Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

12 Vasárnap, 1976. május 23: Győri Imre beszéde Vásárhelyen Iiatárszemle (Folytatás az 1. oldalról.) Önök szülei, nagyszülei. Komócsin Zoltán ekkoriban minden hétvégét a csongrá­di falvak és tanyák népe között töltötte. Rendszerint pénteken érkezett, és az es­te, az éjszaka már valame­lyik faluban érte öt. A szombati napból, két mű­szakra nyújtva, három, nem ritkán négy falusi program­ra is futotta. Vasárnap már csak a délelőttel számolha­tott, hiszen ebéd után indul­ni kellett vissza a fővárosba. A szokásos hétvégi „nor­ma" — az öt falusi és ta­nyasi program — szép ered­mények és emlékek forrása volt. Sokan az ö tollával Írták alá a belépési nyilat­kozatot. Érdeklődő figyelme, megértő türelme, közvetlen­sége ée. emberszeretete sze­mélyes hitelt adott szavai­nak. Tudta, hogy a paraszt­ság életének legnagyobb dön­tése előtt áll, és tudta, hogy ez nem megy könnyen. De azt is tudta, hogy a helyes döntés meghozatala, a szo­cialista nagyüzemi mezőgaz­daság vállalása a paraszt­ság, személy szerint az egyén, minden parasztem­ber érdekét éppúgy szolgál­ja, mint a legnagyobb kö­zösségét, az országét. Még egy korábbi cikkében ezeket írta: „Nemcsak ésszel kell felfogni, megérteni a már meggyőzött, de mégis tépe­lődő egyénileg gazdálkodó paraszt problémáját, hanem át is kell érezni azt. Átkeli éreznünk nagyon mélyen, hogy tudatukban most az új vívja nagy csatáját a régi­vel. Aki baráti, meggyőző szóval a termelőszövetkezet­be hívja a dolgozó paraszt­ságot, segítséget nyújt, hogy ez a tépelődés rövidüljön, véget érjen..." Az elviség és a humánum nála szinte rokonfogalom­nak számított. Meggyőződé­séből soha jottányit nem en­gedett, ám jó agitátori ké­pességével vonzóvá, mások számára is elfogadhatóvá tudta tenni kommunista el­veit. Mindenkor meggyőző­en bizonyította, hogy az el­vek nem önmagukért, ha­nem az emberekért és álta­luk vannak. gon hasznosította és tovább is gyarapította. Kiemelkedő politikusi, vezetői kvalitá­saival ezen a poszton is ki­vívta munkatársai, az újság­írók, a szerkesztők elisme­rését, az olvasók megbecsü­lését, szeretetét. Következe­tes elvi szilárdságával, rend­kívüli dinamizmusával, köz­vetlenségével, emberszpro­tetével a legjobb újságírói, szerkesztői tulajdonságok fejlesztésén fáradozott A hazafiság példája Közel kerülni az emberekhez Mi, akik gyakran talál­koztunk vele es jól isinértük öt, ugyanazért szerettük, mint alkalmi beszélgető partnerei, hallgatói: emberi közvetlenségéért, természe­tes egyszerűségéért A fölé­ryesség. a gőg idegen volt tőle csakúgy, mint az álsze­rénység és mindenféle mes­terkéltség. Mindenki más­hoz hasonlóan szerette az életet Többnyire vidámnak és jó kedélyűnek látták, egy­egy szellemes megjegyzésen felszabadultan, kicsattanóan t.udott nevetni. S ha fáradt, túlfeszített idegállapotban netán megbántott valakit, vagy esetleg hibásan foglalt állást, volt ereje elnézést kérni. Mi, akik jól ismertük öt tudjuk!, méltatlan lenne emlékéhez, ha szentté avat­nánk. Szüleit tisztelő, csa­ládját szerető férfi volt Semmi sem állt tőle távol, ami emberi. Példája éppen ezáltal hiteles és követésre méltó. Előnyös személyes adott­ságai — egyszerűsége, köz­vetlensége — lehetővé tet­ték, hogy közel kerüljön az emberekhez, tíe mint kom­munista politikus cs vezető, tudatosan törekedett is er­re. Hitte és következetesen vallotta, hogy a szocializmus életképessége a tömegek ere­jében van. És tudta: ahhoz, hogy a párt ezt az erőt vi­lágos és előremutató célok elérésének szolgálatába ál­líthassa. mindenkor híven kell hogy kifejezze, képvi­selje a tömegek érdekeit Ezért kereste a lehetőséget, hogy szót értsen az embe­rekkel, hogy világosan, nyíl­tan beszélhessen politikánk­ról, elmondhassa mit aka­runk, mit, miért határoz­tunk el. A találkozások so­rán érzékenyen figyelte, hogy gondolkodnak, miként vélekednek az emberek. Sa­játjának vallotta pártunk történelmi tapasztalatát, azt, hogy a tömegekhez fűződő megbonthatatlan, szoros kap­csolat, az osztatlan bizalom a legdöntőbb hatalmi ténye­ző. A történelmi tapasztalat valamennyi pártmunkás és kommunista számára idő­szerű. Különösen napjaink­ban, amikor a fokozottan növekvő gazdasági követel­mények és a szerényen bő­vülő anyagi lehetőségek sa­játos ellentmondása miatt a szükséges Intézkedések elfo­gadtatása, a cselekvő egyet­értés szüntelen megterem­tése a szokásosnál nagyobb próbáknak teszi ki a párt és a tömegek kapcsolatát. A tragikusan korán véget­ért, mégis nagyívű életpálya és gazdag életút bizonyító erejű példa arra, hogy a munkásosztály és a nép ki­emeli és kineveli soraiból azokat, akik híven szolgál­ják őt. Az egykori munkás­fiú csak a felszabadult Ma­gyarországon bontakoztat­hatta ki képességét, tehetsé­gét, amit ö azután teljes egészében szocialista hazájá­nak áldozott. Elvhűség és kötelességtudás Komócsin Zoltán élete so­rán lángolt, bárhol dolgo­zott, tevékenysége lángra gyújtott, cselekvésre ébresz­tett. Éltető eleme a harc volt. Harc a jobbért, a szeb­bért, a szocialista eszmék győzelemre juttatásáért. Elv­hűség. kötelességtudás. az osztályellenség elleni kérlel­hetetlenség, a mindenféle polgári, idealista és ellensé­ges szemlélettel szembeni rendíthetetlenség, a mar­xista—leninista elvek mel­letti kiállás jellemezte Ko­mócsin elvtárs életművét. Két társadalmi rendszer ha­tárán és közepette, a kiala­kuló és mindinkább kitelje­sedő szocializmusban har­co't tudatosan osztályáért, népéért. Bármilyen posztra került is. szerény munkás maradt, kitartott osztálya, népe mel­lett. Kommunista politikus­ként minden beosztásában kifejezte, képviselte osztálya, népe érdekeit, önzetlenül munkálkodott felemelkedé­sén. Komócsin ^ Zoltán külön­böző magas pártfunkciókat töltött be a felszabadulás után. Volt városi és megyei párttitkár, osztályvezetö-ha­lyettes és osztályvezető a Központi Bizottságban. Te­vékenyen részt vállalt az 1956-os ellenforradalom nagy történelmi tanulságainak le­vonásából, a párt politiká­jának megújításából. Minta KISZ szervezője, alapitója, első titkára az Ifjúság kö­rében, a jövő nemzedéke előtt képviselte a Kádár Já­nos vezette ideiglenes Köz­ponti Bizottság elvi-politikai vonalát. „Nem vagyunk füg­getlenek a párttól, a párt tömegszervezete vagyunk" — mondotta 1957. március 21­én. a Kommunista Ifjúsági Szövetség zászlóbontó gyűlé­sén. Egyértelmű állásfogla­lás volt ez néhány hónappal az ellenforradalom zűi-zava­ra után. amikor még a leg­több szervezet, a párttól va­ló függetlenségét hangsú­lyozta. És fél esztendő múl­tán, a KISZ 1957 októberi értekezlete már meghirdette a ma is időszerű jelszót: „Együtt az ifjúság tömegei­vel a szocialista Magyar­országért!" Később a Népszabadság főszerkesztőjeként, az agitá­tor, a propagandista, a pub­licista tapasztalatait gaada« Komócsin Zoltán egész élettevékenysége a tettek­ben megnyilvánuló igaz ha­zafiság példája. Nemcsak' a hazai munkásmozgalom tar­totta számon, hanem ismer­te, becsülte és tisztelte a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom is. Több mint egy évtizeden át a párt Központi Bizottságának külügyi titkáraként, a Poli­tikai Bizottság tagjaként foglalkozott nemzetközi kér­désekkel, lankadatlanul munkálkodott a nemzetközi munkásmozgalom eszmei, politikai egységén. Interna­cionalistaként fáradhatat­lanul járta a testvérpártok országait, tanácskozott és tárgyalt, mert meggyőződése volt, eszével-szívével egya­ránt tudta és érezte: a mun­kásosztály csak akkor lehet erŐ6, ha összefog nemzetkö­zi osztálytestvéreivel. Abból indult ki, hogy internacio­nalistának lenni, a marxis­ta—leninista politikát kép­viselni, ez közös nyelvet je­lent az egész világon. Hí­ven pártunk politikájához, a magyar—szovjet barátság­nak és szövetségnek követ­kezetes hirdetője és képvi­selője volt. Kiemelkedő szerepet töl­tött be a kommunista és munkáspártok nagy tanács­kozásának előkészítésében. Egyénisége, sajátos karakte­re, személyes magatartása itt is rokonszenvet ébresz­tett. Ugyanaz a nagy, felfo­kozott szenvedélyesség fű­tötte át, bárhol ls járt, tár­gyalt a világban, mint itt­hon, amikor gyűléseken, vagy szűkebb körben beszélt. Nem alkudott meg elvi kér­désekben. de azt is tudta, hogy adott esetben rugal­masságra, türelemre van szükség. „Megegyezni, előbb­re jutni, a közös célt helye­sen szolgálni csakis úgy le­het — mondotta az 1963. évi budapesti konzultatív tanácskozáson —, ha egy­más javaslatait gondosan, figyelmesen tanulmányoz­zuk; ha kölcsönösen meg­van bennünk az akarat, hogy továbblépjünk". Ezek a megállapítások ma is idő­szerűek, amikor a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalom fellendülőben van, amikor az internaciona­lizmus, az egység erősítésén, újabb nemzetközi tanácsko­zások előkészítésén fárado­zunk. A munkásosztály, a nép megőrzi hű fiainak emlékét. Századok múltán bizonyára hálával gondolnak és írnak majd azokról — közöttük a ma élőkről —, akik a szo­cializmus hajnalán megte­remtették' a felépült szocia­lizmus alapjait, munkálkod­tál? teljessé tételén. Őrzi majd emléküket az a szikla­szilárd építmény, melynek homlokzatára arany betűvel írják fel a szocialista Ma­gyarország nevét. A legki­válóbbak közülük megér­demlik; hogy nevük is fenn­maradjon éppúgy, mint más nagy alkotóké, a művészeké, tudósoké. Ez a vidék gazda­gította történelmi múltun­kat, gyarapítja nemzeti je­lenünket. A Viharsarok for­radalmi tömegeiről és forra­dalmi vezetőiről vált is­mertté. De hozzátehetem: elkötelezett íróiról, művé­szeiről úgyszintén. A Viharsarok nagy múlt­ja, gazdag forradalmi ha­gyománya kötelez. És mos­tantól kezdve kötelez a név is, amely felkerül az intéz­mény homlokzatára, és ott szerepel majd a végzősök bizonyítványában. Legyenek tehát méltóak a hagyomá­nyokhoz, Komócsin Zoltán emlékéhez és önmagukhoz. Készüljenek fel legjobb tu­dásuk szerint érdekes, köz­hasznú pályájukra. Kádár elvtárs a politikus felelősségét, a hatalom gya­korlását gyakran jellemez­te így: szolgálat, a nép szol­gálata. Ennek szellemében dolgozott, élt Komócsin Zol­tán. Az ő nevét viselő isko­lában, majd utána az élet­ben úgy lesznek igazán mél­tóak emlékéhez, ha mindig erős akarattal küzdenek, dolgoznak azért, hogy mun­kájukban, közéleti tevékeny­ségükben és személyes éle­tükben teljes emberekké, jó hazafiakká váljanak — mondotta befejezésül. Az avatóbeszéd után újabb ünnepélyes pillanatok következtek: az esemény al­kalmából emlékszalagokkal díszítették az iskola lobogó­ját. Először Komócsin Zol­tánné erősített fel szalagot a zászlóra, ezt követően az iskola diákjai vörös szegfű­csokorral köszöntötték a névadó özvegyét, és megha­tó szavakkal tettek ígéretet a tanulóifjúság nevében, hogy méltók lesznek az in­tézmény nevéhez. Ezután a megyei húsipari vállalat Komócsin Zoltán nevét vi­selő szocialista brigádjának képviselői, a vásárhelyi kö­zépfokú oktatási intézmé­nyek nevében a Frankéi Leó Szakközépiskola diákjai, a szakmai társintézmények nevében pedig a Szegedi Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakmunkásképző Iskola növendékei kötöttek szalagot a szép iskolazászló­ra. Ezt követően jelentették t>e, hogy az oktatási és munkaügyi miniszter kollé­giummá nyilvánította az in­tézmény diákotthonát. Az erről szóló oklevelet dr. Perjést László megyei ta­nácselnök nyújtotta át dr. F. Kiss Zoltán igazgatónak. A névadó ünnepség má­sodik részében a szakközép­iskola irodalmi színpada és a Szegedi Nemzeti Színház művészei emlékmúsort ad­tak Komócsin Zoltán halá­lának évfordulója tisztele­tére. Az iskola, a város, me­gyénk eme nagy jelentőségű társadalmi és politikai ün­nepsége az Internacionale hangjaival ért véget. Aes S. Sándor' felvétele A szegedi Móra Termelőszövetkezetben minden palántád zógép a pritaminpaprikát ülteti A május végi csapadékos idő kedvez a szántóföldi, és a "kertészeti növényeknek. A vetések állapota jó, szépen fejlődik a kukorica, a nap­raforgó, a cukorrépa, kalá­szol a gabona. Az esős, borús idő, a ma­gas páratartalmú levegő és a nedves talaj kedvez a ker­tészeti növények ültetőinek. Teljes intenzitással dolgoz­nak minden kertészetben. A szegedi Móra Ferenc Ter­melőszövetkezet például tíz palántázógéppel ülteti a pritaminpaprikát, Fehértó határában. Röszkén a Kos­suth Tsz nyolc palántázó­géppel fűszerpaprikát ültet. Sok termelőszövetkezetben szombaton és vasárnap is teljes műszakot szerveztek. Eddig kedvezett az idő a magról nevelt fűszerpapri­ka-ültetvényeknek is. A fű­szerpaprika új termeléstech­nológiáját a szegedi tájkör­zetben az idén nagyobb te­rületen alkalmazzák, mint korábban. Baks és Csanytelek körze­tében kezdik már szedni a szabadföldi korai káposztát. A szegedi Móra Termelőszö­vetkezet az ősszel kiültetett és átteleltetett kelkáposztát szedi. A Tisza—Maros-szög Tsz tiszaszigeti fóliás ker­tészetében és a röszkei Kos­suth Tsz hajtatótelepén ace­cei és a hegyes erős papri­kát, valamint a paradicso­mot szedik. A környék szőlő- és gyü­mölcsültetvényei a tavaszi fagyok miatt 60—70 százalé­kos fagykárt szenvedtek. Különösen a meggy, cse­resznye és sárgabarack ter­mésének nagy részét vitte el a kedvezőtlen idő. A jelenlegi csapadékos időjárás a különböző kór­okozók és kártevők gyors el­terjedésének is kedvez. Ezek ellen is védekezni kell. Sok munka vár most a téeszek! növényvédelmi brigádjaira, permetező szakembereire. Az Y. ötéves terv sikeréért Brigádok a versenyben m Enyedl Zoltán felvételei A résztvevők egy csoportja A Szegedi Ecset és Seprű­gyár szocialista brigádjai, s az egész dolgozó kollektíva újból elemezte versenyfel­ajánlásait, s plusz-vállaláso­kat tett. Ennek megfelelő­en az V. ötéves tervben 189 millió többlettermelést ad­nak a népgazdaságnak. Az exportra menő áruk menv­nyiségét 25 százalékkal nö­velik. Az idei évben 72 mil­lió forint értéket exportál­nak, ebből 65 millió a tőkés országokba kerül. Az egy főre jutó termelési értéket évente hat százalékkal nö­velik. A többlettermelést termelékenységből adják. A jövedelmezőséget 30 száza­lékkal gyarapítják öt év alatt, ez évi hat százalékot jelent. Ezt a termékszerke­zet további javításával, jobb üzem- és munkaszervezéssel, anyaggazdálkodással hozzák. Ugvancsak vállalták a szo­cialista brigádok, hogy a száz forint termelési értékre jutó bruttó termelési költsé­get 1.90-ről 1,85-re csökken­tik. Saját erőből végzik el az ecsetgyár rekonstrukcióját, ezzel is javítva 280 ember munkakörülményeit. Erre a célra mintegy ötmillió forin­tot fordítanak. Vállalásaikat az 1975. évi bázishoz viszo­nyított, két százalékkal ke­vesebb létszámmal teljesí­tik. A Szegedi Hangszergyár gépműhelyében dolgozó hangszer-előkészítő brigád, s a fehéráru műhelyé a mun­kások betanítását vállalta. Az új belépőket patronál­ják, a gépeken megtanítják dolgozni, s az asszonyok egy részét pedig a komplikál­tabb, nagyobb szakmai is­meretet igénylő munkamű­veletekkel ismertetik meg. A fényező-szerelő műhelyben tevékenykedő brigád pedig tovább javítja a minőséget. Olyan hangszereket készít, melyek a legjobb játéktech­nikára is alkalmasak. S ez különleges minőséget kíván. A Szegedi Városgazdálko­dási Vállalat tizennégy szo­cialista és négy e címért küzdő brigádja újabb mun­kaverseny-felajánlást tett. Felelősséget vállalnak a ter­melés mennyiségéért, minő­ségéért, a határidők tartásá­ért. A UH munkarendszer­ben a vállalat intézkedési tervében foglaltakat mara­déktalanul végrehajtják, az ú.iitómozgalmat szorgalmaz­zák. A baleset csökkentésé­ért, illetve azok megelőzé­séért a brigádok vetélkedőt szerveznek, mely hozzájárul az ismeretek gyarapításá­lhoz. Az iskolákat, az óvo­dákat, a bölcsödéket társa­dalmi munkaakciókkal se­gítik. FJsőrendú feladatuknak tartják a kommunális szol­gáltatások minőségének ja­vítását. Még jobban, s gyor­sabba'! alkalmazkodnak a lakosság igényeihez, fejlesz­tik műszaki színvonalukat, s javítják a munkakörülmé­ny eket...

Next

/
Thumbnails
Contents