Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

9 Szombat, 1976. május í«" Egészen az emberig közeledve mMM •í . Ax utóbbi Idők egyik legjelentősebb képzőművészeti tárlata látható ezekben a hetekben a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Kaptárában. Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotásaiból rendezett tárlat mai képzőművészetünk sok-sok kérdőjelét s jó néhány válaszát is megfogalmazza. Talán legdöntőbb és legérdekesebb probléma, mely megfogalmazódik bennünk Varga tárlata kapcsán: szocialista tartalmú, elkötelezett köztéri szobrászatnak mai helyzete. Egy művészettel kapcsolatos vitában mondta valaki, hogy a magyar köztéri szobrászat legnagyobb rákfenéje, hogy ma álló alkotásaink zöme vagy a milleoeumi időket idézi, vagy a két világháború közötti regresszív történelemszemléletet tükrözi. Ezért állnak megközelíthetetlen magaslatokon, csodaparipákon a II. Rákóczi Ferencek, ezért hiányzik minden emberi vonás, természetes gesztus Kossuthjainkból, a Petőfi-szobrok nagy részéből. Héroszok valamennyien, pózokba merevedett teátrális figurák, bármennyire is viselik modelljeik arcvonásait Nem kis vajúdások utan, szinte kegyetlen szülési fájdalmak közepette indult el a megújhodás folyamata a felszabadulást követő években. Ennek a korszaknak legmagasabb rendű alkotásai el tudták kerülni a sematizmus leselkedő kliséit, s nemcsak maradandó és példaadó művei lettek a szocialista tartalmú emlékműszobrászatnak, de emberközeli, humánus tartalmú, igaz szobrok is. Gondoljunk csak az 1946-os keltezésű Kerényiszoborra, a sassal viaskodó sátoraljaújhelyi partizán emlékműre, az 1953-ban készült Somogyiműre, a Dunaújvárosban álló, s ma első szocialista városunk Jelképévé lett Martinász-szoborra. Talán e két alkotás volt az, mely nemcsak inspiráció, de ihlető példa ls volt a hatvanas évek újabb szobrászi törekvéseire. Végigjárva a kiállítást a kisplasztikák felidézik bennünk a köztéri szobrok szinte teljes élményeit Magunk előtt látjuk a korlátnak támaszkodó Radnóti alakját a lépcsőn közeledő mohácsi Lenin-szobrát, a debreceni Nagyerdő árnyas lombjai alatt megpihenő Professzor Hatvanit a Parlament mellett álló Károlyi Mihály-emlékművet, a békéscsabai Kulich Gyula-szobrot s felmerül bennünk a kérdés, mi Varga Imre szobrászatának titka, miért érezzük oly közel magunkhoz az általa megformált alakokat történelmünk, művészetünk alakjait?! Varga Imre mesterségbeli felkészültsége képessé teszi bármilyen feladat megoldására, ezt eddigi életműve bizonyítja. Nagyszerű egységbe képes kovácsolni megmintázandó alakjainak egyedi vonásait és életművük, munkásságuk tanulságait, általános értékeit Rendkívüli plasztikai leleménnyel, a pop-art hatások és eszközök letisztult alkalmazásával és nagyfokú azonosulási készséggel közelit minden témájához. Művészete egyszerre őrzi a hagyományt s tör utat az újnak. Gondolkodásra sarkallja nézőit Művei egyszerre könnyedek, árnyaltak, többrétegűek. Kielégíti a közönség minden rétegét a különböző felkészültségű szemlélőket Azt ls, aki csak felismeri a megmintázott alakokat azokat is, akik birtokában vannak az életmű legrejtettebb kincseinek. A Professzor, az „ördöggel cimboráló Hatvani" debreceni emlékműve mesterien idézi a XVIIL századi felvilágosodás magyarországi ellentmondásait: a rizsporos paróka, a csipkés kézelő, az aranygyűrű és a selyemsál groteszk ellentéte a bunfordi parasztcsizma. Ha életében Debrecen tanácsa törvényileg tiltotta meg Hatvaninak ezen professzori kellékek viselését, legalább halála után, e szobor öröklétében viselhesse őket Radnóti- és Derkovits-szobra ikertestvérek. A két világháború közötti magyar társadalom malomkövei között őrlődő művészek sorsát, tragédiáját fogalmazzák meg. Radnóti-szobor mintha az Erőltetett menet című kisplasztikából lépne egy percnyi pihenés idejéig az útszéli fakorláthoz, s még egyszer végiggondolná költősorsát. Arca a fényképekről jól ismert érzékeny, befelé figyelő tekintet, alakja szinte eltűnik a magasan záródó köpenyben, ehhez a törékeny alakhoz ormótlan bakancsok kapcsolódnak a valóságos utcaköveken. Megrendítően szép szobor, mely nagyszerűen sűríti Radnóti költészetének, emberségének lényegét Művészi párja, a Derkovits-emlékmű. Itt több eszközre van szüksége Varga Imrének a hatás eléréséhez. Talán nem is véletlen ez. Derkovits legtöbb képén önmaga arcvonásait is megörökítette, alkotásainak sora megfestett önéletrajz. így több áttételen keresztül, több vizuális szűrőn át születhetett meg ez a szobor. Varga Imre Lenin-szobra leginkább Gyurkó László Lenin, Október című könyvének szellemével rokon — a valóságos méretnél alig nagyobb, lépcsőn lefelé jövő, a jól ismert sapkában, zsebre dugott kézzel közeledő Lenin. Emberi kapcsolatot teremthetünk vele, míg tekintetével találkozunk nem merevedik meg a nyakunk, természetes egyszerűségében jelenik meg közöttünk. Károlyi Mihály alakjában a megtört öregembert mintázza meg — nem a párbajhőst, az ifjú titánt —, aki azonban, éppen mert számot vetett önmagával, életművével, megtisztulva és hittel tekinthet a jövőbe. Az alakját keretező kettétört ív életművére is utal, s az általa keretezett, állandóan mozgó, változó, dinamikus városkép, niihf látvány azt Is példázza, hogy Károlyi életművének lényege mai valóságunk. Á Kulich Gyula-emlékmű minden magyar mártír mementója, emlékeztet arra, hogy életük, harcuk és haláluk nem volt hiábavaló, példájukból sarjadt az új élet Varga Imre emlékműszobrásza- j ta a szocialista tartalmú, elkötelezett, humánus művészet szép példája. Emberséget tanulunk tőlük, történelemszemléletet, önismeretet TANDI LAJOS Gyermekkorba kéredzkedő élmény Több mint harmincan vették át a napokban az általános iskola VIII. osztályának elvégzését igazoló bizonyítványt a DEFAG központjában — valahogy így festene a rövid híradás. Voltaképpen nincs benne semmi szenzáció, a dolgozók általános iskolájában hasonló évzáró ünnepséget több üzemben tartanak az elkövetkezendő hetekben is. Hol kevesebben, hol többen gyűlnek össze az ünnepi díszbe öltöztetett teremben, — leggyakrabban a kulturszobában. vagy az ebédlőben —, hogv elfogódottan és megkönynyebbülő sóhajjal kézbe fogják a sok fáradsággal kiérdemelt oklevelet A személyzeti és oktatási osztályokon pedig bevezetik a nagykönyvbe az adatokat, hasonló megkönnyebbüléssel pipálják ki a bevégzett feladatot. Most már az új beiskolázási terv lesz a fontos, ismét kezdődhet az agitálás, a türelmes rábeszélés: „Vágjon bele nyugodtan, nem is olyan nehéz, látja, többen elvégezték már az iskolát." Évről évre könnyebb az oktatási felelős dolga, a meggyőzésben a tanulmányaikat már befejezett dolgozók is segítenek. A hasonló munkát végzők, hasonló körülmények között dolgozó kollegák szava hitelesebben hangzik a még kételkedők fülének. S akik kíváncsiságból bekukkantottak az ünnepélyes évzáróra, elkérték, belelapoztak a frissen kiállított bizonyítványba, még inkább kedvet kapnak a tanuláshoz. Arról szó sincs, hogy csak rózsaszínben látnák a célhoz vezető utat, ismerik a nehézségeket is. K. Jánosnéről tudták munkatársai a DEFAG-nál, egyedül nevel négy gyereket, nem húsz éves már, a munkáját is tisztességgel, becsülettel el kell látnia. Az otthoni teendőket sem végzi el más helyette. B. Pált és feleségét ugyancsak régóta ismerik; náluk még kicsi a gyerek, valahogy csak megoldották, hogy járhassanak az iskolába. Különösen nagy fába vágták a fejszéjüket, évekre átprogramozták az életüket. Az első osztálytői kezdték, s kitartóan elmentek minden órára, egészen a VIII. osztály záróvizsgájáig. Az ünnepségen valaki felállt a dolgozók közül, látszott, nem készült beszédre. Mindenki bólogatott, helyeselt, amikor elmondta, kezdetben biVARGA IMRE SZOBRAI A 9. OLDALON: PROFESSZOR (A CIKK CÍME ALATT), LENIN-EMLÉKMÜ TERVE, RADNÓTI, DERKOVITS, KAROLYI MIHÁLY-EMLÉKMÜ. A 10. OLDALON: KOPERNIKUSZ, HŐSI EMLÉKMŰ 1944, KULICH GYULA-EMLÉKMÜTERV, MUNKÁS. zonytalankodtak, féltek is, tú! sokat vállalnak, ma már örülnek, hogy elvégezték a nyolc általánost. S bármilyen különösen is hangzik, hiányozni fog a tanulás, az osztályközösség, az órák utáni beszélgetés, az együttes feladatmegoldás. Mindez nincs a bizonyítványban. Arról sem árulkodik, hogy a könnyebben tanulók hányszor ültek az elkeseredők mellé — bár őket is várta otthon a család, idejüket jobban is eltölthették volna —, s magyarázták a fizikát, vagy a matematika példák megoldását S az idegennek nem beszéli el a bizonyítvány, hogy van, aki Ásotthalomról utazik nap mint nap munkahelyére, s az iskola után késő este ér haza. Már éjszakába nyúlik az idő, mire leülhet a tankönyvek mellé. A gyerekek rég alszanak, kicsit furcsálják, miért kínlódik annyit az anyjuk, amikor őt senki nem kényszeríti. Nekik természetes, amiben annak idején a szülőknek nem volt részük, ők zavartalanul tanulhatnak. Hát még mennyire csodálkoznának, ha megleshetnék; a felnőttek, a munka mellett iskolás szerepre vállalkozók közül sokan könnyeikkel küszködnek az évzárón. Restellik az elérzékenyülést, pedig nem az ő hibájuk, hogy most, meglett emberként kellett átélniük a gyerekkorba kéredzkedő élményt: az egy osztályba, egy közösségbe tartozás élményét Most ízlelhették meg a tanulással együtt kibontakozó emberi kapcsolatok, a diákbarátság érzését A közművelődéspolitikai párthatározat hatásaként 1974 óta fokozódó fellendülés tapasztalható a felnőttoktatásban. Szegeden, a dolgozók általános iskolájában minden évben 1500-náI több hallgatót tartanak számon. Egy részük a rókusi iskola tantermeibén, másik részük kihelyezett iskolákban, az üzemek által patronált kurzusokon tanuL A gyárak vezetősége általában felismeri, a VHI. osztályt el nem végzett dolgozók tanulmányainak segítése társadalmi érdek. Az sem ritkaság, hogy a munkaidő kedvezményt, a tanfolyamok anyagi terheinek vállalása mellett jelentős pénzjutalommal serkentik a VHI. osztály befejezésére a munkásokat. Különösen példamutató a MÁV-igazgatóság, a kábelgyár, az újszegedi kendergyár, a DEFAG, a textilművek és a Városgazdálkodási Vállalat segítőkészsége. Vezetőik a munkaidő átszervezésétől sem riadnak vissza, hogy a dolgozókat tanulásra késztessék. Módszereiket, kezdeményezéseiket bizonyára szívesen megosztlák azokkal az üzemekkel, ahol félnek a felnőttoktatással járó gondoktól, a ahonnan idén sem jelezte tanulási szándékát egyetlen munkás sem. LADÁNYI ZSUZSA