Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-27 / 99. szám

KeSd, 1976. április 27. Komszomolisták és KISZ-esek gazdagodó együttműködése Odesszai delegáció a megyében Nyilatkozatok a tervekről A Csongrád megyében tartózkodó három tagú odesszai Komszomol-küldöttség, melyet R. Bodelan, az Odessza Területi Komszomol Bizottság első titkára vezet, vasárnap ellátogatott a kommunista vasárnapot tartó szegedi textilművekbe. Tegnap, hétfőn délelőtt a KISZ Csongrád megyei bizottságán megbeszélést folytattak a megyei bizottság vezetőivel, a két ifjúsági szervezet testvérmegyei kapcsolatainak eddigi eredményeiről és a fejlődés további lehetőségeiről. Ezután a delegációt fogadia dr. Németh Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára. Az odesszai vendégek tegnap délután ellátogattak a József Attila Tudományegyetemre, ahol a KISZ-bizottságon találkoztak az egyetemi Átalok képviselőivel, fogadta őket dr. Fodor Géza akadémikus, a JATE rektora is. A Komszomol-delegáció ma, kedden Hódmezővásárhelyre utazik, ahol több üzemet is meglátogatnak. Szerdán Szegeden megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét, majd hazautaznak megyénkből. A nak KISZ-bizottságon Komszomol-delegáció- eredményeit és a knocsolaa Csongrád megyei tok bővítésének lehetőségeit. folytatott — Küldöttségünk megbemegbeszélése után megkér- szélése a KISZ Csongrád tük R. Bodelant, az Odesz- megyei bizottságának vezeszai Területi Komszomol Bi- tőivel nagyon konkrét és zottság első titkárát, a dele- gyakorlati jellegű volt. Kapgáció vezetőjét, foglalja ösz- csolatainkkal eddig is elésze a két testvérmegye ifjúsága kapcsolatainak eddigi gedettek voltunk, s mostani tanácskozásunk bizonyítotKétezer fiatal dolgozott Társadalmi munka Szegeden A szombati esők után vasárnap végre sütött a nap, jó idő köszöntött a társadalmi munkásokra. Körülbelül kétezer fiatal dolgozott a szegedi utakon, tereken, vett részt a városszépítő társadalmi munkában. Köztük sok olyan is akadt, aki az eső miatt szombaton elmaradt munkáját vasárnap végezte el, kihasználva a jó időt. A középiskolák tanulói, a felsőoktatási intézmények hallgatói és számos vállalat, intézmény KISZ-istái dolgoztak Tarjánban, a Nagykörúton, a Petőfi Sándor sugárúton, a Kállai ligetben, az Erdélyi téren és az újszegedi ligetben is, s minden tervezett munkát elvégeztek, amit csak a szombati esők után lehetett. A zöldsávokból és a parkokból, vagy 105 ezer négyzetméterről összegereblyézték az őszi lombot, szemetet, 16 ezer négyzetméteren teregettek el gyöngykavicsot és több száz négyzetmétert ástak fel, készítettek elő füvesítésre. Annyi hulladékot gyűjtöttek össze, hogy mind el sem tudták szállítani a városgazdálkodási vállalat teherautói, úgyhogy még tegnap is folytatták a munkát. Lelkesen dolgoztak vasárnap városszerte a fiatalok, s dolgoztak az idősebbek is. Sikeres kommunista műszakot tartottak a textilművekben. Az elismerés fedezete Kommunista műszak volt vasárnap a textilmüvekben, dolgozik a lánccsévélö üzemrész Somogyi Károlyné felvételei A Petőfi Sándor sugárúton a vasútforgalmi szakközépiskola diákjai szorgoskodtak: tisztították a zöldsávok ta, hogy a kapcsolatok továbbfejlesztésére is kedvező lehetőségek vannak. Meggyőződésünk, hogy az együttműködések fő formái a két város és a két megye üzemeinek, brigádjainak, iskoláinak közvetlen kapcsolata lehet. Erre több javaslatot, tervet, elképzelést vitattunk meg. Eddig is sok szegedi, Csongrád megyei, illetve odesszai fiatal járt egymás országában, ám ezek a Barátság-vonatok az INTURISZT szervezésében látogattak el Odesszába, illetve Szegedre, s a Komszomol nem tudott kellőképpen bekapcsolódni a programok szervezésébe, a szovjet fiatalok életének, munkájának minél teljesebb bemutatásába. A szeptemberben hozzánk érkező 330 szegedi és Csongrád megyei fiatal odesszai programjának kialakításában már mi is szeretnénk részt venni. — A magyar fiatalok a KISZ IX. kongresszusára készülődnek. Hogyan kísérik figyelemmel a komszomolisták a magyar ifjúkommunisták e jelentős eseményét? — Meggyőződésem, hogy a szovjet fiatalok tudják, ismerik a KISZ IX. kongreszszusára , készülődés eseményeit, a magyar fiatalok eredményeit. Minthogy a két fiatalság között őszinte és mély a barátság, természetesen érdeklődnek, figyelemmel kísérik a magyar KISZisták eredményeit, terveit. Nagy hatással volt mindannyiunkra az, ahogyan a magyar párt- és kormány gondoskodik a fiatalokról. Tudunk az ifjúsági törvényről, sajtónkban a szovjet fiatalok rendszeresen olvashatnak a magyar fiatalok életéről, munkájáról. — Milyenek a szovjet delegáció első benyomásai Csongrád megyében? — Vasárnap a textilművekben jártunk. Nagy hatással volt ránk, hogy a kommunista vasárnapon milyen nagy számban, lelkesen és jó hangulatban vettek részt a fiatalok. Nagyon jólesett a szívélyes fogadtatás, az az őszinte kedvesség és barátság, mely magyar földre lépésünk óta kísér bennünket, s azt az érzést erősíti bennünk, hogy otthon vagyunk. i Bódi György, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára így foglalta össze a két testvérmegye ifjúsági vezetői tanácskozásának eredményeit. — Egyik legnagyobb jelentősége, hogy első alkalommal látogatott el hozzánk az Odesszai Területi Komszomol Bizottságának első titkára. Célunk a kapcsolatok szélesítése, mélyítése, az hogy a jövőben a hivatalos delegációk megbeszélései mellett nagyobb számban létesüljön aktív kapcsolat a két testvérmegye ifjúsági kollektívái között. Terveink között szerepel a szegedi és az odesszai ruhagyár, a szegedi és odesszai kábelgyár, a két város konzervgyára, valamint a HÓDGÉP és az odesszai mezőgazdasági gépgyár fiataljainak kapcsolatfelvétele. Egyegy brigád munkaversenyre hívja ki majd egymást. Az ópusztaszeri jubileumi nagytáborunkban 20 szovjet pionírt fogadunk, tőlünk is 20 úttörő üdül majd Odesszában. Megegyeztünk gyermekrajz-kiállítások cseréjében, s abban is, hogy rendszeresen tájékoztatjuk egymást az Ifjúsági Figyelőben, illetve a Komszomolszkaja Iszkrában megjelenő ifjúsági cikkekrőL X. L. E

napokban a munka megbecsüléséről több szó esik, mint általában. A munkásosztály szép ünnepe előtt kitüntetésekkel tisztelik meg azokat a kollektívákat, melyek az elmúlt ötéves tervidőszakban, az elmúlt esztendőben kiemelkedően tettek eleget föladataiknak. A szegedi gyárak, üzemek, szövetkezelek. intézmények, kereskedelmi vállalatok dolgozóit is a legjobbak között említhetjük. A napokban adták át a hazai kenderfeldolgozó ipar dolgozóinak a munnkaverseyben és a termelési tevékenységben elérhető legmagasabb kitüntetést, a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlaját. Megérdemelték a kitüntetést, az elismerést a kenderipar munkásai, hiszen az eltelt, a magunk mögött hagyott fél évtizedben, a IV. ötéves tervidőszakban valóban kiemelkedőt alkottak, cselekedtek. Pedig nem volt könnyű az élen maradni, sok-sok nehézséggel kellett megbirkózni ahhoz, hogy évenként előrébb és előrébb léphessenek. Illik ilyenkor szép szavakkal méltatni a kitüntetésben részesült kollektívákat. A szavak azonban csak akkor érnek valamit, akkor van hitelük, ha mögöttük valóságos érték a fedezet. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat hazánk egyik legnagyobb termelőegysége, kezükben összpontosul az ősi ipari nyersanyagnak, a kendernek a termesztése és földolgozása. Az országban hét megyében huszonegy gyártelepen dolgozzák föl a kendert, s a vállalat 60—70 termelőszövetkezettel és állami gazdasággal tart fönn partneri kapcsolatot. A nagyvállalat munkahelyem közel nyolcezer ember talál biztos megélhetést önmaga és családja számára. Említést érdemel, hogy éppen a kenderfeldolgozó ipar tekint viszsza a legrégebbi hagyományokra, a szegedi kenderfonógyár a jövő esztendőben emlékezik meg alapításának 100. évfordulójáról. A három szegedi kenderfeldolgozó üzemben családok százai dolgoznak generációkon keresztül, hűségesen, kitartóan, nagy-nagy szorgalommal és becsülettel. A társadalom is megbecsüli a szorgalmas munkásembereket, bizonyítja ezt az is, hogy a zászlóátadási ünnepségeken hárman nyerték el az Elnöki Tanács kitüntetését. hatvanan kapták meg a Könnyűipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést, közöttük Bálint Istvánná, a jutaárugyár varrónője a Munkaérdemrend bronz fokozatát, Sánta Andrásné csévélőnő a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést. Mint ahogyan sok vidéken levő vállalat és üzem valamely országos nagyvállalat kebelébe tartozik, a szegedi és a Csongrád megyei üzemek közül is többen szervezetileg részei egy nagyobb közösségnek. A Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlajával tüntették ki az Ikarus-gyárat, a MAHART-ot, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatot. Ha kicsinyek is a mi környezetünkben levő üzemek, munkájuk mégis nélkülözhetetlen az egész termelési szervezet mindennapjaiban. Egyik ilyen, a másik olyan mértékben, de valamiképpen hozzájárult ahhoz, hogy a nagyvállalat eredményesen zárhatta az elmúlt tervidőszakot. Külön dicséretet kell mondani a szegedi szénhidrogén-medence dolgozóinak, hiszen a termelő vállalat Vörös Zászlajának nem csupán a „rojtjait" érdemelhetik meg, hanem sokkal többet. A központ ugyan Szolnokon van, de a termelés dandárja itt tevékenykedik az algyői mezőn. Ez adja hazánk kőolajtermelésének a felét, a 3 milliárd köbméteres évenkénti földgóztermelés pedig a hazai produkciónak több mint fele. A szabad ég alatt dolgozó olajbányászok sok nehézséggel találják magukat szembe, veszélyes, de szép és férfias munkájukat csak csodálattal és elismeréssel lehet illetni. Pártunk és kormányunk is megbecsüli a szegedi medence dolgozóit. A szocialista munkaversenyben és a társadalmi tevékenységben kiemelkedően magas eredményeiért a kőolajkutató és -feltáró üzem népes kollektíváját, a dr. Münnich Ferenc nevét viselő brigádot a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel tüntették ki. Ilyen magas elismerést első ízben kapott szegedi munkáskollektíva. A kútkarbantartó és műszerész szakemberek megbízhatósága, lelkiismeretes munkája teljesítményszázalékokban alig fejezhető ki, de nélkülük aligha lehetne zavartalan a kőolaj- és földgáztermelés, az újabb lelőhelyek föltárása. A kitüntetett brigád termelőtevékenységén túl, igazi szegedi patriótává vált, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy tavaly több mint 500 ezer forint értékű társadalmi munkával segítette a város gyermekintézményeinek fejlesztését, a közterek szépítését. A

kitüntetett vállalatok, üzemek és szövetkezetek sorában találjuk a nagv múltra visszatekintő szegedi paorikafeldolgozót, a szalámigyárat és a ruhagyárat, az egyik legnagyobb hazai éoítőipari vállalatot, a DÉLÉP-et, a nyomdát és a vízügyi igazgatóságot, a FÉMTEX szövetkezetet és másokat. S az elismeréseknél nem is mindig a magasabb százalékok a perdöntőek, hanem az az igyekezet és törekvés, s természetesen a kézzelfogható eredmény, amellyel javítottak a gazdálkodás hatékonyságán, a gyártmányok korszerűsítésén, a versenyképes termékek exportján, a takarékosságon. és minden olyan fontos dolgon, ami hozzájárult népgazdaságunk fejlődéséhez, a gazdasági egyensúly kedvezőbbé tételéhez. A kitüntetett kollektívák ilyen munkát végeztek a negyedik ötéves tervidőszakban, s hozzájárultak ahhoz is, hogy a tisztességes munkának becsületet szerezzenek. A jól végzett munka elismerése megnyugvást és, örömet is jelent. Most ünnepelnek azok, akiket kitüntettek, de az ünneplés idején is előretekintenek, hiszen tudatában vannak a munkás hétköznapok teremtőerejének még fontosabb tennivalóival. Minden bizonnyal a mostani ünnepségek egyben felelősségteljes alapot is jelentenek az idei tennivalók és az ötödik ötéves tervföladatok elvégzéséhez. Gazdagh István RlöpcBlítilca a Bakötelep@i€en Tapasztalatcserére gyűltek össze tegnap, hétfőn a körzeti pártalapszervezetek nőfelelősei és a népfront körzeti nőbizottságának titkárai a népfront székházában. Megjelent Szatmári Emiiné, a megyei pártbizottság nöreferense is. A vitát — melynek témája a lakótelepeken folyó nőpolitikái munka volt — Bíró Jánosné, a szegedi városi pártbizottság nőfelelőse vezette. Elsőként Köteles Józsefné, a ságváritelepi pártalapszervezet nőfelelőse számolt be arról, miként hajtották végre lakóhelyükön a nőpolitikái határozatot, javult-e a dolgozó asszonyok helyzete az utóbbi egy év alatt. A városrészben egy éve van pártszervezet. Első lépésként fölvették a kapcsolatot a népfronttal, s így sikerült összetoborozniuk a népfront nőbizottságának tagjait is. Azóta sokat változott az asszonyok szemlélete: nemcsak a háztartást, a közösségi munkát is saját reszortjuknak tartják, s igénylik a szórakozást, a művelődési lehetőségeket. Milyen eredmények jelzik a tavalyi munkát? A tömegszervezetek asszonyai felderítették az idős, beteg embereket és elintézték, hogy segélyben részesüljenek. Közreműködésükre felszámolták az iskola melletti hizlaldát, segítségükkel megoldódott a helyi gyógyszerellátás, sokat adnak a tisztaságra, a parkosításra is. Tennivaló azonban akad még bőven Ságváritelepen, hiszen kiveszik az asszonyok részüket a várospolitikai munkából is. A belvíz okozta gondok enyhítését a tanácstagjukkal, képviselőjükkel folytatott eszmecseréken szorgalmazzák. Elégedetlen a lakosság, mert rosszak az utak, a járdák, s a villanyvilágítás sem kielégítő. Akadozik az üzletek ellátása, gyakori délelőttönként a kenyérhiány. Van panasz az ügyintézésre is. A viszonylag sok idős ember pedig nehezményezi, hogy nincs ételkihordásra lehetőség a telepen. A népfront rókusi nőbizottságának munkájáról Józó Zoltánná körzeti titkár számolt be. Elmondta többek között, gondjuk, hogy a körzetben kevés a fiatal, s ez sajnos érződik a nőbizottság összetételén is. Ebből adódnak a feladatok is: az egyedülálló idős embereket ünnepnapokon meghívják rendezvényeikre, s megajándékozzák őket. Szeretnék elérni, hogy Rókuson ne legyen elhagyott, magányos, beteg ember, ezért be akarják vezetni a házi gondozást. Ebben kérik a tanács és az úttörők segítségét is. Kivették részüket Rókus asszonyai a várospolitikai tevékenységből is: társadalmi munkában fákat ültettek és virágokat, közreműködtek a Klapka téri játszótér építésében és a belvizes házak felmérésében is. A két beszámolót észrevételeikkel, javaslataikkal egészítették ki a résztvevők. 1 l t 4