Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-06 / 82. szám

8 Kedd, 1976. április 6. JELENTŐSEBB NAGYBERUHÁZÁSOK Megvalósul az V. ötéves tervben § kÖZÖSSéo íí fi FumerDD uinvDrniiUA7ÁCúK * • 4f0íir •• ÍBVK PVC -fii Kazincbw SuihololiHTU , — — ­L~—Al re- gT BéÜpéttolw / , Bukkabrani^, • r É I.I.I.* a I . . . nr r±+ : ' •Wiskoicz—' .•"'OtTfc Nyergesujfalu Tatabanya^ Oroszlány1 .Ttstvénaóf* loMjuvintat II. U1ÚIE1 ^' 7. Varoslód, Zalaegerszög IwftihwAf* |««rámiHT*r "AI jf^ Százhalombatta Székesfeherv ár [Dew«n>g«t»AJ JIL, [HoetimV^n Deákipuszta; -.• . 1 Dtniauivaroa HsltáBotrtihsm /\ SimUW A ' „ [itgnrt.i oriu A imbok Kisköre iTkoi (HUscrtAl ^ StiwnthvQit Orvos * kiófiae Efrstmn-A tleiníST" A ElTE TT* A Rsrdfeár lajtoulMA erimvaros kf jG»Mácu»a|MT» IsjI.AL' ^ KT. _ .. ... ' ety )v e Debrecen E>ái<> A Ksetol faiomm A VHaidu3/obr szlo J .Teávsraéf* ISUgamMtái III traktus, A Készülődés a KISZ IX. kongresszusára n taggyűlések, küldött­gyűlések tapasztalatai Szerte az országban 800 ezer Ifjúkommunista mun­kájának mérlegét vonták meg az elmúlt hónapokban megtartott mintegy 23 ezer alapszervezeti taggyűlésen, KISZ-vezetőséget választó küldöttgyűlésen, az üzerOi, intézményi, tanintézeti KISZ­bizottságot választó küldött­gyűlésen. A KISZ IX. kong­resszusát előkészítő tanács­kozások sorában április 4-ig lezajlottak a városi, járási, kerületi, valamint, nagyköz­ségi küldöttgyűlések is, ame­lyeken nagy felelősségtudat­tal. élénk, alkotó viták után fogadták el a KlSZ-mun­káról szóló beszámolókat és összegezték a KISZ KB vi­tára bocsátott kongresszusi dokumentumaival kapcsola­tos észrevételeket, javasla­tokat. Az előkészítő munka eddigi tapasztalatairól Erdős Endre, a KISZ KB megbízott osztályvezetője nyilatkozott­— A KISZ májusban sorra kerülő IX. kongresszusára való felkészülés tartalmát az MSZMP XI. kongresszu­sának határozatai adták. Célja, hogy szervezeteink megvizsgálják: mennyiben vált a KISZ hatékonyabb és aktívabb kommunista po­litikai tömegszervezetté, si­került-e az ifjúsági rétegek sajátosságai szerint árnyalni munkánkat, s hogyan vei­tünk részt a fiatalok neve­lesében kialakuló társadal­mi munkamegosztásban. Az eddigi előkészítő munkát si­keresnek minősíthetjük, ab­ban nemcsak a KISZ erőfe­szítéseinek van nagy szere­pe, hanem a kedvező tár­sadalmi légkörnek, a párt ifjúságpolitikai állásfoglalá­sa erőteljesebb érvényesülé­sének, az ifjúságról alkotott társadalmi kép reálisabbá válásának, a fiatalok nevelé­sében kialakuló egyre széle­sebb körű felelősségvállalás­nak is — hangsúlyozta Er­dős Endre. — A január 1.—március 21. között lezajlott „első", és „második" taggyűlések az ifjúkommunisták nagy ér­deklődése mellett, mintegy 80—85 százalékos részvételé­vel tettek eleget feladatuk­nak: Értékelték az 1975/76. évi akcióprogram végrehaj­tását, a KISZ-tagok egyéni munkáját, megválasztották a KISZ-alapszervezeti veze­tőséget, valamint a küldöt­teket, vitára bocsátották a Központi Bizottság kong­resszusi levelét és a Szerve­zeti Szabályzat tervezetét, elfogadták az 1976—77. évi akcióprogramot, közösségi megbízatássá emelték az egyeni íeladatvallalasokat A viták élénkségét mutatja, hogy a megjelentek több mint egyharmada fel is szólalt. — A KISZ-bizottságok és vezetőségek újjáválasztása is jó alkalom arra, hogy to­vább javítsuk a testületi ve­zetés színvonalát. Ebben a kádermunka feladatairól szóló KISZ KB-határozat az irányadó, amely nagy gondot fordított a tervszerű, tuda­tos, folyamatos kádermun­kára. Tapasztalataink sze­rint a KISZ-vezetőséget vá­lasztó küldöttgyűléseken, de a most; lezajlott városi, já­rási, kerületi küldöttgyűlése­ken is olyan ifjúsági vezető­ket; választottak meg, akik aktívan dolgoznak a mozga­lomban, készek és képesek kommunista szellemben ne­velni a fiatalokat, jól isme­rik és jól képviselik a párt politikáját. példamutatóak annak megvalósításában, legjobb képességeik szerint képviselik az ifjúság érde­keit, egész magtartásukkal kivívták a KISZ-tagok bi­zalmát. Ügy látjuk, hogy a választások során mindenütt törekedtek arra, hogy a KISZ-vezetőségek összeté­tele tükrözze a tagság össze­tételét. Az üzemi, mezőgaz­dasági üzemi szervezetekben megfelelő arányban kerültek a vezetésbe olyan fiatalok, akik fizikai dolgozóként a munkában és a társadalmi életben egyaránt kitűntek. Előzetes becsléseink szerint a területi KISZ-bizottságok­ban is javult a munkás-, a szövetkezeti és a tanuló fia­talok aránya. A vezető tes­tületekben ugyancsak javult a leányok és a fiatalasszo­nyok aránya. — Már hagyomány, hogy az ifjúsági mozgalom legma­gasabb fórumának tanácsko­zása előtt a Központi Bi­zottság kikéri a tagság vé­leményét a fiatalok életé­nek, munkájának legfonto­sabb kérdéseiről, a közös gondokról és teendőkről. A VIII. kongresszus előtt tíz átfogó kérdésre kért és ka­pott feleletet a fiatalok száz­ezreitől. A kedvező tapasz­talatok alapján, a demok­ratizmus erősítésének szán­dékával most folytatta, sőt továbbfejlesztette ezt a gya­korlatot. A KISZ KB 1975 végén hozta nyilvánosságra, s az alapszervezetekben vi­tára bocsátotta kongresszusi levelét, amelyben ismerteti az ifjúsági szövetség céljai­nak, cselekvési programjá­nak irányelveit s ezekhez kapcsolódó 9 választ váró kérdést tartalmaz. Közzé­tette a, másik nagyon jelen­tős dokumentumot, a Kom­munista Ifjúsági Szövetségi Szervezeti Szabályzatának módosítására vonatkozó ja­vaslatot is. Elmondhatjuk, hogy a fontos vitadoku­mentumokat érdemben tár­gyalták meg a fiatalok: a bennük foglaltakról a KISZ­tagság 20—25 százaléka nyil­vánított véleményt. A tapasztalatok egyértel­műen azt igazolják: a Köz­ponti Bizottság levele és a Szervezeti Szabályzat terve­zete jó alapot adott ahhoz, hogy minden KISZ-tag meg­ismerkedjen a Szövetség közeli és távlati terveivel, kialakítsa saját egyéni ter­vét, a többiekkel együtt, az alapszervezet akcióprogram­ját, és kezdeményezzen, hoz­zájárulhasson ahhoz, hogy a KISZ IX. kongresszusán olyan határozatok szülesse­nek, amelyek valóra váltá­sáért KISZ-tag és KISZ-en kívüli fiafel egyaránt szíve­sen tevékenykedik. Elmond­hatjuk, hogy a mozgalmi életet gazdagító, megfontolt, reális javaslatok és észrevé­telek jellemzik a dokumen­tumok vitáját. Az országos előkészítő munka utolsó állomásához érkeztünk: április 18-ig min­denütt lezajlanak a megyei, illetve budapesti küldöttgyű­lések, amelyeken elemzik az eddig végzett munkát, meg­vitatják a kongresszusi do­kumentumokat, megválaszt­ják a KISZ-bizottságot és a pénzügyi ellenőrző bizottsá­got, valamint a kongresszusi küldötteket — mondotta vé­gezetül Erdős Endre. J Időznek engem, mert bíráltam a főnököt — mondja egy rá­galmazó, és akadnak, akik hitelt adnak ennek a beállí­tásnak. Meddig tűrjem még, hogy úton-útfélen rágalmaz ez az összeférhetetlen fickó" — mondja egy megbírált osztályvezető, akit pedig jo­gosan kritizált, s nyílt fóru­mon, tényeket felsorolva — egyik beosztottja. A két eset meglehetősen tipikus: van, aki jogos bírálatnak tünteti fel koholmányait, híreszte­léseit, befeketítő akcióit. Ennyiből is látható: nem könnyű dolog tisztázni, egy­mástól elhatárolni a bírála­tot és a rágalmazást. De a határvonal is kiérezhetö: a rágalom valakinek a becsü­letét sértő, alaptalan, rossz­indulatú, hazug, személyes élű vádaskodás, míg a bírá­lat — a legszigorúbb is — tárgyilagos, tényeken alapul, s az „érted haragszom, nem ellened" mondás jegyében mérlegeli valakinek — va­lakiknek — a tevékenységét, magatartását. Tehát a javí­tó-segítő szándék érződik ki belőle; míg a másikban uralkodó motívum a gáncs, a „betartás", a „mószerolás". S az is — Shakespeare-rel szólva —, hogy „suttogása mérges nyilait" alattomo­san lődözi, folyosói pletykák, mocskolódások formájában; nem áll ki; a „csak neked mondom", a „köztünk ma­radjon" kényelmességét vá­lasztja. Baráti társaságban beszél­getünk arról, mi minden adhat táptalajt a rágalma­zásoknak. Oda lyukadtunk ki, hogy igen gyakran a kényelmesség, az állásfogla­lástól való tartózkodás tala­ján tenyészik. Van, aki ép­pencsak félfüllel hallgatja meg, mert nagyon siet, nem is bonyolódik Olyan kérdé­sekbe a jól értesültet adó „hírharsonával" — és ezt megmondanád a szemébe is? Nem. Sietős a dolga. Utá­nanézni, a tényekről meg­győződni nem ér j-á. Viszont mihelyt lesz egy kis ideje — sajnos, erre hamarosan szakít időt! — teli szájjal mondja majd tovább, amit félfüllel hallott. Talán még ki is kerekíti-szinezi, a rá­galom kiötlőjének nagy örömére. S az ilyenek, saj­nálatos módon, nem érzik át: ezzel már cinkossá vál­tak, orvosi szóval élve: ba­cilíísgazdává, aki továbbad­ja a fertőzést. Sokszor tapasztalhatjuk: az efféle első kézből kapott híresztelést is hajlamosak az emberek készpénznek venni. Ez az a bizonyos ka­bátlopási história: X.-ről el­terjeszti N., továbbterjeszti Z. és még tovább adja Y., hogy valami kabátlopási ügye volt. A végén már az ördög se tudja: tőle lopták el a kabátot, vagy netán ő tulajdonította el a másét. S a szomorú, hogy sokan haj­lamosak így is elfogadni a dolgot: X.-nek valami ka­bátlopási ügye volt, X.-szel jó lesz vigyázni, mit lehes-' sen tudni... Sajátos helyzet ez az „azt beszélik" szituáció. Egyik ismerősöm „kínzócölöp"-szi­tuációnak nevezte el. S nem ok nélkül. Előfordul, hogy szinte bekötött szemmel, megkötött kézzel, tehetetle­nül várja az áldozat az újabb és újabb mérges nyi­lakat. Akár bele is beteged­het — ha gyengébb idegzetű — a fantomokkal való vi­askodásba. Mert a rágalma­zó afféle fantom egy, kö­zösségen belül: mérgezi a légkört, rontja a munkaked­vet, becsületes emberek tisztességét vonja kétségbe, derék tisztségviselők tiszta­ságát feketíti be. P ersze csak akkor, ha a vénasszonyos „sza­pulószellemet" kien­gedik a palackból. Az, hogy csak itt-ott bukkannak fel a fent emiitett fantomok, mutatja, hogy a legtöbb kö­zösségben van elég erő és nyíltság bedugaszolni a pa­lackot ezzel a kritikus kér­déssel: „aztán mi erre a bi­zonyíték?". Ez többnyire elég is az alattomos szellem visz­szahúzódásához. S az ilyen etikus, tisztességes magatar­tásra a párttagok legtöbbje példának állítható. De a fantomok sem egy­formák, akadnak makacsab­bak, újra és újra kísérlete­zők. S az ilyenekkel szem­ben — ha közösség akar ma­radni a szó legjobb értelmé­ben — jogos és fontos a kollektíva önvédelme. Annál fontosabb, mert. már több­ször bebizonyosodott: aki szinte megszállottan vetege­ti a rágalom magjait, az mindenáron le is akarja aratni a vetést. Ha elnézők voltak vele szemben, utóbb újra támadásba lendül: nem értékeli az őt kímélő huma­nitást, mert gátlástalan, mert ő maga antihumánus. Nehéz védekezni a rágal ­mazó ellen, de nem lehetet­len. A közelmúltban két. pártalapszervezet is példát, statuált a tiszta szigorúság­ra, az igazságos keménység­re. Egyik helyen az akkori szövetkezeti elnök (azóta már megvonta tőle bizalmát a kollektíva) klikkjének egyik tagja tett sértő, e ha­sábokon idézhetetlen meg­jegyzést a pártszervezet tit­kárára. Aztán elcsodálkozott, hogy a dolgozó, aki előtt így „elragadtatta magát", tovább mondta a megbélyegző ki­jelentést annak, akit illeteti. Persze, "oka is volt, miért nem dicsérte az illető a párttitkárt: mert annak ön­álló véleménye volt a szö­vetkezeti munkáról, mert­nem értett egyet az elnök vezetési módszereivel, más­szóval, mert nem ugy tán­colt, ahogy ők fütyültek. Az ügy végére pártfegyelmi tett pontot. Aminthogy fegyelmit ka­pott az a vezető is, aki — akkor meg maga is párttag — az egyik tudományos mű­hely alapszervezetének tit­kárát igyekezett „besározni". Olyannyira, hogy még egy tudományos munkáról szóló jelenlésben is szubverziv (vagyis felforgató!) tevé­kenységgel, nyugtalanság szításával vádolta meg a párttitkárt. Végső soron az­zal, hogy visszaél a párt­szervezetben betöltött tiszt­ségével. Ez az ügy végül is a rágalmazó pártból való ki­zárásával fejeződött be. Különös, hogy itt is azért fejlődtek idáig a dolgok, mert az illető nem volt hajlandó megfelelő formá­ban visszavonni képtelen és sértő állításait. Egy másik ügyről is hallottam, amely­ben a sértett megelégedett volna egyszerű bocsánatké­réssel, ám a sértő megma­kacsolta magát, úgyany­nyira, hogy végül bírósági eljárás lett a dologból. M iért?! — kérdezhetjük joggal. S a kérdésre csak egy választ ad-/ hatunk: furcsa, szinte már félelmetes, minden józansá­got ködbe borító indulatok is munkálnak a rágalmazás hátterében. Fantomok. Kellő határo­zottsággal, időben kell meg­szabadítani tőlük a közössé­get S neon szabad bedőlni annak, amit egyik-másik rá­galmazó állít magáról: ő csak bírálatot gyakorolt, ő csak jót akart, neki és csak neki van igaza ebben az ügyben... Ez a fajta maga­mentegetés éppenúgy nem igaz, mint azok a rágalmak, melyeket felelőtlenül szórt a mások fejére. Simái Mihály Készültség a Bodrog és a Tisza mentén Az utóbbi napokban meg­gyorsult a Bodrog vízszintjé­nek az emelkedése. A felső­berecki mérce hétfőn már hatszázhetvenöt centimétert mutatott, s így a folyó felső­berecki—sátoralajaújhely kö­zötti mintegy tíz kilométeres szakaszán harmadfokú ké­szültségben védekeznek. Az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság százhetven fővel tart készültséget ezen a sza­kaszon. „Működésbe" lépett a Ronyva patak Sátorújhely­nél kialakított árapasztó csa­tornája is, hogy a nagytö­megű vizet levezesse. A Bod­rogon Sárospatakig másod fokú, onnan Tokaiig nedig továbbra is első fokú a ké­szültség. A megáradt Bodrog elön­tötte Bodrogzugot, mintegy ötezer hektár került víz alá. A vadászok ladikokból men­tik az őzeket és így szedik össze az apróvadakat is. A vízzel borított területet szin­te ellepték a tőkésrécék. A Tisza a Borsod megyei szakaszon negyvennyolc óra alatt megközelítőleg fél mé­tert áradt. A vízszint Tokaj­nál hétfőn elérte a hatszáz­hatvan centimétert. Ezért Tokaj és Leninváros között is első fokú készültséget tar­tanak. iMID Román pártkiildöttséo Vásárhelyen A megyénkben tartózkodó Temes megyei pártdelegáció — Gheorghe Tache, a Ro­mán Kommunista Párt Te­mes megyei bizottságának titkára, a megyei Néptanács elnökhelyettese, Maria Bra­dea, az RKP póttagja, a Temes megyei bizottság osz­tályvezetője és Gdíl Sándor, a Tormák község pártbi­zottságának titkára, a köz­ségi Néptanács elnöke — tegnap reggel Vásárhelyre látogatott. A városi pártbi­zottságon a vendégeket, akiknek kíséretében ott volt dr. Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezető­helyettese és Szabó G. Lász­ló, a megyei tanács mb. el­nökhelyettese is, dr. Szalon­tai József első titkár fogad­ta. Tájékoztatta őket a vá­ros politikai, gazdasági és kulturális életéről. Ezt követően a küldöttség Dobai Józsefnek, a városi pártbizottság titkárának ás dr. Csatordai Antalnak, « városi tanács elnökének kí­séretében az Élelmiszeripari Főiskola állattenyésztési ka­rára látogatott. Itt dr. Feke­te Gyula főigazgatóhelyet­tes, dr. Korell Ferenc kar­igazgató, dr. Csatlós Pál alapszervezeti párttitkár és dr. Hrabovszki Mihály tan­székvezető főiskolai tanár tájékoztatta őket az iskolán folyó politikai és szakmai oktató-nevelő munka hely­zetéről. A vendégek a továbbiak­ban felkeresték" a 602. Ipari Szakmunkásképző Intézetet, ahol Katona Lajos igazgató fogadta és tájékoztatta őket az intézményben folyó ok­tató munkáról. A küldött­ség megtekintette a korsze­rű szaíkelőadókat és tanmű­helyt is. A küldöttség a délutáni órákban visszautazott a me­gyeszékhelyre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents