Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-30 / 102. szám

2 Péntek. 1976. áprffis 30: Éljen az európai béke és biztonság! (Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból) HAZAÉRKEZETT CZINEGE LAJOS Csütörtökön hazaérkezett Moszkvából Czinege Lajo6 vezérezredes, honvédelmi mi­niszter, az MSZMP KB tagja vezetésével az a küldöttség, amely részt vett A. A. Grecs­ko, a Szovjetunió marsallja temetésén. BEFEJEZŐDTEK A SZOVJET—FRANCIA TÁRGYALÁSOK Párizsban csütörtökön vé­get értek Andrej Gromiko szovjet és Jean Sauvagnar­gues francia külügyminiszter tárgyalásai. Pozitívan érté­kelve a szovjet—francia kon­zultációk gyakorlatát, mind­két fél megerősítette azt a szándékát, hogy bővíti eze­ket a kapcsolatokat abbeli törekvésében, hogy a szovjet és francia képviselők talál­kozói az enyhülés elmélyíté­sére irányuló egyeztetett lé­pésekhez vezessenek. MARAD A PORTUGÁL KORMÁNY Azevedo tengernagy, por­tugál kormányfő felkérte a Sa Caraneiro vezette Demok­ratikus Néppárt (PPD) mi­nisztereit, hogy az elnökvá­lasztásig maradjanak a szo­cialistákból, néppártiakból, kommunistákból és katonák­ból álló ideiglenes koalíció tagjai. A jobbközép politikát folytató PPD azzal a szán­dékkal akart politikai fe­szültséget okozni a két vá­lasztás közötti időszakban, hogy kirekessze a kommunis­ta politikusokat (egy minisZ­> tert és három államtitkárt) n kormányból. Gomes elnök szerdán külön-külön fogadta Soarest és Cunhalt, és a meg­beszélés során mindketten kiálltak amellett, hogy az ideiglenes kormány mostani „felállásában" maradjon hi­vatalában. ELMARAD AZ ELNÖKVÁLASZTÁS? A libanoni politikai pártok közötti véleménykülönbségek miatt könnyen lehetséges, hogy a polgárháború sújtotta kőzta'-saság új államfőjének szombatra kitűzött megvá­lasztásából' „nem lesz énekes halott", s hogy az elnökvá­li'./tó parlamenti ülésen a jelöltek egyike sem kapja meg megválasztásához szükse szavazatokat —ir­ta csütörtökön a UPI ameri­kai hírügynökség. TŐKÉS GAZDASÁGI KAPCSOLATOK Kétni; os tárgyalássorozatot kezdtek csütörtökön Brüsz­szelben az Egyesült Államok és az BC'-K képviselői, hogy megvitassák a gazdasági kapcsolatok, az együttműkö­dés problémáit. EGYIPTOMI ÜZENET Az egyiptomi külügymi­nisztérium szerdán nyilvá­nosságra hozta annak az üze­netnek a szövegét, amelyet Iszmail Fahmi külügyminisz­ter intézett Kurt Waldheim ENSZ-főt tkárhoz, válaszolva a főtitkár április l-l, a közel­keleti k< nf lik tusban érintett feleket a genfi értekezlet fel­újítására felszólító memoran­dumára. Fahmt felkérte az ENSZ főtitkárát, hogy foly­tas; n megbeszéléseket a genfi hé! ekonferencla felújí­tásénak érdekében. NAPILAPOK NÉLKÜL • Csiltönökön — kevés ki­vételtől eltekintve — nem Jelente • meg a napilapok Nyugat-' 'émetországbnn. mi­vel bérkövetelésének érvény­re juttatásáért több mint öt­ezer nyomda dolgozói be­szüntették a munkát. A pos­ta csak a hetilapokat kézbe­sítette M, amelyeket márko­pabbsr kiqzedtefc. © ! Ülést tartott a KGST végrehajtó bizottsáp marsall temetése 0 Moszkva (MTI) Moszkvában ülést tartotta KGST végrehajtó bizottsága. Az ülésről a következő saj­tóközleményt hozták nyilvá­nosságra: 1976. április 27— 29-én Moszkvában megtar­tották a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsa végre­hajtó bizottságának 75. ülé­sét. Az ülésen részt vett Kiril Zarev, a Bolgár Népköztár­saság minisztertanácsának elnökhelyettese, Rudolf Roh­licek, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság kormányá­nak elnökhelyettese, Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Köztársaság forradalmi kor­mányának miniszterelnök­helyettese, Kazimierz Ol­szewski, a Lengyel Népköz­társaság minisztertanácsának elnökhelyettese. Szekér Gyu­la, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnök­helyettese, D. Gombozsav, a Mongol Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese, Gerhard Weiss, a Német Demokratikus Köz­társaság minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, Mihai Marinescu, a Román Szocia­lista Köztársaság miniszter­elnökének helyettese és Mi­hail Leszecsko, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége minisztertanácsá­nak elnökhelyettese. A Vég­rehajtó Bizottság ülésén je­len volt Nyikoláj Faggyejev, a KGST titkára is. A Vég­rehajtó Bizottság munkájá­ban — a KGST és a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormánya kö­zötti egyezmény alapján — részt vett Sz. Gligorijevics, a JSZSZK szövetségi végrehaj­tó tanácsának tagja. Az ülé­sen Gerhard Weiss, az NDK képviselője elnökölt. Megvizsgálták a KGST­tagállamok 1976—1980. évi népgazdasági tervel koordi­nálásának eredményeiről ké­szített összegező tájékozta­tót. Megvizsgálták a KGST­tagállamok és a tanács szer­vei tervkoordinációs munká­jának során egyeztették a KGST-tagállamok között fo­lyó gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködés fö irányait és a megvalósí­tásukat célzó intézkedéseket. Ajánlásokat és javaslatokat dolgoztak ki, és aláírtak több egyezményt, amelyek célja a szocialista gazdasági integrá­ció fejlesztése, az együttmű­ködés további elmélyítése és tökéletesítése. Elhatározták, hogy a kőolaj-, a gáz-, a vegyipari, a kitermelő, a ko­hászati és a többi ipari ága­zatokban többlet kapacitá­sok létrehozása céljából egye­sítik az érdekelt országok erőfeszítéseit és készleteit, valamint a feldolgozóipar­ban különösen a gépiparban továbbfejlesztik a kölcsönö­sen előnyös hosszútávú ter­melési szakosítást és koope­rációt, hogy méginkább ki­elégítsék az említett ágaza­tok termékei iránti igénye­ket A tervkoordinációs mun­kákban első alkalommal részt vett a kubai köztársaság, s ez jelentős mértékben elő­segítette a kubai gazdaság 1976—1980-ra szóló első fej­lesztési tervének kidolgozá­sát. A tervkoordináció során egyeztetett intézkedések vég­rehajtása elősegíti a KGST tagállamok gazdaságának stabil és dinamikus fejlődé­sét, a termékek gyártási volumenének és cseréjének növelését, a társadalmi ter­melés hatékonyságának fo­kozását a szocialista nem­zetközi munkamegosztás elő­nyeinek felhasználása alap­ján, és segíti a KGST tag­államok gazdasági fejlettsé­gi színvonala fokozatos kö­zelítésének és kiegyenlítésé­nek folyamatát. A tervkoor­dinációs munka eredménye­képpen megkötötték az öt­éves kereskedelmi megálla­podásokat és más hosszúle­járatú gazdasági egyezmé­nyeket. A KGST végrehajtó bi­zottságának ülése a barátság és a kölcsönös megértés lég­körében folyt le. • Dr. Szekér Gyula, a mi­nisztertanács elnökhelyettese, csütörtökön este hazaérke­zett a KGST Végrehajtó Bi­zottságánák 75. üléséről. Tegnap, csütörtökön a szovjet fővárosban katonai díszpompával helyezték örök nyugalomra Andrej Antono­vics Grecsko marsallt, az SZKP Politikai Bizottságá­nak tagját, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét. A temetési menet délben indult a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának épületétől a Vörös térre. A menet élén a szovjet hadsereg táborno­kai az SZKP, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége, a kor­mány, a fegyveres erők és a család koszorúit, valamint a marsall kitüntetéseit vitték. Az elhunyt honvédelmi mi­niszter hamvait tartalmazó urnát páncélautó vontatta ágyútalpon vitték a Vörös térre. A páncélautó mögött a családtagok, barátok, a marsall egykori harcostársai, munkatársai haladtak. A szovjet főváros dolgozói­nak ezrei és az ország ve­zetői a Vörös téren fogad­ták a temetési menetet. A mauzóleum elótt az urnát az ágyútalpról vörös és fekete drapériával bevont talapzat­ra helyezték, majd a párt­ás állami vezetők, valamint a szovjet hadsereg vezetői felemelték a Lenin-mauzóle­um mellvédjére és Dmitrij Usztyinov, az SZKP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára megnyitotta a gyászgyűlést Méltatta a marsall politikai és katonai pályafutását és megállapította: Grecsko azok közé a szovjet katonai veze­tők közé tartozott, akik köz­vetlenül a nagy októberi forradalom után keltek a for­radalmi vívmányok védel­mére. Andrej Grecsko mind­össze 16 esztendős volt — emlékeztetett rá Usztyinov —, amikor Bugyonnij legen­dás lovashadseregének kato­nája lett. Később, a Nagy Honvédő Háború idején had­seregparancsnok, majd kü­lönféle magas katonai be­osztásokban dolgozott Hon­védelmi miniszterként, 1967­től, nagy hozzáértéssel és eréllyel valósította meg az SZKP politikáját a haza vé­delmi erejének erősítéséért, a népek békéjének és biz­tonságának megszilárdításá­ért Viktor Grisin, az SZKP Politikai Bizottságának tag­ja, a moszkvai pártbizottság első titkára a szovjet fővá­ros kommunistái és többi dolgozója nevében búcsúzott Grecskótól, méltatva az el­hunyt hadvezetőnek a moszk­vai pártbizottságban, a Leg­felsőbb Tanács tagjaként, valamint az SZKP kongresz­szu^ain végzett nagy mun­káját is. Ivan Jakubovszkij marsall, az elhunyt honvédelmi mi­niszter első helyettese mon­dott ezután gyászbeszédet. A szovjet hadsereg és a flotta — jelentette ki — ezen a napon a gyász és a tisztelet jeléül meghajtja zászlóit a kiemelkedő hadvezér előtt, aki egész életét a szovjet emberek békés építömunká­jának védelmére szentelte. Egy rosztovi munkás, a Rosszelmas gépgyár dolgozó­ja a szülőváros lakossága nevében búcsúztatta Andrej Grecskót, majd Paval Jefi­mov vezérezredes méltatta az elhunyt marsallnak a Nagy Honvédő Háború idején a kaukázusi harcokban szerzett érdemeit. Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Népköztársaság nem­zetvédelmi minisztere a te­metésre érkezett külföldi ka­tonai delegációk, köztük a Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezette . magyar küldöttség nevében mondott beszédet. A gyászgyülés befejezése után Leonyid Brezsnyev, Nyikoláj Podgornij, Alekszej Koszigin, Dmitrij Usztyinov, Andrej Kirilenko, Viktor Grisin, valamint az SZKP más vezetői emelték válluk­ra és vitték a Kreml falá­hoz a Grecsko marsall ham­vait tartalmazó urnát A Szovjetunió állami himnu­szának hangjai mellett és tü­zérségi díszsortűz közepette az urnát Dmitrij Usztyinov, a temetési kormánybizottság elnöke helyezte el a Kreml falában. Az SZKP és a szov­jet kormány vezetői ezután ismét felmentek a mauzóle­um mellvédjére, és a moszk­vai helyőrség csapatai, köz­tük a katonai akadémiák díszszázadai díszmenetben vonultak el a mauzóleum és a Kreml falai előtt, hogy katonai tiszteletadással ve­gyenek végső búcsút az el­hunyt marsalltól. Usztyinov a Szovjetunió új honvédelmi minisztere A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Dmit­rij Fjodorovics Usztyinovot, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagját, a Köz­ponti Bizottság titkárát ne­vezte ki a Szovjetunió hon­védelmi miniszterévé. Mint csütörtökön este Moszkvában hivatalosan be­jelentették, a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége egyidejűleg hadseregtábornokká léptette elő Usztyinovot. Az új szovjet honvédelmi miniszter, aki ezen a poszton az április 26-án elhunyt Andrej Grecsko marsall utó­da lett, 1908-ban munkáscsa­Iádban született. A Lenin­grádi Hadmérnöki Akadémia elvégzése után előbb az iparban dolgozott, majd a második világháború idején, 1941-ben a Szovjetunió fegy­verkezésügyi népbiztosa lett. 1953-tól a honvédelmi ipar minisztere, majd 1957-től mi­niszterelnök-helyettes volt. 1965-ben az SZKP Központi Bizottságának titkára, maid amellett az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának póttagja lett, idén márciusban az SZKP XXV. kongresszusán a Politikai Bizottság tagjává választották. BÁTYAI JENŐ: Lapok a szegedi tudamáiy­és teehnikalörténetSsöl 72. Rainer Károly, a neves építész 1875-ben szü­letett Szegeden. Alap- és középfokú tanulmá­nyainak itt tett eleget szülővárosában, majd mérnöki oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte 1897-ben. A fiatal szakember igen jó gyakorlati tapasztalatra tett szert előbb Hausz­mann Alajos irodájában, majd Czigler Győző műtermében. E későbbi mesterét élete végéig legnagyobb tanítójának tartotta. Első jelentősebb megbízása szülővárosához fűzi, ugyanis 1904-ben Aigner Sándorral közösen elnyerte a rókusi templom tervpályázatát, és 1910-re a korábbi klasszicizáló. Vedres István által tervezett templom helyére felépítették a ma is meglevő neogótikus épületet. Ezt követően, 1906-ban önálló tervezőirodát nyitott Budapesten, és ettől kezdve számos fővá­rosi magán- és középület terve került ki műhe­lyéből. ó tervezte a Budapesten volt Haris-bazár Petőfi Sándor utcai épületét, a Harmincad ut­cában a volt Hazai Bank palotáját, továbbá a Kelety Károly utcai úgynevezett Majláth-héz­csoportot, több bérházat és villát Megbízható tervező, de ha kellett, jó kivitelező is volt egy­személyben. Volt időszak, főként az első világ­háború után, amikor megbízóinak alig tudott eleget tenni, mert mindenkinek az igényeit ma­ximálisan igyekezett kielégíteni. Ebből az idő­szakból való a temesvári Timisana bank bér­és székházának a terve, valamint a nagyszebeni Európa Szállodának remekbe formált elképzelé­IM. Fővaro6i alkotásai sorában még külön ki kell emelnünk a Mosonyi- és a Cziráky-palotát. Jó építész volt, stílusjegyeinek állandó formálóját és következetes változatosságát tiszteljük Rainer Károlyban. Budapesten halt meg, 76 éves korában, 1951­ben. Steindl Imre, az Országház építője, a rene­szánsz, később a neogótika kiváló mestere Sze­geddel az alsóvárosi volt ferences templom fel­újítási munkálataival kapcsolatban került érint­kezésbe. Steindl Imre 1839. október 29-én szüle­tett Pesten. Édesapja Ausztriából idetelepült asztalos- és ácsmester volt. A kiváló asztalost Széchenyi István is nagyra értékelte és patronál­ta. Az apja műhelyében nevelkedett fiú hama­rosan a művészetek felé fordult, és jó rajzkész­. ségét édesapja fel is használta. Felsőfokú tanul­mányait a budai műegyetemen és a bécsi képző­művészeti akadémián végezte. Bécsi tanulmá­nyainak befejeztével hazatért, és a műegyetemen kapott tanársegédi állást. 1869-ben helyettes ta­nárnak, és egy évre rá egyetemi tanárnak ne­vezték ki. Ettől kezdve épített épülétei méltán kapnak helyet ma is éoítőművészetünk történe­tében. Első szép alkotásai közül említést érde­mel a Budai Ipar- és Kereskedelmi Bank szá­mára készített, vörösmárványból való, neorehe­szánsz kútja. Szintén még neoreneszánsz stílus­ban tervezte az I875-re felépült budapesti új vá­rosháza épületét, amelynek színes tégla- és ke­rámiadíszítése korának legjobb mesterére vallott. Ugyanez vonatkozik az udvari rész kiképzésére ls. Steindl igazi és nagyvonalúbb művészi énje a neogótikus • formanyelvben bontakozott ki igáé zán. Az erzsébetvárosi plébániatemplom, de még inkább ragyogó munkája, az Országház, ebből a korszakból való. Az 1884 és 1904 között épült Országház két, emeletes, 265 méter hosszú, szabályos tégla ala­kú, a leggondosabb szimmetriával épült, két na­gyobb és négy kisebb udvart magába .záró alko­tás. A két különálló üléstermet, a monumentális főlépcsőházat, a kupolacsarnokot Steindl igen gazdagon illusztrálta. Az egész épületet 233 szo­bor díszíti, amelyekhez Munkácsy, Lotz és mások freskói méltán járulnak. Az egész épületet, külső és belső kiképzését vizsgálva, részrehajlás nélkül állíthatjuk, hogy az egész világon páratlan. Elő­szeretettel alkalmazta minden épületén a majo­lika dekorációt, de az Országház udvarában mes­teri részleteket produkált ezzel a színes építő­anyaggal. amelyet elsőnek Ybl Miklós alkalma-: zott az Operaház boltozatain, majd később Lech­ner Ödön emelte igazi rangiára. A vatdahunyndi vár újjáépítése után került Szeged-e, és itt az alsóvárosi (volt ferences) tcmp'omot az ő körültekintő tervet alapján res­taurálták. Voltak olyan elképzelései is. hogy a templom homlokzatát romantikussá átépíti. Ez mindenképpen korhűséget rontó lett volna, és szerencse, hogy ezek a tervek nem valósultak meg. Stqindl Imre hatalmas építőművész-géniuszát talán az Országház angol gótikáját és néhol ba­rokkos elemeit felvonultató egvséges szimmetria igazolja, mintegy azt is bizonyítva, hogy az épí­tész igazi tehetsége abban rejlik, hogy adott hely kötöttségeit és hibáit művének szépségeivé tudja avatni. Nem túl korosán, 63 éves korában halt meg Budapesten, 1902. augusztus 31-én. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents