Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-08 / 84. szám

2 Csütörtök, 1976. április I; 3 Orvosok Vietnamból Hasznos tapasztalatokat szereztek Szóljunk nyugodtan Olyan országból érkeztek, amelyben évtizedekig alig szűnt meg a puífkaropogás. S ahol orvosért kiáltott a sebesült, S orvosért az ép ember is, hisz nem volt család," amelyben ne kelt volna el a gyógyító kéz. Szükség volt orvosokra. Ok négyen is „szabadságot" kaptak, hat év békét: Észak-Vietnamban megszerezték a diplomát, hogy visszatérve tudásukkal is szembeszegüljenek az embertelen háborúval. „Hogy milyenek nálunk a kórházak? Önök biztos el sem tudják képzelni. A szükség hozta így: a föld alatt, barlangokban, az erdők sűrűjében rendezkedtünk be. A hozzánk került amerikai foglyok is elámultak: hogyan lehet látszófag ilyen egyszerű kórházban gyógyítani. Pedig lehetett, mert felszerelésünk, az életmentéshez szükséges vérünk volt — a magyarok jóvoltából Dél-Vietnamban tízezer lakosra öt orvos jut. Nálunk ugyanennyi ember egészségén 25 orvos őrködik. S volt időnk, hogy kellő gondot, figyelmet szenteljünk egészségügyünk fejlesztésére is. Tudásunkból, tapasztalatainkból szívesen adunk át azoknak, akik még most kóstolgatják a békét, akiknek — hogy új életüket berendezzék — okosan . kell _ gazdálkodniuk véges energiájukkal. Hazánk és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány államközi egyezménye lehetővé tette, hogy a magyar Egészségügyi Minisztérium vendégeként fél évig tanulmányozza egészségügyünket az a vietnami orvosdelegáció, melynek tagjai minisztériumi osztályvezetőként hasznosítani tudják majd az itt látottakat. A hat hónapból kettőt — .Budapest után — Szegeden töltöttek az orvostudományi egyetem dr. Zalányi Sámuel egyetemi tanár vezette egészségszervezési tanszékén. De ellátogattak az egyetem más intézeteibe,\ a klinikákra is. Különös érdeklődéssel tanulmányozták a rendelőintézetek, a körzeti orvosi rendelők, a mentők munkáját, a tüdőgondozó tevékenységet a város határain túl is. megelőzést és a gyógyítást párhuzamosan végzik, s eredményesebb is az orvos munkája, hiszen a betegséget igyekeznek korai stádiumában megszüntetni. Tetszett nekik az is, hogy az egyes betegségek okait nemcsák a technika segítségével keresik, hanem nagy jelentősége van ebben nálunk á társadalmi orvostannak ls. Amit máris biztosan tudnak: odahaza javasolni fogják majd, hogy az orvosi szervezési munkába „ültessék be" a területi elvet, amely eddig ismeretlen volt számukra. Azaz, a nálunk már megszokott körzetesítés példáját szeretnék követni, így viszonylag kevés orvos rajta tudja tartani a szemét a felügyelete alá tartozó embercsoporton, az állandó kapcsolattartás, a kölcsönös ismeretség nemcsak a betegek bizalmát növelné meg, hanem az orvos személyi felelősségét is. Az eredményes gyógyítás ugyanis egyiket sem nélkülözheti. Ügy tűnik, hasznos útravalóval utazott el Szegedről a vietnami minisztérium oktatási osztályának vezetője is. 0' ugyanis a magyar orvosok sikeres munkájának zálogát abban is látja, hogy az egyetemen szerves egységben van az oktatás, a kutatás és a betegellátás. A nagyon aprólékos, minden részletre kiterjedő feljegyzések között e megállapítás mellé is odakerült a fölkiáltójel. • Hogy a vietnami orvosok nyitott szemmel és nagy érdeklődéssel jártak a szegedi intézetekben, s a megye más városaiban, falvaiban is, az a beszélgetésből kiderült, s ezt bizonyítják a teleírt jegyzetfüzetek is. Hogy mindebből rrti valósul meg a távoli országban, Jószerével még ők sem tudják, egyelőre csak a lehetőségek rajzolódnak ki bennük. Az első lépést ők megtették. A második: a most készülő 1976-ot alapul vevő ötéves újjáépítési terv. És ami ezután jön, az a legnehezebb: az egészségügy Címszó alá bekerült elképzelések megvalósítása, lépésről lépésre. Talán mi, magyarok is tettünk azért, hogy a célig kex'esebb lépést kelljen megtennie ennek a háborútól oly sokat szenvedett népnek. Chlkán Ágnes Beszélgetésünkkor — melyben segítségünkre volt egyik ~ gyógyszerésztanuló honfitársuk — elismerő szavakkal szóltak többek között szinte egyedülálló anvaés csecsemővédelmünkröb Megkérdeztem, mi volt számukra a legnagyobb szakmai meglepetés, mit tartót-* tak rövid ittlétük alatt méltónak a követésre? Azt válaszolták: úgy érzik, itt mindent egy helyen tanulmáv nyozhattak, ami a szocialista egészségügyre jellemző. Mindenekelőtt csodálattal tölti e! őket az,'hogy állampolgári jog nálunk az ingyenes egészségügyi ellátás. A szűkebb szakmai ismeretek és a gyakorlat is tartogatótt számukra tanulsagokat. Ltt a Fejlesztik a halgazdálkodást Dr. Tóth Sándor, a MÉM vadászati és halászati főosztályának vezetője szerdán a halászat fejlesztéséről tartott sajtótájékoztatóján elmondotta: az V. ötéves terv időszakában — összefüggésben az élelmiszerellátás javításával — növekszik a halhústermelés. Az 1975 évi 24 000-ről 1980-ig 35 000 tonnára fokozzák a termelést, az egy főre jutó fogyasztás 2,8 kilóról 3,6 kilóra emelkedik. A termelés fejlesztését állami támogatással ösztönzik, 40 százalékos fejlesztési hozzájárulással a tervidőszakban mintegy 5000—6000 'hektár tófelületet korszerűsítenek és hozzávetőleg 2000 hektáron új tórendszereket alakítanak ki. Korszerűsítik a halászat ipari hátterét. Az új üzemek építésére, illetve a rekonstrukciókra 40 százalékos állami támogatást vehetnek igénybe a nagyüzemek, gazdaságok. Mindent egybevetve 200 millió forintot fordítanak öt év alatt a feldolgozó ipar műszaki színvonalának növelésére; ebből az összegből egyebek kőzött rekonstrukciókat . hajtanak végre a fonyódi. üzemben, s évi ezér tonnám növelik a tatai és a gyomai halfeldolj gozó üzem teljesítményét. Az ipari háttér átalakításával elérik, hogy a forgalomléka előfeldolgozva, vagy konzervként kerül -majd a fogyasztókhoz. A következő években viszont az eddiginél jobban ki kell használnlok a halászati gazdaságoknak a már meglévő lehetőségeket A kifogott halmennyiségből jelenleg és a következő években is 8—10 százalékos arányban részesülnek a horgászok akiknek száma az 1975. évi 139 000-ről 1980-ig előreláthatóan 180 000-re növekszik. A horgászat Jelentőségének elismerését mutatja. hogy az érvényben levő jogszabályok csak a halastavakon, az intenzíven hasznosított holtágakban, illetve a víztározókon tiltják a horgászatot. Ilymódon az ország összes halászatra alkalmas vízterületének döntő többsége „nyitva" van a horgászok előtt is. A

z üzemvezető befejezte tájékoztató előadását a termelési tanácskozáson, majd az elnöklő szakszervezeti tisztségviselő arra ösztönözte a résztvevőket, hogy szóljanak hozzá a témához: „Nyugodtan mondják el véleményüket a szaktársak" — biztatta a dolgozókat, akikkel különben ő maga is egy szalagon rója az órákat, kereken k£t évtizede. Mondhatni azt ls, hogy tapasztalata, gondja és öröme egyazon társaiéval. Tehát bármit is mondanának munkatársai, újat nem jelentene számára, s természetesen az üzemvezető számára sem. Minden úgy történt, ahogyan azt előre sejtettem: „Csak adjanak anyagot, és ne legyen semmi zavaró probléma, akkor minden flottul megyen" — mondta az első fölszólaló. A következő — szövőnő a szakmája — így fogalmazott: „Iszonyú, " hogy mi volt ma délelőtt is. Állandóan szakadt a vágott poliamid, gombocosodott, mopposodott, kinek jó ez? — kérdezte teátrálisan. Fölösleges a további megjegyzéseket közreadni, hiszen majdnem mindenki ilyen, s ehhez hasonló dolgokról beszélt. Az üzemvezető nyugodtan fogadta az észrevételeket, a szeme sem rebbent. Válaszadás közben elmondta, hogy amit ott helyben elintézhetnek, azon hamarosan segítenek, amit nem, annak orvoslásához majd kérik a gyárvezetőség közreműködését. Kiürült a terem, a tanácskozás résztvevői elmentek haza. Bennem azonban megmaradt két kis fanyar íz. Az egyik az, hogy vajon jól informálták-e a szövőüzem dolgozóit, arról beszéltek-e nekik, amiről abban az időszakban és éppen ott szükség volt. Továbbá jól kérdeztek-e a dolgozóktól? Nemrégiben a televízió Látókör című műsorában nyilatkozott egy gazdasági vezető ls. Valahogy így fejezte ki magát az előbbi témakörben: „A dolgozók zöme nem tud mást elmondani az üzemi termelési tanácskozásokon, mint aprócseprő ügyeket, hogy miért nincs elegendő anyag, szerszám, és így tovább. De arról nem sokat beszélnek, hogy mi az oka mindezeknek." Hogy mi az oka mindezeknek? Erre ne a kőművestől, vagy a szövőnőtől várják a választ, legalábbis addig ne, amíg meg nem magyarázzák a teljes összefüggéseket. S különben is, ha szakad a fonal, a szövőnőnek az a legnagyobb gondja. Nemrégiben beszélgettem az újszegedi szövőgyárban Pósa Lajosnéval, aki tizenegy esztendeje dolgozik ott. Eredetileg fodrász szeretett volna lenni, de nem jutott be a „protekciós mesterségbe". Megkérdeztem tőle, megbánta-e, vagy megszerette-e a szövődét? Azt válaszolta, hogy csak akkor keseredik el és bánja pályaválasztását, ha rosszul mennek R. gépek, vagy gyenge minőségű fonalat kafi. Gondolom, ezt a hatás megmarad benne a műszak utánra is, mérge, kedvetlensége elkíséri a családi otthonba, férje és gyermeke körébe. Mert ez így van fordított esetben is. Tehát az üzemi termelési tanácskozáson ne is várjuk el Pósánétól, vagy másoktól, hogy a nagy összefüggések ismeretében szóljanak, amikor nekik a legnagyobb „összefüggés" a fonal és a szövőgép közötti kapcsolat, amelynek persze láncolatszerű a hatása. Azon az említett tanácskozáson sok volt az indifferens szöveg és tényadat. S ami a legnagyobb ellentmondás, azok a számok valóban a nagy összefüggéseket jellemezték. Holott, ez esetben érdemesebb lett volna kisebb számokat fölidézni, sőt, azt is elmondani, hogy hol és kik gyártották a gyakran szakadozó poliamid szálat. Ugyanis — s ez általános tapasztalat —, a gépeknél dolgozó munkások közül igen kevesen tudják megmondani, hogy honnan kapják az alapanyagot, a félkész termékeket, az alkatrészeket. S általában arra is nemleges választ adnak, hogy az általuk készített terméknek mi a további sorsa. Hol és kik használják majd föl, milyen célra. A gépen ugyan láttam egy táblácskát, hogy azon export árut készítenek. Amikor azonban megkérdeztem a gép kezelőjét, tudja-e, hová exportálják majd az áltaia készített szövetet, már csak a fejét ingatta. Nagyon nagy baj-e. ha a gépnél dolgozó szakmunkás nem tudja, honnan kapta a nyersanyagot, és hová kerül a késztermék? Lehet, hogy nem generális probléma ez, hiszen a végeredmény a lényeges, jó és kifogástalan legyen a termék, maid eladják azok. akiknek az a föladatuk. Ez azonban csak látszólag igaz, mert bizony hátrány, ha a munkás nincs tisztában a vele kapcsolatos termelés minden ágával, tehát azzal sem, hogy honnan és hova kerül gyártmánya. De ahhoz, hogy mindezekkel tisztában legyen a dolgozó, tájékoztatni kell őt ezekről a kérdésekről. Tudniillik, a termelési tanácskozáson legközelebb, ls csak a fonalról és a gépről fog maid szólni, de valószínű, még erőteljesebben, hiszen tudja és ismeri a tényleges összefüggéseket. A legtöbbet a közvetlen vezetők — a csoportvezető, a művezető' és az üzemvezető — tehetnek. S nem ls egyedül a tanácskozások lehetnek erre a legalkalmasabbak, sőt talán nem is alkalmasak. Sokkal hasznosabb az „egy pillanat" gyakorlata, a napi találkozások alkalma. Visszatérve az újszegedi szövőgyárba: hónapok óta ott áll a csarnok sarkában két darab újfajta szövőgép. Az egyik francja gyártmány, a másik NSZK-beli. Rengeteg előnnyel, magas termelékenységgel rendelkeznek ezek a gépek, kezelésük is könynyebb, mint a korábban beállított szövőgépeké. Néhány szakmunkást odahelyeztek a gépek mellé, hogy gyakorolják, megismerjék kezelését. Ez helyes eljárás. Mégis kevés. Amikor Pósánéval és társaival beszélgettem, szóba került az új technika is. De meghökkentem azon, hogy a brigád tagjai közül senki sem tudott egyetlen mondatot sem mondani ezekről a gépekről. A jelenleg üzemelő, belga és csehszlovák gyártmányú szövőgépeknél az Indítás és a leállítás nehéz fizikai'erőkifejtést igényel, S bizony, ha szakad a szál, akkor gyakran el kell kapni a kézi indftókart, Erre mit mond az egyik szövőnő? „Azt se tudom; hogy azt a gépet hogyan kell elindítani.", Nagy kár, hogy nem tudja. Egyszerűen meg kell nyomni egy gombot,, mint a lakás ajtajánál a csengőét. Miért nem nézték meg, hiszen ott. van a közelben, alig tíz lépésnyire. Nem invitálta őket erre senki; P

edig hát ml is lenne az igazi tájéu koztatás? Az, hogy a művezető; akár munka közben is, szóljon, tanítson, informáljon. „Kérem, Pósáné, jöjjön csak egy pillanatra és nézze csak meg; milyen gépet hoztak ide! Így kell Indítani, leállítani. Próbálja csak meg. Elvégre, maguknak kell maid fezeken dolgozni, ha eldöntöttük, melyik típust vásárol luk." S ehhez a döntéshez már segítséget tud adni a szövőnő is, aki majd gazdája lesz a gépnek. Ügy vélem, az igazi tájékoztatást már itt kell kezdeni, különben a „nagy számok, a nagy összefüggések" ködbe vesző, megfoghatatlan masszává válnak. Érdemes gondosabban és megfelelőbben informálni, s jól kérdezni, mert a szóljanak nyugodtan kérdésre csak így kaphatunk érdemleges és hasznos feleleteket. Gazdsgh István Figyelem a hulladékra M Ülést tartott a megyei NEB Tegnap, szerdán délután Szegeden, a megyei tanács székházában Balázs Lajos elnökletéyel ülést tartott a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A tanácskozáson többek között részt vett dr. Aczél György, a KNEB titkárságának vezetője is. A testület foglalkoKörnyezetvédelem Április 7—9. között Budapesten tartja ülését a Vöröskereszt Társaságok Ligájának környezetvédelmi albizottsága. A tanácskozáson Ausztria, Bulgária Csehba hozott halhús 30 száza; rezloyákia, Finnonszág, Fran- jelen. (MTI) cíaország, Lengyelország, a Szovjetunió és Magyarország vöröskereszt társaságainak, valamint a Henry Dunant intézet képviselői vannak zott azzal, hogy a korábbi vizsgálataik milyen eredményekkel jártak. Mint köztudott, a takarékosság népgazdasági szempontból sok hasznot hoz, és ezért nem mindegy, hogy a hulladékokat hogyan kezelik, mire használják. A közgondolkodás már elfogadja azt az elvet, hogy a hulladék nem a szemétbe való — de e témakörben még több ötletre, előrelátó intézkedésre van szükség. Igen tanulságos a gyártási hulladékok, elhasználódott termelőeszközök hasznosításával kapcsolatos utóvizsgálat.. Ez megállapította; az intézményeknél, vállalatoknál, szövetkezeteknél a korábban feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében komoly intézkedéseket tettek. így a hulladék hasznosítása tés és értékesítés rendszeressé vált. Általában célprémiumokat tűztek ki, jutalmakat állapítottak meg, illetve a hulladékértékesftéa meghatározott százalékából a dolgozók anyagi elismerésben részesültek. Ez a fokozottabb érdekeltség azt is eredményezte, hogy kevesebb hulladék keletkezik. A hulladék csökkentésére például a Szegcdi Textilművekben céljutalmat adtak, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál a hulladék-árbevétel egy százalékát megkapta a dolgozó. Kedvezőek tehát a tapasztalatok, de ennek ellenére még néhány megoldatlan kérdést kell a jövőben a vállalatoknak, intézményeknek, szövetkezeteknek rendezniük. hogy a hulladékfelhasználásuk, a hasznosíjobb lett, valamint a begyül- táa teljes Legyen. > \