Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-16 / 115. szám

4 Vasárnap, 1976. május 16. SZIKLAFAL A szegedi színház szorgalmas nézője, ki .jó ideje tájékozatlan, mi is történik a. magyar dránia körül, pénteken megtudhatta, Kertész Akos például a csehovi dramaturgia íedezékéből építi sajátos színházát. A Makra es a Névnap a széppróza termékeny talajóból biztatóan „élte túl" a műfajátültetés kockázatát, színpadon is sikert aratott. Bátorítva a szerzőt most már eredeti színműre. A íentemlített szorgalmas néző pedig (nem először) sajnálhatta, hogy nincs megfelelő környezetünk hozzá, ahol fölfoghatóvá válna a Sziklafal (és a hozzá hasonló darabok) beisó sugárzása, intimitása. Nincs szándékunkban unosuntalan visszatáncolni a kályhahoz, de a kisszínház lassan tényleg nélkülözhetetlenné válik. A Sziklafal is odaillő. Kamaradarab (mint a korábbi Play Strindberg volt), és hovatovább a rendező, díszlettervező (meg persze a színészek) legfőbb igyekezete aklimatizációs gondokban, önkényes szakmai intelligencia-vizsgákban fullad ki, miként őrizhetik meg visszhangos nagyszínházban a kamaraművek mikroklímáját. (Ezúttal a díszlettervező Vata Emil úgy zárta középre a szobányi teret, hogy kinyitotta az ajtókat, s noha funkciója nemigen volt, kénytelen-kelletlen az egész lakást megmutatta.) » Sokan olvashatták a Szegedről elszármazott Fenákel Judit legutóbbi kisregényét. A Dokumentumok U. M.-rőlt ugyanis problematikája, oknyomozó módszere hasonlatossá teszi a Sziklafalhoz, mindkettő úgy szól a művész (amott festő, itt színész) sorsáról, halálának rejtélyes körülményéiről, hogy" visszafelé göngyölíti a szálukat, s a legközelebbi hozzátartozókat megfaggatva valami időállót, érvényeset sugalljon hivatásról, szerelemről, barátságról, családról. Kertész Ákos máris rutinos, mesterségében fölkészült drámaíróként áll elénk. Tudja, hogy gondolataihoz akkor hajlamos szellemi társul szegődni a néző, ha valami primér izgalom is feszültség alatt tartja. Látszólag tehát Kertész Ákost mindössze annyiban foglalkoztatja, hogy hőse balesetet szenvedett vagy öngyilkosságba rohant, amennyiben ez a közönséget krimilázban tarthatja. Mert valójában nem derül ki. Hanem, hogy az előadás végére Kassai Kornél emberi, művészi karaktere sem rajzolódik ki tisztán, tudatosságot kell sejtenünk benne: a szerző nem akarsem. mi végérvényeset mondani. Az ember sokkal bonyolultabb szerkezet annál — tapintható ki a darab pulzusáról —, mintsem eldönthető legyen akár halála után egy hónappal, kit szeretett és gyűlölt, ki volt a társa és ellensége, mi fűtötte és hűtötte szenvedélyeit, merre , kereste a célt és merre menekült. Nincs tulajdonképpen cselekmény, csak történés. Szerb Antalt a jéghegyekre emlékeztettél^ Csehov drámái, ahol aJlel'színen látszik valami, de igazi, belső tartalmuk a víz alatt úszik, szemnek láthatatlanul. A hasonlat érvényes a Sziklafalra is. Mintha a négy asszony számítógépbe táplálná az adatokat . Kassai Kornélról, akiről azonban csak szellemképes ábrát vihet haza a néző. Persze sok fontosat megtud róla. Például azt, hogy hivatását komolyan vette, életre-halálra komo'.iyan, de életszagú nepi hősöket játszott, amelyekkel később korszerűtlenné vált. " Ambiciózus volt, bohém, Hernádi Oszkár felvétele Hanna: Vajda Márta, Anna: Martin Márta Tombácz János „szerzői joga" önérzetes, érzelmeiben anynyira bonyolult, hogy kiismerhetetlen. A négy aszszony emlékei sem elegendőek hozzá. Valójában tisztázatlan marad, milyen otthont teremtett neki Anyuska? (Bartha Mária szarkasztikus modorát sokáig felületesnek éreztem, szappanbuboréknak, amit kifúj magából és megáll a levegőben. Aztán, hogy fölvillant a tragikomédia lehetősége, Bartha stílusa a legkifejezőbbnek tűnt, mégsem tudom, csak gyanítom, a melegebb szín, a differenciáltság hiányzott játékából.) Ugyanakkor Kornélnak Annához fűződő viszonya, az egzisztenciális anyagi jólét kiáltó;; jegyeivel,' egyértelműnek látszik. A feleség üzletet j kötött vele,' s bár később megszerette, kapcsolatuk tartalma elégtelen egy többé-kevésbé ideálisnak mondható családi harmóniához is. Idegen világban éltek, közeledésükhöz Kornélból a megalkuvás hajlandósága, Annából a megértés képessége hiányzott. (Martin Márta, noha színes egyéniségének széles skáláját bontja ki, félreértette Annát. Pontosabban, csak a parvenü igyekezetét szellőztette, a művészkörökbe csillogni, társasági hölggyé kipucolkodni-fölcsörtető aszszonyt, aki soha sem vállhatott azzá, amivé Martin most mutatta. Megmaradt pedig Anna földhözragadtan naiv és értetlen üzletaszszonynak, akiből viszont Martin Márta kevesebbet hagyott élni, mert a darab ellenére nem hitetheti el, hogy Anna túllépte saját árnyékát.) Hanna, a korábbi feleség, kollega volt, pályatárs. Bs a szellemi táplálék' Kornélnak, nala gondozta intellektusát. (Vajda Márta érzékenyen közvetíti, hogy vele osztotta meg Kornél, ami számára és kettejüknek a legtöbbet jelenthette, a hivatás imádatát. Finoman közli o nézővel Hanna múltját is. zaklatott életritmusát, sokáig sebezhetetlennek láttatja, aztán fölszaggatja szorongásait. Kertész Akos a darab lelkét lehelte Hannába, s Vajda érdeme, hogy — noha kisért a veszély — nem árusítja ki lelkizős kolieginává.) Végül a Róza, a néhai bejárónő, az éjjeli menedékhely. A férfiúi birtoklásvágy tárgya, akinél Kornél a' lábát is áztatta, s aki — az elhangzó magnófelvétel dacára — önzűn kibérelte az igénytelen nő ösztönös jóságat. (Tóth Gabriella naturális hűséggel, jószándékú szerénységgel, szemérmesen állítja elénk. Rokonszenvesen, bár meg sem kísérelve, hogy átlépjen a játék felszíne mögé, s a figurát gondolati tartozékaival, eszmei hordozóiban is megragyogtassa.) Ki tudhatja, milyen volt hát Kassai Kornél, a színész? Az asszonyok más és más világba ragadták magukkal, mert ember volt, elragadható. És egyikük sem tarthatta meg, mert ember volt, megtarthatatlan. Színes. izgalmas donjuani jelenség, ám akit a hivatása hajszol, tehát fölment a néző, mert az érzelmi szabadság a létfeltétele. (Csoda tudja, persze, biztosan akad. aki házasságellenés darabot hall ki a Sziklafalból.) Vonzóvá teszi, hogy a néző szíve mélyen megcsodálja gyönyörűszépen kusza életét, zaklatottságában a nagyvonalúságot, szabadságában a könnyű szédülést. A rendező Illés István pedig engedi kalandozni a fantáziát. Láthatóan kötötték a (valószínűleg kapott és kevésbé kiválasztott) szereplők képességei. Olyan színészekkel dolgozott, akik más stílushoz szoktak, ezért úgy alkalmazkodott hozzájuk, hogy a játékban naturalisztikus eszközöket hagyva, pihentetőül kirajzolhassa a helyzet kínálta groteszk pillanatokat. Ha már nincs mód a darab gondolatiságának végig feszült-ébrentartására. A modern Ízléssel szolidan és választékosan tervezett, jelmezek Vágbölgyi Ilonát dicsérik. Az egri bemutató után a szegedi közönség tetszését is elnyerte a. Sziklafal, melynek pénteki premierjére eljött a szerző, Kertész Ákos is. Nikolényl István Bár a képernyőn csak néhány másodpercig volt látható a péntek esti Jogi esetek műsorában, bizonyára sokan elolvasták a könyv címlapját: Tombácz János meséi. Erről beszélt Timár István, a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatója, amikor elmondotta, hogy a mesemondó örökösei keresettel fordultak a bírósághoz, szerzői jogdíjat követelve a kötetben megjelent mesekincs után. A zsombói mesefát. Tombácz Jánost (1901—1974) Kovács Almos bábadűlői tanító nyomra vezetése után Bálint Sándor, a szegedi egyetem néprajzprofesszora födözte föl, ő jegyezte le meséit, s ő adta ki — Dömötör Ákos jegyzeteivel, Kovács Ágnes lektorálása után — 1975-ben, testes kötetben az Akadémiai Kiadó gondozásában. Az örökösök keresete Bálint Sándort csak annyiban érinti. hogy — mint Timár Istvántól hallottuk — állítólag ígéretet tett volna Tombácz Jánosnak jogdíjra. Ez azonban képtelenség, hiszen egyrészt ilyenre nem is lehetett volna joga (erre csak könyvkiadó jogosult és köteles), másrészt a gyűjtőnek eszébe sem juthatott ilyen példa nélkül álló kívánság teljesítése. Amit Bálint Sándor — nem ígért, de — elért, annyi volt, hogy . 1964-ben Tombácz Jánost, javaslatára, a népművészet mestere címmel tüntették ki, s ez — mint ismeretes — az erkölcsi megbecsülésen kívül szerény. de rendszeres anyagi jövedelmet, havi tiszteletdijat, jelentett az idős és beteg mesemondó számára. Az örökösök keresete az Akadémiai Kiadó ellen irányul, .Oondolhatráuk. hadd fizessen az, kitelik a bevételéből.. A kérdésnek azonban elvi' jelentősége van. Magyarországon egészen bizonyosan. de valószínűleg világszerte példátlan igényről van szó ebben a pörben. és a Legfelsőbb Bíróság — várhatóan végül majd ez dönt — elvi határozatának főként a későbbiekre lesz jelentős hatása. A tudományos népmesekiadványoknak szerzői joggal való esetleges terhelése megdrágítaná kiadásukat, a kiadót kedvezőtlenül befolyásolná az ilyenek kiadásának vállalására, hiszen az ezekre szánt változatlan összegből a jövőben kevesebb könyvet lehetne kiadni. Ezért várja a tudományos közvélemény rendkívüli érdeklődéssel az elvi döntést. Már a tévé műsorában sem tudta szó nélkül hagyni a dolgot Pernye András, a kitűnő zenetudós, és tömören kifejtette: a mesemondó „szerzősége" nem azonos az irodalmi szinten alkotók, írók és költők teremtő munkájával, hiszen leleményük korlátozottabb. Igaz, a magyar népköltészeti kutatás — Kálmány Lajos és Ortutay Gyula kezdeményei nyomán — az ún. egyéniségvizsgálat hangsúlyozásával tápot adhatott olyan nézeteknek, mintha a mesemondó az írói rangra emelkedhetne. Az irodalom és népköltészet kölcsönhatását, mély rokonságát szoktuk hangsúlyozni, s nem ok nélkül. A „magas művészetben", a világirodalomban, költészetben, drámakincsben is gyakori az emberiség közös kulturális kincsének, közismert motívumainak újbóli fölhasználása. Shakespeare, Moliére vagy a mi Móra Ferencüvk életműve számtalan példát ad arra, hogy a világ egyetemes szellemi kincséből merítenek. Moliére egyenesen megvallotta: témáit onnan veszi, ahol leli, azaz nem törődik eredetiségükkel, nem ő találja ki őket. És megfordítva: a meseköltő. "sgjU némelyik tehetségesebb riótafa is, a közös hagyományon annyit alakit, ' annyit változtat, hogy — a népköltészeti alkotásmód sajátos körülményei között — fölér az írói leleménnyel. Bálint Sándor maga adhatott ürügyet az örökösöknek, amikor Tombácz János mesemondó tehetségének jellemzésére leírta könyvének bevezetőjében: „Szinte alkotói önérzettel bizonykodik ilyenkor, hogy olyan mesét nem szokott mesélni, amelyet könyvből olvasott, mert ott mar úgyis meg van írva." .De azt is hozzáteszi: ezt Tombácz János őszinte hittel vallja, de nem így van, hiszen olvasmányélményei óhatatlanul beleszövődtek meséibe. Ám nemcsak olvasmányai, hanem a szájhagyományból átvett mesemotívumai is a magyarság — még általánosabban: az egész emberiség — közös tulajdonai. A mesemondó, a nótafa újításai, leleményei nagyon korlátozottak: a stílus egyediségén és a közös, örökölt mesemotívumok (dallamfordulatok) sajátos, egyéni ízű, képzeletű kombinációján, ötvözésén túl nem terjed. Ez „a népköltészeti alkotásmód sajátos körülményei között", mint elébb írtam, a legtöbb, amit a legjobb mesemondó is elérheti Nem kizárt, sőt valószínű, hogy egy-egy nagy tehetségű mesélő, mint Fedics Mihály, Ami Lajos, netán éppen Tombácz János is, kedvezőbb társadalmi-kulturális lehetőségek közt Jókaivá, Arany Jánossá válhatott volna, s a művészi alkotás korlátlanabb szabadságát megszerezve, hozzájuk hasonlóan önálló életművet hozhatott volna létre. De csupán -föltételezés; a valóság a hagyomány zárt körében, szoros fegyelmében korlátozottan alkotó népi egyéniség tevékenysége. Ez azonban semmiképpen sem azonos a „szerzőséggel". Kíváncsian várjuk az immár az országos közvélemény elé tárt érdekes kérdésben, amely bennünket, szegedieket különlegesen is foglalkoztat, a nagy-'jelentőségű és a szerzői jog finomításában bizonyára világszerte figyelmet keltő döntést. Péter László Pártnapok Szegeden és a járásban A jövő héten folytatódnak a pártnapok Szegeden és a szegedi járásban. Az előadók a nemzetközi helyzetről és a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről adnak tájékoztatást. SZEGEDEN Május 17-én, hétfőn 15 óra 45kor a szőregi palackozó üzemében I.udányl István. 17 órakor a szeged-dorozsmai pártszervezetnél Tlmkó Zoltán, a József Attila Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben Szitás Ágoston, a Belváros II. sz. pártszervezetnél Lajkó Ferenc tart pártnapot. Május 18-án, kedden 14 órakor a.: Uj Elet Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben Csendes Mihály, 16 orakor az IKV-nál a tanácsi szolgáltató üzemek dolgozói részére Papp Gyula, a Gabonakutató Intézetben Juhász Géza, 17 órakor a tarján! pártszervezetnél Kiss Piroska lesz az előadó. Május lS-én, szerdán 14 óra 30 perekor az olajipari dolgozók réTanácskozás a kozmikus biológiáról Budapesten tartotta IX. ülését a szocialista országok kozmikus biológiai és orvostudományi állandó munkacsoportja. Az ülés alkalmával tudományos szimpóziumra is sor került, ahol a közös kutatások eredményeit vitatták meg a résztvevők. Az értekezlet és a szimpoziont a szocialista országoknak az Interkozmoszprogram szerint folyó űrkutatási, valamint a kozmosz békés felhasználásával kapcsolatos együttműködése' keretében tartották meg. Az értekezlet és a szimpozion munkájában részt vett Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttsége. Az értekezleten megvitatták és egyeztették az 1976— 77. évekre vonatkozó munkaterveket, közöttük a biológiai műholdon tervezett új, közös kísérleteket. szére Török József, a szegedi házgyárban Nagy Gizella, a Kőrössy József Közgazdasági Szakközépiskolában dr. Diós József, a Tejipari Vállalatnál Rigó Szilveszter, 15 órakor a Vasútforgalmi Szakközépiskolában Vántus Istvánná, az alföldi vendéglátónál Papdi József, 16 órakor az MTA Biológiai Kutató Intézetben dr. Rácz János, a MAV Petőfi kultúrotthonban Kapás Sdndorné tart pártnapot. Május 30-án, csütörtökön 14 óra SO-kor a József Attila Tudományegyetem aulájában Rátkai Ferenc, a Postás Művelődési Otthonban Lajkó Ferenc, 14.45 órakor a Szegedi Nyomdában Hernádi János, 15 órakor a TiszaMaros Mezőgazdasági Termelőszövetkezet dolgozóinak a tiszaszigeti filmszínházban Tóth Szilveszterné, 15 óra 30-kor a Húsipari Vállalat vágóhídján dr. Ágoston Józseí, 16 órakor a textilipari szakközépiskolában Sebe János, a Csongrád megyei eabonafeldolgozóban Kovács János, 16 óra 15-kor a pénzintézeteknek a városi pártbizottságon Balogh István, 16 óra 30 perckor a városi tanácsnál Török József lesz az előadó. Május 3l-én, pénteken 14.30 órakor a szegedi kenderfonógyárban Juratovlcs Aladár, az Élelmiszeripari Főiskolán Szántó Tivadar, 17 órakor az alsóvárosi és móravárosi pártszervezetnek a Rákóczi utcai pártházban Tóth Ferenc tart pártnapot. SZEGEDI JARASBAN Május 17-én, hétfőn 16 órakor a szatymazi Finn—Magyar Barátsag Termelőszövetkezetben dr. Ocsal József, 17 órakor az üllési művelődési házban Fülöp László, 18 órakor Zsombón, a művelődési házban Tóth Béla, az ásotthalmi Gátsori iskolában Bőrcsölo Szilveszter lesz az előadó. Május 18-án, kedden 13 órakor a domaszékl községi tanácsnál Dobó SzUveszter tart pártnapot. Május 19-én, szerdán 15 órakor a balástyal általános Iskolában Fodor István, 17 órakor a szatymazi művelődési házban Rov6 József, 19 órakor a bordányl művelődési házban Kulcsár Pétét lesz a pártnapi előadó. Május 30-án, csütörtökön 18 órakor a pusztaszeri művelődési házban Czlfra Pál, 18 órakor a sándorfalvi művelődési házban Király József, 18 órakor az ásotthalmi művelődési házban dr. Dégi István, 19 órakor a balástyal Alkotmány Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben Wtegand Gyula tart pártnapot. Május 31-én, pénteken 16 órakor az ópusztaszerl Árpád vezér Tsz-ben Varga József, a zákányszéki művelődési házban Tóth Szilveszterné. 17 órakor a szatymazi Homokgyöngye Termelőszövetkezetben Acs Zoltán, 18 órakor a rúzsai pártházban Ábrahám Vince, 19 órakor a baksl művelődési házban Bárkai Mihály lesz az előadó. Kiszomboron, május 17-én. hétfőn 18 óra 30-kor, a művelődési házban dr. Paczuk István tart pártnapot. Makón, május 19-én, szerdán 13 órakor, a városi tanácsnál dr. Gál Zoltán lesz az előadó. Csongrádon, május 20-án, csütörtökön 14 órakor, a Tisza Bútoripari Vállalatnál dr. Németh Lajos tart pártnapot. Székkulason, május 20-án, csütörtökön 16 órakor, a gépjavító vállalatnál Szabó Sándor lesz aa előadó.