló reklám- és hirdetési tevékenység tilalmát. Ez régen óhaja társadalmunknak, és javaslom ezt kiterjeszteni a dohányipari termékekre is. A javaslat másbdik szakasza körülírja a törvény hatályát, melyből — véleményem szerint — hiányoznak az élvezeti szerek, például a fűszerek, a dohány, a kávé, de az importélelmiszerek is. Ügy ítéljük meg, hogy ezekből mind több kerül hazai forgalomba, s helyes lenne belső piacainkon forgalmazott említett cikkekre is a megfelelő szabályozós. Megfelelő vertikum szemléletet tükröz a torvényjavaslat, amely rendkívül fontos és jelentős. Ezen belül is erőteljesen nagyüzemi, nagyipari szemléletet érvényesít. Kétségtelen, élelmiszer-termelésünk zöme nagyüzemi, gyáripari módszerekkel kerül előállításra, de még nem nélkülözhetjük a viszonylag kisebb üzemi előállítást, mint például az üzemi konyhák, az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, MÉK-ek, és különösen ezek tájjellegének megfelelő, néha speciális élelmiszer előállítását. Ezért lehetőséget kell teremteni, hogy a törvényben vagy a végrehajtási rendeletben helyet kapjanak e termelő szervezetekben előállításra kerülő élelmiszer egészségügyi és minőségi előírásai is. Mint fogyasztó, javaslom néhány probléma megoldását e törvénnyel párhuzamosan meggyorsítani. Rendeletileg kellene szabályozni, hogy az élelmiszereken a szavatosság közérthetően jelzésre kerüljön. Ugyanis a vállalatok a legkülönfélébb, a lakosság széles rétege által nem ismert jelzéseket használják, így még a !e nem járt szavatossági áruk vásárlásánál is nagy a bizonytalanság. A nyári időszak problémája a különböző gyakorisággal előforduló fagylaltmérgezés. Bár az egészségügyi szabályok többször is visszatérően a törvényben szerepelnek, a végrehajtási rendeletben hatékony intézkedést várunk az ételmérgezések megelőzésére. A törvényjavaslat szellemével függ össze, de nem elég hangsúllyal kezeli az élelmiszerek szállításával, tárolásával és értékesítésével kapcsolatos kérdéseket. Ma még nem általánosan biztosítottak a feltételek a hús, a hentesáru, a tojás, a kenyér, a péksütemény stb. higiénikus, a fogyasztóknak is kedvező szállítása, tárolása és bolti értékesítése területén. Következetes szigorra volna szükség a felsorolt, de a nem említett többi élelmiszerek tekintetében is az árn szállítására, bolti tárolására és az elórusítóhelyen való felkínálására. Gondolni kell a végrehajtási rendelet során a diabetikus készítmények bővítésének előállítására is. Ügy véljük, rendeletileg is ösztönözni kell az élelmiszert előállító termelőszövetkezeteket, hogy a. diétázó fogyasztókat szélesebb skálában, nagyobb választékban lássák el a számukra is élvezhető élelmiszerekkel. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavasalat végrehajtása során nagy könnyebbséget jelent, ha a jelenlegi, többszörösen módosított minisztertanácsi rendeletek hatályon kívül helyezésével új, viszonylag egyszerű nyelvezetű végrehajtási rendelet jelenik majd meg, amely egységes szerkezetbe foglalja a tennivalókat. Ez megkönnyíti az államigazgatásban dolgozók munkáját is. A felsoroltak alapján a magam részéről az élelmiszerekről szóló törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra javaslom. Tanácskozik az ülésszak Hogyan lehetne még jobban élni, a lehetőségeket teljesen kihasználni ? Az expozéknak, hozzászólásoknak, vitáknak ez volt a magja. Érthető, hogy az ülésteremben felvetett gondolatok továbbgyűrűztek a Parlament folyosóin. Az országgyűlés nyári ülésszakán izgalmas kérdések vetődtek fel. Mert nem közömbös és mindenki a zsebén érzi, hogy az államháztartás miképp alakul. Azt meg az asztalunkon látjuk, hogy az élelmiszer-gazdaság dinamikusan fejlődik, vagy sem. De semmilyen területen nem lehet elképzelni az előrelépést, ha hiányoznak azok a munkáskezek, akik a feladatokat elvégzik. A munkaerő-gazdálkodás időszerű kérdése — amely a harmadik nagy témája volt a mostani országgyűlésnek — talán még nagyobb figyelmet követel, mint korábban. Érthető ez is, hiszen most lehet érezni a demográfiai mélypont gazdasági következményeit. Szinte alig van olyan üzem, ahol ne hirdetnék a munkásfelvételt. A költségvetési beszámolóban a pénzügyminiszter a kevés munkaerőre hívta fel a tisztelt Ház figyelmét, olyan őszszefüggésben, hogy a hiányzó munkaerő miatt neSorok a Parlamentből hezebb a tervcélokat végrehajtani. Ez a helyzet nem érte váratlanul a gazdasági életet. Különböző intézkedések láttak a köreimúltban napvilágot, amelyekkel azt szeretnék elérni, hogy a népgazdaság megrázkódtatás nélkül vegye ezt az akadályt. A különböző szabályzók, az élőmunka jobb kihasználására szorítják a gazdasági vezetőket. Juratovics Aladártól, a Csongrád megyei képviselőcsoport vezetőjétől tudom, hogy az ilyen jellegű gondnak a természetrajza elég bonyolult. Mivel ő nemcsak közéleti ember, hanem a szegedi olajmező vezetője is, a kérdés szakavatott ismerője. Ezért aztán nem lepődtem meg, hogy a Parlament folyosóján beszélgetésünket azzal kezdte, amit az expozékban lehetett hallani. Kevés a munkaerő, és a termelőegységek nem használják ki jól a lehetőségeket. Felduzzasztják az improduktív létszámot, és így elszívják más területekről — mint például a szolgáltatás — a munkaerőt A közvélemény előtt sem ismeretlen ez a jelenség, de a jobb áttekintés miatt a képviselő az összefüggések hosszabb részletezésébe kezdett. Eddig olcsóbb volt a munkaerő, mint a műszaki fejlesztés. Az új szabályozók már az élőmunkát adóztatják. A gazdasági vezetők kénytelenek olyan műszaki fejlesztést kidolgozni, ami létszámmegtakarítással jár. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy a tökéletesebb technika több és hozzáértőbb karbantartót igényel, mint korábban. A munkaerő jobb kihasználása érdekében az első lépéseket megtettük. A mi megyénkben is fontos kérdés ez, hiszen nem várható, hogy a mezőgazdaságból nagy számban jönnének az iparba dolgozni. Létszámnövelés nélkül kell a termelés emelkedését elérni. Különösen nagy szükség van a szolgáltatások fejlesztésére. Ezen a területen a munkaerőhiány komoly gondot okoz. De minden szaktárcára érvényes; csak reális helyzetfelméréssel, s megítéléssel lehet előrelépni. A költségek azt mutatják, hogy a munkaerő értéke növekszik. A dolgozó ezért úgy gondolkozhat: ha nagyobb eredményt érek el, jobban járok. Továbbfűzöm a gondolatot. Hogy valaki eredményesen végezze feladatát, szakmailag is képzettnek kell lennie. Nem véletlen, hogy az országgyűlés a munkaerő-gazdálkodás helyzete mellett a szakmunkásképzést is megvizsgálta. A különböző jelenségekről Mag Pál, Szentes országgyűlési képviselőjével beszélgettünk a folyosón. — Az élelmiszer-gazdaságban nem régóta képeznek szakmunkásokat — mondta. — A mai igények magas szaktudást követelnek, és a hatvanas évek vége óta ezt több helyen felismerték. Az erőfeszítések ellenére sem jutottunk el a kívánt szintre. Még a?-t is meg kellene vizsgálni, mi az oka annak, hogy sokan nem a szakmájukban dolgoznak. Ez az utóbbi gondolat is nagyon izgalmas és szinte minden területet érint. Az országgyűlésen természetesen sok olyan téma és kérdés vetődött fel, amit érdemes továbbgondolni vállalatoknál, intézményeknél, a műhelyektől kezdve az igazgatói szobáig. Halász Miklós