Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-24 / 148. szám

6 Csütörtök, 1976. június 24. Ma összeül az országgyűlés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkot­mány 23. paragrafusának 2. bekezdése alapján — mint már jelentettük — 1976. június 21-én délelőtt 11 órára összehívta az országgyűlést. Parlamenti gyakorlattávált már, hogy az elmúlt esztendő pénzügyi zárszámadását az országgyűlés nyári ülésszaka elemzi. Az elmúlt napokban lezajlott országgyűlési bizott­sági tanácskozások és a kép­viselőcsoportok megbeszélései arra utalnak, hogy ezúttal is a zárszámadásról szóló jelen­tés kerül a plénum elé. Az 1975-ös állami költség­vetés végrehajtásának tapasz­talatait megvitatta az or­szággyűlés bizottsága. Az üléssorozaton több mint fél­száz képviselő mondott vé­leményt a kiadások, bevéte­lek alakulásáról. A viták élénksége nem utolsósorban annak köszönhető, hogy bo­nyolult és nehéz világgazda­sági helyzetben kellett gaz­dálkodnunk, és a gondokkal eredményesen birkóztunk meg. A korábbinál nagyobb feladatokat rótt minden ága­zatra az 1975-ös népgazdasági terv, és az ágazatok a kö­vetelményeknek összességé­ben megfeleltek. Elismeréssel állapították meg a bizottsági tagok, hogy a gazdálkodás valamennyi ágazatában az év második felében a kedvező tendenciák kerültek túlsúly­ba, és azok megerősödtek. A lakosság bevételeinek és ki­adásainak alakulása azt bi­zonyítja, hogy az életszínvo­nal javulása meghaladta a tervezettet, különösképpen a nagyüzemi munkásságé és a szövetkezeti parasztságé. Kri­tikus szemmel elemezték a bizottságok a tanácsok gaz­dálkodásának alakulását: pénzbevételeik -kedvezőek voltak, és a pénzeszközök cél­tudatos felhasználása révén egyaránt javult az egészség­ügyi, a szociális, a kulturális, a kereskedelmi színvonal. Más-más megfogalmazás­ban ugyan, de minden bizott­sági ülésen elhangzott, hogy a kedvező gazdasági tenden­ciák további erősítése mel­lett határozott lépéseket kell tenni a negatív jelenségek leküzdésére. Nem lehetünk elégedettek például a mun­kaidő kihasználásával, és itt utalhatunk akár az ipari, akár az építési-közlekedési bizott­ság véleményére. Több kép­viselő nagyon határozottan felhívta a figyelmet a mun­ka- és üzemszervezésben meglevő további, szinte fel­becsülhetetlen lehetőségekre. Az építési és közlekedési bi­zottság mellett középponti témaként tárgyalta többek között az ipari, a kulturális, valamint a szociális és egész­ségügyi bizottság is a beru­házások, felújítások előkészí­tését. E téren még sok a hiá­nyosság, ám hogy ebben is előbbre lehet lépni, elisme­réssel nyugtázták a bizottsá­gok' az ésszerű takarékosko­dás kézzel fogható eredmé­nyeit. Ugyanakikor figyel­meztettek arra, hogy a logi­kátlan, szükségtelen takaré­koskodás a fejlődést gátol­hatja. A bizottsági és a képvise­lőcsoport viták alapján bi­zonyos, hogy még egy nagy fontosságú előterjesztés, a közfogyasztást szolgáló élel­miszerek előállítására, táro­lására, szállítására és forga­lomba hozatalára vonatkozó törvényjavaslat is a Ház asz­talára kerül. Az elmúlt napok tanács­kozássorozata és a már nyil­vánosságra hozott napirendi javaslat alapján várható, hogy ezúttal ennek a terület­nek a vezetői adnak átfogó tájékoztatást Magyar műszerek az Interkozmosz- 15-ön A Szovjetunióból a napok­ban Föld körüli pályára bo­csátott Interkozmosz—15 mesterséges hold berendezé­sei között magyar műszerek is működnek. A műholdról és a KGST-országok Inter­kozmosz programjának ma­gyarországi részvételéről dr. Ferenc Csaba, a magyar űr­kutatási kormánybizottság osztályvezetője adott tájé­koztatást. Az Interkozmosz program­jában a világűr békés fel­használásának tudományos kutatására fogtak össze a KGST tagországai. Munká­jukkal a meteorológiai, az orvosbiológiai, a kozmikus fizikai kutatásokat segítik, de az eredmények és űrtáv­közlésben és a Föld termé­szeti kincseinek feltárásában is hasznosíthatók. Magyaror­szág aktívan részt vesz a közös kutatásokban, a most felbocsátott műhold már a negyedik, amelv Magvaror­szágon készített berendezése­ket visz magával. Az Inter­kozmosz—14 jelenleg is ke­ring bolvgónk körül, s mű­szerei között a Köznonti Fi­zikai Kutató Intézetben ké­szült mlkrometerolit-detek­tor kifogástalanul működik. Az Interkozmosz—15 a tech­nikafeilesztést, az új, egvsé­aes rádiótelemetria — rádió távmérő rendszer — kipró­bálását szolgálja. A telemetria rendszer a műhold tudományos műsze­reinek mérési adatait gyűjti össze, s továbbítja a Föld­re: fogadja és végrehajtja a Földről érkező parancsokat. A korábbi rádiótelemetria rendszerek jeleit csak a szovjet földi műholdvevő ál­lomások értékelték, s az űr­ben gyűjtött adatokat in­nen küldték el a többi tag­ország kutatóinak, hogy tu­dományos munkájukhoz nyújtsanak újabb adaléko­kat. A műholdakról érkező adatok közzététele ily módon azonban meglehetősen hosz­szadalmas volt, ezért hatá­rozták el az egységes tele­metria rendszer kidolgozását. Ezzel ugyanis Havannától Varsóig valamennyi KGST­országban — persze ahol felépült már a földi műhold­vevő-állomás — közvetlenül venni lehet az űrben keringő szputnyikok műszereinek mérési eredményeit. Ha­zánkban még nem épült ilyen földi állomás. Az Interkozmosz—15 szputnyik tehát az új szol­gálati rendszer főpróbája, több hónapig tartják megfi­gyelés alatt, hogy műszerei, s az egész rendszer hogyan válik be. A rendszer egyik fő tápegységét, amely a be­rendezések egy részének elektromos energiaellátását biztosítja, a Budapesti Mű­szaki Egyetem kutatói ké­szítették, csakúgy, mint az úgynevezett analóg digitál átalakítóit. Ez a berendezés nem más, mint a mérőmű­szerekről érkező jeleket a hibákkal szemben kevésbé érzékeny digitális jelekké alakítható eszköz, az átala­kított jeleket a rendszer többi részei tárolják, illetve a Földre továbbítják. A Bu­dapesti Műszaki Egyetem te­rületén rádióamatőr állo­mást alakítottak ki, s ennek a kísérletnek az idejére ideiglenesen kiegészítették néhány olyan berendezéssel, amellyel ellenőrizhető, hogy jól működnek-e a Föld kö­rül keringő mesterséges hold magyar műszerei. Amennyiben a több hóna­nos próba során az új szol­gálati rendszer beválik, a következő Interkozmosz ku­tató műholdakat már ezzel a rendszerrel bocsátják majd fel. M indenki tudja, mily nagy szorongás­sal, örömmel ás várakozással tekin­tenek a szülők gyermekeik első lé­péseire. Segítik, támogatják őket, s évek, évtizedek múlva is emlegetik a nagy ese­ményt. Örökre megmarad a láthatatlan filmkocka, hogyan történt, milyen is volt az első lépés, öreg cimborám érzékenyke­dett a múltkor, szinte nagymama korú gyermekének első lépéseiről. Mesélte a pohár sör mellett, hogy miként állította akkor még piciny gyermekét a veranda fa­lához, majd hátrált tőle néhány métert, és csaiogatta tárt karjai közé a csemetét, aki kissé billegve, nagyokat gőgicsélve elindult a védőszárnyak irányába. Lépkedett, tudta — nyiladozó eszecskéje talán érzékelte is —, hogy nem fog elesni, nem éri semmi baj, hiszen tárt karok közé érkezik, melyek ölelik, óvják, védik, támogatják. Talán megbocsátja az olvasó, hogy mesz­szire visszakanyarodtam az első lépéseket illetően, mivel ebben az írásban a talpán jól megálló, s talán szüleiknél már izmo­sabb ifjak lépéseiről, kezdő nekirugaszko­dásáról lesz szó. Hogyan fogadják a mun­kába álló fiatalokat a gyárakban? Milye­nek a tanítómesterek? Jelenleg igen ak­tuális ez a téma. Befejeződtek az iskolai vizsgák, az általánost, vagy valamely kö­zépiskolát és szakmunkásképzőt elvégzett fiatalok kopogtatnak a gyárakban, üzemek­ben, téeszekben, vagy az élet más terü­letein, hogy munkát kapjanak, megtegyék első lépéseiket az életben. Felnőttek már, tudnak járni a saját lábukon — mondják néhányan. Valóban felnőttek, nem is a kisgyermekkor lépéseiről van szó, hanem annál sokkal lényegesebbről! Most szinte egy életre lehet kedvező, vagy kedvezőt­len befolyást adni az indulóknak. A szám­adatok is azt mutatják, hogy Szegeden és a szűkebb pátriábah évente körülbelül 2500—3000 ifjú szakmunkás áll csatasorba, létesít első munkaviszonyt életében. Volt alkalmam szakmunkásképző inté­zetekben beszélgetni tanulókkal és tanító­mesterekkel. Epizód: Szikár férfi, közel a nyugdíjhoz. Fején napszítta • svájci sapka, zubbonya zsebéből colstok kandikált elő, szája szegletében cigaretta, mely régen nem füstölög. De füstölög helyette a mes­ter, fölpillantva drótkeretes szemüvege mögül, s mondja, „Édes fiam! Vigyázz a szegélyre, mert meghúzom a füled." Mon­dani sem kell. hogy a/, „édes fiam" egy nyurga kamaszfiú, hosszú kezekkel és vállig érő hajjal, mely utóbbit a mester nemigen kedveli. Ugyanakkor a másik ta­nítómestert alig lehetett megkülönböztetni a tanítványaitól, mindössze tíz évvel volt idősebb azoknál, sőt a haja sem volt rövi­debb. A gyerekeket faggattam, ki a jó ta­nítómester? A válaszok ilyesfélék' voltak: — Aki nem idegeskedik. — Értse a szak­máját és ne kiabáljon állandóan. — Aki­től sokat lehet tanulni, a mesterségből és emberségből is. — Aki nem veszekszik a frizura miatt, megérti a fiatalokat. Érdekes, hogy a veszekedés sem egyfor­mán zavarja a gyerekeket. Értik a mor­gás mögött szférákat is. „A Pista bácsi né­ha rámordul az emberre, csak különbség van mérgelődés és mérgelődés között. A Pista bácsi korholása nem csípi azt, aki­nek szánja" — mondta az egyik kőműves­tanuló. S bizony a mesterek korholása el­engedhetetlen, de kell mögéje a szeretet, a felnövekvő ifjú nemzedék megbecsülése. Az öreg „füstölgő',' így vallott: — Szeretni és érteni kell a szakmát szeretni és meg­erteni a fiatalokat. Ez az én alapelvem. Ha ilyen a mester, akkor nincs különösebb gondja. Kerülni kell a tévedés lehetőségét, a fiatalok elismerik a tudást. A másik, a fiatal mester, majdnem hasonlóan foglalta össze ars poétikáját. „Az én szakmámban az a. jó mester, aki ügyes kezű, van egy harmadik érzéke is, gyors és rendes mun­kát végez. A csempéket nem lehet csak feldobálni a falra. A magánéletben is pe­dánsnak kell lennie a mesternek. Nem le­het iszákos, ideges. Nyugodt természet szükséges, és meg kell érteni a fiatalokat, aaoK lelkivilágát." Ugy érzem, mindenben igazuk van a nyilatkozó mestereknek. Kér­dés; hogy minden mester így gondolko­dik-e? Szerencsére nagyon sok üzemben és más munkahelyen szívesen és szeretettel fogadják a munkába álló ifjakat. Különö­sen az utóbbi években javult sokat a helyzet. Meghonosodik az a gyakorlat, hogy a végzős szakmunkástanulókat ünne­pélyesen avatják az intézetben, sőt a vá­ros reprezentatív helyein — színházban, a tanintézet díszes termeiben, vagy a mozi nagytermében — rendeznek számukra év­záró ünnepséget. A gyárak is kedvesked­nek a kezdő szakembereiknek. A vásár­helyi Divat Kötöttárugyárban például ün­nepélyes külsőségek között fogadják a kez­dőket, a jelesen végzők 300—500 forint pénzjutalmat is kapnak. S ami a leglé­nyegesebb, türelmi időt adnak a munká­ba álló fiatal szakmunkásoknak. Egy-két havi bérkiegészítés kedvet teremt az if­jaknak, hogy gyorsabban elsaiátítsák a szakmát, most már a gyakorlatban. A z sem lehet közömbös, hogy vajon milyen szavakkal várják a kezdő­ket. A szokványos üdvözlések után csináljon mindenki, amit akar, majd a szomszédos munkatársak elmondják, mi­lyen is a „dörgés". A fogadtatás külsőség elsősorban, szép gesztus, de mégis. csak formaság, amelynél lényegesen fontosabb, hogy mennyire törődnek a fiatalokkal ké­sőbb, a dolgos mindennapokban. Megkér­dezik-e vajon tőlük, hogyan érzik magukat a vállalatnál, oly munkakört kaptak-e, amely tetszik nekik, amelyet kedveinek és szaktudásuknak megfelelő munkát végez­hetnek-e önmaguk, a vállalatuk és végső soron a népgazdaság javára. A kezdő iépések annyira lényegesek, hogy nagyban attól függ az emberek ké­sőbbi magatartása, olykor emberi tartásuk is. A fiatalok, amikor belépnek új munka­helyükre, nem is csupán szakmai ismere­teiket gyakorolják és terebélyesítik ki, ha­nem emberséget is tanulnak, munkás ma­gatartásbeli vonalakat is fölvesznek. Az idősebbektől tanulják meg az emberséget, a viselkedést, stilust, az örömet és a bá­natot is. Volt egy idős mester, aki szo­rongva mondta, attól tartott, frázisnak vé­lem mondandóját: a gyerekeket apjuk­ként kell szeretni és támogatni, de ezen felül arra is nevelni őket, hogy a szak­mai ismeretek mellé tanulják meg tisztelni társaikat, s a szocialista hazát is, a mi • szép Magyarországunkat. Ahol ilyen ma­gatartással várják az új generációt, ott aligha lesz gond, probléma. Elegendő any­nyi is, ha az idősebb nemzedék visszaem­lékezik arra az időszakra, sünikor ő volt kezdő. Gazdagh István Pedagógusok és népművelők nyári továbbképzése Alig ért véget az iskolai tanév, június második heté­ben már nyári tanfolyamok egész sorát szervezte a me­gyei továbbképzési és mód­szertani intézet pedagógusok, népművelők és tanácsi dol­gozók részére. Először a napközi otthonokban dolgozó nevelők továbbképzése kez­dődött Szentesen, a szabad idő céltudatos felhasználásá­A debreceni Biogal Gyógyszergyár termelési profiljában je­lentős szerepe van az antibiotikumok gyártásának. A gyár­tókapacitás bővítése céljából az elmúlt év végén két darab 100 köbméteres fermentort helyeztek üzembe. Ezekben a berendezésekben penicillint gyártanak. Képünkön: Az újon­nan beépített íermentorok Leninvárosi brigádok társadalmi munkája Tanácskozást tartott szer­dán Leninvárosban a helyi üzemek több mint 200 szo­cialista brigádjának vezető­je. Többek között a brigá­dolé társadalmi tevékenysé­géről folytattak eszmecserét. Mint a tanácskozáson beje­lentették, az ötödik ötéves terv során az „Egy napot a városért" mozgalom kereté­ben többek között strandot, szaunát, gyermekek részére sportedzőcsarnokot építe­nek. Az ötödik ötéves terv idő­szakában a leninvárosi szo­cialista brigádok összesen mintegy 25 millió forint ér­tékű társadalmi munka el­végzését tervezik. ról, a klubfoglalkozások, szakkörök szervezéséről, módszereiről, és a könyvtár kapcsolódásáról hallgattak előadásokat a résztvevők, il­letve gyakorlati foglalkozá­sokat tekintettek meg. A pályaválasztási felelősök, a tanyán matematikát tanító felső tagozatos nevelők és az alsó tagozatos pedagógusok matematika tanfolyamai kezdődtek ezután Kisteleken, Szegeden, illetve Hódmező­vásárhelyen. A családi élet­re nevelés iskoláink felében már az elmúlt tanévben az új törekvések megvalósulá­saként szerepelt, ősztől a többiben is bevezetik: külön előkészítő tanfolyamot szer­veztek tehát az alkalmazan­dó módszerek megismerteté­sére. Ezen a héten a kisteleki Karikás Frigyes Kollégium­ban a színjátszó gyermek­csoportok, tánccsoportok, dí­szítőművészeti körök, vala­mint a pávakörök és citera­zenekarok vezetői tanulnak, az eddigi tapasztalatok sze­rint Igen eredményes mun­kát végeznek. Először ren­deznek itt népművelési tan­folyamokat, kellemes kör­nyezetével, korszerű adottsá­gaival, és a benne dolgozók vendégszeretetével ilyen szempontból is jól vizsgázott az új kollégium. Szegeden az iskola" modellezők, a műve­lődési házak igazgatói és népművelési ügyvezetők to­vábbképzése folyik ugyan­ebben az időben. Befejeződ­tek a tanácsakadémia kihe­lyezett, levelező tagozatának a vizsgái mindkét évfolya­mon, az ősszel induló tagozat felvételi vizsgái ma kezdőd­nek. Hosszú évek gyakorlatához igazodva a pedagógusokat is foglalkoztató tanfolyamok hamarosan befejeződnek, hogy az iskolai szünet pihe­nésre fordítható részét sem­mi ne zavarja. Júliusra, il­letve augusztus első hetére csupán az úttörőtáncosok szegedi tábora, és az amatőr fényképezők színes-diás ma­kői tábora marad.

Next

/
Thumbnails
Contents