Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

X Vasárnap, 1976. április 4. KDM Forradalmunk ^ természete A népi demokratikus korszak elvi és történeti kérdéseiről történészkörökben a 60-as évek derekán nagyszabású vita zajlott le. Az eszmecsere középpontjában — egyebek mellett — a népi demokratikus forradalom jellegének és szakaszainak tisztázása állt. Lényegében háromféle álláspont alakult ki. Az egyik szerint a népi demokratikus forradalom kezdettől szocialista forradalomnak tekinthető. A másik felfogás szerint a népi demokratikus forradalom két forradalomnak, az általános demokratikus és a szocialista fordalom egymással szorosan összefonódó egysége. E felfogás képviselői szerint a népi demokratikus forradalom két szakasza nem vált élesen ketté, a demokratikus és szocialista feladatok összefonódása jellemezte a korszakot. Végül a harmadik álláspont hívei úgy vélték, hogy a népi demokratikus forradalom „új típusú egységes forradalom, a demokratikus és a szocialista forradalmat egyesítő új típusú permanens forradalom". Bár a történeti irodalomban a két utóbbi álláspont valamelyike fordult elő leginkább, továbbra is tisztázatlan maradt az alapkérdés: a népi demokratikus forradalom új típusú forradalom-e, vagy két, egymással szorosan összefonódó, de egymástól jól megkülönböztethető forradalom egysége. Hogy a felvetett kérdésre válaszoljunk, a következőket kell figyelembevennünk: A társadalmi forradalmak típusát (jellegét) általánosságban az határozza meg, hogy mely társadalmi rendszer felszámolását tűzi ki célul és milyen új társadalmi formációt kíván teremteni helyette. S kik, mely osztályok és rétegek vezetik a forradalmat, s az miként megy végbe. Az újkorban (XVII. század közepétől) a forradalmaknak két típusa alakult ki, a polgári, illetve a szocialista forradalom. A polgári forradalmak feladata a feudalizmus megsemmisítése, és a tőkés termelési mód szabad fejlődésének biztosítása volt. Vezető erejét a burzsoázia, vagy mint nálunk: a polgárosodó középnemesség képezte. A szocialista forradalom viszont a kapitalizmus megdöntését és a tőkés kizsákmányolás eltörlését tűzte ki célul. Benne már a munkásosztály játszotta a főszerepet. Ha most ebből kiindulva megvizsgáljuk, hogy a népi demokratikus forradalom Magyarországon a felszabadulás után milyen feladatokat oldott meg, akkor a következőket látjuk: 1948 nyarára a politikai hatalom átment a munkásosztály és szövetségesei kezébe, a burzsoázia képviselői kiszorultak a hatalomból. A népi demokratikus rendszer átalakult; a többpártrendszert egypártrendszer váltotta fel, a társadalmi, gazdasági, politikai élet minden területén a Magyar Dolgozók Pártjának vezető szerepe érvényesült. A földreform szétzúzta a régi birtokviszonyokat, s földhöz juttatta az agrárpro'etariátus és a szegényparasztság nagy részét. A sorozatos államosításokkal a bányák, a nagyüzemek és a tőkés pénzintézetek köztulajdonba kerültek. 1948 nyarán az ipari munkások 83 százaléka már az állami szektorban dolgozott. Befejeződött az ország újjáépítése, az ipari termelés 1948-ra 3 százalékkal meghaladta, a mezőgazdasági termelés megközelítette a háború előtti szintet. A társadalom osztályszerkezete lényegesen megváltozott: a földbirtokos osztály és a nagyburzsoázia eltűnt, csökkent az agrárszegénység létszáma, a kis- és középparasztság számbelileg megerősödött. A munkásosztályon belül növekedett az ipari munkásság részaránya. Megtört a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliuma; az iskolák államosításával az egyház elvesztette évszázados privilégiumát a közoktatásban. Magyarország a népi demokratikus országok közösségének szilárd tagja lett. A népi demokratikus forradalom felszámolta a tőkés társadalmi berendezkedést, azaz egy szocialista forradalom funkcióját töltötte be. A népi demokratikus forradalom tehát jellegét (típusát) tekintve szocialista forradalom. Ebből egyrészt következik, hogy a magyarországi népi demokratikus forradalom nem „új típusú permanens" forradalom. Csak abban az esetben tekinthetnénk annak, ha valamiféle új, eddig nem ismert, társadalmi rendszert hozott volna létre, olyat, amely se nem kapitalizmus, se nem szocializmus, nem is azok keveréke, hanem azoktól valami lényegesen különböző. Erről azonban nincs szó. A történeti kutatások másrészt azt sem támasztják alá, hogy a felszabadulás utáni fejlődésben tartalmi szempontból egymástól eltérő szakaszok lennének kimutathatóak. Inkább az tűnik bizonyítottnak, hogy a népi demokratikus forradalom folyamat volt, amely — a mindenkori pártpolitikai erőviszonyok függvényében — egyszerre oldott meg polgári és szocialista feladatokat. A népi demokratikus forradalom azonban bár lényegét tekintve szocialista forradalom, számos vonásában különbözött a szocialista forradalomnak attól a formájától, amely 1917-ben Oroszországban zajlott le. A kapitalizmus általános válságának talaján alakult ki, nem korlátozódott egy országra, hanem kiterjedt Közép- és Dél-KeletEurópa (és Ázsia) számos államára. Nemzetközi feltételeit a fasizmus világméretű veresége, a Szovjetunió katonai győzelme biztosította. Csaknem mindenütt a fasizmus elleni harc, a nemzeti felszabadító háború nőtt át társadalmi forradalommá. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól eltérően a munkásosztály a hatalmat nem fegyveres felkeléssel, hanem békés úton, demokratikus eszközökkel ragadta magához. A kommunista pártok a hatalomért vívott harcban a szövetségesek széles körére támaszkodtak, a szegényparasztság mellett bevonták a kis- és középparasztság, valamint a kispolgárság jelentős részét, s az értelmiségi-alkalmazotti rétegek számottevő hányadát is. Különbség volt az is, hogy amíg az orosz forradalom szétzúzta a régi burzsoá államapparátust, s újat hozott létre: a munkás-, paraszt- és katonatanácsok rendszerét, addig a második világháború után kialakult népi demokratikus rendszerek nem számolták fel azonnal a régi államgépezetet, hanem tisztogatásokkal, leépítésekkel s új, demokratikus gondolkodású emberek bevonásával eleinte többnyire csak személyi összetételét alakították át. Emellett azónban kialakították saját demokratikus intézményeiket is. A népi demokratikus forradalom tehát szocialista forradalom, de a szocializmusba való átmenetnek új útja, formája. Kezdettől fdgva több a polgári demokratikus forradalomnál, de nem teremti meg azonnal a proletariátus hatalmát. Lényeges feltétele azonban, hogy a munkásosztály pártja, (vagy pártjai) irányítják a forradalmi átalakulást, és fokról fokra hódítja meg a kulcspozíciókat. Következetesen végrehajtja a polgári demokratikus jellegű változásokat, ugyanakkor megindulásával egyidejűleg korlátozza, majd fokozatosan megszünteti a nagytőke gazdasági és politikai hatalmát, és győzelmével megteremti a proletárdiktatúra alapjait. VIDA ISTVÁN kandidátus. MTA Történettudományi Intézet Konszfantyin Vansenkin: A kürtös Április fényei Harmincegy esztendeje, 1945. április negyedikén már csak egy kis falu szabadult fel, az ország nyugati peremén. De ez jelentett országos felszabadulást, amelynek azóta április negyedike a dátuma, jelképe és ünnepe. Nem csak' egy kis dunántúli falu megtisztítását jelenti április negyedike: tíz és fél évszázad minden kínlódása és ígérete, s a jövendő minden kilátása benne van. Ahogy november hetedikében nemcsak a Téli Palota sikeres ostroma, hanem ami arra vezetett, egy népkolosszus sok százados meggyötretése is benne volt, mindazzal együtt, ami egy tüneményes felemelkedés lehetőségében vált aznap esedékessé és lett azóta valóság. S ahogy annakidején. ama július tizennegyedikén nemcsak egy Bastille nevű párizsi erődbörtönt rombolt le a nép, hanem benne volt azokban a szekercékben az izmoknak az az ereje is, amely magával a mozdulattal évszázadok béklyóit pattintotta le, s amely attól a naptól fogva még a kalendáriumban is új időszámítást diktált, vagy másfél évtizedig. Egymás után július 14., november 7., április 4.: egy-egy dátumba foglalt korszakos diadal. Az ország szabad volt már, mire 1945. április 4-én az utolsó kisközségből az utolsó náci katona is kitakarodott Olyan ütemben tisztult meg az ország, ahogy az ellenséget maguk előtt kergették a felszabadító seregek. A Nyugat felől behatoló új eszme ezer évvel ezelőtt mind keletebbre, a Kelet felől érkező harmincegy évvel ezelőtt mind nyugatabbra űzte a barbárságot. Mindkét magasabb eszmény jegyében, s mindkétszer barbárt Harmincegy évvel ezelőtt már olyan barbárt, amelyhez képest jámbor hittérítő volt minden kannibál. A második világháború végén Debrecenben, Szegeden, Gyulán kezdett már érvényesülni emberség és becsület, s mindenekelőtt a parancs, hogy „ne ölj!", míg Budapest közterein és rakpartjain, majd dunántúli városokban, s falvakban még javában mutatott be rakásra emberáldozatot javában koncolt, rabolt, irtott a történelem minden barbárjánál alábbvaló, az immár csak mocskos, elbutult fasiszta haramia. Békés megye már októberben szabad volt Mikor szürkén szemetelő Köd rojtja hull az égről Ezüst fúvókát húz elő A zubbonya zsebébőL Akár a sors messzi jele Mi ' angjá-al világol Felharsan a kürt zengzete Nem messzire a stábtóL Ebédre, szóra, vagy miko Pihen"! hív az éjié! — Árnyéka óvón összeforr Ritmikus hangszerével. Fiát még ha sorsa rátalál, Csodát sírnak a 1 angok, Mikor az éj sátrában áll S mellette a parancsnok. Csak félhalkan remegteti — Az ezred ring az álmon Kürtjét a titkos, esteli Madárhang-moccanásban. Motorzúgisok hangja száll. Sóhajtások zenéje — Benne az élet és halál Sorsunk két fél egésze. Aztán a hideg csillagok Fényében áll a kürtös. Mindig kéznél, ha nap ragyog S ha kürtje holdezüstös. Assz»nva várja. Semmiség. A kürtös arca márvány. Csak néha érzi csók ízét Megduzzadt, furcsa száján. Havas Ervin fordítása Debrecenben kisvártatva kormányt, törvényhozást is adott magának az ország megtisztult fele, a magyar történelem mélypontját, a nyilasvilágot az Alföld nagy része meg sem tapasztalta már — amikor Budapesten még csak elkezdődött, s túl a Dunán aztán április negyedikén ért csak egészen véget az, amivel 1945 eleje tetézte 1944 iszonyát s szégyenét. Ügy változott, egészségesedett, pirosult élőre az ország, ahogy léptek, zúdultak' előre a felszabadító seregek. — Roppant magas határoszlop április negyedike. ellátszik hátra a honfoglalásig, s előre a határtalan jövőbe. Egyszerre, varázsütésre nem történik semmisem. Ezredéves történelemnek — s külön annak a hosszú és dicső mondatnak amely a keleti országszéltől a nyugati peremig foglalná magában a felszabadító hösregét — zengő felkiáltójele április negyedike. De olyan mondat ez, amely folytatódik még e felkiáltójel után is. Hiszen hol tart már minálunk is azóta! S mily szépen, logikusan fűzik szavait más hazákban is! Nem, varázsütésre ott sem történik semmi. De aki nem vak, látja, hogy aminek nálunk április negyedike, s aminek világraszólóan november hetedike véget vetett — s nemcsak Horthyvilág, nyilasvilág, cárizmus, hanem mindaz, ami kisebbségi osztályok uralmának bárminő formája —, annak hatalmi szférája s kilátása mind szűkebbre zárul. Legdurvább európai maradékaik közül a portugált nemrég döntötte meg, a spanyolt mo6t kezdi likvidálni a történelem. Ami a letűnőben levő osztálykisebbségek uralmának parlamentáris formáit illeti, azokat — Olaszországban, Franciaországban — előbb-utóbb szemünk láttára veszi birtokába a parlamenti elv lényege, a nép maga. Nem veszélyek nélkül, de okulást merítve múlt dolgok intő példáiból is — viszont mind határozottabban, s már szabad szemmel is láthatóan. A hosszú elnyomatás történetére Kubában, Vietnamban s egyebütt már kitették, más földrészeken most teszik ki egymás után a felszabadulás felkiáltójelét. Seholsem egyszerre: hol itt, hol ott Idejét sem lehet percekkel mérni, siettetésre sem szorul, de hátráltatni nincs hatalmában már senkinek. A dalban, hogy „nemzetközivé lesz holnapra a világ", a holnap nem naptári jóslat, de jövendölésnek biztos jövendölés, amelynek 1917. óta él mind erÓ6ebb ütemű teljesülésében a világ. Magyarország előtörténetét — e sokszor dicsőt, többször szomorút — lezárónak, s újrakezdőnek nagyszerű lehetősége virradt fel 1945. április 4-én: mindabban, ami azon a napon véglegessé vált Mi, akik már akkor is túl voltunk a harmincon, még bele is szédültünk, mint akinek hirtelen csap szemébe a fény. De csak egy percre, mert roppant munka várt Akik akkor, vagy azóta születtek, előbb-utóbb az ország többségét teszik, vagy tán máris ők vannak többen. Figyeljük lépteiket a világosságban, amelyet útjukra április negyedikének fénykévéje vet 8ÚNAI MIHÁLY ANDKAi