Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-27 / 99. szám

KeSd, 1976. április 27. Komszomolisták és KISZ-esek gazdagodó együttműködése Odesszai delegáció a megyében Nyilatkozatok a tervekről A Csongrád megyében tartózkodó három tagú odesszai Komszomol-küldöttség, melyet R. Bodelan, az Odessza Te­rületi Komszomol Bizottság első titkára vezet, vasárnap el­látogatott a kommunista vasárnapot tartó szegedi textil­művekbe. Tegnap, hétfőn délelőtt a KISZ Csongrád me­gyei bizottságán megbeszélést folytattak a megyei bizott­ság vezetőivel, a két ifjúsági szervezet testvérmegyei kap­csolatainak eddigi eredményeiről és a fejlődés további le­hetőségeiről. Ezután a delegációt fogadia dr. Németh Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára. Az odesszai vendégek tegnap délután ellátogattak a József Attila Tudományegyetemre, ahol a KISZ-bizottságon talál­koztak az egyetemi Átalok képviselőivel, fogadta őket dr. Fodor Géza akadémikus, a JATE rektora is. A Komszomol-delegáció ma, kedden Hódmezővásár­helyre utazik, ahol több üzemet is meglátogatnak. Szerdán Szegeden megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét, majd hazautaznak megyénkből. A nak KISZ-bizottságon Komszomol-delegáció- eredményeit és a knocsola­a Csongrád megyei tok bővítésének lehetőségeit. folytatott — Küldöttségünk megbe­megbeszélése után megkér- szélése a KISZ Csongrád tük R. Bodelant, az Odesz- megyei bizottságának veze­szai Területi Komszomol Bi- tőivel nagyon konkrét és zottság első titkárát, a dele- gyakorlati jellegű volt. Kap­gáció vezetőjét, foglalja ösz- csolatainkkal eddig is elé­sze a két testvérmegye ifjú­sága kapcsolatainak eddigi gedettek voltunk, s mostani tanácskozásunk bizonyítot­Kétezer fiatal dolgozott Társadalmi munka Szegeden A szombati esők után va­sárnap végre sütött a nap, jó idő köszöntött a társadal­mi munkásokra. Körülbelül kétezer fiatal dolgozott a szegedi utakon, tereken, vett részt a városszépítő társa­dalmi munkában. Köztük sok olyan is akadt, aki az eső miatt szombaton elma­radt munkáját vasárnap vé­gezte el, kihasználva a jó időt. A középiskolák tanulói, a felsőoktatási intézmények hallgatói és számos válla­lat, intézmény KISZ-istái dolgoztak Tarjánban, a Nagykörúton, a Petőfi Sán­dor sugárúton, a Kállai li­getben, az Erdélyi téren és az újszegedi ligetben is, s minden tervezett munkát el­végeztek, amit csak a szom­bati esők után lehetett. A zöldsávokból és a par­kokból, vagy 105 ezer négy­zetméterről összegereblyéz­ték az őszi lombot, szeme­tet, 16 ezer négyzetméteren teregettek el gyöngykavicsot és több száz négyzetmétert ástak fel, készítettek elő fü­vesítésre. Annyi hulladékot gyűjtöttek össze, hogy mind el sem tudták szállítani a városgazdálkodási vállalat te­herautói, úgyhogy még teg­nap is folytatták a munkát. Lelkesen dolgoztak vasár­nap városszerte a fiatalok, s dolgoztak az idősebbek is. Sikeres kommunista műsza­kot tartottak a textilművek­ben. Az elismerés fedezete Kommunista műszak volt vasárnap a textilmüvekben, dolgozik a lánccsévélö üzemrész Somogyi Károlyné felvételei A Petőfi Sándor sugárúton a vasútforgalmi szakközépis­kola diákjai szorgoskodtak: tisztították a zöldsávok ta, hogy a kapcsolatok to­vábbfejlesztésére is kedvező lehetőségek vannak. Meg­győződésünk, hogy az együttműködések fő formái a két város és a két megye üzemeinek, brigádjainak, is­koláinak közvetlen kapcso­lata lehet. Erre több javas­latot, tervet, elképzelést vi­tattunk meg. Eddig is sok szegedi, Csongrád megyei, illetve odesszai fiatal járt egymás országában, ám ezek a Barátság-vonatok az IN­TURISZT szervezésében lá­togattak el Odesszába, il­letve Szegedre, s a Komszo­mol nem tudott kellőképpen bekapcsolódni a programok szervezésébe, a szovjet fia­talok életének, munkájának minél teljesebb bemutatásá­ba. A szeptemberben hoz­zánk érkező 330 szegedi és Csongrád megyei fiatal odesszai programjának ki­alakításában már mi is sze­retnénk részt venni. — A magyar fiatalok a KISZ IX. kongresszusára ké­szülődnek. Hogyan kísérik figyelemmel a komszomolis­ták a magyar ifjúkommu­nisták e jelentős eseményét? — Meggyőződésem, hogy a szovjet fiatalok tudják, is­merik a KISZ IX. kongresz­szusára , készülődés esemé­nyeit, a magyar fiatalok eredményeit. Minthogy a két fiatalság között őszinte és mély a barátság, természe­tesen érdeklődnek, figyelem­mel kísérik a magyar KISZ­isták eredményeit, terveit. Nagy hatással volt mind­annyiunkra az, ahogyan a magyar párt- és kormány gondoskodik a fiatalokról. Tudunk az ifjúsági törvény­ről, sajtónkban a szovjet fiatalok rendszeresen olvas­hatnak a magyar fiatalok életéről, munkájáról. — Milyenek a szovjet de­legáció első benyomásai Csongrád megyében? — Vasárnap a textilmű­vekben jártunk. Nagy ha­tással volt ránk, hogy a kommunista vasárnapon mi­lyen nagy számban, lelke­sen és jó hangulatban vet­tek részt a fiatalok. Nagyon jólesett a szívélyes fogadta­tás, az az őszinte kedvesség és barátság, mely magyar földre lépésünk óta kísér bennünket, s azt az érzést erősíti bennünk, hogy ott­hon vagyunk. i Bódi György, a KISZ Csongrád megyei bizottságá­nak első titkára így foglalta össze a két testvérmegye if­júsági vezetői tanácskozásá­nak eredményeit. — Egyik legnagyobb je­lentősége, hogy első alka­lommal látogatott el hoz­zánk az Odesszai Területi Komszomol Bizottságának első titkára. Célunk a kap­csolatok szélesítése, mélyí­tése, az hogy a jövőben a hivatalos delegációk megbe­szélései mellett nagyobb számban létesüljön aktív kapcsolat a két testvérmegye ifjúsági kollektívái között. Terveink között szerepel a szegedi és az odesszai ruha­gyár, a szegedi és odesszai kábelgyár, a két város kon­zervgyára, valamint a HÓD­GÉP és az odesszai mező­gazdasági gépgyár fiataljai­nak kapcsolatfelvétele. Egy­egy brigád munkaversenyre hívja ki majd egymást. Az ópusztaszeri jubileumi nagy­táborunkban 20 szovjet pio­nírt fogadunk, tőlünk is 20 úttörő üdül majd Odesszá­ban. Megegyeztünk gyer­mekrajz-kiállítások cseréjé­ben, s abban is, hogy rend­szeresen tájékoztatjuk egy­mást az Ifjúsági Figyelőben, illetve a Komszomolszkaja Iszkrában megjelenő ifjúsági cikkekrőL X. L. E napokban a munka megbecsüléséről több szó esik, mint általában. A munkásosztály szép ünnepe előtt ki­tüntetésekkel tisztelik meg azokat a kol­lektívákat, melyek az elmúlt ötéves terv­időszakban, az elmúlt esztendőben kiemel­kedően tettek eleget föladataiknak. A sze­gedi gyárak, üzemek, szövetkezelek. intéz­mények, kereskedelmi vállalatok dolgozóit is a legjobbak között említhetjük. A na­pokban adták át a hazai kenderfeldolgozó ipar dolgozóinak a munnkaverseyben és a termelési tevékenységben elérhető legma­gasabb kitüntetést, a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlaját. Megérdemelték a kitüntetést, az elismerést a kenderipar munkásai, hiszen az eltelt, a magunk mö­gött hagyott fél évtizedben, a IV. ötéves tervidőszakban valóban kiemelkedőt alkot­tak, cselekedtek. Pedig nem volt könnyű az élen maradni, sok-sok nehézséggel kel­lett megbirkózni ahhoz, hogy évenként előrébb és előrébb léphessenek. Illik ilyenkor szép szavakkal méltatni a kitüntetésben részesült kollektívákat. A szavak azonban csak akkor érnek valamit, akkor van hitelük, ha mögöttük valóságos érték a fedezet. A Kenderfonó és Szövő­ipari Vállalat hazánk egyik legnagyobb termelőegysége, kezükben összpontosul az ősi ipari nyersanyagnak, a kendernek a termesztése és földolgozása. Az országban hét megyében huszonegy gyártelepen dol­gozzák föl a kendert, s a vállalat 60—70 termelőszövetkezettel és állami gazdaság­gal tart fönn partneri kapcsolatot. A nagy­vállalat munkahelyem közel nyolcezer em­ber talál biztos megélhetést önmaga és családja számára. Említést érdemel, hogy éppen a kenderfeldolgozó ipar tekint visz­sza a legrégebbi hagyományokra, a szegedi kenderfonógyár a jövő esztendőben emlé­kezik meg alapításának 100. évfordulójá­ról. A három szegedi kenderfeldolgozó üzemben családok százai dolgoznak gene­rációkon keresztül, hűségesen, kitartóan, nagy-nagy szorgalommal és becsülettel. A társadalom is megbecsüli a szorgalmas munkásembereket, bizonyítja ezt az is, hogy a zászlóátadási ünnepségeken hár­man nyerték el az Elnöki Tanács kitünte­tését. hatvanan kapták meg a Könnyűipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést, közöttük Bálint Istvánná, a jutaárugyár varrónője a Munkaérdemrend bronz foko­zatát, Sánta Andrásné csévélőnő a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést. Mint ahogyan sok vidéken levő vállalat és üzem valamely országos nagyvállalat kebelébe tartozik, a szegedi és a Csongrád megyei üzemek közül is többen szervezeti­leg részei egy nagyobb közösségnek. A Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászla­jával tüntették ki az Ikarus-gyárat, a MA­HART-ot, a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalatot. Ha kicsinyek is a mi környezetünkben levő üzemek, mun­kájuk mégis nélkülözhetetlen az egész ter­melési szervezet mindennapjaiban. Egyik ilyen, a másik olyan mértékben, de vala­miképpen hozzájárult ahhoz, hogy a nagy­vállalat eredményesen zárhatta az elmúlt tervidőszakot. Külön dicséretet kell mon­dani a szegedi szénhidrogén-medence dol­gozóinak, hiszen a termelő vállalat Vörös Zászlajának nem csupán a „rojtjait" ér­demelhetik meg, hanem sokkal többet. A központ ugyan Szolnokon van, de a termelés dandárja itt tevékenykedik az algyői mezőn. Ez adja hazánk kőolajterme­lésének a felét, a 3 milliárd köbméteres évenkénti földgóztermelés pedig a hazai produkciónak több mint fele. A szabad ég alatt dolgozó olajbányászok sok nehézség­gel találják magukat szembe, veszélyes, de szép és férfias munkájukat csak csodálat­tal és elismeréssel lehet illetni. Pártunk és kormányunk is megbecsüli a szegedi me­dence dolgozóit. A szocialista munkaver­senyben és a társadalmi tevékenységben kiemelkedően magas eredményeiért a kő­olajkutató és -feltáró üzem népes kollek­tíváját, a dr. Münnich Ferenc nevét viselő brigádot a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel tüntették ki. Ilyen magas elismerést első ízben kapott szegedi mun­káskollektíva. A kútkarbantartó és műsze­rész szakemberek megbízhatósága, lelkiis­meretes munkája teljesítményszázalékok­ban alig fejezhető ki, de nélkülük aligha lehetne zavartalan a kőolaj- és földgáz­termelés, az újabb lelőhelyek föltárása. A kitüntetett brigád termelőtevékenységén túl, igazi szegedi patriótává vált, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy tavaly több mint 500 ezer forint értékű társadal­mi munkával segítette a város gyermekin­tézményeinek fejlesztését, a közterek szé­pítését. A kitüntetett vállalatok, üzemek és szövetkezetek sorában találjuk a nagv múltra visszatekintő szegedi paorikafeldolgozót, a szalámigyárat és a ruhagyárat, az egyik legnagyobb hazai éoítőipari vállalatot, a DÉLÉP-et, a nyom­dát és a vízügyi igazgatóságot, a FÉMTEX szövetkezetet és másokat. S az elismeré­seknél nem is mindig a magasabb száza­lékok a perdöntőek, hanem az az igyeke­zet és törekvés, s természetesen a kézzel­fogható eredmény, amellyel javítottak a gazdálkodás hatékonyságán, a gyártmá­nyok korszerűsítésén, a versenyképes ter­mékek exportján, a takarékosságon. és minden olyan fontos dolgon, ami hozzájá­rult népgazdaságunk fejlődéséhez, a gaz­dasági egyensúly kedvezőbbé tételéhez. A kitüntetett kollektívák ilyen munkát vé­geztek a negyedik ötéves tervidőszakban, s hozzájárultak ahhoz is, hogy a tisztességes munkának becsületet szerezzenek. A jól végzett munka elismerése meg­nyugvást és, örömet is jelent. Most ünne­pelnek azok, akiket kitüntettek, de az ün­neplés idején is előretekintenek, hiszen tu­datában vannak a munkás hétköznapok teremtőerejének még fontosabb tennivalói­val. Minden bizonnyal a mostani ünnep­ségek egyben felelősségteljes alapot is je­lentenek az idei tennivalók és az ötödik ötéves tervföladatok elvégzéséhez. Gazdagh István RlöpcBlítilca a Bakötelep@i€en Tapasztalatcserére gyűltek össze tegnap, hétfőn a kör­zeti pártalapszervezetek nő­felelősei és a népfront kör­zeti nőbizottságának titká­rai a népfront székházában. Megjelent Szatmári Emiiné, a megyei pártbizottság nöre­ferense is. A vitát — mely­nek témája a lakótelepeken folyó nőpolitikái munka volt — Bíró Jánosné, a sze­gedi városi pártbizottság nő­felelőse vezette. Elsőként Köteles Józsefné, a ságváritelepi pártalap­szervezet nőfelelőse számolt be arról, miként hajtották végre lakóhelyükön a nőpo­litikái határozatot, javult-e a dolgozó asszonyok helyzete az utóbbi egy év alatt. A városrészben egy éve van pártszervezet. Első lé­pésként fölvették a kapcso­latot a népfronttal, s így si­került összetoborozniuk a népfront nőbizottságának tagjait is. Azóta sokat vál­tozott az asszonyok szemlé­lete: nemcsak a háztartást, a közösségi munkát is saját reszortjuknak tartják, s igénylik a szórakozást, a művelődési lehetőségeket. Milyen eredmények jelzik a tavalyi munkát? A tö­megszervezetek asszonyai felderítették az idős, beteg embereket és elintézték, hogy segélyben részesüljenek. Közreműködésükre felszá­molták az iskola melletti hizlaldát, segítségükkel meg­oldódott a helyi gyógyszer­ellátás, sokat adnak a tisz­taságra, a parkosításra is. Tennivaló azonban akad még bőven Ságváritelepen, hiszen kiveszik az asszonyok részüket a várospolitikai munkából is. A belvíz okoz­ta gondok enyhítését a ta­nácstagjukkal, képviselőjük­kel folytatott eszmecseréken szorgalmazzák. Elégedetlen a lakosság, mert rosszak az utak, a járdák, s a villany­világítás sem kielégítő. Aka­dozik az üzletek ellátása, gyakori délelőttönként a ke­nyérhiány. Van panasz az ügyintézésre is. A viszony­lag sok idős ember pedig ne­hezményezi, hogy nincs étel­kihordásra lehetőség a tele­pen. A népfront rókusi nőbi­zottságának munkájáról Józó Zoltánná körzeti titkár szá­molt be. Elmondta többek között, gondjuk, hogy a kör­zetben kevés a fiatal, s ez sajnos érződik a nőbizottság összetételén is. Ebből adód­nak a feladatok is: az egye­dülálló idős embereket ün­nepnapokon meghívják ren­dezvényeikre, s megajándé­kozzák őket. Szeretnék elér­ni, hogy Rókuson ne legyen elhagyott, magányos, beteg ember, ezért be akarják ve­zetni a házi gondozást. Eb­ben kérik a tanács és az út­törők segítségét is. Kivették részüket Rókus asszonyai a várospolitikai tevékenység­ből is: társadalmi munká­ban fákat ültettek és virá­gokat, közreműködtek a Klapka téri játszótér építé­sében és a belvizes házak felmérésében is. A két beszámolót észrevé­teleikkel, javaslataikkal egé­szítették ki a résztvevők. 1 l t 4

Next

/
Thumbnails
Contents